Közzétéve 2004 december 6. - 14:02
Párhuzamos lovastúraÖrültem, hogy ismét lovas túra szervezõdött Fóton, különösen annak, hogy a szokásos jól bevált csapattal. Az indulással kis gondjaim voltak, mert közbejött egy halaszthatatlan program. Így a csapat nélkülem indult el, de bíztam abban, hogy valahol majd csak utolérem õket. A célpont ezúttal Váchartyán. Megnéztem a térképen, mert soha nem jártam még ott. Természetesen nem sikerült memorizálni a térképet, így arra gondoltam, hogy a folyamatos telefonkapcsolat majd segít. Ha az sem, akkor valamelyik kocsmában csak utolérem õket. Ha mindez még mindig nem elég, akkor nyomkeresõ képességeimet fogom segítségül hívni.Végül fentiek egyike sem segített! Elõször is a nyomokat vesztettem el, hiába a 7-8 lovas, a betonon õk sem hagynak nyomot. Sebaj, gondoltam, marad a telefon és a célpont elõtti utolsó falu Vácrátót ismerõs nekem is és a lovamnak is, még ha utójára éppen szilveszterkor jártam ott egy kis lovas bulin. Az idõ minden várakozást felül múlt. Decemberben nem gyakori a tiszta, napsütéses felhõ és szél nélküli idõjárás, most nagy örömömre ez jutott. Csomádig csak néhány motorossal találkoztam. Õrbottyánnál egy ismerõs lovas tanyája mellett mentem el, az õ lovaik éppen pokróc alatt pihenték ki a veresi túrát, ahonnan már hazaérkezetek. A forralt borra történõ meghívást sajnos nem fogadhattam el, mert utol akartam érni a csapatot. Viszont hasznos információhoz jutottam a váchartyáni úti célt illetõen. Ekkor még a telefonos segítségnyújtás is mûködött, Ibizával kb. félóránként beszéltünk és adtunk tudósítást egymás pozíciójáról. A következõ állomás Vácrátót elõtt egy másik ismerõs lovas tanyája, ahova be sem mentem, mert elõtte pár száz méterre találkoztam lovascsapatukkal és kocsijukkal. Újabb információval lettem ellátva Váchartyán helyét illetõen, amelyik a dombon túl van. Igaz a dombot kerülni kell, mert elõtte kis tó, belõle patak ered, amin át kellett valahogy kelni. Alig pár perc, hol úton, hol mezõn haladva és elértem a botanikus kert falát. Ez már maga Vácrátót, bent vagyok a faluban. Az elsõt, aki szembe jön meg is kérdezem Váchartyánt illetõen. Történetesen az elsõ egy csávó, vekni kenyérrel a hóna alatt. Kérdésemre, hogy merre van Váchartyán az a válasz, hogy nem ismeri, és nem tudja, hogy hol lakik. Mondom erre, hogy a szomszéd faluba szeretnék eljutni, de így sem tudja. A telefonos segítség éppen nem mûködik. Ibiza figyelmeztetett, hogy néha kikapcsol a beste. Elindulok abba az irányba, amerre a legutolsó útba igazítás óta sejtem a célt. A botanikus kert sarkánál jobbra fordulok és a falu fõutcáján baktatunk. Sehol senki, akit meg lehetne kérdezni, csak néha egy-egy autó jön és megy. Jó öt-hatszáz méterre végre, egy trafikszerû közért, de sehol senki. Illetve mégis, nénike ül, csak éppen vevõ nincs. Kérdezem, hogy merre van Váchartyán és bizony kiderül, hogy vissza kell mennem egészen a Hangulatig (tippem: ez egy kocsma) és ott jobbra. Bosszankodok, hogy a szûkös idõkeretet eltévedésre pazaroltam és visszafordulok. A Hangulat valójában inkább étterem és jó kilométerre van a visszafordulástól. Mindezt végig a fõúton, betonon. A Hangulatnál jobbra, majd párszáz méter és vége a falunak. Vágta, meg sem állunk Váchartyánig, ami nincs is messze. Itt is a falu fõutcáját keresztezve érkezünk, éppen a falu végét jelzõ táblánál. Innen csak egy irány lehetséges. Annyit tudok, hogy focipályát és kúriát kell keresnem. Kezd szürkülni, igyekezni kell. Sikerül találnom valakit, aki útba igazít a focipályáig. Ez jó 20 perc séta, megint csak betonon. A telefonos kapcsolat még mindig szünetel. Kisebb bolyongás után megtalálom a kúriát. Hurrá!Csakhogy kisebb gond van: lovasok sehol, 4 óra elmúlt és kezd sötétedni. A szomszéd telek gazdája éppen a kertben van, tõle tudom meg, hogy itt voltak a lovasok, de 20 perce elmentek. Nincs mit tenni, utánuk!Van 20 perc hátrányom, itt a sötét, kommunikálni nem tudunk. Szép kilátások. Lassan kezdek rájönni, hogy ez a mai egyszemélyes túra