Fúúú! Csak nem bírtam ki. Ki evett a fene gombászni. Na ha láttátok a tévében, hogy a városunkat elöntötte a víz, akkor sejtitek, hogy a két öltözet ruha mennyi idõ alatt ázott át, de szerencsére onnantól kifele folyt a víz, mer má nem volt mi beszívja. Szóval a legelõnk olyan a pöfetegtõl, mint virágos mezõ. Bõven szedtem még úgy is, hogy a lovaink legalább a felét széttaposták. Rengeteg csiperke növekszik nekem a Pista bácsi legelõjén, úgyhogy a teheneinek kívántam hosszú, legelõben gazdag életet, a trágyázásért cserébe. No a rejtélyt is megoldottam. Tegnap az erdõben kb. 50 méteren át ment egy nagyjából egyenes túrás, kisebb megszakításokkal. Annyira szabályos volt és hosszantartott, hogy arra egyáltalán nem gondoltam, hogy gombát túrt volna ki valami jószág. (Egyébiránt nem kellett volna elmondanom a vadásznak a vaddisznót, mert szerintem kilõtték, mert hetek óta nem látom a túrásait, és a lábnyomait sem.

Tõbbé vadásznak nem beszélek állatokról. ) Szóval azt gondoltam valaki húzott végig ott valamit. Mert azt is észrevettem, nem volt nehéz, hogy fenyõt loptak. Mert ugye a gödör ott van, a fa nincs, aztán nyílván nem az ég szippantotta ki, mert ami meg kidõlt, az ott is hever ma is. Na, erre ma, ott találtam pöfiket, nagyokat, "nyeleseket", drapp színûeket. Szóval a kis beles dög a pöfiket túrta ki! Folyásokban, 50 méteren át gyönyörû pöfik!!!
Õzlábtündérekkel van tele az erdõ. Nem tudok a látvánnyal betelni...ahogy a gyönyörû zöld fûben ott sorakoznak csendesen, gyönyörûen, valóban tünemények. Annyira csodálatos, szép tõlük az erdõ!

Harmincnál többet nem szedtem össze, mert már beleuntam. Egyszerûen, ha nem figyelsz õzlábba botlasz. Minden méretben megtalálhatóak. Rengeteg júdásfül, annak holnap lesz a napja. És persze mindenféle, ilyen-olyan, apró, szines kütyügomba, a franc szedje össze, egy élet nem lenne elég elhordani bevizsgáltatni õket.

Van kettõ, mi érdekel, azokból viszek a szakinak. Egyiknél szegfûgombára gyanítok, a másiknál karcsú õzláb.
Minden gyönyörû volt. Nagyon élveztem. Az erdõt, ahonnan kiszáradt az a sok rohadt vaddohány, a helyén fû, moha, mittom milyen növények vannak. Nem volt rovar, pók, követõlégy. Csend, rengeteg fantasztikus csend. Riasztó madár. A nyulaim. Az õzikém. Egy fenyõ tövében nagy heverés nyom, nem tudni miféle jószágé, de meglestem a fekvõhelyét. Szívesen belehemperegtem volna, mint ahogy, csak belegázoltam egy irdatlan pocsolyába, ki is derült, lyukas a gumicsizmám.

A gyerekségem jutott eszembe, mikor fákra bunkert építettünk, esõ után a pocsolyákba rohangásztunk. De nagyon nagyon jó volt. A férjem háromszor csörgött rám, hogy mikor érek haza azzal a nagy sz@r gombával, mert kész már a hagyma. Hmmm. Az ízetlen gombáim. ;)
Edited by kátyus, 2010 szeptember 10. - 19:58.