5186 válasz a témához

[Ágimam]

Hát... tudjátok, nagyon jó volt ezt megélni. De hab is van a tortán; az, hogy ennyire õszintén velem tudnak mások is örülni! Köszönöm!

[lisawica]

[Sütyi]

Na vééégre! Egyszer jól megnézlek magamnak titeket - együtt! Csak vigyázz!

[aroon]

MamCsak az tud igy írni, akinek az írás nem csak a tollábol, hanem egész lényébõl, a lelkébõl fakad! Nagyon szép! Gratula !!!

[chestnut]

Ágimam! Naccerû, gratula! :kocc:

[Repülõrajt]

:guny:

[Cavalcante]

:yeah:

[Ágimam]

Hát most megen mehetek aludni pityeregve... (monnyuk imádok az örömtõl pityeregni, de akkoris... )

[tötõ Zsó]

Msn-en kerestelek, de mindenképp mondom itt is: Nagyon örülök, és ügyik vagytok ;)

[Adrienn]

Sok sikert kívánok én is nektek, Ágimam

[Jasmine20]

Ágimam!Gratulálok Angyihoz és még sok sok ilyen hasonló lovaglást kívánok...... :yeah:

[hubertus]

Gratulálok Ágimam! Türelmetlenül várjuk a képeket!És persze köszönjük "X"-nek is! ;)

Edited by hubertus, 2006 március 22. - 7:16.

[maugly]

Hurrá! (Ha nem vigyázunk, egyszercsak télleg együtt lovazunk - és mindketten a saját lovunkon. )

[calypsoo]

Micsoda beszámoló gratu Ágimam

[mókuska]

Ágimam, ez nagyon szép volt! Pedig mikor az Avarszagún voltunk Angyika még kis vadóc volt, most meg õ nyugtat meg téged.

[Varázsló]

Ágimam, sok-sok ilyen boldog napot kívánok nektek!

[BoKa]

Ágimam, ez tök jó volt

[maugly]

Áll-leejtõs, áhítatosan szép élményben volt részem.Egy párba osztott minket az élet egy fiatal, okítatlan kancával. Jósorsunknak hála, kellemes, békés környezetben tarthatom, jól összeválogatott mini-ménesben. :)Mostanában az a feladatunk, hogy a körkarámban hívásra odajöjjön hozzám az ifjú hölgy, az a Huligán. Ez változó idõtartamú kocogás-fullvágta-ügetés után szokott sikeredni, sosem túl hamar.Tegnap a szürkület kezdetével érkeztem a Sánta Õzekhez, bolond vigyorral a fejemen, hogy hátha lehet egy kicsit körkarámozni. Lehetett. Az alkony egyre mélyülõ színeiben sétáltunk ki a karámhoz, Hulli értetlen tipegései közepette, hiszen kajatájm van, és a többbiek is bementek már.Ezen körülményeknek megfelelõ rodeó-vágtával nyitott. Alaposan bedõlve rótta körülöttem az útját, hát megkértem, menjen kicsit lassabban. :)Amikor már kezdett jobban figyelni, irányt váltottunk. Épp mikor úgy éreztem, körülbelül ugyanannyit dolgozott mindkét oldalára, szólt, hogy neki mára elég lenne. Talán negyedóra sem telt el az elsõ vágtaugrások óta.Hívtam, és habozás nélkül odajött hozzám.Amikor hátrálni kezdtem, utánam-velem lépett.Közben ránksötétedett. Néztem azt a nagy-sötét árnyat, aki velem szemben állt szuszogva, édes-csípõs illatúan, figyelmesen. Néztem, és nem tudtam betelni a látvánnyal. Az érzéssel, hogy ajándékot kaptam: egy szikra bizalmat.

[igazi lóbarát]

Maugly! De jó volt olvasni!

[Ágimam]

Ilyenkor annyi gondolat gyülekezik a fejemben, csak aztán nehéz szavakba önteni...Igen, Anikó, tõlük ilyen ajándékokat kapunk. Nincs piros masni, nincs díszcsomagolás, de egyben biztos lehetsz: õszintén, spontánul, a legtermészetesebb módon adják át.

