90 válasz a témához

[Menches]

Bocs Zsubaba! Megmenekültem,mégis van 1tanulom.Most telefonált,de az ajánlat áll.Ha véletlen erre jársz,bármikor!Most tûz az istállóhoz. Üdv Menches!

[Bai]

Szia Calypsoo!Gratulálok a lovadhoz! Már maga a saját ló is felemelõ érzés, ha valaki úgy jut lóhoz, ahogy Te, akkor meg pláne!Kívánom, hogy sok örömöd legyen benne.Ja, és sok sikert, hiszen a rajtengedély-vizsga már a zsebedben, és immáron a saját ló is megvan a sikeres versenyzéshez!Bai

[Degulo]

Calypsoo!Én csak ámulok, hogy ilyen létezik, mert ez egy csoda, ami veled történt! Egy álom, amely valóra vált! Õszintén gratulálok neked, és én is minden jót kívánok a pacihoz és az edzõdhöz is! Tényleg egy nagyszerû ember lehet!

[Banya]

Sziasztok!Azért írok hátha tudtok segíteni! Mert bizony 2-3 éve pánik félelmem van, ha lóra akarok ülni, ugyanis azóta mindig baleset történik velem lovaglás közben. Olyan véletlen szerû, peches baleset. Olyankor megfogadom, hogy többet nem ülök fel, de nem bírom, csak pár hónapig és akkor megint és megint összetöröm magam. Pl. Kislányom születése után pár hónapig nem lovagoltam. Gondoltam fokozatosan szoktatom magam, hát kezdtem karámban. Egy kancára ültem, aminek csikója volt. Az istálló melletti homokos karámban ültem fel, csak egy kicsit léptettünk. Már majdnem kész voltunk, amikor a kiscsikó lába beleakadt a földön heverõ villanypásztorba, ami azért volt a földön, mert már készülödtünnk kifelé és le lett akasztva a helyérõl, persze nem volt beüzemelve. A kiscsikó ahogy beleakadt még nem is volt semmi baj, csak ahogy õ kiszabadult belõle,-ez pár másodpercig tartott-, ráakasztotta valahogy az anyja lábára, persze rajrta ültem és a szerencsétlen állat, meg nem tudta, hogy mi van a lábán és elkezdett menekülni. És minél messzebb ment, a madzag vagy mi egyre jobban rágabajodott a lábára. Rúgott, bakolt stb, hogy megszabaduljon a valamitõl és rohant kifelé a karából, csak éppen nem a kijárat felé. Én persze rajta ültem és akkor még nem tudtam semmit, hogy mitõl ijedt meg, és ezért nem tudtam, hogy mi lesz a vége, meddig menekül stb. Hát a karámfa bizony nem állított meg. Megpróbáta átugratni, nem sikerült, így inkább lerombolta, persze én a hátán még mindig. És utána elöttünk a végtelen. Kerítés stb., ki tudja hol áll meg.Gondoltam jobban járok ha megpróbálok leugrani vagy valami hasonló. A mai napig nem tudom, hogy hogy értem földet. De nagyon jól néztem ki. A hátamon nem volt bõr, mert egy murvás, kavicsos talajra érkeztem. A hátamat úgy beütöttem, hogy nem kaptam levegõt stb.Persze utána már a lovat is megfogták, de én leestem, sõt azon csodálkozok, hogy egyátalaán addig hogy maradtam rajta.Hát ugye mire összeszedtem a bátorságomat eltelt megint pár hónap.Párszor futószáron próbálkoztam nem is volt gond, csak nagyon féltem. Már kezdtem bátorodni, gondoltam most már mehetek terepre.Összesen 4en mentünk. Minden rendbe is volt, szépen lassan ügettünk, beszélgettünk, végre sikerült elérnem, hogy a ló is rám figyeljen ne a többi lóra stb. Mert hát ez a ló nem ahhoz volt szokva. Csak lehet, hogy egy kicsit túllöttem a célon, és még az "útról is elvontam a figyelmét", ugyanis a kis banga a sima, egyenes, földesúton megbotlott és pofára esett. Én meg mint a csúzdán fejjel lefelé landoltam a földön, a pofámmal föltúrtam az utat, nem volt bõr a képemen, a kezem megrándult, nem tudtam fogni vele utána stb. A ló persze éppen, hogy nem lépett rám, de még az kellett volna.Gondoltam ilyen kézzel inkább nem folytatom a terepet, nem voltak azok a megbízható lovak.Így sajnos lépésben visszaindultunk az istálló felé, ami már nem volt túl közel. Erre jött a vonat. A lovak ismerték, mert az istálló és a karám mellett megy a vasúti sin van, úgyhogy semmi okuk nem volt rá, hogy megijedjenek, de ezt maggyarázd meg egy lónak. Ezek 4en 4felé egy vágtába menekültek. Ez egy teljesen sík területen, kukoricaföldek és búzaföldek stb. Gondoltam ezek hazáig meg nem állnak. De szerencsére a vezetõnk nem vesztette el a fejét és tudott rajtun segíteni azzal, hogy mit csináljunk. Befordítottuk a lovakat a kukorica felé, mert oda úgy sem mennek bele, csak ordította a vezetõ, hogy vigyázzunk mert a kukorica elõtt be fogják húzni a féket a lovak. Hát a négybõl hárman mgúsztuk az esést. A lovak valóban megálltak a kukorica elött, de az egyikünk leesett a lóról, akire a legkevésbé számítottunk. Én a rossza kezemmel, a vérzõ képemmel megúsztam. Aki leesett elvesztette az eszméletét. A vezetõnk összeszedte a lovakat, a szárat gondosan a nyakukra rögzítette, és egy vágtába rohant az istállóhoz,hogy segítséget hívjon. De mindez pár perc leforgása alatt. A másik lovas szerencsére egészségügyis volt és így viszonylag szakszarûen ellátta a még mindig eszméletlen társunkat. Mondanom sem kell, az elõzetes esésem, az õrûlt vágta rossz kézzel, a sérült társunk látványa teljesen megrémített. Azóta sem tudom feldolgozni. A társam súlyos agyrázkódást szenvedett átmeneti amnéziája lett, mentõvel vitték kórházba. Aztán kiderült, hogy nem az eséstõl lett baja, hanem az õ lova ijedt meg és ahogy kiugrott alóla, úgy megrándult a feje, hogy már attól nem halott, és nem is tudta, hogy mitörténik vele. Hát ehhez hasonló élmények jutnak nekem mostanság, mintha valami átok ülne rajtam. Mindig attól félek, hogy valmi nagy baj ér és akkor mi lesz a gyerekekkel stb. Szerintetek is el vagyok átkozva. Vagy ti is sokat estek. Egy ismerõsöm szerint két féle lovasember van. Az egyik már esett, a másik pedig le fog esni a lóról. Az elsõ pedig nem zárja ki a második kategóriát. Ez persze benne van a pakliba, na de ilyen sûrün.Szóval, ahányszor lóraülök mindig balesetet szenvedek egy kis túlzással, és csak az utóbbi években. Ja és ha esek, mindig 8napon túli a sérülésem. Gennyes horzsolás, gipsz, rándulás stb.Mit csináljak, hogy ne féljek?

