5186 válasz a témához

[Old Shatterhand]

Kívánok nagyon sok boldogságot Nektek!

[zapolya]

Nahát! Ez aztán a nem semmi, gratulálok! Legyetek nagyon boldogok, csak mint eddig is!

[vrony]

Én is csatlakozom az elõttem szólókhoz. Nagyon nagyon sok boldogságot!!! :kocc:

[agrobe]

Én is én is!Sumákolók, ej-ej! Kishomlok mikor lesz?

[Blue]

HH és Csikasz! Nagyon sok boldogságot kívánunk! :kocc:

[cappaa]

No, akkor én meg leírom, milyen volt 2 hónap kihagyás után lóra pattanni... :kocc: bár a pattanni szó esetemben kissé erõs kifejezés. Az úgy kezdõdött, hogy felkantároztam vala a lót. Mert nyereg már volt rajta. Gondolta a ló, kifog rajtam, de aztán rájött, hogy rutinos kantározóval van dolga, ekkor már szinte megadóan várta a zablát. Felpattanásom a következõképpen törpént: Kérésemre és rémült tekintetem látva Attila hozott egy kétlpépcsõs mini létrát (Norbi update sírvafakadt volna, ha meglátja, hogy azt akarom használni ahelyett, hogy hagyományosan próbálkoznék :eek: ), és akkor elsõre persze nem sikerült, de aztán az Attila ellentartott, és akkor így meglepõen hamar, rögtön megrégeszegtem a siker édes ízétõl. Mondták, hogy a ló nem egy kapkodó idegbeteg típus, és ezt éreztem is. Amíg bemelegítés gyanánt sétáltunk, kellemes (indián) zene szólt, arcomba fújt a szél, és boldog voltam. Aztán jött a feketeleves. Ügetés. Magával az ügetéssel csupán annyi a problémám, hogy idõnként össze-vissza kalipmál a lábam, amúgy szeretek ügetésben lovagolni, az ütem felvételével sincs gondom soha, de most mintha hosszú lett volna kengyel. Pedig megmértem a karomhoz. Lépésnél igazítottam is a kengyel hosszán, Attila pedig segíteni akart, de nem engedtem. No de a ló egészen más volt ügetésileg, nyergileg, mint akin eleddig majd fél évet lehúztam. Az óra többi részén átlagon aluli voltam, bár közel sem bénább, mint ezelõtt. Aztán következett a leszállás, amivel mindig is problémám volt a súlyomból és a kondim totális hiányának köszönhetõen (kösz) Filóztam. ;) Látszólag közönyösen nézelõdve ültem paripámon, míg legbelül viszont erõsen vívódtam: hagyományos leszállással próbálkozzam vállalva, hogy újfent közröhej tárgyáva lépek elõ, vagy alkalmazzam a már nemegyszer bevált módszert :yeah: . Némi kísérletezgetés után az utóbbi mellett döntöttem. Megosztom veletek. (Ha már ideáig elolvastad, igazán megérdelmed a jó kis finálét.) Na, jobb lábamat próbáltam átvetni a ló nyakán. Nem ment. A ló ugyanis várta, hogy majd én hátrafelé limbizek, és nem egészen értette, hogy mi történik. De azért állt bátran. Várta a sorsát. Egy hölgy megszánt, és lehúzta a ló fejét. Én meg belendülve e váratlan fordulaton, megigazítotam lovam frizuráját, majd többé-kevésbé kecsesen földet értem. Nem csúsztam el, nem estem pofára-fenékre, igazán büszke voltam magamra. Viszont ma reggel még a hátamba is izomláz kering, bár, hogy hogyan talált izmot magának, az rejtély.... :yeah:

[cappaa]

Béla - sokszavas fogalmazásBéla ló. Béla nagyon aranyos, kedves, idõnként bújos, szeretetre éhes, meg amúgy is éhes. Meg böfög. Levegõt nyel. Viszont sötétbarna, szaknyelven sötétpej hej! Szóval, Béla nem egy kapkodó idegbeteg. Ezt rögtön észrevettem. Sõt. Kikísértük a lányokat a boltba, én a Béla hátán, sétáltunk, és meg se ijedt a csaholó kutyáktól. Csak a bolt elõtt vágta be a hisztit, amikor állnia kellett volna. Majdnem átfazoníroztunk egy fehér autót, mert a Béla rükvercbe indult el. Mert állítólag unatkozott. De aztán elõre mentünk mégis. Majd visszafele is sétáltunk. Aki azt meséli, hogy emelõdaruval pakoltak fel engem a Béla hátára, az hazudik. Mert a Béla gazdájának az anyukája nyomott fel. Mármint a Bélára. Béla a ló. Aztán Béla ügetett is kicsit, egész kényelmes háta van, bár látszatra nem úgy tûnhet. Szerdán megyek Bélázni, órára, minden, ami kell, remélem, jó izomlázam lesz utána. A Bélának meg ne legyen. Mer a Béla nagyon hercig kis ló ám. Kösz, hogy elolvastatok, üdv. mindenkinek: a nagy fehér cappaa

