5186 válasz a témához

[Fec]

Vááá, ez qtya jó! Egyszer volt nekem is egy ilyen gipszem, prímán lehet rallysan vezetni, hogy az éppel együtt nyomod a féket a kuplunggal, vagy a gázzal.. gyakorlás kérdése.De legjobban szõlõt lehet ültetni domboldalban. Direkt jó kitámasztani.. Foglalja el magát, mert még agyára mennek a dolgok!

[BoKa]

Tegnap lovagoltam.Ebben semmi különleges nincs, lévén hogy most, hogy itt a jó idõ ezt újra heti 4 alkalommal meg tudom ejteni. Tényleg semmi különleges nem volt: mentünk édeskettesben (*) egy jót, olyat, amikor csatangolás közben a gondolataim is tudtak csatangolni ide és oda. És a gondolataim újra oda értek, ahonnan többnyire indulni szoktak: mennyire megtaláltam azt a lovat, akit kerestem. És mennyit fejlõdött az egy év alatt, amióta velem van (persze, a nulláról könnyû ) . Május 5-én lesz pont egy éve, hogy elhoztam Vikinget, és azóta egyfolytában teljes a boldogság. Pont olyan, amilyennek én szeretem: önfejû, kedves, és kis menõs. Tegnap a harmadik lepke után, akit "elkergetett", eszembe jutott Dáma, ahogy mindig kergette a lepkéket, a bakolása után meg Lidérc. Szoktam benne felfedezni vélni az elõzõ két lószerelmem dolgait (nyilván, hisz azért mégiscsak ló õ is ), és olyankor mindig megnyugszom. Kerek a világ. És mert kerek, azért egy kis morgolódás is belefér, viszont igenis jó érzés tudnom, hogy azokat a hülyeségeit, amiket csinál, pont csak nekem köszönheti, azokat én csesztem el vele. Fikagépek témára vetõdése elõtt azért zárójelben megjegyezném, hogy azért olyan túl nagy dolgokra nem kell gondolni, csak olyanra pl, hogy ha meglát egy dombot maga elõtt, elkezd magától ügetni, hogy akkor most azon jól felkocogunk Tegnap már az igen erõs lejtõn lefelé is olyan magabiztossággal közlekedett, hogy csak néztem, azon nyáron még 6 lábon mentünk le. De nem csak a lovat szeretem alattam, de a csömöri bezártság után azt is igen élvezem, hogy itt rengeteg az új, a felfedezésre váró út. Amiket nem tudok, hogy honnan indul, és hol végzõdik És túl mindezen Vikingnek gyönyörû kapucsinó a színe, és hatalmas a fekete gombszeme ;)Hiába no, választani tudni kell :pValamelyik nap találkoztam kint két pihengetõ biciklis pasival, akikkel a következõ igen inteligens beszélgetés folyt le:- Csak így egyedül? -KérdeztékMondtam, hogy dehogy vagyok egyedül, itt a ló is. -Akkor csak így kettesben?-Persze, így a legjobb, édeskettesben.-Igen, mi is úgy szeretjük, kettesben.-Mii??TI ott úgy kettesben? -Nem, mással kettesben

[mac]

