1814 válasz a témához

[Devil_girl]

Ezt a témát kizárólag azért nyitom,mert kiváncsi(ak) vagyok(unk) arra,hogy milyen véleményetek van a helyrõl! Mindenkinek a véleményére kiváncsi vagyok,akik oda járnak/jártak,csak oda akartak járni,de valamiért nem jött össze,és persze az edzõk véleményére is! [ Június 01, 2003, 23:57: Az üzenetet átszerkesztette: Devil_girl ]

[Dé]

Nahát nahát... A véleményemet most nem írom le, nagyjából már kifejtettem a Rajtengedélyes topicban. De mások véleménye engem is érdekelne, meg szerintem még sokakat!!!

[Filly]

Biztos olvastad a Nemzetközi Lovas Magazin májusi számában a hogyan menjünk terepre címû cikket, hiszen ez az újság rólatok és nektek szól. Na, én azon a cikken napokig röhögtem. Ez a véleményem rólatok.

[Devil_girl]

Bocs Filly,hogy közbeszólók,de én NEEEM járok a Tattersalba!És Dé sem!És nem olvastam a cikket,de ha gondolod belinkelhetnéd..Egyébként tévedni emberi dolog,és valahol el kell kezdeni lovagolni!

[Filly]

Anikó a héten felteszi a cikket. Kész gyöngyszem! Én egyébként egy szóval sem mondtam, hogy bárki is tévedett volna, csak hogy mekkorát röhögtem. Ha elolvasod a majdan ide is felkerülõ cikket, megérted.

[Dé]

Na én is kíváncsi vagyok mostmár arra a cikkre!.. Fõleg hogy így látatlanba jól leharaptad a fejünket!.. Mert most még én se értem, kíváncsi vagyok mi lehet benne!..

[Filly]

Dé! A tiedet ugyan miért haraptam volna le? A rólatok és nektek csak úgy általánosságban a tatterosokra vonatkozik, DG-nek címezve, mivel szvsz úgy tette fel a kérdést, hogy abból az tûnt ki, hogy õ tatteros. Mármint a szó igazi értelmében, vagyis ott lovagol. [ Június 02, 2003, 00:26: Az üzenetet átszerkesztette: Filly ]

[Õz]

A Ferenc-féle "A tatteros túrázni megy" kismiska ahhoz a cikkhez képest; annál is inkább mert Ferenc paródiának írta a magáét, ezek meg komolyan Egyébként nem lehet általában _a Tattersallról_ véleményt írni (illetve lehet, de senki nem azt teszi); ott a bérlovi, az OSC/ÁSE/CLC, a BLK, a magánlovak és magánedzõik... Mind külön kis világ.Másegyébként: szidni szidták már elegen; talán most itt hagyni kéne a "jót vagy semmit" elvet érvényesülni.Hallgatok. (ÁSE)

[Filly]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Õz: Ferenc paródiának írta a magáét, ezek meg komolyan [/QUOTE]

[Dé]

Filly! Sorry, csak Dev hozzászólásában megvédett engem is és abból már az ragadt meg a csökött kis agyacskámban, h nekem is szólt!.. De végülis évekig az voltam... De már jóideje nem vagyok. Hallgatni arany... De ez itt a beszélõ, nekünk elmondhatod. Bár csak finoman, hisz nem tudja megvédeni magát, aki nincs itt, ugye...

[Filly]

Ha évekig nem is, de én is voltam tatteros, 21 éve az öttusásoknál kezdtem lovagolni, Molnár Tamás irányításával.

[Devil_girl]

Filly!Jó,nagyon kiváncsian várom,a tévedést arra értettem,hogy a tati nem mindig fenékig tejfel.Õz!Nem az a célom,hogy lehordjuk a sárga földig,mert megvan a saját tapasztalatom/véleményem a dologról,egyszerûen érdekel,hogy kinek hogy jön be a hely!Egyébként külön-külön érdekel legfõképp a dolog,mert mindegyiknek megvan(volt)az elõnye és a hátránya is.Én speciel voltam bérlovis aztán ásés is. [ Június 02, 2003, 01:43: Az üzenetet átszerkesztette: Devil_girl ]

[Õz]