[cappaa]

Csikasz, HH! Nagyon sok boldogságot kívánok nektek!

[Pendemonium]

Béla - sokszavas fogalmazásBéla ló. Béla nagyon aranyos, kedves, idõnként bújos, szeretetre éhes, meg amúgy is éhes. Meg böfög. Levegõt nyel. Viszont sötétbarna, szaknyelven sötétpej hej!  Szóval, Béla nem egy kapkodó idegbeteg. Ezt rögtön észrevettem. Sõt. Kikísértük a lányokat a boltba, én a Béla hátán, sétáltunk, és meg se ijedt a csaholó kutyáktól. Csak a bolt elõtt vágta be a hisztit, amikor állnia kellett volna. Majdnem átfazoníroztunk egy fehér autót, mert a Béla rükvercbe indult el. Mert állítólag unatkozott. De aztán elõre mentünk mégis. Majd visszafele is sétáltunk. Aki azt meséli, hogy emelõdaruval pakoltak fel engem a Béla hátára, az hazudik. Mert a Béla gazdájának az anyukája nyomott fel. Mármint a Bélára. Béla a ló. Aztán Béla ügetett is kicsit, egész kényelmes háta van, bár látszatra nem úgy tûnhet. Szerdán megyek Bélázni, órára, minden, ami kell, remélem, jó izomlázam lesz utána. A Bélának meg ne legyen. Mer a Béla nagyon hercig kis ló ám. Kösz, hogy elolvastatok, üdv. mindenkinek: a nagy fehér cappaa 

Jók ezek a Bélák! :yeah:

[Málna]

Csikasz, HH sok boldogságot! :kocc:

[Ditapaci]

Mit mondhatnek... Csatlakozom az elottem szolokhoz! Nagyon szep, harmonikus es elmenyekkel teli eletet kivanok nektek! Legyetek nagyon boldogok!

[cappaa]

Jók ezek a Bélák!  :yeah:

Béla csak egy van!

[maugly]

...Béla nagyon aranyos, kedves, idõnként bújos, szeretetre éhes, meg amúgy is éhes. Meg böfög....Béla nem egy kapkodó idegbeteg. Ezt rögtön észrevettem. Sõt...egész kényelmes háta van, bár látszatra nem úgy tûnhet. Szerdán megyek Bélázni, órára, minden, ami kell, remélem, jó izomlázam lesz utána. A Bélának meg ne legyen. Mer a Béla nagyon hercig..

Jók ezek a Bélák! :yeah:

Hát, párom másként vélekedik a tatári "Béla" kézfeliratom óta. Aztán ha véletlenül elolvassa ezt az idézetkét, és összerakja azzal, hogy én szerdán megyek, és még egy Bélával is találkozni fogok... :eek: ;)

[Pendemonium]

Meg vasárnap! :kocc:

[maugly]

Pláne..

[Filly]

Uhhh, mikrõl maradok itten le... :huh:Csikasz, Hosszúhomlok, sok-sok boldogságot!!! :kocc:

[Mandarin]

Sziasztok, Csikasz, HHBecsatlakoznánk a sok jókívánság után mi is a sajátunkkal! Nagyon sok boldogságot kívánunk, legyetek mindig ilyen vidámak, mint a képen vagytok! :guny: :kocc: Csapos famili

[cappaa]

