194 válasz a témához

[Annie90]

A mai napon elõjegyeztettem egy kislányra, most egy hetesek a babák, 6an vannak lányok, így lesz mibõl válogatnom.Már baromira várom, hogy hazahozhassam, de még 2hónap. Majd lassacskán beszerzésre kerülnek a cuccok is, ezért kérdezem már most: Mekkora kutyaház kell egy airedale-nek? Jól gondolom, hogy a legnagyobb? (ha cm-ket írtok, az lenne a legjobb)

[hihi]

Gratulálok!!! Üdv itt, a terrieresek világában..nem fogod megbánni! Ha túl nagy a ház, az sem jó, mert be kell fûtenie. Én a netrõl szedtem le egy német vizsla tenyésztõ honlapjáról a tervrajzot, majd ha lesz idõm, megkeresem neked.

[Robi]

Ökölszabály szerintem: kényelmesen, kinyúlva tudjon elfeküdni és fel tudjon állni, meg tudjon fordulni benne. Bonifác (fajtatiszta) 90x60-ba fér bele elfekve, Zebulon (36 kg) 100x70-be. A nagyobb ház belmérete 100x70 110 csúcsmagassággal, 57 magas bejárattal. Ez kényelmes Zebulonnak is, hidegben Bonifác a hátsó végébe gömbölyödik. Raktam magasabb küszöböt, hogy a szalma jobban bent maradjon.

[hihi]

Én is megtaláltam közben:


kutyaház

A két kutyának valót csináltuk meg, mert van még egy puli is.

[Annie90]

Köszönöm a tanácsokat! Biztos, hogy veszünk neki házat, mert nincs idõnk csinálni egyet. Van olan speciális dolog, amire egy airedale-nek szüksége van? (tálak, játékok, kefék,ház, fekhely stb rendben, de hátha van, amira én nem is gondoltam). Illetve: hám vagy nyakörv a jobb szerintetek?

[Robi]

"Van olan speciális dolog, amire egy airedale-nek szüksége van? (tálak, játékok, kefék,ház, fekhely stb rendben, de hátha van, amira én nem is gondoltam)." A játékhoz játékos! Türelem és szigorú következetesség. Az ágyadra és fotelodra takaró. A fõnök helye a legjobb! Tálból egy etetõ és egy itató elég, lehetõleg fém, de az a sajátja legyen következetesen. A mûanyagok hamarabb elfogynak, nehezebb tisztán tartani, a fém alkalmas hangszer lehet zeneszerzésre (saját és szomszédok tûrõképessége). Nyakörvet használok. Nagyoknak egysoros lánc, kisebbeknek, kölyök korban heveder, bõr. Ha csibészelsz, masszív bõr nyakörv kell. Hámot a kocsiban használok rögzítéshez.

[Annie90]

Köszi! Az ágyam az emeleten van, ezért kérdeztem a lépcsõzést. Igyekszem következetes lenni vele, mert az ágyamat elég, ha a macska foglalja el, hamár a kutya is, akkor én alhatok a kutyaházban Fém tálkái lesznek, megérdemli a szomszéd a zörgést, hiszen õ meg dobol.

[Robi]

mert az ágyamat elég, ha a macska foglalja el

Elfértek ott hárman is.

[hihi]

És el is fognak, ahogy az erdelt ismerem.

[Robi]

Itatáshoz célszerû az udvaron egy vödör. Ha nagy a szakálla, elõszeretettel sokszor keveset iszik, viszont többet locsol szét. Ha bent itatod, legyen törölközõje/"szalvétája". Eszközökbõl célszerû egy trimmelõ kés. Ha gyorsan nõ és puhább a szõre, a szájzúgot, szeme elõtti szõrt és a kipufogó nyílás környékét rendben tartani.

[hihi]

Akkor már inkább egy furminátor. Azzal hetente átkeféled 2x és csodaszép marad. Robi jól írta a vödröt, és igen, ha lehet fémbõl legyen. És rakni kell bele követ is, hogy ne hurcolja el.

