2021 válasz a témához

[Cavalier]

Ééés, megjött az angyal, itt van valóban!

[Cavalier]

[Cavalier]

Az angyalt? Repülünk! De ne aggódj, a kajára minden körülmények között odafigyelek.

[safranek]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Cavalier: Az angyalt? Repülünk! De ne aggódj, a kajára minden körülmények között odafigyelek. [/QUOTE]Ha megnyugtat állítólag egészen jól fõzök, -még él Eva és Zápolya - ezen nem múlhat az angyal(ok? ;) ) boldogsága. Saf a reménykedõ sármány ;)

[Cavalier]

idézet:

---

Eredeti szerzo: safranek: Ha megnyugtat allitolag egeszen jol fozok, -meg el Eva es Zapolya - ezen nem mulhat az angyal(ok? ;) ) boldogsaga. Saf a remenykedo sarmany ;) [/QUOTE]Én is ettem anno tojásrántottát, a'la Saf, és még élek, pedig gomba is volt benne! Viszont szeretnék én alkotni valamit bográcsban, pl. gombapörköltet, ha az mindenkinek megfelel. Meg hamarabb megvan, mint a hús, nehogy úgy járjunk mint a múltkor, hogy félnyersen megettük nagy éhesen. Cavps: huh, melyik topicot is offoljuk most? Affenébe.

[Ramirez]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Cavalier:És találjon meg egy angyal, hozza el a szerelmet,Vagy ragadjon magához, és vigyen el hozzá, Érezzük ketten, százan, ezren ugyanezt. [/QUOTE]Cav ez tényleg nagyon tetszik! Nagyon-nagyon. Ram.

[Gumilovas]

Kányádi Sándor a kedvenc verselõm. Egy-két vers tõle:Lovak Népek, viharok, maga az idõ is lovon járt egykor. Vágtató lovak hátáról szállnak föl a szuperszonikus gépek is: a beton kifutók szélén a fû úgy lobog, mint a lovak sörénye. 1968 Álom Furcsát álmodtam az éjjel: két csikót fogtam kötéllel, két gyönyörû pejcsikót. Szárközépig érõ fûben nyargalásztam velük, mígnem egyik csikó elfutott. És a másik, akin ültem, azon nyomban, mint egy isten olyan lánnyá változott. De otthagytam – most sem értem –, és kergettem egész éjjel azt, amelyik elfutott. 1962 Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom az alábbi weboldalt, rengeteg magyar szerzõ írásai vannak fent, remek oldal, érdemes nézegetni. [url="http://"http://www.irodalmiakademia.hu"]http://www.irodalmiakademia.hu[/url]

[Apple]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Gumilovas: Álom Furcsát álmodtam az éjjel: két csikót fogtam kötéllel, két gyönyörû pejcsikót. Szárközépig érõ fûben nyargalásztam velük, mígnem egyik csikó elfutott. És a másik, akin ültem, azon nyomban, mint egy isten olyan lánnyá változott. De otthagytam – most sem értem –, és kergettem egész éjjel azt, amelyik elfutott. [/QUOTE]Istenem, és milyen szépen szólt megzenésítve! ;)

[Õz]

Nem lovas, de nagyon szeretem:Kosztolányi: Akarsz-e játszani A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindig, mindig játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani,nagykomolyan az asztalföre ülni,borból-vízböl mértékkel tölteni,gyöngyöt dobálni, semminek örülni,sóhajtva rossz ruhákat ölteni?Akarsz-e játszani mindent, mi élet,havas telet és hosszú-hosszú öszt,lehet-e némán teát inni véled,rubin-teát és sárga páragözt?Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,hallgatni hosszan, néha-néha félni,hogy a körúton járkál a november,az utcaseprö, szegény, beteg ember,ki fütyürész az ablakunk alatt?Akarsz játszani kígyót, madarat,hosszú utazást, vonatot, hajót,karácsonyt, álmot, mindenféle jót?Akarsz játszani boldog szeretöt,színlelni sírást, cifra temetöt?Akarsz-e élni mindörökkön,játékban élni, mely valóra vált?Virágok közt feküdni lenn a földön,s akarsz-e, akarsz-e játszani halált?

[Apple]

Sajnálom, de mostan vers-olvashatnékom van, és már olyan régen nem írt ide senki semmit...! Ne hagyjatok szenvedni! ;)

[Zsubaba]

Ady: Az eltévedt lovasVak ügetését hallaniEltévedt, hajdani lovasnak,Volt erdõk és ó-nádasokLáncolt lelkei riadoznak.Hol foltokban imitt-amottÕs sûrûbõl bozót rekedt meg,Most hirtelen téli mesékRémei kielevenednek.Itt van a sûrû, a bozót,Itt van a régi, tompa nóta,Mely a süket ködben lapultVitéz, bús nagyapáink óta.Kisértetes nálunk az ÕszS fogyatkozott számú az ember:S a domb-keritéses síkonKöd-gubában jár a November.Erdõvel, náddal põre síkBenõtteti hirtelen, újraNovemberes, ködös magátMult századok ködébe bújva.Csupa vérzés, csupa titok,Csupa nyomások, csupa õsök,Csupa erdõk és nádasok,Csupa hajdani eszelõsök.Hajdani, eltévedt utasVág neki új hináru útnak,De nincsen fény, nincs lámpa-lángÉs hírük sincsen a faluknak.Alusznak némán a faluk,Multat álmodván dideregveS a köd-bozótból kirohanOrdas, bölény s nagymérgü medve.Vak ügetését hallaniHajdani, eltévedt lovasnak,Volt erdõk és ó-nádasokLáncolt lelkei riadoznak.

[Zsubaba]

- Ady Endre - Új s új lovatSegítsd meg, Isten, új lovaddalA régi, hû útra-kelõt,Hogy sóbálvánnyá ne meredjekMai csodák elõtt.Az Irgalmatlant küldd társamnak,A rohanó, büszke hevetS az emberségem ezután márLegyen kegyetlenebb.Ne rendeld romló nyájaidnakSorsa alá a sorsomat,Az embered, ha nem ma-ember,Kapjon új s új lovat.A nagy Nyíl kilövi alólaKegyelmed egy-egy szép lovát,De ültesd szebb lóra az embert,Hadd vágtasson tovább.A végesség: halhatatlanságS csak a Máé a rettenet,Az Embernek, míg csak van ember,Megállni nem lehet.A nagy Nyíl az útját kiszabta,Teljes és nyugodt mámorokCélját áhíttatja süvöltve,Míg a Föld háborog.Változat és Halál adódtakBelül egy-egy gyarló körön,De várja az Embert víg célja:Piros, tartós öröm.Élet s Halál együtt-mérendõkS akit a nagy Nyíl útja bánt,Hadd, óh, Uram, szépülten futni,Megérkezett gyanánt.Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útjánMegállás nélkül az ÖrömÁlmát álmodhassam magambaMinden mértföld-kövön.Riadó, szennyes, kerge nyájakNe állítsák meg új lovátEmberednek, hogy hadd nyargaljonElõbbre és tovább.A nagy Nyíl útján, meg nem állva,Hitesen és szerelmesen,Förtelmeit egy rövid MánakNézze túl a szemem.

[Apple]

Köszönöm

[Gumilovas]

Lovam hátánLovam lába halkan csendbenTipeg topog fû se rezzen,Szépen lassan andalog Táncol mint az angyalok,Nesszenések madárdallamÁg reccsen a friss avarban,Lovam ugrik elszaladElröpít egy perc alatt,Vágtass vágtass sebesenRepíts át a kék egen,Sörényedbe kapaszkodvaRáugrunk a csilagokra,Nyereg nélkül szõrén ülökÚgy pörög, hogy elszédülök,Felhõk között nem is látomHová viszel jóbarátom,Napkorong az uticélOda engem ne vigyél,Megéget az minket nyombanÉs az álom lángra lobban,Menjünk inkább le a FöldreHarmatos friss legelõre,Fûbe fekszem álmodomEnyém vagy szép táltosom.Pintér Zoltán

[Apple]