Az Béla 2. felvonás, szerdaNaná, hogy késõn értem ki. Nem a Nóri miatt :-) , hanem úgy egyébként. Mer’ én balek, hû maradtam a fõnökömhöz, nem tanulva az elõzõ 5 hónapból, hogy az 5 perc nála 25. Tegnap aztán két 5 perc volt, így fél 2-kor indultunk, viszont nagyon rendes volt, mint mindig, és elvitt az Örsig. De ez nem lényeg. Szóval késõn érkeztem, épp elállt a csöpögõ esõ is, gondoltam, király, nem lesz itt gond. Félbetörtem egy nagyobb répát, és tipliztem a karámhoz, meresztettem két szép szemem, de a Bélát nem láttam. Na, gondoltam, ennek a fele se tréfa, a Béla elment világot látni, vagy esetleg kijött elém a buszhoz, nem is sejtve, hogy a Nórival és kocsival jövünk. Majd némi eszmecsere után a nagyon kedves hölgy, nemtom a nevét, pedig biztos mondta, egy szép szürkéje van neki, felidézte a közelmúlt eseményeit, és megnyugtatott, hogy a Béla a kinti legelõn van. Amit azért is furcsálltam, mert én ugyan odapillantottam a kocsiból, de csak egy szürkét láttam. Azért nem adtuk fel. Nórival megy a répával és egy vezetõszárral felszerelkezve elindultun Bélát keresni. Meglett. Tényleg ott volt a legelõn. Kiabáltunk mi, hogy BÉÉÉLAAAAA, de amaz csak legelet, feltételezhetõen a széltõl megsüketülve. Bemásztam. A másik két ló kiszagolhatta a répát, amit pedig gondosan elrejtettem, majd csalódottan hagytak a Bélához menni. Már egész közel voltun Nórival, még mindig szakadatlanul BÉÉÉÉLÁÁÁÁzva, na, végre meghallotta, de még vívódott, hogy odajöjjön-e. Ekkor kivillantottam a répát, és ez mindent eldönött: Béla odajött! Itt ugorjunk kicsit az idõben: Béla az állásokban áll, pucolásra és cuccolásra várakozva. Megmarkoltam az otthonról hozott, PonyClubos lókefét, ami kicsinek bizonyult a vedlõ Bélához, mer’ húztam vele felet a Béla szõrén, és a fél téli bundája a kefén maradt, szóval nem volt ecccerû, de azért virult a fejem, hogy szép szívecskés puha lókefét hoztam a Bélának. A kantárt elõször nem találtuk, aztán megtaláltuk, de el volt állítva, így még egy sor körkérdés után, miután megbizonyosodtunk, hogy valóban a Béla kantárját szorongatjuk, végre felszerszámozva várta Béla a sorsát. Persze böfögve. A vödröt használta fel ehhez. Jól megcirógattam. A Bélát, nem a Nórit. Aztán Nóri felpattant Bélára, és jól bemelegített vele. Majd én is felkerültem a lóra, ezúttal kecsesebben, mint hétvégén. A karámfához raktuk Bélát, ellentartottak nekem, én meg az alsó karámfáról elég könnyen felszálltam. Minkenki nagyon kedves és segítõkész, lassan már nem is akarok lefogyni, mert akkor nem lesz mit segítsenek, mint pl. a felszállást megkönnyítendõ számomra. Aztán sétáltunk Bélával, meg ügettünk, és kisebb görcsöt kaptak a vádlijaim, mire nagy nehezen megértettem Bélával, hogy ugyan má egy csepp vágtát is iktassunk be a programba. Már-már kezdtem feladni, amikor valahogyan mégis sikerült. Sajnos pálcát kellett használnom, mert hiába hajoltama fülihez, és magyaráztam neki, hogy Béla, most aztán vááágtaaa lesz, jóóó?, mert õt csak az érdekelte, hogy ügetésben érjük utol Apacsékat.

[BoKa]

Randi a loviban, sexuális inzultussal a végén.Elõre bocsátom, fiatalkorúak mars másik topikba :DSzóval kimentem tegnap randizni egyetlen Vikingemmel a lovardába. A randi jól sikerült, mikor meglátott, már izgalomban volt: várta a vacsoráját. Kis simogatás után (elõjátékként ) tettem még néhány kört a lovardában, kolbászoltam kicsit úgy össze meg vissza. Majd vissza újra a karámhoz. Lusta ember lévén nem mentem be, minek is, végülis csak pár méterre volt a kapu: a felvillanypásztorozott karámrudak között behajolva birizgáltam õket. Aztán hirtelen jött mondandóm csúcspontja: úgy fejen b@szott a bedugott villanypásztorból jövõ áram, hogy azt hittem ott esek össze. Igen hirtelen jött megvilágosodásom volt Aztán utána meg a sötétség (nem, nem az alapállapot ). Utána még jópár percig rendesen kóvályogtam, zsibbadt mindenem, le kellett ülnöm. BAromi vacak helyen talált el a madzag: a fejem búbján.Aztán megráztam magam, egy hú ez volt ám a kiskakas felkiálltással, és mentem visszaédesgetni magamhoz a megriadt és elszaladt fiúkat