Ott kezdtem. Futószáras oktatás - kb 4 alkalom, minimálprogram. (Ülésem jóval késõbb, _edzõnél_ , a közben felszedett rossz beidegzõdéseket kemény munkával kigyomlálva lett csak.) Majdnem-mattkezdõként a vágtapályán gyakoroltuk a könnyûügetést, az oktató (?) tevékenysége kimerült abban hogy amikor elhaladtunk elõtte, beszólt valamit. Néhány hónap után nekem közbejött a vizsgaidõszak (akkor még komolyan vettem ), és utána sürgõsen kerestem másik lovashelyet. Nagyon rosszul viseltem az oktatás-hiány mellett az edzõ stílusát, a "profi ÁSÉsek" orrfönnhordását. Aki azóta is odajár (évf.társ), állítja hogy amikor a szûk, elszánt gárda van jelen; normális edzés is folyik. Lehet. Azt is õ állítja (meg mások is) hogy egyáltalán nem ritka eset hogy az osztály szinte valamennyi lova üres nyereggel rohangál felalá a pályán; mert történt valami, és mindenki leesett. Sztem ez _nem_ normális dolog; nem dicséri se a lóállományt se az oktatót.De én, mondom, nagyon hamar eljöttem onnan; és azóta nagyrészt olyanokkal beszéltem akik szintén otthagyták az ÁSE-t, nyilván nem az teszi ezt akinek bejön a hely, szóval - nem reprezentatív a minta A piszkoskodást ( ) félretéve; tényleg szívesen meghallgatnám, azoknak akiknek tetszik a (most éppen) CLC, mi tetszik benne.A Tatter úgy általában: nagyon nem csípem az olyan lovardákat ahol nincs karámozási lehetõség, és nem lehet terepre menni.

[Unicorn]

alapból rossznak tartom egy ilyen topic felhozatalát, hisz így megint kibeszélünk egy helyet... bár én már úgysem tehetem be a lábam a tatterba kicsit zokon vették páran, amit írtam a lovas továbbtanulás topicban...

[mandula]

Én is követtem el hibát: fél évg ott tartottam a lovamat, mentségemre szóljon: 0 tapasztalattal 15 évesen. a már nem tennék ilyet, rengeteg lelki (és testi) nyomorék lovat láttam arra...A cikk tényleg nagyon mókás volt, nekem különösen, mert elõtte 2 nappal történt meg, hogy a ccsikómmal, aki életében 1 szere volt 1 másik lóval terepen simán kimentünk ketten (egy hete volt elõtte kint utoljára) és tündéri volt. Ha jól betojsz egy lovon, mert terepre mész, az fél esés ))! Akármilyen zablát/másik lovat/fárasztást/martingált használsz.

[Aniko]