Szerelem Osvát M. András Szerelem.Mint harsány hajnali riadó, olyan a szerelem? Tollpihés szárnyakon száguldó, Vágtató viharban nyargaló, Végtelen tereket kutató, Gyönyörû angyali nótaszó, S mint harsány hajnali riadó; olyan a szerelem? Mint zúgó tavaszi olvadás, olyan a szerelem? Örvénylõ patakban rohanás, Öledben tûzforró birkózás, Agyadban szikrázó villámlás, Hitedben halálig kitartás, S mint zúgó tavaszi olvadás; olyan a szerelem? Mint megváltó déli harangszó, olyan a szerelem? Árnyékban csendesen megbúvó, Gyönyörû tájakat bejáró, Fenséges nyugalmat árasztó, Örökre eltökélt kutató, S mint megváltó déli harangszó; olyan a szerelem? Mint egy hosszú nyári utazás, olyan a szerelem? Szikrázó isteni harsonás, Arcodon állandó mosolygás, Szívedben szüntelen dobolás, Karodban ölelõ megnyugvás, S mint egy hosszú nyári utazás; olyan a szerelem? Mint esténként síró csavargó, olyan a szerelem? Megfakult lombokat kavaró, Megszáradt ágakon baktató, Idõtlen idõket múlató, Lesántult meggyötört csataló, S mint esténként síró csavargó; olyan a szerelem? Mint megfáradt õszi napsugár, olyan a szerelem? Megtépett reszketõ suhogás, Szemedben megszûnõ ragyogás, Lábadban elhaló vágtatás, Csókodban kimúló vágyódás, S mint megfáradt õszi napsugár; olyan a szerelem? NEM! NEM! NEM! Mint jéghideg téli éjszaka; olyan a szerelem! Átölel, s mint a hó, szép csendesen behavaz, Csak egy álom marad, mely örökre fogva tart.

[Zsubaba]

------------Nem épp idevág, de:Kovács Géza:A fehér csikóJönnek majd fekete,vörös, sárga lovak,örvendezzetek afehér csikónak!Zsoltárt ficánkol aDuna-Tisza között,leendõ lovasaházamba költözött. ------------Kutyik Angéla:NekedEngedd, hagyd, hogy én legyek széked,melyre megfáradtan, megtörten vagy éppjókedvben zuhansz rá,melynek támlája széles és mívesapró kis mintái gondolkodásra – elmélkedni késztet.Rajtuk rézveretes ívek állnak vigyázbans ha jõ a vihar, fejüket páncélként hajtjákki válladra, bánatodra s csak nekedkörbe – körbe táncot járnak.könyököd belesimul a fába,annak minden szálkájába-hát hajtsd rá bártan homlokod,hidd, tartom minden mozdulatod.És zokogó székké válok ha téged ütlegelnekám ha örülsz, a rézveretes ívekmind ütemet vernek benned.Engedd, hagyd, hogy én legyek széked,karfám ölel, szorít téged,ívem kúszik ujjaidba, - tarkód fogjas székre húz ha lehúzez otromba, goromba élet súlya.állj rám s üvöltsd ki reszketésed,mozgass meg mindent, ráncigáld a széketS vésd bele bánatod a széles támlábakérlek, karfámon sírj ne a világba-ott nem állnak rézveretes ívek vigyázzba.Engedd, hagyd, hogy én legyek székedhát nem látod, hogy mennyire szeretlek téged?Legyél bármilyen kicsi is, - ha épp úgy érzed,karfám ívvel harcol érted,hogy valami jó szülessen belõled,melyet ha akarsz visszaadhatsz a széknek. [ Június 24, 2003, 16:33: Az üzenetet átszerkesztette: Zsubaba ]

[kissvirag]

Faludi János: Lovaglás vágtábanA lovam nyerge hajíts az országút settenkedõ fordulói hívnak,Kápráztatón hinti eltapodott és ugrasztott porát a föld,Szemem öles, hanyag lasszót vet:nyakon kapok a mezõn egy parasztlányts egy tornyot tépek el a templomától:hurcolom õket,Intést adok és sodrom a sorakozó, zászlós fákat,(A lovam nyerge hajít)Tudom: lovam patái utolsót karcolnak mindjártés többé nem csap arcomba, mint útszéli ág: a természet,s nem vonszolom uszályom már, az erdõt,nem nyúlok többé a futkosó barázdák hálójábarepülõ karral,lovam patája utolsót karcol mindjárts izzadt sörényét fogom símogatni,Ma még hajít a nyerges hurcolok, tépek mindent.

