Most nézem csak, itt élményekrõl is lehet beszámolni.
Már vagy 3 hete volt Isaszegen vadászlovaglás, érdekes tapasztalatokkal...
Kellemes társaság gyûlt össze, nem túl népes, hiányoltam egy-két környékbeli ismerõst, akik talán az idõjárás kiszámíthatatlansága miatt nem vállalták be a túrát.
A vendéglátás, mint mindíg, nagyon jó volt, beleértve a finom ebédet (ami némi eltévedés árán majdnem estebéd lett
) köszönet érte Palánkai Józsinak és csapatának.
A táj változatosan csodaszép, Isaszeg körüli erdõk, mezõk, még a vadak is úgy gondolták, szerepelniük kell, mert többször a bozótból nézték minden riadalom nélkül, míg a lovascsapat elhalad mellettük. A tempót meghatározta, hogy a "felderítõ" két pónilovas gyerkõc volt (igaz, az eltévedés is ennek volt köszönhetõ, de sebaj, többet lovagoltunk.
) így a lovakat se hajszoltunk, s kezdõnek számító lovasaim is helyt álltak.
Ami furcsa volt az egész túra lezárásakénti "hallali" mássága. A szervezõk kitalálták, hogy nem galoppversenyben fogjuk meg a "rókát", hanem ugrás közben az ugrás fölé helyezett rókát elérve kell azt megfogni. Nehéz eset, akinek kisebb lova van, s maga sem 190 centi, eleve esélytelen.
Ennek latolgatására nem adott lehetõséget az egyik pikõr, elsõként indulva a 180-as lovával lekapta a rókát. Mikor megjegyeztük, hogy a pikõrök nem szoktak részt venni a versengésben, az "úr" vigyorogva közölte: "lehet reklamálni."
Ettõl a kis malõrtõl eltekintve szép idõben, jó lovaglással, kellemes társaságban eltöltött
nap volt.