Közzétéve 2006 január 24. - 9:59
Duzzog a fene! Nem is kívánok itt sem veled, sem másokkal vitába bocsátkozni. Majd megbeszéljük a gondjainkat, amikor találkozunk. (Pl. holnap, nálad.) Egyet engedj meg azért nekem: ne mondd nekem, hogy csúsztatok! Erre ugyanis harapok. Jelenleg nincs a találkozónak számomra elfogadható stratégiai célja. Illetve az ami most kinéz, az nekem nem tetszik. Ez persze az én bajom, hiszen ha a többségnek tetszik, akkor rendben van a dolog. Nekem az a bajom, hogy Tatár sokkal több lehetne, mint aminek most kinéz. Szerintem kifejezetten hiányzik a lovas társadalom számára a rendezvények palettájáról egy olyan rendezvény, amelyik a lovaglást nem, mint sportot, s nem is mint cirkuszi számot állítja a nagyérdemû elé, hanem a szabadidõ eltöltésének a mai modern kor embere számára is élvezhetõ módjaként, természetközeli életformaként, a technikai civilizációból, a napi taposómalomból való - ha csak ideiglenesen is - alternatív kitörési lehetõségként mutatja fel. Ilyen rendezvényrõl nem tudok egész Európa szerte sem, de még a világon se nagyon. Valami ilyesminek indult Sóskút, s ilyen irányba kezd fejlõdni a Juniális is, de az elõbbiben mégis inkább a sport, az utóbbiban pedig a cirkusz dominál. Már régen a nemzetközi válás rögös útját taposnám a Lóbarátok Találkozójának szervezõjeként a szívem szerint. Ennek az útnak már tavaly nekivágtam volna, de az idén már semmiképpen nem tudom elképzelni azt, hogy egy I. tatári összejövetelre hajazó rendezvény szervezõjeként tevékenykedjek. Számomra csak egy út látszik járhatónak, a professzionálisan szervezett egyre nagyobb létszámú, nemzetközi rendezvény, amelyik nem csak az oda ellovaglók számára, hanem a nagyközönség számára is nyújt valamit. Egy ilyen rendezvényt nem szervezni kell elkezdeni elõször, hanem felépíteni elméletben. Ki kell találni. Ehhez nem találtam igazán partnereket eddig, s ebbõl arra kellett következtetnem, hogy vagy az elképzelésem rossz, vagy partnereket kell váltanom. Vagy velem van baj. De mindenképpen abba kell ezt hagynom. Mit reméltl egyébként tavaly, Péter, hogy akasztunk le külföldi résztvevõket, ha a rendezvény elõtt pár nappal szólunk nekik? Persze, hogy nem jöttek tavaly! Én tavaly kerestem kapcsolatot szlovák és erdélyi lovasokkal, tetszett is nekik az ötlet, s az idén már el is jöttek volna, ha idõben kapnak meghívást, programot, stb. De 2005-ben már arra sem volt idejük, hogy a szomszédba átszóljanak, hogy van egy lehetõség Magyarországra jönni. Ez nem Rancher hibája, a lehetõség túl késõn nyílt meg. De ezzel a szervezéssel és hozzáállással, ami most van, az idén sem valószínû, hogy jönnek külföldrõl. Már megint el van késve a dolog. Te költöztél, lovardát építesz, én melózom, ki fogja akkor össze a szervezést? Profizmus nélkül semmit nem lehet elérni, nem lehet fejlõdni, megtervezni, kivitelezni. Látod, már mi magunk, westernesek sem tudunk idõpontot egyeztetni, mibõl gondolod, hogy majd a külföldiek igazodnak a tatári idõponthoz, ha még a Juniálissal sem lehet összehangolni az idõpontot fél évvel elõtte indítva az egyeztetést?Igen, már tavaly is tele volt pár dologgal a törpöm. Az idén meg még jobban tele van. Hányok az emberektõl, sajnos. Képtelenség megalapítani egy