[Kriszti2]

Boka!Gratulálok.....én is jártam már így, de nekem volt annyi eszem, hogy hallgattam róla, mint a sír. De az idõ sokmindent megszépít.Engem mellbevágott, de úgy, hogy hanyatt estem. A következõ pillanatban körülnéztem, hogy ki látta, de szerencsére nem volt szemtanú. Lacika bezzeg nem volt ilyen szerencsés - elmesélem, még akkor is ha leszedi a fejemet . Kisebb társasággal álldogálltunk a kiskarám mellett és Mirzában gyönyörködtünk. Laci lelkesen magyarázott valamit a többieknek. Rossz szokása, hogy ha elmélyülten magyaráz, akkor mindig matat a kezével valamit és most épp egy kiálló drótot talált, ami pechére a villanypásztor része volt. Csak annyit láttunk, hogy valamiért mindkét kezét félelmetes gyorsasággal a háta mögé rejti.... . Amúgy villanyszerelõ .A legdurvább sztori mégis rosszéletû lovászunkkal esett meg. Robi ivott rendesen és ha ivott akkor szívott is gyakorlatilag bármit. Az erdõben bármit talált ez elszívta, Lacika nemes egyszerûséggel gandzsamennek becézte. Hát ez a Robi gyerek egy nyári délután bepityókált, majd beszipákolt, jól megvert néhány lovat és utána férfiasan lepipilte a villanypásztort :guny: . Állítólag csõdörösre dagadtak a heréi .

[Filly]

Egyszer rámköszönt valaki, amikor épp egy lovat vittem be a karámba. Odafordultam visszaköszönni, majd jól a mûanyag akasztó mellé nyúltam és rendesen rámarkoltam a villanypásztorra

[Lóbarát]

Villanypásztor-sztori akad nálam is...Egy szép nyári estén, tereprõl visszatérve láttam, hogy a póni csõdõr (megint) szétszakította a villanypásztor madzagját... Késõbb visszasétáltam az erõsödõ szürkületben. Én bizony tudtam, hogy mi az, ha megvág a "dolog", úgyhogy a jól bevált "fûszál módszert" alkalmazva ellenõriztem a mûködését...A szétszakadt részen nem volt áram (jé, de meglepõ... ) úgyhogy el is kezdtem csomózni, gondosan, már nagy gyakorlattal rendelkezve az efféle munkában...Mire megjavítottam a hibát, már nem láttam semmit, csak tapogattam a karámfákat.Bizony, hosszú nap volt, el is fáradttam...a lovak mind odagyûltek körém, simogattam õket egy darabig, aztán nekidõltem a karámfának..Kicsit kezdtem is fázni, lóvaglónaci meg fürdõruha felsõ volt rajtam.... Ahogy ott támaszkodok, és a lovakkal diskurálok, valaki kiabál a nagy távolból:-Na sikerüüüüült megjavííítaniii??-IIIiiig....És ebben a pillanatban, mint akit rakétából lõttek ki, vágódtam egyet elõre, ugyanis kedves barátom be is dugta az áramot... A pucér hátamon ért "támadás" nyomán egész nyáron egy csíkban másképp barnult le a bõr... A mai lovaglásom:-fenomenális-überfasza-istenkirály-tisztárasuvickolós-kényelmesennyergelõs-sokatvágtázós-lóorrlenyomós-támaszkodós-gyakorlós-hosszantartós-patamosós-sokáigsimogatós-jutalomadós-lóvalegymáshozbújós-szeretgetõsvolt.

[BoKa]

Gratulálok.....én is jártam már így, de nekem volt annyi eszem, hogy hallgattam róla, mint a sír.