Olyan sötét az éjszaka...Sötét és nyirkos. Nem alszom jól, csak forgolódok; igazgatom a takarómat, de sehogy sem jó.Kinézek a teraszajtón keresztül arra, amerre az istállót sejtem. Sötétség. Telihold lenne, de a felhõk fekete függönyt húznak eléje, csak halvány derengés az, ami látszik belõle. Mély a sötétség a ház körül.Bumm!He? Mi? Miaz?... Felriadok, egy pillanat alatt ébredek fel a félálomból. Mint az édesanyák, mikor a szomszéd szobában a gyerek egy pillanatra felsír. Fülelek, de erõsen.Semmi. Csend, csak a gyenge szél motoszkál a száraz fû közt.Visszatartom a lélegzetem, hogy ne zavarjon saját légvételem zaja. Figyelek kifelé, keresem a zajt.Csak a nagy csönd. A fülcsendítõ, nagy csönd.Leteszem a fejem. Keresem a helyemet. Olyan sötét az éjszaka.... Sötét és nyirkos.Bumm!Felserkenek. Mégsem álmodtam az elõbb, ezek szerint volt már egy bumm. De mi lehet?Kapom magamra a gatyát, keresem a pólómat, felkapok egyet. Áthúzom a fejemen, érzem, hogy fordítva vettem fel, de nem érdekel. Papucs?... A francot érdekli. Irány ki a teraszra, a cipõt mezítlábra húzom. Kellemetlen.Bumm! Jó hangosan, az istálló felõl. A cipõt már menet közben rángatom magamra, majdnem orra bukva. Futólépés a sötétben, emlékezetbõl. Hûvös fuvallat ér el, megborzongok. A póló, azt hiszem, kevés. Sebaj.Majdnem elbotlok az egyik macskában. Mázlija van, valamelyik ösztönöm a sok közül közli velem, hogy a lábam elõtt van egy. Átlépem, de bukdácsolás lesz belõle. A rosseb...Az istállóban is sötét van. És csend. Tépem fel az ajtót. Ismerõs szagok. Illatok. Két másik macska, élve az alkalommal, kisurran mellettem. Én besurranok. Vagyis esem. A sokadik macska az utamban. Ösztön, hol vagy? Biztos' alszik... Na persze, késõ van.Kapcsoló...Valahol itt kell lennie. Nappal persze megtalálom. Igaz, akkor kevésbé vagyok álmos. Leverek mindent a polcról. Tápos doboz, vakaró, kiskanál, két agyonhasznált zabla koppan a földön. Ja, persze, a másik oldalon kell lennie a kapcsolónak. Villany föl.Nyugalom.Kíváncsi lófej ez egyik boxból. Épphogy csak kiles. Aztán újra eltûnik.A folyosón csend és béke. Béke és csend. Valamelyik ló moccan. Szalma roppan.Szívem dobban.Megyek végig a boxok elõtt. Vizslatom a lovakat, van-e valami szokatlan? Jó, tudom, én vagyok az, ezen a késõi órán. A lovak csodálkoznak. És reménykednek. Kaja lesz?Nem. Nem kaja.Csak én vagyok. Az nem elég nektek, he?Csibe...rendben. Szokásos kajlasággal les.Banya... Valamit turkál a szalmában. Nem akarom tudni, hogy mit.Baba... Kíváncsian fordul felém.Lépek tovább.Azaz lépnék.Valami nem stimmel. Tudom, tudom, késõ van, és én itt kint mászkálok...De valami nem tetszik. Nézek jobban a csipa mögül.Ló – megvan. Már jó.Hmm. Mi lehet a furcsa?Ajtó a karám felé – csukva, rendben.Mi a franc lehet?...ÁÁÁÁ! A boksz fala!Ilyen nincs!És van!Nem hiszek a szememnek! A boksz hátsó oldalfala szépen, deszkánként fekszikt a boksz földjén. Rajta diszkrét trágyahalom.Petya, a herélt a túlsó bokszban szerényen félrehúzódva álldogál. Õt ne is gyanúsítsam...Baba! Má' megin' micsináltá'? Az anyád...!Rám néz. Puha, bársonyos a tekintete. Szelíd. Barna és gyengéd. A füleit félárbocra ereszti. Lép egyet felém. Hátranéz, mintha ellenõrizné, hogy minden rendben van, majd visszanéz rám. Azt mondja, szóról-szóra:-Én nem csináltam semmit. Egyszer csak...kidõlt.És én, én a marha, elhiszem neki. Belépek hozzá, melléállok, megpróbálok kissé rosszallóan rátekinteni. Nem megy. Érzem, röhögni fogok.A deszkákat fél óra alatt tudom csak visszarakni. És érzem, hogy figyelnek. Négy lószempár figyeli, mit csinálok. És sajnálnak. Lassú vagyok és ügyetlen.bezzeg egy lónak a lebontás három pillanat. Három bumm.

[Aniko]

mac! Örülök neked! :yeah:

[Repülõrajt]

:guny:

[mac]

mac! Örülök neked!  :yeah:

Hmmm... Hát... Végülis...Én is

[Janó]

:guny: :guny: Mac!Ez olyan nagyon jó volt,hogy lelkem szárnyal most. :guny: :guny:

[mac]

Szívesen

[Filly]

Papucs?... A francot érdekli. Irány ki a teraszra, a cipõt mezítlábra húzom. Kellemetlen.