Nemzetközi Lovas Magazin2003/5l., 40. oldal Hasznos tanácsokTereplovaglásLó és lovas számára nincs is szebb dolog, mint egy kikapcsolódást jelentô tereplovaglás. De érdemes az elsô alkalommal kicsit óvatosabbnak lennünk, hiszen azok a lovak, melyek több hónapja mindennapjaikat egy poros fedelesben töltik, mesterséges megvilágításnál, különösen felszabadultan viselkednek, ahogy ismét kikerülnek a szabadba. Különösen azoknál a három-, négyéves lovaknál kell odafigyelni, amelyek elsô lépéseiket a nyereg alatt a négy fal között tették meg.Íme néhány jó tanács, melyekkel igyekszünk megkönnyíteni azt a bizonyos elsô kilovaglást.Ha lehetôség van rá, lovunkat tegyük ki karámba a tereplovaglás elôtt! Így a négylábú hozzászokhat az új talajviszonyokhoz, a naphoz, a szélhez, és az általuk felszabaduló energiákat azonnal le is vezetheti.Fiatal, illetve heves vérmérséklet? lovaknál talán elônyösebb a szbadban való futószárazást alkalmazni, így kisebb a sérülés veszélye. A legjobb megoldás, ha a lovat még a futószárazás elôtt is kézem sétáltatjuk tizenöt percig, így ha rögtön rodeóval kezdi a munkát, akkor sincs gond, mert már bemelegedtek valamennyire az ízületei.Ha az említettek közül egyikre sincs lehetôségünk, akkor dolgozzuk le a lovat egy kicsit a fedelesben, hogy legalább az istállógôz kijöjjön belôle, mielôtt újra szembetalálja magát a természettel.Ha tehát lovunk már kellôen hozzászokott az új környezethez, kezdetét veheti a tereplovaglás!A következô nagyon fontos dolog, hogy kilovaglás elôtt ellenôrizzük felszerelésünket. Egy megrepedt csat vagy egy kilazult szíj akár katasztrófához is vezethet.Terep elôtt nem érdemes drasztikus zablacserét alkalmazni, hiszen elég újdonságot jelent a ló számára a környezet, ezért szükségtelen gyarapítani ezeket. Ezenkívül pedig ne reménykedjünk abban, hogy egy élesebb zablával (legyen az pelham vagy feszítôzabla) könnyebben megfogjuk a lovat terepen, hiszen amelyik lónál munkában is tíz méterbe kerül, mire felveszi az ember vágtából ügetésbe, ott egy élesebb zabla terepen már nem segíthet. Érdemes tehát a lóval addig gyakorolni az átmeneteket, míg az teljesen érzékenyen reagál a segítségekre, és csak azután kockáztassuk meg az elsô terepezést. Addig pedig a karámozás bôven elég kikapcsolódást nyújthat számára.Ha mindenképp valamilyen segédeszközt kívánunk bevetni a tereplovaglás során, érjük be egy martingállal, amely megkönnyíti a felvételeket, ugyanakkor, ha a ló valamitôl hirtelen megijed, nem akadályozza, nem akadhat bele. Nem úgy, mint a kikötôszár vagy segédszár esetében.Indulás elôtt lovunk patkóját is ellenôrizzük, hiszen egy meglazult patkó nem tarthat ki sokáig terepen.Ha a lovat nem dolgoztuk le a tereplovaglás elôtt, akkkor itt is be kell tartani a 15 percnyi lépést, amíg ízületei bemelegednek. Egészségügyi szempontból tehát nem tanácsos rögtön vágtával indítani, azzal a céllal, hogy kifárasszuk a lovat. Ha fiatal lovunk van, terep elôtt érdemes összeverbuválni egy tapasztalt lovasokból és lovakból álló csapatot, és így nekivágni az útnak, hiszen az állatok általában egymás közt érzik a legnagyobb biztonságban magukat.Az elsô alkalommal, ha lehet, kerüljük az aszfaltozott utakat, hiszen itt ijedség esetén túl nagy a csúszásveszély.Kerüljük az eddig ismeretlen mezôket és földeket is, amelyek így tél után nagyon fel lehetnek ázva, ezért nem igazán biztonságosak.Visszafelé lépésben tegyük meg az utat. A lóról csak akkor szálljunk le terepen, ha az kézen is jól viselkedik. Sok ló ugyanis még a fedelesben sem hagyja könnyen vezetni magát, így terepen még kevésbé respektálja gazdája jelenlétét. Maradjunk ilyenkor inkább a nyeregben, és hagyjuk, hogy lovunk megismerkedjen az új környezettel, nézzen meg elôször mindent alaposan, akár felemelt fejjel is.A megnyírt lovat - ha a hômérséklet úgy engedi - lovagolhatjuk terepen takaró nélkül is, ha azonban fúj a szél és nem süt a nap, akkor ne induljunk el takaró nélkül. A tereplovagláshoz szinte kizárólag olyan takaró tanácsos, amely jól rögzíthetô, és lehetôleg a nyereg alá rakjuk, de úgy, hogy ne zavarja a lovat.Ha tehát kelló elôkészület után és felelôsségteljesen vágunk neki az elsô tereplovaglásnak, feledhetetlen élményeben lehet részünk, melyet az elkövetkezendô szezonban rengetegszer megismételhetünk majd. Zimmermann Barbara

[Palomino]

