Ugrás a tartalmakhoz


Fotó

OSZD MEG VELÜNK!


  • Please log in to reply
433 válasz a témához

#161 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 március 16. - 22:41

Nem tudom. Ezt is az iwiwes üzenõfalamon találtam.

#162 Zsoci

Zsoci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.385 hozzászólás

Közzétéve 2008 március 19. - 8:08

M.S., ez kinek a tollából való idézet?

Én Őt találtam: Veronica A.Shoffstall ****Mondd,Te mit szeretnél?Sokféle jövő létezik,ott van például a holnap, az elképzelt, a reális, az álmokból épülő,a 20 év múlva és az örökké...Te hogy képzeled el?Mit szeretnél? Én szeretném ha holnap is,20 év múlva is ,és örökké szerethessek,és szeretve legyek.Hogy a gyerekkori,mostani és a majdani családom is összetartó legyen,ne csak testvér és szülők között,de unokatestvér,keresztszülők,nagyszülők,másod-és sokadik unokatestvérek között is fennmaradjon egy olyan kötelék,ami az életben a legfontosabb. 20évesen még nem nagyon gondol bele az ember milyen lesz az öregkor.Vajon szépen öregszünk-e meg,vagy az unokáink kétkedve nézik a fényképeinket,hogy "nagymama,ez tényleg Te voltál?de hát itt sokkal fiatalabb vagy:)" Igen,ez is hozzátartozik.De nem mindegy ki fogja a kezünket az ide vezető úton..ki áll mellettünk.Akár már 20évesen is egy életre választ társat az ember,és nem is sejti,hiszen csak "egymásba botlottak" egy nap.De véletlenek nincsenek,ezt jó ha tudjuk.Nem véletlenül sodorja az utamba a sors Őt. Ő lenne az aki mostmár mindig velem lehet?Akit haza várhatok, akit bármikor megölelhetek? Azt hiszem ezt szeretném...Holnap is, 20év múlva is,örökké...Szeretném Neki főzni a vasárnapi ebédet, szeretném az Ő fényképét tenni az éjjeliszekrényre, szeretném megosztani vele a fürdőszobai polcot, szeretném,igen szeretném az Ő ruháit mosni, szeretnék Vele tervezgetni,sétálni,ébredni,nevetni és sírni,szeretném a családját szeretni,szeretném Őt szeretni...és szeretném az Ő-a MI gyermekeinket szeretetben nevelni..Különös érzések ezek, talán sokan nem is értik miért foglalkoztat mindez egy 20 évest.Mégis hova siet? De ha belegondolsz,Te sem leszel már fiatalabb,ahogy én sem. És nem mindegy mennyi időt tölthetsz a pároddal..hány évig lehettek együtt,vajon lesz-e negyvenedik,ötvenedik házzassági évfordulótok? Hány évet tölthetsz a gyermekeitekkel? Hány vasárnapi ebédre várhatod haza....Ahogy érdekel a múltja,gyerekkora,kiskori fényképei,édesanyja meséi Róla,úgy érdekel a jelene is,amiből minél többet szeretnék és minél előbb.Hogy minél több időt tölthessünk együtt ebben az életben még..Hogy láthassalak huszonkettő, harmincnyolc, negyvenhat, hatvan évesen, és Veled leszek remélem még nyolcvan,kilencven évesen is. És akkor is szeretni foglak, ugyanúgy,mint húsz évesen, mert belül számomra ugyanaz vagy,nem változol,nem rejthetnek el a ráncaid, az ősz hajszálak...mosolyodban még mindig ott a kölyök..Akkor is átölellek majd, együtt táncolunk, mert hozzám tartozol.Összekötnek az emlékek, a közös múlt,amit együtt éltünk át és amit kettőnknél jobban nem ismer senki,ez csak a miénk,ketten őrizzük titkainkat.Én még emlékszem milyen voltál akkor,aznap mikor először találkoztunk.Nekem ilyen vagy ma is.A lelkedet szeretem,Téged szeretlek,úgy ahogy vagy,nem a hibáid ellenére,hanem azokkal együtt, a hóbortjaiddal, a sarkadtól a fejed búbjáig:)Te ma még lehet,hogy nem is gondolsz bele mindebbe, élsz máról holnapra, holnapról a jövő hétre..nem gondolsz bele mi lesz húsz év múlva és örökké..milyen lesz a jövő, hogy leszel-e benne Te,vagy leszek-e én..De ez nem baj,hiszen a jövőnk mindig a jelentől függ,lehet épp ez a perc alapozza meg, vagy az,amikor legközelebb megfogod a kezem..Ha szeretnéd. Te mit szeretél?

Edited by Zsoci, 2008 március 19. - 8:09.


#163 lilith

lilith

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.846 hozzászólás

Közzétéve 2008 március 19. - 11:09

„Egy millió évvel az ember születése elõtt óriási mezõkön legeltek és olyan hangok alapján tájékozódtak, amiket csak õk hallottak. Az emberrel elõször, mint vad a vadásszal találkoztak, mert még jóval azelõtt, hogy munkára használta volna a lovat, húsáért megölte azt.Az emberhez fûzõdõ viszonyuk örökké törékeny maradt, mert a félelem túl mélyen költözött a szívükbe, ahhoz, hogy mindezt elfeledhessék.Az új korszak óta, amikor is elõször fogtak be lovat, akadt néhány ember, aki ezt megértette. A lovak lelkébe láttak és gyógyírral szolgáltak a sebekre. Halkan titkokat súgtak a lovak füleibe….Ezeket az embereket, pedig Suttogókként ismerték.”

#164 Babszem

Babszem

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.972 hozzászólás

Közzétéve 2008 március 21. - 16:04

Wass Albert üzenete március 15-re: (részlet) "Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek.... Ez az idézet, üzenet hátborzongatóan ugyan arról beszél, amit most akartam veletek megosztani. Kicsit hosszú de befogom másolni! Ha valaki olvasta Cey-Bert Róbert Gyula könyvét A sólyom embere útját, biztos tudja mire gondolok ;) Szóval jövök még, csak mire azt beütögetem megőszülök. :D

Edited by Babszem, 2008 március 22. - 18:16.


#165 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 március 22. - 18:10

"Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetõséget tartogat. Tiszta fejjel neki látni a munkámnak, még a kis dolgokban is szemem elõtt tartani a végsõ célt, melyet magam elé tûztem; úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek, kedvesnek, és elõzékenynek lenni minden percben. Oly fáradsággal lehajtani fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így szeretném én mulatni napjaimat."

#166 Babszem

Babszem

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.972 hozzászólás

Közzétéve 2008 március 22. - 18:12

"1. A sas szabadsága: a sasélet



Csobogó patak partján üldögéltünk a falutól nem messze lévõ erdõ szélén. Felettünk méltóságteljesen keringett egy sas. Amõ táltos felmutatott az égre.

- Nézd a sas! - A szabadság madara! Csak akkor boldog, ha fent az égen szabadon repül. Napközben neki is nagyon melege van, de elvislei ezt a meleget, mert együtt jár az élettel és együtt jár a szabadságával.

Réges- régen, egyszer, egy õsi aka monda szerint a sasnak annyira elege lett a melegbõl, hogy elrepült Apõ Mijéhez, és panaszkodni kezdett:

- Kibírhatatlan ez a meleg, még az oly kellemes lebegõ vitorlázó repülés is elviselhetetlen. Milyen könnyû a halaknak, a friss vízben élhetnek. Élelmet is könnyen találnak: a patak tele van illatos füvekkel, növényekkel, virágokkal és vízi bogarakkal. Csak ki kell nyitni a szájukat és már ott az élelem. Kérlek, változtass át hallá, úgy sokkal jobban fogom érezni magam.

Apõ Mije mosolygott, és csak ennyit mondott:

- Ha csak ez a kívánságod, ezt megteszem.

Átváltoztatta hallá. A sas ezután mint hal élt a patakban. Eleinte még nagyon tetszett neki az új világ, a hûvös víz, a sok látnivaló és a sok eledel. Miután a patak minden zegét-zugát bejárta, ki szeretett volna menni a partra is, hogy a környéket jobban megismerje. Hiába próbálkozott, nem mehetett ki a partra, a vízhez volt kötve, csak a vízben élhetett.

Egyre jobban hiányzott neki a szabad szárnyalás lehetõsége, a sas szabadsága.

A vízben rabnak érezte magát, a víz rabjának.

Kétségbeesetten úszkált dobálta fel magát a víz színére, hogy így talán Apõ Mije észreveszi és megszabadítja. Ahogy ugrált és vergõdött, meglátta egy kék halászmadár, odarepült, elkapta és máris vitte a fiókáinak.

A hal könyörögve kiáltozott Apõ Mijéhez:

- Apõ Mije, segíts, ismét sas szeretnék lenni, nem tudom elviselni a halélet rabságát. Kérlek változtass vissza sassá, soha többé nem fogok panaszkodni a meleg miatt.

Apõ Mije megkönyörült rajta, és visszaváltoztatta sassá. Kárpótlásul a kék halászmadárnak egy hulló falevelet hallá változtatott, hogy a fiókái éhen ne maradjanak.

A sas boldogan repült a végtelen erdõk fölött, most mát örömmel kibírta a nagy meleget, mert sas lehetett.



A sas akkor szabad és akkor boldog, ha sas marad. Így van ez velünk akákkal is: akkor maradunk szabadok és boldogok, ha akák maradunk.

Vannak pedig akák, akik úgy gondolkodnak, mint a történetbeli sas, és úgy érzik, hogy jobb lenne elhagyni a szegény õserdei falut, áttelepedni a kínaiakhoz, a burmaiakhoz, a thaiokhoz, és úgy élni, mint õk: könnyebben és gazdagabban.

(...)





- Nincs kiút- mondta keserûen Amõ táltos. Akának csak itt, az elrejtett õserdõkben maradhatunk meg, mert itt szabadok vagyunk, és szabadon követhetjük az Akazánt, õseink szent törvényeit.

Az õsök tisztelete, az Akazán és szabadság nélkül nincs aka. A sas csak akkor sas és akkor boldog, ha sas módra, szabadon él. Hal módon, a halak szabadságával nem élhet.

Így van ez velünk, akákkal is. Csak akkor maradunk meg akának, ha aka módon, szabadon élünk. Az Akazán-törvények olyanok számunkra, mint a fa számára a gyökerek:csak rajtuk keresztül szívhatjuk be az Élet nedveit.

(...)



Mindenfajta földi élet tartsa meg tisztelettel az õseitõl kapott örökséget, és éljen szabályai szerint. A virág ne próbáljon meg lepke módjára élni."











Még folytathatám kiragadva sok gondolatot, mert van bõven amit szívesen beírnék, de túl sok inkább olvassátok el. :)

#167 StG

StG

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.686 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 2. - 20:36

- Azért van egy kis rossz érzésem, Virág elvtárs. Miért kell ekkora felhajtást csinálni? Mégiscsak becsaptuk az embereket. - Ugyan, kit csaptunk be? Magunkat? Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. A széles tömegeket? Azok úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. Az imperialistákat? Az imperialistákat, ühüm, azoknak alaposan túljártunk az eszén. Nem szeretnék most a helyükben lenni! Kiadtuk a jelszót: legyen magyar narancs! És lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán. (Bacsó Péter: Tanú)

Edited by StG, 2008 április 2. - 20:37.


#168 Méz

Méz

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 5.207 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 3. - 23:02

"Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják." (Paulo Coelho)

#169 lisawica

lisawica

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.925 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 11. - 18:04

Ma van a költészet napja, ez pedig az egyik kedvenc versem: :)

Kosztolányi Dezsõ
Hajnali részegség


Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.

Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipõjük, a ruhájuk,
s õk a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de – mondhatom – ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltõóra átketyeg a csendbõl,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra."

A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derûs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerûség,
reszketve és szilárdul, mint a hûség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekzõ lelke csöndesen ragyog
a langyos õszi
éjjelbe, mely a hideget elõzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
õk, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az elõcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsõn bucsúzott,
elõkelõ úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás
halk nõi suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklõ,
pazar belépõ,
melyet magára ölt egy drága, szép nõ,
és rajt egy ékkõ,
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szûzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tûzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyûcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tûnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élõ, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kirõl nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és görönyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

#170 Babszem

Babszem

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.972 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 11. - 18:27

Na nem hiába szeretem Kosztolányit :)

#171 Mackó

Mackó

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 4.168 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 11. - 22:06

Egy kis különlegesség:
Utassy József
Öregek évõdése

– Asszony, mutasd azt a
ballagási képet!
Hadd lám, hogy néztem ki
tizennyolc évesen!

– Apjok, te kihagytad,
ki ám azt az évet!
Nem voltál te soha
tizennyolc, édesem!

Én mindig öregnek
ismertelek téged.
Már az oltár elõtt
remegett a térded.

– Mérget mernék venni,
lassan ölõ mérget
arra, hogy már megint
tévedsz, asszony, tévedsz!

– Mérget? Lassan ölõt?!
Az kéne még nekem!
Akkor inkább itt a
cavington, életem!

Türelmetlen

Alig élek, alig állok,
múzsám csöcsén trombitálok:
ám hiába fúvom azt,
a tél rügyet nem fakaszt!

Alig állok, alig élek,
hálni jár belém a lélek.
Február csak hiteget:
jöjj, rúgd farba, Kikelet!

#172 réka_d

réka_d

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.338 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 18. - 10:18

"Kedves, Szelíd, Szõrén is lovagolható, gyermekbarát, nyugodt ló. Neve: Sátánka" forrás: lovasok.hu

#173 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 19. - 15:50

:D

#174 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 április 19. - 17:59

Ez hasonló, mint ez: " A ló fiatal kora ellenére már többször látott mentõhelikoptert."

#175 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 április 24. - 22:27

„A tetõpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függõvé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...Ami könnyen elérhetõ, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell leásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörûséget kínál. Amirõl én beszélek, az a felszínrõl nem látható, a bensõdben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekinteted! Örülj a magadénak! Hogy mit jelent ez? Téged, és éned legszebb részét! Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik..., akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, amit életnek nevezünk...” Seneca

#176 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 április 26. - 18:38

És tovább ment a tûzszemü, hó- szakállú Tengerész; s lám! a Vendég a lagzitól elfordúl, vissza se néz. Megborzadt, mint kinek esze-szive elkábúlt zsibbatag: másnap egy bölcsebb, szomorúbb emberre kelt föl a Nap. Samuel Taylor Coleridge: Ének a vén tengerészrõl (részlet)

#177 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 május 23. - 10:45

Ezt ma kaptam egy nagyon jó barátomtól, aki jobban ismer, mint én magam. Hamvas Béla: Cseresznyét szedni (részlet) "A fa tetején, cseresznyeszedés közben olyan tapasztalatra tettem szert, amit sem zongorajáték, sem írás, sem gondolkozás, sem utazás közben nem éltem meg. Ez a szabadságról való tapasztalat. Mert semmiféle más tevékenységben ezt nem tettem meg, fel kellett tételeznem, hogy nem vagyok sem mûvész, sem író, sem kalandor, sem gondolkozó. Minden valószínûség szerint egyszerû ember vagyok, aki szabadnak magát az egyszerû életkörülmények és feltételek között érzi és tudja. A szabadságról csak annyit tudok mondani, hogy sem nem kellemes, sem nem kellemetlen, de inkább kellemes. Izgalomnak semmi nyoma. A magam részérõl teljesen kinyíltnak éreztem magam, és ez jó volt, egyenesen jó. Mintha valakinek egyenesen szemébe tudtam volna nézni. A dolgok sem nem akadályoztak, sem nem tértek ki, és nem tûntek el. A legegyszerûbben úgy mondhatnám, hogy minden dolog az volt, ami, és ott volt, ahol volt. Az egészben volt valami a geometria megingathatatlanságából. A szabadság számomra régebben a teljes akadálytalanságot jelentette; ez persze nem szabadság volt, hanem önkény; most tudom, hogy szabadnak lenni annyi, mint biztos tudatában lenni annak, mi van, és hol van, és tudni, hogy a dolgok között miképpen kell mozogni. A kosár ott lóg a gallyon, a kampó mellette fekszik, ha ezt a cseresznyefürtöt el akarom érni, ide kell lépnem, hogy kockázat nélkül leszedhessem, és a kosárba tehessem. A kosár egyébként már félig megtelt, le kell szállnom, a fa tövében levõ nagy kosárba ki kell ürítenem, mert a gyümölcs így törõdik, és gyorsabban romlik. Az a tudat, hogy nem vagyok se mûvész, se gondolkozó, sem író, sem egyéb, hanem egyszerû ember vagyok, különös elégtétellel töltött el. Különleges mutatványok alól felmentve éreztem magam, és ez hozzájárult ahhoz, hogy szabadságomat meg tudjam érteni. Semmi produkció. Semmi szenzáció. Semmi kényszer. Semmi, ami a rendtõl eltér, vagyis semmi abnormitás. Már maga az, hogy a tapasztalat nem volt hirtelen felszabadulás, vagyis nem volt megrázkódtatás. Egyszerûen itt volt, nem mint jelenet, hanem mint jelen. Nem az, hogy most pedig csinálhatok, amit akarok, nem felujjongva, mint Pál apostol írja: nekem most már mindent szabad! A szabadság csak addig izgalom, amíg nincs, amíg az emberben van valami, ami tiltja; mihelyt minden lehetõség megnyílt, és az emberbõl az önmaga iránt tanúsított ellenállás eltûnt, annyira egyszerûvé válik, hogyha külön nem szerez róla tudomást, észre se veszi. Valószínûleg igazuk van azoknak, akik azt mondják, a földet egészen könnyen paradicsommá lehetne tenni, csak mi tesszük pokollá. Különös, hogy gyermekkoromban, ha valami nem tetszett vagy bántott, esetleg olyan emberek jöttek, akiket nem kedveltem, a cseresznyefára másztam, akkor is, amikor gyümölcs a fán már régen nem volt, nyáron vagy õsszel, egészen fenn a karosszékbe ültem, és rövid idõ alatt kiengesztelõdtem. "

#178 gombocartúr

gombocartúr

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 168 hozzászólás

Közzétéve 2008 május 23. - 18:46

Doris Lessing: Az ötödik gyerek. Ez az egyik legjobb könyv amit valaha olvastam és szerintem sokáig az is marad. Harriet életében az volt a legnyomasztóbb év, és egyszerûen képtelen volt azzal törõdni, hogy elkerülik õket az emberek. Minden nap hosszú lidércnyomás. Reggelenként úgy ébredt, hogy képtelen volt elhinni, meg fogja érni az estét. Ben mindig talpon volt, és minden másodpercben figyelni kellett rá. Alig aludt. Az éjszaka nagyobbik részét az ablakpárkányon töltötte, a kertet bámulta, és ha Harriet benézett hozzá, a gyerek megfordult, és hosszan, idegenül, fagyosan az anyjára bámult: a félhomályos szobában valóban manóra vagy egy kuporgó koboldra hasonlított. Ha napközben bezárták, úgy sikoltozott és dörömbölt, hogy az egész ház visszhangzott tõle, s mindenki attól félt, kiszáll a rendõrség. Ben képes volt hirtelen, s ahogy az anyja látta, minden ok nélkül lerontani a lépcsõn, aztán ki a kertbe, ott aztán a kapun át ki az utcára. Az egyik napon Harriet egy mérföldet vagy még többet rohant utána, s csak azt látta, hogyan sétál át a zömök, köpcös kis figura a pirosokon, ügyet se vetve a tülkölõ autókra s az emberekre, akik sikoltozva figyelmeztették. Harriet félõrülten zokogott, zihált, mialatt kétségbeesetten próbálta elérni a gyereket, mielõtt valami rettenetes történik; de közben azon imádkozott, hogy ó, üssék el, igen, üssék el, könyörgök… Épp a fõút torkolata elõtt csípte el, megmarkolta, és teljes erejével fogva tartotta a viaskodó gyereket. Ben köpködött és sziszegett, miközben úgy rángatózott az anyja karjában, mint egy szörnyû hal. Egy taxi ment arra, Harriet megállította, belerakta a gyereket, maga is beült mellé, erõsen tartva a fél karjánál fogva, ami félõ volt, hogy eltörik, úgy csapkodott és verekedett a gyerek. Mit lehetett tenni? Harriet megint elment Brett doktorhoz, aki megvizsgálta Bent, és azt mondta, fizikailag rendben van. Harriet leírta Ben viselkedését, és a doktor meghallgatta. Idõnként jól kordában tartott hitetlenkedés jelent meg az arcán, lesütött szemmel matatott a ceruzái közt. – Megkérdezheti Davidet, az anyámat – mondta Harriet. – Ez egy hiperaktív gyerek, azt hiszem, mostanában így nevezik õket – mondta a régimódi Brett doktor. Harriet azért járt hozzá, mert régimódi volt. A doktor végül is egyenesen Harriet szemébe nézett: – Mit akar tõlem, mit csináljak, Harriet? Szedáljuk? Ellene vagyok. Harriet azt kiáltotta magában, hogy igen, igen, éppen ez az, amit akarok, de hangosan azt mondta: – Természetesen nem. – Fizikailag normális a tizennyolc hónapjára. Persze nagyon erõs és aktív, de hát mindig is az volt. Azt mondja, nem beszél. De hát ez se szokatlan, Helen is késõn kezdett beszélni, igaz? – Igen – mondta Harriet. Hazavitte Bent. Akkortól minden éjszakára bezárták a szobájába, és súlyos rács volt az ajtaján. Amikor ébren volt, minden másodpercét számon tartották. Harriet figyelte, míg az anyjára jutott minden más. Amikor hazaértek, Dorothy nagyon fáradt volt, s egy csúnya seb az alsó karján egy másik meg az arcán. Nem mondta el, mi történt. De amikor a gyerekek lefeküdtek az elsõ este, azt mondta Harrietnek és Davidnek: – Beszélnem kell veletek! Üljetek le, hallgassatok meg! – Leültek a konyhaasztalhoz. – Szembe kell néznetek ezzel a dologgal. Bennek intézetben a helye. – De hát a gyerek normális – mondta Harriet haragosan. – A doktor mondta, hogy az. – Lehet, hogy annak, ami, normális. De egyáltalán nem normális nekünk. – Milyen intézetbe vihetnénk? – Muszáj, hogy legyen valamilyen – mondta Dorothy, és elsírta magát. Harriet rávette magát, hogy a következõ igazi karácsony legyen, és mindenkinek írt és telefonált. Fontosnak tartotta, hogy elmondja, Ben „mostanában sokkal jobb”. Sarah megkérdezte, hogy akkor „rendben lévõ lenne-e”, ha elhozná Amyt. Ez azt jelentette, hogy hallott – ahogy mindenki – a halott kutyáról és a macskáról. – Rendben lesz, ha vigyázunk, hogy ne maradjon kettesben Bennel – mondta Harriet, mire Sarah hosszú szünet után azt mondta: – Istenem, Harriet, mi aztán jól kifogtuk, mi? – Azt hiszem, igen – mondta Harriet; bár visszautasította azt a beállítást, hogy a sors áldozata. Sarah, õ igen: a házassága problémáival, a mongol idióta gyerekével, hát persze; de hogy õ, Harriet is ugyanabban a hajóban volna? – Kérlek, vigyázzatok Amyre! – mondta a gyerekeinek. – Sose hagyjátok kettesben Bennel. – Amyt is ugyanúgy bánthatja, mint Mr. McGregort? – kérdezte Jane. – Megölte Mr. McGregort – mondta dühösen Luke. – Egyszerûen megölte. – És azt a szegény kutyát! – mondta Helen. Mindketten Harrietet okolták. – Igen – mondta Harriet. – Megteheti. Ezért kell egész idõ alatt vigyáznunk Amyre. A gyerekek, ahogy szokásuk volt egy idõ óta, összenéztek: a külön egyezségük tudatában, amelybõl kizárták az anyjukat. Aztán elmentek, anélkül hogy Harrietre néztek volna. Nem ezek a részletek a legjobbak, de remélem a hangulata azért átjött. Szerin tem érdemes az egészet elolvasni.

#179 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2008 május 25. - 23:04

Az erdõ pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy ma is él. A Szellõ, akit az angyal a ruhájából kirázott, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sûrûjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat arra, amit tudni jó és hasznos. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündér lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja a maga dallamát, és senki az erdõ népébõl mérges bogyót és mérges gyökeret ne egyék. Énekeltek a madarak és mesélt a forrás, a visszhang meg ült a sziklán halványkék ruhájában, és lógatta a lábát. Háromféle ember él a világon: Rontó-ember, Gyûjtõ-ember és Látó-ember. Ha majd az erdõre kimégy, figyelve járj és lábujjhegyen. Ahogy a fák alá belépsz, és felreppen elõtted az elsõ rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdõ észrevett. Meghallhatod, ahogy a szelõ a fák között oson, és a fák suttogva beszélnek. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhébõl egy tündér les rád. A patakot is meghalhatod, mert neked mesél csodálatos meséket az erdõrõl. Menj bátran, minél mélyebbre az erdõk közé. A fák alatt itt-ott látod még a harmatot, ahogyan megcsillan a fûszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép elõtt. És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét. Nem tudod, hogy ez az, mert az Angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, és kincsekkel töltik meg a szívedet. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az emberek számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség. Wass Albert: Mese az erdõrõl

#180 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 június 2. - 19:27

Régi magyar áldás Áldott legyen a szív, mely hordozott, És áldott legyen a kéz, mely felnevelt, Legyen áldott eddigi utad, És legyen áldott egész életed. Legyen áldott Benned a Fény Hogy másoknak is fénye lehess, Legyen áldott a Nap sugara És melegítse fel szívedet. Hogy lehess meleget adó forrás A szeretetedre szomjasoknak, És legyen áldott támasz karod A segítségre szorulóknak. Legyen áldott gyógyír szavad Minden hozzád fordulónak, Legyen áldást hozó kezed Azoknak, kik érte nyúlnak. Áldott legyen a mosolyod Légy vigasz a szenvedõknek Légy Te áldott találkozás Minden téged keresõnek. Legyen áldott immár Minden hibád, bûnöd, vétked. Hiszen aki megbocsátja, Végtelenül szeret Téged. Õrizzen hát ez az áldás Fájdalomban, szenvedésben, Örömödben, bánatodban, Bûnök közti kísértésben. Õrizze meg tisztaságod, Õrizze meg kedvességed, Õrizzen meg önmagadnak, És a Téged szeretõknek

#181 Zsoci

Zsoci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.385 hozzászólás

Közzétéve 2008 június 2. - 20:00

MS,ez nagyon szép! Olyan kérdésem lenne,hogy tudtok-e valami szép,nem hagományos idézetet,részletet,amit esküvõn fel lehetne olvasni?Nõvéremnek lesz,és úgy érzem,mint hugi,valamit mégiscsak illene mondanom... :rolleyes: (bár nem vagyok elkésve egyáltalán)

#182 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 június 2. - 20:04

Az iwiwes üzenõfalamon találtam. Nincs tippem, de azt javaslom, keress valami szép, alkalomhoz illõ verset.

#183 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 június 5. - 21:25

“Nem az a legalapvetõbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk õszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökbõl fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erõfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erõfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen õszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.” (Gary Chapman: Egymásra hangolva)

#184 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 június 6. - 14:16

Hamvas Béla: Útravaló A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belõle, mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektõl az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: Felelõs vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.

#185 Satin Speed

Satin Speed

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.508 hozzászólás

Közzétéve 2008 június 6. - 17:01

Biztosan volt már, de azért berakom, hátha nem olvasta még mindenki. :) Én nagyon nagyon szeretem.

"A bajnokok bajnoka vagyok.
Ha futok remeg a föld,
az ég megnyílik és újonganak.
A diadal útja.
És tiszteletkört teszek a tulajjal,
aki virágos takarót tesz rám."

Forrás: Dreamer címû lovasfilm

#186 ruffryder

ruffryder

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 938 hozzászólás

Közzétéve 2008 június 11. - 15:28

„Solange der Mensch denkt, dass Tiere nicht fühlen können, müssen Tiere fühlen, dass Menschen nicht denken können...“

#187 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 július 15. - 10:43

Buda Ferenc TANYA-HAZÁM dûlõút tanyabejáró rozsföld krumpliföld kukoricaföld szõlõ dûlõút tanyabejáró nádas dûlõút hereföld tanyabejáró tanyabejáró koronaakác fûzfa répaföld legelõ erdõ dûlõút tanyabejáró tanya KIHÍVOTT közétek, tanyák, jaj, mi vonzott melledre, tüskebozontos öledbe, homokot õrlõ, kiszikkadt szájüregedbe, hallgatag Szülõhaza? Nap, hó, köd, esõ, kérlelhetetlen szelek, földutak felszálló pora - ki hívott, ki várt, ki küldött engem, oda? Miért voltam boldogan boldogtalan veled, mért lettem hûtlen fiad, nyálasan, vakon kilökött magzatod, vemhét vajúdó, vetélõ Szülõanya? Szívedet tapogattam, kutattam, sarad tapostam, rugdalva áldott méhedet káromkodtam, szoptalak, áldottalak, átkoztalak, belõled kiszakadtam. Mi lesz velünk, testvérem, akácgyökér? Kinek használ e dadogó beszéd? A szó magában mit ér? Füst száll, avas tetõk alatt csöpp ablakok, csöpp fény, sovány remény. Nap, hó, köd, esõ, kérlelhetetlen szelek, sarak, fertõzött ásott kutak. Hangrobbanás. Messzi fönn repülõ moraja. Ki hívott, ki küldött engem oda? Szülõhaza? Szülõanya? Kishúgom, vérrel beszöktetett kökénybokor, mi lesz velünk? Mi vész el velünk? Hallgatva, konokul káromkodva, bûnvalló szavakat motyogva rád gondolok, testvérem, akácgyökér: fogózz, kapaszkodj magadért, mindenkiért. Parányi sovány a remény. Világom, porlepte világ, csikorgó tanya-hazám, csákánnyal esnék neked, döngölt faladat dúlnám, ledönteném! Szó, szó, de mit ér? Nap, hó, köd, esõ, kérlelhetetlen szelek, sarak. Magamtól ellöktelek, elhagytalak. Ragyog a nap, tyúk kárál, kutya ugat, két lóval kocsi zörög. Füst száll, fehér. Pattog a tûz, ropog az akáctuskó, akácgyökér. Alvó föld tanyaország rozstáblát ringató homok KI GYÓGYÍT MEG holdfogytán-fogantatott gyermek KI GYÓGYÍT MEG sárházak-lakosa-nép KI GYÓGYÍT MEG MI ERÕSÍT MEG KI GYÓGYÍT MEG párlós füvekkel kézrátevéssel dögös és halálos nyavalyádból KI GYÓGYÍT MEG

#188 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 július 25. - 10:52

“Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.” (Weöres Sándor)

#189 csacsacsa

csacsacsa

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 433 hozzászólás

Közzétéve 2008 július 26. - 9:16

Ez igaz. Csak néha nem azonnal teljesülnek ezek a gondolatok, és észre sem vesszük. Tegnap pont ez utott eszembe, mert épp az egyik ilyen gondolatom gyorsabban teljesült, és nem vette át még a helyét egy újabb ötlet. Egy levelet kaptam, most a téma nem olyan fontos, de az ismerõsöm ezt írja benne: "A lényeg az, hogy adtál egy jó ötletet akaratodon kívül is" Honnan gondolja hogy nincs ott akarat? :gm: Hoztam én is pár idézetet, írom én is egy füzetbe õket :) „Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy mûvész. Mûvész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percrõl-percre, mindig újat, és mindig ugyanazt. Nézd a fát. Nézd a hegyet. Nézd meg a folyót vagy a tengert. És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ. És aztán gondolj a csillagokra. Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élõ valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz. És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.” (Wass Albert – Te és a világ) „Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belõle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrõ szaggatásait: vedd elõ az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele a lelkedbõl a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt, és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.” (W.A. – Te és a világ) „Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség. E csinosságok vonzatai – szeretet, szeretet, szeretet- megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek. És kiderül, sosem a külsõnek, hanem a teljes lényednek szóltak. És ha ekkor majd eszedbe jutnak a zsigeredig ható régi tüzek, ha tavaszonta még mindig tetõtõl talpig összeborzongsz, nem fog fájni, bár sajoghat kissé. A korosodás nem kudarcként érint, ha okos a szíved.” (Vavyan Fable – A Hold forró jegén)

#190 lisawica

lisawica

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.925 hozzászólás

Közzétéve 2008 július 26. - 9:40

Pilinszky János:
Életfogytiglan



Az ágy közös.
A párna nem.

Edited by lisawica, 2008 július 26. - 9:41.


#191 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 augusztus 22. - 18:57

"Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerû élõlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja õket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe, és irritálni kezdi, olyan anyagot bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést, kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörûséges gyönggyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy."

#192 Jackson

Jackson

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 129 hozzászólás

Közzétéve 2008 augusztus 22. - 19:09

Foltoscsikó: Jackson, emlékszel még amikor csórók voltunk? Mintha ma lenne :D

#193 gustilo

gustilo

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 220 hozzászólás

Közzétéve 2008 augusztus 22. - 20:34

"Gyakori lázak pikkely-bõre rajtam, pulzusom ver mint a gyíktorok. Nehezék szívem lehúz a talajra, érzem ahogy a föld forog. Volt busa átok, volt vézna barátság, volt ami volt - tüzes kõ vagyok, tengerek forrnak felszínemrõl égbe, záporok és évszakos fagyok. De napsütésben, szigorú esõben egy hóember örökkön ragyog. (Szécsi Margit: Géniusz) és egy kiragadott gondolat: "- úgy lépj elém jelen világ: most a csoda a mérték." (részlet Szécsi Margit Hajnali ballagás c. versébõl)

#194 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 augusztus 24. - 16:40

Tanmese
 Egy szent ember beszélt egyik nap az Istennel és ezt mondta neki: -Uram, szeretném tudni milyen a Mennyország és a Pokol? Isten két ajtóhoz vezette õt. Kinyította neki az egyik ajtót és a szent ember benézett azon. A helység közepében egy nagy, kerek asztal volt. Az asztal közepén egy nagy fazék étel volt. Az asztal körül álló emberek gyengék és betegesek voltak. Úgy tûnt, éhesek. Nagyon hosszú nyelû kanalakat tartottak kezükben, mellyel megpróbálták elérni az ételt, azonban mivel a kanál nyele karjuknál hosszabb volt, nem tudták betenni az ételt a szájukba. A szent ember megremegett ekkora szenvedés és nyomorúság látványától. Isten ezt mondta neki: -Láttad a Poklot. Ekkor a második ajtóhoz lépett és kinyította azt. Egy pontosan olyan helység volt ott mint az elsõ. Volt egy nagy kerek asztal középen és rajta az étellel tele fazék. Az embereknek is pontosan olyan hosszú nyelû kanalak voltak a kezükben, azonban itt jóltápláltak voltak, nevettek és beszélgettek egymással. A szent ember ezt mondta: -Nem értem. -Egyszerû, mondta Isten. -Látod, õk megtanulták egymást etetni, míg a mohók csupán önmagukra gondolnak… Bölcsesség és szeretet: az ember két szárnya, amellyel az Égbe emelkedhet. A bölcsesség, amely "föntrõl" az emberbe áramlik, és a szeretet, amely az önzetlen tettek által az emberbõl a világba árad. /Váradi Tibor/

#195 Csapos

Csapos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.544 hozzászólás

Közzétéve 2008 augusztus 25. - 9:14

Rabbi, mi a gazdagság? - Gyere elmondom. Nézz ki az ablakon, mit látsz? - Emberek jönnek, mennek. Autók, fák, gyerekek szaladgálnak, madarak ilyesmik... - Igen, itt egy tükör most mit látsz? - Magamat. - Látod csak egy vékony ezüst réteg a különbség a két üveg közt, és már csak magad látod......

#196 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 augusztus 25. - 15:27

Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy elérd. "Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól, és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka. “Ne hajolj meg a sors elõtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezetõ eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél elõtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elõ, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erõs szívnél, mely a kellõ pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint! Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.” (Tatiosz: A szív törvénye. "Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne gyõzne le. Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna. Nincs az a szakadék, amelyet a szeretet át ne hidalna. Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene. Sem bûn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni. Nem számít milyen mélyen, gyökeredzik a gond. Milyen reménytelenek a kilátások. Milyen kusza a zûrzavar. Milyen nagy a hiba. A helyesen értelmezett szeretet mindent megold. S ha elég erõs benned a szeretet, te leszel a világ legboldogabb és legerõsebb embere."

#197 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 szeptember 18. - 7:59

"Szeretni annyi, mint sebezhetõvé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megõrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzõséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. " "Ami könnyen elérhetõ, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörûséget kínál. Amirõl én beszélek, az a felszínrõl nem látható, és bensõdben derül. " (Seneca) Az iwiwes üzenõfalamon találtam: "Úgy kétezer éve történt, hogy egy Júdás névre hallgató férfi elárulta Mesterét, Jézust. Utóbbit megfeszítették, elõbbi felakasztotta magát. Hálátlan dolog új vallást alapítani. A magam részérõl olyan vallást szeretnék, ahol nincs se áldozó, se áldozat. Se bûn, se büntetés. Ahol nincs szükség hõsökre és árulókra, se félelemre, se szenvedésre, se bûntudatra, se bocsánatra. Olyan vallást szeretnék, ahol nincsenek vallásháborúk és vallássérültek. Ahol senki nem mondja meg nekem az igét és a fõnevet. Olyan vallást szeretnék, ahol egy valamihez érdemes hûnek lennem: önmagamhoz. Van ilyen vallás? Van. Sõt mindig is volt. Ennek a vallásnak nincs neve. És valójában nem is vallás. Nem kell hozzá templom, mert Te vagy a temploma. Gyónni sem kell, mert önmagad szemében nem lehetsz bûnös. Áldozatra sincs szükség, mert amit ebben a hitben cselekedsz, nem érzed áldozatnak. És hûséget sem kell fogadnod, mert ha rátaláltál az útra, eszedbe sem jut, hogy letérj róla. Mindannyian úgy születtünk, hogy rátalálhassunk erre az útra. Erre a nem vallásra. Erre a ki nem fogyó energiaforrásra. Önismerettel kezdõdik, szeretettel végzõdik. Olyan, mint egy találós kérdés. Az elején még tudjuk a választ, majd sejtjük, aztán elfelejtjük. Persze nem teljesen és nem végleg. Mert a titokdoboz idõnként megnyílik. És álmok szûrõdnek ki belõle, mesés véletleneket varázsol körénk, vagy egyik pillanatról a másikra drámai fordulatot vesz az életünk. Önismerettel kezdõdik, és szeretettel végzõdik. Ilyen egyszerû az a vallás, ami nem vallás és neve sincs. Nem is lehet, mert annyiféle, ahány ember él a Földön. Nevesincs Királyfi és Nevesincs Királylány. Akik addig éltek, ameddig. De éltek."

#198 Gábor2

Gábor2

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 654 hozzászólás

Közzétéve 2008 szeptember 22. - 17:41

"Szeretni annyi, mint sebezhetõvé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megõrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzõséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz. "
"Ami könnyen elérhetõ, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörûséget kínál. Amirõl én beszélek, az a felszínrõl nem látható, és bensõdben derül. "
(Seneca)
Az iwiwes üzenõfalamon találtam:
"Úgy kétezer éve történt, hogy egy Júdás névre hallgató férfi elárulta Mesterét, Jézust. Utóbbit megfeszítették, elõbbi felakasztotta magát.
Hálátlan dolog új vallást alapítani.
A magam részérõl olyan vallást szeretnék, ahol nincs se áldozó, se áldozat. Se bûn, se büntetés. Ahol nincs szükség hõsökre és árulókra, se félelemre, se szenvedésre, se bûntudatra, se bocsánatra. Olyan vallást szeretnék, ahol nincsenek vallásháborúk és vallássérültek. Ahol senki nem mondja meg nekem az igét és a fõnevet. Olyan vallást szeretnék, ahol egy valamihez érdemes hûnek lennem: önmagamhoz.
Van ilyen vallás? Van. Sõt mindig is volt. Ennek a vallásnak nincs neve. És valójában nem is vallás.
Nem kell hozzá templom, mert Te vagy a temploma.
Gyónni sem kell, mert önmagad szemében nem lehetsz bûnös.
Áldozatra sincs szükség, mert amit ebben a hitben cselekedsz, nem érzed áldozatnak.
És hûséget sem kell fogadnod, mert ha rátaláltál az útra, eszedbe sem jut, hogy letérj róla.
Mindannyian úgy születtünk, hogy rátalálhassunk erre az útra. Erre a nem vallásra. Erre a ki nem fogyó energiaforrásra. Önismerettel kezdõdik, szeretettel végzõdik. Olyan, mint egy találós kérdés. Az elején még tudjuk a választ, majd sejtjük, aztán elfelejtjük.
Persze nem teljesen és nem végleg. Mert a titokdoboz idõnként megnyílik. És álmok szûrõdnek ki belõle, mesés véletleneket varázsol körénk, vagy egyik pillanatról a másikra drámai fordulatot vesz az életünk.
Önismerettel kezdõdik, és szeretettel végzõdik. Ilyen egyszerû az a vallás, ami nem vallás és neve sincs. Nem is lehet, mert annyiféle, ahány ember él a Földön. Nevesincs Királyfi és Nevesincs Királylány. Akik addig éltek, ameddig. De éltek."


"Nincs senkiben nagyobb szeretet, mint aki önmagát adja barátaiért" ezt az idézetet a Bibliámban találtam.

Edited by Gábor2, 2008 szeptember 22. - 17:47.


#199 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 szeptember 24. - 18:03

"Bármi, ami gyönyörû és értékes, egyúttal rövid életû is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: „Szeretni foglak egész életemben.” És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos – hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: „Szerelmes vagyok beléd e percben, és maradéktalanul neked adom magamat. A következõ pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit? Meg kell bocsátanod nekem..."

#200 StG

StG

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.686 hozzászólás

Közzétéve 2008 szeptember 24. - 18:27

Szép gondolat... bár ez a hazugságnak egy igen absztrakt formája... :rolleyes: