Közzétéve 2010 február 9. - 18:14
Kedves Mindenki!
Nagyon szép dolog a történelem (én különösen nagy lelkesedéssel vagyok iránta) sokat lehet belõle tanulni, de a történelem és a legendák miatt még senkit sem lehetett rávenni arra, hogy egy amúgy silány terméket megvásároljon.
Egy gondolatsor (szigorúan magánvéleményem, nem inspirált senki), amely tanulságain érdemes volna elgondolkodni:
C. G. Wrangel(XIX. sz. vége) a magyar lótenyésztésrõl írt kiváló mûvében a sikerek hátterérõl elmélkedik. arra a következtetésre jutott, hogy többek között azért olyan kiváló teljesítõképességûek a magyar lovak, mert a tenyésztéssel foglalkozók többnyire lelkes, szakértõ lovasok vagy hajtók. Ennek következtében csak olyan kancákat vettek tenyésztésbe, amelyek teljesítõképességérõl, szervezeti szilárdságáról saját maguk is meggyõzõdtek. Néhány kiváló ménes, amelyek élen jártak ebben(ménes - tulajdonos): Sütvény - Dõry József, Zsibó – ifj. Weselényi Miklós, Öreglak – Jankovich-Bésán Endre, Csákó – Geist Gyula, Sárvár – Ferenc királyi Herceg. A közelmúltból Ludwig von Bayern királyi Herceget említhetjük, aki Leutstettenbe menekített ménesének lovaival eredményesen szerepelt a németországi hajtóversenyeken (pl Wiesbaden 1946. I. díj), valamint a 70-es évekig rendszeresen vadászlovaglásokon próbálta ki a ménes állományát, a korabeli árverési dokumentumok bizonyítják, hogy a ménes lovait minden nehézség nélkül tudta értékesíteni az igen komoly holsteini, hannoveri, westfaliai konkurencia mellett is. Talán nem véletlen, hogy az ebbõl a ménesbõl származó egyedek még ma is a fajtaátlag fölé emelkednek mozgáskészségükkel, kiemelkedõ használati tulajdonságaikkal, modern küllemükkel. (Havas, Bûvölõ Furioso I Intõ, Gyanú I stb)
Adott a példa, ha a használjuk a lovainkat, és az abban kitûnteket tenyésztjük tovább az állományunk a használati cél irányába fog átalakulni. Ha a szelekció során elég következetesek vagyunk. Az eredményre kell, hogy vezessen. A másik ami szintén elengedhetetlen, hogy csak a fajtaátlag feletti méneket használjunk, hiszen csak azoktól számíthatunk a kancaállomány átlagánál különb utódnemzedékre. Gyakori ellenvetés, hogy a teljesítményorientált tenyésztés során „értékes” vonalak, családok amortizálódhatnak. Sajnos ezzel számolni kell, de az utóbbi idõben már jelentõsen erodálódott a fajta génkészlete anélkül, hogy az áldozatoknak bármi haszna is lett volna. A fajta és fõleg a tenyésztõk piaci helyzetének érdekében gyakran fájó döntésekre kényszerülhetünk. Be kell látnunk, hogy kénytelenek vagyunk a fajtában elfogadott nemesítõket is használni; angol telivér, arab (lehetõség szerint Bábolnai), esetleg trakhenneni (talán ezzel a fajtával lehetne az identitásunk legkisebb veszélyeztetésével a leggyorsabban a kívánatos tulajdonságokat hordozó géneket feldúsítani a fajtánkban). Ehhez viszont szükség van kiváló fajtajellegû, igen jó származású kancákra és olyan fajtatiszta ménekre, amelyek egyrészt képesek a nemesítõtõl megfelelõ utódokat adni, ill. a nemesített kancákra megfelelõképpen rázárni. Másrészt ma még rendelkezésünkre állnak idõsödõ, és nem eléggé kihasznált félvér ménjeink, amelyek használatával a fajtajelleg legkisebb veszélyeztetésével lehetne a szükséges modernizációt végezni: Bûvölõ Furioso I, The Bart Furioso I, The Bart Furioso II, Blokád V, The Bart Furioso Tévedés.
A fajta és valamennyiünk érdekében kellõképpen hagyománytisztelõ, de az újdonságoktól nem elzárkózó, a piaci igényeket figyelembe vevõ és a különbözõ irányzatokat integráló tenyésztõi szemléletre van szükségünk. Hiszen jól megférhet egymás mellett a hagyományos tenyészirány, ha annak produktuma származási értékei mellett széles, jó küllemû, szabályos lábállású, jó mozgású, jó fejû használható ló, amely kiváló partnere a nemesítõknek, valamint apaállatként jól illeszkedik a nemesített kancákhoz. Viszont mindenképpen meg kell erõsítenünk a fajtában a következõ tulajdonságokat: jól zárt felsõvonal, hosszú ívelt nyak, dõlt lapocka, hosszú lejtõs far, feltétlen munkakészség, teljesítõképesség. Ezen tulajdonságokat kizárólag szelekcióval is lehetne javítani, de erre nincs idõnk. Kénytelenek vagyunk a nemesítõkhöz nyúlni, szigorúan szabályozott keretek között. Meg kell próbálnunk az eredeti törzsek és vonalak óvása mellett valós értékeket hordozó új félvér vonalak kialakítását, a fajtán belüli variancia fenntartása érdekében.
Nem várhatunk mindent az államtól, vagy egy jótékony EU-s támogatástól, mert a ló nem múzeumi tárgy, a lótenyésztés pedig nem jótékony tevékenység, hanem annak elõbb-utóbb hasznot kell hajtania, mert különben nem érdemes csinálni.
Remélem sikerül valamilyen közös nevezõre jutnunk, mert nem tehetjük azt meg, hogy az utódaink majd ne úgy emlékezzenek ránk mint bölcs elõdeikre.
Üdvözlettel: Kis Mihály
Még egyszer köszöntök mindenkit!
!
Most lehet azt kéne írnom, h áhhh neeeem az a béna?! De igen, az vagyok én.... Nem gondoltam, h ekkora celeb vagyok... Igen, ÉN próbálkozom a díjlovaglással, asszem soha nem fogom feladni (az örök lúúúúzer) 
.......
). Uh OLDBOY családi hátterét továbbra is homály fedi.....
Bereki, köszönöm, hogy utána jártál!
)