[Annie90]

Köszi, akkor majd kintre kap egy vödröt. Mondjuk megnézném, ahogy piciként éppen feléri, majd belepottyan Következetesen akarom nevelni, és nem, nem jöhet be az ágyba.Tartsa tiszteletben a magánéletemet, elég a macskával küzdenem

[Robi]

Õ a magánéleted része lesz. Elõször boldog lesz, ha felmehet utánad az emeletre, még boldogabb, ha az ágyad elé fekhet, majd a fejét odahajtja az ágyadra a fejed közelében, megtámaszkodik az egyik lábával... Mire jobban körülnézhetnél, már helyet is foglal ott, elõször csak egyedül, aztán melleted is. Tán olyan 4-8 hónapot adok erre. Nagyon kitartó és rafinált a céljai elérésében.

[hihi]

Mire észreveszed, te kéreckedsz fel mellé!

[Robi]

Van, amikor egy kérvény írásban nem elég, hogy a közepérõl legalább a szélére helyezze át magát vagy magukat, hogy én is odaférjek. Bonifác most is itt kényelmeskedik, csak idõnként Kormos jelzésére les ki az ablakon.

[hihi]

Az enyém született kanapémaca lenne, ha bentlakós lenne.Be szoktam engedni õket. Puli a nagy szõre miatt nem sokáig bírja, de Kvinta kinyúlik a kályha elõtt és azonnal alvást színlel.

[Robi]

Kormos, puli-schnauzer keverék nem is akar bejönni, a többi felváltva pihen a kutricában vagy a házban. A lányok jobban szeretik a meleget, fõleg Júlia Anyakirálynõ. Egyszerre nem engedem mind a hetet szabadon, mert bandáznak és nagyon erõsek. A két kis szuka, ha Zebulonnal vagy Janikával van együtt kint, elviszik a fiúkat kirándulni, amit nem szeretek, 400 méterre van az út, sok a szemét, mostmár jönnek a kullancsok és a vadászoknak sem akarok célt szolgáltatni. Így az õzek is itt legelnek kutyaugatás közepette 100-150 méterre. Janika rendszeresen õrjáratozik a területünk erdõs, patakos végében, talán ezért az idei télen nem zargattak bennünket a disznók (tavaly a karámba is bejöttek a lovak közé nem kevés riadalmat okozva).

[hihi]

[hihi]