[Filly]

Senki semmit nem hallott arról, hogy épp eladják az alagi versenypályát? :confused:Ezt találtam...

[Lóbarát]

Most értem haza.......a világ legnagyobb örömével gazdagodva.A lovardában jártam, egy csodálatos lónál. Rajta ülök már két hónapja, hetente kétszer. Azt hittem, hogy boldog vagyok...és azt hittem hogy boldog õ is.Aztán szólt. Azt mondta, õ nem boldog. Õ nem szeret velem lenni, nem akarja, hogy a hátára üljek.Szólt õ finoman, kis jelekkel...De én süket voltam. Aztán erõsödtek a jelei, és most már kiabált. Nagy hibákat kellett elkövetnem ahhoz, hogy meghallhassam, és magamba kellett néznem ahhoz, hogy megérthessem.A hétfõi lovaglás aztán egy mérföldkõvé magasodott. Tudtam, mindent én rontok el, õ tökéletes. Keresgéltem a régi edzõm telefonszámát, segítsen, mit rontok el? Mit rontok el?Aznap éjjel eljött hozzám Rozmaring. Messze állt, rámnézett. Csak suttogott, és én nem értettem mit mondd. Csak suttogta titkát...de én nem hallottam. Kértem, próbáltam rájönni...aztán eltûnt...Ahogy felébredtem, az éjszaka közepén felpattantam az ágyamból, a könyvespolchoz sietve. Lerángattam az összes régi lovasújságot, és minden lovas könyvemet az ágyamba hordtam. Olvastam egész éjjel - két hónap kihagyással elfelejtettem lovagolni?- aztán másnap reggel a fizika és a kémia könyvem helyett Pat Parelli könyve és az "elrontott ló utóidomítása" került a táskámba...Olvastam, minden létezõ hiba után kutatva, vissza-vissza gondolva a lovaglásokra, hogy kezdetben minden szép volt, és most már nem boldolgulok ezzel a lóval...Egy cikket találtam a 2002-es lovaséletben, és amíg a történelemóra tartott, én a pad alatt tartva a lapot, titokban olvasva egy új világba kerültem...Egy világbajnok lovas mesélte el, hogy is jött rá, hogy egész eddigi életében tévedett a lovakat illetõen, és azt hitte a lovaival van a gond, de mindvégig vele volt...Ma úgy döntöttem megfogadom a tanácsot. És. Meghallgatom, ha suttog is.Beléptem a boxba, és eszembe jutott egy olvasott "teszt" >figyeld meg, ha belépsz a lovadhoz odajön-e vagy elfordul< Hát lesúlytott, ahogy láttam, hogy Rozmaring nemhogy elfordul, de egyenesen a farával fenyeget. Nagyon (nagyon) vigyáztam a nyergelésnél, a lehetõ legfinomabban feltenni a nyerget, és most az egyszer nem elsietni-elkapkodni semmit. Csak besétáltunk a fedelsebe...A szél úgy fújt,azt hittem lekapja az épület tetejét...és a kanca mindentõl megilyedt. Nagy nehezen tessékeltem a lépcsõhöz, ahol fel szoktam szállni- tudta mi vár rá, és nem volt odáig érte. -egy órás szájbarángatás, össze-vissza menés és határozatlanság. Az egyik dolgozó kérdezte mi újság velem mostanában. Azt hallotta, mostanában nem boldogultam a lóval. Mi a baja? Ó. A lónak semmi. Én vagyok rossz lovas.Nagyon meglepõdött. Valószínûleg még sohasem találkozott olyannal aki akár egy kicsit is magában kereste a hibát és nem a lovában...Felszálltam:-Én hallak. Már értelek. Ne félj. Csak lovagoltam...de figyeltem. Elolvastam mindent - talán könyvekbõl nem lehet megtanulni lovagolni, de mégis sikerült,mert....Kaptam valamit.Bizalmat.Támaszkodást.Én azt hittem ez a ló nem is képes ilyenre, én azt hittem vele nem lehet összhagban, egyenesre állítva, elengedve, támaszkodva...lovagolni.Hogy milyen fantasztikus volt ez a nap, hogy én ma mekkora ajándékot kaptam.... Tudom, hogy a lovaglás után nem a jutalom reményében követett, tudom, hogy nem azért bújt hozzám, mert meg akart harapni. Csak kaptunk valamit egymástól- bizalmat, ami a legfontosab, ami a legnehezebben elérhetõ és a legkönyebben elveszíthetõ...És én egyszer már elvesztettem, de tudom, hogy ezentúl csak jobb lehet. Hogy tanulni fogunk még egymástól, és hogy mindíg fejlõdnöm kell. Hogy mi a tanulság vagy hogy mért írtam ezt le?Hát figyeljünk egymásra, és tanuljunk. Bízzzunk és akkor a világ legszebb ajándéka lehet a miénk - egy igaz barát. Hogy meghalljam, ha csak suttog....

[Filly]

:yeah: :kocc:

[Adrienn]

Kedves Lóbarát, nevedhez méltó írás, öröm volt olvasni.

[Jasmine20]

LóbarátEz nagyon cép szívhez szóló írás volt.Csak így tovább.Remélem most már minden ok lesz veletek

[Ágimam]

Lóbarát! 15 évesen felelõsségteljesebben gondolkozol-lovazol, mint sok felnõtt! Gratulálok, és még sok ilyen élményt neked!

[Varázsló]

Lóbarát, ezt be fogom tenni az Aranyplajbász topikba, ha a modok elárulják, nyítni kell egy újat, vagy mehet a 2005 éví írásokat tartalmazó 2006-osba. :confused: l

[meggyes]

Jolesett ma ide jonni. Tenyleg. :kocc:

[Dé]

Igen, én is elolvastam ezt a sokmindent, a tegnap terméseit, és akartam is én is írni valami hasonlót, mint meggyes, de aztán elszállt a netem Most pótolom. Öröm volt olvasni ma (tegnap) itt.

[maugly]

Lóbarát, napsugaras-mosolygós munkakezdethez juttattál.

[Õz]

Varázsló, nyiss újat ;)

[Lóbarát]

Lóbarát, ezt be fogom tenni az Aranyplajbász topikba, ha a modok elárulják, nyítni kell egy újat, vagy mehet a 2005 éví írásokat tartalmazó 2006-osba.  :confused: l

Hú! :eek: Ez nagy megtiszteltetés! Nem gondoltam, hogy értelmes az írásom... Köszönöm mindenkinek! (elírás)

Edited by Lóbarát, 2006 március 24. - 8:54.

[Csapos]

Ma dumáltam Gumival, azt mondta vannak páran akik nagyon tudnak írni. Lóbarát-tól el volt ájulva.Kiváncsi lettem. Rákerestem.Elolvastam.Felszedtem az állam és leporoltam.Most emelem a kalapom.Szép volt nagyon. :yeah:

[Lóbarát]

Hú...há...jajj..levegõt! Úgy virul a fejem, mint a tök! :DEz nagyon megtisztelõ!!! Hát, ha van rá igény, és van történet (ami mindíg akad) akkor én nagyon szívesen írok, mert szeretem csinálni! (porolom az állam....)

[Csapos]

Alig bírtam belõle kiszedni!De teljesen igazad van, írhatna mán!

[Chilly]

Nos,gyenge képességeim maximális tudatában nem szeretnék szívhez szólót írni,és kicsit attól is félek,hogy képtelen leszek átadni azokat a dolgokat,amiket mi átéltünk a hétvégén,de mindezektõl függetlenül leírok valamit. A Csoda már szombat este bekopogtatott konténerünk ajtaján,ahova elszállásoltak bennünket,de csak másnap vettünk tudomást róla.Összeültünk aznap este,hogy megbeszéljük a nap történéseit,a másnapi teendõket...de leginkább azért,hogy erõt merítsünk a másik bátorító szavaiból helyzetünk kilátástalanságát illetõen.Az ajtóban egy öregember jelent meg vérszínû gitárral a kezében.Ismertük õt...Ismertük!Dehogyis ismertük!Annyit tudtunk róla,hogy valaha ismert country énekes volt.Énekelt Hawaii-tól Honolulun át Texasig,Londontól Rómáig,keresztül a világon,Tom Jones-szal,Bob Dylan-nal,John Denverrel és még ki tudja kivel nem.És most leült közénk,a rozoga konténer-ház még rozogább faszékére,és mesélt.Elénekelte az életét,arcán az összes mély ráncot,tenyere kérgességét...Nem értettük,mitõl lüktet még mindig az élet annyira hevesen ebben az emberben,mitõl csillog a szeme olyan mélyen,mitõl képes nevetni a világon.De mégis magával ragadott bennünket.Mesélte,a koncertjein mindig három mikrofont kapott,egyet a lába elé tettek.Mert az az õ dobja.Nincs zenekar,csak a gitár és a lába.És a hangja.A hangja,ami betöltötte a szobát,az udvart,az egész várost.Bennünket.Sokáig nem szóltunk egy szót sem,még két szám közötti szünetben sem,csak hallgattuk õt.Körbenéztem:a lábak szinte észrevétlenül,de mégis megelevenedtek és ütemesen dobolni kezdtek a padlón.Az arcokra megnyugvás költözött,aprócska mosoly a szemekbe.Elmerültünk az életében és a zenéjében.Másnap az összes õt illetõ kérdésünkre választ kaptunk.Már csak négyen voltunk a kilenc emberbõl,a többiek elindultak haza.Mi is összepakoltunk,mikor a szintén ebben a városkában dolgozó indián srác megjelent az udvaron.A fickó a szó legszorosabb értelmében indián.Valamelyik dél-amerikai törzs tagja,ott is nõtt fel.Mára õ is urbanizált indián lett,de mégsem olyan,mint akikkel többségében találkozunk.Nincsenek rajta színes tollak és nem lóg pánsíp a nyakában.Ugyanúgy farmerban és ingben állt ott,mint bármelyikünk,indián mivoltáról mindössze két dolog tanúskodott:combjáig érõ,hosszú,csillogóan fekete,nõi lelkeket irigységgel eltöltõ haja,és a szeme,amely tisztán árulkodott énjérõl.Az az igazság,hogy mikor tõled,a te kultúrádtól távol álló emberrel,kultúrával találkozol,hirtelen,már-már idegesítõ módon tele leszel kérdésekkel,és mindenre tudni akarod a választ.Az meg sem fordul a fejedben,hogy hányan kérdezhették már ugyanezeket tõle,mennyire unhatja a számára már sablonos kérdéseket.Mindezek ellenére végtelen türelemmel válaszolgatott bugyuta kérdéseinkre az álomfogó pontos használatával,a ruházatukkal és a tollak jelentõségével és még számos igen fontos dologgal kapcsolatban...És tudjátok mit?Megosztom veletek mit mondott,mikor végre õ maga kezdett el mesélni.Elsõre úgy fog tûnni,mintha valamelyik nõi magazin tesztkérdéseinek összegzõ eredményét hallanátok,de ha kicsit átgondoljátok és hozzá tudtok képzelni egy indián arcot,új értelmet kap.Az indiánok lassú emberek.