182 válasz a témához

[Lombardo78]

Sziasztok!Õszintén szólva most néztem meg a kutyás forumot elõször és meg vagyok lepve, hogy ilyen kihalt.Én tulajdonképpen egy olyan sajnálatos problémával fordulok hozzátok, amivel életemben ugyan nem elõször kell szembesülnöm mégis tanácstalan vagyok! Van egy immáron 7 éves, keverék kutyám, aki a lovammal holtversenyben osztozik a szívemen.Tavaly októberben méhgyulladást diagnosztizáltak nála, konzervatív kezelésre nem reagált, így megtörtént az ivartalanítás. A legjobb kezekben volt, a barátom mûtötte, végig ott voltam, mûhiba kizárt.Az egész orvosi részleten nem mennék végig, mert azóta folyamatosan vizsgálták, rengeteg vér labor, a fülétõl a farka végéig terjedõ ultrahangos vizsgálat, hemokultura, rontgen hegyek és minden, amit el lehet képzelni, mindhiába.Már 5, a szakterületükön legjobbnak számító orvoson vagyunk túl, beleértve a barátomat is, akiknek már ötletük sincs, mit lehetne még csinálni, hogy diagnózis legyen.Jelenleg a hatodik dokit "tapossuk", diagnozisa neki sincs, az összes lelete lényegében megközelítõleg normális, semmi kiindulási pontot nem ad merre is lehetne tovább lépni. De ezalatt a 10 honap alatt a kutya a felére fogyott, nem eszik, nem csinál semmit csak fekszik. Egyedül felkelni már nagyon nehezen tud, menni is. Es folyamatosan 40 körüli láza van, hosszu antibiotikum kurára sem csökken. Az izmai hihetetlen mértékben lesorvadtak és éjszaka már igen erõs szives tüneteket produkál.Lényegében, hogy az is értse, aki nincs nagyon otthon az orvosi részében, tulajdonképpen egy papíron megközelítõleg egészséges kutya a valóságban haldoklik.A napokban jutottunk el oda, hogy lehet, hogy abba kéne hagyni a próbálkozást, mert ez már nem élet neki. A barátom emellett van.A doki, aki most kezeli még meg akar csinálni két vizsgálatot, ami úgy két hetet venne igénybe, de ettõl sem remél sok jót, innen már nagy valószínûséggel nincs visszaút.A kérdésem felétek, hogy mit tennétek a helyemben? Megpróbálkoznátok még ezekkel az utolsó vizsgálatokkal, holott tudjuk, ha lesz is diagnózis a kutya már nem épül fel, de tudjuk mi a baja. Vagy nem hagynátok kínlódni többet, a boncolásnál ugyis fény derül rá valószínüleg? (persze a boncolás esetében megvan rá a cseppnyi esély, hogy olyan dolog kerül elõ, ami esetleg, ha nem is gyógyítható, de kezelhetõ lett volna.) Akkor hogy számol el az ember a lelkiismeretével?Volt köztetek olyan, aki átélt már ilyet vagy hasonlót? Képtelennek érzem rá magam, hogy kimondjam: öljék meg. Mert mimás ez? Papíron kutya baja, de én látom minden nap mi lett belõle. Egy életvidám, szinte hiperaktiv kutyából mára csak egy beesett, szomorú szemû, roncs lett. Nekem meg a szívem szakad meg, hogy nem lehet visszapörgetni az idõt.Minden hozzászólást szívesen fogadok, de kérlek indokoljátok meg döntéseiteket.Elöre is köszönöm a segítséget.Lombardoui.: ha valaki elmondja, hogy kell képet küldeni a forumra, akkor fel is teszek egy régit és egy újat róla, hogy lássátok a különbséget. [ Április 08, 2003, 23:27: Az üzenetet átszerkesztette: Zsuzska ]

[Hajnalcsillag]

Azt, hogy meddig vársz az teljesen a kutyádtól és toled függ. Nekünk van 3 németjuhászunk, 1 leonbergink, és van egy fél normális fél kuvaszom (+pár macska). Gondolhatod, hogy bejáratosak vagyunk már az állatorvoshoz mintha hazajárnánk... Volt néhány eset amikor nagyon kellett küzdeni és megtanultuk, hogy mindenre nagyon oda kell figyelni náluk, ezért igyekeztünk jó állatorvost választani. Van egy Komáromban, és egy Bábolnán, akikhez nyugodtan elmerünk vinni bármilyen állatot.A komáromi hagyományos módszerekkel (de szerintem valami sámán lehet mert ránézésre megmondja, hogy mi van az állattal) gyógyít, a bábolnai Homeopátiát alkalmaz és O téged faggat ki.Mindkettot tudom ajánlani, ha esetleg a közelben laksz, szerintem mindenképp érdemes próbálkoznod velük! Ha gondolod megtudom adni a telefonszámokat!

