OSZD MEG VELÜNK!
#401
Közzétéve 2012 augusztus 26. - 10:56
#402
Közzétéve 2012 augusztus 29. - 16:28
#403
Közzétéve 2012 szeptember 12. - 14:23
#404
Közzétéve 2012 szeptember 20. - 7:17
#405
Közzétéve 2012 szeptember 20. - 15:30
#406
Közzétéve 2012 október 19. - 16:53
#407
Közzétéve 2012 október 19. - 17:28
"A sétából jóval napnyugta elõtt visszatértünk Szentirmayhoz János püspök villájába.
A villa Balatonra nézõ oldalán erkély van az emeleten. Nagy Miklós kiállt oda az erkélyre, s szemeit le nem vette a Balatonról. Mi többiek az erkélyes szobában szivarozgattunk és társalogtunk.
Akkor még híre-nyoma se volt annak, hogy Badacsony fürdõtelep, vagy azzá lesz valamikor. Náddal volt beszegve a hegy lába, amint ott érintkezik a vízzel. Csak a nagyvendéglõ irányában s még alig egy helyütt volt tiszta a part. Nagy Miklós ezt a tiszta bejárást nézegette. Odaszólt egyszer Szentirmayhoz:
– Tisztelt gazdánk! Le lehet innen a villából menni a vízhez?
– Le lehet. Mit akar ott?
– Fürödni.
– Fürödni?
Nagyot néz úgy féloldalvást elfelé Nagy Miklósra az én derék Szentirmay barátom. Ekképpen néz a macska a légyre.
– Nálunk csak a zsidó fürdik meg a kácsa.
Jó Nagy Miklós úgy megijedt ettõl a bölcs mondástól, elõ nem hozta volna hamarjában a világért se, hogy õ fürödni akar. Szentirmay azonban mégis megszánta, s embert adott melléje, aki lekísérje a vízhez, fürödni. De azért mégse ment a fejébe, hogyan fürödhetik magyar ember. Igaz is az.
Hiszen fürdik, fürdik most már a magyar ember. De ez már nincs az õ õsi természetében.
Ha víz mellett lakik: azért nem fürdik, mert hiszen ott a víz, ha akar: mindennap fürödhetik. Ha pedig a víztõl messze lakik: azért nem fürdik, mert hiszen nincs ott a víz, ha meg akarna is fürdeni. Szükségtelen utat pedig meg nem tesz a magyar ember azért, hogy vizet lásson. Inkább otthon pipál. De mégse ez a fõ oka annak, hogy ritkán támad feredõ kedve.
A magyar lónép. Attilától kezdve mindig lónép volt. A lóember felül az õ lovára, s bekalandozza a síkot, s egész teste szabadon fürdik az üde szabad levegõben. Nem húzódik sátor alá, gunyhó alá, paloták födele alá vagy barlangok odújába. Bõrét szélnek, viharnak, levegõnek hullámai verdesik. Magyar ember nem keresi az erdõt se. Hadd süssön rá szabadon az isten napja. Aki mindennap a napon és a levegõn van: annak nincs szüksége fürdõvízre. Elég, ha mosdik. Annak nincs oka félni izzadástól, meghûléstõl, csúztól, köszvénytõl, huruttól, náthától, fele-feje-fájásától s egyéb efféle alávaló nyavalyától. Nem ismeri az az idegességet s annak mindenféle ostoba növevényét.
A zsidó, német, szláv, latin fajok, az árják, irániak, kaukáziak s efféle népek egészen más népek.
A zsidó eredetileg juhnép; a hindu, német, szláv, latin faj eredetileg tehénnép és ökörnép. Ökrön, birkán, tehénen nem lehet lovagolni, nem lehet naponként a pusztát bejárni. Ez a nép hasra fekszik: úgy õrzi ökrét, juhát. Bebújik sátorába, meghúzza magát odújában, épít kõházat, s ellenség elõl erdõ sûrûjébe menekül. Ennek bõre mállik, keze-lába pállik, egész teste hámlik; huruttal, náthával örökké csatázik. Ennek szüksége van az eleven vízre, hogy üdén maradjon teste-lelke. De szokása most már jó szokássá vált, s bizony most már nekünk is, ide szorult szegény magyarnak erre a jó szokásra rá kell vetemednünk. A tudomány és mûveltség minket is juhnéppé, ökörnéppé alakított át immár."
/Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül/
#408
Közzétéve 2012 október 31. - 22:50
#410
Közzétéve 2012 november 4. - 16:23
#411
Közzétéve 2012 november 6. - 10:45
#412
Közzétéve 2012 november 7. - 22:58
#413
Közzétéve 2012 november 8. - 14:35
#414
Közzétéve 2012 november 10. - 16:57
#415
Közzétéve 2013 január 10. - 16:50
#416
Közzétéve 2013 január 14. - 15:46
#417
Közzétéve 2013 január 17. - 18:33
#418
Közzétéve 2013 július 8. - 17:05
#419
Közzétéve 2013 augusztus 5. - 21:30
#420
Közzétéve 2013 augusztus 15. - 8:58
#421
Közzétéve 2013 augusztus 16. - 11:13
#422
Közzétéve 2013 október 28. - 21:22
#423
Közzétéve 2013 november 2. - 16:26
Nos... Hollandiában is van X factor, és egy szép napon egy 9 éves kiscsaj állt a mikrofonhoz, és énekelni kezdett... én azt hiszem, hogy róla még fogunk hallani...
- Ágimam kedvelte
#424
Közzétéve 2013 november 11. - 19:43
“- Tudod, mi okozza a legnagyobb örömet a nőnek a házasságban?
- A szex.
- Tévedsz. A táplálás. Nézni, ahogy eszik a férje. Ez az a pillanat, amikor a nő, aki egész nap a vacsorán törte a fejét, a mennybe megy.”
(ez is Coelho )
A többit is érdemes: http://vs.hu/valogat...csolatban-1110/
Edited by Kistáltos, 2013 november 11. - 19:45.
#425
Közzétéve 2013 november 20. - 14:45
Sírva röhögtem a portugál riporteren. A sírás azért, mert én már valszeg sose fogom megtudni, milyen érzés ez.
(Tudom, hogy sokak szerint CR7 egy köcsög, de azért na....)
#426
Közzétéve 2013 november 20. - 15:02
http://www.youtube.c...h?v=ioYj_yyarkM
Most hallottam erről a településről, pedig itt van nem messze hozzám. Van aki a leépülést látja, van aki az újrakezdés lehetőségét. Szanticska is feléledt. Ki tudja. Egyre több fiatal keresi a kiuat ezen a vonalon.
Edited by shepherd, 2013 november 20. - 15:02.
#427
Közzétéve 2013 december 22. - 19:42
„- Így van ez , Ármin – mondta egyszer gazdájának – ilyen picivé kell törpülnie annak, aki ragaszkodik a szárnyaihoz.”
Hogy honnan vettem az idézetet? Aki ügyes, megtalálja és kap tőlem egy virtuális nutellát.
De ezt az életfelfogást most értettem meg, és alkalmazom.
Edited by Kistáltos, 2013 december 22. - 19:43.
#428
Közzétéve 2014 január 14. - 15:10
Utaztam. A vidék, ahol jártam, lenyűgözően nagy és előkelő volt. Valami abban a pillanatban a lelkembe hatolt belőle. Gondolataim oly könnyedén röpültek, mint a levegő; a közönséges szenvedélyek, amilyen a profán gyűlölet és szeretet, most oly távolinak tűntek föl, mint a felhők, melyek lábaim alatt, a szakadékok mélyén vonultak tova; lelkem oly mérhetetlennek és tisztának tetszett, mint az ég kupolája, amely körém borult; a földi dolgok emléke csak szűrten és halkultan ért szívemhez, ahogyan az észlelhetetlen állatok csengettyűhangja, amelyek messze, nagyon messze, egy másik hegy lejtőjén vonultak. A mozdulatlan kis tavon mely fekete volt a saját mérhetetlen mélységétől, egy felhő árnya suhant át, mint egy égbe röpülő légi óriás köpenyének a tükörképe. És, emlékszem rá, ez az ünnepélyes és ritka érzés, melyet egy nagy tökéletesen hangtalan mozgás idézett elő, félelemmel vegyes örömöt ébresztett bennem. Röviden: hála az elragadóan szép környezetnek, mely övezett, tökéletes békében éreztem magamat saját magammal és a világegyetemmel, sőt, azt hiszem, hogy tökéletes és üdvözült állapotomban, mert minden földi bajról teljesen megfeledkeztem, többé már a hírlapokat sem tartottam olyan nevetségesnek, a hírlapokat, melyek azt állítják, hogy az ember jónak született; - ekkor azonban, újítván követeléseit a gyógyíthatatlan anyag, arra gondoltam, hogy ellensúlyozom és enyhítem a fáradságot és étvágyamat, amit ez a hosszú hegmászás okozott. Előhúztam zsebemből egy nagy darab kenyeret, egy bőrpoharat és egy palack bizonyosfajta elixírt, melyet a gyógyszerészek az idő tájt a turistáknak árulták, hogy alkalomadtán hólével vegyítsék.
Nyugodtan szeltem a kenyeremet, amikor valami halk neszre fel kellett pillantanom. Egy rongyos, fekete, borzas kis lény állt előttem; beesett és könyörgő szeme szinte elnyelte a kenyérdarabot. És hallottam, hogy halk és rekedt hangon ezt a szót sóhajtotta: kalács! Nem bírtam megállni, hogy ne nevessek, a nevet hallván, mellyel csaknem fehér kenyeremet nyilván megtisztelni kívánta, és levágtam egy jókora karéjt, és odanyújtottam neki. Lassan közeledett és közben szemét le nem vette sóvárgása tárgyáról; aztán, a szeletet elkapva gyorsan visszaugrott, mintha félt volna, hogy kínálásom nem őszinte vagy hogy talán már megbántam.
Ugyanebben a pillanatban azonban hanyatt döntötte egy másik kis vadember: nem tudom, honnan került elő és oly tökéletesen hasonlított az elsőre, hogy az ikertestvérének lehetett volna tartani. Együtt hemperegtek a földön, csatázva a drága zsákmányért, és nyilván egyikük sem akarta testvérének áldozni a felét. Az első nekiveselkedve üstökön ragadta a másodikat;az pedig amannak a fülébe harapott, és remek parasztkáromkodás közepette kiköpött belőle egy véres darabkát. A kalács jogos tulajdonosa kis karmait a bitorló szemébe igyekezett süllyeszteni; az viszont minden erejét arra fordította, hogy fél kezével megfojtsa ellenfelét, míg a másikkal a maga zsebébe igyekezett csúsztatni a csata díját. A legyőzöttnek azonban új erőt adott a kétségbeesés: felegyenesedett és a másik gyomrának rohanva földre terítette a győztest. Minek vázoljam tovább az undok küzdelmet, amely a valóságban tovább tartott, mint amennyit gyermeki erejük ígérni látszott? A kalács pillanatonként kézről kézre és szebből zsebbe vándorolt; csakhogy jaj, a térfogatát is változtatta! és mikor végre kimerülten, lihegve és vérezve abbahagyták a küzdelmet, mert nem bírták folytatni, akkorára, igazat szólva, már nem volt többé hadizsákmány; a kenyérdarabka eltűnt, akkora morzsákká töredezett, amekkorák a homokszemek, melyekkel elvegyült.
Ez a jelenet elkomorította előttem a tájat, és a csöndes öröm, melyben, míg észre nem vettem ezeket az emberkéket, a lelkem gyönyörködött, tökéletesen eltűnt; elég sokáig szomorú maradtam miatta, szüntelenül mondogatva magamban: "Van hát egy nagyszerű ország, ahol kalácsnak hívják a kenyeret, s ahol az oly ritka csemege, hogy szabályos háborút és testvérgyilkosságot képes szítani."
Baudelaire: A kalács
#429
Közzétéve 2014 január 17. - 9:43
Tudományos Publikációk Nyelvezete
Az alábbi szótár segít az ilyen cikkek értelmezésében:
„Mint az régóta köztudott...” = Lusta voltam megkeresni az eredeti forrást.
„A kérdésre mindeddig nem sikerült határozott választ adni” = Totál sikertelen volt a kísérlet, de egy cikket hátha el lehet sütni belőle.
„Az eredményekből hármat vizsgáltunk meg alaposabban” = A többi néhány száz nem igazolta az elméletet.
„Tapasztalatom szerint” = Egyszer már előfordult.
„Néhány esetben” = Kétszer is.
„Számtalan esetben” = Háromszor.
„Az általam bizonyított eset” = Remélem, hogy bejön.
„Általánosan bizonyított tény” = Mások is remélik, hogy bejön.
„Egy bizonyos határértéken belül” = Semmi köze a valósághoz.
„Az észlelések statisztikai előfordulásának mediánja azt mutatja” = A hasamra ütöttem.
„Az már most is látszik, hogy a jelenség mélyebb vizsgálata szükséges a teljes bizonyításhoz” = Fogalmam sincs róla, mi a franc történt.
„Kutatócsoportunk további vizsgálatokat fog végezni” = Ők se értenek belőle francot se.
„Köszönöm Kovács Józsefnek a közreműködést, Kis Annának pedig a konzultációkat” = Józsi megcsinálta a munkát, Anna pedig elmagyarázta, hogy mi is történt.
„Munkámmal remélhetőleg megnyitottam az utat a terület további kutatása előtt” = Tegnap felmondtam.
#430
Közzétéve 2014 február 1. - 10:04
hn
Edited by shepherd, 2014 február 1. - 10:14.
#431
Közzétéve 2014 február 1. - 15:43
Ez velős volt.
#432
Közzétéve 2014 február 1. - 16:15
Ez velős volt.
Ebből nincs baj.
#433
Közzétéve 2014 február 1. - 16:58
A GÁLÁNS LÖVÉSZ
"Ahogy a hintó áthaladt a ligeten, a férfi megállította egy lövölde közelében; néhány lövést, mondta, örömest leadna, hogy ölje az időt. Ölni ezt a szörnyeteget: nem legszokványosabb és nem legjogosabb foglalkozása-e ez mindenkinek? - És udvariasan kezét nyújtotta a drága, gyönyörűséges és gyalázatos nőnek, a rejtélyes asszonynak, akinek annyi kéjjel, annyi fájdalommal és talán lángelméjének jókora részével is adósa
Néhány golyó a kitűzött céltól messze csapott be; sőt, az egyik a tetőbe fúródott; s ahogy a bűbájos teremtés, férje ügyetlenségén mulatva, bolondul felkacagott, a férfi ingerülten feléje fordult, és így szólt: -Figyelje meg azt a bábut, ott, jobb elől, olyan fent hordja az orrát, és olyan fennkölt pofát vág. Nos! drága angyal, elképzelem, hogy az maga.- És szemét lehunyta,, és meghúzta a ravaszt. A bábut egyszerűen lenyakazta a golyó.
A férfi akkor meghajolt kedves, gyönyörűséges, gyalázatos asszony, kikerülhetetlen és könyörtelen Múzsája felé és tiszteletteljesen kezet csókolva hozzátette: -Ah! drága angyalom, mennyire köszönöm magának az ügyességemet!"
(Baudelaire)
#434
Közzétéve 2015 május 26. - 11:20
"Egy régi közmondás szerint:
Ha valakinek a teste tetszik az nem szerelem, az vágy. Ha valakinek az intelligenciája tetszik, az nem szerelem hanem csodálat. Ha valakinek a gazdagsága tetszik az nem szerelem, hanem érdek. Ha pedig halvány fogalmad sincs róla, hogy miért tetszik, na az a szerelem. "