[zsezse]

Szia Banya!Itt van egy [url="http://"http://www.kerekperec.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic;f=1;t=000294;p=1"]egész téma[/url] a félelem bérérõl, mindenféle jó kis horror történet olvasható benne.Írtam Neked egy pár gondolatot. [ 06 Agusztus 2002, 14:57: Az üzenetet átszerkesztette: zsezse ]

[Szami]

Sziasztok.Én lótenyészto vagyok.Eddig Dallos Gyula bacsit kisertem versenyeire,most Nemetorszagban lakom.Nem tudnam megszamolni hanyszor estem/mutetek,gipszek/.Egy lehetosegunk van:legyozni a felelmet es visszaulni.Minden felelem elvesz az eletunkbol.Bizzunk meg a lovakban es magunkban,hiszen tobbet kapunk,mint veszithetunk.Nem igaz? [ 13 Agusztus 2002, 15:16: Az üzenetet átszerkesztette: Szami ]

[Aniko]

Kedves Banya! Én is elég sokszor estem már lóról az alatt a 15 hónap alatt, amióta lovagolni tanulok.Minden esésem tanulságos volt, általában én voltam a hibás, nem a ló. Eddig még mindig visszaültem, bár volt már olyan, hogy enyhe agyrázkódással sétáltam vissza a lovardába a barátnôm lován, mert a ló hazament nélkülem....Nekem van egy olyan filozófiám, hogy amire sokat gondolsz, és esetleg félsz tôle, hogy bekövetkezhet, az bizony úgy is lesz. Tehát ha én úgy ülök fel a lóra, hogy "Úristen, csak le ne essek!", akkor le fogok esni. Ámde ha eldöntöm, hogy tök jó lesz, jót lovagolunk, egy hullámhosszon leszünk a lóval, én irányítok, nyugi van, nem ijedezünk, akkor ez bejön. Ez a gondolat hatalma, és nem csak a lovaglásra alkalmazom! Általában a pozitív gondolkodás elôre visz az életben, míg a negatív visszahúz.Szóval azt hiszem, valamilyen módon meg kell gyôznöd magad, hogy te igenis baromi jól kijössz a lóval, és veletek semmi nem történhet! Na persze ez nem egyenértékü az esztelen vagánykodással, amit nem díjazok semmiben, pláne a lovaglásban nem. (De gondolom, ez rád amúgy sem jellemzô). Most, hogy új oktatóm van, sokszor elôbb észreveszi, hogy ideges vagyok, mint én. Akkor rámszól, hogy "nyugi van, szedd össze magad és a lovat, gyerünk tovább". Ez az újrakezdésem elsô lovaglóóráján volt.Ugyanis áprilisban beszereztem egy porckorongsérvet, és 3 hónapig csak nézhettem a lovakat... :( Zsubaba! Anyukám engem a mai napig félt a lovaglástól, pedig 30 éves vagyok, igaz, 29 évesen kezdtem el tanulni. De miért akkor?, kérdezik sokan. Azért, mert addigra tudtam megteremteni az anyagi hátteremet ahhoz, hogy tanulni tudjak, és találtam egy helyet is, ahol megbarátkozhattam a lovakkal, lovasokkal.Kicsi korom óta vágytam lovagolni, és hiába nôttem fel vidéken, nem volt a közelben olyan hely, ahová járhattam volna tanulni.Lett ez a bizonyos porckorongsérvem, amire az orvosok azt mondták, hogy az egyirányú terhelés miatt jött ki (azaz monitorbámulás napi kb. 12 órában). Több orvos egymástól függetlenül ezt állította.Mire az én anyukám: biztos a lóról való eséstôl lett! Soha többet ne lovagolj, jaj-jaj! :eek: Mondanom sem kell, ez nem tartott vissza, és bár óvatosan, de alig várva az alkalmat, hogy újra a kedvencemen ülhessek, nyeregbe ültem. Fantasztikusan jó érzés volt ÚJRA LOVAGOLNI! Kb. ilyen volt a fejem utána még napokig: Bár picikét fájt a