Na köszi Amúgy a többirõl én is hallgattam, nem minha szégyelném a hülyeségeimet, miért tenném, csak nem jutott eszembe, hogy elmondjam, mert minek ;) Megismerkedni is úgy ismerkedtem meg a Pásztor fiú(kk)al, hogy jól rámarkoltam. Olyan ártatlan kötél képe volt neki Megrázó élmény volt. :eek:

[Ágimam]

MA TÖRTÉNT.- Te Fecó! Zsendül a fû a Völgyi-réten. Mi lenne, ha levinnénk õket? Aztán a kaszálási, legeltetési idényben hétvégenként lesétálhatnánk velük, viszünk ki mobil villanypásztor-oszlopokat, és felváltva pásztorkodunk ott fél-fél óráig. Ha hárman csináljuk, az összesen másfél óra legelés. És mennyivel másabb az, mint a kaszált fû...- De hogyan vezetünk le három lovat ketten? Megvárjuk ezzel "A"-t, egyébként is jobb, ha ott lesz az elsõ kisétálásnál. Valamelyik megugrik, vagy kitépi magát a kezedbõl...- Áááá, lári-fári! Fogjuk õket, aztán induljunk! Jó, az ujjam még nem gyógyult meg... és pont a jobb kezem... de ha kitépi magát a kezembõl, majd visszajön Most Angyi a legnyugisabb. Herceget viszed te, Mulát vezeti Gábor, én meg Angyival megyek mögöttetek. - Nem. Megvárjuk "A"-t. Gábor még soha életében nem vezetgetett lovat.- De mért ne lehetne?! Mi történhet? Gábor már három hete minden etetésnél rájuk teszi a kötõféket. . Különben is, mért tépné ki magát akármelyik is, akármelyikünk kezébõl? Okos lovak már ezek mind! Naa, menjünk! Csak próbaképpen!- Én csak azt mondom, várjunk csütörtökig. Akkor jön "A", és levisszük õket. Jó?- Nem jó!- Dehogynem. - Na. Akkor abban benne vagy, hogy teszünk egy próbát itt a birtokon, hogyan boldogulunk hárman a három lóval? Legalább látjuk,hogy fog ez mûködni Gáborral a hétvégeken, mikor itthon leszel.- Hmmm... rendben. Ebben benne vagyok. "A" ugyan azt mondta, a két nap kemény edzés után ma pihentessük õket, de egy kis séta senkinek nem fog ártani.Rátettük lovainkra a kötõféket, és Mulattot Gábor "kezébe nyomtuk". Elmagyaráztuk a tudnivalókat: Fecó megy elöl Herceggel, - mert amúgy õ a fõnök, hát menjen elöl. Utána megyek én Angyival, végül õ zárja a sort Mulával. A követési távolság a "rúgástávolság". Soha, egyikük sem rúgott még hátra, de a "még soha nem történt meg" az lóéknál nem biztosíték. Amikor Fecó megáll Herceggel, mi is megállunk. Fegyelmezetten kell állniuk. Mostantól ezek a "sétáltatási szabályok". Elindultunk. Láttam, hogy elöl Herceg siet kicsit, Fecó próbálja lassabb tempóra fogni. Így baktattunk a belsõ karám-legelõn széltében-hosszában-keresztben, a gyümölcsfák között szlalomozva, idõnként megálljt parancsolva, a fedeles etetõtõl a telek végéig, az akácligetig, oda-vissza, oda-vissza. Gábor is gond nélkül caplatott utánunk Mulával. Bár õ kicsit szorosan fogta a vezetõszárat, és fenn, a ló álla alatt, bíztattuk, engedje lazábbra, és nem kell tartani a fejét, jó lesz az úgy is, ha messzebb fogja azt a kötelet.- Szivem, gyertek elõre Angyival! Herceg így nagyon siet.- Jó, ezen ne múljon, próbáljuk ki ezt a verziót is.Fecóék kicsit lelassítottak, mi Angyival megelõztük õket. Megy a kis karaván... Mindenki ügyes, okos. Persze, kint majd másképp fognak viselkedni - elmélkedem magamban. Mert az más, ha lovas ül a ló hátán, és megint más, ha csak kötõféken vezeti, valahogy így kevesebb az irányítás lehetõsége, talán nem is érzi annyira biztonságban magát.Angyi "felelõssége tudatában", nagyon fegyelmezetten, és teljességgel az általam diktált tempóban baktatott legelöl. (A kis kiképzett musztáng... ) Herceg is megtalálta a helyét ott középen, Mulatt pedig úgy lehetett az egésszel; - nekem mindegy, csak együtt lehessek velük...- Most te elõzz le bennünket Herceggel, Fecó!- Jó, lassíts, megyünk!És így játszottunk, váltogattuk a sorrendet, lovaink pedig érezhetõen élvezték. Szórakoztak. Egyértelmûen látszott rajtuk a hangulat: - jééé, unatkozni sem kell, a hülye ügetõ-köröket sem kell róni, semmi nehezet nem kérnek tõlünk, mégis történik valami...Amikor befejeztük az egészségügyi sétát, almát hoztam gyorsan, minden patás kapott két-két szemet,s mindegyik attól, aki õt vezette.Aztán leültünk a fedeles szénázóval szembeni hintaágyra. A lovak azonnal szálazgatni kezdtek a mindig teli rácsos szénatartóból.- Te, mintha már nem is lennének annyira dagadtak. - Persze. Angyi nem is. De Mulának és Hercegnek mostmár jó lenne zsirtalanodni.- De így is szépek!- Szépek, persze, hogy szépek. Csak nem kéne megvárni, míg baj lesz azokkal a patákkal...- Ma még megkapják a lenmagos zabot. A nagyja téli szõr úgyis kihullott már, akkor holnaptól abbahagyjuk az abrak-etetést.- Már ideje.Innétõl csak csendben legeltettük szemeinket a három jószágon, gyönyörküdtünk bennük, és megállapítottuk; nekünk sem ártott ez a kis séta, és ezt holnap is meg fogjuk ismételni.- Te Fecóka! Abba kéne ezt hagyni!- Mit?- Hát a nézést!- Milyen nézést? :confused: - Hát a lovakét. Ismered a mondást: A gazda szeme hízlalja a jószágot"

