Elõrebocsájtom, hogy ez szomorú történet.Szóval van ugyebár három lovunk, a 8 éves Fergeteg, a lánya (a lovam) a Concur, és a három éves Fõnixke. Úgy gondoltuk, hogy bértartót váltunk. Vasárnap reggel jól meghajtottuk mind a 3at. Lószállítók megjöttek (egy 1es +1 3as).Sokat tanakodtunk, hogy hogyan legyen, én arra szavaztam, hogy elõször az anyát vigyük fel a 2esre, aztán a Fõnixke. Leszavaztak (sokan voltak ellenem), úgyhogy elõször a Concurt próbáltuk. Nem jött az istennek sem, akárhogy könyörögtünk neki. Félrevittem, és sétálgattam vele egy kicsit odébb. Hozták a Fõnixet (már kihozni is érdekes volt, mert nagyon felszívta magát) és megpróbálták feltenni a szállítóra. Azt tudni kell róla, hogy sok (kb 75%) ATV van benne. Kapott a nyakára, a kötõféken átfûzve egy kötelet, amit a tarkóján egy fapöcökkel rögzítettek. Ketten kétoldalról, a farán át egy futószárral húzták, egy ember meg a szállítóba beállva húzta. Én közben a Concurral 5-6 méterrel odébbról néztem a mûveletet. Fõnixke ellenállt, és egyre izgatottab, ijedtebb lett. Már majdnem felment, de ekkor a futószár lecsúszott a csüdjére, a ló meg éppen ekkor akart hátrálni. Ebbõl lett a baj. Leült, majd hanyatt esett, a nyakára kötött kötél elfordult, becsúszott a szájába, majd ahogy a ló eldõlt félig hanyatt félig balra, a fapöcök, ami kb 8-10 cm hosszú, befordult a szájába keresztben! Az egyik elsõ fogát kiverte, majd tovább feszülve beékelõdött a torkába. Szegény abban a pillanatban elvesztette az eszméletét. A szájából ömlött a vér, a szemei kifordultak, és csak a lábaival kapált. A lélegzetem is megállt, elsõ pillanatban úgy látszott, hogy kitört a nyaka. Szegény feleségem majdnem rosszul lett, a többiek is csak dermedten álltak. Concurt a kezébe nyomtam az egyik embernek, és odarohantam a lóhoz. A kötél olyan szorosan rátekeredett, hogy nem lehetett kiszedni a szájából. Szegény csikó bekómált, a szemei forogtak, és kiverte a víz. Ordítottam, hogy kést ide, mert láttam, hogy amig a kötél egyben van, a szájából soha nem vesszük ki. Úgy éreztem, nagy baj van, majdnem megfulladt (hogy a görcstõl-e vagy az ijedtségtõl, nem tudom, de nagyon úgy nézett ki.) A z egyiklovászánál volt kés , úgyhog gyorsan levágták róla. Fõixke a fejét rendesen legyalulta, a bal szeme telement porral, a rágóizmát dagadtra verte, a térde is megsérült, és az oldala is, na meg a hátát is beverte.Szóval ott álltunk felette, a ló alig szuszog, a szája vérzik, a szemei forognak, csurom víz és nem mozdul. Szerencsére (micsoda megérzés, ragaszkodtam hozzá, hogy ott legyen) Ultimo is köztünk volt. Adott neki valami szíverõsítõt, amitõl pillanatok alatt magához tért. De csak annyira, hogy a fejét megemelte. A szemei forogtak tovább, és szemmel láthatóan nem volt magánál, de a keringés összeomlását megelõztük. Ott feküdt a ló az út közepén, körülötte tizenvalahány ember. Szerencsére, nem volt forgalom, bár kétlem, hogy oda bejöhetett volna autó tíz marcona, szigorú tekintetû, mindenre kész ideges férfi közé.

Nos, hogy a szavamat ne felejtsem, egy órán keresztül szegény csikó ott pihegett az úton, félig fekve. A szédülése nem akart csillapodni, ezért nem tudott felállni. A fejét rendesen lenyúzta, a szájából a vérzés "csak" a fogától volt. Egy óra után próbált csak felállni, de annyira szédült, hogy megmozdulni sem bírt. Nagy nehezen kitántorogtak vele az út melletti szántóföldre, ami frissen volt megmunkálva, ott eleshet, ha akar. További egy óra várakozás. Feleségem folyamatosan zokogott, nagyon a szívéhez nõtt a ló. Ultimó bizakodott, és biztatta, hogy nem lesz baj, de ez ott, abban a helyzetben és látványban nem gazán látszott többnek, mint vigasztalás.Concurka, aki közben a Jocó nevû lovász kezébe került át, jelesre vizsgázott. Türelmesen álldogált, hagyta, hogy odavissza rángassák, hogy a Fõnixke észrevegye és mozduljon feléje. Nagy sokára ez sikerült is, de kinkeservesen, lépésrõl-lépésre. Lassan a kapu felé indultunk vele, feleségem próbálta vezetgetni, Concur elõtte két lépéssel. Két lépés, várakozás-pihenés. Fõnixke jobb oldalát teljesen meg kellett támasztani, hogy fel ne boruljon, amig lépked, a Concurt ilyenkor megállitva a farához tudtuk támasztani. Concurka akkor már két órája csak ácsorgott, ideoda rángatva, de tûrte. Ott ordítottunk mögötte, zörögtünk, ahogy a lábunk alá kerülõ mindenféle fadarabokat és egyebeket rugdaltuk félre, lökködtük a farát, de meg se rezzent. Nagyon megbízható ló lesz belõle! Beértünk majdnem a belsõ kapuig (negyed óra), amikor Concur megunta, és rángatni kezdte a fejét. Akkor kiabáltunk a lányomnak, aki hátul volt a Fergeteggel, hogy kötõfék, és hozza a Fergit. Gyorsan hozta is, a Concurt pedig elvihette a Jocó hátra (le a kalappal mindkettejük kitartása elõtt). Fõnixke, amikor meglátta az anyját, kissé élénkebb lett. A szédülése mitsem csökkent, de mégis megpróbálta követni, mi meg mellette, a jobb oldalát kitámasztva. Szerencsétlen Tibi, a lányom edzõje, aki egyébként bottal jár a rosz lába miatt, , a botjával botladozva is próbált segíteni, de az elsõ megindulásnál, mivel én tartottam a jobb oldalt, majdnem eltiportam, úgyhogy félre kellett állítani, nehogy végiggyalogoljak rajta. Soha nem volt még hosszabb 200 méter! Ráadásul vödör, vashulladék, fadarabok és egyéb ilyen cuccok között. A karámba vettük az irányt. Fergi bement, Fõnixke utána szédelegve. Az anyja volt az egyetlen fix pont akkor a világból neki. Fergeteg is jelesre vizsgázott. Nyalogatta a csikóját (méghogy a ló nem tudja, hogy ki az anyja/csikója! Hülyeség) Ultimo a karámban adott még neki 4 injekciót, B vitamint, calciumot, antibiotikumot és gyulladáscsökkentõt, ekkor már biztosak voltunk benne, hogy Fõnixke szeme megmaradt, mert látott vele.Sokáig kinn maradtak, Ágira, a bértartóra bíztuk õket, mert nekünk menni kellett ügyeket intézni. Este visszamentünk, jó hír fogadott, hogy bekéredzkedett a boxába és ivott egy nagyot ( ez azért jó hir, mert nem tudtuk, mi ujság van a szájában) és evett pár falat szénát. A szemforgása csökkent kissé, de a fejét a kezdõdõ gyulladás miatt ferdén tartja.Kell kb egy hét, mire gyógyulni kezd. Még kettõ-három hét, mire visszaszeliditjük magunkhoz (meg van sértõdve, bizalmatlan és maximálisan egyetértek vele! :( (( ). A lószállítás tehát elodázva, ha visszük is, akkor lábon az egész brancsot (kb 8 km). Reggel megnéztük, már jobban van, a szemforgása megszünt, viszont csúnyán begyulladt a szeme, megdagadt a pofáján a rágóizma, úgyhogy szegény csak a jobb oldalán tud rágni. De megnyugodtunk!Mindenesetre, ha nincs ott állatorvos, elpusztul.Röviden ennyi.Most nagyon szomorú vagyok. De már vidámodok, mert egyre jobban van.Röviden ennyi. Tanulság? Ronda dolog az erõszak.mac