Annie, ezt (fõleg) neked ajánlom : Az airedale mentõs honlapon van ez a kis szöveg. Érdemes elolvasni. "Az Airedale terrier a terrierek legnagyobb testû, erõteljes felépítésû, elegáns megjelenésû képviselõje. Kiegyensúlyozott, jó vérmérsékletû, szófogadó, könnyen képezhetõ, szeretetigényes fajta. Emberekkel barátságos, szereti a gyerekeket. Szõre kemény, drótos, ami nem feltétlenül gyakori, de rendszeres ápolást igényel. Nagy mozgásigényû, játékos és jól alkalmazkodó kutya, akár lakásban, akár kertben könnyen tartható. ...magyarán szólva: Az erdel terrier nem egy nyelvtörõ gyakorlat raccsolóknak, hanem egy Angliából származó drótszõrû kutyafajta. Történetesen nagyon hasonlít a foxihoz, de ezt a témát inkább hagyjuk, legyen elég annyi, hogy AZ ERDEL NEM FOXI, még kevésbé nem óriás foxi. Egy magára valamit is adó erdelgazdi ezen beskatulyázó besorolás hallatán sértõdötten, orrát égbe emelve tovavonul, habitustól függõen kikéri magának az elhangzottakat. Úri neveltetésû erdelgazdi türelmesen elmagyarázza az oktondiknak az erdel és a foxi közötti származás- és kinézetbeli különbségeket. Az egy sétáltatásra jutó lefoxizások számát tekintve még a „jó házból való” gazdi dolga sem egyszerû. A legnyilvánvalóbb és leghasznosabb megoldás egy bizonyos póló viselése: NEM FOXI!!!, avagy EZ EGY ERDEL TERRIER felirattal, illetve a kutya ellátása hasonló tényeket hirdetõ hámmal. Elvetemült hippi gazdiknál talán a gazdival egyezõ viselet (póló) a menõ. Ha az erdelgazdit gyûjtõszenvedély is „kínozza” a szenvedélyes erdelszereteten túl, a fenti kényes foxitéma még jól is jöhet neki. Íme a recept: vidd minél gyakrabban sétálni a kutyát, lehetõleg olyan helyre, ahol sok a járókelõ. Járj nyitott füllel, s a kis noteszedet se felejtsd magaddal vinni. Néhány héten belül tetemes mennyiségû feljegyzésed lesz a kutyádat illetõ viccesebbnél viccesebb (és ostobábbnál ostobább) megjegyzésekrõl, amivel aztán fölkereshetsz egy újdonságokra nyitott könyvkiadót, és innen már egyenes út vezet a meggazdagodáshoz, hírnévhez. (Utánanéztünk, még nincs a piacon „Ezt mondták az erdelemrõl” címmel könyv, úgyhogy bátran vágj bele! – szerk. megj.) Az erdel másik érdekessége – azon túl, hogy nem foxi –, hogy nagy. A terrierek között legalábbis a legnagyobb. Kis túlzással, mert ugyan egy Orosz Fekete Terrier nevû fajta még nála is nagyobb, de az erdel volt elõbb alapon, jó angol szokás szerint ragaszkodunk a tradíciókhoz. Miután a „legnagyobb” titulust a múló évek hosszú sora ráragasztotta, ez kezdett elcsépelt és unalmas lenni, új ötlet kellett. Kitalálták a kézenfekvõ Terrierek Királya címkét, ami valljuk meg, egész jól hangzik. Személyes tapasztalat, hogy ezek az erdelek mindezt tudják is magukról, kikövetelik a királynak kijáró kényelmet, pompát és kényeztetést, allûrjeik vannak, uralkodói igényeik és kifinomult ízlésük. Vannak, akik ezért Airedale Terriernek hívják erdelüket, ami persze jóval elõkelõbb. Amennyiben jártunk iskolába, és ismerõs fogalom számunkra a matematika illetve a geometria, jó esélyünk van fölismerni ezt a nagyszerû kutyafajtát akár sok másik között is. Az erdel terrier ugyanis leginkább egy kockához hasonlít, azon túl természetesen, hogy ugyanakkor egy királyhoz is, sõt, a bohóc sztereotípiája sem áll távol tõle, de errõl majd késõbb. Ha már a geometriánál tartunk, szabadjon megjegyezni, hogy a terrier szó a terrából eredeteztethetõ, ami a latinok szerint földet jelent. Milyen érdekes, hogy ismert fogalom a földlabda, és földkocka pedig nincsen. Milyen szép, ahogy a térbeli formák egész garmada fölsorakozik elõttünk egy ilyen egyszerû kiindulási alap kapcsán, mint az erdel. A kockánál tartottunk. Ha megfigyeljük az erdelünket, látható, hogy testének arányai milyen négyzetesek, õ maga pedig milyen vonalas. Vagy inkább akaratos. Mások szerint makacs. Megint mások angyalnak mondják, kezdõ erdelesek és kölyökerdelek gazdái egyenesen az ördögöt látják benne. Elgondolkodtató, hogy milyen egy baltafejû angyal?! Mindenesetre az angliai kutyatenyésztés csúcsterméke, sem elõtte, sem azóta nem