Közzétéve 2002 augusztus 29. - 10:26
HellóÖrömmel olvasom a hozzászólásokat. Sajnos, vagy hál istennek ritkán jutok internet közelbe és nem tudok a feltett kérdésekre azonnal válaszolni, pedig az egésznek ez lenne az értelme. Azonban én terep ember vagyok, a nap nagyobb részében kint a területemen ill. azzal kapcsolatos ügyek intézésével foglalkozom. Valóban kellene több, gyakorlatiasabb írás a lovas ujságokba pl. bemutatva a Kiskunsági Nemzeti Park egyes területeit, a területek kezelésével kapcsolatos problémákat, lehetõségeket. A jellemzõ és ritka fajok ismertetése is érdekes lenne, lehetne. Számomra azonban már az is meglepõ volt, hogy az adott cikket leközölték. A gond az, hogy valójában erre nincs igazán kapacitásunk, energiánk. A tájékoztatás természetesen alapvetõ feladataink közé kell, hogy tartozzon, igyekszünk is ezen javítani, de kevesen vagyunk és nagyon, ill. túl széles területen kell mozognunk. A lovasoknak a területeinken való mozgásának koordinálása csak egy picinyke szelet ebbõl. Az egészet figyelem felkeltésnek szántam. A természetvédelemnek elszánt „õrült” de józan gondolkodású emberekre nagy szüksége van. Miért ne kerülhetnének ki többek között a lovasok közül is ezek az emberek. Minden lovas szereti a természetet, csak az nem mindegy, hogy hogyan. Tizenhat éves korom óta foglalkozom aktívan természet védelemmel, ez azt jelenti, hogy huszönöt éve egyre jobban próbálok elmélyülni ebben a témában. Olyan ez mint amikor az ember elkezd bemenni egy sûrû erdõbe, az elején még tud tályékozódni, tudja merre van és mi az irány de egyre jobban összekeveredik vele a világ, miközben az akadályok hatványozódnak. Nem a lovasok a probléma. Amikor pl. nem tudunk egy több ezer hektáros ex-lege (a törvény erejénél fogva védett ill. azok az értékes élõhelyek amelyek korábban nem élveztek semmiféle védettséget) lápos, mocsaras területen vizet visszatartani, addig az, hogy egy-két lovas akarva akaratlanul betéved a fokozottan védett területre, vagy erdõbe, igazán nem tûnhet nagy jelentõségûnek. Ez az ex-lege terület két nagyobb törzsterületünk vízháztartására is döntõ jelentõségû, vagyis kihatással van rájuk. Az ok az ott részben tulajdonos és részben bérlõ nádvágó nem járul hozzá a vízjogi engedélyhez (megjegyzem az õ szempontjából talán jogosan). A sok millió köbméter víz meg csak folyik le a csatornákon keresztül a Dunába.Mintegy tíz éves probléma és még nincs megoldása. Csak egy példa ez a sok közül, de mi naponta nézünk szembe ilyenekkel. Ha élõhelyet veszítünk az õshonos életközösségek, növény és állatfajok tucatszám tûnhetnek és tûntek is el. Habár a látszat talán olyan lehet, de valójában a parkok nem gazdálkodó és túrizmus ellenesek. A nemzeti parkokat az állam tartja fenn, tehát az adófizetõk pénze fekszik bennük plusz a saját bevételek (bérleti szerzõdésekbõl, idegenforgalomból, itthoni és külföldi támogatásokból, pályázatokból, tehát részben tõlünk is függõ bevételi forrásokból).Igen az információ hiányos. Sajnos a lelkesedés mellé rengeteg pénz is kell. A mûködésünkre kapott állami költségvetésbõl erre nem telik. Hogy is telhetne mikor katasztrofális az egészségügy állapota, relative nagy a szegénység. Bármennyire utáljuk mi parkosok a politikát de tudomásul kell vennünk, hogy nagymértékben függünk tõle,(”nem mi politizálunk, hanem velünk politizálnak”) sõt alapvetõen.Térképek kiadására nekünk kell megszerezni a pénzt, ez bizony komoly marketing tevékenység. Próbáltuk és próbáljuk! A