Ugrás a tartalmakhoz


Fotó

Kutyák - mikor legyen elég a szenvedésbõl???


Ez a téma archivált. Nem tudsz archivált témához hozzászólni. Ha szeretnéd újranyitni, keress meg egy moderátort, vagy admint.
182 válasz a témához

#41 ornella

ornella

    Új vendég

  • Fórumtag
  • 10 hozzászólás

Közzétéve 2002 május 10. - 21:03

Végig olvastam "Lombardó" topikjait ! Látom, hogy meglehetõsen régen irta, de nagyon kiváncsi lennék, hogy mi történt Dorisszal? Nem tudtok semmit azóta? Köszönettel venném, ha megirnátok!

#42 Lombardo

Lombardo

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.519 hozzászólás

Közzétéve 2002 május 11. - 23:37

Hello Ornella!Megkaptam az e-mailed, küldtem is választ.Aranyos vagy, hogy érdeklõdsz a blöki felõl.A többieknek röviden: Dorisz még él, a szteroid életben és négy lábon tartja. A kórság még mindig ismeretlen, csak feltételezések vannak. Dokiainkkal megegyeztünk, hogy amíg türhetõen járkál, képes elvégezni a dolgát, eszik-iszik és tud örülni a gazdinak, addig kezelgetjük, ha rosszabbodna az állapota vagy újabb és komolyabb szövõdmények lépnek fel, akkor elaltatjuk.Újabb képet nem akarok feltenni róla, mert a szteroidtól olyan lett, mint egy golyó! Posted Image Üdv, Lombardo

#43 Degulo

Degulo

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 306 hozzászólás

Közzétéve 2002 június 26. - 9:57

Szia Lombardo!Megint eltelt egy kis idõ az utolsó hozzászólások óta, és engem érdekelne, hogy van Dorisz?Nekem az elérhetõ álmom a kutya volt-a saját ló sajna elérhetetlen-, de az is nagyon nehezen jött össze a szülõk miatt. Tömbbe anyu nem engedte, meg hogy úgyis megunjuk. 12 évesen megkaptam mégis életem elsõ kutyáját, egy foxira hasonlító kis keverék szukát. Elég sokszor kellett sajnos állatorvoshoz járni vele. Elütötte az autó úgy, hogy szerencsére csak a hosszú farkából szakadt le egy darab. Majd kb. 1 éves korától kezdve neki is elõjött egy rejtélyes betegség. Véresre vakarta az ajkát és a bal szemét. Felírtak neki sokféle drága kenõcsöt, gyógyszert. Már a 3. orvosnál tartottunk, aki ránézett és közölte: szõrtüszõatka. Injekciós kezelés kezdõdött, gyógyszerrel tarkítva és Neocidolos fûrdõ. Ez a gyógyszer a Prednisolon tabletta volt, ami hormonzavaró. Meghízott, kiszõrösödött(annyira, hogy a szakállas lett), össze-vissza tüzelt. Diétára kellett fogni, de mivel nagyon elkényeztettük, nem evett meg mindent, csak a májat, vesét, fõtt húst. Ezt pedig nem ehetett mindig, inkább nem evett. Ott száradt neki a táljába sokszor a kenõmájas, meg a pörköltszaftos tészta, rengeteg féle kutyakonzerv, száraztáp. Mégis nagyon kövér volt.Mindig egy kis szünetet kellett tartani, és akkor kegyetlenül vakarta( pl. az éles küszöbbe).Ilyenkor mondjuk valamennyit lefogyott és hozta a labdáját látszott, hogy jó kedve van. Aztán onnan tudtuk, hogy szüksége van az injekcióra, hogy hányt. És jött a hízás, kedvetlenség. Telt-múlt az idõ, semmi változás. Akkor azt mondta az orvos, hogy mivel nem reagál a kezelésre, biztos nem atka és valószínû, hogy nem bõrbetegség. Biztos allergiás valamire.Tehát a gyógyszer és az injekció csökkentette a tünetet, de nem múlt el. Az elején kibírta 2 hónapig 1 injekcióval+gyógyszer nagy szünetekkel, viszont a 7 évesen már 2 injekciót kapott, ami közül az egyik a Depo-medrol volt. És a gyógyszer sem használt. Megszokta a szervezete. Az évek során 2x kellett mûteni daganatok miatt.Az elsõnél az egyik hátsó lábán volt egy csomó, mivel nõtt ki kellett venni. A 2. durvább volt. A cicijében fedeztem fel csomót. Ez is nõni kezdett. De ez kemény volt, mint a beton. Elõ voltunk jegyezve mûtétre, reggel vittük volna. Az álvemhessége miatt lógott nagyon a cicije és ez teljesen kõ kemény volt. Jegeltük, mivel lázas is volt. Azt hittem nem éri meg a reggelt. De szerencsére túlélte, és nem a csomó dagadt fel, hanem a fûben való hancúrozása miatt valami megbökte és betályogosodott! Lyukat hagytak rajta, hogy még a maradék genny távozni tudjon, és ne nõjjön össze, gézcsíkot dugtak bele. De ez a csík eltûnt. Vittük orvoshoz, mi van ha becsúszott. Turizott szegényben, nincs.Biztos elhagyta séta közben, vagy esetleg megette. Kizártnak tartottam, de mindegy. Talán közel egy hónap is eltelt, amikor olyan furcsa szaga volt szegénynek. Ismét orvos, és nekem lett igazam, becsúszott. Hála istennek nem gyulladt be neki. Egyszer a füle gyulladt be, azt is hosszasan kezelték.Visszatérve a visszatérõ betegségére:Még egy új magánorvost is kipróbáltunk, de semmi.Maradt az injekció. A végén már hetente hordtuk.Aztán jött az a kegyetlen 1 hét, amit soha nem fogok elfelejteni!