sikerült felülmúlniuk ezt a csodát. Pedig Anglia a terrierek hazája! Akinek van/volt erdele, megerõsítheti ezt a tényt. Az erdel színe úgynevezett „blekkenten” szín. Színkódja nem ismert. A „blekkenten” kifejezés hasonlít a „besztingsó” szóhoz. Alapjuk az a tudatlanság, amivel egy kezdõ, ám annál lelkesebb kutyás belecsöppen a kutyázás csodálatos világába. (A „besztingsó a sók sója”, ezzel leginkább a kutyakiállításokon lehet találkozni, a „Best in Show” feliratot kell keresni.) A „blekkenten” szépen mondva „black and tan” azt jelenti, hogy a kutya nyerge fekete, feje és lábai pedig cserbarna színezetûek. Ez nagyban megkönnyíti színtévesztõ embertársaink életét. Az alábbi anekdota is ezt bizonyítja. Történt egyszer ugyanis, hogy a színtévesztése miatt cikizett kispajtás bosszankodva elvonult a csúfolódók csapatától, és ezekkel a szavakkal hívta magához erdelét egy kis bizonyosságszerzés és vigasztalódás céljából: „Gyere ide Morzsi, te legalább fekete vagy, meg barna!” És valóban! Azon túl tehát, hogy egy erdel minden helyzetben vigasz gazdija számára, nagy elõnye, hogy nem csúfolódik! Cserébe szelektíven hall. Persze irtó gyorsan tanul, legelõször inkább a marháskodásban tûnik ki, de érdemes az okításába energiát fektetni, mert sikerélménye lesz a gazdinak. Amikor elvisszük a kutyaiskolába, néhány hét alatt kinövi a kezdõcsoportot, mindenkit elkápráztat vadító gyorsaságú felfogásával, pontos feladat-végrehajtásaival, azzal, ahogy csüng a gazdin, és teljesíteni akar, ahogy várja az új feladatokat, a kihívásokat. Aztán eltelik két hónap, a büszke gazdi sutba vágja kemény következetességét, mondván: az õ erdele a tökéletes kutya, aki tud mindent. Ekkor kezdõdnek a bajok. Ekkor jönnek elõ a szelektív hallás tünetei is. Hívod a kutyát, az hátrabiccent, és lelassítja lépteit, majd visszasandítva meglép a sokkal izgalmasabb történések felé. Gazdi legyen a talpán, aki ordítás nélkül rendezi le az ilyen szituációkat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdi hangjának erõssége egyesen arányos a tõle távolodó bunkó erdel sebességével. Minél jobban kiabálod, hogy „azanyádszemitgyereide-hozzámhamondom-nemigazhogyilyenvagy”, erdeled annál inkább röhög rajtad, és annál nagyobb buzgalommal keres valami feltétlenül megszaglászandó vakondtúrást, villanyoszlopot vagy fûcsomót. Ezen a ponton kell szót ejtenünk a névválasztásról. Ne válasszunk olyan nevet erdelünknek, amit ciki utána kiabálni az utcán, szolidan behívásnak nevezve ezt a nemes tevékenységet. Olyat se válasszunk, amit egyáltalán nem lehet 70 decibellel kiejteni, mert sikítássá, bömböléssé alakul. Ne ijedjünk meg, ha erdelünk produkálni kezdi a szelektív hallás tüneteit. Ilyenkor a kutya alkotói válságban van, ami azt jelenti, hogy nyilván nem kötjük le minden energiáját, vagy nem biztosítjuk neki az igényelt mértékû szabadságot. Egyszerûen muszáj kihívások elé állítani, hogy gondolkodnia kelljen, és ne tudjon mindent fellengzõsen, a kitûnõ tanulók magabiztos rutinjával megoldani. Elõször csak számolni tanítsuk meg, majd olvasni, bevásárolni, dogdacing-elni, esetleg társas táncolni. A modern kutyakiképzés számos lehetõséget kínál, hogy meglepjük erdelünket. Itt van például a klikkerõrület. Elsõ lépésként rá kell vezetni az erdelt arra, amit már amúgy is levesz a nekikészülõdés elsõ pillanataiban, azaz, hogy ha van klikk, van kaja is. Ezt unásig ismételgetjük, klikk-kaja, klikk-kaja, klikk-kaja. Erdelünk türelmetlenül toporog, hogy ide nekem még egy kiló virslit, sajtot, májacskát, majd másnap klikkelõ hangokra ébredve ráeszmélhetünk, hogy többé nincs szükségünk ébresztõórára, kutyánk a kaja reményében fogai között tartva a klikkert bõszen kattogtat, ezzel sürgetve mielõbbi ébredésünket. Ebbõl is látszik, hogy az erdel mekkora bohóc. Megnevettet, tehát kell egy jó adag humorérzék hozzá. Mogorva frátereknek nem ajánljuk, hacsak nem akarnak épp’ a változás csodás útjára térni. Az erdel társas lény. Igényli az udvartartást, azt, hogy körülötte forogjon a világ. Legyen a gazdáján kívül