Sziasztok kutyások! 
Van egy nagyon kedves 9 éves keverék kutyám (ha ugyanezt pontosítani akarnám, akkor úgy hangzana, hogy életem kutyájáról van szó, de így tárgyilagosabbnak tűnt)
A kedves mama kaukázusi volt a papát pedig Kóbornak hívták, ez gondolom mindent elmond. A végeredmény egy kedves, ötven kilós óriás, valahol a rémisztő tanyaőr és a lökött juhászkutya közt félúton.
A kölyökkori oltásait megkapta, féreghajtózva rendszeresen van, kétszer volt babéziás az elmúlt 3 évben, ezen kívül csak pár nyári ekcéma miatt voltunk állatorvosnál. Közel idilli módon él, másfél hektáron bekerítve, két kisebb haverral, télen-nyáron szabadon, saját tóval, ahol úszkál, kapuval ahol ugat ha ahhoz van kedve, stb szóval tényleg kánaán van nekik.
Ilyenkor szokott jönni a sztorikban a hirtelen fordulat, jön is.
Nyáron egyik este rosszul volt, előzmény, előjel, minden nélkül. Egyszer csak reszketve ült, nem mozdult, nem állt fel, áttapogattuk, sehol nem mutatott fájdalmat, de a száját nem engedte kinyitni. Első pánikban betettük a kisautóba és siettünk vele az állatorkórházba, ahova ügyeleti időben este 8 után értünk. Sajna rengetegen voltak előttünk, valamivel 11 után kerültünk sorra, még el is vicceltük, hogy csak azért jöttünk, hogy nagyobb tévén nézzük a vébémeccset. Viszont mire Zeusz jött, teljesen jól volt, semmi olyat nem láttunk rajta mi sem, ami legalább azt indokolta volna, hogy az este elején a széles hátára borulva pityeregtem egy negyed órát, hogy jajjistenkémmileszveled. Nem volt lázas, a szája beül hibátlan volt, természetesen engedte, hogy belenézzenek, tüdeje, pulzusa rendben volt, lelkiismeretesen átnézte a doki annak ellenére, hogy lovasan, koszosan, büdösen mi voltunk az utolsó betegek egy tök egészségesnek látszó kutyával. Még meg is lett katéterezve, a vizeletéből sem derült ki semmi.
Szóval haza egy teljesen egészséges kutyával értünk.
Ma történt meg másodjára. Zavartan ült, nem állt fel, reszketett, a száját nem engedte kinyitni, ha fel is állt esetlenül sétált, látszott hogy valami nem jó, igyekezett újra leülni, ami sosem elsőre, csak második harmadik nekifutásra sikerült jól, addig csak olyan helyezkedős valami volt. Újra irány az állatkórház. Minden maradt ugyanúgy, csak az ijesztő ,,szájzár" múlt el, lihegős, nyálfolyós bemutató volt helyette. Láztalan, izületeinél, áttapogatásnál sehol nem jelzett fájdalmat, hasi ultrahang hibátlan, szívultrahang hibátlan, vizeletmintában pici bilirubin (remélem van ilyen tényleg, mert erre a szóra emlékszem) eltérés, lett véve vér, azzal is minden rendben.
Tök őszintén az állatorvos több volt, mint lelkiismeretes, több, mint alapos, de nem talált semmit, egyszerűen nem lehetne ,,beteg".
Egy fájdalomcsillapító szurit a biztonság kedvéért kapott. Mire hazaértünk teljesen jól volt újra
A babézia most és nyáron is egyértelműen ki lett zárva.
Mi lehet? Csinálhatunk valamit rosszul? Valaki látott, tapasztalt hasonlót? Ötlet arra vonatkozóan, hogy ha mi csinálunk valamit béndzsán, hogy kerüljük el?
Rajongásig szeretem ezt a nagy macit, a távoli ködös jövőt amiben már nem szerepelhet is csak egy pont ugyanilyen kutyával tudom elképzelni, szóval nna... dráma nélkül is csak úgy tudom mondani, hogy egy darab az életemből, egy nagyon szép darab, akivel egyforma széles a hátunk és ugyanannyit mutat a mérleg, ha ráállunk 
Ő az, a hátsó
Edited by Lótuszvirág, 2014 november 19. - 20:32.
). Máig nem értem mi lehetett a baj vele, Bojszi jól szocializált, tanulékony, és nagy a mozgásigénye, amivel semmi bajom. 
. Miután észrevett a fickó, köszönt, és futott tovább nagy tempóban. Nem tudom hogy milyen reakciót várt a kutyától, de szerintem fickó se gondolta végig.
A híres falka és Panni. Örülök, hogy megismerhettem őket. 