Gondolj bele, milyen kellemetlen lett volna, ha a cipõt a papucsra húzod... (Deszemét vagyok, ne haragudj, nagyon tetszik az írásod, de ezt nem lehetett kihagyni! :yeah: :kocc: )

[mac]

Aham.Magaslabda.Értem. ;)

[Ágimam]

Hééé! Kitavaszodott! (Má' a lovak is bontyák a boxokat... ;) ) :yeah:

[mac]

mami!halkan megsúgom: ez tavaly õszzel volt...

[aroon]

Talán melegségre vágytak?

[Ágimam]

Hééé! Kitavaszodott! (Má' a lovak is bontyák a boxokat...  ;)  )  :yeah:

mami!halkan megsúgom: ez tavaly õszzel volt...

Te megtévesztõ! Most teljesen úgy néz ki, hogy én vagyok fáziskésésben, pedig nem, mert izé....

Edited by Ágimam, 2006 május 6. - 8:26.

[mac]

Igen."mert izé"ez a kulcs

[Csuti]

Leesett az állunkHát az úgy volt, hogy Õrbottyánba mentünk volna lovagolni szombaton, Csavargó, Vrony meg én, de Pendi betegsége keresztülhúzta a számításainkat. Majdnem utolsó pillanatban kitaláltuk, hogy menjünk helyette Szántódpusztára Vrony edzõjéhez, Bálint Lacihoz lovagolni, úgyis hívott már minket és valami gyönyörû, hegyvidékes terepekrõl beszélt. Na nem is kellett több bejelentkeztünk hozzá.Csavargó meg én Tatabányáról jöttünk, Vrony meg Mezõkomáromból. Korán reggelre rendelt minket oda Laci, úgyhogy már fél 9-kor ott voltunk. A lovak pucolását épp befejezte a lovász, Laci épp tereprõl érkezett meg egy nagyon ügyes 8 éves(!) kislánnyal.Elmondták hogy melyik 3 ló lesz a mienk és mi szimpátia alapon döntöttünk melyik kié legyen.Csavargónak Manó (angol telivér, egy Magyarországon forgatott angol filmben õ volt a fõszereplõ lova!) tetszett meg elsõre, Nekem Tomi (csikóshátas, félvér herélt), Vronynak meg maradt a fakó Bársony (ugyancsak csikóshátas).Laci jött még velünk egyik ugrólován és a Feri lovász egy fiatal ugróreménységen.Odaérkezésünkkor még poénkodtunk milyen hegyekrõl beszélt a Laci, no meg valahogy nem hittük el hogy a Balatoni üdülõövezethez ilyen közel lesznek majd érintetlen erdõs részek, valahogy nem így képzeli az ember.És örömteli meglepetésünkre mégis igaz! Fél kilométert sem mentünk a szántóföld mellett mikor már a sûrû, vadregényes, keskeny csapásokon kapaszkodtunk felfele lovainkkal az erdõ mélyébe!Mászattunk fölfele, lefele, vágtáztunk jó hosszan és kérleltük Lacit hogy mutasson olyan helyet ahonnan rálátunk a Balatonra és lõn! Egy dombtetõre felmászatva olyan panoráma tárult elénk! (A kép alig adja vissza...) Balaton, többtucat vitorlással, Tihanyi félszigettel! Szóval leesett az állunk, na!Lovaink nagyon szépen viselkedtek, tartották a tempót, a távolságot. Lacit kineveztük fényképezõgéphordozónak (csak rajta volt mellény és ezáltal zseb), kattingatott is rendesen, csak lovának nem ment az egyhelybenállás így pár képet jótékony homály fed, vagy a lényeg hiányzik róla. :DVisszaérvén kitört belõlünk a gyerek és a túrista egyben és lófektetésért könyörögtünk. Bársony lett a kiszemelt és szegénynek vagy 4-szer kellett lefeküdni és elviselni hogy a hátán csúszunk-mászunk. Jól tûrte!Aztán még megtekintettük a miniménest, a súlyhatáros pónit, az 1éves csacsit, stb. Csavargó nagyon jó képeket csinált. Jókat dumáltunk közben, pl. Ferilovásszal, akirõl kiderült hogy még csak 1 éve csikósbemutatózik, elõtte militarysoknál dolgozott, nevetgéltünk pl. Gáborlovászon, nem volt hajlandó lóra ülni, inkább a gépeket kedveli, berregtette is egész délelõtt a fûkaszát.Nagyon élveztük a vendégeskedést! Szívesen megyünk máskor is! Az összes kép itt található.