[tötõ Zsó]

:yeah:

[Eva]

MA TÖRTÉNT....Rátettük lovainkra a kötõféket, és Mulattot Gábor "kezébe nyomtuk". Elmagyaráztuk a tudnivalókat: Fecó megy elöl Herceggel, - mert amúgy õ a fõnök, hát menjen elöl. Utána megyek én Angyival, végül õ zárja a sort Mulával. A követési távolság a "rúgástávolság". Soha, egyikük sem rúgott még hátra, de a "még soha nem történt meg" az lóéknál nem biztosíték. Amikor Fecó megáll Herceggel, mi is megállunk. Fegyelmezetten kell állniuk. Mostantól ezek a "sétáltatási szabályok".  Elindultunk. Láttam, hogy elöl Herceg siet kicsit, Fecó próbálja lassabb tempóra fogni. Így baktattunk a belsõ karám-legelõn széltében-hosszában-keresztben, a gyümölcsfák között szlalomozva, idõnként megálljt parancsolva, a fedeles etetõtõl a telek végéig, az akácligetig, oda-vissza, oda-vissza. Gábor is gond nélkül caplatott utánunk Mulával. Bár õ kicsit szorosan fogta a vezetõszárat, és fenn, a ló álla alatt, bíztattuk, engedje lazábbra, és nem kell tartani a fejét, jó lesz az úgy is, ha messzebb fogja azt a kötelet.

Annyira, de annyira szeretném elolvasni Gábor beszámolóját is!

[Ágimam]

Gáborunk nagyon szereti a lovakat, jól bánik velük. Mindig attól fél, ha Fecóval együtt megyünk el valami messzi útra, hogy történik valami, és akkor mi lesz a lovakkal... Meg hogy "írjuk le", hogy csak õ gondozhatja õket, ha velünk történik valami, akkor is. Mivel Angyi kehhentett egyet-kettõt, és ez máskor is elõfordult (összesen háromszor, mióta megvan nekünk, és mindig akkor, ha poros a széna), kb. két hete szórófejes locsolással átmossa a szálast, mielõtt megtölti a szénázót, és lelocsolja a szénázó elõtti almukat is.Tegnap kinyomtattam neki az egész "Kehesség" topicot, jó nagy betûkkel, hogy könnyen olvassa. Az Off-okat, érdektelen dolgokat kiszedve is 35 oldalnyi lett. Ma reggel aszongya: - "Ááááá, ezeknek minden orvos mást mondott. Mi locsújjuk, aztán jó lesz minden." Ma meg, hogy: - majd megyünk a legelõre, oszt pásztorkodunk velük...:)Idõnként egy-egy szakmai (fõleg egészségügyi) topicból ollózgatok-nyomtatok neki, mindig megkonzultáljuk a leszûrendõ tanulságot. Az eperfás és az avarszagú tali, valamint a betérõ vendégek jóvoltából úgy 4o-5o fórumost ismer már. Mindig kérdezi: - Na, megírtad az Angyit? (V. a Herceget, v. hogy leestem, v. hogy az ujjam majdnem Mulatt kötõfék-karikájában maradt, stb.) Most a te írásod is kinyomtatom, aztán mondom neki, hogy írja le az élményét, (ahogy õ élte meg az egész karaván-sétát) én meg "beteszem a fórumra" :)Most nagyon büszke, hogy õ már kötõféket rak a lovakra, és - mivel mondtam, hogy holnaptól megszûnik a zab - kérdezi: - Hát mosmá' pedig éppen szót fogadtak. Hát mosmá' akkor ennek is vége? Megsajnáltam, hisz ettõl õ olyan "lovászfélének" érezhette magát, aztán mondtam: - Nem, a kötõféket minden délben fel kell adni rájuk, ugyanúgy kikötni a zaboló mellé kb. 10 percre, hogy szokják az állást, majd teszünk mindig bele két-két almát nekik... ;)