Huhúúúú. Nem tom én most minek számítok, de én 6 évet húztam le az ÁSE-ben. Elõtte 2-3 évet jártam egy magánlovardába, ami akkor úgy tûnt tönkre megy, ezért kellett új lovaglási lehetõség után néznem. Asse tudtam mi az a Nemzeti Lovarda, sosem jártam ott elõtte. Ha jól számolom 11 éves voltam akkor. Én is megtapasztaltam milyen az, "kisinek" lenni a "nagyok" között, de kitartásom nem ismert határokat. Aztán én is "felnõttem" és megfogadtam, hogy én kedves és segítõkész leszek a "kicsikkel". Sose néztem le õket és minig próbáltam segíteni, akár patakaparásról, akár nyergelésrõl vagy lóraszállásról volt szó. Ezek ellenére fogalmam sincs, hogy miként emlékeznek rám az akkori "kicsik", de nem tartom kizártnak, hogy általánosítva vagyok, mint "bunkó nagy". Már kb 2 éve nem járok oda és lassacskán kitárult elõttem a lovasvilág. Na jó, azért ennyire nem voltam elszigetelve Szerintem, így visszatekintve arra a pár évre, amit ott töltöttem, nem volt rossz. Azért, mert úgy mûködik, mint egy sport egyesület, aminek a célja, hogy fegyelemre, odafigyelésre és felelõsségérzetre tanítsa a gyerekeket. Fontos ebben, hogy a gyerekeket. Általában mindenki akkor kezd menekülni onnan, amikor elér egy bizonyos életkort, amikor már a maga ura szeretne lenni. Én úgy éreztem, hogy itt nem a lovaglást akarták(ják) megtanítani, hanem valami mást. Hogy is fogalmazzam... Inkább a törõdést és a felelõsséget az állat iránt. Itt belém verték, hogy mindig rendesen le kell pucolni a lovat mielõtt felnyergelem, mert ha feltörik a háta (mégha az a törött kápa miatt volt is), akkor nekem kell utána 2 hétig szõrén lovagolnom és ellátnom a sebét. Mindig ellenõrizni kellett a lovat a füle hegyétõl a farka végéig, hogy ép-e. Sok helyen láttam azóta, hogy mennyire nem így viselkednek az emberek a lovakkal. Persze saját egyszem lónál ez más, de ahol sok lóval dolgoznak, ott nincs mindig kikaparva a lovak patája, rányergelnek a feltört marra, stb. Nos, követve a "jót vagy semmit" elvét, még azt a jó felét említeném meg, hogy sokféle lovat ismerhettem meg. Akkor sokat bosszankodtam azon, hogy minden versenyen más lóval indultultam és sokszor csak pár nap állt a felkészülés és összeszokás rendelkezésére, de azt hiszem ez a "mélyvíz" technika volt. A gyors alkalmazkodás és az, hogy az ember akkor is feltalálja magát, ha egy váratlan helyzetben nem a saját szájíze szerint belovagolt ló van alatta.Az igaz, hogy nem éppen a legtehetségesebb lovakat kapja meg az egyesület (azért vannak rejtett tartalékok ;) ), de sokkal nehezebb egy "rossz" lovon jól lovagolni, mint egy tip-top belovagolt álomlovon. Sokkal keményebb munka (és persze sikerélmény!) egy szétesett tanlovat összeszedni, mint egy hetente versenyzõ díjlovat. Kitartást igényel, de szerintem sokkal büszkébb lehet magára az ember, ha egy ilyen lóval produkál, mint egy évek óta összeszokott páros.Rengeteg bosszúságon és kiboruláson estem át ezalatt a pár év alatt, de azért nem bánom, hogy Tatteros voltam. Egyetértek abban, hogy a lovaknak nem a legideálisabb hely és abban is, hogy aki profi lovas akar lenni, az ne oda menjen, de tapasztalataim alapján a lovaktól lehet a legtöbbet megtanulni és minél többféle lovon ül az ember, annál nagyobb lesz a szókincse a lovak nyelvén.Üdv: Palo [ Június 02, 2003, 11:38: Az üzenetet átszerkesztette: Palomino ]

[Devil_girl]

Ejnye Unicorn,mit tettél?Ne búsulj,egyébként én is kivagyok onnan tiltva.. ;) De ez nem zavar/gától abban,hogy meglátogassam életem szerelmét,aki ott van még egyenlõreEgyébként én is ott tanultam meg végülis lovagolni,volt ott egy tünci edzõ csaj,Ili,meg Szélhámos,akin rengeteget ültem.Ez a pac olyan volt,hogy ha hátrébb vittem a csizmám bakolt,ha rugdostam szintén,ha belerántottam a szájába,akkor felágaskodott.Hát megtanultam,hogy kell a pacikkal bánni.Aztán ültem szerelmemen(Aladdinon),akitõl szintén rengeteget tanultam,és már nem az lett fontos,hogy de jó,eltudok menni a lovakkal,hanem az hogy,szeretem ezt a pacot,és az se érdekel,hogy nem ülhetek fel rá,csak lehessek a közelében.Aztán átmentem az Ásba,és visszafejlõdtem Kb négy hónap alatt többet estem ott,mint lovas pályafutásom alatt összesen. Ami persze nagyrészt az én hibám is volt,de nem kellett volna olyan pacra ültetni egy hónapon keresztül,akirõl napjában 3x estem..De ettõl függetlenül,még mindig szép emlékeim vannak a helyrõl! [ Június 02, 2003, 16:39: Az üzenetet átszerkesztette: Devil_girl ]

[Fec]

Palomíno!Jó volt olvasni írásodat. Különösen azzal a kijelentéseddel értek egyet, miszerint:"a lovaktól lehet a legtöbbet megtanulni és minél többféle lovon ül az ember, annál nagyobb lesz a szókincse a lovak nyelvén"Az egész írásod pédaértékû hozzállást sejtet, mert mindíg az adott helyzetbõl kihozható legjobbra törekvés látszik belõle. Nem mindenkinek adatik meg, hogy rögtön a legjobb lovakkal, edzõkkel kezdje a pályafutását. A hozzáálás és a "kitartásom nem ismert határokat" együttesen egyre jobb és jobb helyzetbe kerülést eredményez. Ha valaki veszi a fáradságot és felkutatja a szerencsére rendelkezésre álló irodalmat is, nem maradhat el a fejlõdés, akár a Tatterban, akár a bécsi út tulsó végén kezdi...

