123 válasz a témához

[smoft]

A hajam égnek áll, ha azt mondjátok terhes... Normális esetben a fizikai súlyon kívül a gyermekáldásnak nem kéne tehernek lennie.

Én egyébként úgy gondolom, hogy mindent mértékkel. Biztosan jót tesz a mozgás, meg minden, ami a kismamának örömet okoz, az jó hatással van a babára is, de az elõrehaladottabb állapotokban már azért meggondolandó a lóra ülés. Mindenképpen kíméletesebb lovaglásokra kéne gondolni, bizonyos idõ után pedig azt hiszem, okosabb lemondani róla.

[KwszeEdit]

Most lehet , hogy az óvatosabbak sikítófrászt kapnak de én majd 6 hónap betöltéséig lovagoltam.Igaz nem volt nagy hasam és egy tündércicavirág volt a fenekem alatt..

[G.Anikó]

Szerintem nem csak az a kérdés, hogy "szabad-e" , hanem "lehet-e". Öt hónap után már a buszon is keményedett a hasam, a rázkódás miatt. (Pedig normális esetben észre sem vettem) Igaz, akkoriban még nem lovagoltam, de visszaemlékezve, nem is tudtam volna. Egyébként tutira egészséges voltam, semmi gondom nem volt, csak Ella nem szerette, ha rázzák!

[Keszter]

Kérdés az, hogy biztosan tudod-e, hogy akármilyen tündérbogár van a feneked alatt, 100%. hogy nem botlik meg merõ véletlenségbõl úgy, hogy a lábtövére esik, nem csíp bele a fenekébe egy vadállat, stb..stb... Kell némi felelõsségérzet ahhoz, hogy átlásd, hogy nem Rólad van szó elsõsorban, ha mégis valami baj van (és ehhez nem is kell feltétlenül leesni). Persze a terhes mamának sem kellemes egy vetélés, vagy kórházban töltött hónapok, de ebben a történetben nem õ az elsõdleges talán. Nagyon vagányul hangzik egyébként, hogy "én még hat hónapos terhesen is", stb... de nem túl felelõsségteljes dolog. Szerintem. ui. én két könnyen kihordott, problémamentes babaváráson vagyok (jócskán) túl. Annak idején, mert még nem nõtt be a fejem lágya, én is megkérdeztem a nõgyógyászomat, hogy lehet-e most akkor lovagolni. Azt mondta, hogy mindent lehet, nem fog kirázódni az a "gyerök", de ha valami baj lesz, a szeme elé nem kerüljek...

[G.Anikó]

Sok anyát láttam babavárón nagyon különbözõen viselkedni. Van, aki komolyan beteg, van, akinek kutya baja. De a kutya bajok között is sok átmenet létezik: a színjátszós, nyafizós, anyakirálynõt játszós (azt hiszi, õ az egyetlen, aki ilyet tud és mindenkinek vele kell, hogy el legyen foglalva) és van a természetesen viselkedõs. A természetesbe nálam belefér az óvatostól a bevállalósig - szerintem ez temperamentumfüggõ. Szerintem a biciglizés sem kevésbé veszélyes, mint a lovaglás. (normális, nyugodt lovon talán a lovaglás még kevésbé is veszélyes, míg biciglizve minden csak rajtad múlik). Tehát sem régen sem most nem ítéltem el azokat az anyukákat, akik mondjuk lovagoltak, bicigliztek terhesség alatt. Nem tudhatod, mi a veszélyes, akár egy séta a parkban is az lehet. Egy nagyon kellemetlen emlékem van: már kb jócskán a nyolcadik hónap közepén jártam, alig fértem a kormánykerék mögé . Negyvenes táblánál ilyen tempóval át a falumban (Rétság) és pirosra vált a lámpa. Szép lassan fékezek (nem padlófék!) , becsurgok az útjelzésig. Mögöttem hatalmas kamion fékez és dudál, mint állat. A kiscorsám mögött 2 centire állítja meg a böhöm járgányt. De az is lehet, hogy hozzáért a lökhárítóhoz. Én meg csak ülök szívdobogva a kicsi kocsimban és rettegek. . . Ezután nem vezettem többet terhesen.

