Közzétéve 2001 augusztus 24. - 17:36
Üdv. Mindenkinek ! Végre összejött egy kis nyaralás, úgyhogy jaj a kis színesek olvasóinak.Augusztusra levittem a lovamat Silveradora egy kicsit nyaralni, és mivel a jó példa ragadós az egyik lovardai barátom is fellelkesedett. 1 hét alatt leszervezett egy pár napos lovas nyaralást. Szabadszállás mellett béreltünk egy tanyát. Nagyon kellemes nádtetõs, tornácos vályogépület. Én holmi munkákra hivatkozva kihúztam magam a leköltözködés fáradalmaiból, csak 2 nappal a lovak után, egy péntek délután érkeztem meg. Kellemes 35 fokos idõben autóztam le, és persze jó pesti módjára rögtön elcsodálkoztam a vályogépületben uralkodó 22-25 fokon. Persze délután már indultunk is túrázni. Az Én heréltemen kívül egy kanca és egy 1 év 4 hónapos kanca csikó volt az állomány, de szerencsére a szomszéd tanyán / nem szerencse – szervezés / lovaztak, ezért a barátom gyerekeinek tudtunk lovat bérelni, a gazda pedig vállalta a vezetést. Sajnálatos módon a gazda egy csõdörrel jött túrázni. A csõdör remekül viselkedett, az Én heréltem viszont valamiért a fejébe vette, hogy az ismerõs kancákat neki kell megvédenie a csõdörtõl. Némi kísérletezés után a következõ menet alakult ki: elõl a kanca a száron vezetett csikóval, utána a heréltem – szigorúan hullámvonalban haladva, 10 méterenként U alakban hátrafordulva – majd a csõdõr kb. 10 méterrel lemaradva. Ha ennél közelebb jött, akkor a lovam páros lábbal hátra. Viccesen elvoltunk. Remek kis 2-3 órás túrát tettünk a környéken. A vezetõnk elvitt minket egy erdõs részre, ahol egymás után 6-7 dombocskán vitt át az út. Minden domb 8-10 méter magas lehetett. Persze a lovak azonnal belendültek, tiszta hullámvasút volt az egész. A végén pedig egy 30-40 méteres domb, aminek a tetején van egy bokrokkal körülvett kilátó, ahova egyszerre csak egy ló fér be, és az egész környéket belátni. Visszaérkezés után a lovakat elszállásoltuk a kb. 6x6 méteres kis karámokban. Víz, etetés, szálas. Mire elkészültünk el is kezdett szakadni az esõ. Mivel elég nagy vihar volt kibontakozóban, jól végzett munkánk jutalmaként kezdhettünk átcuccolni a fedett istállóba. Valószínûleg a Sheriff lovazni készült, mert szombaton egész nap esett az esõ. Mit tehet ilyenkor a jó magyar ember? Elmentünk az Izsáki Pálinka és Helytörténeti Múzeumba. Egy 1922-ben alapított pálinkafõzõ épületében kapott helyet az 1-2 éve üzemelõ, nagyon szépen felújított múzeum. A pálinkagyártás teljes folyamatának eszközei láthatóak a gyümölcsprésektõl az üvegcímkézõkig. Régi üvegek, iratok, címkék. Aki szereti a régi dolgokat, annak érdemes megnéznie. Még egy komplett szatócsbolt is van. – Meg persze az 500Ft-os belépõért a 8-10 féle pálinkát is végig lehet kóstolni. A Helytörténeti gyûjtemény is hangulatos. Fõleg régi szerszámok, berendezési tárgyak láthatóak, az idõsebbeknek még ismerõs lehet a szamárpad, a cselédkönyv, és a redõnyös fa tolltartó. Amikor megelégeltük a kultúrát, akkor elautóztunk a Kondor fogadóhoz és egy hatalmasat ebédeltünk. Mindenkinek melegen ajánlom. Nagyon kedves a kiszolgálás, finomak az ételek és megfizethetõ. Nem tudja valaki, hogy miért van az, hogy akármekkora teremben mindig csak a német túristát lehet hallani? Estére elállt az esõ. Még poénkodni akartam a gazdasszonyunkkal, aki elõzõ este egy órán át locsolta a veteményest, erre beletúrt a földbe, és egy tenyérnyit kifordított belõle. Az 1 napos zuhogó esõ után a felsõ 2 cm nedves volt, az alatta levõ homok pedig csont száraz. Errõl ennyit. Vasárnap délután újra nekiindultunk, és átmentünk Kunadacsra / ha jól emlékszem /. Útközben megtekintettük a Lófogó hegyet. Megfigyeltem, hogy az itteniek mindent hegynek neveznek, aminek a tövében állva 30 foknál magasabbra kell emelni a fejüket, hogy lássák a tetejét. A Lófogó természetesen onnan kapta a nevét, hogy a környék lókötõi – lófogói – itt találkoztak a kilátás végett. Azt nem mesélem el, hogy a nyakvágó honnan kapta a nevét, legyen elég annyi, hogy a kocsmárosné nagyon ráfázott. Még megtekinthettünk egy lõteret is. Nem volt olyan szerencsénk, hogy ránk is lõjenek, de így is elég rondák a harckocsik és gyalogok számára ásott gödrök. Persze a falu kocsmájánál megpihentünk, ahol két igencsak dülöngélõ öregtõl megtudtam, hogy széthajtott lovam még nincs három éves, és a tizet biztos nem éri meg. / Lovam idén volt 8 éves, bajban van, ha ez igaz. / A helyi lovardással is dumcsiztunk egy kicsit, aki állította, hogy a környéken van egy 32 ÉVES csõdõr, aki még fedez. Különben másoktól Lipicáról hallottam hasonlót. Azt mondták, hogy a lovakkal 8 éves korukban kezdenek komolyan edzeni, 16 éves korukig „hajtják” õket, aztán fokozatosan visszavesznek a terhelésbõl, és 20-22 éves korukban príma kondiban nyugdíjazzák õket. Ott teljesen megszokott a 30 éves életkor. Hazaérkezés után már csak egy kis szalonnasütés volt hátra. Különben valami hülye beidomította a szúnyogokat, mert nyolc körül megjelennek és pontban negyed tízkor eltûnnek. Ugyan ez az alak kitenyésztett egy törpe legyet, ami zoknin keresztül is átharapja az ember lábát. Kb. hétfõre jutottam el a kikapcsolódás azon pontjára, amikor az ember nem tudja hirtelen, hogy milyen nap és hány óra van, sõt nem is érdekli. Ennek örömére nekiindultunk a pusztának. Egy jó 40-45 km-es túrát terveztünk Pongrácra és vissza. A táj szokás szerint gyönyörû és érdekes volt. Láttunk szántást, ahol minden traktor mögött 5-6 gólya ballagott, és eszegetett. A tájvédelmi körzetben, a nádas szélén békák bóklásztak elõttünk az úton keresztbe – ez lehet, hogy egészségtelen, mert láttam nagyon lapos békákat is –, egy szerelmeskedõ szitakötõpár frontálisan ütközött a lovam orrával, ezután nagyon gyanakodva méregette õket. A nádas pedig tele volt hatalmas fehér színû gémekkel. Nagyon nem úgy tüntek, mint aki kihalni készül. Meg persze láttunk volt állami tehenészetet betonoszlopra feszített szögesdrót karámokkal. – Ezt csak azért írom, nehogy nagyon elandalodjatok.Az idõsebb kanca alaposan ránk ijesztett, ugyanis minden vágtakor és utána is hihetetlenül lihegett, már attól féltünk, hogy összeesik. Aztán kiderült, hogy a kis drága csak istállóban hajlandó pisilni, de az éjszakát karámban töltötte, ezért már egy napja tartogatja. Szerencsére megérkeztünk a Pongrác Majorba. Szépen megkapta az állását, némi szalmazizegtetést, és minden rendben volt.A Pongrác már nem volt szimpatikus számomra, mert túl nagy a forgalom. A menetrend: Csikós kivágtat az úthoz - turistabusz érkezik – csikós ostorpattogtatva visszavágtázik a busz elött – túristák lekászálódnak / tornacipõ, térdzokni, rövidnadrág, tarka ing, 30 centis teleobjektív – ugyanez a fickó odahaza zakót vesz, hogy kivigye a szemetett / - csikós enyhe életuntsággal pattogtat még egy kicsit – túristákat felterelik a lelátókra – csikósbemutató – méneshajtás / a ménes a busz megérkezése után elkezd a kijáratnál gyülekezni / - túristákat beterelik az etetõbe / jó nagy hodály sok asztallal / - túristák esznek – cigány húzza elõbb a cigányzenét, majd német keringõt ??? – diszkréten bejelentik, hogy a cigánynak 150 forintot illik adni – túristát visszaterelik a buszba – idegenvezetõ az ajándékboltban beszedi a jutalékát – busz el. Már megint dög vagyok.Viszont a minket vezetõ gazda helyi huszár, Pongrácon is szoktak bemutatózni, az ágyuk is éppen itt voltak. Ezek az ágyuk teljesen megegyeznek az eredetivel. Öntöttvasból készültek és igen súlyosak. Annyira élethûek, hogy fék sincs rajtuk, ezért nagyon ésszel kell hajtani, mert egy rendesebb lejtõn simán eltolja a két lovat. Különben az ágyú vontatására szolgáló kocsit mozdonynak hívják. Meg még egyéb érdekességeket is megtudtunk, de már így is elég hosszúra sikeredett a beszámolóm.Szóval egyszer csak elindultunk visszafelé. Sikerült bekeverednünk egy olyan erdei részre, ahol a fák 1-2 méterre a lovas fölött teljesen összezáródtak. Olyan sûrûk voltak a fák, hogy félhomály uralkodott az „alagútban”. Persze voltak kis rétecskék is. Éppen én voltam elõl, és abban az élményben volt részem, hogy egyes 30-40 centis bokrok megindultak idõnként. Persze a bokor nem ment sehova, csak a rajta pihengetõ 15-20 pillangó indult útnak a közeledésemre.Egy darabon az úton haladtunk, és itt is érdekes állatfajtákat sikerült megfigyelnem. Érdekes, de a németek lelassítottak, volt amelyik le is húzódott / ezek még a biciklist is képesek elengedni /, ellenben a hazai fajta 1-1,5 méterre a lovak mellett húzott el 70-80-al, az arcán félhülye vigyorral. / Ezt három éve egy buszsoför is elõadta pesten, és baromira nem értette, hogy hogyan került a busz oldalára a 10 centis lyuk. / Visszafelé mi is átvágtunk egy másfél méteres nádason, hihetetlenül mókás a lovakkal átgázolni a hullámzó nádason. A lovak meg módszeresen falták a nádat, állítólag édes. Bár én gyanítom, hogy az enyém egyszerûen mindenevõ. Kedd reggel kaptunk egy kis fõt kukoricát, a lovak meg a kukorica szárakat. Jópofák voltak, mert az ilyesmit mindig keresztbe veszik be a szájukba, aztán a nyelvükkel középen elkezdik befelé húzni, és a V alakba összecsukódó fûfélét betermelik. Ugyanez egy egyméteres kukoricaszárral nehezebb. Bevette a szájába, és hitetlenkedve rángatta a nyelvével amikor nem akart összecsukódni. Aztán persze elforgatta és boldogan csócsálta a szájába jutó részt.Kedden elhatároztuk, hogy visszamegyünk a dombokra fényképészkedni. A barátom úgy döntött, hogy elengedi a csikót. Kb. 5 percig ugyan úgy ment az anyja mellett, mintha ki lenne kötve. Aztán rájött, hogy szabad és iszonyatos rohangálást rendezett. Ettõl persze az én lovam is megbolondult. Egy idõ után meguntam a dolgot és egy kicsit összekaptam. Rögtön kiderült, hogy a Spanyol Lovasiskola sehol nincs, az én lovam is tud helyben ügetni meg vágtázni, de Õ idõnként még függõlegesen is ugrik vagy fél métert. Kellõen felzaklatva érkeztünk a dombokhoz, ahol a kilátóba még fel tudtam vinni, de amikor a csapatot akartuk lefényképezni ereszkedés közben, akkor végképp elszállt az agya. Ugyanis a csikós kancán ülõnél volt a fényképezõgép, ezért Õ lovastul lement a domb aljába. Lovam azt látta, hogy az ismerõs kancák elmennek, Õ meg ott marad a csõdörrel. Több sem kellett. A következõ 4-5 percben egyszerûen az életemért harcoltam. A 45 fokos, homokos, 20 centis farönkökkel és bokrokkal tarkított lejtõn forogva, ágaskodva letáncoltunk. A domb aljában a dicséret elmaradt.Szerdán pedig sajnos már a csomagolás kezdõdött. Három lovas teherautóval fuvaroztuk a négylábúakat, amiben hosszanti irányban vannak az állások. Mivel a Pakesz Silveradon kiszállt, ezért neki kellett középre állnia, ebbõl adódóan Õ volt az utolsó felszálláskor. A kanca viszont befejelt, és nem lehetett sehogy felcsalni a szállítóra. Így aztán egy kicsit gyakoroltunk a lovammal. Szépen felsétált az egyik oldalsó állásba, utána feljött a kanca a másik oldalra, aztán az én lovam le, a csikó fel, és az én lovam is fel. Ja és tanultam is valamit. Ha leszálláskor a ló ferdén indul el a pallón, akkor a fejét ugyan abba az irányba kell fordítani, és ettõl „kiegyenesedik”. Mûködik a dolog.Na jó, most már abbahagyom, már azért is cukorka járna, ha valaki eddig végigolvasta. Nagyjából ez volt a féléves hozzászólás adagom, most egy darabig biztonságban vagytok.Azt, hogy mi várt a munkahelyemen a 10 nap szabi után majd a horror topikba írom.Ferenc