68 válasz a témához

[°Napocska°]

Ha nem is a legderültebb téma, de méltó emléket állítani elhunyt kedvenceinknek igazán szép dolog.

Ezt a fórumot életem legjobb kutyájának, Phoebe-nek emlékére indítottam el, akit holnap kell elaltatnunk, mert csontdaganatos.

Sajnos nem gyógyítható, ezért végig kellett néznünk, ahogy utolsó napjait visszaszámlálva mit sem sejtve éli az életét, 3 lábon sántikálva.

Egyszóval : Hiányozni fogsz, Phoebe!

[Zapata]

Kedves Napocska! Én 1996-ban éltem ezt át, Õ is boxer volt, a legcsodásabb lény, akit valaha ismertem... mai napig nem tudom feldolgozni... mikor belenéztem a szemébe... lehetetlen. :( Nagyon sok erõt kívánok Neked, neki pedig jó utat és üdvözölje az én legkedvesebb barátomat...! :(

[Mézszín Sörény]

:( Sajnálom. Hány éves volt?

[Zebrabara]

Tegnap megörököltük a világ talán legkövérebb németvizsláját, Bogit. Péter szüleitõl hoztuk el, már nem bírtak vele, állítólag megbolondult. Egyelõre ennek nem látjuk jelét , a mi két gyagya kutyánkkal nagyon jól megvan, egész nap totyog utánuk (bár alig bír), vigyorog, és együtt hemperegnek a homokban. A macskákra, lovakra rá sem néz, a nyulak érdekelték volna, de aztán rájött hogy macerás lenne hozzáférni, úgyhogy azokat is békén hagyja már. Intenzív fogyókúrára fogtuk, hát majd kiderül, mire jutunk vele... Még csak 5 éves, nem kellene egy-két év múlva az elhízottsága miatt kipurcannia.

Itt vannak õk hárman.

Bogika a szûk 2,5 év alatt vagány, sportos, csupa izom tanyakutya lett. Eredményes patkányvadász, vihar közeledtekor szekrénybebújós szobakutya, igazi vizslás riszamanó.
Az 5 évig cipelt túlsúly miatt fájtak az ízületei, ennek ellenére megrögzött és visszatarthatatlan csavargó volt, aki ha elfáradt, bekéretõzött házakhoz, és szépen megvárta, amíg elolvassák a bilétáján levõ telefonszámot, és érte megyek.

Nos, ennyi jutott neki. Ma dél körül találkozott egy kamionnal Zalalövõ elõtt a 86-os fõúton. :(
Hiányozni fog ez a lüke...

[tötõ Zsó]

:( én rettegek a gondolattól, hogy az én drága Boncim mikor fog itthagyni minket, bele sem akarok gondolni, pedig 10 éves a kis drága szívemszottya.

[Ilusta]

Én sem számítottam rá, hogy elsõ kutyám itt hagy 7 évesen(orvosi hiba), a második kutyám 3 évesen (orvosi hiba), Athosunk 8,5 évesen (gyógyíthatatlan volt). :( Mystic most 5 éves, a napokban rosszul volt, hát én is, hogy már õ is? De hála már jól van. De ilyen elõzmények után, kutyaügyben nem csodálkoznék semmin. :(

[ancsapancsa]

Ha nem is a legderültebb téma, de méltó emléket állítani elhunyt kedvenceinknek igazán szép dolog.

Ezt a fórumot életem legjobb kutyájának, Phoebe-nek emlékére indítottam el, akit holnap kell elaltatnunk, mert csontdaganatos.

Sajnos nem gyógyítható, ezért végig kellett néznünk, ahogy utolsó napjait visszaszámlálva mit sem sejtve éli az életét, 3 lábon sántikálva.

Egyszóval : Hiányozni fogsz, Phoebe!

Ismerõsöm boxosa is csontrákban halt meg.

[ronalora]

Akkor én is elmesélem fájdalmas történetünket... :(
Az én két gyönyörûségem, a lányaim, Rona és Lora fekete labradorok. Már 4 éve szinte minden szabadidõmet velük töltöttem. Mindig azt mondogattam, hogy nélkülük nem tudnék élni! Ugy látszik mégis... Szegény Lora 2 hónapja ment el, ÉS AZ ÉN HIBÁMBÓL! Láttam a mérget a földön, de nem szedtem össze, cs letakrtam, hogy a kakaskám ne egye meg. És 1 hét mulva bekövetkezett a tragédia. A patkányméregtõl belsõ vérzést kapott, ráment a tüdejére, és 2 nap szenvedés után megfulladt... Pedig infúziót, sõt transzfúziót is adtunk neki. De már késõ volt... Az utolsó pillanatáig vele maradtam. Amikor már láttam, hogy menthetetlen, felhivtam a dokit. Furcsa módon, az utolsó lélegzetét pont akkor fujta ki, mikor kinyitotta a doki a kapunkat.
Ha csak a véres tekintetére, az egész éjszakán át tartó hörgésére gondolok sirógörcsöt kapok. Ilyen nem történhet meg velem! Annyira sajnálom....

