Esetleg valami történetet nem mesélnél róla? Én is szívesen olvasgatnám a mások élménybeszámolóit........
Attól félek, ha elkezdek Szultánról írni sosem hagyom abba
Még nem volt 3 éves, mikor egy kupectõl megvettem Tahiban, az akkori edzõm hívta fel rá a figyelmem. Szultánt ahogy megláttam, elsõ látásra szerelem lett
Kölcsönösen.
Valószínû választási korban adhatták el (több méncsikó társával együtt) Apajról és onnantól kezdve kupectõl-kupecig vándorolhatott...ennek minden negatív tulajdonságát magán hordozva. Természetesen mikor elmentünk megnézni "tõkeszelíd"
volt, miután elhoztuk kiderült rúg, vág..., teljesen bizalmatlan mindenkivel. Velem hál Istennek hamar megtalálta a közös hangot és úgy érzem mérhetetlenül hálás volt azért hogy végre lett egy igazi gazdája
Nekem mindent megenged, én felvehetem a lábait, bárhová eljönne utánam, vagy elvinne a hátán....De rajtam kívül nincs ember aki a hátsó lábát felveheti, még Imre sem, pedig már tíz éve ismerik egymást. Így körmölni is csak bódítva lehet, de eleinte az is macera volt, mert vakcinázni is mûvészet volt õt, kisebb cseleket igényelt, a féreghajtó pasztát is csak én tudom beadni neki. 4 év minden napos kapcsolat kellett neki Imrével ahhoz, hogy meg tudja vénázni
Szóval igazi egyemberes. De engem ez nem zavar, bevallom Õ nekem nem is olyan célra kellett, hogy boldog-boldogtalan ráüljön, hanem hogy csak és kizárólag az enyém legyen
Egy kezemen megszámolom hányszor ült rajta rajtam kívül más. Amikor más ül rajta igazából semmi rosszat nem csinál, csak nem hajlandó semmi pénzért elõremenni, kezdõbbel egyáltalán elindulni..., ha nagyon elunja akkor bakolászik egy-kettõt
Én viszont Tõle tanultam a legtöbbet, imádom lovagolni, hozzá kötõdik a legtöbb lovas élményem, "általa" kötõdtek a legszorosabb lovas barátságaim, hozzá fûzõdnek a legjobb terepek. Munkában igényli a változatosságot, szeret ugrani, terepen is nagyon megbízható, csak Õ menjen elõl, mert ha nem lehet elsõ bizony igencsak jelentkezik "telivér vérhányada" és mindenáron versenyezni akar
Mikor elsõ gyermekem Zsófi 15 hónapos volt, és én annyi idõre hátat fordítottam neki, hogy bekapcsoljam a villanypásztort, Zsófi bement Szulihoz a karámba, ez az egyemberes paci, aki gondolkodás nélkül rúgna meg bárkit rajtam kívül aki csak fel akarná venni a hátsó lábát, csak állt mereven, meg se moccant, én meg csak azt láttam hogy Zsófi a hátsó lábát simogatja...és csak néztem némán, nem tudtam mit csináljak, Szuli meg csak állt, Zsofi pedig lelkesen szeretgette, Szuli szépen mozdulatlanul megvárta, míg magamhoz térek és bemegyek Zsófiért.
Zsófi tavaly tavasz óta (6 évesen) többször ült már rajta futószáron. Õt teljesen elfogadja, Zsófi tornázik rajta, futószáron 3 jármódban tanul rajta lovagolni.
Szultánnal erõsen kötõdünk egymáshoz, már-már emberi tulajdonságokkal ruházom fel. Pl. sértõdöttnek látom, mikor valami oknál fogva hosszabb ideig nem tudok vele foglalkozni, pláne ha vele nem, de Furfanggal foglalkozom. Furfanggal utálják egymást kölcsönösen. A lehetõ legtávolabbi karámokba kell õket elhelyezni, közös munka velük elképzelhetetlen. Egyszer sajnos összeszabadultak (akáckarám és 2 X 3 sor villanypásztor volt köztük). Szultánt Furfang jól nyakon harapta. Ez az egyemberes ló utána érezte nagy a baj, egy rossz mozdulat nélkül hagyta Imrének a kezelést.
Mén létére nagyon nyugodt, akár vemhes kancával együtt tartható.
Itthon bármikor megugorja az 180-at szabadon
, velem aki nem mondanám magamról hogy tudok lovagolni 130 cm-es pályákat is ment fénykorában (vagy fénykoromban, szülések óta nem minden a régi, de újra alakul
), szeretem idomítani is.
Egyenlõre ennyi
remélem nem untattam senkit....
)
Megnyugodtam. 