[Lombardo78]

Szia!Köszönöm a hozzászólást, látom te is nagy állatbarát vagy!Aranyos vagy, hogy ujabb állatorvost ajánlsz, ha lenne értelme még újabbalat kipróbálni biztosan meg is tenném.Azért nincs, mert tényleg minden lehetséges vizsgálatot végigcsináltunk már, és egy újabb orvos kénytelen lenne ezeket mind végigcsinálni újra, hogy egyáltalán el tudjon indulni. Erre sajnos már nincs idõnk.Sajnos vagy szerencsére én is sok orvost ismerek, a barátom is állatorvos és mivel én is ezt a pályát választottam, bár még messze vagyok tõle, de élettanilag átlátom a problémát.Igazából nem is a gyógyulásán van már a hangsúly, mivel elkötõszövetesedtek az izmai, beleértve a sima-, a harántcsíkolt- és a szívizomzatot is, innen nincs már visszaút bármilyen kiváló doktor kezeli is.Gondolj csak bele, szinte minden szervünkben jelen vannak az izmok, ennelkül nem mûködhetnek megfelelõen. Engem inkább a lelki része érdekelne a dolognak. Hogy jussak el odáig, hogy megváljak tõle? Hogy ki tudjam mondani, hogy vége, azt amit az eszemmel már tudok, de a szívem nem engedi, hogy ezt tegyem.Mindenképpen elmegy a kutyám, hiszen "elsorvadt", elöbb-utóbb valami életfontosságú szerve megadja magát, de elõre nem tudhatjuk melyik. Ha a szíve, az a jobbik eset, akkor szenvedés nélkül megy el, de ha épp a tüdeje, akkor szörnyû fájdalom vár rá és ezt nem tudhatom elõre.És az idõpontot sem. Ezért vagyok ennyire tanácstalan az orvosokkal együtt. Hogy meddig várhatunk még?Hogy lehet erre lelkileg felkészülni?Az a furcsa, hogy mikor az egyetemen ki kell írtani egy-egy állatot, akkor látom mi az a pont, tudom, hogy az orvos jól döntött, de a saját kutyámnál.... képtelen vagyok rá.Ezért lennék kíváncsi volt-e már valaki ebben a helyzetben és hogyan jutott végül elhatározásra?De azért köszi a segítõkészségedet csillag!Üdv.: Lombardo

[Filly]

Lombardo, szerintem nem teljesen hülyeség, amit Hajnalcsillag írt. Talán érdemes lenne más irányból közelítõ állatorvosokat, homeopatát megkeresni. Ha már nagyon nincs remény, tényleg csak a csoda segíthet. Hátha...

[vau]

Lombardo78,Ha ésszel tudod, hogy nincs visszaút, jobb az altatás. Neked is, és a kutyának is.Nekem eddig ilyen típusú tapasztalatom csak papagájjal volt. Kapott egy rejtélyes betegséget, az állatorvosok általában a papagájokat nem nagyon ismerik (tapasztalathiány, nem az állatorvosok bûne), a madár meg szép lassan lebénult. Nem választottam az altatást (egyáltalán lehet papagájnál?) de kifejezett öröm volt!!!!, amikor végre vége lett. Pedig nagyon bele voltam bolondulva a madárba. Ha érzed, hogy örülnél ha vége lenne az egésznek, bármit is jelent a vége, az altatás tuti jobb. Ezt persze Neked kell eldöntened. Még egy vizsgálatot érdemes megvárni, ha siker esetén értelmes javulás várható. Ha viszont egy félig béna, magatehetetlen kutyád marad még hat v. több évig a legjobb esetben is, lehet, hogy megutálod a végére, és ekkor is jobb lehet az altatás.Ha más állatorvost nem akarsz kipróbálni, akkor is jobb az altatás, mivel ez azt jelenti, hogy feladtad a reményt.

