Közzétéve 2001 augusztus 30. - 13:18
Színesen kezdõdött a hétfõi eddzésünk.Este f6, kicsit fülledt idõ, készülödünk, még van idõ, összeszokott 4 lovas (off: ennél több szerintem egy eddzõ által nem kontrollálható), két kanca, egy herélt, egy mén. Húgom és a saját kancám unottan álldogál a pucolós-falnál, kikötve, a herélt még a legelõn, a csõdörért a gazdája kisétált a távolabb lévõ "fiú-karámba".Mindig kötõfékkel vezeti be, eddig nem történt semmi. Itt volt az ideje...Szóval ott állok, kezemben a vakaró, amikor ordítás messzirõl, majd nyerítés, veszett patadobogás. A fiatal mén úgy döntött, mostmár ideje, hogy elvetesse szüzességét vm dögös kancával.Tudjátok van egy pillanat, amikor érzed, hogy nagy gáz lesz, de csak állsz és bámulsz ki a fejedbõl, még nem mozdulsz, pedig tudod, hogy megelõzhetnéd a bajt. Hát így álltunk mi is, és bambán néztük, ahogy egy feltartott nyakkal, farokkal galoppozó, nyerítõ csõdõr (egyébként kb 180 cm magas bivaly) elsüvít a karámok mellett és egyenesen felénk tart. Rohan, mint egy örült, a köves úton csattog a patája, a nyakában lobog a vezetõszár, (egy darabig az ember is végén, aztán õ elmarad) és egyre közeledik. A két kikötött kancánk meg rángatja a kötelet, villog (merthogy miért is nem sárlana mindkettõ). Már látom, ahogy a csõdör lendületbõl ráveti magát valamelyik kancára, nekiesnek a falnak, leszakad a kötõfék, összerúgják egymást, folyik a vér, törnek a csontok a betonon, de mégsem csináltunk semmit, mert olyan gyorsan történt, h nem voltunk képesek reagálni. Csak álltunk és vártuk az elkerülhetetlent, amikor......megtörtént a csoda: elrohant mellettünk. Galoppozott le a pályára (nálunk egy gödörben van a pálya) és abban a pillanatban megtört a lemerevedés. Amíg lehetett a kancákat bevágtuk a bokszokba, rájuk zártuk az ajtót. akkor már ordított vk, hogy:"a Piroska lent gyakorol a pályán"Mindenki le, pánik, akkor már azt láttam magam elõtt, hogy a lovast mellsõ patáival lerúgta a másik ló hátáról.Szerencsére tapasztaltabb lovas lévén gyorsan leugrott a lováról (herélt egyébként) és biztonságos helyre húzódott. A csõdör rávetette magát a heréltre, aztán lefortult és rúgni kezdte, aztán üldözték egymást és csak azon imádkoztunk, hogy nehogy beakadjon a szár egy rúgó lábba, mert leszakad a szája. Próbáltunk a közelükbe kerülni pálcával szétverni õket, de azért még senki nem akarta szétrúgatni a fejét. Úgyhogy felrohantunk a kijárathoz, hogy nehogy ki tudjon futni a többi karámhoz, ahol kiscsikók, kancák is vannak.Persze megelõzött. "ne engedd fel" "állj elé" "hülye vagy, állj elé te" , káosz, össze-vissza rohangálás.A ló persze kirohant a karámhoz, a nyergelt lovat maga elõtt hajtva pont a csikós kancákhoz. Ott megint egymának estek, ágaskodás, rugdoság, egy-egy rúgás akkorát szólt, hoyg azt hittem kiszakad az oldala. Végül hagytuk a természetre, a mén egy idõ után békén hagyta a heréltet és bájologni kezdett a kancákkal. Egy pillanatra megállt a villanypásztor miatt, mi meg kihasználtuk. Hála a nagy Manitounak, sikerült minden lovat komolyabb sérülések nélkül megfogni, bevinni.Aztán amit a rakoncátlan mén kapott a gazdájától! Asszem azt egy életre megemlegette. Én még sosem láttam lovat így megalaázkodni. A verés után lehajtott fejjel követte a gazdit, ha a megállt, akkor a ló engedelmesen hátrfelé lépkedett. Bekullogott az istállóig a kötél végén, nem volt egy hangja sem, rá se nézett a kancákra, akik ott toporogtak az angolbokszokban.Ekkor érkezett meg az eddzõnk, és érdekes, de minden folytatódott simán, mintha ne is történt volna semmi. Készülõdtünk, nyergeltünk, egy (tanulságos) élménnyel gazdagabban...Az okos ember más kárán tanul: én nem fogom kötõféken vezetni a csõdörömet, ha idõsebb lesz...A csõdör-tartásnak egyébként asszem nyitok majd egy topicot (v. volt már?), szívesen venném tapasztaltabb kollégák jótanácsait, hogy hogyan legyen engedelmes, jólnevelt, ménem. Most még nincs problémám vele, hiszen még csak két éves, és eddig szerencsére nagyon fegyelmezett, próbálom nem hagyni a fejemre nõni. Ha nem feltétlenül szükséges, nem szeretném kiheréltetni. Viszont áldozatokat sem szeretnék...üdv, vega