5682 válasz a témához

[Topy Baba]

nem tudtam feltölteni a képeket a tar.hura de teszek fel ide képeket..http://gallery.site....r_girl/verseny/képek itt!!!

[agrobe]

A többit is tedd be, van még néhány jó-jobb kép is...Pl. én nem tettem volna azt be (vagy inkább más jobban tetszik), mikor a 6. számú lépés folyosóban úgy feszengett...DE elsõ versenynek elment.CSak a kupa nincs egyik képen sem.Ja és Topy Babának kell gratulálni, én csak a büszke tulaj vagyok.

[Topy Baba]

1enlőre csak ennyi van fent de töltöm a többit is

[Õz]

Szerintem fáslizni nem lehet képrõl meg leírásból megtanulni. Persze, az elméletét be lehet lõni onnan is; de mindenképp kell hozzá valaki aki "élõben" irányít, és gyakorolni kell amíg nem megy jól. (Vagy kell egy nagyon-nagyon türelmes ló, és gyakorolni kell amíg nem megy jól.)Léteznek olyan munkafáslik, amiknek a belülre kerülõ, elsõ szakasza olyan poláranyagból van mint az istállófáslik, azt nem is kell csontra meghúzni, csak föltekerni; és ilyképp alápárnázzák a kívülre kerülõ, szorosan felfekvõ gumírozott részt. Ez az egyik része az elszorítás-ellenes trükknek; ha az anyagi lehetõségek engedik. A másik, forrásfüggetlen része meg annyi, hogy a teljes fáslizott szakaszon egyenletesen kell meghúzni a tekerésnél a fáslit - na ez az, amit gyakorolni kell.

[Aniko]

Zsámbéki (tor)túraVasárnap reggel, 7 óra. Csörög az a nyûves telefon, egyáltalán nincs rá tekintettel, hogy elõzõ nap legalább 8 sört megittam és hajnali 2 körül kerültem ágyba. Borzasztó másnaposan kimászok az ágyból, elõkotrom a lovaglónadrágomat meg valami pólót, megmosom a pofám, eszem egy joghurtot, iszom egy kávét és próbálok értelmesen kommunkálni a velem ébredezõkkel. Nem túl sok sikerrel.Felvánszorgok az istállóhoz, kihozom a lovamat a karámból, kikötöm, pucolgatom, beszélgetek vele. Hányingerem van, fáj a fejem és minden bajom van. Megérkeznek a lovasok, akik borzasztóan lelkesek, igyekszem mosolyogni rájuk. Sikerül! Megkérdezem, mennyit szeretnének lovagolni? Két órát! - válaszolják. Hûûû, jó... felelem sokkal kevésbé lelkesen. Lóra ülünk, irány kifelé. Közben telefon anyámnak, hogy ma mégsem mennék haza segíteni a festés utáni takarításban, majd inkább holnap - oké. Így szabad a pálya, mehetek a pasimmal Zsámbékra lóháton. Hurrá!)Kilovagolok a két vendéggel. Mindketten lelkesek és pihentek, én meg próbálom összeszedni magam. Találkozom Lótolvajjal, akivel üzenek a páromnak, hogy megyek velük én is lóháton, várjanak meg. Oké, mondja õ. Az elsõ ügetés baromi rosszul esik, így hamar átváltunk egy laza vágtába. Séta, töröm az agyam hogy merre menjünk, mert az 1 órás kör benne van a fejemben, a 2 óráson gondolkozni kell. Valahogy sikerül összehozni, egy idõ után egyre jobban vagyok és élvezni kezdem a lovaglást. Rami persze siet, így néha kénytelen vagyok kisköröket lovagolni, hogy be tudjon érni a két lovas.Már hazafelé tartunk, amikor a kedves rámcsörög, hogy: "látlak ám!" Kisebb vita után megegyezünk, hogy nélkülem indulnak el, de majd Biatorbágyon utolérem õket. Visszaviszem a terepet, rohanvást összeszedem a túrára való holmikat (ragtapasz, fényvisszaverõ csík a ló lábára, villogó, bicska, bálamadzag, ásványvíz, kiskutyafüle) és indulok. Ja, a telefonom lemerülõben, így kb. 10 percre feldugom töltõre, és már úton vagyunk Ramival.Felhívom Vicomte-ékat, hogy jönnek-e velünk, mert az õ tanyájuk mellett vezet az utam. Hát, izé, még ez van, még azt kell megvárni, stb. stb. - Oké, akkor egyedül megyek, búcsúzom el tõle. Eddig talán egyszer vagy kétszer jártam Biatorbágyon lóháton, így a "nyiladékkal" amit meg kell találnom kicsit bajban vagyok. Telefonálgatni sem akarok, mert a telóm igencsak éhes, így az ösztöneimre hagyatkozom. Mivel Raminak már a 3. órája volt ez terepen alig pihenéssel (kb. 15 percet állt a tanyán amíg összeszedtem a cuccokat) úgy döntök, hogy amint beérek az erdõbe, leszállok a lóról. Így is történik, sétálunk egymás mellett (bár inkább utánam bandukol) lefelé az erdei ösvényen. Nem fázom. Viszont kifejezetten jól esik sétálni, és Ramika is pihen. Felhívom a páromat egy idõ után, hogy merre vannak - már a kocsmában várnak, hangzik a válasz. Elgondolkozom, és azt mondom: akkor menjetek, ne várjatok rám, inkább visszafordulok (gondoltam Ramit sem akarom halálra fárasztani). DE, megvárnak, menjek csak. Oké, séta tovább.Néha elgondolkozunk az erdõben Ramival, hogy: na most merre? Érdekes módon megtalálom a rövidebb utat (ez késõbb derül ki amikor utolérem a fiúkat), habár közben végig parázok, ugyanis csak hazafelé vezetõ patanyomokat látok az úton, a fiúk lovainak nyoma sehol... naná, hogy van több ösvény is abban az erdõben! Különben Sheriffnek nagyon tetszene, ezt újfent megállapítottam. :-)Biatorbágy, Viadukt, benzinkút, büfé - vagy legyen kocsma? Az elnevezés végül is teljesen mindegy, itt van a két ló kikötve, Ramit is odakötöm egy elsõbbségadás kötelezõ táblához a fûben. Bemegyek, sört kérek és meglepõdöm: az állatorvosunkkal találkozom. :-)Dumálunk, a csajok a másik tanyáról bejelentkeznek telefonon: elindultak utánunk! Oké, majd Pátyon bevárjuk õket. Kaját vesznek a fiúk egy kisboltban és átlovagolunk Biatorbágyon. Elmegyünk a temetõ mellett, majd egy trabantos eligazít minket, hogyan jutunk Zsámbékra: menjünk erre, meg arra, de az nagyon messze van! Legalább 10 kilométer! Kiröhögjük, eszembe jut Sheriff újra, a "Hol van a strand? - Messze, nagyon messze!" - sztorijával. A lovak még nagyon jól bírják, néha rövid vágtákat iktatunk be, majd találunk egy pihenõhelyet egy lucernás mellett, kikötjük a lovakat, én megeszem a kakaós csigámat, a srácok szendvicset gyártanak magunkak. Élvezzük a jó idõt és röhögünk Lótolvajon, aki 10 percnél rövidebben nem tud telefonálni, viszont kb. 5 percenként csörög a telefonja... Naná, hogy a Vicomte-csapat! Már kívülrõl tudtam, hogyan magyarázza az útvonalat... Újra lóra ülünk, irány Páty. Megint találkozunk egy emberrel aki javasol egy útvonalat Zsámbékra (mert a lucernásnál persze eltévedtünk, ja, és belekeveredtünk egy min. 10 hektáros parlagfû-ültetvénybe) és ismeri a kedvesemet. Megvan Páty! Átmegyünk a fûre, majd rögtön vissza az aszfaltút szélére, ugyanis marha mély árok állja utunkat. Ballagunk, ballagunk. Eccercsak jön szembe egy Volvo. Mondom magamnak, gyanús, hogy ez az én egyik tanítványom lesz. És télleg! Megáll, örülünk a találkozásnak, megsimogatja Ramikat (eddig csak rajta lovagolt), elmondja hogy milyen élménye volt ma Tündével (õ egy ló) és megyünk tovább. Pátyban csalódunk. Sehol egy lélek, sehol egy nyitvatartó kocsma, az ott lakók mintha mind elköltöztek volna... aki kint van az utcán, az nem tudja, hol van kocsma! Mi meg majd' meghalunk szomjan, és kéne egy olyan hely is, ahol be tudjuk várni a lányokat. Jön egy autós, aki tõlünk szeretné megkérdezni, hogy hol talál meg egy kastélyt. Mondjuk neki, hogy ne is nagyon reménykedjen, mert az itt lakók még a kocsmát sem tudják, nemhogy a kastélyt. (Folyt. köv.)