[Lombardo78]

Sziasztok!Megintcsak meg kell köszönnöm a válaszotokat, igazán rendes tõletek, hogy egy "idegen" szívfájdalma megér nektek ennyit!Igazából azt hiszem döntöttem, mert szegény Dorisz kutyám aállapota az elmúlt két napban tovább romlott az erõs gyógyszerek ellenére. Holnap még megcsinálunk egy szintográfiát, ami egy izotópos vizsgálat, radioaktív galliumot juttatnak a véráramba, ez az anyag erõsen kötõdik a fehérvérsejtekhez (az egyetlen labor szekció, ami jelentõs eltérést mutat) és ezáltal nyomon követhetõ, hogy van-e esetleg egy góc valahol a szervezetében. És valószínüleg, veszünk tõle csontvelõt. Ezeknek az eredménye egy héten belül megvan, de iagzából már mindegy, hogy negatív-e vagy sem. Az új állatorvost nem azért vetettem el, mert elítélném a homeopátiát és nem is akartam megsérteni vele senkit, hanem mert hiába tudná megmondani esetleg mi a baja, segíteni már nem lehet rajta.Azzal többen is egyetértettek kiváló orvosok, hogy ebbõl a stádiumból kutyát visszahozni nem lehet, mert életfontosságú szervei nem mûködnek kielégítõen és mivel visszafordíthatatlan anatómiai elváltozással járt együtt lényegében nincs mit tenni.Tulajdonképpen a kérdés már csak az, hogy lehetne-e szteroidos kezeléssel meghosszabbítani az életét. De itt nem évekrõl van szó, legfeljebb egy évrõl talán.És mostmár azt hiszem én is belátom, hogy nincs értelme még egy évet önzõ módon ráerõltetni, úgy, hogy teljes életet nem élhet. Így azt hiszem döntöttem. A vizsgálatok eredményeit már csak a saját lelki békém miatt várom meg, hogy elmondhassam, tényleg mindent megpróbáltunk.És nagyon szépen köszönöm mindenkinek a véleményeket, Vau-nak külön is a papagájos történetet ( nekem is van három, így tudom, hogy õk is mennyire hozzánk tudnak nõni).Majd beszámolok a vizsgálatokról és arról, mikor végül elbúcsúzunk Dorisztól.Tényleg ezer köszönet nektek!Üdv.: Lombardo

[Lombardo78]

Vau!Csakhogy a kérdésedre is válaszoljak: madaraknál, így a papagájoknál is lehetséges az euthanázia. Mivel nagyon érzékenyek a legtöbb, ilyen értelemben "ártalmatlan" gyógyszerekre is, talán még könnyebb.Sõt a legtöbb "mezei" állatorvos azért is idegenkedik madarak kezelésétõl, mert annyira érzékenyen reagálnak egy sima vizsgálatra is, hogy többször elõfordult, hogy az amúgy egészséges, csak sérült madár az orvos kezében besokkolt és így múlt ki szegény.De persze vannak kiváló madaras orvosaink( itt nem bírom ki, hogy ne említsem meg egyik jó barátom nevét), például Dr. Molnár Viktor az Egyetemen, vagy Beregi doktor.Ezt csak úgy érdekesség képpen, hogy offoljam egy kicsit, az amúgy siralmas témájú topicot!

[Lombardo78]

Szia Filly!Neked is külön köszi, hogy tartod bennem a lelket. Nem tartom hülyeségnek, amit Csillag írt, cseppet sem, csak a fent említettek miatt sajnos már elkéstünk vele.És sajnos ezalatt a 10 szerencsétlen hónap alatt minden hitemet elvesztettem a csodákban és egy kicsit az orvostudományban is.

[Paint Horse]

Remélem túl vagytok rajta! Én a helyedben egy percet sem gondolkodnék, hogy mi a helyes! A helyes az, ha egy életvidám boldog kutyából, egy pillanat alatt beesett szemû, gyógyíthatatlan, szenvedõ lény lett, akkor mielõbb meg kell szabadítani földi pályafutásától.Monom ezt én, aki egy aranyhal eutanáziáját is háromszor meggondolom.A macskámat elütötte egy autó. Nem szenvedett, de az én karomban dobbant utoljára a szíve..Hetekig bõgtem, és a mai napig elszorul a szívem, ha Rá gondolok.Van kutyám is. Németjuhász. Ha tudnám, hogy gyógyíthatatlan, nem gondolkodnék sokáig, csak addig, amíg rájövök, hogy azzal segítek a legtöbbet, ha békében, mellette ülve elaltattatom.Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de nekem ez a véleményem.(Utána, ha érdekel, hogy mi volt a baja, még mindig lehet boncolni, és akkor kiderül, hogy mi volt a gond - nem éltében szurkálom össze-vissza, még több szenvedést okozva Neki.)Sok erõt kívánok, ha még nem határoztad el magad!Üdvözlettel,Paint Horse

[Lombardorisz]