#44 Degulo

Degulo

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 306 hozzászólás

Közzétéve 2002 június 26. - 10:39

Hétfõi napon kezdõdött,2000 november 13.-án.3x-ra hízott a kutya. Orvos megállapította, hogy vizes. Felírt neki drasztikus vízhajtót. De az a szivét roncsolja, ezért arra is felírt valamit, ami meg a máját stb. 5 félét kapott végül. Ha nem változik a helyzet, szombaton vigyük, és megcsapolja. Péntek délelõtt mindent kihányt, nem maradt meg benne semmi. Nem tudott fölállni, mindig összecsuklottak a lábai. És ami a legrosszabb, nem tudott pisilni. Hideg volt, ö egyhuzamban bámult maga elé, és nagyon lihegett, és bánatosan nézett rám. Könyörgött a szemeivel, hogy csináljak már vele valamit. Láttam, hogy most tényleg igazán szenved. Telefonáltunk az ügyeletre, ami egy viszonylag új rendelõnek számított, és mi soha nem jártunk ott. Közölték, hogy vigyük be, nem jönnek ki.Ez este 10 órakor volt. Végignézte a kutyát, majd mondta, hogy lehetne tovább szadizni a legkülönfélébb gyógyszerekkel, injekciókkal, de szerinte nem lehetne rajta segíteni. Állítása szerint a Prednisolon okozta ezt az egészet, õ már azt sem írta volna fel. Hatására szépen lassan leépült a kutya immunrendszere, mellékveséje csak a gyógyszerrel mûködött, izomsorvadást okozott. Annyit mondott még, hogy Kusing-kórban szenvedett. A mai napig nem tudom, hogy ez mit jelent, mert nem kérdeztem meg ott tõle, könyvekben meg nem találtam róla sokmindent. a kutya meg türelmesen várt a döntésre. Rábíztuk a dokira. Beadta az altatót. Kihányta. Beadta mégegyszer. Megint. Beadott neki seduxent. Még egyet. Na ez sikerült. Ismét altató. Akkor meg nem aludt el. Mire elaludt a karomban...Ekkor kimentük, és szólt a doki, mikor vége volt.Nagyon nehezen állt meg a pici szíve.Én is feltettem 1000x a kérdést: mi lett volna, ha megvárjuk a másnapot, és ahhoz a dokihoz visszük, aki idáig is kezelte. Bár lecsapolásról nem hallottam, de lehet, hogy az segített volna...Mindig kiheverte a bajait, lehet, hogy most is?Hiszen nem állt meg a szíve! Ki tudja, most már mindegy. Ez a doki már 1 évesen elaltatta volna, és ha azt veszem-igaz néha nehézkesen is-de leélt még 7 évet!Ez egy nagyon szörnyû dolog. Az életemet Teddynek hívták, és a 8. születésnapján kellett meghalnia.Ennyit szerettem volna hozzászólni.

#45 Lombardo

Lombardo

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.519 hozzászólás

Közzétéve 2002 június 26. - 23:35

Szia Degulo!Nagyon sajnálom a kutyusodat és téged is. Õszintén átérzem amin keresztülmentetek.A leírtak alapján csak azt tudom mondani, hogy jól döntöttetek, ami az elaltatást illeti. Persze kívülállóként az ember sokkal könnyebben ítéli meg helyesen a helyzetet. A Prednisolon valóban okozhat ilyen problémákat, lévén szteroid, ami a hormonháztartást megbolygatva többféle szervre kihat, elsõsorban a gyomorra és a mellékvesékre. A hízás is a szteroid számlájára írható.Dorisz kutyám immár több, mint egy éve folyamatos szteroidos kezelést kap és természetesen nála is észlelhetõk a szövõdmények, ezért emellett szed többféle gyomortámogató készítményt, vízhajtót és B-Neuront. Mindezzel csak késleltetni tudjuk a biztos végzetét, de egyenlõre hõsként viselkedik.Mivel a tudomány megállt, abban maradtunk az orvosunkkal, hogy amíg tud "kutyaként" normálisan élni és amíg a gyógyszeres kezelés ezen a szinten tartja, addig próbálkozunk. Tovább nem.Remélem azért kitart az öregcsaj még egy jó ideig! A lovamat, akit legalább ennyire szerettem és még hosszabb ideig volt a társam, két hete temettem el, úgyhogy már csak Dorisz maradt nekem.De mindezek ellenére, csak azért, hogy ne kelljen még egy tragédiát átélnem, önzõségbõl biztosan nem fogom hagyni kínlódni.Most is itt fekszik a lábamnál, alszik. Ez a meleg idõ megviseli, de az állapota egyenlõre nem romlik számottevõen. Üdv, Lombardo

#46 vau

vau

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 177 hozzászólás

Közzétéve 2002 augusztus 9. - 12:39

Ha már prednisolon meg mellékhatások...A kutyomnak egyszer kellett prednisolont adnom, allergia ellen. Adtam neki egy napig.Mellékhatások, amit észleltem:Vizelés, kb 5 percenként. Mivel pont a szüleimhez mentünk emeletes házba, kínszenvedés volt.Az egész kutya hangulata megváltozott, bizonytalanabb, félõsebb lett.Azóta a prednisolon nálunk SEMMI ÁRON!

#47 Degulo

Degulo

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 306 hozzászólás

Közzétéve 2002 augusztus 9. - 13:47

Szia vau!Hát akkor gondold el, hogy az én kutyám 6 évig szedte! És mi a 4. emeleten lakunk, és neki is sokat kellett lemennie. Ez valószínû azért volt, mert rengeteget ivott. Én meg cipeltem.Ilyen fejjel már biztos nem adnék neki, de én hittem az állatorvosnak, mert õ csak jobban tudja. Ha belegondolok mégsem hibáztatom annyira, mert ez elõtt 4 doki nem tudott vele mit kezdeni!Aki elaltatta az 5. orvos volt, õ azt mondta, hogy õ nem ad prednisolont soha. De akkor õ már 1 évesen elaltatta volna a kutyámat? Végül is 8 évig eléldegélt, és nem szenvedett.

#48 mesztic

mesztic

    Új vendég

  • Fórumtag
  • 11 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 10. - 21:00

Sziasztok!Bár már a fórumot már régóta figyelemmel követem, a lovas témák jobban lekötötték a figyelmemet, a kutyás oldalakra rá se néztem. Egészen mostanáig. Megdobbant a szivem már a topic címének olvasásakor, s elolvasva az egészet, bevallom õszintén férfi létemre nedvesek lettek a szemeim. Meghatott és sziven ütött amit írtatok, fõleg azért mert én is ilyen helyzetben vagyok most. Degulo sajnálom a kutyádat, Lombardo sajnálom a lovadat. Együttérzek veletek. Dorisz hogy van most?Az én kutyám Bátor, németjuhász kan, most júniusban lesz 13 éves. De már öreg. Nagyon. Eszik, ugat, játszik csak a hátsó fertály ne lenne. Elég nehezen kel fel, a hátsó lábaival van a gond, van mellette egy öt hónapos kis csibész, szintén németjuhász, amelyik persze nagyon játszana, és sokszor molesztálja az öreget. Az elkerítést meg lehetne oldani, de nagyon szeretik egymást, a kicsi néha ráugrik,s az idõs már dõl is. Egy pár hónap alatt gyengült le így szegénykém, de ha elõveszem a pórázt és a nyakörvet szinte újra a régi: örömszerûen nyüszít, vakkant egyet-egyet, futni már nem tud, lépései is elég érdekesek(keresztbe teszi a lábait). De sokszor felmerül bennem a kérdés jó-e ez neki így? Asszem Lombardo írta ésszel tudom, de a szív mást mond. Sajnos meg kell hozni a döntést,de még mindig nem vagyok teljesen biztos, hogy mit.

