Üdv. mindenkinek!
Elszomorított, hogy elvették azt a topikot, amiben kényszeredetten a legaktívabb voltam az elmúlt pár évben, de elismerem, helyes lépés volt. (Vagy legalábbis igyekszem elismerni...)
Ez a téma, főleg, ahogy a beszélgetés elindult benn, érdekel.
Nem igazán értem, eredetileg mire indult, mi, mi lenne a konkrét tartalma, az nem derült ki számomra, de lassan a miért ilyen, vagy hogy lenne jobb a lovashelyzet topikokhoz kezd hasonlítani a tartalom, így bele szólok.
Eddig egy EXCA versenyre jutottam el, (nézőként,) Gyirmóton a Kisalföld vágta egyik kísérő rendezvénye volt idén, és a várakozásaimnak megfelelően tettszett, értékesnek, jónak tartottam, sok szempontból messze felülmúlva a befogadó rendezvény többi programját. (Az etyeki rendezvényekre sajnálom leginkább, hogy még nem jutottam el.)
Nem olvastam el a belinkelt alapszabályt, és nem néztem a videókat, ahhoz túl korlátozott a mobilnetem, de elmondom mi a véleményem ennek az új szakágfélének a megjelenéséről.
Nézőként, hobbilovasként, és legfőképp a magyar lovasélet, lovaskultúra fejlődéséért szurkoló magánemberként rendkívül jónak tartom a hasonló kezdeményezéseket.
ppr-től idézek: "végre sikerült keserves munkával, tréningekkel felhúzniuk a színvonalat, erre megint alakul egy új egyesület ismét a "semmiből" építkezve tovább aprózva az ágazatot. Továbbá legalább hat szakág, szerintem elég jól kipróbált rendszerében el lehet sajátítani a lovaglás alapjait, de legalábbis az ALAPjármódokat. A korábbi hozzászólásomban pedig arra akartam célozni, hogy ha tíz évente új hóbortot találunk ki, a meglévő/felépült kultúrát, tudást, szakgárdát mellőzve, három négy ciklus után nem lesz kitől tanulni, hiába alkotunk újabbnál-újabb ütősen hangzó neveket. Western szakág, Reining szakág, Rodeo szakág, EXCA. Remélem most jobban sikerült összefoglalnom, miért kellene jobban megbecsülni amink van, és nem "márkaneveket átvenni"
Azért emeltem ki az utolsó mondatot, mert először azt szeretném tisztázni, hogy szerintem azzal, hogy új lehetőségek nyílnak, ahol a lovasok, hobbilovasok kipróbálhatják magukat, az nem árt, hanem használ. Nyilván élő jelenség az a fajta hígulás, amire utalsz, és amit az angolos, vagy "hagyományos" szakágak, a magyar lovassport szövetség keretein belül és "kívül" is igyekszik nemhogy elkerülni, de szinte üldözni, írtani is. Ezen tevékenysége számomra visszás, és ezért érdemelte ki a kisbetűs írásmódot is nálam. MEGGYŐZŐDÉSEM, (ettől persze tévedhetek is,) hogy a magyar lótenyésztés, és a lovassport színvonalának fejlődése ÉPPHOGY az efféle "higulásnak", sokszínúségnek, pezsgésnek lenne köszönhető. Csak tudni kellene elfogadni egymást, és a színvonalbeli, hozzáállásbeli különbségeket is. Mély tiszteletem azoké, akik hónapokt, éveket, évtizedeket képesek gyakorolni egy egy mozdulat finomságát, de ugyan ne legyen már "kötelező". Mindnki találja meg azt az örömöt és motívációt , ami őt a lovakhoz, lovagláshoz köti, és örüljünk együtt annak, ha minél több szinte spontán kezdeményezés során minél több lehetőség van bemutatókon, kisebb-nagyobb amatőr, majd egyre színvonalasabb rendezvényeken megmutatni aktuális tudását. Ahogy pl. a futball, vagy az olimpiai sportágak esetében, a lovaséleten belül sem nézem jó szemmel, ha "felsőbb körökből", vagy csupán azért, mert más a szívügyünk próbálnánk egyfajta kiemelést, rendkívüli prioritást adni egyes szakágaknak, főleg, ha ki is jelentjük, hogy a többi "káros", felesleges, kerülendő...
Hogy valós a higulás, hogy gyakorta látni nagyon negatív példákat ezeken az újabb versenyféléken, azt nem vitatom. De kérdezzük meg a hagyományos szakágakban ma vagy korábban aktív lovakat, nekik mi a véleményük a magas színvonalú versenyzésről, érzték-e már úgy, hogy bizonyos dolgokat csak kényszerből, és kellemetlen következmények mellett tudtak, (vagy nem tudtak) teljesíteni. Miért nem bűn ez? És a hamis vágta, vagy a "látványosan rossz" lovaglás miért, és kinek az.
A lovaglás alapjait szakágaktól, stílustól függetlenül illene megtanulni, ha az embernek ez a hobbija, s ez szerintem a lóval való közös mozgás, kölcsönös kommunikáció kialakítása, az irányítás minél finomabb elfogadtatása, és a kölcsönös "örömszerzés", azaz, hogy igyekezzek legalább nem túl kellemetlen figura lenni a lovam számára, sőt lehetőleg ő is élvezze valamennyire az együtt töltött időt. Kicsit sajnálom, hogy divatos felfogás szerint a ló is egyfajta sporteszköz, de, ha nem árt a lónak, legyen.
És akkor most tényleg az EXCA-ról.
Amiket videókon, képeken és az egydarab versenyen láttam, vagy amiket korábban olvastam róla, az a benyomásom, hogy egy sokszínű, a lóval való harmóniára, bizalomra épülő sport. A helyszínek, pályák, feladatok, és a résztvevők szintje alapján nagyon sokféle lehet, állandóan újabb és újabb feladatokkal találkozhat a lovas, folyamatos tanulási, fejlődési lehetőséget nyújt. A közönség számára érdekes, helyenként látványos, tanulságos, vonzó, bár lehet vontatott is, melyet jó zenékkel és mégjobb szpíkerrel kell feldobni.
Szívem szerint gyakorlatilag kötelezővé tenném minden ilyen rendezvényen a legamatőrebb kategóriát, ami egy biztonságos, de kihívásokat nem nélkülöző alappályán, gyakorlatilag megkötöttség nélkül, (értsd: minimális, biztonsági, formai, és tudásbeli elvárással) szinte minden érdeklődő számára nyitott lenne.