Szombat
Egy hosszú listával a kezemben rohangáltam a lakásban mit kell még becsomagolnom, felkészülve a hidegre, amit már napok óta emlegettek a hírekben.
Megérkezett a kölcsönfutó, bepakolásztuk a motyókat, beültettem a két gyereket, majd Sárikát is felvezettük. Nem okozott csalódást, minden gondolkodás nélkül felment a futóra.
Életem első lószállítása, de próbáltam nem gondolni holmi balsejtelmes megjegyzésekre. Mire elértük Vác magasságát, már vígan énekeltük az ovis dalocskákat.
Egy kis tolatást közbeiktatva megérkeztünk, levettem a lovat, elláttuk minden jóval és kezdődhetett a sátorverés.
Nos.. aki próbált már biztonsági szelepes, ócó matracot, viharos szélben felfújni, az együtt érezhet velem.
A próbálkozásainkat és fejfájásomat, siker koronázta, így lehetett lakájossá tenni átmeneti szállásunkat. Az első nap, díjugratás, ügyességi feladatok és fogathajtás volt a menü a Viski Lovasudvar szervezésében. Nem sokan lézengtek a hidegesek közül, de már ekkor is érezhető volt, hogy nincs ellenségeskedés, lenézés, mindenki barátságos és segítőkész volt.
Megérkezett Diesel és a pacija,
majd szép lassan előkerültek a "házigazda" lovai is. A gyerekeim egész nap a fogaton lógtak, Niki lányom, Bandi2 segítségével, még a hajtást is kipróbálhatta.
Az erős és állandó szél rendezgette a felhőket, de közben kockára fagytam, néha még vacogtam is. Nem győztük mondogatni, holnap jó idő lesz!
Negro paci egyesbe volt fogva és igazán örültem mikor Diesel megkért, legyek a segédhajtója. Mint vérbeli "nyerges" lovas, eszembe sem jutott akár közelebbről is megcsodálni a kocsikat, szerszámokat és egyéb ehhez kapcsolódó részleteket. Valahogy sose érdekelt a dolog. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, de mint egy gyerek, olyan izgalommal vártam a fogatok versenyét. Megkaptam az instrukciókat, bejártuk többször a pályát, memorizáltuk a kapukat, majd elindult a verseny.
Negro igazán jó formában volt és Diesel is ügyesen, okosan vette a fordulókat. A pályabíró szerint, mi vettük legszűkebben az akadályokat, de ehhez az is hozzátartozik, hogy egy profi maraton kocsival indulhattunk, no meg –ŐK NŐK, tudnak gondolkozni!- volt az észrevétel!
Eszünkbe sem jutott, hogy elsők lehetünk, annál nagyobb volt a meglepetés mikor behívtak minket. Negro rozettát, Diesel kupát én pedig egy szép kristályküblit kaptam, ami itt díszeleg az ebédlőasztal közepén.
Bandi lánya fényképeket is készített, remélem láthatjuk majd azokat is.
Délután beneveztem Sárit az ügyességi versenybe. Sajnos ekkor vettem észre, hogy a hevederem itthon maradt, így szőrén vágtam neki az ismeretlennek. Na jó így ez nem igaz, mert a pálya ugyanaz maradt mint a fogatosoknál, csak a kapuk közötti távolságot levették 60cm-re. A bemelegítés elég érdekesre sikeredett, Sárika nagyon jó kedvében volt, és megmutatta milyen, ha a hidegvérűnek bakolgatni támad kedve. Nos.. gyorsan megbeszéltük a dolgokat, majd a sok "vézna" sportló között teljes életnagyságunkban megjelentünk. Ha jól emlékszem próbáltam sokat ügetni és nem leverni a teniszlabdákat, de mivel nem a győzelem volt a cél, így két labda elgurult, jelezve, hogy nekimentük a bójának.
Az eredményhirdetésnél Diesellel bent álltunk a pályán, lovaink egymást erősítve nézték végig a díjátadót, amihez persze, közünk nem volt.
Este a tábortűz melegénél vicceket meséltünk, majd "hulla"jó sztorikat hallgattunk. Gréta tacskó félretéve, azon kijelentésem, hogy :- Utálom a kutyákat! nem hatotta meg, felkéredzkedett az ölembe és összegömbölyödve melegítettük egymást.
Túlzás lenne, ha azt mondanám jól aludtam.