Edited by G.Anikó, 2007 november 10. - 14:37.

[Csuti]

Én több helyen (könyvekben, ismerõsöktõl, médiában) hallottam már hogy mit nem szabad terhesen (Smoft! tényleg nem szép kifejezés ha szó szerint nézzük, de a szinonímái hosszúak és szinte mindig mindenhol ezt halljuk, ez rögzült ) sportolni és az elsõk között van a lovaglás, síelés!
Azt is hallottam azért, mert a hasára eshet a nõ. Nem tudom ez a tényleges ok vagy sem, de tény hogy mindkettõben nagy az esélye a balesetnek, nem?
Szerintem soha senki nem lehet biztos 100%-ig a saját tündércukorbogár lovában sem! Én is nagyon megbízhatónak tartom az enyémet, de mégsem 100%-ban. Ahogy Keszter is írta, a ló akaratán kívül álló okok miatt is történhet akármi! (elcsúszik, megijeszti valami mégis)
És hogyan számolsz el a lelkiismereteddel, no meg az apukának, hogy a felelõtlenséged miatt történt meg a baj?!?

2 éve még én is azt gondoltam, hogy "hogyne ülnék fel akkor is", de ma már, ahogy egyre jobban szeretnék babát, ahogy egyre több rokonom, ismerõsöm terhességét kísértem végig figyelemmel, egyre jobban közelítek ahhoz az állásponzhoz, hogy nem szabad kockáztatni!

De én magam sem tudom, hogy fogom kibírni majd!?

ui: nehéz olyan sportot találni ami alkalmas. pl. az úszás tök jó, tehermentesíti a gerincet, stb, de aki hajlamos a "lenti" fertõzésekre, annak az sem ajánlott. Futás: mint fentebb írták a rázkódás miatt az sem tuti. Én arra jutottam, hogy nekem marad a kutyasétáltatás kint a jólevegõn.

ui2: Jó téma! Engem érdekelnem az érvek pro és kontra!

[Blueeyes]

Sziasztok! Örülök hogy feljött ez a téma, én is sokat gondolkodtam már ezen a problémán. Még 1-2 évig nem lesz aktuális a kérdés, de mivel lételemem a lovaglás érthetõen elmélkedtem már ezen. Egyrészt nem tudom hogy bírom majd ki azt a hosszú idõszakot lovaglás nélkül, másrészt ha nem vonom meg magamtól és persze a lovamtól az élményt és esetleg baj történik, nem tudnám megbocsájtani magamnak (és nekem az apuka gondolom). A leendõ apuka véleménye szerint (mert már beszélgettünk errõl) lehet lovagolni, csak ÓVATOSAN. Csakhogy aki lovagol az tudja hogy bármilyen megbízható a ló, elõfordulhatnak váratlan helyzetek terepen. Kivágódik váratlanul egy terepmotoros, vaddisznó vagy a közelben elsüti a fegyvert a vadász a sûrûben.... Nem létezik olyan ló, aki sosem ijed meg semmitõl, hiszen ló. Elég ha Te pont abban a pillanatban gyönyörködtél el a természet szépségeiben. Le se kell esned, elég ha a ló hirtelen mozdulatától rosszul billensz meg. Gondolom én, de még sosem vártam babát. Talán az arany középút hogy ritkán, lépésben és pályán lovagolsz, nem? BYS

[realcowboy]

Csakhogy aki lovagol az tudja hogy bármilyen megbízható a ló, elõfordulhatnak váratlan helyzetek terepen. Kivágódik váratlanul egy terepmotoros, vaddisznó vagy a közelben elsüti a fegyvert a vadász a sûrûben.... Nem létezik olyan ló, aki sosem ijed meg semmitõl, hiszen ló.

fáj nekem, hogy pont te írsz ilyeneket Zsuzsa.