[Aniko]

(2. rész) ez már múlt idõbenVégül a kedvesem megérzésére és régi emlékeire hagyatkozva megtaláltuk az egyetlen nyitva tartó kocsmát Pátyon. (Ehhez azért bekurjongattunk egy éppen a teraszon ebédelõ családhoz.) Kikötöttük a lovakat, én jégzseléztem a lovam lábát, kicsit pihentünk, Lótolvaj telefonált. A csajok csodák-csodájára megérkeztek, sõt még a kovácsunk is befutott (aki szintén pátyi). Ha már ott volt, megnézte Vicomte patkóját, ami ölég szarul nézett ki, leesõfélben volt. Naná, hogy semmilyen célszerszám nem volt a kovácsnál, ezért késõbb Zsámbékra jött utánunk, hogy megszerelje a lovat.Na, újra nekivágtunk Zsámbéknak. Kb. délután kettõre járhatott az idõ, a kovácsunk elmondott egy igazán tuti útvonalat Zsámbék felé és boldogan lovagoltunk. Naná, hogy eltévedtünk! Kukoricás, árok, kerülés. Bekerített gyümölcsös, kukoricás, árok, híd, kukoricás, napraforgós... a hócipõnk kezdett nagyon tele lenni. Már kisebb összezörrenések is voltak, mert Tünde folyton kitalált valami útirányt, hogyaszongya: "mér nem arra megyünk?" - mutat jobbra. Azért, mert balra van Zsámbék - feleli a párom türelmesen. Én már az agyamat dobáltam elfele magamban. De hallgattam, mert hallgatni arany. Eccercsak megláttuk a cél a tizedik eltévesztett útvonal után! Hurrá! Egy laza vágtával ünnepeltük ezt a tényt, mert már majd' éhen és szomjan haltunk és egész eddig leginkább csak sétáltunk és botorkáltunk a földeken... Hoppá, megláttunk egy papírlapra festett nyilat, ami a rendezvény felé mutatott. Valaki tudni vélte, hogy ez a távlovasoknak volt kihelyezve. Oké, akkor menjünk arra, biztos bejutunk a kukoricás-labirintus mellett. (Ez most nem vicc! Ültettek egy kukorica-labirintust oda a pálya mellé.)Újabb patakmederhez érkeztünk... na de ez már bejáratott patakmeder volt! Látszott egy csomó patanyom, volt gázló, szóval semmi nehézség. Párom elõreindult Gengszterrel. Gengszter azt mondta neki, õ nem megy át ezen pálca nélkül. (Ja, az árok: marha mély, nem túl meredek, az alján cuppogós sár és kevés víz.) Lótolvaj volt a következõ próbálkozó Szilajjal: õ sem ment át. Margó próbálkozott Vicomte-tal... a ló megállt az árok tetején és nézett lefelé.Eddig bírtam. Engedjetek oda! - mondtam. Ramika elindult lefelé az árokparton, majd megállt és nézett. Biztattam egy kicsit, elindult (tudtam, hogy átmegy). Erre beleakadtam Isu lábába a jobb térdemmel (aki fogalmam sincs mit bóklászott ott az árok falán), Rami megérezte, hogy valami visszahúzza, megállt. Erre aszongya nekem Isu: most mér nem mész? Mondom tán azért, mert összeakadt a lábunk, nem baj? Na, kibogozódtunk, átmentem Ramival. Utána már könnyedén jött Genya mester és Tuskó (alias Szilaj is). Kati Fecskével bajban volt. Kijelentette, hogy Fecske nem megy át a vízen. Pont. Én a túloldalról lelkifröccsöztem neki, hogy olyan nincs, hogy nem megy át. De ha õ azt mondja, hogy nem megy át akkor nem is fog átmenni a ló vele. Elõször higgye el, hogy meg tudják csinálni... stb. stb. Közben a többi lovacskák szépen haladtak átfele (összesen heten voltunk). Miközben én Katival lelkiztem az árkon át, majdnem otthagyták egyedül a többiek Fecskével. Akkor ordítani kezdtem, hogy aki elindult lefelé az árokparton az azonnal menjen vissza a tetejére, és legalább két lovas maradjon Fecske mögött. Így is lett, Kati elindult a lóval az árokba. És ment, és ment. Igaz, lassan. Igaz, megnézte a ló a vizet. Igaz, érezte hogy a gazdi parázik, de azt is észlelte szegény, hogy mi a túloldalon 4-en egyszerre ordítozunk és adjuk a tanácsokat, hogy mit csináljon Kati és mit ne. Lényeg a lényeg: Fecske átjött! :yeah: Kati elfehéredett közben, de borzasztóan büszke volt magára és a lovára. (Ha másért nem, hát már ezért megérte elmenni Zsámbékra!) Megbeszéltük, hogy erre iszunk és elmeséltem neki az én árok-fóbiámat, amit Sheriff sikeresen kinevelt belõlem, s azóta már éjjel, ködben is belemegyek bármilyen árokba, csak jussak haza. Kikötöttük a lovainkat, szereztünk nekik szénát és elmentem kajáért. Hát elég húzósnak éreztem a 3500 pízt a két kolbász, egy gyros, három sör kombinációért... de mindegy, az éhhalál szélén voltunk. Miután ettünk és a lovak megszáradtak, szereztünk vödröt (fogalmam sincs, hová tûnt a