l nagyon csinos csomagom van,
Ugye ez a külsejére vonatkozott: a kedves boltosnőnk, - ahol a csomagolópapírt vettem - fölmérte a képességeimet és " Na adja ide, majd inkább én.."
A papír alatt a "doboz" az én művem - nagyobból kisebb ősszeszig.szalagozva - enyhítő körülmény, hogy a lovaknál, az istállóban csináltam, mert persze ott igazítottam és ütöttem föl a patkókat a "talpakra".
A teljesség kedvéért: a talpakat a lányom barátja csinálta, a patkókat - kivéve a 'nemtommit', - Farkas Károly kovácsmester, Lövő /megérdemli a nevesítést, tényleg mester/ .
A legnagyobb nem a saját lovunk volt, egy 174cm magas belga hidegvérű, a Bandi. Lehetett úgy 10-11q, ami ehhez a magassághoz nem mondható soknak. Inkább olyan volt, viselkedésre is, mint egy nagyra - igen nagyra - nőtt csikó. Öt-hat évesen jött oda, előtte állítólag a Bükkben rönköt húzott, csak nem mindig arra ment, amerre kellett volna. A tulajdonosa lovagolni gondolta, de aztán meggondolta, amikor bevitte az akácfiatalosba... Én ellovagoltam aztán, ha kellett, mert semmit nem volt bunkó, csak ha nem értett valamit vagy megijedt, akkor megindult valamerre - és ugye ha megindult, akkor már nem nagyon volt az embernek korrekciós lehetősége.
Tudni kellett, mikor lapáttal hátba vágni, mikor nyakat megpaskolni.
Én patkolom a saját lovainkat, egyedül. Nem vagányságból, hanem így tanulgattam meg, lábfogóval max. a patkót tudom levenni.
A Bandikán/tól tanultam meg , hogy a ló ne csak hagyja a lábát, hanem tartsa is - másként ott szakadok össze...
Nem tennél föl fényképet - kicsit az "Ez az, de mi az?" szellemében - a 'nemtommiről', kíváncsi lennék, ismerős-e valakinek?
(Alföldinek, pláne homokvidékinek nem gondolom! )