[csitra]

Nekünk németjuhi volt aki nem sokáig élt velünk. Kettõ évesen vettük, de nem az õ oltási papírjaival. ( jól átvágtak minket, csak a kutya szívta meg a legjobban )Két hónap múlva szopornyicás lett. Éjjel nappal vele voltam,és tunkoltam bele a folyadékot. Járt hozzá a doki is,és sikeresen felépült. Ám ennek a betegségnek vannak szövödményei ami évekkel késõbb is kijöhet. Ki is jött. Négy öt éves korában borsószem nagyságú puklik nõttek az egész testén. Doki mondta, hogy az idegpályán polip szerû rák alakult ki. Nyolc évesen epilepsziás lett a rák miatt. Amikor a kilencedik évét betöltötte, már mondogatta a doki, ha úgy vesszük észre, hogy nem eszik kedvetlen, nem játszik akkor el kell engedni Õt. Ám én ilyesmit nem láttam rajta. Még azon a bizonyos utolsó napon is játszott egy hatalmas tuskóval. aznap délután séta után lefeküdt a helyére a pokrócára. többet nem ébredt fel.... :( Nagyon szerettem szerettük Õt. Soha nem tudom feledni. :(

Edited by csitra, 2011 szeptember 28. - 22:09.

[SNAKE]

Csitra, hogyhogy nem sokáig élt veletek? 9 év még egészséges kutyának is megfelelõ, õ meg betegen túlteljesített.

[Kistáltos]

Lassan el kell búcsúznom Sarah-tól, 13 éves briardomtól. Nem látszik rajta túlzottan a kor, jó étvágya van (sõt mi több, túl jó! ) éli egyszerû mindennapjait. Nem tud róla, hogy ma kiderült: daganatos, valószínû, áttétekkel. Így a mûtétnek nincs értelme, már a kora miatt sem. :( Mást nem tehetünk, csak az élete végéin mégjobban kényeztetjük. Remélem, még sokáig.

[Fifikusz]

Kistáltos, gondolj arra, hogy neked lesz rossz, nem neki. Ö nem tudja, amit te tudsz, és neki megadatik, hogy amíg él, vele vagy, és a végét sem kell kínok között megszenvednie. De nagyon nehéz a döntést meghozni. Neked sikerülni fog a megfelelö idöpontot kiválasztani, ebben biztos vagyok. Öreg német vizslám, Cooper 13 múlt, amikor nem volt más választásunk, mint az elaltatás. Még nagyon sokáig, amior megálltam valahol, a kezem önkéntelenül a buksiját kereste, de csak a levegöt találtam magam mellett. Ma már mosolyogva gondolok a sok együtt átélt dologra. Esténként, mikor bementem még a gyerekszobába megnézni, hogy minden rendben van-e, nem csúszott-e le a takaró valamelyikröl, mindig jött velem, ö is ellenörzött mindent. A pincéböl mindig egyedül hozta fel a konzervét, mikor megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve már vacsizni. Mai napig is hiányzik, de tudom, hogy jó élete volt, és ez a fontos.

[Kistáltos]

Magyaros megoldás.. Pár hónapja kölcsön adtam az egyik legszebb csivavámat egy ismerõsnek. Eszem ágában se lett volna odaadni, egyik tenyészkutyámról van szó, de mivel most nem tenyésztek vele, gondoltam, jó helye lesz. Megbeszéltük, a kutya nem ivartalanítható, mivel szükség esetén visszakérem és ha bármi gond van vele, akkor is szeretném, ha visszakerülne. Úgy tûnt, a kutya jó kezekben van. Egyszer jelezte felém a "bértartó", hogy egészségügyi gondok vannak. Kértem, hozza vissza a kutyát, ha a helyzet nem javul, ill. súlyosabb lesz, hisz nagyon jó orvosok vannak a közelemben. "Nem,nem kell, ura a helyzetnek" - hangzott a válasz. Teltek a hónapok, gondoltam, minden rendben a kutyussal... Ma kapok egy telefont, bocsi a kutyát elaltatták. Négy napja beteg volt. Kérdem: miért nem értesített? 4 nap alatt nem volt rá lehetõség??? Miért nem dönthetem el én, hogy elaltattatom-e? Miért nem láthattam, hogy beteg? Miért nem próbálhattam meg a gyógyítását én ? Nem gondoltam volna... Nyugodj békében, kicsi kutyám... :(((

[Csikasz]

Mik vannak! Részvétem Kistáltos!

