Hát, úgy néz ki, hogy mán' csak kettõ az a három. Amortizáció. Ikerellés volt és az egyik pont fele akkora volt, mint a másik.Nem sokáig húzta a szerencsétlen... Hát ez van. A természet szelektál. :(
Az elsõ hetekben mikor Pörkölt hozzánk került, (ez a neve Pörkölt

) sokat síránkozott, de idõvel belátta, hogy felesleges.(másfél év!!)
Csak vicc, 2-3 hét elegendõ volt neki. Ha a ló mellette van azóta csendes. De ha nincs, mintha nyúznák!
Külön technikát kellett kidolgoznom, hogyan tudok a birka nélkül lovagolni menni. Ugyanis lehetetlen leválasztani a lóról.Szó szerint mint egy munkavizsgás németjuhász kutya, úgy tapad a lólábhoz.(érthetetlen de a legnagyobb kavarodásban sem lép rá a ló. pedig néha már úgy éreztem mindenkinek jobb lenne,ha rátaposna... egy kicsit

)
Rettenetesen buta jószág.

De most, hogy anyuka lett a szentem, ........ hát az igazság az, hogy semmit sem változott. Tulajdonképpen leszarja a kicsiket. Ha jönnek jönnek, ha nem nem. A ló a fontos. De legalább már nem béget, ha otthonhagyom a ló nélkül.
Szóval kitartás.