Sziasztok!
Gratu a hős paciknak és gazdáiknak, akik végigcsinálták a szokolyai rendezvényt!
Nem tudom, mennyire akartok itt foglalkozni a hidegvérűs nappal, de nekem eszembe jutott egy-két dolog a fajtával, és még inkább a tenyésztéssel kapcsolatban.
Végignéztük a fajtabemutatót és a szemléket is, és feltűnt, hogy az illetékes bírálók és magas rangú hivatalos személyek elég érdekesen értelmezik a bírálat szót. Konkrétan szubjektív véleményüket tették hivatalossá. Azt nem értem, hogy ha a felvezetett lovak megfelelnek a hivatalos fajtasztenderdnek, akkor miért a kétkedő hümmögés az elfogadásukkal kapcsolatban? Miért kellett leszólni Szőkét, vagy a másik kisebb lovat? Mi az, hogy nem ez az ideális hidegvérű?
Ha jól olvastam, van a tenyésztési szabályzatban egy olyan kitétel, hogy
"A magyar hidegvérű fajtán belül – ahol nem érvényesült a bega-ardenni mének hatása, - egy finomabb típus különül el, a muraközi tájfajta. "Akkor ők nem kívánatosak?
Mert így valóban az jött le, amit Méz is írt a blogjában, hogy azért jó a magyar hidegvérű, mert szép kövér pecsenyecsikót lehet utána nyerni. Ami igaz is, csak nem elég. Nem elég, mert a fajtát minél sokoldalúbbá, vonzóbbá kell tenni a "vásárlók" számára. Igazán megható volt, ahogy a kis fekete kanca a kislánnyal és Szőke Mézzel végiglebegtek a pályán, készségesen, hibátlanul, egy rossz mozdulat nélkül. Akkor az jutott eszembe, igen, ilyen kis hidegvérűeknek kéne menni a lovasiskolákban a gyerekek, és kezdő felnőttek alatt is. Jó, nem a versenyzőknek. De a hobbisoknak igenis.
A szemlék alatt az egyik környékbeli tenyésztő meg is jegyezte: nem tud mit kezdeni ezekkel a benga nagy lovakkal (értsd: belga/percheron vérségű, 800-1000 kilós lovak), nehéz őket tartani, és hacsak nem az erdőn dolgozik, a mindennapi munkához is. Szívesen fedeztetne az eredeti magyar hidegvérű típushoz közelebb álló, kisebb ménekkel, de a környékén csak belgák vannak...
Egyelőre úgy tűnik nekem, hogy a hivatalos szemlélet szembemegy a tenyésztők és a vásárlók igényeivel.
De ez szigorúan magánvélemény.
Bocs a hosszúságért, de tegnap hazafelé a majd' négyórás út alatt csak erről beszélgettünk...