sérvem v. a helye, de nem volt vészes.Mára pedig (lekopogom) helyrejöttem annyira, hogy nyugodtan lovagolhatok.Pszichológushoz vinni téged azért, mert szereted a lovakat?! Marhaság, már bocsánat! Osztom a többiek véleményét: százszor inkább megyek a lovakhoz, mint egy füstös kocsmába, mert mennyivel jobb kiülni a karám mellé az illatos szénába beszélgetni, s közben a lovak önfeledt játékát figyelni? És ha valaki azt mondja nekem, hogy a ló büdös, hát az nálam elásta magát! :mad: Errôl az a dal jut eszembe, amit Sasvári Sándor írt az ô lováról... Nem tudom pontosan idézni, de a lényeg benne van: a ruháján ôrzi kedves lova illatát, és ez fantasztikus!! Bizony, minden lovas így gondolja ezt!A lómániánál jobb nem történhet az emberrel! Engem is meguntak az elôzô munkahelyemen a lovas sztorijaim miatt, akkor elhallgattam, s végül ôk érdeklôdtek, hogy mi van a lovakkal? Összességében: aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet!

[Banya]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Aniko:Összességében: aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet! [/QB][/QUOTE]Ezzel nagyon egyettértek!Egyébként köszönöm a tanácsot, a bátorítást. Egyett kell értsek veled. Már én is gondoltam rá, hogy ezért esek enyit, mert már elõre beszugerálom. Megpróbálom összeszedni magam és mást szugerálmi magamnak. Egyébként katasztrófa, hogy a lovak mennyire megérzik a feszültségemet! Már alig várom, hogy újra lóra ülhessek, csak elõször keresnem kell egy megfelelõ lovat a visszatérésre.Üdv!

[Zsubaba]

Nekem is volt olyan sokszor, hogy mondták nekem, hogy üljek fel a Millire, aki egy bolond 6 éves "csikó". És akkor arra gondoltam, hogy nem akarok felülni, mert tudom hogy földhöz fog vágni...de felültem... tudod... büszkeségbõlés akkor arra gondoltam már, hogy ismerem a lovat, és nem fog lerakni, ha meg meg is próbálja, akkor tudok annyira lovagolni, hogy kiüljem....és nem estem le! próbálkozott, de nem sikerült neki

[Angi]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: calypsoo: akkor egy picit offolok:Már amióta lovagolok azóta imádom az arab lovakat. 3 éve lovazok Zsejkén na azóta a Basa a szívemcsücske ....[/QUOTE]Húúú Calypsoo.. Nagyon gratulálok Basához. És nagyon meghatódtam, hogy vannak ennyire nemes lelkü emberek a földön. Sajnos ritka az ilyen, így egyben kétszeresen is szerencsés vagy, hogy ismerheted ezt az embert, és a kedvességének magad vagy a célpontja.Mégegyszer nagyon gratulálok Neked.

[calypsoo]

Hello!Köszike mindenkinek Most hogy visszajöttem Horvátországból mindennap kimegyek a pacihoz, egy edzéstervet csináltam és azalapján dolgozunk, jövõre távlovaglásban szeretnék indulni vele.Ma pihenõnapja van... így nem tudtam kimenni lovagolni :( De holnap kimegyek (bár nem tudom, hogy ráülök -e, ha nem tudok terepre menni akkkor most nem nyúzom).A jég azzal tört meg nálunk hogy lett lovam...Így most anyukám is és végre a hugaim is lóra ültek. Roberta aki rettegett a lovaktól felült Basára (eléggé kicsi, ahogy Simba is látta), sõt ügetni is mert és jön legközelebb is!!!Üdv: Calypsoo [ 22 Agusztus 2002, 18:54: Az üzenetet átszerkesztette: calypsoo ]