[Eva]

Várom! :kocc:

[Join Up]

Arany ember ez a Gábor És igenigen, szeretnénk nagyon, ha "õ" is megírná!!

[Ágimam]

Hát ma reggel megkapta Gáborunk ezt a kis szeletkét kinyomtatva a fórum világából, és délután fél 6-kor már hozta is az "írást". Ha már így meg lett szólítva, úgy érezte, ki kell tennie magáért, Igaz, ez nem szól a karaván-sétáról, azt hiszem, csak leírta, amit érez, meg ami úgy hirtelen jött. Nem változtattam a fogalmazáson, (miért is tettem volna?) jöjjön hát az üzenet az ismerõs és ismeretlen fórumos lovasoknak. " Én szeretem a lovakat. Fõleg az olyan lovakat, mint az Ágiék lovai. Szeretem õket, mert szépek, okosak. Én úgy szeretem õket, hogy szabadon élhessenek, nincs rájuk erõszakolva semilyen durva módszer. Úgy szeretem õket, hogy szabadon futhatnak, hempereghetnek a porban-sárban.Nem szeretem azt, ha egy ló éhezik, koplal. Kapja meg azt, ami jár neki. Kapja meg a szeretetet, mert azt viszonozni fogja. De aki fél a lovaktól, az még a közelükbe se menjen! A ló a legtöbbször okosabb az embernél. Ha én nem szeretném õket, akkor el se vállaltam volna a gondozásukat.Jó lovazást mindenkinek: Gábor."

Edited by Ágimam, 2006 április 9. - 19:10.

[tötõ Zsó]

Gábor, szerintem sok istálló kívánna ilyen felfogású lovászt magának ;):kocc: :yeah: További sikeres pályafutást Ágimamiéknál

[Ilusta]

Gratulálok Gábor lovászhoz! :kocc:

[Dé]

Én is csatlakozom az elismerõkhöz Kevés ember van a világon, akire _tényleg_ lehet lovat bízni. És itt most nem annyira a szaktudásra, inkább a hozzáállásra gondolok. Õ valószínûleg ezek egyike

[lisawica]

Így igaz :kocc:

[Join Up]

Gábor, én már többször voltam ott nálatok, és láttam, hogy milyen figyelmes, kedves vagy a lovakkal. Még a nagy lovardáknak sincs ilyen lovászuk, mint Ágiéknak! Igazán büszkék lehetnek rá, hogy ilyen jó ember gondozza a kedvenceiket.

[calypsoo]

Mam!Ha minden lovász ilyen felfogású lenne... Nem lennének éhezõ, embertõl, vasvillától rettegõ lovak!Üdv Gábornak:Calypsoo

[Ágimam]

:)Szóval kössz! Nagyon rendesek vagytok.

Edited by Ágimam, 2006 április 9. - 19:09.

[Varázsló]

Kedves Gábor! Mondataidból a lovak iránti tisztelet tükrözõdik. Igen, õk is érzõ lények, s ha már „rabságban” tartjuk õket, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk igényeik kielégítésére. Ágimam örülhet, hogy ilyen lovásza van!

Edited by Varázsló, 2006 április 9. - 8:53.

[Pendemonium]

Gábor arkangyal! :yeah: :kocc:

[Csapos]

Én még nem voltam nálatok, de nagyon kedves volt ez az írás.Ismeretlenül is minden tiszteletem az Õvé, most pedig emelem a kalapomat is! :kocc: