OSZD MEG VELÜNK!
#81
Közzétéve 2007 november 23. - 18:05
Szabadságunkban dönthetünk úgy, hogy magunkévá teszünk minden vonzót – ha futja az erõnkbõl – akár a másik testét is, de egyet soha: a másik embert. Szabadságunkra roppant érzékeny embermivoltunk a legkisebb magáévá tevõ, azaz kisajátítási kisérletre mindennél hevesebben reagál.
Önmagamat csak én adhatom, senki más. Ami emberi, az csak önkéntes, szabad és kényszer nélküli lehet. A birtoklás lehetõsége az ember szabadságánál véget ér.
Minden erõkifejtés, minden, a másikon való felülkerekedési szándék, minden erõszak eleve kudarcra van ítélve, ha a másik ember megszerzésére irányul. Sõt, eredménye a vártnak ellenkezõje: a birtoklás közelsége helyett – az elérhetetlen távolság.
A szabad létezõk viszonyrendszerében lehetetlenség a kisajátító birtoklás. Itt csak egy birtokviszony létesítése lehetséges: „Én a Tied vagyok”. Az, hogy „Te az enyém” – kimondhatatlan.
A másik „én a Tied”-je szülheti csak a párkapcsolatot, feleletül önmagam odaadottságára. A párkapcsolat két ember maradéktalanul szabad, önkéntes és kölcsönös, teljes odaadottsága. Ám abból eredõen, hogy ezért én csak a magam odaajándékozásával járulhatok hozzá, és a másik viszontodaadottságáért semmit sem tehetek, tesz minket minden párkapcsolat a másik szabadságának ajtaja elõtt várakozó szeretetkoldussá.
Biegelbauer Pál
#82
Közzétéve 2007 december 3. - 15:08
Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.
De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.
(Hamvas Béla)
A közelmúltban másodszor történt meg velem, hogy egy kedves barátom idõ elõtt elment. Eléggé megviselt a dolog másodszorra is. Gondolkodtam rajta, miért van ez így. Aztán egyszercsak szembejött velem ez az idézet.
Edited by Mézszín Sörény, 2007 december 5. - 21:01.
#83
Közzétéve 2007 december 8. - 13:46
Beülnek a presszóba, ahova régen is együtt jártak, és a barát mindenkit meghív egy italra.
Amikor megkérdezik, hogy mitõl lett ilyen sikeres, azt feleli, hogy néhány nappal azelõtt még a Másik bõrében élte az életét.
- Ki az a Másik? - kérdezik.
- A Másik az az ember, akivé neveltek, de aki mégsem én vagyok. A Másik az az ember, aki azt hiszi, hogy mindenkinek kötelessége az egész életét arra áldozni, hogy pénzt gyûjtsön, nehogy öregkorára éheznie kelljen. Addig gyûjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig még nem is élt. De akkor már késõ.
- És ki vagy te?
- Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága elõtt, aki nyitott a csodákra, aki derûsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál. Csak eddig a Másik - aki fél a csalódástól - nem engedett kibontakozni.
- De a szenvedés létezik - mondják erre az emberek a presszóban.
- Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztén még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el egy csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk.
- Csak ennyi? - kérdezik az emberek a presszóban.
- Ennyi. Amikor erre rájöttem, úgy döntöttem, hogy az leszek, aki mindig is akartam lenni. A Másik ott maradt a szobámban, engem néz, de többé nem hagyom, hogy beleszóljon az életembe - pedig néhányszor megpróbált rám ijeszteni, mondván, hogy veszélyes dolog nem gondolni a jövõmre. Attól a pillanattól fogva, hogy kiûztem a Másikat az életembõl, folyamatosan megmutatkozik az Isten csodatévõ ereje.
Paolo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam
#84
Közzétéve 2007 december 26. - 22:56
Az az érzésem, az ember varázsa - a férfi ereje, a nõ titokzatos lágysága - csak a képzeletünkben létezik. Amíg játszom veled, amíg csodának látlak, valóban csoda vagy. Amint azonban elfordítom arcomat, megszûnik a varázs, s tekintetem valaki olyan után kutat, akivel tovább lehet játszani - az Életet.
Mert a varázstalanság egyenlõ a halállal.
Mondják, a beteljesületlen álmok a legszebbek. Valóban. Azzal, hogy a csoda - az álom, a tánc, a játék - átlép a varázsvilágból a valóságba, egyúttal az öröklétbõl a feledésbe hullik. De ha ilyen tragikus a varázslat sorsa, miért a beteljesülésre vágyunk inkább? Miért teremtünk újabb és újabb álmokat? Mielõtt beteljesülnének vágyaink, szomorúak vagyunk, mert valami hiányzik. Miután beteljesültek, szomorúak vagyunk, mert valami elmúlt. Csak azt tudjuk értékelni, ami nem a miénk. De akkor hol van a boldogság? Ha sem a beteljesülés elõtt, sem azután nem találjuk?
Azt hiszem, abban a pillanatban, amikor már biztosan tudjuk, hogy megérkezik a csoda, de még nem kézzelfogható. Amikor te is tudod, én is tudom - amikor az egész világ velünk együtt várja a következõ pillanatot: amikor a csoda már a küszöbön áll.
De ilyen küszöb nem jön szembe minden nap. Egy találkozás - egy küszöb.
Két egyenes csak egy ponton metszheti egymást. Igaz, ahhoz, hogy utána együtt haladhassanak, meg kell görbülniük. Össze kell hajolniuk. Olyan nem lehet, hogy csak az egyik egyenes görbüljön: elpattanna a csodátlanságtól. Varázslat nélkül minden halálra fagy.
Ha azonban elég csoda lakik bennük, magukkal görbítik az egész teret, hogy ilyenkor mások életében is metszéspontok szülessenek.
De mi, emberek, minderrõl megfeledkezünk. Elfordítjuk arcunkat a csodáktól - egymástól. Ahelyett, hogy görbítenénk a teret, szilánkossá törjük a jégvirágokká dermedt varázslatot.
Túl keveset állunk a küszöbön.
#85
Közzétéve 2007 december 28. - 13:10
Hogy egymást bûbájosnak lássuk, és így összehajtson bennünket. Összehajtson tüskön-bokron át. Ablakon, zárt ajtókon át. Rangon, szemérmen, okosságon, nevelésen, bûnön, erkölcsön át: - hogy õ, aki nincs, lehessen."
Gárdonyi Géza - Az a hatalmas harmadik
#86
Közzétéve 2007 december 29. - 0:09
#87
Közzétéve 2007 december 30. - 0:53
Edited by Mézszín Sörény, 2007 december 30. - 13:22.
#88
Közzétéve 2007 december 30. - 13:19
#89
Közzétéve 2008 január 2. - 7:12
#90
Közzétéve 2008 január 2. - 16:34
#91
Közzétéve 2008 január 2. - 17:17
#92
Közzétéve 2008 január 2. - 19:56
#93 Guest_Regina_*
Közzétéve 2008 január 2. - 20:04
#94 Guest_Mongol_*
Közzétéve 2008 január 2. - 20:07
#95
Közzétéve 2008 január 2. - 21:21
#96
Közzétéve 2008 január 2. - 23:14
#97
Közzétéve 2008 január 3. - 15:05
Edited by Zsoci, 2008 január 3. - 15:07.
#98
Közzétéve 2008 január 8. - 22:06
#99 Guest_nagydalton_*
Közzétéve 2008 január 8. - 22:20
#100
Közzétéve 2008 január 8. - 22:26
...
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg!
...
#101
Közzétéve 2008 január 8. - 22:54
#102
Közzétéve 2008 január 8. - 23:01
#103
Közzétéve 2008 január 8. - 23:12
#104
Közzétéve 2008 január 9. - 16:58
"A nagy egó olyan pajzs, amely a nagy semmit védi."
#105
Közzétéve 2008 január 9. - 17:28
ahogy a szél meglebbenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés
#106 Guest_nagydalton_*
Közzétéve 2008 január 10. - 13:20
#107
Közzétéve 2008 január 10. - 16:02
Na és."
Edited by favory, 2008 január 10. - 16:05.
#108
Közzétéve 2008 január 10. - 20:24
#109
Közzétéve 2008 január 12. - 17:54
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
#110
Közzétéve 2008 január 12. - 22:06
Van ilyen."
/Pilinszky/
#111
Közzétéve 2008 január 12. - 22:42
#112
Közzétéve 2008 január 13. - 0:52
#113
Közzétéve 2008 január 13. - 16:02
#114
Közzétéve 2008 január 13. - 20:13
#115
Közzétéve 2008 január 13. - 20:54
#116
Közzétéve 2008 január 13. - 21:16
Csak utol ne érjen! :eek: Különben miért?MS, hálám sírig üldözni fog ezért az egy szerencsétlen mondatért.
#117
Közzétéve 2008 január 13. - 21:24
Edited by favory, 2008 január 13. - 21:28.
#118
Közzétéve 2008 január 13. - 21:33
#119 Guest_Mongol_*
Közzétéve 2008 január 13. - 21:33
#120
Közzétéve 2008 január 14. - 14:52
- Örökös életemnek...-kezdte a võlegény, ám elhallgatott, mivel jelezték neki, hogy valami nem stimmel.
Ezután az arával felváltva próbálkoztak:
- Életelememnek trásául...
- Én téged ötödmagaddal belém fogadlak...
- Örökösömnek tárásául szedem...
- Életes társamul örököllek..."
Vavyan Fable: Apád, anyád ide lõjön!