#49 Anya

Anya

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 67 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 11. - 14:29

Mesztic!Szerintem az a kérdés, hogy fájdalmai vannak-e? Mert amíg így tud örülni egy sétának, addig érdemes élnie. Én is átéltem ezt a döntést 5 évvel ezelõtt, de Szuszi már nagyon beteg volt, õ is 13 éves volt. Igazából nem is volt mit eldönteni, fájdalmai voltak, már alig tudott lábra állni.De kihívni az állatorvost, és azt mondani neki, hogy adja be az utolsó injekciót, iszonyú volt.SziasztokAnya

#50 mesztic

mesztic

    Új vendég

  • Fórumtag
  • 11 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 12. - 10:02

Anya!Milyen betegsége volt Szuszinak? És honnan tudod eldönteni mekkora fájdalmai vannak? És hol van az a pont amikor azt mondod, hogy most már túl nagy fájdalmai vannak, altassuk el ne szenvedjen? Szerintem ezt nagyon nehéz eldönteni, eszet és szivet párosítva dönteni. Nagyon kemény lehetett megtenni azt,hogy hívni az orvost Ha rágondolok kiver a hideg. Tegnap elvittem sétálni Bátorom, kábé 400 méter ha lehetett, kétszer esett el szegénykém, mintha a hátsó lábai teljesen külön életet élnének az elsõ kettõtõl és a fejétõl. Viszonylag gyorsan fel is állt, és már ment is tovább szaglászni. sziasztok

#51 Ilusta

Ilusta

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 8.740 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 12. - 10:32

Mesztic!Akkor vannak fájdalmai a kutyának, ha pl. elesik, és felálláskor nyûszít.Amíg vidám, ahogy írod, még,ha bukdácsol is, tud menni, nem piszkít maga alá, nem nyûszít a fájdalomtól, addig nem altatnám el.Az apósomék kutyája 11 éves volt, a végén olyan fokú gerincmeszesedése volt, hogy lábra állni nem tudott, sírt...ott volt a vég... :(

#52 Anya

Anya

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 67 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 15. - 10:49

Azt nem tudom, mi baja volt Szuszinak. Akkor nem nálunk lakott már, hanem Anyukámnál,és már nem volt hajlandó sétálni, és amikor felmentem meglátogatni, nem jött oda hozzám, hanem csak felemelte a fejét, és nézett bánatosan. A kora miatt úgy itéltük meg, hogy nem kezdjük el orvostól kórházig cipelni, hanem hagyjuk békében elmenni. Nagyon sz*r volt, de úgy érzem most is, hogy így volt a legemberségesebb.Nehéz megítélni, hogy egy állatnak mekkora fájdalmai vannak, de ha elég szoros a kapcsolat, ismered õt, és a viselkedését, szerintem meg lehet ítélni.Az elaltatás a legeslegvégsõ "eszköz" szerintem, amikor már nem tud örülni a kutya (vagy más állat), mert a fájdalom, vagy szenvedés erõsebb.

#53 mesztic

mesztic

    Új vendég

  • Fórumtag
  • 11 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 15. - 15:35

Vasárnap amit láttam az igen szomorú volt. Voltam barátném nagyszüleinél, kuvasz kutyájuk bevallásuk szerint tizenvalahány éves. Az õ helyükben nem lenne kétséges,hogy döntenék. Egyik gazda hívására se reagál a kutya, a fejét se emeli meg, még a szemét se forgatja körbe. A meszesedés úgy elhatalmasodott testén, hogy a husszú pillanatokig tartó feltápászkodás után a negyedik lábára rá su tudott lépni. Ivott egy kis vizet, aztán le is feküdt. Egy fél éve majd szétszedte a kerítést ha 5 méteren belül voltam. De a nagyszülõk hallani sem akarnak az orvosról, nagyon vallásosak, hitük szerint aki adta csak az veheti el az életét. Próbáltam meggyõzni õket, hogy legalább gondolják-fontolják meg, de hajthatatlanok. Nem tudom, melyik az igazán hibás a kereszténység eme tézise, vagy az öregség csökönyössége. vagy a kettõ együtt.

#54 Ilusta

Ilusta

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 8.740 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 15. - 20:51

Kérdezd meg õket, hogy, ha õk lennének a kutya helyében,mit szeretnének!Nem kívánom, hogy így végezzék, vagy oda jussanak, ahová a kutya, de lehet, hogy valami hasonló velük is megtörténhet, akkor mit tennének?Várnák szenvedve a halált, mert Isten úgy akarja?Valahol ez is állatkínzás! :(

#55 Sac

Sac

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.950 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 16. - 11:10

idézet:
Eredeti szerzõ: Ilusta: ... de lehet, hogy valami hasonló velük is megtörténhet, akkor mit tennének?Várnák szenvedve a halált, mert Isten úgy akarja?[/QUOTE]Igen! Azért az emberekkel ne hasonlítsuk össze õket!!! Én személy szerint nagyon elítélem az eutanáziát ... (most az emberekrõl beszélek!) Így fiatalon könnyû azt mondani hogy valaki ne szenvedjen, de ha te fekszel az ágyon akkor igen is végig akarod élni az életed, ameddig csak lehet hisz itt a földön nem lesz több!!! Posted Image

#56 Anya

Anya

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 67 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 16. - 11:22

Sac! Errõl azért lehetne vitatkozni, hogy meddig nevezhetõ "élet"-nek, és honnan vegetálásnak. De ez nagyon off lenne. Nekem is az a furcsa a nagyik hozzáállásában, hogy a kutyákat és embereket nem kellene teljesen egy kalap alá venni - vallási szempontból sem. A legnagyobb különbségnek azt érzem, hogy egy ember ki tudja fejezni, meg tudja mondani, hogy nem akar tovább élni/szenvedni, az állat nem képes ezt eldönteni.

#57 Sac

Sac

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.950 hozzászólás

Közzétéve 2003 április 16. - 11:32

Szerintem õk úgy gondolhatják, hogy "nem akarnak Istent játszani" ezért nem tesznek semmit ...