[polgap]

Anno, sok évvel ezelõtt én is ott, az ÁSE-ben kezdtem lovagolni. Akkor más lehetõségem nem volt arra, hogy lovak közt lehessek, lovagoljak. Ahogy telnek az évek, egyre hálásabb vagyok azért, hogy ott, õk ezt a lehetõséget biztosították. Én is „kicsi”-ként kezdtem, majd bekerültem a „nagy”-ok közé. Én is lovagoltam sok lovon, versenyeztem is. Gondolom voltam bunkó „nagy” is Karcsinak abban maximálisan igaza van, hogy sokféle lovon kell ülni, hogy a lovas minél nagyobb tapasztalatra tegyen szert. Persze akkor, ott én is utáltam ezt a rendszert, de most visszagondolva volt benne ráció ( meg nem is).Nekik köszönhetem azt, hogy a lovak az életem részeivé váltak és, hogy ennyi idõsen egy nyugdíjas herélt, egy élete virágjában lévõ kanca és másfél hónapos csikójának büszke tulajdonosa lehetek.

[Orsi]

Oh, meghatódtam. ;) Tényleg jó dolog olyan lovakon ugratni, akiken még sosem ültél, és persze pályát menni velük.A mostani edzõm múlkor felültetett egy olyan lóra amelyik a bérlovardában is helyt áll, aztán felültetett az egyik legjobb lovára is, hogy azzal is menjek pályát.Mondanom sem kell a rosszabb lóval jobb pályát mentem, meglátszik milyen lovakhoz vagyok hozzászokva.

[Csuti]

Na, gyertek gyorsan vissza!Most olvastam el a cikket. :eek: Ez teljesen komoly?!? Még, ha Vágtabetolós írta volna, akkor tudnék röhögni, de így nem tudom mit csináljak. Sírjak vagy nevessek?

[Palomino]

Jöttem vissza ;) RC! Itt válaszolok a Havas betonos topikban írottakra:Igen, elfelejtettem hozzátenni, hogy tisztelet a kivételnek. A lovardáknak, akik megtanítják a lovasokat nyergelni és a lovasoknak, akik igénylik megtanulni. Remélem, hogy egyre több ilyen lovarda és lovas fog egymásra találni, mert ha az egyiknél hiányzik ez az igény, akkor vége a dolognak...

[Devil_girl]

[ Június 04, 2003, 22:19: Az üzenetet átszerkesztette: Devil_girl ]

[Dé]

Na, jó, hogy újra megnyitotta kapuit ez a topic! Eeeegen, mostanában gyûlnek a furcsaságok arrafelé, de én azt hiszem, ez személycseréknek köszönhetõ sajnos... De azt meg kell hagyni, hogy régen az ott töltött évek alatt sokat tanultunk ott Devvel együtt (és nem feltétlenül a lóverést, bár volt, aki megpróbálta a fejünkbe ültetni a dolgot... ) és szép idõket éltünk meg. Nem lehet egyértelmûen rosszat vagy jót mondani a Tatiról, ahogy egy lovardáról sem, hisz megvannak a jó és rossz oldalai is. Más kérdés, hogy jelenleg inkább a rosszak kandikálnak elõ, de ennek is megvannak a maga okai...

[Zsuzska]