Központi kollegáim vagy háromszáz helyre (panziók, turista irodák stb.) elküldték javaslatukat, miszerint a térkép hátulját felajánljuk az adott létesítmény számára reklámozási célzattal. Kb. százezer Ft. jött össze, amivel nem lehet ilyen volumenû munkát elvégezni. Marad a pályázat, most ezen a vonalon vagyunk. Pillanatnyilag a legcélravezetõbb megoldásnak a néhányoldalas kis szórólapok kiadása tûnik, azonban ezek nem részletesek. De a kiadványaink bõvítése folyamatos. Én azonban csak a Kiskunsági Nemzeti Park nevében beszélhetek, azonban tíz nemzeti park van az országban.Egyenlõre nincs arra lehetõség, hogy ha valaki, vagy valamilyen csoport bevágódik egy védett területre és azonnal szakavatott vezetõhöz jusson, vagy szakszerû elõadásban részesüljön. Viszont ha egy csoport bejelentkezik (szezonban lehetõleg idõben, nem elõtte való nap), akkor lehetõség van a szakvezetõre. Erre van egy külön osztályunk, az oktatási osztály.Van egy oktatási központunk (az én területemen található), ami erdei iskola jelleggel mûködik és Kecskeméten kapott elhelyezést a Természet Háza, kifejezetten információs célzattal, a kívánalom szerint elõadással egybekötve, kiállítás megtekintésével.A lovas panzióknak, lovas létesítményeknek egyenlõre nem tartunk továbbképzéseket. Azonban már felmerült, hogy meghívás esetén a lovas túra vezetõk képzése során mi (értsd. Nemzeti Park szakemberei) tarthatnánk elõadásokat a természetvédelemmel kapcsolatban.Idén tavasszal már érintõlegesen voltunk egy ilyenen Jásszentlászlón. Valójában ebbõl mi is tanulhatunk.Minden területünkön évente egyszer-kétszer van nyílt túra nap, amikor bárki eljöhet és ismerkedhet a park értékeivel.A táblák valóban nem mindenhól egyértelmûek. Elméletileg ahol nincs tiltást jelzõ tábla oda belehet menni. Ebbõl következik, hogy minden úthoz elágazáshoz, ahova valamilyen oknál fogva csak szakvezetõvel vagy uram bocsá. még úgy sem lehet bemenni tiltó táblát kell kihelyezni. Persze alkalmanként ezeket jó magyar szokás szerint ellopják. A tiltás mindenféle közlekedési formára vonatkozik.Valóban égetõ szükség lenne az egész országot átfogó lovaglási útvonalat feltüntetõ térképekre, vagy inkább térkép sorozatokra, kiadványokra. Hol a pénz és ki csinálja meg? Pedig elõbb utóbb meg kell lennie. Nem csak a védett területekre (hiszen az csak nyolc-kilenc százaléka az országnak + az ex-légék), hanem azon kívülre is. Negyven ötven év állami tulajdon után a magántulajdon szentség lett ( szerencsére ). Tudomásul kell venni, hogy a vidék még mindig sajgó pont. Nagyon nehéz mezõgazdaságból megélni és nagyon munkás. Hogy ne lenne pipa a magyar gazda amikor „ráérõs gazdag városi lovas emberek még meg sem kalapolva õket, végigszáguldanak, baktatnak az Õ területén, ami végre az Övé”. Az évtizedek alatt megalázták, vért izzadt érte, és volt kitartása, türelme küzdeni a visszaszerzéséért. Tisztában vannak azzal, hogy Európa Ny-i felén a magánterületek látogatása általában nem így mûködik. Engem is küldtek már el a bánatba, amikor a törzsterületemen kívül keresztül mentem egy hajdan volt szikes gyepen lóháton, a gyep vegetáció változását ellenõrizve. Ugyan ez a terület a körzetemhez tartozik, de a gazda ezt nem tudta (újabb hiányosság az információban). Visszatérve az átvezetõ útra odalovagoltam a tulajhoz és miután már nem emlegette anyámat rossz házból valónak, szóba elegyedtünk. A problémája az volt, hogy a környezõ panziók lovasai válogatás nélkül nyargalásznak a gyepén, fõleg