Szia Paint Horse!(Valamiért nem fogadja el a Lombardo78-at a server, ugyhogy most regisztrálhattam újra, de ez is én vagyok.)Még nem vagyunk túl rajta sajnos/szerencsére! Az izotópos vizsgálat új fejleményeket hozott, amirõl babonából még nem szeretnék írni. A lényeg az, hogy ha beigazolódik az új gyanu talán van még némi remény arra, hogy normális életet élhessen gyógyszerezés mellett.Jövö héten újra kinyitjuk a hasüreget, de ha nem igazolódna be az új feltevés, akkor már nem ébresztetem fel. De úgy érzem ezzel az utolsó eséllyel még tartozom neki!Amúgy újra szteroidot szed, így most kevésbé intenzívek a tünetei és a fájdalmai. A baj csak az, hogy 2 hétnél tovább nem nagyon lehet adni ilyen dozisban, utána meg rettenetesen visszaesik a kutya. De 2 hét múlva már vagy így vagy úgy, de túlleszünk a nehezén.Amúgy teljesen igazad van Paint. Köszi.Lombardo

[bozzy]

Szia Lombardo! Veszett fejsze így utólag reagálni, de sokat voltam mostanság távol a nettõl. Hátha mégis érdemes...A mi kutyánk idén novemberben lesz (?) 8 éves. Tavaly tavasszal kezdõdtek a problémái. Nehezen kezdett felállni fektébõl, mintha egyre hosszabb idõ kellene neki saját maga "bemozgatásához". Hordtam én is orvostól orvosig. Kezelték izülettel, hasnyálmirigy duzzanattal, ki akarták nyitni a gyomrát, kezelték a máját, most a negyedik doki után - a gerincén találtak a csigolyákból kinövéseket - szteroidokat kap, ami ideig óráig javít az állapotán. Hidegben! Mert mikor meleg van, júniustól augusztusig gyógyszerek nélkül is teljesen jól van. A hûvösebb reggeleken mozgott picit nehezebben, de e nélkül kutya baja. Az elmúlt télen már -gondolatban- többször elindultam az orvoshoz, hogy segítsük át Bobymat odaátra, ne szenvedjen. Úgy hiszem most is, hogy amíg eszik és nem piszkit maga alá addig kezeltetem. Talán könnyebb a helyzetem mint a Tiéd, mert laikus vagyok, így ismeretek hiányában "csak" a lelkiismeretemmel kell elszámolni. Nagyon rossz látnom a szenvedéseit! Mostanság újra kezdõdnek. Azt gondolom, ha én lennék az õ helyébe, a kínok között megváltás lenne azok megszüntetése. Mikor meg jól van, reménykedem s örülök, ha egy-két jó napot, hetet ... még együtt töltünk! Drukkolok, nektek, s hiszek a csodákban!Hajnalcsillag! Kérlek küldd el a dokik elérhetõségét. Különösen érdekel a sámán. Magamon éltem át hasonló diagnózist ami mûködött.

[Paint Horse]

Nagyon várom a fejleményeket. Mindenképpen írd meg, hogy mi lett a vizsgálat eredménye!!!!Drukkolok!!!PH

[Hajnalcsillag]

Lombardo!Írj mindenképp, hogy mik a fejlemények!Bozzy: a "sámán" számaDr. Mátray Árpád (Bábolna) 06/30/9616008Azért leírnám, hogy velünk mi történt:Párom 10 hónapos németjuhásza egyszercsak elkezdte kergetni a farkát és harapdálta.Nem bolha, nem kennelbetegség.Aztán egyik reggelre lerágott a farka végébol egy csigolyát.Elvittük a Komáromi dokihoz, adott neki szurit, meg, hogy kötözzük.A kötözés kb. fél órát marad rajt, ugyanis leszedte.Elvittük Bábolnára, adott homeopátiás szereket, sprayt. Átmeneti javulást hozott a dolog.Aztán egyszercsak megint harapdálni kezdte.Levágtak a farka végébol még két csigolyát, mert rohadt a hús.Utána úgy egy hétig nem volt gond, aztán újra elkezdte kergetni és rágni is.Elvitte párom Szabadhegyre, vért vettek tole, felküldték Bp-re vizsgálatra.Hazajöttek és elhatározta, hogy elaltattatja.Fél farka sem volt már meg a kutyának, és egyszerüen rohadt.Hogy oszinte legyek nem rajongtam annyira a kutyáért mint a többiekért mert számomra túl "hiperaktív" volt de azért többször is megkérdeztem szerelmemet, hogy biztos-e a döntésében?Biztos volt. Másnap reggelre megbeszélte az orvossal, hogy jön és elaltatja.Addigra már a farkát nagyon lerágta és a lábából is kiharapott egy darabot. Szóval az sem lett volna megoldás, ha a farkát levágják tobol.Egy orvos sem tudott magyarázatot adni. Senki nem találkozott még ilyen esettel.Lehet, hogy kullancs csípés és Lime-kor?Ha meglesz az eredmény megírom.

[bozzy]

A szembe szomszédom egyik kutyája ugyanigy járt. Mint az õrült kergette a saját farkát; s a végén õt is elaltatták. Tudtommal nagyon nem jártak a dolog után.Köszi a telefonszámot.

[Paint Horse]

Amelyik kutyát én ismertem, az csak akkor csinálta, ha a gazdái elmentek otthonról. Ennek az lett a következménye, hogy a kutya mindig kapott egy "lavórt" a fejére, ezzel megakadályozva a rágást. Mihelyst a gazdi hazaért, le a lavór, játék... a kutya nem rágta magát...

[Hajnalcsillag]

Sajnos ez nem unalmában csinálta. vagyis lehet... szájkosarat szédszedte...neki is volt lavor a fején...pár napig....aztán széttörte.Meg ha mégcsak kergette volna az megoldható, de lerágta és rohadt a hús

[Paint Horse]

Szörnyû.Volt egy másik kutya is, amelyiket ismertem, az csak kergette a farkát. De azt viszont egész álló nap. A végén nem is evett, csak hajkurászta a farkát. Elaltatták, nem bírta a gazdája nézni. (Németjuhász volt mindkét kutya)

[Lombardo78]

Sziasztok!Örülök, hogy ilyen sokan írtatok!Azt sajnálattal látom, hogy nem csak én kûzdök jelenleg is megoldhatatlannak tûnõ problémákkal.Dorisz kutyám még köztünk van, nem jött be a gyanu, amire számítottunk és ki sem lett végül nyitva a hasüreg. Be kell vallanom, hogy lassacskán kezdem elveszíteni a fonalat. Na nem élettanilag, inkább a tapasztalt dokik logikáját illetõen.A szteroidra meglepõen jól reagál, most csökkentett dózissal is, mintha újjászületett volna. No nem a régi, de mûködik. Egyenlõre 10 nap múlva kell jelentkeznem a dokinál, addig várunk, hogy mire nem tudom, de ha beavatnak akkor elmesélem nektek is.A szteroidot még egy-két hétig szedheti gond nélkül, utána gõzöm sincs mi lesz.Egyenlõre ennyi az új fejlemény.A Mátray dokit van szerencsém személyesen ismerni, nem akarom felmagasztalni, de õ egy igazi Félisten! Sajnos õ sem tudott tanácsot adni a kutyámmal kapcsolatban.Üdv. mindenkinek!

[Hajnalcsillag]

Lombardo! Örülök, hogy így a net-en keresztül a tényleges távolságokat leküzdve is találunk közös ismerosöket!

[Lombardo78]

Szia Hajnalcsillag!Mátray dokit igazából elõszõr lovak ügyében ismertem meg és csak akkor tudtam meg, hogy kutyázik is, mikor végsõ elkeseredésemben fordultam hozzá is Dorisz kutyám miatt! :)Nagyon jó fej és szakember!

[Hajnalcsillag]

Mi is hívtuk a lovakhoz, de találtunk még néhány embert akik kifejezetten lovaznak (vagyis a keresztapám) és ok lettek a "ló felelosök"Kutyákat inkább Komáromba a Muravölgyiékhez szoktuk vinni.Kis kuvaszkám mikor beteg lett (koronavírus), sokat tett érte, és meggyógyult.

[Gyalogmongol]

Szia Lombardó!Szívszorongva olvastam a dolgot a kutyusról.A mondandóm elején annyit, hogy nekem mindig van legalább 3 kutyám egyrészt mert elférnek, másrészt, mert mindig valahogy hozzám kerül valami örökbefogadandó kutya és nem bánom, ha ennyien örülnek, amikor hazamegyek.Szóval szeretem õket.Ennek látszólag ellentmond amit írok, de talán sikerül úgy leírnom, ahogy szeretném.Voltam már hasonló helyzetben.Régebben volt egy nagyon jó fej, boxer-vizsla keverékem.Valaki megmérgezte, de nem pusztult el, hanem rohamokban tört rá a fájdalom.Görcsbe rándult az egész kutya és vonyított, mindezt 1-2 órás idõközönként.Nem volt más választás, le kellet oltani.Ez úgy történt, hogy a fejét az ölembe fogtam, beszéltem hozzá, simogattam amig kimúlt.Közben fuldokoltam a visszafolytott sírástól.Szóval én azt mondom, bármennyire rohadt érzés, hogy a kutyust nem szabad szenvedni hagyni, csak azért, mert félünk a búcsútól.Én ezt tudom mondani, hidd el nem a kegyetlenség beszél belõlem.Üdv: Mongol