[Zsubaba]

Juhász Gyula SZERELEM? Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog És rajta túl derengõ csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetõn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom mi ez, de jó nagyon Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem.

[Apple]

Én mondjuk nagyon örülnék egy Ramirez-versnek... A teknõs pl. az egyik kedvencem. Régen olyan szép ütemben termelte be ide a verseket. Mostan ménem? [ Június 24, 2003, 21:06: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Zsubaba]

Majd ha egyszer véletlenül összefuttok, kérdezd meg tõle! ;)

[Apple]

Huh, most így visszaolvasva nagyon szõke vótam ezzel a hozzászólással na, OFF OFF [ Június 24, 2003, 21:43: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Apple]

Ezt az egyik jóbarátom írta, éppen nincs minden rendben a kapcsolatában.... Paulik Tamás (Peccsop) - Cím nélkül...Elegem van az életbõlElegem van a szégyenbõlGyilkos játék ez, mit játszol velem,Vagy Te maradsz élve, vagy én, kedvesemÖrülj nagyon, hogy én kész vagyok meghalniHisz az én szívem igazi, tiszta, s nem holmiÖnzõ átkozott, lelket ronggyá tépõ s földbe tipró,Hanem feláldozó, odaadó, csak kit szeret, annak legyen jó.Így van ez rendjén, ígérj nekem, tégy boldoggá vele,De mikor eljön a pillanat, ismét törõdjek bele,Hogy ez a világ nem az enyém, nem is igazi,Hát mit képzelek én? Nem vagyok csak egy senki!Zúzz porrá, törj szét elõtte és égess elTörõdj a magad dolgával, engem csak vess elEz az egész egy cirkusz, nekem ez már nem kellMire jó ez, mire? Mit kezdjek most ezzel?Én már csak várni tudok és megadni mindent mit kívánszA végsõ szúrás mikor jön, Tõled függ, meddig vársz?Én letettem a fegyvert, s csak Te tartod rám TiédÍtélj el, mondd, hogy az én hibám, s hogy miért? :Menj tovább boldogan utadon, azt akaromTégy amit jónak látsz, s szabadonLesz majd ki segít, ha elakadszDe jusson eszedbe: Te örökké az én kedvesem maradsz!!!

[andika1]

ZsubabaSzioka!A Juhász Gyulát épp beakartam irni,de most látom,hogy megelõztél

[Apple]

Ismeretlen utakonVéget ért egy álom,Mely az életem része voltVéget ért vele az énem,Melyet az álom alakított.Nem tudom, hogy hogyan tovább,Mi lesz majd ezután.Megtalálom-e a helyem,Mely elveszett az életemmel?Lesz-e erõm újra kezdeni,Új helyen, új lovakon?Lesz-e bátorságomNem hátra nézni?Semmit nem tudok, Csak egy valamit, De azt jól:Valami véget ért, sNem tudok úgy elõrenézni, Hogy valami elkezdõdött.(2003. július 11.)

[Aniko]

Fodor ÁkosTÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRO½L      Van, ki gyönyöru½.      Van, kin észre kell venni.      S van, aki attól szép,      hogy hasonlít egy csúfra,      akit szeretek.

[Aniko]

Fodor Ákos haikui ÍTÉLETsohasem fogodmegbocsátani nekem,hogy nem szerettélAXIÓMAA szeretésenkívül minden emberitett: romépítés. HÁZASSÁGI EMLÉK-MU½van, mikor tisztábbeltörni egy tányért, mintelmosogatniJÁTÉK-SZABÁLYMihelyt csatánaktekinted az életet:el is vesztetted. MAGÁNSZABÁLYVeszteni? nyerni?-- ne, soha! csak játszaniszeretnék. Mindig. JELENTÉSVakot vezettems így köszönt el, istenem:Viszontlátásra!IMAléptedért lettem:utad vagyok -- célod nem.Lassan fuss rajtamA KIBELEZETT PLÜSSNYÚL ÜVEGSZEME TOMPÁN CSILLANKértél. Megkaptál.Megnézted: mi van bennem.-- Mi már nem játszunk?GÖMB-ÉLMÉNYVeled aludvarólunk álmodom: arról,hogy veled alszom.