[realcowboy]

Szívesen, egészségedre! :kocc:

[PozitívFeri]

uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu... rc add "kölcsön"walkiriát"..... (megnéztem a fotólyát) :yeah:

[realcowboy]

Salynos nem tehetem. Ha tehetném se tenném, mer elárulom, hogy elég jól ül a lovon és az megváltás a mai világban az eccerû lovasokítónak. Kész felüdülés volt a látogatása. Meg aztán ott a férje is. Abból meg csak a balhénk lenne.

[chyki]

Tegnap volt a második edzésünk Atissal, az elsõ nem mondható sikerélménynek, el is voltam utána nagyon kenõdve, de tegnap szinte gurult a kisló!!! Gyönyörûen támaszkodott óra végére, volt sok hajlítás de legfõképp az én segítségadásaim kellett pontosítani. Nagyon jó volt. :yeah:

[Filly]

Walker eltöketlenedett

[Amira]

chyki, hol hagytad a képeket?

[chyki]

Sajna képek nincsenek, de többek között a képtáram is törlõdött. :(

[Amira]

Jaj ne, most sok szép Atisképtõl leszünk megfosztva. És hogyan törlõdött, mûszaki gondok a szolgáltatónál vagy nem tetszettél ott valakinek?

[chyki]

A képek megvannak, de hova töltögessem fel õket? :confused:

[Old Shatterhand]

Ilyen is van. Hogy az ember nem is tudja, hova írjon valamit. Mindenesetre színes. Még ha a jobbérzésû fel is háborodik.Vannak érdekes emberek. Néha elõfordul köztük lótulaj is. Ugyan csak papíron lótulaj, de mégis van egy lova. Kicsit nagy erõfeszítésembe került, hogy pofán ne köpjem tegnap.Merthogy adva van egy Kiccsaj. Kiccsaj gyakran a megélhetés határán túl tartja két lovát, szereti, gondozza õket. Igazi lovasember a Kiccsaj. 4 éve tartja a szóban forgó lovat, mely ugyan nem az Õ nevén van, hanem expasija nevén, de szereti és lovagolja, mint a sajátját. Kiccsaj pár hónapja - valójában mióta ismerem a borotvaélen billeg- nem nagyon sok pénzt keres. Mondhatni, nem mindig kell elgondolkodnia, mit is fog enni, de párszor azért mégis. Két lovat tartani mindemellett kihívás.Kiccsaj most talált végre egy fix munkát. Amíg egyenesbe jön, megkérte a tulajcimbit, ugyan tartsák már felesbe a lovat, mégis egyszerûbb lenne, aztán meg 4 évig a csávónak egy buznyákjába sem került a pára.Harmadnapra a ló el lett adva (tegnapra).Egy dolog a sírással küzdõ Barátot vígasztalni és más dolog dolgokat végignézni.Elmesélem ezt is, mert köcsög vagyok.Aki megvette a lovat, nagypályás díjlovas. Pontosabban ezt állítja (a pasija), de hogy hol van az a nagy pálya, azt nem mondta. Azt is mondta, hogy Pachl edzette, aki ugyan hosszas gondolkodás után emlékezett. Aszonta, párszor szerelt alá a Hölgy. Mást is mondott, amit itt megint nem idéznék - hosszas méltatása volt az erõszakosságnak és egyebeknek, melyet befejezte azzal, hogy "hát nincs a tulajnak szeme?". Ennyit is csak azért, mert csúnya dolog letúrás, különösen, ha a másik abból él, fõleg, ha az a nagypálya kisebb eggyel és az sem rendszeres, fõleg nem is annyira az elején lészen végezni. NEm szép a valótlannak az állítása... Nüanszoktól tekintsünk most el, maradjunk szorosan a témában.Tegnap látom ám, hogy lesz itt futószárazás, kötözöttsonka lóval - ami szárat kitaláltak a klasszikusban, az mind ott vót - miután épp arra legeltünk, hát néztem. Az egy dolog, nekem mi a véleményem, mert szubjektív. Elfogult is vagyok. Ezért tûnt úgy, biztos, hogy semmilyen kattogásra, berregésre nem ment a ló sehova, csak ugrott pár vidámat. Két kiskör ügetést, vagy vágtát nem láttam egyfolytában. Majd felülés a negyed órás kergetés után.Node, hogy valaki ne vegye észre díjlovas versenyzõ (nagypályás ugyebár) létére, hogy atomsánta a ló a segge alatt, az már azért elég vicces. Bár 16 éves a ló és max kímélõ üzemben lehetett eddig is használni - többek közt- a szétkopott hátulja miatt, majd lesz belõle díjló. Jó dolog a szubjektív sport. Meg lehet mindent magyarázni. Azoknak, akik áhitattal nézik, hogy tornászik valaki egy nyomorék lovon, mert annyira nagyon ért hozzá.Csak a jóérzésû ember sajnálja a lovat, meg a Cimbit, aki évekig más lovára költött, ápolta, szerette, vigyázott rá és kért egy idõre segítséget a papíron-tulajtól.Amiért ezt ide írtam - messze a teljesség igénye nélkül - az azért van, mert ennyire vegyes érzéseim aktuális embertársaimmal kapcsolatban még egy hobbimnál sem voltak - pedig volt köztük szubjektív sport is gazdagon. Írhatnám sokkal csúnyábban is, de most nincs ehhez kedvem.És bizony ez az emberi "sokszínûség" igaz erre a fórumra is. Mind emberileg, mind elméletileg. Elég olvasni a pár elmúlt nap termését. Pedig jó része nincs is már fent. Én pedig csak gondolkodom, mindennek mi is lehet az oka. Valószínûleg soha nem tudom meg...