túravödröm amit még sose használtam) és megitattuk a hátasainkat. Nagyon fájt a szívem Ramiért, mert már reggel 8 óta ment... oké, pihentünk közben 3-szor, és baromi sokat léptünk, de akkor is min. 100 kilót cipelt szegénykém... Ja, du. 4 óra után érkeztünk Zsámbékra a lovastalálkozóra. Messzirõl (amikor még nem láttuk a célt) csak reménykedni tudtunk, hogy kapunk majd még enni-inni valamit, de amint látótávolságba értünk megnyugodtunk: hatalmas tömeg volt még ott! (Agyaltam kicsit, hogy ha van ismerõsöm lószállítóval hát hazavitetem Ramónát, de nem volt.) Fél kilencre ért véget a buli, a végét azért vártuk meg mert vettünk tombolát és egy nagyon édes pónicsikó volt a fõnyeremény. Hát nem mi nyertük meg, de a csikó jobban járt mert a hazaút sem volt semmi!(Folyt. köv.)

[furioso]

A lóbarátok etikai alapelve 9 pontból tevõdik össze...1. Bárki is foglalkozik lovakkal, felelõsség terheli a rábízott élõlényt.

Ez eléggé érdekesnek tûnik...Szerintem így hangzik helyes(ebb)en:1. Bárki is foglalkozik lovakkal, felelõsség terheli a rábízott élõlényért.

[agrobe]

Lovam van, rafinált.Tegnap megyek ki a lovakhoz, meresztem, meresztem az 5 dioptriámat, de nincs az állat a legelőn.Hoppácikahoppá!Jobban meresztem.Állat ott van, de kívül, napraforgónak álcázva magát áll a táblában, rettenetesen büszke magára.Na, mondom magamban ez nagyon kellett. Lelki szemeim előtt látom, miként telik el délutánom a villanypásztor szétzilált madzagjainak összecsomózásával, meg látom, hogy kiszaladhatott volna az útra és jött volna egy kamion, ami félrerántja a kormányt, az neki egy maffiózó mercisnek, aki bosszút forral és kinyírja a lovat, a családom, felgyújtja az istállót, stb, stb...Végigjárom a legelőt, sehol nincs szakadás.De akkor hogy a fenében ment ki?130 cm magas, nem hiszem, hogyönszántából átugraná.Akkor kibújt, mert nincs benne áram.De hogy az anyja ördögébe csinálta? Minden madzag a helyén van 3 sorban. Biztos nézte a brilliáns csapdát, ahol a lézersugarak között bújkálnak-ami persze baromság, mert nem így védik az értékeket, de ez most nem ide tartozik, ugye.Na, de nem rest a "kedves gazdi", megvan a megoldás: behozzuk nevezett állatot ebből a kamu villanypásztorból a másikba, ahol hosszabbítót ragadva beleengedjük az áramot, majd jól megrázza.Szívemet eltelítette a bosszú kevéssé nemes, de annál édesebb örömének lehetősége és munkához láttam.Kész.Lovak be.Nevezett állat beleszagolt a levegőbe, egyből tudta, hogy turpisság van.Eddig rágta is kötelet, nekidőlt, most 2 m-re se közelítette meg.Anyád, Te dög!-gondoltam szintén kevéssé magasztosan.Felbéreltem egy tanítványomat, hogy répával csalogassa oda, majd pottyintsa le, úgy, hogy hozzáérjen-nehogymá rám haragudjon.Anyád, Te dög-gondolta nevezett állat és nem vette el a répát.Tajtékozva a dühtől, búzdítottam lelkes segítőmet, aki végül elérte, hogy nevezett állatot megrázza az áram.Gurgulázva szakad fel belőlem a megkönnyebbült kacaj-enyhe sátáni színezettel.Nevezett állat kitágult orrlukakkal szaladozott körbe, megvető pillantásokat vetve ránk, gonoszokra.Erre mit tesz a gazdi.Naná megsajnálja fent nevezett dögöt. De állat nem jön oda, sőt menekül, ez azt is tudja, hogy én találtam ki ezt az egészet.ezért répákkal csalogattam, amit nagy sokára el is vett, de félt, mert ugye szerinte a tanulság az, hogy a répa ráz.(pedig nem az csapta meg, erre vigyáztunk)Ezért ma reggel villanyt vittünk a kinti pásztorba. Elvágtam, kötöttem, hosszabbítottunk.Fasza, működik, kattog! Párom mondja kihúzta, jó akkor én még babrálom. Párom nem szól:visszadugta.ááááááá, na ez kipattintotta a csipát a szememből!lovak röhögnek.Tanulság ló szemszögből:ez a hülye kétlábú nem tudja, hogy a madzag ráz, és mostantól nem ártana a répákkal is vigyáznia. Meg valamiért idegesíti, hogy kimegyek a napraforgóba, szedhetne egy kis nyugatatót, mostanába olyan ziláltnak néz ki és furcsa dolgoknak örül.Tanulság ember szemszögéből:várd meg, míg párod visszaigazolja, hogy kihúztam, beugtam, rácsavartam, lekapcsoltam, el-bezártam stb.Mindenkinek jobb lesz.Eredmény:utál a lovam, megrázott az áram, összevesztem a párommal.De amikor megcsapta a lovat az áram., csodálatos boldogság töltött el.Akkor is megért háháhááá(ördögien)