Én azt hiszem, értem, hogy mire gondolhatott Piaffe, legalábbis ha arra, ami nekem eszembe jutott arról, amit írt, akkor abban azért van némi igaza.Amikor én elkezdtem a Tatiba járni, még voltak ott olyan emberek, akiket lehetett lesni a pálya szélérõl, akiket példaképnek lehetett venni, akik kapcsán mindenféle álmokat lehetett szõni, amit ha valaki nagyon akar, esetleg meg tud valósítani. Akkoriban ott volt még pl. Dallos Gyula és tanítványai, akiket sokszor lestünk az öltözõ ablakából hazamenetel elõtt, láthattuk Aktiont otthon, edzésen...Aztán ott volt Ferdinándi Géza bácsi, akitõl zengett ugyan az egész Tati, de az õ tanítványait is érdemes volt figyelni... A bérloviban pedig aki tényleg akart, az szerintem tanulni is tudott. Amikor látták, hogy az ember egész nap ott lóg, pucolja a lovakat, egyáltalán megpróbál minél többet magába szívni, akkor azért több odafigyelést is kapott (egyébként én lehet, hogy mázlista vagyok, de ugyanezt figyeltem meg a többi lovas helyen is, ahol megfordultam, egy kivételével). És ha valakinek arra volt igénye, és valóban akarta, tovább tudott lépni az egyesületekbe, vagy Dallos Gyulához, vagy ki tudja, kihez, akikrõl nem tudok, vagy nem emlékszem. És ez amennyire én tudom/emlékszem, nem pénz vagy ilyesmi kérdése volt, hanem akaraté és tehetségé, általában. Hogy most mi van, azt nem tudom, pár éve már csak szökõévben egyszer járok arra.Arra a bizonyos "akinemvágtázik" kezdetû mondatra meg én is emlékszem, de arra is, hogy milyen boldog voltam, mikor elõször sikerült kint tartani a lovat! Persze nem mondom, nekem is volt ott sok kudarcom, csalódásom, de nagyon sok mindent kaptam is. Én is eljöttem egy idõ után, és valószínûleg ha elõbb tudok jobb lehetõségrõl, elõbb eljövök, de nem azért, mert az eleve nem jó, hanem mert nekem nem volt jó, nem arra van igényem, amit a továbbiakban ott kaphatok. Viszont például amire esetleg Piaffenak lett volna igénye, azt megkaphatta volna.

[Dé]

Nagyjából én is errõl beszélek... (Nem Piaffe dolgában, hanem a tatiéban, h lehetett ott tanulni sokat etc)

[sarolta]

Kedves volt ÁSE-sek!Nem lehet,hogy valami ismertetõ jelet adtok magatokról? Én is két évig voltam Ásé-s, és lehet,hogy ismerõsökre találok itt...Ami a Tatit illeti:nem rossz hely...legalábbis ahogy már valaki írta egy bizonyos korig talán jó. De aztán az emberben elõtörnek egyéb igények a lovagláson kívül: lóápolás,terep, karámozás, stb...Bennem is visszacseng néha a bérloviból Józsi bácsi hangja: aki nem vágtázik..., meg ahogy futószárazta Miltont és Kalifát egyszerre...,meg a lóosztások bérben, Áse-ben egyaránt... az elõbbiben érdekes volt, és könyökölni kellett, az utóbbiban pedig mindig gyomorgörcsöm volt... a stílustól és a lovaktól némelyikétõl egyaránt.De visszagondolva én sem éreztem rosszul magam, amikor ott voltam..aztán ahogy eljöttem láttam be,hogy nem az volt, aminek lennie kellett volna.Persze még sokszor elémvillan a jó öreg Regula,meg az Áse-bõl a kis Nevada (aki mostmár a bérben van)és Mister, meg Hucky...Nem volt az rossz...jó ki csapat voltunk...Én nem voltam sem kicsi, sem nagy...csak olyan átlag az egyesületben, de azt én is megfogadtam,hogy soha-soha nem leszek bunkó a kicsikkel, és segítõkész leszek...mert az rossz volt...amikor pl. a vágtapályán leordítottak szinte a lóról a nagyok,akik nyilván már mindent tudtak... :( De akkor szerettem oda járni... [ Június 05, 2003, 22:15: Az üzenetet átszerkesztette: sarolta ]

[Dé]

Igen, ez az egyik fõ baj, de ez nem csak a Tatira igaz; hogy olyan szinten lenézik a kezdõket, ahelyett, hogy segítenének, hiszen õk a nagy, tapasztalt lovasok (vagy nem)... Nem is beszélve a Tati hierarhiájáról!!! Nem gyõzik egymásra villogtatni a szemüket az egy-egy körben mozgók... Néha már szánalmas. De ez nem egyedi eset azért.

[Õz]

Ümm. Bennem 3hónapos, gyakorlatilag mattkezdõ státuszú ottlétem alatt (ÁSE) annyi rögzült, hogy vannak azok akiknek csinos kekiszínû lovasmellényük van, na õk a profik akik orrukkal súrolják az eget; meg vannak a mellénytelen plebejusok. Jajj, a Mister... Így utólag visszanézve, ha nem lennék egészen-teljesen biztos benne hogy õ mén volt; hát nem hinném el (rajta tanultam akkoriban, bezám Nagyon pocsék volt tavaly Üllõn felállni-képtelenül viszontlátni. :( )

[Dé]

Még mindig megvannak azok a mellények...