#58 Degulo

Degulo

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 306 hozzászólás

Közzétéve 2003 május 11. - 21:44

Mesztic!Ne haragudj, hogy nem válaszoltam idáig, de sajnos nekem a munkahelyemen volt net, és az április 7.-vel megszûnt. Ismerõsöknél van ugyan lehetõség, de elég korlátozott. De nem ez a lényeg. Nagyon sajnálom szegényt. Anyának igaza van, ha igazán szenved, akkor látni fogod rajta. Amúgy mi van most vele? Biztos nehezen viseli a nagy meleget. Még 1x ne haragudj!

#59 Xabi

Xabi

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 127 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 1. - 13:26

Hát, azt hiszem, kicsit belecsöppenek ide is.Jómagam mindkét oldalát láttam a dolgoknak, nem egy kutyát altattam a saját két kezemmel, és erre nem vagyok büszke, de:1.: Az állatnak joga van a fájdalma csillapításához. Ha ezt nem tudod megtenni, és az állatnak komoly fájdalmai vannak, és a diagnózis alapján az állatnak nincs (vagy csak nagyon minimális) esélye van a teljes életre, szóba kerül az euthanasia.2.: Ha idáig eljutottunk, illik betartani, hogy elõször altatót kap az állat, és amikor mélyen és tökéletesen alszik (mûtéti narkózisban van), csak akkor szabad túlaltatni.Ay euthanasia a gazdi döntése és felelõssége, erre egy állatorvos csak javaslatot tehet, és amennyiben ay euthanasiát nem látja indokoltnak, megtagadhatja (megesett már nemegyszer...)Gyakran megkérdezik, hogy mit tennék, ha a saját állatom lenne. A válaszom pedig az, hogy kikérném a kollégám véleményét, mert ebben az esetben én nem lehetek objektív. Ha a gazdi a kezelés mellett dönt, természetesen küzdünk, ahogy erõnkbõl és szaktudásunktól telik. Arról pedig, hogy az állat nem mondhatja meg, hogy lemond az életérõl, az csak addig igaz, hogy valóban nem beszél. "Csak" a szeme, az arca jelez. A fájdalmat, a lemondást... A legtöbb kutya tisztában van azzal, hogy mikor közeleg a halál, és - szerintem - sokkal természetesebben viszonyulnak hozzá, mint az emberek... És a végén csak nagyon halkan és csendben jegyzem meg, hogy nem a halál a megalázó, hanem a fájdalom és a szenvedés...

#60 esti

esti

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 1.200 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 1. - 14:53

Nekem volt egy komondorom. 11 évesen még olyan ragyogó kondiban volt, hogy egy 2 éves kutty is megirigyelte volna. Fél év múlva kezdett romlani az állapota. A nagy testû kutyáknál általános hátsó láb- csípõ problémák. Nehezen állt fel. Az utolsó 2 hónapban tényleg nagyon-nagyon nehezére esett a felállás. Ha már megtartotta magát négy lábon, akkor akár szaladt is, de a kûzdelmeit rossz volt nézni. Nem voltam itthon, mikor meghalt. Nagyon meleg augusztusi nap volt (tavaly), lihegyett, hörgött. Egész egyszerûen melege volt rettenetesen. Kapott vizet, lelocsolták, árnyékban feküdt, de ez nem segített rajta. Kb 2 órányi heves lihegés után "kilehelte a lelkét". Gondolom ez hõguta, vagy ilyesmi. Azt hiszem nem szenvedett olyan rémesen. Utólag gondoltam rá, hogy esetleg gyorsan lenyírhatták volna az egész szõrét, meg slagolni folyamatosan. Hogy talán az segített volna. De ott za érem másik oldala is. -Sokat volt melege (gyönyörû, hatalmas komondor szõre volt), ez nem volt se neki, se nekünk nagy újdonság. -Itthon halt meg, a kedvenc helyén fekve, nyugalomban. -Semmi szokatlan, semmi szurkálás, rángatás, emelgetés, szagok, dokik, nyüzsgés. Nyugodt, szép halála volt. És ha megmentik hûtéssel, akkor mi lett volna? Idõs korában veszélyes is drasztikusan megnyírni. Az utolsó évben nyírtam rajta egy nagyot. Ez azt jelenti, hogy lejött róla több mint 10 kg szõr!! Hát nem kell mondanom, szédelgett utána, ha jött egy nagyobb széllökés. Megszokta, hogy nehéz, volt, hogy úgy begyorsut így legne öltözetben, hogy a szokatlan nagy sebesség miatt felbukott :D .Minek kínoztam volna? Ha akkor megmentik, hogyan tovább, max van még pár borzalmas hete-hónapja szõr nélkül, nehéz lábraállással, valamint egyéb problémákkal. Szerintem, ha van lehetõség rá, hogy egy idõs, vagy menthetetlen kutya nyugiban meghalhat, hagyjátok neki!! Tudom, hogy kegyetlenül hangzik! De ha a diagnózis mondjuk kb 1-2 hónapot ad neki, és Te is tudod, hogy a sorsa megpecsételõdött, és ott van az öledben, és "végre" nekiáll csöndben haldokolni, akkor miért nem halhat meg otthon, Veled? Miért kell macerálni? Ha úgyis ez a sorsa... hadd legyen a Neki lehetõ legjobb. Ezt nem megengedni már önzõség lenne az ember részérõl.

#61 Xabi

Xabi

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 127 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 2. - 0:06

idézet:
Eredeti szerzõ: esti: Szerintem, ha van lehetõség rá, hogy egy idõs, vagy menthetetlen kutya nyugiban meghalhat, hagyjátok neki!! Tudom, hogy kegyetlenül hangzik! De ha a diagnózis mondjuk kb 1-2 hónapot ad neki, és Te is tudod, hogy a sorsa megpecsételõdött, és ott van az öledben, és "végre" nekiáll csöndben haldokolni, akkor miért nem halhat meg otthon, Veled? Miért kell macerálni? Ha úgyis ez a sorsa... hadd legyen a Neki lehetõ legjobb. Ezt nem megengedni már önzõség lenne az ember részérõl. [/QUOTE]Sajnálom, de ez a gondolatmenet sajnos több ponton is támadható.1.: a diagnózis nem ad napokat vagy heteket, csak prognózist (magyarul hogy mekkora esélye van), plussz utat a sikeres gyógykeyelés felé. Napokat vagy heteket csak a sikeres (!) gyógykezelés adhat.2.: teszem föl, van egy kutya, diagnosztizált áttétes májdaganattal. A kutya csöndben haldoklik. És közben szenved... :( Ha tudom, hogy segíteni nem tudok, és neki erõs fájdalmai vannak, vajon nem kötelességem (sic!), hogy megszabadítsam a szenvedéstõl, hogy az utolsó napjai ne azzal teljenek el, hogy magatehetetlen roncs, és csak a fájdalom maradt neki?3.: Mifelénk úgy szokás, hogy kérésre házhoz is kimegyünk. És az egészbõl amit érez, az egy (!) tûszúrás. Az én nézetemben az euthanasia nem gyilkosság... Az önzõség pedig szerintem inkább az, hogy aszalod a kutyát, pusztán azért, mert túl önzõ vagy ahhoz, hogy elengedd.........x.PS.: félreértés ne essék, én nem reklámozom az euthanasiát, csak el szeretnék oszlatni néhány félreértést.