[kamilla]

Sziasztok! Nekem 2 leányom van. Nah hát én minden voltam, csak a normálisan viselkedõs terhes nem. Az elsõ gyereknél: Vezettem (kis Polskit anyukám legnagyobb bánatára), robogóztam, mindent ettem sõt zabáltam, de lóra nem ültem! A második gyereknél, már kicsit jobban vigyáztam magamra. Mikor bementem a kórházba és közölték velem, ha négerek potyognak az égbõl sem szülök meg Nov.1 elött, én berendeltem egy pepperónis pizzát (köszönet a futárnak érte ) Mire megérkezett a pizza, felvittek a szülészetre. Nesze neked dátumok és orvos tudomány.Október 15-e volt. Minden terhesség más, minden ember másként viseli, de legfõképp felelõs vagy azért a kisemberkéért akit te hordasz a szíved alatt!! (ez így elég költõi lett bocsi). Tök mindegy mekkora a hasad, mekkora tündérmackó lobog alattad vagy csak sétálsz vele, mindegy mit mond a szomszéd vagy Rubint Réka Velünk is történhetnek balesetek, amit azt hittünk addig, csak másokkal történhetnek meg. Nem szabad önzõnek lenni, majd megtesszük, ha nagyikorba lépünk. A lószagot, szimpla pucolással, lósimivel is magunkba tudjuk szívni! Nem éri meg kockáztatni, szerintem...

[Blueeyes]

Mi a baj ezzel RC? :eek:

Edited by Blueeyes, 2007 november 10. - 23:01.

[realcowboy]

azt hittem, hogy te például ismersz olyan helyet ahol megijedhet a ló, de ezért nem kell leesni. ;)

[Blueeyes]

"Nem létezik olyan ló, aki sosem ijed meg semmitől, hiszen ló. Elég ha Te pont abban a pillanatban gyönyörködtél el a természet szépségeiben. Le se kell esned, elég ha a ló hirtelen mozdulatától rosszul billensz meg." Kedved RC! Ha továbbolvastad volna én nem azt írtam hogy leesel. Nálad estem le utoljára lóról (ami kb. 4 éve volt azt hiszem ), persze ez nem azt jelenti hogy akár már holnap nem esem le újra. Ismered a lovamat, bár valószínüleg változott, nem ijedős éppen. De néha egy vakondtúrást is megnéz trombitálva. Én arra gondoltam a fenti írásomban hogy a ló hirtelen mozdulatától úgy billenhetsz meg, hogy a pocaknak nem jó érzés, esés nélkül! Láttam már lovast, aki beütötte a hasát a nyereggombba mikor a lova rakétaként lőtt ki. Igaz, ez gyorsasági versenyen volt és férfi volt az illető. BYS

Edited by Blueeyes, 2007 november 11. - 0:12.

[realcowboy]

o.k. értem, csak humortam, de igazából azt gondolom, hogy csak, mert a tégla is a fejünkre eshet elvbõl nem muszáj kihagyni a lovaglást. jó lóval, normális körülmények között, nincsen nagyobb kockázata, mint kerékpározni. Kamilla sem aggódott, az orvosdoktorok szerint, pedig addig lehet lovagolni, amíg a gyerek nem szól, hogy köszi, elég vót!

[Mézszín Sörény]

A lovaglás nem kockázatmentes sport. Valamennyi esély mindig van balesetre. Az ember a saját bõrét, épségét kockáztathatja a szórakozása kedvéért, de valaki máséval, jelen esetben a még meg sem született gyerekével ezt tenni szerintem nincs joga. A 9 hónap elõtt és után lovagoljon mindenki amennyit akar, de ha jelentkezett a baba, okosabb átmenetileg szögre akasztani a kobakot és lovalgóruhát.

[chyki]

Konkrétan annak aki elveteti a gyereket annak sincsen joga hozzá (hogy szíve van e az már más kérdés), mégis úgy vélekedem ha egyszer megtörténne a lehetetlen ( sacc per köbö a jövõ évezred végén) és gyereket kéne kihordanom (feltéve ha nem vállalná -ha lenne- az apja ) akkor sem fosztanám meg a lovaglás élményétõl... én elõször csak fél évesen ülhettem lóra, õ sokkal korábban elkezdhetné. A többi csak egy olyan ló kérdése akiben valóban megbízol.... Az akármi történhet c. dologhoz mindig, mindenkor történhet valami.