[Kistáltos]

Köszönöm. Legalább láthattam volna még egyszer... :( Végig bõgtem a délutánt...

[Annie90]

Részvétem! :(

[Zarif]

részvétem :( :(

én is elengedtem az enyémet ma 3 hete :(

Edited by Zarif, 2011 november 9. - 21:41.

[Amai]

Én is elvesztettem az imádottamat, már kicsit több, mint egy hónapja... :(
Valószínûleg egy teherautó vagy valami magas jármû ütötte el, persze ott is hagyta... Még hazajött, otthon lefeküdt, hívtuk az állatorvost, aki azt mondta, hogy ez vagy gerinc vagy medencebaj, de nincs belsõ vérzése, lehet, hogy többet nem fog járni, de azért rendben lesz, vigyük holnap röntgenre. (Nem hozzá, ott nincs röntgen.) Este vele aludtam, reggel felolvastam neki a röntgenig, aztán elindultunk vele. Zokogtam, amikor a dokinál már egyáltalán nem tudott lábra állni (az elõzõ nap azért még igen), és egyáltalán nem is érezte a lábát. Gerinc. A doki azt mondta, valószínûleg eltörött a csigolyája, de épp volt egy kis probléma a röntgennel, ezért azt javasolta, hogy menjünk haza, majd hív. Még kérdezte, hogyha mûthetõ lesz-e, akkor megmûtsék-e. Úgy volt, hogy ha sikerül, minden probléma és sántítás nélkül fog tudni járni is.
Késõbb hívott a doki, nem tört csigolyája, semmije, ezért csinált egy gerincfestést. Azon szépen látszott, hogy egy kis részen becsípõdött a gerincvelõ, ezért nem érzett semmit. Megmûtötték, szépen javult. Aznap, mikor már mentünk volna érte, szétcsúszott a gerince. Ennek korábban semmi jele nem volt. Gyorsan megmûtötték újra, összecsavarozták. Másnap reggel nem ébredt fel. Belehalt a sok altatásba...
Kimondhatatlanul hiányzik... :(

[Kistáltos]

Sarah kutyám ma elment. :( 13 évvel ezelõtt látta meg a napvilágot kennelemben, anyja,apja nagyon jó kutyáim, díjnyertes, munkavizsgás briardjaim voltak. Sarah-nak nem szántam ilyen "pályát", Õ csak egyszerûen õrizte a házat itthon. Nem volt nagy munka, nem harapott, mindenkit szeretett, csak jelzett, ha kellett. Egy hónapja talán, hogy észrevettük a bõre alatt a csomókat. :( Az állatorvos már nem vállalta a mûtétet. A hétvégéig csendben teltek a napjai, nyugodt volt és lassú, nem ugatott,de étvágya volt. Szombat óta már nem akart felkelni. Ma az állatorvos segített Neki. :(

[zsebi0202]

Nagyon sajnálom :(

[Annie90]

Részvétem :(

[Kistáltos]

Köszönöm, jól esik.

[mi.kinga]

Velem nõtt fel, az én ölemben utazott hazáig, apró kicsi, hiperaktív kiskutyaként. Együtt aludtunk, a párnám volt a kedvenc helye. Eltelt 8 év és örökre itt hagyott minket. Nyugodj békében, drága kiskutyám. Hiányozni fogsz, a kis gomb szemeid, az ugatásod, ahogy felugrottál puszit adni...