Õ maga is halkan és lassan beszélt,a szavakat teljesen különválasztva egymástól,nem mondatba kovácsolva.Meglepõ,mennyire más jelentése van így egy gondolatnak.Az összes szó,külön-külön fontossá válik.Minden évben összegyûlnek szerte Amerikából,északról és délrõl,keletrõl és nyugatról,hogy leüljenek beszélgetni az állatokról,a vízrõl,a felhõkrõl egy õsi,közös nyelven,amelyet minden törzs ismer.Úgy tartják,a világon csak egy család létezik,ahova mindenki beletartozik,mindenki egyenlõ,nincsenek különbségek.Isteneik ott vannak körülöttük,a fákban,a kövekben,az állatokban.Saját magukban.Mikor pipáznak vagy dohányoznak,a füstben.És minden egyes alkalommal,ha valaki rágyújt,hozzájuk imádkozik.Ünnepelnek,és várják a fehér bölény megszületését.A fehér bölény minden negyedik vagy hetedik évben látja meg a napvilágot,és a jó,a jobb élet eljövetelét jelzi.Régebben az amerikai kormány leölette ezeket a bölényeket,mára már kifejezetten ügyelnek rá,hogy ne történjen meg.Õ maga is látott már fehér bölényt.Meg mertük kérdezni tõle,mitõl ilyen nyugodt.És csak mosolygott:hova siessen?Ha gyorsan és túl sokat beszél az ember,nem érzi a másik ember lelkét.Õk figyelnek a társukra.Az élet egy mozaikokból összeállított kép,amelyhez te csatolod hozzá a kis darabokat minden egyes tetteddel.Az,hogy mi ott,a szakadó esõben két órán át gyerekekként ittuk a szavait és ugyanúgy megbabonázva figyeltük,mint elõzõ este az amerikai énekest,számára egy újabb darabka,amelyet hozzáilleszt a többihez a mozaikjában.Lassan élnek.Figyelnek a belsõ hangjukra.Ha a belsõ hang hirtelen azt mondja:állj meg és nézz le a földre,hát tedd azt.Lehet,hogy találsz ott egy gyönyörû követ,ami csak miattad van ott.Beszélj lassan.Gondold át a szavakat,mielõtt kimondod,hogy legyen ereje a gondolatodnak.Élj lassan.Az ember minden éjjel álmodik,de gondold végig:hányszor felelted már ezt a kérdésre,hogy mit álmodtál:nem tudom,nem emlékszem?Mikor felkelsz,állj meg egy pillanatra és emlékezz az álmodra.Az álmokban ott van mindenre a válasz,az álmaid megmutatják a helyes utat.Kövesd õket,a szívedet.És hirtelen megértettük,hogy Sunshine Kid,a country énekes mit keres itt,pedig világhírnévre tett szert.Megértettük,hogy mitõl nevet a szeme neki is és az indiánnak is folyton,hogy miért olyan jó mellettük lenni.Hogy mi az,ami két teljesen különbözõ kultúrából és emberbõl bennünk ugyanazt az érzést váltja ki.Az,hogy így élnek.Hogy voltak és vannak álmaik.

[Mandarin]

Chilly!Mit is mondjak! HmmValami fantasztikus élményt nyújtott már az is, hogy elovastam e kis beszámolódat! Amikor olvastam a sztorit olyan érzésem lett mintha én is ott lettem volna! :yeah: Köszönöm neked iszonyatosan jó volt olvasni! :guny:

[discozombi]

Még, még, még, ennyi nem elég! ;) Avagy jó volna további részleteket megismerni.

[Chilly]

Továbbra is fenntartom,hogy alkalmatlan vagyok arra,hogy átadjak érzéseket embereknek,viszont:hétvégén újra megyünk ki és feltett szándékom,hogy félrevonszoljam az indián embert és kivételesen nem a szokásos dolgokat kérdezzem tõle.Hatalmas élmény csak hallgatni õt,mindegy mit mond.És ugyanez van a country énekessel is,egyszerûen nem tudunk megszólalni (pedig idáig azt hittük,hogy olyan embereket,mint Májki is,már nem lep meg semmi az életben.És õ sem tudott megszólalni. ;) )

[Pendemonium]

olyan embereket,mint Májki is,már nem lep meg semmi az életben.És õ sem tudott megszólalni.  ;)  )

Mennyit ivott?