[realcowboy]

Az akármi történhet c. dologhoz mindig, mindenkor történhet valami.

akár a papucsodban is megbotolhatol.
a topic alcíme, hogy beszéljünk róla. szerintem meg ahogy chyki írja inkább lovagoljanak a kismamák. persze felelõsséggel. Kamillának pl. hét hónaposan nem esett már lyól. de azért nem olyan ritka dolog ez.
persze aki az a típus aki ha egy órája esett teherbe akkor is elvárja, hogy átadják neki a helyet a buszon, az inkább kerülje ezt.

[Dél-Alföldi]

Mézszín Sörény - írta le az igazságot. Mivel az én gyerekem lombikbabaként indult, ezért helybõl veszélyeztetett terhes voltam. Nem volt semmi bajom, rosszul soha nem éreztem magam stb. Lóra 5 hónapos terhesen ültem utoljára, de kizárólag lépésben és karámban. Az õszinte igazság az, hogy nem volt valami kényelmes pedig nem volt nagy pocakom. A fene majd meg evett azért , hogy lovagolhassak, de a kisfiam miatt nem tettem. A dokim azt mondta, hogy nem javasolja mert orvosilag az a helyzet áll fennt, hogy a nõ medencéje más helyzetben van amikor a terhesség elõrehaladott kezd lenni, majd elkezdenek a medence izmai is egyre lazábbak lenni. A lovaglás során ez a rész elég nagy terhet hord és rá kell számolni az 5-12 vagy még több súly többletet. A gerinc oszlopunk is ebbõl a súlypont eltolódásban adódóan más helyzetet vesz fel. Szóval lehet rá esély, hogy maradandó egészségkárosodásunk lesz ebbõl kifolyólag. Másként is reagáljuk le a dolgokat, mit normál esetben. A gyerek az egészségesen fog megszületni, de öreg korunkban majd verjük a fejünket a falba amikor csak tolókocsiból tudjuk nézni az unokánk lovagló óráját. Ki lehet bírni! Szülés ( császáros volt a fiam) után 3 héttel ültem fel a lóra ismét, hát úgy örültem mint majom a farkának. Egyébként nálunk van egy bértartó nõ, rugós - harapós lova van. A harmadik gyerekével terhesen lovagolt egészen az utolsó napokig. A férje orvos mindig jött utánna és veszekedtek miért ült fel a lóra. Kérdeztem tõle mit mond a nõgyógyásza , azt válaszolta hogy nem javasolja a doki. Miért csinálod- mert nagyon vagány vagyok és biztos egészséges a gyerek, nem árt neki. Én nem tudtam nézni, hogy mit mûvel. A véleményem az, hogy felelõsek vagyunk azért a csöppnyi életért és a 9 hónap nem a világ!

[chyki]

Szerintem ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Én -ha lehetõségem lesz rá- és jól fog esni, bizony felülök a lóra, mert ha jól érzem magam, jól érzi magát a gyerek is. Úgyis jelzi ha nem (bnõm most terhes és bizony reklamál a csöppség ha valami nem tetszik ) Szerintem ennél nagyobb ügyet ebbõl nem kell csinálni. A felelõsség kérdésében annyit jegyeznék meg hogy lovaglás alatt nem két napos terepet és eszeveszett vad vágtát kell érTeni, hanem laza, könnyû lépés terepet ami nem hinném h. árt, sõt, ellazít, jó a léleknek és így jó a babának is...(tutti bírná a hintaló mozgást) Szóval én egyik jó dolgot sem fogom kihagyni ha valaha teherbe esnék, egész addig amíg jól esik.

Edited by chyki, 2007 november 11. - 10:11.

[Csuti]

Maximum azt merném megjátszani, hogy elhúzom 1-2 hónapig azt a tesztet, így lophatnék magamnak még pár lovaglós hetet. Rc írta: "az orvosdoktorok szerint, pedig addig lehet lovagolni, amíg a gyerek nem szól, hogy köszi, elég vót" Reprezentatív a mintavételed? Én hallottam már olyan dokikról, akik tiltják. ;)

[Pendemonium]

Érdekes módon, senki nem ír arról, hogy ne ülne autóba 9 hónapig, pedig az sokkal veszélyesebb. Csak el kell képzelni, mit kap a baba, egy erõsebb fékezésnél is az övtõl, ha nincs bekapcsolva akkor meg a mûszerfaltól!