szakácsa, fõkóstolója, társalkodónõje, kozmetikusa. Udvari bolondra nem lesz szüksége, gyakran beleéli magát e póriasabb, ám annál mulatságosabb szerepbe. És valljuk be, tökéletesen alakítja! Az erdel igényes a saját cuccaira. Számon tartja a szétrágott labdáit, a sétáltatás végén a küszöbön hagyott botját, a csipogó, sima és rücskös játékait. Száz közül felismeri a saját póráza csilingelõ hangját, ilyenkor rendszerint extázisba esik, pattog, pörög és vakkantva összesározza a gazdiját, annyira örül, hogy mehet valahová. Ilyenkor, amivel a leginkább le tudjuk törni erdelünk már-már túlzott lelkesedését, ha az utazás/séta célja az állatorvosi rendelõ. Bátor erdelünk persze már a sarkon lecsekkolja, hogy hová készülünk, virgoncsága eltûnik, immár leginkább egy bizonyos miskolci kocsonyára hasonlít, aki reszketve, óriásira tágult szemekkel lépi át a rendelõ küszöbét, mintha a nyom, amibe lép, épp’ elsüllyedni készülne. Egyesek ugyanilyen „lelkesen” mennek kutyakozmetikushoz is. Az erdel alapvetõen mégiscsak vadászkutya. A nagyvárosi erdeltartó persze nem ismeri kutyája ösztönös tulajdonságait, hogy teszem azt mit szól az eb egy vaddisznóhoz, egy vércsapához, egy vízre vetõdõ vadkacsához, a puska dörrenéséhez, a cserkelés izgalmához, ám annyit még a panelerdel gazdija is megtapasztal, hogy ritka dolog a macskakompatibilitás. A véresebb részleteket e helyen nem ecseteljük. Szerencsére a legtöbb tejfölpusztítónak megvan a magához való esze... Az erdel eszköztára megegyezik egy szokásos kutya eszköztárával, úgymint: irdatlan mennyiségû játék, tálak, kefék, plédek és takarók, házikó, gazdi ágyában maradás lehetõsége, nyakörv, póráz, trimmelõkés; jaj miket írunk! Hát, igen, az erdel egy trimmelõs fajta, ami azt jelenti, hogy a trimmelt kutya elegáns, szemet gyönyörködtetõ és csodálatos, a nem trimmelt kutya pedig bozontos, bohókás, kacskaringós szemöldökû, idõnként még loncsos is, mint egy piszén pisze kölyökmackó. Persze, mivel mindkét változat erdelbõl van, éppen aktuális kinézetének megfelelõen viselkedik. Hol lordként, hol teddymackóként. Mindkét forma esetén produkál viszont egy irtó bosszantó dolgot, nevezetesen az ivás utáni szakállcsurgatást. Mindezt bõvebben kifejtve a következõkrõl kell szót ejteni. Elõször is az erdelek többsége mohóságból, vagy valami más okból addig iszik, amíg el nem fogy a tálból a víz. A másik lehetõség, hogy ahányszor elmegy a tál mellett, minden alkalommal belelaffant. Minthogy mind a kan, mind a szuka erdel szakállal rendelkezik, minden egyed belelógatja irdatlan mennyiségû szõrét az ivóvízbe. E mûveletet addig végzik, amíg, mint egy szivacs, szakálluk tökéletesen telítõdik hidegvízzel. Na, ekkor futnak nagy lelkesen a gazdihoz, ölébe hajtva buksijukat, vagy csak megállva elõtte csurgó szakállal, kb. két-három deci vizet folyatva a lábára. Ezt leginkább akkor szeretik mûvelni, amikor a gazdi munkába készül, vagy színházba megy és már szépen felöltözött, avagy napozva fekszik a kertben. (Ilyenkor felhevült hátára csurog a jéghideg erdelnyálas hákettõó). Tekintettel az erdel angol származására, elmondható, hogy igen jól viseli az idõjárás viszontagságait, például az esõt, a havat. Ha esik, elviseli a gazdi ágyánál (ágyában) való heverészés lehetõségét, ha havazik, jól viseli a kandalló melegét! Végül számba kellene venni, hogy milyen gazdi mellé való egy ilyen különleges és ragaszkodó kutyafajta, mint az erdel. Az erdelben az a jó, hogy terrieressé alakítja a gazdiját. Egy idõ után mindenki, aki erdelt tart, elkezd hasonlítani a terrieresek kasztjának tagjaihoz. Sportos lesz és kemény, következetes ugyanakkor elnézõ, mosolygós, vidám és türelmes, közvetlen, megértõbb is talán, elfogadóbb, a trimmelõkéstõl pedig vízhólyagos tenyerû. Akinek erdele van, még az önbizalma is nagyobb. Az erdelesek bensõséges és összetartó világa pedig, rohanó életünk egyik kis szívmelengetõ szeletkéje. Hozzájuk tartozni nagyon jó dolog! Azt hiszem, minket igazán összekötnek a kutyáink! A leendõ gazdiknak hasonló szép erdeles tapasztalatokat kívánunk, és nagyon várunk benneteket közénk! "

