Ugrás a tartalmakhoz


Fotó

Így vettem én lovat...


  • Please log in to reply
627 válasz a témához

#1 Orcus

Orcus

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 176 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 15:38

Nekem volt már néhány lovam, és szemtanú is voltam sok "üzlet" megkötésénél, ami akár egy komédiába is beillett volna.Az ország különbözõ pontjain az emberek is mások, ezért a lóvétel sem zajlik mindenhol ugyanúgy... :D Biztosan rengeteg olyan mókás lóvásár-sztori van, amire szívesen gondol vissza az ember- fõleg, ha a szóban forgó packány még mindig megvan... Én asszem tudnék mesélni... Szóval rajta! :yeah:

#2 Guest_Zebrabara_*

Guest_Zebrabara_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 21. - 15:44

Akkor mesélj! Tiéd az elsõbbség. Aztán majd jövök én is. Igaz, chyki? :yeah:

#3 Guest_Sabrina_*

Guest_Sabrina_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 21. - 20:15

Na ezekre Én is kíváncsi avgyok!:D

#4 realcowboy

realcowboy

    Magnum

  • Fórumtag
  • 8.060 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 20:54

már én is itt izgulok dél óta. aztán majd én is jövök. pontosabban megyek.

#5 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 21. - 20:55

Majd én is mesélek. De csak utánatok. :D

#6 SzonyiMaura

SzonyiMaura

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 303 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:00

Mindenki csak a masik utan... GYerekek, ez nem egy "Ki hogyan vesztette el a szuzesseget" tema:D

#7 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 21. - 21:00

Nem olyan, azt rögtön elmondja mindenki.

#8 Szami

Szami

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.001 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:01

Én meg nem is ettem ezért egész nap! Az én bátyám erõsebb mindenkiénél!

#9 Unicorn

Unicorn

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.662 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:01

alap probléma, hogy sokan már elmesélték/-tük, hogy hogyan jutottunk 1-1 lóhoz. most akkor megint? másoknak meg csak lámpaláza van :D

#10 Muki

Muki

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.078 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:20

En mindig ugy vettem lovat, hogy miutan bejartam harom megyet, vegigjartam tobb vasart, benzinre koltotem egy fel lo arat, hetekig keresve az idealis lovat, a "nagy ot", a vegen megmergelodtem es megvettem az elso lovat amelyik az utamba kerult. Aztan ahogy mondjak, ha sos lesz nyalunk, ha edes lesz szopunk, vagyis lesz ami lesz. :) Es ugy is lett. Volt oromom es banatom is eleg. Tokeletes lo nincs, ahogy nincs tokeletes ember sem. Meg kell tudni elni vele. Egy oreg kupec baratom mondogatta mindig, mikor panaszkodtam lovaim egyes rosz tulajdonsagara, hogy tudod fiam, mikor en gyerek voltam, szegenyek voltunk, egy kis kemeny nelkuli kunyhoban laktunk, igy ha melegben akartunk lenni turnunk kellett a benti fustot is. Hat ez van, neha a melegert egy kis fustot el kell tudni szenvedni.

#11 realcowboy

realcowboy

    Magnum

  • Fórumtag
  • 8.060 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:29

másoknak meg csak lámpaláza van :D


nekem ugyan nincsen lámpalázam, de nem fogom itt hosszan bekalapálni, hogy Hollót, az elsõ lovamat a barátnõmért cseréltem. :D

#12 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 21. - 21:30

Nem tudod, van még lova?

#13 Rosinante

Rosinante

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.081 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:31

Beszari banda... :gm:

Hogy NEM szabad lovat venni

Lecsó

Apropó, akinek kétségei vannak, hogy mentett-e a mentett gebém vagy csak az átverõs propagandaszöveg megy, tiszteljen már meg azzal, hogy nyílt fórumon nekemszegezi a kérdést, és nem magánban kavarja a ganyét. Köszi. :D

#14 Guest_boomsly_*

Guest_boomsly_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 21. - 21:34

nekem ugyan nincsen lámpalázam, de nem fogom itt hosszan bekalapálni, hogy Hollót, az elsõ lovamat a barátnõmért cseréltem. :D


Pedig megöl a kíváncsiság, hogy hogyan lehet jól kijönni egy szakításból!