[hihi]

Én 4 hónapos várandós voltam,amikor abbahagytam a lovaglást.Akkor amúgy is már csak egy lovat lovagoltam,a rizikósabbakat már nem vállaltam be. A ló egy nagyon megbízható kis dög volt,állami mén. Soha nem akart ledobni. De, amikor már azt lestem,hogy úr isten,mikor fog megugrani......úgy éreztem elég,ennyit nem ér a dolog. A lónak sem volt jó,és nekem sem. Így,onnantól fogva sajnos csak a földrõl nézegettem. Vezetni 8 hónapos terhesig vezettem,onnantól sofõrszolgálatom volt.

Edited by hihi, 2007 november 11. - 17:51.

[Mézszín Sörény]

Nagy Lajos (a király, nem az író) egyik lánya úgy halt meg, hogy kilovagolt, (várandós volt) leesett, kivérzett... Csak úgy eszembe jutott.

[smoft]

Nem voltam netközelben, hogy még idejében reagáljak a "terhes" szó problémájára. Épp azt kifogásolom, hogy - mint ahogy írjátok - ez honosodott meg a köznapi szóhasználatban. Sajnálom, hogy így van és próbálom elkerülni, mert ha kicsit mögé nézünk, látható, hogy elég negatív. Annyi szó van rá, ami nem túl nyakatekert vagy túl összetett - például a "várandós". Csak egy szótaggal több, mint az, hogy "terhes". ;)

[KwszeEdit]

Nagyon vagányul hangzik egyébként, hogy "én még hat hónapos terhesen is", stb... de nem túl felelõsségteljes dolog. Szerintem. "idézet Keszter" Itt nem azt kell elképzelni hogy rotyóvágtáan közlekedtem a napi megszokott 4- 5 órát lóháton. Évekig azthallgattam nem lehetek terhes, így nem is gyanakodtam a dologra.Már 4 hós elmúltam amikor egy rutin vizsgálat alatt kiderült, hogy lakik valaki odabenn.Ekkor megkérdeztem a dokim hogy most mi a teendõ...Azt mondta , gyönyörû erõs magzat mindent csináljak így ahogy eddig.. Persze ilyen volt a feje amikor elmondtam neki egy átlag napom felépítését. Erre csak ennyit javasolt, fogy fokozatosan csökkentsem az edzést a lehetõ legminimálisabbra ami a szervezetemnek még nem hiányzik. Ha majd a magzat úgy gondolja neki ez nem kellemes jelezni fog, azt pedig tuti észre fogom venni. A végeredmény egy majd 4 kilós 58 cm, erõs nagyhajú baba lett, akit ringatva nem, de rázogatva annál inkább el lehetett altati..

[Pendemonium]

Nem voltam netközelben, hogy még idejében reagáljak a "terhes" szó problémájára. Épp azt kifogásolom, hogy - mint ahogy írjátok - ez honosodott meg a köznapi szóhasználatban. Sajnálom, hogy így van és próbálom elkerülni, mert ha kicsit mögé nézünk, látható, hogy elég negatív. Annyi szó van rá, ami nem túl nyakatekert vagy túl összetett - például a "várandós". Csak egy szótaggal több, mint az, hogy "terhes". ;)

Én a "vemhes"-t szoktam használni!

[realcowboy]

Én a "vemhes"-t szoktam használni!

nálunk is elfogadott a kifejezés, a gyerekeket meg minden rasszista hátsó gondolat nélkül nevezem purdénak.
én annyi szép vehemet segítettem ki már, hogy irritál a terhes kifejezés. ;)

[Keszter]

KwszeEdit, azért a Tiéd a viszonylagosan ritkább esetek közé tartozik, a többség számára elég hamar kikerül, mi a helyzet ;) Persze, ha nem tud a terhességérõl vki, akkor nem is merül fel a kérdés. És annak is igaza van, aki azt mondja, hogy több veszély is leselkedhet egy várandós mamára, akár az utcán, na de ettõl még nem biztos, hogy merõ önzésbõl csakazértis tovább kell lovagolni, hadd szokja a gyerek az érzést Mozogni éppen másképp is lehet, valaki említette az úszást, én pl. amellett teszem le a voksom. A medencében viszonylag kevés atrocitás érheti az ember pocakját, viszont mozgásna teljesen rendben van. Ettõl persze még mindenki azt csinál, ami neki jól esik, senkit sem szeretnék kritizálni. De lovagolni babával a hasban felelõtlenség. Megint csak: szerintem ;)