[KwszeEdit]

Részvétem. :(

[Robi]

Janika



Év elején eltörte a lábát, bevasalták, szépen rendbejött. Már ki akartam vetetni a vasat, mikor két hete szombaton nem tudott állni a hátsó lábain. Sehol sem jelzett fájdalmat. Ügyeleten a gyanú elõször a mûtött lábra esett, hátha valami nyomja az ideget. Mivel hányt is, hétfõn irány a kórház, ahol a röntgenek és ultrahang alapján bél és hólyaggyulladás volt a diagnózis. Egy hét gyógyszerezés, rendesen mozgott, de a hányás nem szünt. Hétfõn kórház, ahol vékonybélszûkületet és rossz hasnyálmirigy adatokat találtak. Gyógyszeres elõkészítés után felnyitották. A tény elhalásos hasnyálmirigygyulladás fele körüli elhalással. Csütörtökre élénkebb lett, figyelt, pénteken ivott és sétált is, a hányás is csökkent, de a vérkép nem volt még jó. Kapott még egy napot. Ma délben mikor meghallotta a hangom, felállt, odajött. Mikor rámnézett, láttam, hogy a szemében megtört a fény. 12:35-kot felsegítettük a szivárványhíd feljáróján, ahol csendben átballagott.
Elõttem készült, a kezembe született, kétszer 3 nap kivételével mellettem volt, a kezemben ment el. Visszajött velem a tanyára.

[Kistáltos]

Ó, szegény. Hát mégsem sikerült. :(

[Õz]

Sajnálom :(

[Zebrabara]

Ó, nagyon sajnálom. :(

[Csikasz]

Jaj Robi ez rettenetes, részvétem!

[Kistáltos]

Szeretem, ha sok kutya vesz körül, gyerekkorom óta erre vágytam - és sikerült is, talán túlteljesítettem a tervet, de ez egyáltalán nem zavar. De egyszer eljön a pillanat... Ez évben már mentek el a "Nagy Öregek " közül, még sok öreg kutyám van, tudom, mi vár rám...most egy öreg csivim, aki a tenyészetem alapítója volt és Anyukám kedvence. :( Mimóza nevéhez méltóan kedves, nyugodt csivi volt, sok szép kölyköt hozott a világra, utódai nálam is vannak. kövér kutyus volt idõsebb napjaira, de egy-két hónapja a változatlan táplálás ellenére is fogyni kezdett. Pár napja kifakadt daganatot találtunk, az orvos azt mondta, ha eláll a vérzés, még hónapokig elél vele. Szombatra viszont láz, már enni is csak tisztább pillanataiban volt hajlandó, de akkor legalább evett. A diagnózis: méhgyulladás. Mivel öreg kutya, a szíve miatt kétségeim voltak a mûtét miatt, de asztalra került. A mûtét sikerült, bár volt egy szívmegállása, de mondta az orvos, harcolt a kis kutya, nem adta fel. Szombat óta infúzión, nagyon lassan, ne terhelje túl azt a kis szívet. hogy ne legyen túl nagy örömünk, a veséje állt le... Fél órája halk nyüszögéssel ébresztett, megsimogattam a buksiját, újra tiszta tekintettel nézett rám. Elbúcsúzott. :( 13 éves volt.

[Robi]

Szép kor. Sajnos egyszer véget ér. A Szivárványos Velõscsont ragyogjon Neki!

[Csikasz]

Részvétem!

[Annie90]

Sajnálom!

[Kistáltos]

Köszönöm. Sajnos sejtettem, hogy nincs már sok, csak elodázzuk a dolgokat, kapunk egy-két napot, hetet, de örök kérdés, jó-e ez az állatnak. :( Mimó nem szenvedett, köszönet a dokinak, aki a folyamatos fájdalomcsillapításról is gondoskodott. De mindig nehéz döntés. "Szivárványos Velõscsont"

[Fifikusz]

Nem az én kutyám volt, mégis megsirattam. Tegnap beleakadtam véletlenül a filmbe, és persze ottragadtam.

[Robi]

Bonifác elsõ bemutatkozása



kölcsönös kiválasztást eredményezett.



Az igazi barát,



akivel azért néha meg kellettküzdeni a helyért.



A korral járó betegség segítséggel történõ



gyógyítása ellenére állapota nem javult.
Az örökké ragyogó, gyönyörû, mélybarna szemei ma egész nap követtek, bár nehezen mozdult.



Ezekkel a csillogó szemekkel segítettem fel a Szivárvány hídra ma 19:30-kor, hogy csatlakozhasson a fiához, Janikához az én életem végéig tartó öröklétben.

[Fifikusz]

Nagyon sajnálom, nagyon szomorú elveszteni a kutyádat. Neki jó volt az utolsó pillanatig, mert ott voltál vele.

[Annie90]

Nagyon sajnálom! :(

[Kistáltos]

:(

[Csikasz]

Részvétem... :(