Beszari banda... :gm:

Apropó, akinek kétségei vannak, hogy mentett-e a mentett gebém vagy csak az átverõs propagandaszöveg megy, tiszteljen már meg azzal, hogy nyílt fórumon nekemszegezi a kérdést, és nem magánban kavarja a ganyét. Köszi. :D


Nesze vazze! Honnan vannak a gebék, drágám?

#15 Mackó

Mackó

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 4.168 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:34

Majd én is mesélek. De csak utánatok. :D

Én meg majd csak azután, hogy vettem lovat! :gm:

#16 Ilusta

Ilusta

    Törzsvendég

  • Moderátor
  • 8.740 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 21:44

Elõször úgy vettem lovat, hogy majdnem bejártam fél Mo-ot. Vagy sznobokkal találkoztam, vagy a kisebbséggel, akik meg akartak gyõzni, hogy az a fekete csõdör ideális lenne nekem, be van lovagolva, de jaj ne menjek nagyon közel a lóhoz az állásban. :dev: :D Õk jobban féltek, én nem, a ló meg nem csinált semmit. :D Elsõ lovam vásárlása, csak megtekintés, tapogatás útján lett szemlézve, állásba volt bekötve, a tesóját néztem ki az újságban, de az drága volt. Maradt ez, kicsit vékonykább, de szép ló volt és tök szelíd. Aztán mikor az enyém lett, kiderült, hogy szitál, és nem ismerte a zabot. :gm: Nem volt jó választás. (bár bennem is volt hiba bõven, hogy nem illetünk össze és hagytam magam sok hülyeségre rávenni) Második lóvásár véletlen lehetõség volt, a lovat csak fotón láttam, 20 hónapos volt, aranyos, és herélt. Õ a szerelem! Azóta is tart. :yeah: Harmadik lóvásár (feles) közvetve voltam benne, lovat csak fotón láttam, az illetõnek pont jó lenne (ha úgy adódik, nekem is). Gazdát kifaggattam levelezve, vevõt úgy küldtem lónézõbe, hogy rögtön vigyen lószállítót is. :dev: Azóta is tart a szerelem közöttük. :yeah: Eladónak köszönjük és hálásak vagyunk azóta is, hogy övé lehet a szépség. ;) Szerintem szimplán (eddig) a hülyének (nekem) szerencséje volt. :dev:

#17 Guest_boomsly_*

Guest_boomsly_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 21. - 22:19

Elmesélem hogy nem vettem én lovat! Egyik hétvégén enyhén-nagyon másnaposan hajnali telefonhívás: "-Csumi! Bazsi vagyok! Nem akarsz venni egy lovat?!" "-DE! Anyádnak!" ...na így nem vettem én lovat. És azóta sincs szeretet köztem és Bazsi között. Az egy másik dolog, hogy késõbb mégis belementem ugyanabba a lónak adás-vételébe.

#18 liliana444

liliana444

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 88 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 23:00

Sziasztok! Az én lóvásárlásom is érdekes volt :) Már 12 éve lovagoltam különbözõ lovardákba különbözõ lovakon amikor is egyszercsak úgy döntötttem, hogy veszek egy lovat. Az elsõ lóvásáros oldalon ahova felmentem megláttam egy kis pej kancát. (Azért ide beszurnám, hogy egy nagy darab magas belovagolt heréltet szerettem volna venni. Legalábbis ez volt az elképzelésem). Szóval ez szerelem volt elsõ látásra. Már írtam is mailt a tulajdonosnak hogy hol lehet megnézni és mikor és ugye megvan még stb. A következõ hétvégén lementünk barátnõmmel. AZ elsõ találkozás úgy nézett ki hogy már messzirõl nyerített a kisasszony :) Mikor odaértem a körkarámhoz amibe ki volt rakva odarohant hozzámm és a kabátomat elöl hátul végig nyalta. Nagyon édes volt és azóta is az :))) MOndtam a gazdáinak hogy nagyon nagyon szeretném õt de sajna nincs egy fillérem sem. A következõ hétvégén úgy hoztam azaz vettem meg a lovat hogy egy fillért sem hagytam ott. Aztán persze havonta átutalással lassan 1 év alatt fizettem ki. Szóval én lizingeltem a lovamat.Aki mellesleg 2,5 éves volt sose lovagolták, kanca volt és alacsony kis törpilla. Azóta is imádom és életem legjobb döntésének tartom hogy hallgattam a megérzéseimre és megvettem Õt. Olyan mintha a gyerekem lenne. Ja és azóta már puszit is ad :) Hát ennyi így röviden :)