Edited by agrobe, 2006 szeptember 1. - 9:58.

[Aniko]

3. rész - hazaútSzétoszlott a tömeg, lóra ültünk és a hangosító kocsihoz léptettünk, hogy megtudjuk a szervezõtõl, merre van a legrövidebb út hazafelé? Szervezõ eltûnt, egy nagyon kedves és készséges hölgy felhívott valakit telefonon, aki elmondta, hogy menjünk el a kukoricás mellett (égnekállóhajúsmile) majd tovább a patak partján. Oké.Az éjszakai felszerelésünk a következõkbõl állt: nekem két piros villogóm volt, ebbõl az egyiket odaadtam Isunak, aki elöl ment és bevállaltam, hogy én zárom a sort hátul. Ja, és Ramika hátsó lábaira felszerkesztettem az eddig sosem használt kettõ darab fényvisszaverõ csíkokat. Tök aranyos volt, mert amikor felraktam, felváltva emelgette hol az egyik, hol a másik hátsó lábát - furcsállotta, hogy van rajta valami. (Meg egy picit szorosra húztam, így rögtön lazítottam rajta és már nem zavarta a cucc.)Ezen kívül a csapatnak volt még egy darab mûködõ fejlámpája Lótolvaj fején, egy kissé hektikusan mûködõ (értsd: villogó, érintkezési hibás) Vicomte fején, meg egy kimerülõfélben lévõ elemekkel felszerelt piros villogó - szintén Vicomte-nál.Nekivágtunk a töksötét éjszakának. Elõször fura volt, aztán megszoktuk, hogy semmit nem látunk. Lótolvaj azzal szórakoztatta a népet, hogy ha valaki hozzászólt, hátra- ill. feléfordult, ezzel elvakítva az illetõt s persze az út is megvilágítatlan lett közben... Nem gyõztünk "veszekedni" vele, hogy elõre nézzen. (Közben persze röhögtünk. )Hát ez a része az útnak felettébb érdekes volt, de nem nagyon tudom visszaadni. Amikor Lótolvaj lekapcsolta végre a lámpáját (a Hold nem világított, mégis jobb volt lámpa nélkül mert a szemünk hozzászokott az éjszakai fényhez) ügetni kezdtünk. Na itt azért levert a víz egy kicsit, hogy micsoda hülyeség ez. De rájöttem (amikor már én is láttam), hogy tök jó a talaj és nyugodtan lehet menni - persze azért markoltam a szárat, hogy ha bármi van meg tudjam tartani a hullafáradt lovamat.Átvágtunk az aszfaltúton, mert az útirány az lett volna - majd megkerülve egy kukoricást és napraforgóst, kijutottunk egy keresztbe aszfaltútra... azaz adtunk egy pofont a szarnak: mehettünk vissza a (fõ)aszfaltútra, mert a hazafelé vivõ földút elfogyott. Hurrá, egy fölösleges U-kanyart tettünk a susnyásban.A kukoricásokról még annyit: elöl tök jókat vihogtunk, mert a libasor vége felõl csak annyi hallatszott: "au!, Jaj!, Juj! áááá!" és hasonlók. Hátraszóltam a csajoknak: örüljetek, hogy nem esik az esõ! (Ugyanis a távolban villámlott és esett is...) Mindjárt vidámabbak lettek. Közben persze volt megint röhögnivaló: megyünk a tök sötétben, eccercsak: Nini, egy autó! Nini, ég benne a villany és nini, párásak az ablakok! Kurjongattunk egy keveset, hogy buzdítsuk az ifjú párt, õk meg zavarukban gyorsan lekapcsolták a villanyt. Ezt követõen lyukadtunk ki a keresztbe aszfaltútra, és mindjárt elszállt az összes jókedvünk. Lótolvaj ajánlgatta, hogy visszamegy és megkérdezi a párocskától a helyes irányt, de lebeszéltük róla. Még a végén Debrecenben kötöttünk volna ki, ha elég stílusosan áll bosszút a pár és eltérít minket. Szóval vissza az aszfaltra. A szélén bandukoltunk, amikor jött egy autó én beljebb soroltam kicsit, hogy jól láthatóak legyenek a villogó-fényvisszaverõ cuccok és ne gázoljanak el közülünk senkit sem. Szerencsére kicsi volt már a forgalom.Valahogy eljutottunk Pátyra, ott egy éjjeli õr elárulta, hogy melyik földúton jutunk leghamarabb Biatorbágyra - és bakker, tényleg! Na ekkor kezdtem borzasztóan szomjas lenni, mert a hatalmas nyeregtáskáimba elfelejtettem vizet tankolni. Volt nálam némi szúnyogriasztó spray, de ahhoz meg nem volt gusztusom. Viszonylag eseménytelenül eljutottunk Biatorbágy határába a temetõhöz. (Ja, nemtom hogy van ez, de ha éjjel túrázunk akkor mindig temetõk mellett megyünk el. A csajok nem gyõztek parázni.) Kár, hogy Isunak nem ott jutott eszébe, hogy elbújjon a susnyásban és rájuk ijesszen. Merthogy egy kicsivel elõbb a kukoricásban ezt elõadta. Én valamiért nem ijedtem meg, de volt aki majd' bepisilt saját bevallása szerint. :dev:No, 1-es út, lámpás keresztezõdés, aszfalt. Úgy döntöttem, leszállok és sétálok a lovam mellett, mert szegénykém már csak csúszkált a hátsó lábaival