[Strucc]

És bizony ez az emberi "sokszínûség" igaz erre a fórumra is. Mind emberileg, mind elméletileg. Elég olvasni a pár elmúlt nap termését. Pedig jó része nincs is már fent. Én pedig csak gondolkodom, mindennek mi is lehet az oka. Valószínûleg soha nem tudom meg...

Hát... az elmúlt napok hetek termésébõl, bizony ez az elsõ hozzászólás, ami megmozgat... De igazán.Én elég toleráns embernek tartom magam... Sokat gondolok arra, hogy fölösleges beszólásokkal, kiutálásokkal ne ritkítsuk a lovasok táborát. De hol a határ?!

[BoKa]

Érdekes hírek. Egyrészt sajnálom, mert csõdi így volt leginkább szeretve, tehát jó helyen, másrészt.. másrészt a pénz nagy úr. És ha a tulaj nem látta biztosítottnak azt, hogy hosszú évek után hogy lesz fizetve a lónak a kajája, a bértartása, valahol azért azt is meg lehet érteni. És ez már nem 3 napja tart. Arról nem beszélve, hogy ki tudja, ki mit hogy duruzsolt az õ fülibe.... :( Nem ismered mind a két oldalt, úgy véleményt nyilvánítani meg csak szubjektív módon lehet. Kérdés, hogy kell-e.

[Old Shatterhand]

Boka, tulaj és tulaj ebben az írásban összemosódik és ez nem véletlen.Ebben az esetben -lóeladás szigorúan - a lótulajtól lett kérve hiába, Csilla messze túl korrekt és belátó volt csõdiékkel.Sajnos mindhárom oldalt ismerem - srác Katával van (volt) igen jóban, Csillával én is beszéltem ezzel kapcsolatban-, elmondtam Menyának is a véleményem, mely cseppet sem volt elfogult Vele szemben. De a fenti történet megint más tészta.Mert ha a srác szól Neki hogy holnap eladja, hidd el én szálltam volna be felesbe, amíg kell. És ha van egy lovam, azért megnézem kinek és micélból adom el. Amikor eladásról volt szó - hisz tartozott már annyival, hogy Lovardatulaj eladhatta volna rég -, mondtuk Menyusnak, hogy egy forintot nem adnánk ezért a kecskéért. Ennek tudatában duplán takonyság versenycélra eladni - mert a ló jár szarul és az ember is, aki elég vak és csak a földrõl lát sántaságot, nyeregbõl nem - mint 2 másik esetben szintén aktuális. Nyilván saját oldaláról a srácnak is van igaza, de az elintézés módja azért ne legyen már mindegy!Mégegy.Valóban felesleges véleményezni a dolgot. Csak amikor - tény, ide nem tartozó a történet de - a szereplõk közt van bõven átfedés, tanulságos is lehet sokaknak. Miszerint érdemes körbejárni embereket - oktatókat, edzõket, eladókat, stb-, mert messzirõl jött ember esete forog fenn. Itt többszörösen is, hisz bizonyos emberek meséi miatt van aki - jóllehet Õ ebben a történetben nem szerepel - komoly pénztõl - munkától - esik el. Ami már elgondolkodtatóbb.Tehát összetettebb ez a dolog annál, amilyennek látszik, nem is akartam részletezni, csak az óvatosságra ösztönözném azt a pár embert, aki olvasott. Hogy ne vágják hasonló helyzetben át messzi nagytudású versenyzõk pl.

Edited by Old Shatterhand, 2006 május 15. - 12:49.

[BoKa]

Hát igen, emberileg azért ezt valóban em pont így kellene elintézni.De tényleg nem lehet tudni, mi jár az õ fejében, miért döntött így. Ismerve papírtulajt, nem rossz gyerek az...

[Lóbarát]

Lelkek találkozása (egy ló és egy anya barátsága)A szobában sötétség volt. Judit nem tudta mióta hánykolódhat ebben a szörnyû félálomban, de úgy érezte most már mindenképpen elég belõle. Szigorúan erõt vett magán, és tágra nyitotta szemeit. Az ablak vastag redõnyei mögül halvány, kék fény szûrõdött be, épp csak annyi világosságot biztosítva, hogy az embernek ne kelljen megbotlania, ha éjjel felkel.Nézte a fényt. Az órára pillantot, nemsokára éjfél. Abban reménykedett közel már a hajnal, de nagyon messze volt még…A gép csak késõbb indul, bõven van még ideje.Jólesõen nyújtózott eggyet a hatalmas ágyban, minden izmát megfeszítve, aztán teljesen elengedve az érzést összekuporodott, fázó, hideg lábfejeit maga alá húzva a meleg, megnyugtató otthon illatát árasztó takaróba dörgölte arcát.Egy pillanatra lehunyta még szemét, de aztán kinyitotta, nehogy elaludjon, és ismét a kellemetlen félálom karmai közé kerüljön. Felült az ágyon. Fázott, visszabújt volna még, de nem tehette. Egy perc is eltelt, ahogy férje szuszogását hallgatta. Ott feküdt mellette, õ nézte és azt kívánta bár már holnap lenne és ezer és ezer kilómetérre lehetne ettõl a helytõl. Megvárta amíg a lélegzés elcsendesül, és férfi újra a mély álomba úszik.Kiment a szobából. Hállóinge rövid volt, a padló hideg, meztelen talpa irtózva ért a kõhöz.Sietetve lépett, csak a lány ajtaja elõtt lassított. Vonakodott egy percig, benézzen-e. Ó, forrt benn a méreg, ahogy eszébe jutott tegnap esti vitájuk. Nem értette, hogy mert ilyen arcátlanul visszabeszélni neki lánya, hogy merte a fejéhez vágni a problémákat, amikor semmit sem sejt az egészrõl. Hogy jól pofonvágta, hát megérdemelte. Ó, hogy sírt aztán a lány szobájában! Apja ölébe menekülve persze megnyugodott és ismét bátor volt….Végül mégis benézett. Az ajtó résnyire nyitva volt, Judit óvatosan tárta ki, nehogy megnyikorduljon. Nézte a lányt, aki békésen aludt. Elmerengett egy pillanatig a szobában. A polcon felsorakoztatott kupákat és szalagokat csodálta, azt a sok fotót a kedvencrõl. Hol ugrik vele, hol meg túráznak…Elcsodálkozott mennyi ló néz a lányára ebben a bársonyos fényben. Mintha minden porcelán- és játékparipa kis gazdáját figyelné, ovná. Úgy érezte, gyermeke nekik sírta ki magát tegnap, s Õ, ahogy most ott áll az ajtóban, ellenség a lovak szemében. Ha tenne még egy lépést, a képek életrekelnének és a lány védelmére kelve megágaskodnának elõtte.Szaporán kilépett és becsukta az ajtót. Megborzongott a gondoltattól, hogy egy olyan hatalmas állat felé magasodjon, és nehéz patáival lesúlytson rá.A konyhában kávét fõzött magának, sok tejjel felengedve – ahogy mindig. Míg itta, fel-alá mászkált a lakásban, és újra leellenõrizte gondosan becsomagolt bõröndjét. Átnézte iratait, a repülõjegyet és útlevelét kétszer ellenõrte. Alaposan véggigondolta, hogy megy ki a reptérre, hol szálll fel, hol száll át, és végül hogy érkezik meg. Ez a munkája. Gyakran utazott, mindig így csinálta.Minden iratát berakta, a tõle megszokott percizitás most sem maradt el. Az egyetem évei alatt és amíg orvosi címén dolgozott, senkivel nem találkozott, aki olyan önfegyelemmel bírt volna mint õ maga. Sõt, tulajdonképpen egész életében nem találkozott magához foghatóval, és bár ezt magának beismerni nem merte, azért tudta, hogy alapvetõen lenézni az embereket. A kiváló diplomája számára kézzelfogható tanúsága volt élete precizitásának. A munkája, karrirere, amit elért, naggyá tette. Nem értette meg soha, lánya mért nem követi nyomait, mért nem tanul olyan szorgalmasan, ahogy az maximális lenne, és mért mindig csak a lovak érdeklik. Azok az ostoba lovak…Nem értette meg soha ezt a vonzalmat. Eszébe jutott amikor megtudta, hogy háta mögött a férje és a lány megvették azt a mént. Nem mutatta, bizalmatlanságuk mennyire fájt neki, csak hosszas kínlódás után szakad fel belõle a sírás.A lány soha nem látta sírni azelõtt és azóta sem.Judit persze nem ment ki az istállóhoz megnézni a lovat, és egy versenyre sem kísérte el õket. Büszkesége sem engedte, és…félt.Férje ismét a régi, már ezerszer lerágott csontot vetette fel tegnap vita tárgyául: - Csak azért nem vettünk lovat, mert sajnálod rá a pénzt. Sajnálod a pénzt az egyetlen lányunktól, mikor tudod, hogy ez az élete! Az az istenverte pénz, amikor jutna rá bõven, ha az átkozott munkád nem jelentene mindennél többet!-Tudod jól, hogy nem a pénz az oka.Juditnak ez is egy volt a sok hazugság közül, amit önmagának mesélt be. És a másik, amit csak alig tudott magáról…mégiscsak volt egy ok. Félt. Nagyon félt. Félt a lovaktól és ami ennél sokkal szörnyebb: a lányát is féltette. Képtelen lett volna egyszer is végignézni, ahogy legféltettebb kincse végigvágtat egy akadálypályán. Belehalt volna, tudta a szíve nem bírná azt a megrázkódtatásást. Gyûlölte a lovat és tiszta szívébõl elátkozta. Úgy érezte minden problémájának õ az oka, s a gyermekét is az az ostoba állat sodorja folyamatosan veszélybe.Ha egyszer észrevette volna a gyermeke könnyel küzködõ arcát, amikor ismét nemet mondd a már sokszor feltett kérdésre: -Elkiséri-e a lóhoz?- Talán tudta volna mit jelent ez neki. De sohasem vette észre. Elvakították teendõi, és nem gondolta soha, hogy ne lenne „tökéleltes” anya.Úgy döntött felöltözik, és elindul a reptérre. Még lenne rá két órája, de nem bírt maradni. Felöltözött, a férjének írt egy cetlit a másnapi teendõkrõl.Ismét megállt a szoba elõtt. Belépett, a lány most még jobban össze volt kucorodva. Hirtelen különös érzés fogta el. A sok ló, aki mind a kislányt védelmezte, most ránézett. Szigorú tekitetüktõl Judit nem rettent ugyan meg, de mégis alázattal nézett rájuk. Közelebb lépett az íróasztalon álló kerethez. Abban a percben, abban a fáradt éjszakai világban gyönyörûnek látta az állatot. Úgy érezte a ló elmosolyodik, és elégedetten biggyeszti fejét. A ló elérte célját, tudta, most hogy egy év után a nõ megnézte, nincs menekvés. Aztán kacagni kezdett és harsány nyihogást hallatott, már-már sátáni módon.Judit ilyedten nézett körbe, vajon más is hallhatta-e a lónyerítést, de semmi nem mozdult. Biztosra vette, ha a ló tényleg nyerített volna, a lány azon nyomban talpraugrott volna, hogy hol és milyen táltos van a közelben.Beszállt a taxiba, és beindult a motor. Hatalmas házuk még sokáig látszott az autó tükrében, de Judit nem nézett vissza.Egészen a fõutig hajtottak, majd egyenesen a repülõtér felé. Az éjjel 1 órához képest rengeteg autó járt.Gondolatai a megmozduló kép körül kavarogtak és minden perceben egyre inkább úgy érezte, a ló mondott is neki valamit. Az elsõ emlékezéskor még csak