Vasárnap
Éjjel többször felriadtam, mikor Sári belenyihogott a sötétségbe. Hajnali 2 felé végre lefeküdt, szinte horkolva aludt, ami megint csak nem segített a pihenésben.
Noémi lányom radiátorként fűtötte be a sátrat, középre bepréselődve, legalább az egyik felem nem fázott. 5 óra felé Sári kapargálására ébredtem. Első az állat, erőt vettem magamon és kikecmeregtem.
3 vödör vízzel feltöltötte magát, majd reggeli abrakolás után, elégedetten szénázgatott.
A szél már kevésbé fújt a napot is gyakran láttuk, gyönyörűen megmutatva a körülöttünk elnyúló táj szépségét.
A tegnap esti tűz még pislákolt, így dobtunk még rá egy keveset és odakuporogtunk, várva, hogy kinyisson a büfé egy kávé erejéig.
Nem szerettem volna megint bakolásokkal indítani a napot, így lementünk a bemelegítő karámba, és hagytam a lovam, hagy rohangálja ki magát. Felcsatoltam a futószárat és a legvégén nyereg alatt okosodtunk kicsit. Mire végeztem, Bandi jóvoltából reggelit kaptunk, majd egy forró kávé után, felébredve, elkezdtünk ténylegesen készülődni.
Vártuk a lovasokat, nézelődtünk, és teli hassal a hajnali ébresztőnek köszönhetően, jólesően nyúltam ki a sátor mellé rakott takaróra.
A következő órák, szinte elrepültek. Megkaptam a bemutatós számomat, közben megérkeztek a barátok, ismerősök, akiknek nagyon örültem. …és bevonultunk. Hát ezt a részét még gyakorolni kell, viccesen végig húztam a lovamat, aki a pálca láttán, sem akart nagyobb sebességre kapcsolni. Sebaj, majd legközelebb.
A bemutatót, tenyészszemle követte. Tisztában vagyok a lovam hibáival, elég kritikusan látom a lovak nagy részét, tudom, hogy finoman szólva nem tartanak normálisnak, és ezt nem egyszer hangosan meg is jegyezték, ennek ellenére a szemlézők úgy döntöttek, B vagyis előtörzskönyves kancát varázsolnak Sárikából.
Innentől kezdve végig a föld felett repkedtem, de még hátra volt az utolsó kívánságom, próbáljuk ki Sárit kocsiban is. A szerszámok rákerültek és szinte 5 perc múlva már egy könnyű kocsiban baktattunk -Csuti szavaival élve- mintha mindig is ezt csinálta volna. A rönk és szánhúzás versenyszámai után, újra befogtuk, akkor már üresbe és egy kis hasábot húzva sétálgattam vele. Túl azon, hogy Sári megint bebizonyította, menyire figyelmes, érzékeny és okos tud lenni, befészkelte magát egy gondolat a fejembe, a lelkembe. Most, hogy elértük azt a szintet, hogy sikerült a fogatolás, hátha én is lehetnék hajtó. Szigorúan csak vele és csak 1-esbe. Sokat kell még tanulnunk, főleg nekem, hogy segíteni tudjam, sokat kell gyakorolnunk, de hátha sikerülne...
A rönkhúzás nagyon tetszett, talán jobban mint a szánkózás, de én nem láttam olyan mértékű túlkapásokat, amiket büntetni kellett volna. Zápolyával egyszerre szisszentünk fel, mikor "letérdelt" az egyik ló, és bár elfogultságom tényleg nagymértékű, volt, aki a lovát féltve adta fel a versenyt, pedig benne volt a lóban a tudás és teljesítmény.
A közönség persze szórta a „jó” tanácsokat, az idősek is aranyosan mesélték egymásnak a történeteiket, amik még a háborúig nyúltak vissza. Szinte minden korosztály talált magának programot, és minden elismerésem a szervezőknek, hogy így összehozták ezt a napot.
Akik meg nem mertek odajönni, magukra vessenek, nem hiszem, hogy megijedtem volna egy kérdéstől, főleg ha a gyerek akar lovagolni. Így is volt olyan gyerkőc, aki sírva szállt le a lóról, mert tovább akart még maradni.
Első rendezvény, nagy látogatottsággal, remélem hagyománya lesz, jó lenne újra találkozni és együtt látni ennyi „hidegest”!
..ezt meg csak úgy
a többi kép meg
ITT!
Meg tetszenek a percheronok és a shire-k is, de a mhv a legelérhetőbb. 
Melózok, és innen megyek. 
)