az aszfalton. Esküszöm, jól esett gyalogolni egy kicsit, és Rami is hálásan nézett rám, hogy nem kell cipelnie a tohonya testemet. Fél Bián átballagtam, aztán próbáltam kialkudni, hogy a benzinkútnál hadd vegyek magamnak vizet, mert szomjan halok. Nem - szavazta meg a többség. Nem voltam ideges, áááá, dehogy! Irány a biai erdõ, immár hazafelé. Annyit kell errõl tudni, hogy az út viszonylag egyenes az erdõn keresztül (csak néhány keresztezõdés van meg kisebb kanyarok), de iszonyat sötét éccaka (mér ne lenne az?!) meg van két mély keréknyom az úton... amibe ha ügyetlenül lép bele a ló, könnyen lába törhet. Hát itt már totálisan kiborultam, mert a drága párom leszarozta a lovamat, mondván minek jövök el vele, ha nem bírja. Bakker, ki tudta, hogy ennyiszer eltévedünk, stb. stb.? Lemaradtunk hárman a sietõs csapattól és szép lassan poroszkáltunk hazafelé.Eccercsak bevártak minket a többiek egy kisebb tisztáson. Manó (a pici arab) ment elõttem, és mivel összetorlódtunk a megállásnál, mellé kerültem, a jobb oldalára. Fogalma sem volt, mi lehet az itt a sötét és veszélyes erdõben, ami rátorlódott, így biztos ami biztos kirúgott egyet a jobb hátuljával. Csattant a pata: naná, hogy a nemrég beforrt törött bokámon! Hol máshol? Rezignáltan közöltem, hogy telibe kapta a bokámat a ló... a gazdija aggódni kezdett, de mondtam ne aggódjon, semmit nem érzek. Eljutottunk a szomszéd tanyáig, és én ott úgy döntöttem, egyedül megyek hazáig Ramival. A fiúk ugyanis még mindig nem bírtak lassan lépni, Rami meg már alig vánszorgott. Persze amint elváltunk egymástól, sietõs lett neki is. Ügettünk egy picit a saját tempónkban, aztán leszálltam és sétáltam mellette. (A bokám egyáltalán nem fájt.) Legelt a szegény pára, mert szerintem már halálosan éhes volt. Gondolkoztam kicsit, hogy leheveredek a barackfák alá és szunyálok, amíg õ eszik, de ennél fáradtabb voltam így biztattam, hogy azért haladjunk is legelés közben... gondoltam, megnézem hány óra lehet ilyenkor?Elõszedtem a telefonomat, de hiába nyomogattam, csak nem világosodott ki a képernyõje - lemerült. Hurrá, itt vagyok a pampákon egyedül, lemerült telefonnal... Visszaültem a lóra, átvágtunk a neccesebb részeken (gázló, stb.) és közben elkezdtem parázni. Egy korona nélküli korhadt fatörzset az éjszakai sötétben szamárnak néztem. Aztán zörgött a nádas - valószínûleg egy õzike ugrott be elõlünk. Mindenféléket vizionáltam, állati fasza vót mondhatom. Aztán amikor már csak 500 méterre voltam a tanyától újra leszálltam, hogy legyen ideje visszaszáradni a lovamnak. Hazaértünk minden gond nélkül. A fiúk már abrakolták a lovaikat, megkérdeztem, hogy hány óra van? Aszongyák fél egy. Mondom ezek hülyéskednek. Elláttam a lovamat, lenyergeltem, az abrak után megitattam és visszavittem a karámba. Lementünk a házba: bakker, 1 óra elmúlt! Aztamindenit! Csak néztem, hogy akkor tényleg nem vicceltek... Gyorsan lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Azám, de nem bírtam elaludni! Járt az agyam: mi van, ha túl hamar kapott enni a lovam, vagy a víz volt korai? (Nem lehetett az, mert órák óta sétáltunk, de akkor is a para ott volt velem az ágyban.) Addig-addig paráztattam magam, míg felvettem valamit és kiballagtam a karámba. Rami már feküdt, a többi három ló aki vele van egy karámban körülállta és nézte õt. Atyaúristen, gondoltam, biztos baja van! Aha, annyi baja volt, hogy iszonyat módon elfáradt. Amikor rávilágítottam véletlenül a zseblámpával pánikszerûen felpattant és odébbügetett, hogy hagyjam már békén pihenni! Megsimogattam és elmentem én is lefeküdni. Sajnos a hátát megnyomta a nyereg, nem a marjánál, hanem a háta közepe felé gerinctájt. Ezt még akkor észrevettem amikor lenyergeltem, kentem is rá egy kis jégzselét (asszem, de ebben már nem vagyok teljesen biztos). A mázli a szerencsétlenségben annyi, hogy nem "tört fel", azaz "csak" nyeregnyomása van, nem törés... Baromira haragszom magamra ezért... de eddig sosem fordult elõ ilyen, pedig már évek óta ezt a nyerget használom. Lehet, hogy a nyeregtáska nyomta meg? Az meg azért fura, mert nem volt nehéz a táska... A lényeg: mindenki hazaért szerencsésen, állati jót mentünk habár a végére már inkább csak vánszorogtunk, és most már tudjuk az utat Zsámbékra.