[Ilusta]

Sziasztok!Én eddig csak a "lovas" részleget látogattam, de mivel nekem is van kutyám (airedale terrier szuka, de jövõre lesz még egy "harci" keverék is) szóval imádom a kutyákat és a macskákat is. (abból is van 2)Én sem biztos, hogy sokáig húznám az állatom szenvedését. Hála, még komolyabb nem történt vele, de ha megmérgeznék és nem tudnának rajta gyorsan segíteni, vagy olyan betegsége lenne, ami szenvedést okoz neki és az orvosok sem tudnak mit tenni, inkább elaltatnám.Nem azért, mert "lusta" lennék utánajárni, vagy pénzbe kerül (a pénz nem érdekelne)hanem mert sajnálom olyan fájdalmas tortúráknak kitenni, pláne ha nem kecsegtet semmivel! Ez a történet amit leírok éppen lovas, de lehetne kutyás is.Volt egy nagyon beteg kehes ló nálunk. A gazdája - fiatal lány - szó szerint mindent megtett ami emberileg és orvosilag lehetséges volt, hogy a ló szenvedéseit legalább csillapítsa. Orvost orvosra halmozott, még homeopátiás lódoktort is hivatott Bábolnáról, nézze meg, adjon valamit amitõl szegény pára jobban lesz, sok pénzt elszedtek tõle, de senki nem tudott segíteni. Legvégül elaltatta a lovat. Nagyon sokáig húzta ezt a végsõ döntést. Szerintem már túl soká. Én nem hagytam volna ilyen sokáig húzni a dolgot. Pláne tudva, hogy a kehesség nem gyógyítható és ez a ló a végsõ stádiumban volt.Szegény kutya, el tudom képzelni, hogy mennyire retteghet, ha már a dokiszagot megérzi! Ez is egyfajta stresszhelyzet, amitõl ha lehet megkímélném a kutyámat.

[Lombardo78]

Sziasztok!Mostanában ritkan jutok netközelbe, de ma pont igen.Dorisz kutyám még él, és az erõs gyógyszereknek köszönhetõen türhetõen van.Sajnos a hosszú, többhetes és horror dózisú antibiotikum kúrától, bár leláztalanodott, de a vére ugyanolyan szeptikus értékeket mutat, mintha nem is gyógyszereztük volna.A Medrol, ez az isteni hatású szteroid csodásan hatott, de mivel leáll tõle a mellékvesekéreg szteroid hormon termelése, ket heten belül fokozatosan abba kell hagynunk és helyette valami nem szteroid jellegû gyulladáscsökkentõ/fájdalomcsillapítot adnunk. De ennek valószínüleg nem lesz ilyen jó hatása. Mivel sem a röntgen, sem az UH nem lát semmit továbbra sem, CT-re megyünk Kaposvárra. Utána már nincs más hátra, mint kinyitni a hasüreget és végignézni mi lehet az, amit eddig csak az izotóp "látott".Nem tudom mi lesz a dolog vége, de még reménykedem!Egyébként én is azt hittem, hogy Dorisz megutálja az orvosokat, de míg régen alig tudtam becitálni a rendelõbe, mióta ilyen sokat járunk dokitól, dokiig szépen bejön velem póráz nélkül és eszébe sem jut meglógni. És a korábban útált autókba is kötelességtudóan beszáll. Megszokta.Drukkoljatok nekünk a következõ kéz hétben, most fog kiderülni minden!Üdv.: Lombardo

[Hajnalcsillag]

Én szurkolok neked, gyakran eszembe juttok!

[Lombardo78]

Köszi Hajnalcsillag! Ránk fér, az biztos.Puszi

[Lombardo78]

Sziasztok!Ez most egy közös próbálkozás Barefoot komával, hogy betegyek egy képet a Dorisz kutyámról, de lehet, hogy kettõ is lesz.Ha nem sikerülne akkor bocsi mindenkitõl a helypazarlásért.Tehát: [url="http://"http://kep.tar.hu.kotenbatir/images/pic476184.jpg"]http://kep.tar.hu.kotenbatir/images/pic476184.jpg[/url] [url="http://"http://kep.tar.hu.kotenbatir/images/pic476185.jpg"]http://kep.tar.hu.kotenbatir/images/pic476185.jpg[/url] Remélem mûxik!