[Apple]

[Aniko]

William Shakespeare: 75. szonettAz vagy nekem, mi testnek a kenyérs tavaszi zápor fu½szere a földnek.lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;csupa fény és boldogság büszke elmém,majd fél: az ido½ ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,majd, hogy a világ lássa kincsemet;arcod varázsa csordultig betölts egy pillantásodért is sorvadok;nincs más, nem is akarok más gyönyört,csak amit to½led kaptam s még kapok.Koldus-szegény királyi gazdagon,részeg vagyok és mindig szomjazom. [ Szeptember 12, 2003, 11:29: Az üzenetet átszerkesztette: Aniko ]

[teddy]

Próbálkozom én is...BúcsúMég látom árnyalakod elveszni az éjben.Még hallom hajad suhogni a szélben.Még nézem talpad nyomát a porban.Még bízom benned. Az éjszakában. A holdban.Tudom, vándor szíved messze húzott.Tudom, a nyugodt idõ tovaúszott.Tudom, rád les most minden veszély.De érzem, egyszer úgyis, úgyis hazatérsz.----------------------Ez pedig csak egy szösszenet:Ha élek,Veled vagyok végleg.Ha halok,Nem leszek, nem vagyok.Ha gondolok,Lélekben veled vagyok.Ha várlak,Sebeim fájnak.Ha feledlek,Akkor is szeretlek.

[terembura]

Volt egyszer egy madárka,Kalitkába bezárva.Egyszer egy kéz a kalitkát kitárta,És huss, elrepült a madárka.A világot össze-vissza bejárja,De visszajõ a madárka

[Apple]

Õsz - Klem GergelyHullanak a fákról az aranyszínû levelek, õszi táj festi meg a drága képzetet… Kint lenge szellõ fújdogál. S az esti felhõk könnyeikkel áztatják a földnek szent sarát… Még tûri szív a fagy fuvallatát, s még bírja szem a fáradt lombok néma hullását; Hiszen csak egy évszak egy röpke átmenet, mellyel, mint néma gyermek játszik el az ifjú képzelet… Tó partján sétálnak õszes öregek, s elnyûtt botjaik alatt, a sárgult levelek. Már csak egy-két pár van kint. S oly nyugodt az est, s a csöndes parkok padjain, - mint fáradt csókok ajkakon – az esõ megpihen.

[teddy]

Mégegy vers tõlem, nem tudom miért lett ilyen letargikus a hangulata...MásvilágCsendesen várom a végét,Álmosan játszom az éltét.Fáradtan nézek végtelenbe,Bágyadtan vágyok félelembe.Szárazon hullnak könnyeim,Portól szürkék vágyaim.Állok, nézek; s nem látok.Hamis képek mind, oly mások.

[Apple]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Aniko: William Shakespeare: 75. szonettAz vagy nekem, mi testnek a kenyérs tavaszi zápor fu½szere a földnek.lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;csupa fény és boldogság büszke elmém,majd fél: az ido½ ellop, eltemet;csak az enyém légy, néha azt szeretném,majd, hogy a világ lássa kincsemet;arcod varázsa csordultig betölts egy pillantásodért is sorvadok;nincs más, nem is akarok más gyönyört,csak amit to½led kaptam s még kapok.Koldus-szegény királyi gazdagon,részeg vagyok és mindig szomjazom. [/QUOTE]Jesssssz!!!! A kedvencem Shakespeare-tõl

[Oxigen]