[Aniko]

Kicsit pihentetem az öreglányt, mert ez a nyeregnyomás megijesztett. Egy hétig csak könnyû lovasokat kértem meg, hogy üljenek rá, és csak szõrén, lépés, ügetés. Vasárnap viszont már nem bírtam tovább, felmásztam rá szõrén, papucsban, melegítõben (amúgy parasztosan), aztán lerúgtam a papucsokat és sétálgattunk.Iszonyatosan jó érzés volt, hogy picike dekákat (grammokat?) fogtam csak a száron, hozzáérintettem a sarkam (éppenhogy) az oldalához, és csinálta, amit gondoltam. Aztán ügettünk picit és kis idõ múlva felpörgette magát, és jelezte, hogy szeretne most már vágtázni. Na, mondom jóvan, mennyé'.Erre elindult összevissza a pályán. Kénytelen voltam összeszedni egy kicsit, mert igaz jól tudok kapaszkodni (hosszú a sörénye), de azért mégsem az az igazi. Nem nagyon forszíroztam a vágtát, mentünk olyan 2-3 kört és annyi. Borzasztóan jól éreztük magunkat mindketten. Kisétáltunk a fûre és elengedtem, hadd legelésszen én meg leültem mellé a fûbe. Ilyenkor mindig az az érzésem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni.

[csavargó]

Tegnap én is szõrén ültem fel Picire, mert neki is megnyomta a hátát a nyereg és van egy pupja. Tényleg szuper érzés szõrén lovagolni, de nem merek vele terepen vágtázni, mert nem biztso hogy fennmaradnék:) De ügetésben nagyon aranyos volt és nagyon szépen odafigyelt.Anikó Te kezelted valamivel a hátát? Milyen nyeregalátétet használsz?

[Aniko]

Ági!Ezen a fotón viszonylag jól látszik a nyeregalátétem. Illetve ez tán még jobb.Nagyon nem vékony, úgyhogy értetlenül állok a történés elõtt és félek újra feltenni ezt a nyerget. Pedig más most nincs*, és jövõ hét végén menni kell Nadapra. Most azon agyalok, hogy teszek még egy pokrócot a nyeregalátét és a nyereg közé... * Gúvadt szemmel nézegetek külföldi honlapokat, ahol baromi olcsók a nyergek... Pl. ezzel simán kiegyeznék átszámolva kb. 221 ezer Ft, nade ezt még haza kéne hozni ugye.. és a vásárlás ezen a részével nem vagyok tisztában. De itt van egy akciós árú nyereg 146 ezerért... Álmodik a nyomor... :( Ja!Kezeltem a hátát, de nem vittem túlzásba (sokat dolgoztam múlt héten). Jégzselét kentem rá néha-néha, illetve jódkálit kent az egyik lovastársam, amikor kint volt a loviban. Most már úgy látom, nem kell rá semmi, csak pihenés és nem újra felnyomás - szép magyarul megaszondva.

[Petya]

A jódkáli helyi vérbõséget okoz, ha fel is van törve az a hát (sérült a bõrréteg) akkor szerintem jócskán okozol kárt vele mert ott gyulladást is okoz. Mondjuk 5-6 percig be kell dörzsölni akkor fejti ki hirtelen a hatását, így ha csak simán felkened akkor a megduzzadt hajszálerek miatt a területen izzadni kezd a ló így lefolyik arról a részrõl, tehát sok kárt nem teszel vele, max nem használ semmit.P.

[tötõ Zsó]

* Gúvadt szemmel nézegetek külföldi honlapokat, ahol baromi olcsók a nyergek... Pl. ezzel simán kiegyeznék átszámolva kb. 221 ezer Ft, nade ezt még haza kéne hozni ugye.. és a vásárlás ezen a részével nem vagyok tisztában. De itt van egy akciós árú nyereg 146 ezerért... Álmodik a nyomor... :(

Vegáék?

[Aniko]

S azota nem is ultel rajta miota feltorte a nyereg? En penteken raultem a tobb heti pihetnetes utan, de amikor leszedtem a nyerget ujra dionyi pupja lett...A gazdaja vett neki uj alatetet, de nem jo igy sem mert faj neki ha raulunk...De szoren meg nem tudom rendesen lejaratni...Az a baj hogy a nyereg hatuljanal alulrol van egy varras borbol ami pont oda esik, valszeg igy lett feltorve is. A ti western nyergetek is ilyen? Ez az eldolgozo borvarras mindenminden western nyergen van ilyen varras?

Azóta nem ültem rajta nyeregben. De a nyakamon a túra és fel kéne készíteni a csajszit, ráadásul kell valami megoldás a nyeregre is... más lóval meg nem olyan élmény a lovastúra, mint a sajátommal... :(A nyeregtöréses beszélgetést átraktam ide.

[Aniko]