[Lombardo78]

Persze, hogy elrontottam!Na mégegyszer..... [url="http://"http://kep.tar.hu/kotenbatir/images/pic476184.jpg"]http://kep.tar.hu/kotenbatir/images/pic476184.jpg[/url] és... [url="http://"http://kep.tar.hu/kotenbatir/images/pic476185.jpg"]http://kep.tar.hu/kotenbatir/images/pic476185.jpg[/url]

[Paint Horse]

Ha nem tudnám, hogy beteg , azt mondanám de jól áll neki az a pulcsi! De gondolom ez szükség megoldás...sajnos. Eredmények vannak? Akárhányszor bekapcsolom a gépet, mindig megnézem, írtál -e.Sok sikert mégegyszer!Üdv,Paint Horse (és Maxie kutya is!)

[Lombardo78]

Szia Paint!Sajna még semmi változás, próbálkozunk. Legutóbb az ultrahangon sejlett valami a kismedence üregében, de nem mert biztosat állítani a doki, mert tele voltak a belek.Hétfõn megyünk újra 24 óra koplalás és beöntés után. Remélem most tisztán fog látni!A gyógyszerek szerencsére mûködõképes állapotban tartják, de azért jó lenne már tudni az okot. Jövõ héten valószínüleg kinyitják, de ez még az UH-tól függ.Ha tudok valamit, természetesen rögtön megosztom veletek, és köszönöm az érdeklõdést meg a bíztatást!Puszi: Lombardo és Dotyesz

[Biu]

Szia Lombardo!Nagyon rossz volt olvasni a történeteket. Nekem egy 10 éves goldenem van, és elõre rettegek a pillanattól amikor nekem kell majd döntenem. Pedig sor kerülhet erre ,mert a kutyim csípõizületi dp.-s..De ahogy a fejleményeket láttam, biztos vagyok hogy Nektek nem kell már ilyesmit fontolgatni!!! Kitartás és tiszta szívembõl drukkolok Nektek!Puszi,Biu

[Ilusta]

Hello!Tényleg nem látni a képeken, hogy beteg lenne, még azt sem, hogy annyi idõs, amennyi. Jó fej kutyu.Remélem a végén megéri a szenvedést és végre sikerül meggyógyítani!Úgy legyen!

[Vick]

Szia Lombardo!Elõször is szeretnék gratulálni a kitartásodhoz, és szívbõl kívánom, hogy minden sikerüljön, ami sikerülhet!Sajnos egyszer már megmérgezték az egyik kutyámat, de nem láttam (szerencsére) szenvedni. Ez az eset azért történt, mert mi egy kisváros (Kapuvár)legszélén lakunk, nagy kertes házban, a kert mögött már csak szántóföldek, és messzebb egy régi, de még mûködõ TSZ-major van. A kerítések - a miénk is - elég rosszak, a mi kutyáink (másokéhoz hasonlóan)kijárhattak a földekre. A kicsi, örökbefogadott Tacsi nevû kutyánk a majorból egyszer kidobott kenyereket hozott. Annak ellenére, hogy már biztosan kidobták a cipókat, valószínüleg megharagudtak, amiért elhozta a kutyám, és mérget tettek bele. Egy reggel a kert végében találtuk meg szegény Tacsit.De biztatásul (és az emberi rosszindulat bizonyítására is) leírom a mostani kutyám, Vörös történetét. Vörös egy juhászkutya-szerû, vörös színû kan kutyus. Egy reggel a szomszédunk teherautója alatt találtuk meg, kiverve, csontsoványan. Annyira gyenge volt, hogy nem tudott kimászni a kocsi alól, úgy kellett kihúzni. Ráadásul csak ekkor vettük észre, hogy vak is.Igen, a kutyus mindkét szemén szürkehályog van, ami azért alakult ki, mert a régi tulajdonosa (nem tudom gazdának nevezni) céltáblának használta a kutyám fejét csúzlizáskor. (Az orvosi részéhez nem értek, majd írj errõl, Lombardo!)A lényeg az, hogy a Vörös hosszú munka után felépült, és bár élete végéig vak marad, de kitûnõ egészségnek örvend. Már tíz éves, de abszolút nem látszik rajta, oroszlánként õrzi a házat, alig csavarog (annak ellenére, hogy bármikor elmehetne)és már több gyönyörû kiskutya apja is. És ami a legszebb az egészben: annak ellenére, hogy az emberek már nagyon sokat bántották õt, még soha nem harapott meg senkit. Sõt, a kezdeti heves ugatás (a hovatartozás megállapítása) után bárkit beenged a házba.Remélem, nem untattalak benneteket.Sok sikert, Lombardo, akár ahoz is, hogy könnyen elengedd!