rohadt western szövetséget is pl. Ha meg is alakul majd végre, akkor a hírek szerint a reining szakágban vegzáló tudja a fene kicsodák elsõ dolga lesz állítólag az ügyészségen megtámadni. Miféle világ ez? Nem normálisak az emberek állítom. Rossz a kedvem, kétségtelen. DE ne rajtam kérd számon, hogy miért nem lelkesedem, miért nem ötletelek! Az idei Tatárt úgy illett volna elkezdeni szervezni, hogy leülünk páran, akik eddig is megszabtuk a történések irányát, akik szerveztük a programokat, s el kellett volna dönteni, hogy a rendezvénynek milyen koncepcióval milyen irányba kell fejlõdnie, kiknek az érdekében, kiknek szervezõdik, ki szervezi, hogyan szervezi? Meg kellett volna beszélni, hogy a jövõre vonatkozó elképzelések mennyire esnek egybe, vitázni kellett volna, s miután megvan a konszenzus, csak akkor kezdeni a szervezkedést. Már tavaly is megmondtam, hogy szerintem ez az amatõr módon való szervezkedés nem tartható fenn, profi szervezésre és felelõsre van szükség. Az elsõ súlyos baleset nyomán elõálló helyzetben bizony gond lesz. A kezdeti lelkesedés és a szerencse átsegített ezeken és hasonló dolgokon, de ez nem lesz mindig így. Amikor a Holt-Tiszánál jött a rendõr, s valakit hirtelen meg akart büntetni a lovak fürdetése miatt, mindenki egy emberként rám mutatott, hogy én vagyok a szervezõ, s a rendõr az én adataimat írta fel pedig voltunk ott 30-an, s én nem is vittem le lovat a vízhez. Az, hogy nem lett belõle ügy, nem az ott lévõ lovasokon múlott. Õk simán elvitették velem a balhét. DE nincs is ezzel bajom, hiszen valakinek el kellett vinnie, nem lett volna értelme, ha mindenkit megbüntetnek. De megmondom õszintén nem örültem volna neki, ha mondjuk környezetszennyezési bírság vagy természeti károkozás címén kiszabnak rám mondjuk 100.000 ft bírságot. Ha meg - ne adj Isten! - meghal valaki egy balesetben, akkor végképp nem esne jól, ha mindenki rám mutugatna, s azt mondanák: Õ a fõszervezõ? Bele sem gondolva, hogy valójában semmi közöm az egészhez, hiszen nem felelõse vagyok a rendszvénynek, hanem a leglelkesebb résztvevõje. A profi szervezés egy nagy létszámú, hosszú idõre tervezett, fejlõdõ, nemzetközi szintre kacsingató rendezvény esetén szükséges (de nem elégséges) feltétel. Ezt lehet vitatni akkor, ha a rendezvénynek nem azok a céljai, amiket én annak idején illetve jelenleg is beleképzeltem. De ha azok, akkor ezen nem lehet vitázni! Te sem vagy, én sem vagyok profi szervezõ. Az elsõ Tatáron napszúrást kaptál, s már délelõtt elvonultál, s az egész levezénylése egyedül rám maradt. A legutóbbi esetben két szervezett program volt látványosságnak: 1. western OB fordulói, 2. CART. Ez nem volt jó tavaly, hiszen valóban szinte le kellett dugni a torkotokon az OB fordulót. Megjegyzem halálra untuk volna magunkat nélküle. Eddig minden Tatáron engem ostromoltak az emberek, hogy mi lesz a program, mikor mi kezdõdik, hol van ez, hol van az, stb. Mindhármat végigdolgoztam, s még csak köszönetet se nagyon kaptam érte. Az idén szóba sem került az OB, de ahogy látom más se! Nincs semmi elképzelés, nincs irányt szabni akaró akarat, nincs stratégiai célkitûzés, csak úgy alakulgatnak majd a dolgok. Remélhetõleg akadnak majd segítõid, s mégis csak lesz valami program, élvezetes idõtöltés kerekedik újfent a dologból. Erre azonban nem nagyon látok jelen pillanatban igyekezetet. Szemmel láthatóan három embert érint mélyen Tatár szervezésének ügye. Téged, Kajdácsit és engem. A többiek eljönnek majd, dolgoznak is majd, mint a güzü, ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak, jól is érzik magukat ha lesz elég sör és lángos, talán még ötletelnek is a szervezés során, de startégiai terveket kovácsolni, döntéseket hozni, felelõsséget vállalni igazából ez a három ember volt hivatott eddig. A dolog valóban Fórum Összekovácsolási Hadgyakorlatnak indult, s ilyen alapon Hux-éknak is ott lenne a helye a jövõt érintõ kérdéseket tárgyaló asztalnál, de egyrészt eddig látványosan távoltartották magukat ettõl a szereptõl, másrészt már a második évben átkeresztelõdtünk Lóbarátok Országos Találkozójára, pont azért, hogy a fórumon túlra is kiterjeszthessük. Már akkor nem titkolt célom volt, hogy egyre nagyobb létszámú, egyre színesebb, s a bevezetõben említett célok érdekében szervezett rendezvénnyé szeretném alakítani Tatárt. Te és még páran kézzel-lábbal tiltakoztatok, s tiltakoztok ez ellen. Érdemi vita nélkül nem tudom lemérni, hogy kivel ért egyet a többség, s ezért már tavaly is félre akartam állni, amikor a hátam mögött, magánüzenetekben és magánbeszélgetésekben kampányoltál az OB megrendezése ellen. De akkor már az OB ki volt hirdetve, a versenyzõk készültek rá, állításoddal ellentétben Kajdácsinak sem volt semmi kifogása a dolog ellen, sõt örült neki, ezért azt akkor még végigcsináltam. Most azonban más a helyzet. OB nem lesz, nem vagyok elkötelezve semmilyen irányban, s nem akarok részt venni olyan tatár szervezésében, amilyennel elvi alapon nem tudok azonosulni. Attól persze, hogy nekem nem tetszik az amatõr szervezés, a dugjuk össze a fajünket 200-an, s találjunk ki valami jót közösen, s bízzunk benne, hogy az idén sem lesz baj, amiért majd nekem, Kajdácsinak vagy neked kell elvinni a balhét stílusú hozzáállás, attól még a találkozó minden valószínûség szerint remekül fog sikerülni így is. Ahova 50-200 lovas elmegy, ott mindenképpen van feeling. Ahol Gumilovas Jezsõjének Midnight Boogie-ja nyomja az esti koncertet, ott nagy baj a hangulattal nem lesz. De nem tudom, mit kell azon fennakadni, hogy nekem más a véleményem, averzióim vannak ezzel az egésszel? Igenis nehezményezem, hogy nem hívtatok meg Kajdácsival egy beszélgetésre a szervezés megkezdése elõtt. Kitûzted az idõpontot, tárgyalsz Kajdácsival, önkormányzattal, KLP-vel, franc se tudja kivel, döntesz, s én ezekrõl semmit nem tudok. Mit akarsz akkor rajtam számonkérni? Egyébként egyetértek azzal a hozzáállással, hogy egy ember (jelen esetben jómagam) véleményét ki nem szarja le, amikor több száz kedvét keressük? Vagy attól félsz esetleg, hogy nem egy ember véleményérõl van szó, és esetleg komoly veszélybe kerülhet Tatár hosszabb távon? Ha hiszel magadban, a vonzerõdben, abban, hogy a találkozó a jól megfogalmazott és artikulált, s e miatt széles körben ismert és elismert stratégiai céljai miatt sikerre van ítélve, a szervezõk személye, anyagi és erkölcsi ereje elegendõ biztosíték a szponzoroknak, a médiának, a megcélzott hazai és külhoni résztvevõknek, stb., akkor nincs mitõl tartani!