Barsz I.
A párosítás eredménye az 1784-ben ellett Barsz I. A szürke mén egyesítette az arab, a dán és a holland vért, és - a természet kedvező játéka folytán - a három fajta minden erényét. Siskin, aki időközben a ménes vezetője lett, így ír Barsz I-ről:
"... a holland kancától született Barsz I. nagynövésű, minden részében arányos mén kiválóan és gyorsan ügetett. Tizenkét évig volt a ménesben, és tőle származik a jelenleg létező, nagy jelentőségű, igazi ügető fajta..."
Barsz I. a szemtanúk leírása szerint "sűrű, kissé csapott farú volt, szokatlanul szépen futott, pompás járású volt; magassága kb. 165 cm lehetett."
A feljegyzések szerint a mindenkinek tetszett Barsz I. sem elégítette ki Orlovot. Túl sok volt a ménben a hollandok arányos durvaságából. (Ez a meghatározás nem ellentmondás!)
Két újabb kísérlet következett. Mindkettő következetesen mutatja a legmagasabb rendű hozzáértést. 1793-ban a Gnyedája nevű pej kancát vezették Barsz I-hez.
Ljubeznej
Gnyedája apja, Arap II., tiszta vérben tenyésztett arab telivér volt. Az ivadékot, az 1794-ben ellett Ljubeznej fekete mént szemtanúk leírása alapján ismertetjük:
"Ljubeznej szokatlanul széles, száraz volt, kiváló tűzésű nyakkal, arab fejjel, kidomborodó, értelmet sugárzó szemekkel. Magassága kb. 158 cm. 1819-ben, 25 éves korában hullott el."
Lebegy
Az utolsó kísérlet, az Orlov halála évében , 1809-ben ellett Lebegy I. volt. A szürke mén apja a már öreg Barsz I. volt, anyja pedig Nyevinája, Felkersam I. lánya.
Felkersamról tudjuk, hogy Szmetanka fia, éspedig a Godolphin Arabian törzsből származó Babragam nevű telivér szintén telivér leányából. Lebegy I. származási táblájának felépítése már nagyon megközelítette Hambletonian 10. pedigréjének összetételét, bár az alkotóelemek másképpen voltak csoportosítva.
Most már adva volt az alap, utat kapott a tenyésztőmunka a beltenyésztési kombinációra. A következőkben már csak a száraz, nagy testű, széles és izmos, fajtajellegüket magukon viselő méneket állították a cél szolgálatába. Először a kissé túlzottnak tetsző beltenyésztés útján haladtak.
Polkan III.
Az 1817-ben elletett Polkan III. hatgenerációs származási tábláján nem kevesebb, mint ötször fordul elő Szmetanka neve. Polkan III. magassága 165 cm (botmérték), széles, erős mén, nagyszerű lábízületekkel, kitűnő patákkal, de kissé durva fejjel.
Polkan III. nagyon sokat tett az orlov fajta terjedéséért. Volt idő, amikor 14 fia fedezett Hrenovoban, később 19 unokája, közülük több olyan, amelynek törzse eljutott napjaninkig.
Orlov halála után leánya azonnal leváltota Kabanovot és helyére Siskin került. Siskin az Orlovtól tanult módszereket még jobban kifejlesztette. Követte mestere tanításait a vérfelfrissítés terén is. 1825-ben négy, 1828-ban egy kitűnő holland kancával frissítette az állományt. Egészen kiváló egyedeket tenyésztett belőlük.
A 2. számú holland kanca fia, Ljubinyec III. volt az apja Hrenovo leghíresebb ménjének, Rizapur III-nak.
Feltehető, sőt valószínű is, hogy a természettudományok iránt rendkívüli módon érdeklődő Orlov - aki szinte baráti viszonyt tartott Sztrakovval, a moszkvai egyetem híres tanárával - ismerte Kawerznyev Filozófiai bírálatok az állatok újjászületéséről című, 1775-ben megjelent művét. Az orosz tudós 34 évvel Lamark, 84 évvel Darwin előtt bebizonyította, hogy az "állatok a külső szféra hatása alatt változnak, és az ily módon szerzett tulajdonságok öröklődnek."
"Az Orlov által kidolgozott tartási mód valóban megközelítette azt, amit ma kultúrménes tartásnak nevezünk" - írja Gric és Csebajevszkíj. Csak a fedezőméneket és az ellés utáni időben a szoptató kancákat, a választott és az idomításba fogott csikókat tartották istállóban. A többi - teljes értékű takarmányozás mellett - a friss levegőn, karámokban élt. A tenyészkancákat télen tetővel ellátott karámokban tartották. Fő táplálék a legjobb minőségű szálastakarmány volt, de - főként a csikók - zabadagot is kaptak.
Nagyon fontos tényező volt a mozgatás és a mozgatásnak megfelelő zaboltatás. A fedezőmének zabadagja a fedeztetési idényben meghaladta a 16 l-t, a legkisebb adag 10 l körül járt. A kora tavaszi időben a sovány legelőket szénával pótolták. Siskin a 20. életévét meghaladott mént már kímélte, nyugalomba állította; a 17. életévet betöltött kancákat selejtezte.
Sok megrázkódtatás és veszteség után helyreállt az eredeti orlovi rend, vagy rendszer, de megszűnik az idegen ménesek kancáinak fedezési tilalma.
"Az igazgatóság elrendeli, hogy az Orlov-ménes híres ügető fajtáját teljes tisztaságában tartsák meg, és az orlovok utódait az ügetőlovaknak a magánménesekben való elterjesztésére fordítsák, amelyek eddig az orlov-lóhoz nem tudtak hozzájutni."
Ez a meghatározás magyarázatot kap, ha elmondjuk: Orlov, később örököse, a leánya féltékenyen vigyázott arra, hogy az által kitenyésztett lófajtából másnak ne juttasson. Egy anekdotaszerűen ható elbeszélés - lehet azonban, hogy igaz volt - elmondja, hogy a fiatal I. Sándor cár meglátogatta az egykori kegyenc leányát, Orlovát a ménesben. Négy gyönyörű mén volt Orlova hintójába fogva és Napóleon nagy ellenfele, a pompakedvelő cár elragadtatva felkiáltott: "Be'h szeretnék egy ilyen gyönyörű fogatot..." Orlova a régi udvari illemmel megértette a célzást és mélyen meghajolva szólt: "Felséged óhaja parancs. Néhány hét múlva elküldöm a lovakat."
El is küldte négy hét múlva, de előbb mind a négyet kiheréltete.
Az 1878-as párizsi, majd a chichagói világkiállítás szakértői elragadtatással írtak az orlovról. A Pavlin - Megyellica származású Pann előbb a bassfürsi ménesben, később az olasz és a német ügetőló tenyésztésben, majd a Gourko nevű mén nálunk és nyugaton tett nagy és értékes szolgálatokat.
Az amerikai ügetőló inváziója idején az orlovot is az a veszély fenyegette, ami a mi derék jukkerünket is elsodorta. A keresztezés nem járt kudarccal, de a nagy tudású Kulasov tanár mégis teljes eréllyel védte az orosz lovat megnemesítő orlovot a túlzott "amerikaisodás" ellen, ragaszkodva az orlovok tisztavérű továbbtenyésztéséhez.
"Minél több amerikai vért kap az orlov-ügető - mondotta Kulasov - annál inkább elveszti függetlenségét, és önálló fajtából az amerikai fajta rossz alfajává alakul át. Még a legsikerültebb keresztezés esetén is az orosz ügetőtenyésztés alárendelt szerepben marad az amerikaival szemben." Ezt a megállapítást nem soviniszta felfogás diktálta, hanem - mint igazolódott - a jövőbe tekintő tudós.
Az okos és bátor kiállás eredményes volt. Tovább tenyésztették a keresztezett vonalakat, de megtartották a maga tisztaságában a ma már talán zenitre ért orlovot is.