[Lombardo78]

Sziasztok!Mindenkinek köszönöm újfent a vigasztaló és bíztató sorokat.Dorisz a gyógyszerek hatására még mindig mûködõképes bár némi visszaesés tapasztalható a szteroidok elhagyása után. Legközelebbi esemény az MR vizsgálat lesz, a pontos dátum még nem behatárolt, mert humán kórházba lesz becsempészve a kutyi az éjszaka leple alatt, így némi elõkészületeket igényel. (errõl nem is igazán illik így publikusan beszámolni).Sajnos én 10 nap múlva valószínûleg elutazom egy évre, ha a mostani helyzet miatt nem zárják le az arab térség légterét, így Anyukámra fog hárulni Dorisz szállítgatása és gyógyszerezése a továbbiakban.Diagnózis továbbra sincs, így nem is tudok konkrétumokról beszámolni sajnos. Ha tudok valamit, rögtön írok.Vick!Sajnos a szemészeti esetekben nem vagyok jártas kicsit sem. Amit tudok azt fõleg tapasztalatból és állatorvos barátomtól tudom, amolyan felcser szinten, így nem tudok hozzászólni szegény vak kutyusod esetéhez, de nagyon rendes tõletek, hogyígy is befogadtátok! Nem sokan tették volna meg!Puszi: Lombardo

[Lombardo78]

Sziasztok!Újabb hírekkel szolgálhatok Dorisszal kapcsolatban.Szerdán este 8-kor volt jelenésünk Kaposváron, ahol egy hosszan elhúzódó, mindenre kiterjedõ, 3 órás MR vizsgálatot csináltak a kutyáról.Az eredmény a maga megdöbbentõ mivoltával együtt is elõrelépésnek számít, ugyanis megintcsak nem találtak szervi elváltozást. Márpedig, ha az MR nem talál, akkor semmi más. Az igen neves humán és állatorvos team tanácstalanságuk ellenére, (mivel látják, hogy néz ki az eb) egyértelmûen kijelentették, hogy a baj sebészeti ill. szervi eredetét teljes mértékben kizárják.Így valamelyest legalább szûkült a kör. Most belgyógyászati irányban mozdulnak tovább az események, autoimmun és hormonális összeomlás terén.Egyenlõre ennyi, ha közelebb jutunk a megoldáshoz, írok.Puszi Mindenkinek,Lombardo

[Paint Horse]

Szia Lombardo!Most már aztán tényleg kíváncsiak vagyunk! Micsoda kórság lehet!? Azonnal írj, ha kiderült!Puszi, PH

[Vick]

Szia Lombardo!Azért kösz, hogy visszaírtál. Azt hiszem, a kutyosom már túl öreg, hogy mûteni lehessen.Remélem, hamarosan rájönnek, hogy mi a baja Dorisznak! A belgyógyászok biztosan találnak majd valamit, és meg tudják majd gyógyítani (vagy legalább is szurkolok érte)!Kitartás és sok sikert!Puszi Vick

[SzküllaMongol]

Lombardó!Örülök, hogy nem hallgattál rám.Fatasztikus a kitartásod, felejtsd el, amit írtam.Szurkolok Nektek!

[Lombardo78]

Köszönöm Mongol Nagyúr!Nagyon szívemhez nõtt a blöki, mondhatnám, hogy a legjobb és legkitartóbb barátosném jóban rosszban, ezért ragaszkodom ennyire az életéhez. Fõleg mióta valamennyire hatásos gyógyszert találtunk neki.Pontos diagnózis ugyan még mindig nincs, de járunk dokiról, dokira és csak remélni tudom, hogy elõbb utóbb kitalálnak valamit.Remélem addig is nem okozok neki túl nagy szenvedést!Mostmár nagyon kíváncsi az állatorvos társadalom, hogy mi lehet vele és csak dícsérni tudom õket, mert annak ellenére, hogy nagy "nyûg" vagyunk nekik, mindig törik a fejüket mit lehetne még kipróbálni ill. tenni.Ha valami kiderül újra elõásom ezt a topicot és híressé teszem a bújkáló kórt.Üdv, Lombardo