4 évIllenék egy kis szösszenetet írnom, hiszen Ramónával eddig eltöltöttünk együtt 4 szép esztendõt. :)Gondolkoztam, hogy miket is írhatnék.Az egyik összefoglaló (sajnos) a betegségeirõl szól. Amikor hozzámkerült, volt egy vágás a bal hátsó lábán. Azt kikezeltük szépen, aztán jött az ínszalagszakadás.Az is rendbejött, elmentünk Silveradóra, elestünk a homokon, valószínûleg megsérült a szaruhártyája és begyulladt a bal szeme. Hazahoztuk, addigra már 4-5 féle szemcseppel próbálkoztunk... nem volt egyszerû kezelni mert féltette a fejét.Nem telt el egy hét, mire belázasodott: a diagnózis Lyme-kór. Persze ez adott még a gyulladásban lévõ szemének... ebbõl is kigyógyult, sok-sok ápolással, injekcióval és szeretettel.Minden oké lett volna, ha nem csapódik be mögöttünk egy irdatlan nagy vaskapu, amitõl az én drágám (joggal) megijedt, ugrott egyet és elvágódott a téglákkal kirakott talajon. Újabb finomság: vérömleny a bal hátulján - arra esett rá - majd folyamatos sántaság. Végül a duzzanat szépen lement, a sántaság maradt. Csontkovácsot hívtam hozzá, kiderült, hogy az esésnél kimozdult a helyérõl a combcsont a vápából (ha jól mondom.. valami ilyesmi). Kezelések sorozata után nagyjából rendbejött. Most már jó egy éve (kopp-kopp-kopp) nincsen semmi komoly gondunk. Tegnap volt nálunk az állatorvos, és megállapította, hogy kismacska nagyságú a csikó az én édes szép szerelmem pocakjában. A doki szerint már látszik, hogy picit megereszkedett a hasa, én nem látok semmi ilyesmit. (Naná, minden nap látom.) Szóval boldogság van. :)Viszont Rami és bandája tegnap éjjel kitörtek valamiért a karámból, és a többi 20 lovon át visszavágtáztak a régi helyükre - mindezt hajnali kettõkor, a legszebb álmomból ébresztve. Naná, hogy Raminak volt a legtöbb esze: amint átjutott a sok (számára idegen) lovon elment szépen a régi karámjába és ott várta, hogy most mi lesz? Nagy nehezen sikerült a másik két lovat (Szikrát és Bimbót) is elkapni s átvezetni Ramihoz. Villanypásztor-kötözgetés, oszlopleverés... mehettünk is aludni. Reggel vizsgáltam át Ramónát: egy-két apróbb sérülés volt rajta, meg kicsit ijedõsebb volt a szokásosnál, de ennyi. Ennek örömére ma reggel lovagoltam rajta egy finomat a karámban és most itt ülök a munkahelyemen és írok. Jöjjön a másik nézõpont: a fejlõdésünk. Eleinte nem mertem kimenni Ramival egyedül terepre, mert mi lesz, ha elvisz? (ez volt a parám) Akkoriban leginkább Learrel jártunk ki terepre, szépen lassan megtanultunk bízni egymásban Ramónával. Egyszer ugyan elõfordult, hogy a vágta csipkebokorban végzõdött, másszor pedig indiánosan "lógtam" az oldalán, mert egy derékmagasságban lévõ ág felé vágtáztunk megállíthatatlanul... de ezek szép emlékek. :DNos, jött az a része az életemnek, amikor Sheriffék megfertõztek a westernlovaglással. Persze én "saját stílusban" adom elõ ezt, ugyanis nem túl sokat tanultam a westernlovaglást, Ramóna pedig még annál is kevesebbet mint én (Lóboltos Kati ült néhányszor rajta és próbálta okítani, de ez baromira nem tetszett Raminak). A saját stílus a következõ: van western nyergem, kantáram, kalapom, stb. és laza száron lovagolom a birka lovamat. Azt, hogy birka lett, már én értem el nála. Eleinte a jóisten sem tudta volna rávenni, hogy átlépjen pl. egy csatornarács fölött. Aztán csipegettem innen-onnan a tudományt (fõleg Sherifftõl, Kristóf Sanyikától és RC-tõl), s ellestem, hogy amitõl fél a ló, azt bizony meg kell neki mutatni. Azóta bármilyen rémisztõ tereptárggyal találkoztunk, mindig jó alaposan, nyugodtan megnéztük azt. Eltelt 1 év, és ez a "rettegés" ismeretlen dolgoktól annyiban merült ki, hogy odavittem a lovat a rémisztõ (pl.) ágybetéthez, õ megszagolta és békésen legelészni kezdett mellette. Most már szinte mindenre igaz ez nála. (Kivéve persze ma reggel egy fehér tejesládát, ami a pályán kívül foglalt helyet. Na az valami rettenetes lóevõ szörnyeteg lehet, mert vagy 10-szer megnéztük jó alaposan a 45 perc lovaglás alatt. De a kivételek erõsítik a szabályt, ugye?)Nézzük csak, merre jártunk Ramival? Leginkább persze Törökbálintot és környékét barangoltuk be eddig. Kamaraerdõ, Tétényi fennsík, Sóskút, Biatorbágy, Zsámbék, Pusztazámor, Vál, Pázmánd, Nadap, Velence.Hihetetlenül kényelmes és könnyû lovaglású ló - nekem. Általában ha valakit felültetek rá, ugyanezekkel a véleményekkel száll le róla. Rafkós tanítóló - szoktam néha oktatni vele - mindenkit kikérdez és szivat. De mindenkit csak annyira, hogy ne veszélyeztesse. Sosem volt rosszindulatú, ha ne adj isten véletlenül rálépne a lábamra szinte õ kér bocsánatot. Azt hiszem, a világ végére is elvinne, ha azt kérném tõle. Egyszerûen szeretem, és bárki bármit mond, õ is szeret engem.

[Csuti]

Anikó! Még sok-sok szép közös évet kívánok Nektek! Természetesen betegségek nélkül! :kocc: Remélem jövõre én is boldogan fogok írni valami összefoglalófélét június 6-án!

[BoKa]

Csuti, te 06.06.06-án vetted meg Dömét?Csak ezért kérdezem És ki lesz vajon 07.07.07-én a szerencsés? Mert úgy tûnik jó a sorminta

Edited by BoKa, 2006 szeptember 25. - 16:04.

[Csuti]

Tényleg! Emlékeztem, hogy neked valami tök buli dátum volt! :)Az aláírásomat és az elõleget pár nappal elõtte tettem le Döméért, de ekkor, 06.06.06-án érkezett meg a Farmra! Én onnan számolom! Én is kíváncsi leszek kié lesz a 07.07.07!

[Apple]

Bárcsak az enyém lenne :(

[Pluto]

J erica,Én csak egy tanácsot tudnék adni. Kérj meg egy lovasedzõt, szakembert, aki egy kicsit lovagolja neked a lovat. Nem bántásból mondom, hanem tényleg jótanácsként. Idõt, energiát, bosszúságot spórolhatsz meg vele. Én tudom...sokáig voltam a "majd én megoldom mert az mégis más, mint ha valaki más oldaná meg helyettem" elmélet híve. Kb 1 évet vesztegettem el így.

[bartorsi]

j ericaGratula hozzá, nekem is ügetõ volt az elsõ lovam. Ugyan õ ment lassú ügetést, csak a lasabb vágtát volt neki nehéz megtanítani. Tegyél fel róla képet, és esetleg írhatnál róla többet.

[Muki]

Tut! Erdekelne hogy honnan vetted, vagy forditotad az altalad irt szoveget. Nem azert de en ezt mar olvastam mas nyelven, csak nem tudtam hogy az az eredeti vagy az is csak egy forditas, es engem erdekelne az eredeti szoveg.

[Mézszín Sörény]

Mivel "Majdnem lett egy lovam" c. topic nincs, most egy kicsit offolni fogok. Egy ismerõsöm megkért, hogy segítsem ki és néhány napig felügyeljek a lovaira, lássam el õket, stb. Néhány napra odaköltöztem, lovat etettem, trágyáztam, babusgattam õket, stb. Aznap, mikor hazamentem, a tulaj azt mondta, hogy ezt nem sokan tették volna meg neki a helyemben, azt pedig külön díjazza, hogy diplomás létemre odaálltam trágyát lapátolni, mert többen hangot adtak kételyeiknek, hogy én ezt nem fogom végigcsinálni. Én válaszul csak annyit mondtam: egyszer majd szeretnék saját lovat, addig pedig gyakorolni kell. Erre õ: figyelj csak, akkor rád testálom Csongort. (Csongor egy másfél éves herélt pej csikó.) Abban a pillanatban "állni látszék az idõ." Elõször meg sem tudtam szólalni a meglepetés, a döbbenet és valami leírhatatlan érzés miatt. Egy pillanatig eljátszadoztam a gondolattal, hogy de szép is lenne, ha, és hogy most itt a lehetõség... Aztán felébredtem. Vérzõ szívvel és nagyon bánatosan bár, de igen határozottan utasítottam vissza a felajánlást, mert jelen körülményeim között nem tudnék megfelelõen gondoskodni a jószágról, és szerintem felelõtlenség lett volna úgy elfogadni a csikót, hogy nem tudok neki megadni mindent, amire szüksége van. Talán a legközelebbi alkalommal összejön... :(

[packa]

Mivel "Majdnem lett egy lovam" c. topic nincs, most egy kicsit offolni fogok. Egy ismerõsöm megkért, hogy segítsem ki és néhány napig felügyeljek a lovaira, lássam el õket, stb. Néhány napra odaköltöztem, lovat etettem, trágyáztam, babusgattam õket, stb. Aznap, mikor hazamentem, a tulaj azt mondta, hogy ezt nem sokan tették volna meg neki a helyemben, azt pedig külön díjazza, hogy diplomás létemre odaálltam trágyát lapátolni, mert többen hangot adtak kételyeiknek, hogy én ezt nem fogom végigcsinálni. Én válaszul csak annyit mondtam: egyszer majd szeretnék saját lovat, addig pedig gyakorolni kell. Erre õ: figyelj csak, akkor rád testálom Csongort. (Csongor egy másfél éves herélt pej csikó.) Abban a pillanatban "állni látszék az idõ." Elõször meg sem tudtam szólalni a meglepetés, a döbbenet és valami leírhatatlan érzés miatt. Egy pillanatig eljátszadoztam a gondolattal, hogy de szép is lenne, ha, és hogy most itt a lehetõség... Aztán felébredtem. Vérzõ szívvel és nagyon bánatosan bár, de igen határozottan utasítottam vissza a felajánlást, mert jelen körülményeim között nem tudnék megfelelõen gondoskodni a jószágról, és szerintem felelõtlenség lett volna úgy elfogadni a csikót, hogy nem tudok neki megadni mindent, amire szüksége van. Talán a legközelebbi alkalommal összejön... :(

Biztos, hogy nem fogod megbánni? Lehet, hogy soha vissza nem térõ ziccer volt.

[don quihote]

Aznap, mikor hazamentem, a tulaj azt mondta, hogy ezt nem sokan tették volna meg neki a helyemben, azt pedig külön díjazza, hogy diplomás létemre odaálltam trágyát lapátolni, mert többen hangot adtak kételyeiknek, hogy én ezt nem fogom végigcsinálni.

Én nem kételkedtem volna, mert tudom, hogy meg tudod csinálni. Mert láttam, hogy megtudod...

[Mézszín Sörény]

Biztos, hogy nem fogod megbánni? Lehet, hogy soha vissza nem térõ ziccer volt.

Nagyon nehezemre esett visszautasítani, de nem tehettem mást. Egy ötven négyzetméteres panelban élek harmadmagammal, ott ugyebár nem tarthatok lovat, arra pedig per pillanat nem telik, hogy havi 30-40 ezer forintot kifizessek bértartásra, amiben még nincs is benne a körmölés, késõbb a patkolás, rendszeres féregtelenítés, oltások, stb. Elvesztettem az állásomat és még nem találtam másikat, ráadásul a diákhitel miatt egy milliós adósság is a nyakamban van. Beláthatod, hogy ilyen körülmények között nem ugrálhatok. De tudom, hogy fogok én még ebbe a topicba írni egy más véget érõ történetet is. Csak idõ kérdése.

[Aniko]

Gyönyörûm.

[Szélvészcsajszi]

Húúú szép lovad van aniko!!!tuti a kép!!megnéztem a képtáradat... ennek a pacinak beteg a szeme? mitõl? nekem is van egy lovam uilyen a szeme szegénynek... ill nem egészen de hasonlóan nézett ki..

[Aniko]

nincs egyedül

Szia!Ha érdekel egy lóvágás, add meg a telefonszámodat.Amint értesülök róla, hogy lesz valahol felhívlak, érted megyek és elviszlek oda. Oké? Viszek fényképezõgépet is, hogy lefotózzam az arcodat.

[Satin Speed]

Aniko! Gyönyörû lóról csak gyönyörû kép készülhet!