lesz. Kérdés, hogy teljes egészében-e? A faluból hamar kiérek, és lám, lám eltéveszthetetlen nyomok. Azok, a következõ betonútig. Beérek egy faluba. Az elsõ élõ embertõl megtudom, hogy ez Vácrátót. A fõút hamar meg van, a trafikszerû boltocska is, és így a botanikus kert is. Ekkor jövök rá, hogy a nénikének köszönhetõen jó nagyot kerültem és egy jó órát vesztettem. Alig, hogy elindultam vissza Hartyánból és már itt is vagyok. Simán lehetnék õrsvezetõ a Balek-õrsben. Teljes a sötétség, szerencsére nem a fejemben, hanem csak az égen. A faluban van közvilágítás, kitalálni nem gond, onnan viszont nem tudom mi lesz. Az utolsó házra emlékszem ide fele, sok kutya volt. Most is arra megyek, a nagy fehér nylonok segítenek odatalálni. Kutyák sehol, ellenben - csibészek! - kiáltás igen, remélem nem a kutyáknak szóló parancs. Mivel nem jön utánunk senki, úgy látszik vaklárma volt. Kiérek a faluból és rájövök, hogy a teljes sötétség kint a mezõn tényleg nem nagy poén. Az utat csak nagyjából jelzik a távoli fények. Viszont gyönyörûen kirajzolódnak a környékbeli települések, ellátni egészen Veresig. A nagyobb gond inkább a rövidtávra nézés. Így ezt Simlisre bízom.Sötét azért van, mert lement a Nap. Ennek további kellemetlen következménye, hogy hûs van. Lesz, ami lesz, vágtázunk a mezõn. Én meresztem a szemem, de úgyis mindegy, csak árnyalatnyi különbséget látok fekete és még feketébb között. Elõbbi az út, esetleg füves mezõ, utóbbi a szántás. Rábízom magam Simlisre. Megint nem csalódom benne!A vácrátóti tanya sötét sziluettjét látom, ahogyan elhaladunk mellette. A következõ tanyáig Simlis-automata meg sem áll. Finom lassú vágtában jó tempóban haladunk. Körülöttünk senki, felettünk a végtelen ég és a csillagok a maguk minden csodájával. Kezdem elfelejteni azt a gondolatot, hogy megérte-e elindulni és egyedül bolyongani. Igaz szívesebben választanám a társaságot, a szalonnasütést és a forralt bort. Egy hullócsillag jelenti az újabb extrát, és hamarosan megpillantom a Dunán túli települések fényeit is. Elõtte azonban elhaladunk a másik lovas tanya mellett is. Tudom, hogy innen már nincs messze, világosban jó óra lenne. A hullócsillag után jön egy virtuális is, amit egy a szemembe csapódó ág okoz, amit nem láttam a sötétben. A sapkámért vissza kell mennem és pár percig a jobb szememben némi homály jelentkezik, de nem vészes. Csomád fényei a szó szoros értelmében reménysugárként jelennek meg: még ma hazaérünk! A templomtorony kivilágítva számomra most világítótorony. Idõbe telik mire beérek Csomádra, de innen már csak egy hegyen kell átkelni, igaz erdei úton és hamar visszaérünk. Próbálom a telefonkapcsolatot, de nem mûködik. A csomádi kocsma sokszor van tele, sokszor a helyi lovasokkal. Voltam én is jó párszor. Most éppen azon gondolkodom, hogy nem lepne meg, ha a csapat ott tartana pihenõt, de végül elvetem annak a gondolatát, hogy benézzek. Késõ van, hideg van, nem akarok még nagyobb balek lenni, nem akarok még 10-15 percet veszteni. Arra gondolok, hogy a többiek már réges-régen visszaértek.Nekivágok az ismert erdei útnak. A hegytetõrõl már szinte ellátni hazáig! Éppen, hogy leereszkedtünk, hangfoszlányok ütik meg a fülemet. Megy a nótázás és a dajdaj! Mégis be kellett volna néznem a kocsmába! Megelõztem a többieket. 20 percre a visszaérkezés elõtt sikerül megtalálni a többieket! Megvárom õket, és együtt folytatjuk az utat.Ki-ki elmondja, hogy mi is történt a mai napon. Túl sok meglepetés azt hiszem senkit nem ér! Az utolsó egyenesen még egy közös vágta. Ibiza Jedije - aki ezek szerint nem tudja, hogy a Birodalom visszavág! - még rúg egyet Simlisbe és hazaérünk. Érdekes egy túra volt! Végig futottam a többiek után, hogy aztán õk érjenek utol engem. Estére jól elfáradtam, de az, hogy ne lett volna jó a vasárnapi nap, meg sem fordult a fejemben. És mindezt legfõképp Simlisnek köszönhetem, aki zokszó - étel, ital, pihenõ - nélkül végigdolgozta a napot és hazahozott. [ December 08, 2004, 23:18: Az üzenetet átszerkesztette: discozombi ]