[pikeur]

sziasztok!Sokáig gondolkodtam, hogy merjek e hozzászólni ehhez a témához, hiszen a vélemények annyira egyöntetûek a Tattersallt tekintve, és ahogy olvastam õket, rájöttem, hogy mindenkinek igaza van valamilyen szinten. Az érdekes az, hogy én a negatív véleményeket, csak, mint külsõ szemlélõ láttam akkoriban amikor még én is oda jártam.Itt a bérlovardára gondolok, az igen rossz állapotú lovakra, és a nem mindíg célravezetõ lovasoktatásra.Én a kilencvenes évek végén kerültem oda.Elõtte Gödöllõn lovagoltam az egyetemi lovardában sok-sok éven keresztül, de fejlõdni csak önerõbõl tudtam, miután egy kedves öreg bácsi Tóth Pista bácsi végle eltávozott közülünk. Addig õ oktatottaki olvasta a bemutatkozásomat olvashatta, egy évig csk futószárazott és megtanított a helyes ülésre szõrén, nyereggel minden jármódban. Most lehet, hogy néhányan kikerekedett szemmel néztek, hogy lehet ilyen sokáig futószáron lovagolni, de amikor én kezdtem még csak kilenc éves voltam. (a legfiatalabb a lovardában)Pista bácsi pedig nagyon lelkiismeretes volt.(nem olyan, mint manapság a legtöbb helyen)Szóval, ezek után megfelelõ alappal rendelkeztem, de nem tudtam tovább lépni.Aztán kaptam egy lovat egy SAJÁT LOVAT! Ekkor, már egy barátnõm révén megismerkedtem a díjlovaglással. A lovam nem volt egy õstehetség, de amit ki lehetett belõle hozni azt kihoztam.Ez, bár nem volt annyira szembetûnõ eredmény, nekem a mai napig a legnagyobb siker amit lóval elértem.De visszatérve a lényegre a témára. (Bocs', ha eddig OFF voltam.)Gyakran jártam a Tatterba Gyula bácsi edzéseit nézni, tanulni.Egy versenyen indultam a lovammal, (egy Vasért-kupán) és az akkor egyetemista barátnõm megkérte, figyeljen már rám egy kicsit, szegény egyedül edzõ kislányra. Hát mondanom sem kell a lehetõ legrosszabbul ment a lovacskám. Ekkor Gyula bácsi felült rá és öt perc alatt úgy ment vele, mint én legmerészebb álmomban sem.Aztán eltelt sok idõ, én rendíthetetlenül kijártam nézni az edzéseit, és egyszer odahívott magához, megkérdezte, mennyire giondolom komolyan a díjlovaglást. Persze rögtön rávágtam, hogy naná, hogy nagyon komolyan gondolom.Másnap lovagolnom kellett az edzésén.Remegõ lábakkal készültem neki. West pointnak hívták a lovat amire ülnöm kellett.Addig még soha nem ültem ilyen nagy mozgású lovon.Osztályban lovagoltunk, majd külön feladatokat kaptam. (nyújtott ügetés, féloldalzások, nyújtott vágta, stb) Soha nem éreztem azelõtt milyen is az igazi nyújtás. Elméletben tudtam a segítségeket, de a gyakorlatban azelõtt még soha nem próbáltam.Nem volt valami fényes, de látott bennem tehetséget, így maradhattam. Három évet lovagoltam nála, de soha nem éreztem senkinél sem többnek, vagy ahogy többen írtátok nagyobbnak magam. Az akkori tanítványai egyébként sem voltak sokan.Zsófin kívül még két lány és, ha jól emlékszem néhány fiú lovagolt ott. A többiek németek voltak akik fizettek az edzésekért.Szóval a Tatter nekem nagyon sok tudást adott Gyula bácsin keresztül, akirõl mindenki azt gondol amit akar, de amit az én gyengécske lovammal tett azalatt az öt perc alatt, amíg ült rajta bebizonyította, hogy nem csak a jó lovakon tud eredményt felmutatni.Írom mindezt azok után, hogy elõtte szinte csak terepre jártam lovarda híján, és a repülõtéri síkság volt a "díjlovagló négyszögem", és a természet folyton változó illatait szívhattam magamba nap, mint nap. Mindezek után a Tattersall város közepi abszurditásában lovagoltam télen nyáron nyelve a port; s mégis nagyon jó emlékekkel, tudással gazdagodtam általa. ;)

[realcowboy]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Huxley: A téma olyan volt, hogy vagy rózsaszín lesz és illatos, és akkor marad (de minek)...[/QUOTE]Hux!Igazad volt!De felfedeztünk egy új dolgot. Csak le kell verni a lakatot és rózsaszínû lesz minden!Jaj de csodás !