[Annie90]

Köszönöm, ezt már megtanuláltam és jókat kacagtam rajta Viszont lenne egy kérdésem, persze ezt majd a tenyésztõtõl is megkérdezhetem, de tapasztalatok is érdekelnek. Kerti kutya lesz, így kiskorától kint alhat, ugye? Tehát nem lesz nagy lelkitrauma stb neki, ha hazahozom 2hónaposan és már akkor kint alszik? A teraszunk olyan 120cm magas, alatta van egy elég jó kis terület.Ha ide berakunk neki egy fekhelyet (fotelre gondoltam), mert jó hûvös van még nyáron is, viszont a háza a teraszon lenne, ahol rálát a kapura és a bejárati ajtóra is, ez így jó lenne neki?

[hihi]

Nem tudom...azért, ha belegondolsz, egy nagy családból hirtelen vadidegenek között egymaga...én biztos megengedném pár napig, hogy bent legyen.

[Annie90]

Igen, erre gondoltam én is. Akkor majd pár napig bentalhat, de utána nincs mese, irány a kert Nemtudom, hogy ti hogy voltatok otthon, mikor megjött a kiskutya, de nálunk mindenki dolgozik.Én max egy hetet tudok vele itthon lenni, utána napi 6-8órát lesz egyedül. (illetve a szomszédkutya társaságában, ha úgy alakul, akkor a kutyához át is vihetem napközbenre). Ugye ezt meg tudja szokni?

[hihi]

Persze.

[Robi]

Az elválasztás nagy trauma. Egyedül marad. Ennél nagyobb traumát és sajnálatot tud a gazdinál kiváltani.
Célszerû egy kis kennelt vagy elzárható rész készíteni neki, ott lehet, míg nem vagytok otthon. Egy 9 hetes kölyökkutya a kerítés mellett nagyon csábító. Mikor hazaviszed, tedd a kenelbe, de hamar engedd ki. Enni ott kapjon. Egyre hosszabb ideig hagyd bent, lehetõleg játék és evés után. Nekem így hamar megszokták.
Elsõ idõben éjszakára célszerû a közeledben tartani (hõmérséklettõl függ, hogy Õ be vagy Te ki). Ha bent, leválasztott terület, aminek az alját lásd el olvasnivalóval, hogy ne unatkozzon. Az elsõ idõben az egyedüllét miatt siránkozik. Ha egész éjszakára kint hagyod, sok embernek lophatja a szívébe magát, míg Te kutyakínzó leszel. Benti tartásnál eleinte 1-1/2 óránként vidd ki az általad választott (kenel) helyre, hogy dolgát végezhesse (pisi akkor is elõfordul bent). Ezt fokozatosan a tapasztalat alapján nyújthatod. Én az elsõ két éjszaka mellette feküdtem a földön (legalábbis így kezdtük, majd a hónom alá bújt) és ha elkezdett mozogni, kivittem. Ma a bejárósok akár 10-12 órát is kihúznak bent (ne kényszerbõl), ha hagyom.
Eleinte csak a kenelben/saját területén hagyd kint, ez akkor kielégíti, késõbb a kiváncsisága és növekvõ bátorsága úgy is felfedézésre sarkalja, de már tapasztaltabb lesz.

(illetve a szomszédkutya társaságában, ha úgy alakul, akkor a kutyához át is vihetem napközbenre). Ugye ezt meg tudja szokni?

Az alapimmunizálás végéig inkább ne engedd más, utcára járó kutyával érintkezni.

[Robi]

Bonifác kényelemben
Elég volt a hátonfekvésbõl
Ezt már a magunkévá tettük a kölykökkel
Bonifác kiválasztáskor (2002)
Tóbiás az elsõ airedale terrierem, a kutyák N1-ja

[Annie90]

Kennelt nem tudunk csinálni (olyan a kert elrendezése), viszont az összes szomszéd jófej, az utcában idegenek nemigen vannak, és biztonságosnak mondható a kert. Úgy tervezem, hogy 1 hétig napi 24órát vele leszek (így kénytelen lesz már akkor lovardába jönni, persze kézben, amíg nem lesz meg minden oltása), és éjjel bentalszik, én meg addig leköltözök a nappaliba, hogy mellette legyek. Utána is igyekszem úgy alakítani, hogy minél kevesebbet legyen egyedül itthon. Úgyis érezni fogom, hogy mikor jött el az idõ, hogy kint töltse el az éjszakát is.

[hihi]

Gazdája halála miatt új gazdit keres Peti! 6 év körüli, vidám, csóválós, gyerekekkel, felnõttekkel egyaránt nagyon barátságos kan, eddig kertben élt. Kerti kutyának is szánnánk, természetesen ivartalanítva, egykének, mert más kutyákkal nem nagyon jön ki.
Airedale fajtamentés
Oláh Tünde
06-20-513-87-97


Vagy nálam magánban.


AZ ELÕZMÉNYEKBEN SZEREPLÕ TIMI, EGY CUKI CSALÁDHOZ KERÜLT!!!! :yeah: :yeah:

[hihi]

És PETI is gazdis!!!!! :yeah: :yeah: :yeah:

[Ilusta]

Örülök!

[Annie90]

Most értem haza kutyalátogatásból. Tündéri kis 5hetes vakarcsok. Nagyokat játszanak, érdeklõdõk, barátságosak. 3hét múlva lehet elhozni, ami meg mindjárt ittvan

[hihi]

És kiválasztottad?

[Annie90]

Nem, még nem történt meg a kiválasztás. Jövõhéten lesz egy képességfelmérésük, akkor derül ki, hogy melyik felel meg leginkább. 6szuka közül nem lenne egyszerû választani, 2 tenyésztésre lesz, tehát így 4közül választok majd

[hihi]

Ezt nem értem. Nem te voltál az elsõ jelentkezõ szukára?