[BoKa]

Szerintem tök egyszerû kérdés, hogy a kismamák hány hónapos terhességig lovagoljanak. Pont addig, amíg jól esik nekik. A szervezetük, tudatuk, belsõjük úgyis szólni fog, ha elég. És ez mindenkinek más. Ha valakinek 8-9 hónaposan még jól esik, és úgy érzi nem árt vele, hát tegye, ha valaki egy órásan úgy érzi veszélyezteti vehemjét, hát ne lovagoljon És mind a kettõ érthetõ, és jó. Szerintem ez pont ennyire egyszerû.

[lucina]

Nálam - tervei szerint - még 2-3 év, mire aktuáis lesz a téma, de már gondolkodom rajta. Valószínûleg egy-egy lépés-terepet bevállalok (egy darabig), de már most látom, hogy teljes titokban kell majd tennem, mert ha a leendõ apuka megneszeli, az válóok lesz... Viszont azt már elhatároztam, hogy a szoros kapcsolatot a lovammal fenntartom a szülésig, és ebbõl a szempontból (is) örülök, hogy elkezdtem parellizni. Persze nyilván nemcsak ennek a módszernek része a sok földrõl munka... mert szerintem ez segíthet "átvészelni" az átmeneti idõszakot. Mivel mi még az elején vagyunk a dolognak Szultánnal, így elég sokat dolgozunk földrõl, és nagyon élvezem! Annyi minden van, amit lehet földrõl csinálni, én pl. sorra találom ki az újabb és újabb feladatokat. Tanulunk sokat, nagy kedvvel (mindketten), és biztos, hogy ezt nagy hassal sem fogom abbahagyni! Így a lovazás is meglesz, és a kapcsolat sem sérül vagy gyengül, sõt, tanulhatunk olyan dolgokat, amelyeknek köszönhetõen késõbb a lovaglás is könnyebb lesz...

[suttogók]

Sziasztok,

Én 8. hónapban még lovagoltam! Valamikor a 2.hónapban buktam a lovammal ! Kemény fizikai munkát is végeztem a lovardában. Ha otthon kellett maradnom rosszul voltam , igy mindig a lovardában voltam ha
szakadt a ha fújt. Egészséges gyermeket szültem aki ma 18 hónapos és tesz vesz a kis drágám a lovak körül.
A terhesség alatt lovagló kismama csak maga döntheti el , hogy biztos benne, jól esik neki és igy tovább...
Persze , ha valaki veszélyeztetett terhes az jobb ,ha ki sem bújik az ágyból!

Gratulálok minden leendõ kismamának!

Nálam - tervei szerint - még 2-3 év, mire aktuáis lesz a téma, de már gondolkodom rajta. Valószínûleg egy-egy lépés-terepet bevállalok (egy darabig), de már most látom, hogy teljes titokban kell majd tennem, mert ha a leendõ apuka megneszeli, az válóok lesz... Viszont azt már elhatároztam, hogy a szoros kapcsolatot a lovammal fenntartom a szülésig, és ebbõl a szempontból (is) örülök, hogy elkezdtem parellizni. Persze nyilván nemcsak ennek a módszernek része a sok földrõl munka... mert szerintem ez segíthet "átvészelni" az átmeneti idõszakot. Mivel mi még az elején vagyunk a dolognak Szultánnal, így elég sokat dolgozunk földrõl, és nagyon élvezem! Annyi minden van, amit lehet földrõl csinálni, én pl. sorra találom ki az újabb és újabb feladatokat. Tanulunk sokat, nagy kedvvel (mindketten), és biztos, hogy ezt nagy hassal sem fogom abbahagyni! Így a lovazás is meglesz, és a kapcsolat sem sérül vagy gyengül, sõt, tanulhatunk olyan dolgokat, amelyeknek köszönhetõen késõbb a lovaglás is könnyebb lesz...