Sziasztok!
Nem szeretek a saját lovamról, csúnyákat mondani, de Sári ma reggel kiérdemelte a "kolbásztölteléknek való-csekéjértelmű" stb jelzőket.
A Vasárnapi lovaglásunka az Én részemről, de szerintem ő is ezt mondaná kész szenvedés volt.
Mindentől megijedt, (traktor, cross motor, őzikék, bagoly, kutya) és ha semmi sem volt elöttünk ill. a láthatáron, lehetett látni rajta, hogy keresi a lehetőségeket mitől ugorhat az elöttünk nyugodtan álló Sanyi nyakába. (persze ezzel rá is a fárszt hozva)
Sajnos nem voltam a toppon én sem, így a szenvedést már hallhatóvá is tettem, na meg a hazafelé vezető útból két km. már sétálva tettem meg.
Hasogatott a hátam a derekam, de bemagyaráztam magamnak, hogy valami az ülésemmel nincs rendben, és itt jön ki a - Saját károdon tanulod meg! mondás hatása.
Hazasétáltunk, még vittem két kis kört Noémit a karámban, aztán kikötöttem Sárit, a patamosóhoz.
Utál állni, várni meg főleg. Először a műa.széket próbálta meg elroppantani, majd a diófát közelebb húzni, végül az önitató slagját próbálta meg zsiráf módon leszedni. Ekkor bedurrant az agyam, és lenyomtam neki egyet. Szerintem nem értette miért kapta, mert csak állt, és nézett banbán.
Nekem sem kellett több, mondom feladatt kell?- akkor patát kérek!
Ez is egy gyenge pontja közös kapcsoltunknak, ugyanis teljes erővel nyomon a lovat, lilulok az erőlködéstől, az meg szeretetből nyaldossa a hátam, jelezvén- Tolj el ha bírsz!. Persze,hogy nem tudom, de a jutifalt meghozta hatását, én meg egyből megnyugodtan nem hülye ez a ló !
Hétfő reggelre, meghozta a hátfájás előfutárként a betegséget, kidőltem rendesen. Borzalmas mennyire megviselnek a gyerekbacik.
Kedden a férjemnek, -Csináljunk valamit! hangulata volt, így fél tüdő kapacitással próbáltam segíteni neki, de hiába küzdöttem, győzött az oxigénhiány, kinthagytam egyedül a kertben.
Röpke pillantásom a karámra vetem, mikor is látom, lent a kapu felső oszlopa, a rugó elszállva, és Sári megpróbál az alsó rúdon átlépni.
Nagylevegővel lemegyek, visszarakok mindent a helyére, felkapcsolom az áramot, elmormolok egy ejnye-bejnyét, és elindulok a lakás felé.
Az Úr kérdez valamit a pincéből, megállok, szemem a karámra szegezem, a felső rúd lent a rugó leakasztva újból. Villanypásztor ki, még kiabálni sem tudok levegő híján, elönt a méreg, miért Szivat engem ez a LÓ!
Arra bezzeg van esze, hogy kiengedje magát. Mindezt olyan ártatlan pofával csinálja, hogy csak szidom és magyarázok neki, persze közben követ mint egy kutya és bökdös, hogy simizzem.
(Kicserélte férjem-uram a drótot szallagra, biztos ,ami biztos, hátha megpróbál legközelebb máshol kimenni.)
Ma reggel hétkor hangos nyerítésekkel fogadnak a karámlakók. Azt hittem rosszul látok, a komplet etető, ami 5 teliraklapból, zsanérokkal,pántokkal van megerősítve, 1,5 m-re arrébb van mint szokott lenni.
Az etetőt a karám egyik sarkába tettük, hozzáfúrtuk a karámfákhoz. Ez az egész hóbelebanc, most kimozdítva a helyéről, mintha elköltöztették volna.
A csavarok eltörve, vagy kiszakadtak a raklapból. Gyors ellenörzés, igen ám, de nem bírom megmozdítani. Húzni sem tudom, tolni meg pláne, így emelnem kell az egész szerkezetet.
Agyam elpattam, sűrű átkokat zúdítok lovamra, aki érdeklődve nézi mit csinálok és kíváncsian áll a sarkamban,- Miben tudok segíteni kifejezéssel? az arcán.
Kicsit lehiggadtam, megtöltöttem az etetőt, és bejöttem.
Örömmel olvastam, hogy ez a rombolás náluk genetikai, nemcsak nálunk van ez így, most kicsit megnyugodtam.
Úgyhogy necsak szépet írjatok a mamutokról
Aztán láttam, hogy bogáncs ragadt a bokaszőrébe. Szóltam neki, hogy "gyere ide, bogáncs van a lábadon, leszedem". Odajött (pedig nem hittem, hogy szót fogad), hagyta hogy kiszedjem a bogáncsot, még adta is a lábát. Tök ari volt. 
Sári
Egyszer nem fésültem ki neki, persze pont akkor jöttek megnézni Szőkét az ismerőseim. Egyből "lebalázspalizták" szegényemet. Most, hogy nem voltam nála két hete, el tudom képzelni, hogy néz ki. 
nálunk 3 m.van kétsorban a karmáfa, alul és a két karámfa között pedig villanypászot. 
