Csak néhány impresszió a konferenciáról:
- Baranyai és Gulyás úr is felhozta Szokolyát, mint a hidegvérű sokoldalúságát bemutató példát;
- az egyesületi 20 éves évfordulóra elkezdenek gondolkodni, hogy milyen rendezvényeket szervezzenek - most???
- Stefler és Makray urak régi dobozok mélyéről előásott, közel 20 éves adatokkal támasztották alá előadásukat, ami valahogy ettől hiteltelen lett;
- mindezek ellenére Stefler úr volt az első, aki arról beszélt, hogy nem bűn egy fajta átalakítása, ha arra igény mutatkozik; és mondott számomra elgondolkodtatót is: lehet, hogy célszerűbb lenne egy kisebb testű anyakanca-állomány fenntartása, emellett pedig kisebb és nagyobb testű mének használata, az igényeknek megfelelően;
- erről az jutott eszembe, hogy véleményem szerint 4 féle út áll a hidegvérűsök előtt:
1. kimondjuk fő tenyészcélnak a húslovat, mellette esetleges igás használattal, és ennek szellemében folytatjuk nagy húshozamú fajtákkal a tenyésztése;
2. megpróbálkozunk a Stefler úr által említett kis testű (gazdaságosan tartható) anyakanca-állománnyal, és mellette használat- és húsmének tartásával;
3. kialakítunk 2 típust a magyar hidegvérűn belül, a könnyebb, muraközi jellegű, és a nagyobb testű, akár hústermelésre is alkalmas típust; ezt megfogalmazzuk, és a tenyésztési szabályzatban is lefektetjük (nem mellesleg, a franciák minden hidegvérű fajtájukból 2 típust tartanak fennt, még a 200 kancás fajtáknál is) - nekem ez a legszimpaikusabb;
4. minden marad a régiben - na, ez a legvalószínűbb.
- valóban megdöbbentő volt a Gulyás úr által mutatott 10-20 éves fényképeken látható hidegvérű lovak látványa - azt hiszem, ilyesmi lehet "a" magyar hidegvérű;
- a huculból és norikerből kialakított murányi nóri fajta igazán jó példája annak, hogyan lehet adott lóállományból és körülményekből kiindulva a elyi viszonyoknak leginkább megfelelő fajtát előállítani;
- és még valami: az hangzott el, hogy a szovákok pontosan tudják, hány lovuk van: ugyanis egyfajta kisebb állami támogatással ösztönözték a lótulajdonoskat, hogy jelentsék be és tartósan jelöljék meg lovaikat - így egyetlen év alatt előkerült és a hivatalos rendszerbe került 3000 egyed!
- szünetben elcsípett beszélgetés: mostanában vannak arra kezdeményezések, hogy ne lehessen import, más fajtába tartozó méneket itthon honosíttatni.... amikor több mint 300 mén áll rendelkezésre, nem is értem, ez hogyan lehet még vita tárgya? Ennyiből nem lehet választani? A 700 kancára...
(nagyon kisbetűs: és mindezek ellenére ennyi mén közt nincs egy muraközi jelelgű, amit az Őrségben sikerrel használhatnának a mostani, idős mén kiöregedése után...)
- és 2005-ben még bizottság járt kint Franciaországban, 3 perseron mént venni - na ezt is a franciáktól tudjuk; akkor hogyis van ez az idegen fajtákkal?
- franciák, Loire-vidék régió (kb. 3 és fél millió lakossal): 48 (!) lóversenypálya, évi több millió eurós fogadási, és ehhez kapcsolódó bevételek; sőt, csak a külföldi kapcsolatok menedzselésére alakult szervezet évi 5 millió eurós haszonnal zár! Jé, a lovazást lehet nyereségesen is csinálni... ?!
- rengeteg hasznosítást felsoroltak, cél a lovak behozása a városokba: iskolabuszok, városgondnokság "gépei", stb, a már említett erdőgazdaságok és agroturizmus mellett; merthogy szerintük ha rövid távon drágább is ezek használata, hosszú távon mégis rentábilis, a környezetszennyezés elkerülése révén... Istenem, Európa...!
- és a végén a kérdések: megéri-e a franciáknak fenntartani mind a 9 fajtájukat, ilyen kicsi kancalétszámokkal is? Nem is értették a kérdést - hiszen azok a helyi igények kielégítésére létrejött, speciális, és természetesen nemzeti fajták; ezek megőrzése nme kérdéses
- a másik kérdésre a megdöbbentő válasz: igaz, hogy a csikók 80%-át hústermelésre használják (ami viszont nem hangzott el az elődaásban - marketing, ők tudják, mi az), de nem akarnak lemondani a maradék 20% hasznosításáról se - pl. mocsaras területek hasznosításával, erdők aljnövényzetének kitisztításával (erdőtüzek megakadályozása), és erre - és csak erre - van EUs támogatás is (az ökológiai célú gazdálkodás támogatása);
- ehhez tegyük még hozzá, hogy a franciák az egyik legnagyonn lóhús termelő- és fogyasztó nemzet, és mindjárt árnyaltabb a kép;
- és valóban, elmondták, hogy a nagyobb testű típusok morfológiája kezd hasonulni a húsmarhákéhoz - hurrá! csináltak lóformájú tehenet!
Hát, ennyi.