[Annie90]

Nem én voltam az elsõ (nemtudom, hogy hanyadik voltam, tippem az, hogy 3.). De nagyon esélyes, hogy úgy 8hetesen lesz a választás, mert nagyon homogén az alom, jellemre is. 1órán át néztem, ahogy játszanak, egy szukát tudnék kiemelni, hogy izgága.

[Annie90]

Ti hol tartjátok a kutyátokat? (húú ezt a megfogalmazást ) Családilag úgy gondoljuk, hogy éjjel bent lenne, meg amikor itthon vagyunk, akkor is bejöhet, velünk lehet. De ha mindenki elmegy itthonról, akkor irány a kert. Szerintetek ez jó megoldás? Illetve kutyaház: a hosszabbik falon oldalt legyen az ajtó? Tehát a klasszikus rövidfalon az ajtó középen megoldás nem jó?

[Robi]

Annie90! Mi újság az ifjú leányzó háza táján?

[Annie90]

Igazi kis seggdugó Még wc-re sem lehet kimenni tõle, úgy, hogy ne követne. Élvezettel ugatja meg a macskát, de akár a szõnyeget is. A játékaival nemigazán játszik, inkább a cipõk, levelek, felmosórongy az izgi számára. Rendesen csak tápot eszik, néha 1-1 falatka sajtot kap. Borzalmasan büdiket durrant. Ez normális?

[hihi]

Gratulálok!! Majd képeket rakj fel!!! Ha ugyanazt a tápot kapja, mint eddig, akkor elvileg nem. Igazi kis rosszcsont!!! Éljenéljen! Ja, és felnõtt korában is ellopja a cipõdet, csak szólok!

[Annie90]

Én azért nem élvezem annyira, hogy rosszcsont De nagyon hamar feltalálta magát az új otthonában, akkor sír kegyetlenül, mikor elmegyek itthonról. Amíg egyedül van itthon (napi 2óra, mert a lóhoz is menni kell) semmit nem csinál, hazajövök és neki esik a lovascipõmnek, leveszem és már vidáman rohangál a cipõvel a szájában. Fekhelyét nem használja (kivéve különbözõ tárgyak elrejtésére), ellentétben ágy mellett alszik, hogy bármikor tudjam simizni (így azért eléggé érezhetõ ha durrant). És persze megérkezése óta megpróbál felmászni az ágyra. Még most könnyen vagyok, 4kg-os kis vacak, nem tud feljönni. De mi lesz itt 1 hónap múlva?

[Robi]

Határozd el, mit engedsz meg neki, mi az, amit soha. Én megkülönböztetem a "nem"-et (most nem) és a "fuj"-t (sohasem). A kölykök hazavitele után mindig le kellet játszani a cipõ csatát. Elsõre élvezettel hozta az egyik cipõt, megbeszéltük, hogy fuj. Visszatettem a helyére, õkelme jobbra el. Fél perc múlva hozza újra, fuj, vissza, balra el. Újabb fél perc után vigyorogva hozza a másik felet, fuj, vissza. Az összes cipõt és elõhagyott zoknit szép sorjában odahordta, én fuj kiséretében vissza. Két nap után már egyikhez sem nyúlt. Ne hagyd, hogy ártatlan vigyorával elolvassza a lelked keménységét, mert egy idõ után mehetsz a kutyakosárba aludni. (Megjegyzem, nálam felmehetnek az ágyra, mellém is fekszenek, néha helyet is kell csinálnom magamnak, de én engedtem meg.) Valószínûleg magas a fehérje tartalma a tápnak vagy nehezebben emészthetõ. Ha igazi aromára vágysz, adj neki húst nyersen (meglátod milyen egy ragadozó). Nálam rendszeresen kapnak nyers baromfi, esetenként vörös húst, disznót nyersen soha.