köszönt. A következõ percben már megesküdött volna, hogy a ló bizony azt mondta: Na, látod! Ilyen vagyok!Néhány kilométer után a ló egy egész történetet mesélt el Juditnak.Egy kamion dudálása rázta fel kavargó elméjébõl, hirtelen felkapta a fejét és meglátta a lovarda tábláját a nyílal. Kérte a taxist, tegyenek egy kis kitérõt, vigye le jobbra, az erdõ felé.Az ösvény ismerõsnek tûnt a nõ szemében, biztosra vette, hogy járt már erre valamikor.A kocsi megállt, Judit egy percig ült még a kocsiban. Nem értette minek is jött ide, mért hajtotta kiváncsisága egészen idáig.Bement az istállóba, bár nem sejtette hol keresse lánya lovát.Egy hang szólt hozzá:- Szia!Judit ilyedten perdült meg, de már mosolyra húzta a száját, arra számítva, hogy esetleg egy portás fogja kitessékelni…De nem volt ott senki.-Hé! Jól hallod! Én mondtam! - mozdult meg valaki a távolabbi sötétségben. Judit egy lépést tett a hang irányába, de a sûrû sötétségben nem látott semmit.Aztán megcsillant valami. Mintha egy csillag esett volna a földre, olyan fénnyel volt, csakhogy nem hunyt ki. Az ezüstös csillogás Juditot nézte. Az esüst csillag maga volt egy lélek. A nõ látta benn a komoly szeretetet, és a mindenség tudatát. Megbabonázta a pillanat, ahogy tekintet a lóéba merült, aztán bizonytalan lábbal tett egy lépést. Megismerte a szép fehér csíkot a a ló homlokán a megannyi fényképrõl. Nézte a hatalmas csontos fejet, a ki nem hunyó szikrát a barna szemekben. Félve érintette meg a lovat, de életében elõször nem a harapástól félt, hanem, hogy szertefoszlik elõle. Megsimogatta a szõrét, és csodálatosan selymesnek érezte. -Hát Te szóltál? – simogatta fényes üstökét a lónak – Fogalmam sem volt, hogy ilyen gyönyörû vagy! – A mén kilépett a folyosóra, Judit csak akkor látta meg hatalmas testét. Hátsó lábán patkói egy pillanatra megvillantak. Mérhetetlen erõt érzett maga körül, úgy érezte a ló épp most jött a fellegekbõl, és egy pillanattal korábban még repült, de most nem tudna mozdulni.-Vigyázz a lányomra! Mindig! A csontos fej a földig hajolt, aztán visszasimult Judit kezéhez.Csak napokkal késõbb eszmélt rá, hogy meg merte simogatni a csodálatos lovat. Késõbb látta a hatalmas akadályok felett átrepülõ varázscsikót, látta szárnyait és lányát örökre biztonságban tudta mellette. Nem várta, hogy beszélnek még egyszer. Tudta, hogy többé nem hallhatja a mén csodás nyelvét, de titkon, ha senki sem látta, megsimogatta a selymes üstökét, és az ezüstös csillag, ha megjelent, tudták mire gondol a másik. Szavak nélkül is.Lánya és férje soha nem fogják megselyteni, hogy nem az elõzõ esti vita hatására látogatott el ezentúl lánya versenyeire. (Ez a kis történet tegnap este kezdett megszületni bennem.A zuhany alatt álltam, és a fejemben milliónyi formában cikázott, a megfelelõ alakot keresve.Csak mikor fésülni kezdtem a hajam, és bekapcsoltam a hajszárítót – vettem észre, hogy szappanal mostam meg a fejem a nagy „kábulatban”…És aztán jóval késõbb jöttem rá, hogy bár számos eltérés relytõzik ebben a mesében, mégis…Ez rólam szól és az anyukámról.) 2006.02.07.

[Varázsló]

Szóval elvarázsolt vagy te is.

[maugly]

Köszönöm a széppé bûvölt reggelt, Lóbarát.

[kékharisnya]

De jó, hogy ezt a topicot nyitottam meg elõször ma reggel.Lóbarát, köszönöm .

[Jasmine20]

Lóbarát!Ez fantasztikus történet volt.Ha lenne lovam én is pont így állnék az anyukámal mint a történetben...Jó volt olvasni