#62 esti

esti

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 1.200 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 14. - 12:40

Xabi! Igazad van, én nem fogalmaztam egyértelmûen. Azonos véleményen vagyunk! Azt akartam kifejezni (nem sikerült :rolleyes: ), hogy ha már szenved, haldoklik, akkor engedjük meghalni. Az állatorvososdi alatt azt értettem, hogy ha már roncs, akkor ne akarjuk minden áron meghosszabbítani életjelenségeit (életnek már nem nevezném). Ha tényleg szenved, látható, hogy már nem fog javulni, de még vegetálna így fájdalmak között több ideig, akkor én is az eutanázia mellett vagyok. Most nem kell engem vérengzõ gyilkosnak nézni, de az a szerencsétlen hadd haljon már meg normálisan. Szóval bocs, a probléma ott volt, hogy nem tudok fogalmazni.üdv

#63 Ilusta

Ilusta

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 8.740 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 15. - 8:09

Két süket beszélget... :D már bocs..Itt a legtöbbünk az euthanázia mellett van...lehetne kérdéseket feltenni, hogy. ha kedvenceinket nem hagyjuk szenvedni, akkor az embereket miért hagyjuk??? Én biztos nem szeretnék hónapokig nem csillapítható fájdalommal "élni" pár hónapot, ha úgy adódik! Ez kínzás az én szememben. Sajnos pár közeli hozzátartozómat láttam ilyen helyzetben, érdekes, csak azok ellenzik, akik még ezt nem élték át... bocs az offért...Egy kérdésem azért lenne állatorvosoktól..Útgy tudom kétféle szer van, amit elaltatáskor használnak...van egy "kétkomponensû", ami az elsõ injekció elaltatja az állatot és utána adnak be egy szívbénító injekciót.És van egy másik ami szerencsétlennek a légzését bénítja meg és tökéletes tudattal megfullad!Nekem anno valaki azt mondta, hogy csak barbiturát tartalmú szerrel engedjem meg, hogy az állatorvos elaltassa a kutyát, macskát...nos akkor hogy is van ez??

#64 Xabi

Xabi

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 127 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 20. - 15:19

idézet:
Eredeti szerzõ: Ilusta: Egy kérdésem azért lenne állatorvosoktól..Útgy tudom kétféle szer van, amit elaltatáskor használnak...van egy "kétkomponensû", ami az elsõ injekció elaltatja az állatot és utána adnak be egy szívbénító injekciót.És van egy másik ami szerencsétlennek a légzését bénítja meg és tökéletes tudattal megfullad!Nekem anno valaki azt mondta, hogy csak barbiturát tartalmú szerrel engedjem meg, hogy az állatorvos elaltassa a kutyát, macskát...nos akkor hogy is van ez?? [/QUOTE]Az úgy mûködik, hogy jobb helyeken a méreginjekció elõtt adnak egy altatóinjekciót az állatnak. Ha ettõl szépen, mélyen alszik, narkózisban van, akkor már mindegy, hogy melyiket választod. A hibát sokan ott követik el, hogy a szukcinilkolinhoz nem használnak elõtte altatót, igy csak az izomzat bénulása következik be, az állat megfullad, miközben a tudata nincs kikapcsolva. Ha elõtte kap egy altatóinjekciót, nem jelent problémát, mert úgy a tudata is ki van kapcsolva. Jelenleg magyarországon nem hozzáférhetõ (elvileg), fõleg azért, mert izomból is jól és gyorsan fölszívódik, így balesetveszélyes. Elvileg a barbiturátszármazékok (pl euthanyl inj.) önmagukba is alkalmazhatók, ugyanis blokkolják az idegrendszert is. Ennek ellenére én azt javaslom (és nálunk rutinszerûen ezt csináljuk), hogy elõte ugyanúgy altatunk.Altatnak még magnézium-szulfáttal is, ha elõtte kap altatót, megint csak rendben van a használata.

#65 kiwi2

kiwi2

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 872 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 22. - 14:55

Mesztic!Mi a kutyád baja?Voltál már vele orvosnál?Mert ha igen,akkor csodálkozom,hogy nem írt fel gyógyszert.Vagy ez gyógyíthatatlan?

#66 Ilusta

Ilusta

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 8.740 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 23. - 11:30

Búcsú egy hû baráttól Már 2 napja nagyon rosszul voltál. Hiába ittad literszám a vizet, pár perc múlva már kijött belõled. Tegnapelõtt este már enni sem akartál. Menni nagyon lassan ment, nem volt kedved hozzá, láttam rajtad, hogy valami nagyon fáj. Tegnapelõtt kis gazdád elsõ születésnapját ünnepeltük, miközben Te szenvedtél. Másnap, tegnap reggel bevittünk az állatkórházba, kaptál infúziót, de még eközben is hánytál, hiába kaptál bele gyógyszert. Vettek tõled vért, hogy megtudják mi a bajod. Én jó érzékkel, elmondtam a doktorúrnak, hogy 3 éve lenyeltél egy automatából kivett kislabdát, és úgy tudjuk az még benned lehet. A doktorúr majdnem kinevetett eme feltételezésen. Hazavittünk, de Te tovább szenvedtél. Délután nem bírtam nézni, újból bevittünk a kórházba, egy másik doktorhoz. Megint kaptál infúziót, másik gazdád megint elmondta a labdaügyedet. Ez a doktor már elküldött röntgenre és ultrahangra. Az ultrahang kimutatta a vékonybélelzáródást, túl kerek volt ott valami. Csakis a 3 évvel ezelõtt lenyelt labda lehetett...Ma reggel 8 órakor mûtöttek volna, bár a doktorúr már akkor felkészített minket a legrosszabbra, mivel már tegnap nagyon rosszul voltál. Nem értettük miért nem mûtenek meg azonnal. Egész éjjel Te jártál a fejünkben.....Már nem tudtad megvárni a ma reggelt...és elmentél.Emlékszem mikor elõször megláttalak a tenyésztõnél, 6 hónapos voltál, bozontos. Már akkor megfogott a nyugalmad és kisugárzásod. Mikor közöltem a párommal, hogy Te kellesz,elviszlek, Õ csak ennyit kérdezett: - Ezt a rondát?Mivel Téged tenyésztésbe akartak venni, aztán mégiscsak eladtak, már szépen tudtál jönni pórázon, a kocsit is megszoktad addigra. Sohasem volt gond ezen a téren. Mikor hazavittünk, még anyósoméknál laktunk, ott mindennap csináltál galibát, de elnéztük neked, hisz ártatlan szemekkel néztél ránk, mintha nem is Te szedted volna szét a bútorokat.Aztán sikerült lakótelepi lakásba költöznünk, ott fél évig vonyítottál, mire rájöttél, hogy a gazdik hazajönnek...ott is sikerült sok kárt okoznod, de szereteteddel mindezt nagyon jól kompenzáltad. Sétáltatáskor játszottunk sokat, Te ilyenkor örömödben körben-körben rohangáltál, mint egy cirkuszi kutya, nagyon szórakoztató voltál. Nagyon sok jókedvet köszönhetünk Neked.Emlékszem a kutyasuliban nagyon jó voltál, igaz fél évbe került mire rájöttél a szagazonosítás lényegére és arra, hogy a menekülõ csibészt, hogyan kell elkapni. Akkor (is) nagyon-nagyon büszke voltam Rád! Mindig vittünk magunkkal a telekre is, ahol örömödben végigrohangáltál mindenen keresztûl, de nem bántuk, sõt ott léted alatt pockokkal ajándékoztál meg minket. Akkor el is neveztünk pocokvadásznak.Mikor lovam lett, úgy képzeltem, hogy majd lovaskisérõként jössz velem mindenhová. Neked nem tetszett a dolog, hisz a lovakkal sohasem tudtál jóba lenni. Állandóan csak ugattad, ugattad õket.Jól betanítottuk Neked a - Jééé!! Lóóó! - szöveget, erre ugrottál. Jókat szórakoztunk ezen is, szerintünk Neked is tetszett eme móka...Sajnos emlékszem arra az ominózus labdadologra...Kivettünk az automatából egy pattogó kislabdát és azzal játszottam hazafelé, Te mindenáron el akartad kapni, de én nem engedtem. De egyszer ügyetlenül kaptam el, Neked sikerült, azonban a lendületbõl rögtön sikerült is lenyelned.Még aznap elvittünk a kórházba, hogy megnézzenek, az ultrahangon jól látszott, a gyomrodban a kerek labda. Kaptál sok hánytatót, de a labda nem jött ki. Az orvos mondta, hogy egyenlõre nem érdemes megmûteni, hátha természetes úton távozik, azonban, ha evés után hánynál, vigyünk be..Ez 3 éve volt...Életmentõ kutyaként is beváltál, hisz 1 éves voltál amikor megtaláltad Picurcát a kiscicát, akit szinte Te neveltél fel és akivel oly sokszor összebújva aludtatok. Ilyenkor mindig nagy melegség járta át a szivemet. Tavaly kertesházba költöztünk és Te sokszor nem akartál bejönni a házba, jobban érezted magad odakint. Mivel Te voltál szivünk csücske, és nem házörzõként kezeltünk, beszereztünk melléd egy kis kölyköt, akit kb. 1 hétig nem akartál elfogadni. De utána, olyan jókat hancúroztatok Athosszal, hogy mindig vidámság volt a ház körül. Mindig Te akartál lenni a Fõnök, bár Athosz néha ennek ellent akart állni, kevés eredménnyel. Igaz két lyukat fúrt az oldaladba az õ fogai, de utána is Te maradtál az "anyja".Most mindenki keres Téged, Athos sem találja a helyét, egyik kutyaházból jár a másikba, a kertben, kint az utcán a Te szagodat keresi, kutatja.Nagyon hiányzol! Még elbúcsúzni sem tudtam Tõled. Csak nézem az elhiresült láncodat, amit 5 éve kaptál és amit a lakótelepen csak úgy mondtak, hogy aranyláncot vettünk a kutyánknak. Nem izgattuk magunkat a hülye pletykákon, hisz Te megérdemelted volna az aranyláncot is. Magunkat okolva halálodért döbbenten ülünk és csendben sírunk.Üresnek érezzük magunkat.Isten Veled Médi, Isten Veled mindig hû barátom!Most pénteken lettél volna 7 éves. Posted Image [ Június 23, 2003, 12:18: Az üzenetet átszerkesztette: Ilusta ]

#67 kiwi2

kiwi2

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 872 hozzászólás

Közzétéve 2003 június 27. - 23:29

Ahogy ezeket a sorokat olvasom,könnybe lábad a szemem.Eszembe jut egy régi,kedves,kisgyerekkori barátom,nevezetesen: Dundiégo de la viga.De inkább csak Dundi.Az õ tiszteletére írom e pár sortAmikor megszülettél,én már tudtam,hogy jó barátok leszünk.Etetésnél le kellett fogni,hogy ne edd el a testvéreid elõl az ennivalót.Aztán amikor fölöltöztettünk ruhába,tûrted csöndben.Pedig tudom,hogy nem tetszett.Vicces voltál.Késõbb nagy kutyává cseperedtél.A két méteres kerítést macska módjára ugrottad át,az én hívásomra.Elkisértél mindenhova.És ha bementem egy barátomhoz,te ott feküdtél akár órákon át,hogy aztán azt az 50 métert a házunkig együtt tehessük meg.Mindig velem voltál.Szinte már megszólaltál,de így,némán is megértettem minden mondanivalódat.Emlékszem,egyszer odajött hozzám két kutya,hogy megsimogassam õket.Te nekik ugrottál,mert azt hitted bántani akarnak.A gazdájuk mondta is,hogy: "Nahát,ez a kutya aztán szereti a gazdáját,ha így megvédi." Nem voltál fajtiszta,de ami benned volt,az többet ért a legjobb pedigrénél.Együtt bejártuk az egész hegyet,melletted biztonságban éreztem magam.Aztán egyszer,egy esõs napon sétálni vittelek.Többedszerre mentünk el egy kerítés elõtt,ahonnan egyszercsak kiszólt a dilis nõ,aki ott lakott,mert a kutyái nagyon ugattak.Még ma is emlékszem a szavaira:"Ha még élve akarod látni a kutyádat,akkor ne hozd el erre többet!"Sírva rohantam apuhoz,aki megkérdezte mi baj van.Elmondtam neki.Aztán mentünk a nõhöz.Rá két hónapra apu telefonált,hogy lázas vagy.Akkor azt hittem,csak megfáztál.Aztán minden nap jött a telefon,a helyzetjelentéssel.Napról-napra egyre rosszabbul lettél.Aztán farsang napján apu jött értem,hogy elvigyen.Ahogy jöttünk ki az iskola folyosólyán,közölte a hírt.El kellett téged altatni.Úgy éreztem,mintha jeges vizet öntöttek volna a nyakamba.Apu mesélt tovább:Tegnap történt.A veséd tönkrement.Valaki (az a dilis nõ) fagyállót itatott veled.Infúziókra hordtak minden nap,egy héten keresztül.Összehánytad a kocsit,de senki nem haragudott rád.Tudom,hogy szenvedtél.De mégis azt kérdeztem:Miért nem lehetett még egy napot várni?Csak hogy elbúcsúzhassak tõled.Még egyszer utoljára lássalak.És elmondhassam neked,amit amúgy is tudtál,hogy mennyire szeretlek téged,és örökké emlékezni fogok rád.De nem tehettem,mert 99' februárjában,egy csütörtöki napon végleg itt hagytál minket.És fájó újra feltépni a sebeket.Kinézek az ablakon,és látom a sírodat,a kert végében.Hiányzol öreglány!Nyugodj békében!

#68 mesztic

mesztic

    Új vendég

  • Fórumtag
  • 11 hozzászólás

Közzétéve 2003 december 19. - 15:49

Degulo!Ne haragudj, hogy nem írtam, ritkán jutok internet közelébe, akkor is legfõképp az emailt használom, trehány vagyok, mindig tologattam,hogy majd írok, majd írok, szóval: bocs.Idõs, nyugdíjas kutyám a nyarat nagyon jól viselte, hûsölt naphosszat a meggyfa alatt, néha játszott a fiatal cimborájával, kisebb sétákra is elmentünk. Állapota stabilnak mondható: sokat pihen, kicsit nehezen megy a felállás, lábait keresztbe teszi, a hátsókat kicsit húzza. De ami aggasztó: mostanában nem eszik rendesen, azaz, a megszokotthoz képest keveset, vagy elõfordult egyáltalán nem evett semmit. Megtörtént olyasmi, ami elõtte mese lett volna, hogy a húsos konzervbõl csak egypár falatot eszik.Az átlagosnál is többet fekszik-pihen a szalmán, a kedve se a régi, nem követ, nem örül, és a szeme... Ahogy mondtátok többen is, nagyon lehet látni rajta a gondolatait. Mintha kezdene beletörõdni, hogy lassan itt a vég, mintha teljesen tisztában és tudatában lenne, hogy neki már nem sok van hátra. És a legrosszabb, hogy kezdi feladni, erejét már kevésnek érzi a harchoz hogy küzdjön az életéért. Már nagyon várom a hétvégét, hogy mehessek haza szüleimhez, személyesen látni az állapotát, erre sajna csak hétvégenként kerül sor.Akinek idõsebb kutyája van, annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet, és teljességgel illik ehhez a témához : Kejcz Yvonne: Öregszik a kutyánk, a Fõvárosi Szabó Ervinben megtalálható.egy picit visszatérve
idézet:
Eredeti szerzõ: Ilusta: Kérdezd meg õket, hogy, ha õk lennének a kutya helyében,mit szeretnének!Nem kívánom, hogy így végezzék, vagy oda jussanak, ahová a kutya, de lehet, hogy valami hasonló velük is megtörténhet, akkor mit tennének?Várnák szenvedve a halált, mert Isten úgy akarja?! :( [/QUOTE]Igen. õk így cselekednének. A halál utáni szép-boldog életért meg kell szenvedni, s a gyilkosság bûn, és az eutanázia is az, mivel gyilkosság.Sac jól látja a dolgokat, egyvalaki adta az életet, õ veheti el, és a nagyszülõk nem azok, akik adták. Röviden ennyit.Ilusta. Sajnálom Médit.

#69 andika1

andika1

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.993 hozzászólás

Közzétéve 2003 december 19. - 22:41

Sziasztok!Nagy sajnálom a történetek szereplõit,mind a kutyákat,mind a kazdikat.Áttudom érezni a helyzeteteket,mertmár nagyon sok állatot veszitettem el.De engedjétek meg,hogy elmeséljek néhány számomra fontos történetet.Még kiskoromban,volt egy sziámi macskám,Felségnek hívták.És volt egy ismeretlen szomszéd ,akire csak tippünk van,hogy õ lehetett,mindenesetre az a szem...láda vénember kiirtotta a környék összes macskáját,sokat az enyémek közül is.Az volt a mániája,h a macskák összepiszkitják a kertjét.Ezért a kertbe hurokcsapdákat tett,amibe az állatok beleléptek.(ha nem ismeritek,igy néz ki kb:egy kört félbehajtotok,(vasból)fogakkal és amikor belelép az állat összecsapódik.)Felség,egyszer napokig nem jött haza,sejtettük mi történt vele.De egyszercsak hazajött.A lábujját letépte a csapda,a torkát is megsértette.Késõbb többször beleesett még,de erõs volt és szerencsés,mindig haza tudott jönni még az utolsó erejébõl.Az állatorvos,nálunk is naponta ott volt.És mondta,h nem éli meg a másnapot,-ne szenvedjen,altassuk el.De anyum imádta a macskát és hát mi is.Ezért mondtuk az orvosnak,h inkább velemaradunk amig lehet.Éjjeleket virrasztottunk át,de mindig túlélte.Nem is tudom megszámolni hányszor kellett volna elaltatni,de sosem tettük és meggyógyult.Az orvos nem akart hinni a szemének.-Egyszer aztán nem jött haza...Sajnos tudom mi lett a sorsa..Legalábbis nagyon valószínû,h ujból elkapta a csapda,de már nem tudott menekülni...Sok másik macskámmal történt még meg ez az eset,de mindegyik félholtan hazajött.Az egyik macsekom pl bemászott a garázsunkba és ott összeesett.Ujbol orvos:javaslat:Altassunk,nem lehet segiteni.Túlélte.Ezért mondom h. mindenkinek hinnie kell,h meggyógyul a kedvence.De onnantól már én altatnék,ha tudnám,h esélytelen,pl rák...De egyébként nem hiszek állatorvosnak ezügyben.Bocsi,h hosszúra nyúlt..Remélem sikerül megtalálni a bajt..Jóbulást!Itt egy angyal h vigyázzon rá: Posted Image

#70 andika1

andika1

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.993 hozzászólás

Közzétéve 2003 december 19. - 22:48

A sok szemét szadistának pedig remélem ,hogy nagyon visszakapják ezt még a sorstól!Nem értem hogy nevezheti magát embernek az olyan aki hurokcspdákat állit,fagyállót itat eg élõlénnyel!ez már nem ember.Vagy inkább túl emberi?Szomorú. :mad: :(

#71 esti

esti

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 1.200 hozzászólás

Közzétéve 2003 december 23. - 17:58

Mesztic!Itt állatokról szól a beszéletés, rájuk vonatkoztatva pártoljuk vagy ellenezzük az eutanáziát! Ne keverd bele az embert, az más téma, gyakori, hogy valaki állat esetében az eutanázia mellett áll, ember esetében pedig ellenzi.Állat esetében nem beszélünk gyilkosságról. (Csak szélsõséges vélemények nevezik így) Tehát alapesetben a disznóvágás, csirke, pulyka, és a többi fogyasztása nem nevezendõ gyilkosságnak.Ne keverjük a szezont a fazonnal.(menekülök, jön a vegetáriánusok támadása Posted Image )

#72 Cavalier

Cavalier

    Mirage :)

  • Admin
  • 6.360 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 4. - 21:21

Van itt egy állatorvos? Posted Image Valami baleset történhetett a kutyámmal, egyik reggel húzta a lábát. Talán beleakadt a kerítésbe, és kificamította? Kedden este fogják mûteni. Itt van a röntgen: [url="http://"http://cav.paci.hu/cikkek/rtg"]http://cav.paci.hu/cikkek/rtg[/url]Ha erre járna valaki aki ért hozzá, mondhatna pár szót. Köszi!

#73 Õz

Õz

    Sebész

  • Főmoderátor
  • 3.950 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 4. - 22:30

Megkérdezhetem, miért nem azt az állatorvost kérdezed aki megröntgenezte, és mûteni fogja?

#74 Cavalier

Cavalier

    Mirage :)

  • Admin
  • 6.360 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 4. - 23:41

Õt is megkérdem majd, ha jön, csak szeretnék hallani esetleg mást is, ha lehet. A kutya meg lesz mûtve, az biztos, a doktornõ még nem látta a felvételt, mivel pestrõl jön kedden, ezért nem tud mit mondani. Az a doki röntgenezte, aki mindig is járt hozzá, de õ nem csinál mûtéteket. Csak a kedd még olyan messze van, és kíváncsi vagyok.

#75 Õz

Õz

    Sebész

  • Főmoderátor
  • 3.950 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 5. - 0:04

Én egy könyökcsont-törést látok rajt', de ez nem jelent semmit, röntgenatlaszokkal legutóbb 4 évvel ezelõtt foglalkoztam behatóbban és egy hónap múlva fogok (illetve most emiatt már holnap is, mûsoron kívül Posted Image ). A röntgenes doki mit mondott?

#76 Cavalier

Cavalier

    Mirage :)

  • Admin
  • 6.360 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 5. - 0:14

Õ porcleválást mondott, de megnézte egy másik is az állatkórházban, õ meg csontrepedést is, az a baj, hogy nem én beszéltem velük, a szüleim vitték el, én aludtam, most meg dolgozom. :( Mindenesetre remélem rendbe fog jönni. Német Dog, és már 7 éves lesz idén...

#77 Õz

Õz

    Sebész

  • Főmoderátor
  • 3.950 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 5. - 0:23

Drukkolok neki. Aztán írd majd meg, mi volt.

#78 bonny

bonny

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 49 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 28. - 21:42

Sziasztok!A kutyámat két hete mûtötték emlõdaganat miatt, hármat vettek ki belõle. Ma megtudtam, hogy a rosszindulatúból is a legdurvább változat. Nem sok jóra számíthatunk. Egyelõre még nem fogtam fel teljesen, hogy rövid idõn belül meghalhat a kutyám. Valahogy nem is akarok belenyugodni. Szeretnék valahogy segíteni rajta. Nem tudtok ajánlani valamilyen homeopátiás szert, vagy akármit, ami megakadályozza, hogy kiújuljon a daganat? Vagy legalább lassítaná a folyamatot, és a kutyám élhetne még pár évet... Kérlek, ha tudtok, segítsetek!Bonny

#79 Õz

Õz

    Sebész

  • Főmoderátor
  • 3.950 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 28. - 22:23

Meg kéne operálni újra, és (ha eddig nem tették) kivenni az összes emlõjét maradéktalanul. Ha nem jutottak még el a daganatsejtek a nyirokcsomókig, ez segíthet.Le tudod írni a daganat fajtáját?...Alternatív gyógyászathoz nem konyítok; de csodát ne várj tõlük, a daganatokat még mindig nem tudják az embereknél sem igazán hatékonyan kezelni... :( (Illetve: korán elcsípve mûtéttel, vagy sugárterápiával/kemoterápiával már elég jó eredmények vannak; de utóbbiak kutyákra annyira még nincsenek kidolgozva illetve - TB-támogatás hiányában - százezres nagyságrendû az áruk. Ha ilyesmi érdekel, fordulj az [url="http://"http://www.univet.hu/ambulatory/belgyogyaszat.htm"]ÁOTK Belgyógyászati Klinikájához[/url] .)Ha semmi nem segít, és áttétképzõdés miatt tüdõdaganata lesz a kutyádnak és már nagyon rosszul van, tudd majd elengedni. Addig meg igyekezz minél szebbé tenni az életét.Jobbulást neki. Posted Image

#80 Fecó67

Fecó67

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 62 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 29. - 13:57

Szia Bonny!Az én szukámat is emlõdaganattal mûtötték. Akkor az orvos azt mondta, hogy legfeljebb fél éve van hátra. Akkor valaki ajánlotta az Aloe verát. Kipróbáltuk és a kutyánk két és fél évet élt még fájdalom nélkül elég jó fizikai állapotban. Csak az utolsó hetekben voltak fájdalmai. 13 évesen pusztult el. Njuhász volt.Szóval próbáld meg az aloe verát. De a szenvedését ne várd meg.Fecó