Sziasztok!Most találtam... nem idevágó, de nekem nagyon tetszik, gondoltam, megosztom veletek.L. Gály Olga: HazaálmodtalakHazaálmodtalak.Kulcsod csörrent a zárban,s mint mindig, halkan osontálszobám felé, nem ütve zajt,akár a gyanakvó szeretõ, ki sejti,hogy ujjaim az írógép billentyûit becézik.Szájad széle lebiggyedt: lám,ilyen vagy! Nem rám gondolsz-lelked prédára adoda démonoknak.Ám biggyedt ajkad mögöttérzem szíved rejtett örömét,hogy újra együtt vagyunk,egyek vagyunk ebben a sohael nem pihenõ, termõ lüktetésben,amely hol elválaszt, hol összeköt,mint egybe kapcsolat vérkörök.Hát jöttél? - szokásosan kérdem,s már nyújtom is feléd karom, deébredek, s te nem vagy már sehol.Hallom, a régi vashídon át tehervonatzörgõ vashernyója araszol.Öt óra van. A le sem pihent nap felkelt.A fák még gyorsan összesúgnakvilággá induló utolsó leveleikkelLátod - most te csaltál meg.Hazaálmodtalak,s te ezt adod magad helyett?A vonatrobogást és a köddelpipáló rggelt?Oxigen

[Cavalier]

HÉJA NÁSZ AZ AVARONÚtra kelünk. Megyünk az Õszbe,Vijjogva, sírva, kergetõzve,Két lankadt szárnyú héja¦madár.Új rablói vannak a Nyárnak,Csattognak az új héja¦szárnyak,Dúlnak a csókos ütközetek.Szállunk a Nyárból, ûzve szállunk,Valahol az Õszben megállunk,Fölborzolt tollal, szerelmesen.Ez az utolsó nászunk nékünk:Egymás husába beletépünkS lehullunk az õszi avaron.

[Méz]

Sziasztok! Most bukkantam rá erre a topicra, és gondoltam, megosztom Veletek egyik költeményemet, íme:A HAJNAL HÍRVIVÕJEA hajnali köd lassan oszlott el,mikor ezüst fény csillant a jeges havon.A Nap koronája derengeni kezdett,s dobogás verte fel a csendet.Ba-bamm, ba-bamm, ébredtek fázó madarak,s rebbentek szét ijedt csapatban.A dobogás egyre csak közeledett,mint végítélet, fekete sátán jelent meg.Fekete sörénye lebegett a szélben,orrából pára csapott kiAmint hangosan fújtatott,s a patája csak kopogott-dobogott.Õ hozta el a hajnalt,riadót dobolt lábával.Kürtként harsogott nyerítése, s magával hívta a szellõt az égbe.(Bp., 2000.szeptember 28. by Honey) [ November 15, 2003, 20:59: Az üzenetet átszerkesztette: Méz ]

[kiwi2]

Kedvencem: Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,szavakat idézni, mik lelkedbe hullnak,rózsákat õrizni, mik megfakultak,Megalázva írni könyörgõ levelet, szívdobogva várni, de nem jön felelet,hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,mással látni meg õt, s visszafordulni, kacagni boldogan, hazug lemondással,és imádkozni, õ meg ne tudja mi is az a bánat...Hallgass a szíved szavára,mindig úgy tégy.Szeress, ha szeretni tudsz,de hûtlen sose légy,mert ne feledd:Az élet nem mostoha...megtanít szeretni,de feledni soha! /William Shakespeare: VIII. Henrik/[köszi Barefoot! ] [ November 15, 2003, 22:15: Az üzenetet átszerkesztette: kiwi ]

[Barefoot]

William. Valóban nem véletlenül kötelezõ.

[Porfelhõ]

Tornyot raktamKünn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.Bömbölve járt a bükkerdõn; a házak közt vadul táncolt.Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.Lelke, miként az õserdõ, melyben nem járt ember lába,csodálatos õsvilág volt, babonák, mesék világa.A mezõ volt iskolája. A természet a mestere.Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betûkkel tele.Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.Egy-egy csuszát felém dobott, amibõl én tornyot raktam.Nõtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,és ahogy nõtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedõlne!Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.„Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,de hogy tornyod betetõzd, azt te soha el nem éred.Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,s tetõtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!”- A tûzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.