[Devil_girl]

Sarolta!Kb két és fél éve jártam az áséba,több mint féél évet!Én voltam az a béna,aki vagy Tomajt kaptam(és akkor egy edzés alatt legalább 3szor leestem),vagy Orvvadászt,akit szintén nem csíptem túlzottan.Csenger volt a kedvencem,és a Klaudiával, Krisztivel ,és Csemivel mentünk át(õk még mindig ott ûzik az ipart).Így utólag visszagondolva jó volt a dolgo,akkor nem tetszett,hogy a lóosztásnál gyomorgyörccsel kellett ott állni,hát még amikor fel kellett ûlni Legemlékezetesebb az volt,amikor Izaurával egy pali kivágtázott a fedelesbõl Huh Karcsi milyen mérges volt! ;) Dé!Ugye mi soha nem tartoztunk a bunkó nagyok közé? (mi már kicsinek is bunkók voltunk) tongue.gif Amikor én elkezdtem a bérbe járni,az akkori nagyok taljesen lenéztek ránk,tisztelet a kivételnek,és emléxem amikor megkértem õket,hogy segítsenek kiröhögtek,hogy de béna vagyok,hogy még ezt sem tudom megcsinálni.Ez olyan rosszul esett,hogy megfogadtam,hogy én nem ilyen leszek,és szerintem mi már nem is voltunk ilyenek,mindenkinek segítettünk,volt hogy negyed óra alatt 3lovat nyergeltünk fel,meg hasonlók.A tatiban az a rossz,hogy pölö trágyázást,meg ilyeneket ki se próbálhatsz(az ottaniak nem is vágynak erre),de szerintem egy kis tapasztalatra sükség van.De nekem sikerült Volt egy ídõszak,amikor az akkori kedves lovászaink nem igazán dolgoztak,és akkor volt alkalmunk megtanulni azt,és mi nagyon szivesen csináltuk ezt is,nem Dé?

[sarolta]

Kedves "Girl"!Én már régebbi róka vagyok ennél...én 93-96 között jártam az egyesületbe...Tomajt, Csengert csak Kláritól -egy csoporttársamtól ismerem,aki máig is ÁSE-s.Sajna akkor mi nem voltunk ismerõsök :( sarolta

[Devil_girl]

Sarolta!Klárinak ugye Csenger a kedvenc lova(legalábbis régen az volt,ugye?)Mert akkor tudom kirõl beszélsz!!

[Dé]

Dev! Azt hiyzem, mi nem voltunk bunkó nagyok soha, laglábbis abban az értelemben biztos nem, hogy mint a régi generáció, röhögtünk segítés helyett... Emléxem, amikor egész délutánt azzal töltöttük, h mindig mindenkinek mindent megmutattunk és megcsináltunk, aztán mi 2 perc alatt nyergeltünk fel a haladóra (ohh, a haladó lovasok )!.. Jaja, mi trágyáztunk is, de abból most sincs hiányom, Szelcsi alatt mi trágyázunk és vagy én lapátolok vagy én tolom (messze!!!), úh nem panaszkodom... Más. Nem arról van szó azt hiszem, h minden rózsaszín lenne, mióta lekerült a lakat! Úgy hiszem, már az elején sem kizárólag negatívumok kerültek említésre és nem is az volt a cél, hogy egyértelmûen szidjuk a Tatit, csak egymás véleményére voltunk kíváncsiak... Mostanában nem árt a Tatternak sem egy kis pozitív reklám, azt hiszem. Azon kívül jót is, rosszat is elmondtunk elejétõl fogva, nem hiszem, hogy rózsaszín ködben úszkálnánk. De javítson ki, aki úgy érzi, tévedek...

[sarolta]

Igen, kedves Girl!Klárinak Csenger a kedvence!

[Devil_girl]

Sarolta!Közben rájöttem,hogy én ismerem õt,egyszer megengedte,hogy felüljek Csengerre,akkori "edzõm" nagy örömére.Áséban nekem is õ volt a kedvencem,világ egyik legaranysabb lova(persze csak Aladdin után)

[Mango]

Hi!!!Lehet egy hülye kérdésem??Mi az az ÁSE????Én is jártam a tatiba egy kis ideig, mindiga Kökin lovagoltam. De csak itt hallottam elõszörazt, hogy áse!! :confused: