Ugrás a tartalmakhoz


Fotó

OSZD MEG VELÜNK!


  • Please log in to reply
433 válasz a témához

#401 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2012 augusztus 26. - 10:56

Szobotka Tibor. Nem tudtam, de rákerestem. Igen jó. Ma: Ha van az életben évtizedekig sokat, vagy mindent jelentõ dolog az ami a szabadságot jelenti, azt gondolod, teljes az élet. Aztán kezd kinyílni a világ, új megismerésekkel, gyerekkori álmok megvalósulásával, ami szinte elképzelhetetlen hogy megvalósuljon és mégis, ekkor kezd a régi kicsit halványulni. Majd lassan-lassan elmúlik a szerelem, elõször csak a megszokás köt oda, aztán az hogy nem mered magadnak se bevallani hogy vége. De egyszer csak ki kell mondani és nehéz megemészteni. Ha már túl vagy, megmarad a sok szép emlék, a közös barátok és a tapasztalat. Mint az elsõ nagy szerelem.

#402 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2012 augusztus 29. - 16:28

Azért is raktam be találósnak, mert nekem nem dobott ki találatot a google, bezzeg most! Már hármat :D Beteljesült vágyak és teljes élet... Úgy gondolom, nekem elég jól sikerült. Ami kimaradt, azt a Szobotka"-könyvben leltem meg, Szabó Magda tollából. Kényszerpihenõm alatt legalább volt idõm olvasni, kaptam kölcsön egy tucat könyvet, Szabó Magdákat is, de ehhez az életrajzi kötethez nem nyúltam, csak a végén - ha már itt van, nem adom vissza olvasatlanul, betû-betû.. :D Fura volt a Szabó Magda-regényekben megszokott ugrálás térben-idõben egy életrajzi kötettõl, de aztán érdekessé vált megismerni egy általam nem ismert, mellõzött, de érdekes, érzékeny, összetett személyiségû embert, és kettejük kapcsolatát. Most már hiszek abban, nem csak a regényekben van igazi "mitológiai szerelem". Egy férfi, aki állandó önigazolásként naponta több nõvel hál, akik nem jelentenek neki semmit, hirtelen megváltozhat, mert jön egy Nõ, akire vár, akit nem kaphat meg, csak úgy, akiért felhagy elõzõ életével, mert rájön, ez a NÕ valóban a másik fele, kiegészítése, életüket így élik le tovább, együtt. (No persze, most szólalt meg bennem a kisördög, ilyen nincs, nem lehet felhagyni a háremmel, biztos volt még egy-egy kósza randevú, de ez a feltételezés is csak Szabó Magdát emeli magasabbra, ha volt is ilyen, kezelni tudta, hogy a "mitológiai kapcsolat ne sérüljön. Nekem nem biztos, hogy lenne ennyi erõm. ) Az idézet a könyvbõl, az esküvõjük elõtt néhány nappal, Szabó Magda gondolatai: "Még soká lesz, amikor felfogod, mi jár az eszemben. Majd ha ismersz, mert persze még nem ismersz. Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettõl a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeid vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitõl gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettõnk közül egyszer meghal valaki."

#403 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2012 szeptember 12. - 14:23

"Szeretnék én is hinni valamiben. Igen, ha tudni akarod, ez a lényeg: hinni! Bármiben! Bármilyen sületlenségben! Fõ az, hogy hinni lehessen!Ez ad értelmet az életnek. Te - te istenben hiszel. Én - én nem hiszek semmiben. De hát végül is mit bizonyít ez? Azt, hogy fiatal koromban nem voltam elég okos, és nem értettem meg, milyen hasznos ostobának lenni. "

#404 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2012 szeptember 20. - 7:17

Ez így ismerõs?? :D Figyelem! Sürgõsen megkérünk minden házzal rendelkezõ puhatestût, hogy ingatlanát záros határidõn belül hagyja el, az annak külsõ felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévõ tûzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelõre két napi fejadagot tesz ki. Sürgõs figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevû lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat elõször mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledõ oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történõ kivégzést foganatosítanak. Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elõ a hivatalos szervek. Mivel a körzetünkben észlelhetõ csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okoz, gyermekünk keresztanyja két lóerõs jármûvéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el. Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkezõ nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerõsítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, õ az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérõként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult. „Értesítjük önt, hogy hõ-és fénysugárzó tevékenységének elmulasztásaesetén a kertgazdálkodásra kijelölt telkek mögött található baromfi állományának a súlyos hõveszteség következtében igen magas létszámbeli csökkenését lesz kénytelen elkönyvelni. Megértését köszönjük." „Környezetvédelmi hivatalunk megkér minden önálló tudattal és aktív mozgáskoordinációval rendelkezõ, folyamatosan fotószintetizáló fanyúlványt és fotoszintézis-receptort, hogy rejtõzzön el. Nyomatékosan kérjük õket, rejtõzzenek el! Ezen kívül a tisztelt várakozók figyelmét felhívnánk a nemesfém nyílászáró átjárhatóságának újbóli létrejöttére, amely alatt kiemelten javasoljuk számukra a fej lehúzása melletti áthaladást." „Minden olyan macskaféle, amelynek domináns genotípusa a szürke alapon csíkos (illetve ezeknek fejszõrzete külön), kéretik a köpült tejtermék pontos helyének meghatározására. Együttmûködésük már csak azért is rendkívül kívánatos volna, mivel arcszõrzetükön tisztán kivehetõ a bûnjel, melynek alapján kemény retorzióra számíthatnak." „Megfigyelésünk alanya a legkisebb pozitív egész számok halmazán értelmezhetõ süldõ sertés háromszor hallatja jellegzetes hangját. Kedvtelése rézfúvós hangszer imitálásában mutatkozik meg, ismét csak háromszor. Rézfúvós hangszere, és cseppet sem depressziós megnyúlt orrszerve a talaj felásásával foglalatoskodik, megint csak háromszor. Ekkor lép a színre az élemedett korú, amely vizuálisan észleli õt. Boldogság csendül ki hangjából, amikor emelkedett hangerõvel közli hím leszármazottjával, hogy atyai ági felmenõje is azonos metódus alapján jár el, eközben négyszer hallatja jellegzetes hangját. Az idõ elõrehaladtával melódiáikat már együtt öntik hangokba, miközben takarmányként és emberi fogyasztásra is alkalmas táplálékként is közismert zöldségfélét fogyasztanak. A négy rézfúvós hangszer-imitációt pontosan négy jellegzetes hang követi. Láthatja mindenki, milyen tesztoszteron-dús hímek õk!" Tarka származású haszonállat testrészeinek hiánya miatt (halló és gerincnyúlvány), kényszerû lakhelyváltoztatást hajtunk végre, annak reményében, hogy tejipari termékbõl, azaz emlõmirigy váladékból korlátlan mennyiség fogyasztását eszközölhetjük. Figyelem! Ismeretlen oknál fogva súlyosan megsérült egy hosszúlábú, "gilice" névre hallgató szárnyas. A madár lábszárán észlehetõ sebet vélhetõen egy kis-ázsiai fiatalkorú vágóeszközzel ejtette, kezelését hazánk fia végzi fúvó, ütõ és húros hangszerek együttes alkalmazásával.

#405 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2012 szeptember 20. - 15:30

Na ja, aki egyetemi óvodába járt. :D Se füle, se farka :D

#406 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2012 október 19. - 16:53

...és Ábrahám ballagott vala Moriah hegyrõl, kezében a késsel, mellette fia Izsák ballagott vala. És kérdezé Izsák apjától: Apa! Mi a f.szom volt ez?

#407 Kocalovas

Kocalovas

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.337 hozzászólás

Közzétéve 2012 október 19. - 17:28

Ne fürgyé le!


"A sétából jóval napnyugta elõtt visszatértünk Szentirmayhoz János püspök villájába.

A villa Balatonra nézõ oldalán erkély van az emeleten. Nagy Miklós kiállt oda az erkélyre, s szemeit le nem vette a Balatonról. Mi többiek az erkélyes szobában szivarozgattunk és társalogtunk.

Akkor még híre-nyoma se volt annak, hogy Badacsony fürdõtelep, vagy azzá lesz valamikor. Náddal volt beszegve a hegy lába, amint ott érintkezik a vízzel. Csak a nagyvendéglõ irányában s még alig egy helyütt volt tiszta a part. Nagy Miklós ezt a tiszta bejárást nézegette. Odaszólt egyszer Szentirmayhoz:

– Tisztelt gazdánk! Le lehet innen a villából menni a vízhez?

– Le lehet. Mit akar ott?

– Fürödni.

– Fürödni?

Nagyot néz úgy féloldalvást elfelé Nagy Miklósra az én derék Szentirmay barátom. Ekképpen néz a macska a légyre.

– Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kácsa.

Jó Nagy Miklós úgy megijedt ettõl a bölcs mondástól, elõ nem hozta volna hamarjában a világért se, hogy õ fürödni akar. Szentirmay azonban mégis megszánta, s embert adott melléje, aki lekísérje a vízhez, fürödni. De azért mégse ment a fejébe, hogyan fürödhetik magyar ember. Igaz is az.

Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De ez már nincs az õ õsi természetében.

Ha víz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a víz, ha akar: mindennap fürödhetik. Ha pedig a víztõl messze lakik: azért nem fürdik, mert hiszen nincs ott a víz, ha meg akarna is fürdeni. Szükségtelen utat pedig meg nem tesz a magyar ember azért, hogy vizet lásson. Inkább otthon pipál. De mégse ez a fõ oka annak, hogy ritkán támad feredõ kedve.

A magyar lónép. Attilától kezdve mindig lónép volt. A lóember felül az õ lovára, s bekalandozza a síkot, s egész teste szabadon fürdik az üde szabad levegõben. Nem húzódik sátor alá, gunyhó alá, paloták födele alá vagy barlangok odújába. Bõrét szélnek, viharnak, levegõnek hullámai verdesik. Magyar ember nem keresi az erdõt se. Hadd süssön rá szabadon az isten napja. Aki mindennap a napon és a levegõn van: annak nincs szüksége fürdõvízre. Elég, ha mosdik. Annak nincs oka félni izzadástól, meghûléstõl, csúztól, köszvénytõl, huruttól, náthától, fele-feje-fájásától s egyéb efféle alávaló nyavalyától. Nem ismeri az az idegességet s annak mindenféle ostoba növevényét.

A zsidó, német, szláv, latin fajok, az árják, irániak, kaukáziak s efféle népek egészen más népek.

A zsidó eredetileg juhnép; a hindu, német, szláv, latin faj eredetileg tehénnép és ökörnép. Ökrön, birkán, tehénen nem lehet lovagolni, nem lehet naponként a pusztát bejárni. Ez a nép hasra fekszik: úgy õrzi ökrét, juhát. Bebújik sátorába, meghúzza magát odújában, épít kõházat, s ellenség elõl erdõ sûrûjébe menekül. Ennek bõre mállik, keze-lába pállik, egész teste hámlik; huruttal, náthával örökké csatázik. Ennek szüksége van az eleven vízre, hogy üdén maradjon teste-lelke. De szokása most már jó szokássá vált, s bizony most már nekünk is, ide szorult szegény magyarnak erre a jó szokásra rá kell vetemednünk. A tudomány és mûveltség minket is juhnéppé, ökörnéppé alakított át immár.
"

/Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül/

#408 Kyra

Kyra

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 125 hozzászólás

Közzétéve 2012 október 31. - 22:50

Kedvencem: "Szeretem azt, aki csalódott, Aki rokkant, aki megállott, Aki nem hisz, aki borus: A világot. " Ady

#409 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2012 november 1. - 12:50

Flóra

#410 Kyra

Kyra

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 125 hozzászólás

Közzétéve 2012 november 4. - 16:23

Vmikor 1000 éve olvastam. Ennyi maradt meg belõle. Ha nem pontos az ezért van. "Lógatja nagy fejét a ló, s így tûnõdik: Mire jó, hogy élek, s van négy jó patám, ha már senki sem gondol énreám. Így töpreng az öreg gebe, bepárásodik a szeme, nézi az autók kerekét, s lógatja tovább a nagy fejét" Ha valaki tudja, hogy ki írta az árulja már el nekem. Köszi :)

#411 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2012 november 6. - 10:45

Hogyan lesz a sz.rból zene. Avagy Lemmyék készen vannak. :D

Az eredeti.

Szerintük...

:kir:

#412 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2012 november 7. - 22:58

"A fél karom odaadnám hogy vége legyen ennek a rohadt napnak." Luke Skywalker - Bespini Felhõváros

#413 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2012 november 8. - 14:35

Hülyeségre még egy, fészbukos gyöngy: "Most itt a napi bölcseletem néktek: Ezeréves tanokra épülõ vallású tibeti gázóra leolvasók úgy tartják, hogy ilyen nap csak egy van egy univerzum életében.Már a nagy tanító Salakmotoros Buddha is felismerte, és feljegyezte ennek a napnak az eljövetelét! Ez a nap szerencsét fog hozni sok embernek, és még többnek nem! A csillagok együttállása, és a globális anomáliák, és az aktuális banki kamatok határozzák meg ennek a különleges napnak a történéseit. Ne feledd, soha nem lesz még egyszer 2012. 11. 07 Szerda ! "

#414 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2012 november 10. - 16:57

".....az autó hengerfejes, itt-ott rozsda, egyébként makulátlan." :D :kir:

#415 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2013 január 10. - 16:50

"Néd má' he! Csipszet nyomtak a kutyába!" :D

#416 agrobe

agrobe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 5.766 hozzászólás

Közzétéve 2013 január 14. - 15:46

Ismerõseim, egy darabig nem lesz telefonom, neten tudtok elérni.

#417 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2013 január 17. - 18:33

Farley Mowattól meglehetõsen furcsa hasonlat: " szétugrottak, mint a hangyák a bolyban", bár lehet, hogy az elkövetõ a fordítást végzõ, aki nem tudja, hogy a bolha és a hangya közt van különbség.

#418 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2013 július 8. - 17:05

"Ma este nyerítés hallatszott be a sötét udvarról, aztán még egy nyihogás, aztán paták dobogása hangzott fel, láncok csörgése és csatok csilingelése, Francin felegyenesedett és fülelt, fogtam a lámpát, kimentem a folyosóra, és kinyitottam az ajtót, a sörgyári kocsis kiabált odakint a sötétben : – Hola, Ede, Kare, hola istene! – de mondhatta azoknak, vágtattak ki az istállóból a herélt belga lovak lámpával a szügyükön, úgy, ahogy megjöttek fáradtan, kifogva a kocsiból, igástul és a hám szegélyére akasztott istránggal, teljes szerszámban az egész napi sörhordás után, amikor mindenki azt hitte, hogy ezek a herélt csõdörök másra se gondolnak, mint a szénára, a puttony cefrére meg a láda zabra, szóval ez a két ló évente négyszer váratlanul visszaemlékezett csõdöréveire, még kifejletlen mirigyekkel, de mégis már mirigyekkel teli geniális ifjúságukra, és fellázadtak, csináltak egy kis lázadást, sötét alkonyokon jelt adtak egymásnak az istállóba hazatérõben, és megbokrosodtak, megbokrosodtak, csak az emberek mondják, hogy ezek a volt csõdörök megbokrosodtak, nem bokrosodtak meg azok, csak nem felejtették el, hogy még mindig és az utolsó pillanatig követheti az állat is a szabadság útját... " (Azt hittem, elírás, de talán mégse... )

#419 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2013 augusztus 5. - 21:30

"Ááá...Nem akarok isten lenni, az feszültséggel jár." Tweek- South Park

#420 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2013 augusztus 15. - 8:58

A facebookon találtam. Mi a szerelem? Túl a kémián és a külsõségeken, mikor nem fontos, hogy milyen vagy, hogy magas vagy alacsony, hogy kövér vagy deszka, vagy hogy kopasz, vagy sem, amikor a külsõ mögé nézve a valódi lényt látod,-„ a látlak téged” felismerését -, amikor belemerülsz a másikba mindenféle elvárás nélkül, a megmutatkozó lélekben a veled egyet látod, nem a belõled hiányzót, hanem a benned is szépet, a tökéletest, még ha nem is az. Amikor azért tudod mi jó neki, mert van bátorságod megkérdezni és nem úgy szeretni õt, ahogy te akarod, hanem úgy, ahogy az neki jó. Amikor nem akarod a saját elvárásaidnak megfelelõre átalakítani, de nem is akarod a pillanatnyi állapotában konzerválni, hanem hagyod, hogy olyanná legyen, amilyenné akar változni és tudod, hogy bármilyenné is változik, te úgy fogod szeretni õt. De nem merjük. Félünk önmagunktól, a képzelt pozíciónk elvesztésétõl, rettegve gondolunk a visszautasítás fájdalmára , mert mi van, ha… Akkor sebezhetõk és gyarlók leszünk, képzelt nagyságunk magunk által emelt szobra darabokban omlik össze, megmutatva azt a félénk, aprócska lelket, amik valójában vagyunk. Amikor a szobrod ledõl , az nagyon fáj, mert szembesülsz saját, eltitkolt éneddel. Felkészülési idõ nélkül dõl rád az egész, kitéve a napnak és a szélnek az addig féltve óvott valódi éned. Akkor és ott meztelenül állsz a világ elõtt és nem is érted, hogyan tudsz egyáltalán még állni és levegõt venni. Aztán lassan ráébred az ember, hogy a többiek annyira el vannak foglalva a saját szobruk fényezésével és fenntartásával, hogy nem is veszik észre, hogy meztelen vagy. Mintha vakoknak magyarázna valaki a festészetrõl, vagy süketeknek játszanál Mozartot. Érzik a szépséget, vagy a változást, de a színek árnyalatnyi különbségeit, a hangokba bújt érzelmeket nem érthetik. Vakok és süketek vagyunk sokszor a lényegre mi magunk is. Mikor minden összedõlt és elült a por is, kényelmesen elhelyezkedünk könnyeink tavában – végül is finom meleg -, magunkra húzzuk a fájdalmunkat, mint egy meleg paplant és tespedünk békésen az önsajnálatban és a reménytelenségben. Ott ugyanis legalább részben biztonságban vagyunk. Igaz, pocsék egy hely, mint a halszagú kikötõ, távol a luxus jachtok világától, de mégis csak kikötõ. Illúziónak jó, ha elég szorosan zárjuk le a szemünket, és dús fantáziával vagyunk megáldva, talán el tudjuk hitetni magunkkal egy darabig, hogy ez így jó, ezt kell átélnünk, mert nincs jogunk máshoz. Ha elég kitartóan tudod sajnálni magad, jó pár évbe is beletelhet, mire felbukkan benned a kérdés, miért. Miért élek én így, amikor másoknak mindene megvan? Ha ebben az állapotban véletlenül beléd botlik a szerelem, csak még egy dologgal több lesz, ami kínoz… vagy felemel. Ha gyáva vagy, véged. Ha veszed a bátorságot és felállsz, óriásinak tûnik a kockázat. Mintha olyan hídon járnál egy végtelen szakadék felett, amit nem látsz. Csak az elborzasztó mélységet érzékeled, a semmibe kell lépned, vállalva a kockázatot, hogy rossz helyre lépsz. Alattad az éles sziklák, a megfoghatatlan mélység, szinte érzed, hogy zuhansz, de még állsz. Idegtépõ a várakozás és felfoghatatlan a bizonytalanság, míg eldöntöd, lépsz vagy maradsz. Próbálsz finoman tapogatózni, vajon hová lépj? Egyetlen darabból van a híd, vagy apró kockák sokasága, melyek között a mélység vár? Nincs kapaszkodó, nincs korlát, csak te vagy és kész. Mehetsz egyenesen, kihúzva magadat, vagy kúszhatsz a hasadon, mint az apró gyermek, lényegtelen, csak menj! Ennyi kockázatot vállalnod kell. Ez a legkeményebb próba. Amikor úgy érzed, a benned élõ szeretet szétfeszít és osztanád a világban, hogy jobb és élhetõbb legyen, de az elhaladó emberek elmennek melletted, mintha láthatatlan lennél, rá se néznek a portékádra, hiszen nem hivalkodó a csomagolása, látszólag nincs benne semmi különös, színtelen, szagtalan, de felragyog tõle minden, amire csak rákerül. Ez a valódi aranykéz, Salamon kincse, ez az, amitõl édesebb a lét, puhább a kenyér, vagy forróbb a csók. Csakhogy a középszerûnek jobb a marketingje. A legtöbb párkapcsolat felbontható néhány sablon szerint. Csak kevesen vannak a kivételek, akik lélekbõl élik a kapcsolatot. Nincs birtoklás – na jó, csak kicsi – amiben lehetsz önmagad,mert tudod, a másik is az. Próbálhatsz új utakat, mert a társad veled fejlõdik és nem számít, te merre mész, hiszen tudod az elválás szakaszai után a következõ kanyarban várni fog. Mint amikor egy erdei ösvényen bujkáltok, nevetve, váratlanul bukkan eléd, az összegyûjtött új élmények hatására megfiatalodva és feltöltõdve tudjátok szeretni egymást, mert az idõnkénti elszakadások csak arra szolgálnak, hogy emlékezzetek arra, milyen jó is együtt. Ebben a kapcsolatban a vita érted van, azért, hogy a megértést szolgálja, és új utakat nyisson, új felfedezni valót önmagadban és a másikban. Valamikor tavaly írtam. … a szerelem nem tartható fogságban, a szabadság a természete, csak ott virágzik, ahol hagyják szabadon nõni, ahol elfogadják változékonyságát, szeszélyét, mert gyermeki, tiszta és buja, vad egyszerre. Ettõl olyan félelmetes a mostani pasik számára, mert nem lehet belekényszeríteni egyetlen idõbeosztásba, vagy skatulyába sem. Nem törõdik a BUX indexszel, nem érdekli a beosztásod, tojik a kocsidra, amire olyan büszke vagy. Csak TE érdekled. Csak TÉGED akar. Ezzel nem lehet mit kezdeni, ez nem a megszokott nõ, akirõl tudod, te adod a rangot, a pénzt, õ hozza a kívánatos nõt, aki minden pasi mellett képes virítani, csak éppen sehol nincs ott a maga valójában. Mert csak eszközök vagytok mind a ketten. Egymás kezében. Az adok –kapok mérlegében. A feltételek világában. És mindezt szerelemnek hívjátok.

#421 jeansgirl

jeansgirl

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 160 hozzászólás

Közzétéve 2013 augusztus 16. - 11:13

Egy ház a sötétben... A ház egy lankás dombon állt, nem messze az erdõ szélétõl. Két lépés széles földút vezetett keresztül a gizgazos mezõn, egészen a házig. A mezõ valamikor szántóföld lehetett, de látszott rajta, hogy már évek óta nem mûvelték. Maga a ház sem volt jobb állapotban. Fagerendás, kétszintes kõház, melyet mintha csak az istenek áldása tartott volna vissza attól, hogy össze ne omoljon. A terméskövek között, amibõl a falakat emelték, már több helyen ujjnyi repedések tátongtak, amelyekben zöld moha telepedett meg. Az épület északi falán, amit látni lehetett az erdõbõl, futórózsa kapaszkodott fel egészen a tetõig, de még nem nyíltak rajta virágok, csak apró bimbói voltak. A tetõ beszakadt. Ha nem sötétedett volna, talán még a padlásra is beláthattak volna a széttöredezett zsindelyek között, azok, akiket erre a vidékre vetettek az istenek. Alkonyodott. Kelet felõl meg-megerõsödõ szél fújt. A nap már csak egy vérszín félgömb volt a nyugati horizonton, amikor az erdõbõl emberek bukkantak elõ, legalább tucatnyian. Lovasok. Az elsõ csak kantárszáron vezette hátasát. Ahogy kilépett a fák közül, elengedte a bõrszíjat, földre dobta botját, és leguggolt. Az egyre fogyó fényben alaposan szemügyre vette a földet, mogyoróbarna szemei körül megszaporodtak a ráncok, ahogy hunyorgott az alkonyatban. Ahol más csak földet, követ, füvet és bokrokat látott, õ egész történeteket. Meséket emberekrõl, akik menekültek, és akiket végül mindig megtalált. Látta a földön és a fákon a félelmet és a kétségbeesést, a fájdalmat és a fáradtságot, az üldözött egész lényét. Úgy olvasott a nyomokban, mint a tudós papok a hatalmas kódexekben. Nyomolvasó volt, és mégsem. Egyszer valaki garabonciásnak nevezte, aki varázserõvel bír. Talán igaza volt, mert a férfi nem csak olvasta a nyomokat, hanem inkább kifaggatta õket. Lement a nap, de a nyomolvasónak már nem volt szüksége a fényre.

#422 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2013 október 28. - 21:22

" -Találtak egy daganatot a herémen.
  -Nem ideális hely.
  -Mondj egy ideális helyet.
  -Valaki más heréje."
 
"-Unalmasak vagytok. Hivok egy prostit.
 -De Charlie! A házban fiatal srácok is vannak!
 -Intézzenek maguknak."
 
"-Az én házasságom még tart.
 -Haver, két órája jöttél ide, hogy kiviszed a szemetet.
 -Azt mondtam tart, nem azt hogy jó."


#423 Kocalovas

Kocalovas

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.337 hozzászólás

Közzétéve 2013 november 2. - 16:26

Nos... Hollandiában is van X factor, és egy szép napon egy 9 éves kiscsaj állt a mikrofonhoz, és énekelni kezdett... én azt hiszem, hogy róla még fogunk hallani...


  • Ágimam kedvelte

#424 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2013 november 11. - 19:43

“- Tudod, mi okozza a legnagyobb örömet a nőnek a házasságban?

- A szex.

- Tévedsz. A táplálás. Nézni, ahogy eszik a férje. Ez az a pillanat, amikor a nő, aki egész nap a vacsorán törte a fejét, a mennybe megy.”

(ez is Coelho :P )

 

A többit is érdemes: http://vs.hu/valogat...csolatban-1110/

 

Edited by Kistáltos, 2013 november 11. - 19:45.


#425 ori

ori

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 5.916 hozzászólás

Közzétéve 2013 november 20. - 14:45

Sírva röhögtem a portugál riporteren. A sírás azért, mert én már valszeg sose fogom megtudni, milyen érzés ez. :unsure:

(Tudom, hogy sokak szerint CR7 egy köcsög, de azért na....)

 



#426 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2013 november 20. - 15:02

http://www.youtube.c...h?v=ioYj_yyarkM

 

Most hallottam erről a településről, pedig itt van nem messze hozzám. Van aki a leépülést látja, van aki az újrakezdés lehetőségét. Szanticska is feléledt. Ki tudja. Egyre több fiatal keresi a kiuat ezen a vonalon. 

 


Edited by shepherd, 2013 november 20. - 15:02.


#427 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2013 december 22. - 19:42

„- Így van ez , Ármin – mondta egyszer gazdájának – ilyen picivé kell törpülnie annak, aki ragaszkodik a szárnyaihoz.”

 

Hogy honnan vettem az idézetet? Aki ügyes, megtalálja és kap tőlem egy virtuális nutellát. :D

 

De ezt az életfelfogást most értettem meg, és alkalmazom. :)


Edited by Kistáltos, 2013 december 22. - 19:43.


#428 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2014 január 14. - 15:10

Utaztam. A vidék, ahol jártam, lenyűgözően nagy és előkelő volt. Valami abban a pillanatban a lelkembe hatolt belőle. Gondolataim oly könnyedén röpültek, mint a levegő; a közönséges szenvedélyek, amilyen a profán gyűlölet és szeretet, most oly távolinak tűntek föl, mint a felhők, melyek lábaim alatt, a szakadékok mélyén vonultak tova; lelkem oly mérhetetlennek és tisztának tetszett, mint az ég kupolája, amely körém borult; a földi dolgok emléke csak szűrten és halkultan ért szívemhez, ahogyan az észlelhetetlen állatok csengettyűhangja, amelyek messze, nagyon messze, egy másik hegy lejtőjén vonultak. A mozdulatlan kis tavon mely fekete volt a saját mérhetetlen mélységétől, egy felhő árnya suhant át, mint egy égbe röpülő légi óriás köpenyének a tükörképe. És, emlékszem rá, ez az ünnepélyes és ritka érzés, melyet egy nagy tökéletesen hangtalan mozgás idézett elő, félelemmel vegyes örömöt ébresztett bennem. Röviden: hála az elragadóan szép környezetnek, mely övezett, tökéletes békében éreztem magamat saját  magammal és a világegyetemmel, sőt, azt hiszem, hogy tökéletes és üdvözült állapotomban, mert minden földi bajról teljesen megfeledkeztem, többé már a hírlapokat sem tartottam olyan nevetségesnek, a hírlapokat, melyek azt állítják, hogy az ember jónak született; - ekkor azonban, újítván követeléseit a gyógyíthatatlan anyag, arra gondoltam, hogy ellensúlyozom és enyhítem a fáradságot és étvágyamat, amit ez a hosszú hegmászás okozott. Előhúztam zsebemből egy nagy darab kenyeret, egy bőrpoharat és egy palack bizonyosfajta elixírt, melyet a gyógyszerészek az idő tájt a turistáknak árulták, hogy alkalomadtán hólével vegyítsék.

Nyugodtan szeltem a kenyeremet, amikor valami halk neszre fel kellett pillantanom. Egy rongyos, fekete, borzas kis lény állt előttem; beesett és könyörgő szeme szinte elnyelte a kenyérdarabot. És hallottam, hogy halk és rekedt hangon ezt a szót sóhajtotta: kalács! Nem bírtam megállni, hogy ne nevessek, a nevet hallván, mellyel csaknem fehér kenyeremet nyilván megtisztelni kívánta, és levágtam egy jókora karéjt, és odanyújtottam neki. Lassan közeledett és közben szemét le nem vette sóvárgása tárgyáról; aztán, a szeletet elkapva gyorsan visszaugrott, mintha félt volna, hogy kínálásom nem őszinte vagy hogy talán már megbántam. 

Ugyanebben a pillanatban azonban hanyatt döntötte egy másik kis vadember: nem tudom, honnan került elő és oly tökéletesen hasonlított az elsőre, hogy az ikertestvérének lehetett volna tartani. Együtt hemperegtek a földön, csatázva  a drága zsákmányért, és nyilván egyikük sem akarta testvérének áldozni a felét. Az első nekiveselkedve üstökön ragadta  a másodikat;az pedig amannak a fülébe harapott, és remek parasztkáromkodás közepette kiköpött belőle  egy véres darabkát. A kalács jogos tulajdonosa kis karmait a bitorló szemébe igyekezett süllyeszteni; az viszont minden erejét arra fordította, hogy fél kezével megfojtsa ellenfelét, míg a másikkal a maga zsebébe igyekezett csúsztatni a csata díját. A legyőzöttnek azonban új erőt adott a kétségbeesés: felegyenesedett és a másik gyomrának rohanva földre terítette a győztest. Minek vázoljam tovább az undok küzdelmet, amely a valóságban tovább tartott, mint amennyit gyermeki erejük ígérni látszott?  A kalács pillanatonként kézről kézre és szebből zsebbe vándorolt; csakhogy jaj, a térfogatát is változtatta! és mikor végre kimerülten, lihegve és vérezve abbahagyták a küzdelmet, mert nem bírták folytatni, akkorára, igazat szólva, már nem volt többé hadizsákmány; a kenyérdarabka eltűnt, akkora morzsákká töredezett, amekkorák a homokszemek, melyekkel elvegyült. 

Ez a jelenet elkomorította előttem a tájat, és a csöndes öröm, melyben, míg észre nem vettem ezeket az emberkéket, a lelkem gyönyörködött, tökéletesen eltűnt; elég sokáig szomorú maradtam miatta, szüntelenül mondogatva magamban: "Van hát egy nagyszerű ország, ahol kalácsnak hívják a kenyeret, s ahol az oly ritka csemege, hogy szabályos háborút és testvérgyilkosságot képes szítani."

 

Baudelaire: A kalács



#429 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2014 január 17. - 9:43

Tudományos Publikációk Nyelvezete 

Az alábbi szótár segít az ilyen cikkek értelmezésében:

„Mint az régóta köztudott...” = Lusta voltam megkeresni az eredeti forrást.

„A kérdésre mindeddig nem sikerült határozott választ adni” = Totál sikertelen volt a kísérlet, de egy cikket hátha el lehet sütni belőle.

„Az eredményekből hármat vizsgáltunk meg alaposabban” = A többi néhány száz nem igazolta az elméletet.

„Tapasztalatom szerint” = Egyszer már előfordult.

„Néhány esetben” = Kétszer is.

„Számtalan esetben” = Háromszor.

„Az általam bizonyított eset” = Remélem, hogy bejön.

„Általánosan bizonyított tény” = Mások is remélik, hogy bejön.

„Egy bizonyos határértéken belül” = Semmi köze a valósághoz.

„Az észlelések statisztikai előfordulásának mediánja azt mutatja” = A hasamra ütöttem.

„Az már most is látszik, hogy a jelenség mélyebb vizsgálata szükséges a teljes bizonyításhoz” = Fogalmam sincs róla, mi a franc történt.

„Kutatócsoportunk további vizsgálatokat fog végezni” = Ők se értenek belőle francot se.

„Köszönöm Kovács Józsefnek a közreműködést, Kis Annának pedig a konzultációkat” = Józsi megcsinálta a munkát, Anna pedig elmagyarázta, hogy mi is történt.

„Munkámmal remélhetőleg megnyitottam az utat a terület további kutatása előtt” = Tegnap felmondtam.



#430 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2014 február 1. - 10:04

hn


Edited by shepherd, 2014 február 1. - 10:14.


#431 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2014 február 1. - 15:43

Ez velős volt. :D



#432 shepherd

shepherd

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 612 hozzászólás

Közzétéve 2014 február 1. - 16:15

Ez velős volt. :D

 

Ebből nincs baj. :D



#433 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2014 február 1. - 16:58

A GÁLÁNS LÖVÉSZ

 

"Ahogy a hintó áthaladt a ligeten, a férfi megállította egy lövölde közelében; néhány lövést, mondta, örömest leadna, hogy ölje az időt. Ölni ezt a szörnyeteget: nem legszokványosabb és nem legjogosabb foglalkozása-e ez mindenkinek? - És udvariasan kezét nyújtotta a drága, gyönyörűséges és gyalázatos nőnek, a rejtélyes asszonynak, akinek annyi kéjjel, annyi fájdalommal és talán lángelméjének jókora részével is adósa 

Néhány golyó a kitűzött céltól messze csapott be; sőt, az egyik a tetőbe fúródott; s ahogy a bűbájos teremtés, férje ügyetlenségén mulatva, bolondul felkacagott, a férfi ingerülten feléje fordult, és így szólt: -Figyelje meg azt a bábut, ott, jobb elől, olyan fent hordja az orrát, és olyan fennkölt pofát vág. Nos! drága angyal, elképzelem, hogy az maga.- És szemét lehunyta,, és meghúzta a ravaszt. A bábut egyszerűen lenyakazta a golyó.

A férfi akkor meghajolt kedves, gyönyörűséges, gyalázatos asszony, kikerülhetetlen és könyörtelen Múzsája felé és tiszteletteljesen kezet csókolva hozzátette: -Ah! drága angyalom, mennyire köszönöm magának az ügyességemet!"

(Baudelaire)



#434 Kistáltos

Kistáltos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 8.053 hozzászólás

Közzétéve 2015 május 26. - 11:20

"Egy régi közmondás szerint:
Ha valakinek a teste tetszik az nem szerelem, az vágy. Ha valakinek az intelligenciája tetszik, az nem szerelem hanem csodálat. Ha valakinek a gazdagsága tetszik az nem szerelem, hanem érdek. Ha pedig halvány fogalmad sincs róla, hogy miért tetszik, na az a szerelem. "