külföldi lovasok, magyar statisztálással. Ha az úton mennének egy szót sem szólna, de ilyen helyen túl nagy a csábítás.Nem jó és egyáltalán nem fest jó képet az országról, ha a vendégek azért jönnek hozzánk mert nálunk mindent szabad. A pénzüket talán itt hagyják és a Ladát kicserélhetjük Opelra majd Audira, de tisztelet nem lesz az országunk iránt. Maradunk lenézett Közép-Európaiak, akiknél pénzzel minden lehetséges (szerintem per pillanat lehetséges is).Talán az õrök, ill. az õrök közül egyesek azért tûnnek olyan „magának való fickóknak”, mert túl sok irányból kapnak rúgást. Nem vagyunk azok. Nem is lehetünk mivel sok emberrel foglalkozunk, csoportokat vezetünk, elõadásokat tartunk mindenféle korosztálynak. „A feladatainkat négy csoportba sorolhatjuk: 1.-a természet és védett természeti területek és értékek hatósági õrzése,2.-a természetvédelmi kezelés területi szakmai feladatai3.-hatósági és szakhatósági ügyintézési feladatok 4.-vagyonvédelmi és tûzvédelmi feladatokEzek a feladatok önmagukban is sokrétûek és egymástól nem választhatók el. Magukban foglalják a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. Tv. 36. § (2) bekezdés értelmében többek között a védett természeti értékek, területek felmérésében és nyilvántartásában való közremûködést, az élõvilág védelmi megfigyeléseket és jelentéseket.”Továbbá, szakmai csoportvezetõk vagyunk, a természetvédelmi oktatásban is részt vállalunk.Jelen pillanatban az egész ország területén 230 term. õr mûködik tíz nemzeti parkban. Az elkövetkezendõ években legalább 500-ra kellene növelni a létszámot.Egy õr nem lehet rideg hatóság. A természetvédelmi kezelést csak úgy tudjuk megvalósítani, ha állandó tárgyalásban vagyunk a gazdálkodókkal, a túrizmussal foglalkozó szervezetekkel vadászokkal, erdészekkel. Tehát mi az itt élõ ill. a területre hatással levõ embereken keresztül tudjuk megvalósítani a természet védelmét. Esetenként ez nagyon sok tárgyalással, beszélgetéssel, eszmecserével, nem elvtelen kompromisszummal jár.A Kiskunsági Nemzeti Park 9 törzsterületbõl, 2 tájvédelmi körzetbõl és 18 természetvédelmi területbõl áll, össz. 76, 668 hektár. Ezen felül 13, 674 hektár szikes tó és 16, 908 hektár láp, mint ex-lege védett természeti terület tartozik hozzá. Az igazgatóság teljes illetékességi területe (pl. tájvédelem /engedélyek kiadása, pl. halastó/) mintegy 1.050.000 hektár.A Kiskunsági Nemzeti Park területén egy õrre 4, 875 hektár védett terület jut, ill. a mûködési területünkbõl 47, 727 hektár. Tudom, hogy amit leírtam az nagyobb részt mind dög unalmas, de ahhoz, hogy a hivatásos természetvédelmet megértsük néhány alap információra szükség van.Az erdõ téma egy külön világ. Sok a magánerdõ, és az erdészek hozzáállásától is függ. Elszoktak a lótól, mint általában a hivatalos szervezetek. Egy-két szabályszegõ lovasból messzemenõ következtetéseket vonnak le. Itt az idõ, hogy ezen változtassanak a lovasok. Azt hiszem, azonban, hogy ez egyénileg nehezen megy, ehhez valamilyen szervezõdésre lenne szükség.A szemetelés állandó téma. Mi pótkocsi számra gyûjtjük, a parkon belül talán csökkent a mennyisége. Jó módszert ajánlok, fõleg faluhelyen hatásos, bár a szervezés idõigényes. A helyi általános iskolákban érdemes egyszer kétszer szemétszedõ programot szervezni (már akinek van erre lehetõsége) és egy-két éven belül ezt megismételni. Érdekes közben hallgatni a kölyköket, amint szidják az illetõ szemetelõt, aki talán az õ rokonsági köreikbõl származik.Park ranger