#19 monácska

monácska

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 115 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 23:01

Mi úgy vettük meg egyszem lovunkat, hogy a kisebbik lányom azt mondta, az egyetem mellett amit a sörözõben keres, félrerakja, és ha összejön egy ló ára, megveszi. Megnyugodtam, mert ez számomra a távoli homályos messzeséget jelentette. Aztán mindkét lányunk megkapta a pénzt jogsira, összeadták, hozzátették a spóroltat és bejelentették, hogy van pénzük, most vegyünk lovat. Férjem 2 nap múlva jön haza, hogy a szomszéd faluban van eladó 3 éves csikó, sõt hazafelé már meg is nézte. Ez volt az a pont, amikor már nem lehetett senkit leállítani. Kerestük a lányok régi edzõjét, jöjjön csikót nézni. Mégiscsak többet ért hozzá. Nem ért rá, nem baj, van másik! Õ versenyen volt, kerestük a harmadikat. A szõlõt permetezte, nem lehetett abbahagyni, mert jött az esõ. Megvártuk! Este 8 óra volt, mire odaértünk (májusban). A gazda, egy roma fiatalember akkor hozta a zöldet, akkor kaptak enni (egy kanca is volt csikóval). Mondta, hogy ma még vizet se kaptak. Õ már a negyedik tulajdonos volt. Szegénynek nem volt valami jó sorsa. A kislányom meglátta a csikót, belenézett a meleg, barátságos (szomorú) szemébe és eldõlt a dolog. Az árral még eljátszották a szokásos cigánymûsort, de tulajdonképpen már meg is vettük. Ez volt csütörtökön, pénteken kislányom egy lovas ismerõsével kantárszáron szépen hazavezette a pacit. Szegény, nem volt valami kondis, nem is fickándozott. Azt hiszem a gazdája ma nem ismerne rá, nem mondhatom, hogy az egy órás edzés nagyon lefárasztaná. Családtagnak számít, sorozatban nyomja a puszikat õ is.

Edited by monácska, 2008 január 21. - 23:15.


#20 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.207 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 23:06

LÓVÉTEL

Jens férjem kollegája (ma is, immár 11. éve). Németországból települt az Õrségbe, nem sokkal a rendszerváltás után, hozta magával a lovait, aztán itt is vett hozzá még párat.
Mindaddig egyszerû „kamionos kollegák” voltak, míg Fecó meg nem tudta, hogy Jens nemcsak kollega, de "lovas" ember is.
Na, attól fogva volt közös téma, ami leginkább olyan formában merült ki, hogy Fecó szájtátva hallgatta Jens lovakról szóló történeteit.
Addigra már minden munkatárs tudta, hogy az én párom – velem együtt - amolyan lóimádó ember, meg azt is, hogy nincs lova egy szál sem.

Egy napon Jens azzal állt elõ, hogy van egy eladó csikója.
– "Baráti áron, szinte ingyen neked adom, vedd meg öregem, ellesz majd nálatok" – mondta.
Fecó mosolyogva legyintett:: - Hova venném meg aranyapám, nincs minekünk olyan helyünk a háznál, meg épp most kezdenénk bele a felújításba, vakolni kéne kívülrõl, festeni-mázolni belülrõl, tetõt javítani… Ezzel a belföldes pénzzel annak se érünk soha a végére. Meg aztán érteni sem értünk a lovakhoz, csak el-eljárunk olyan helyekre, ahol lehet „lónézni”, simogatni, vágyakozni…
Itthon aztán az én párom a szokásosnál kicsit izgatottabban kezdett az aznapi események mesélésébe, s hamar rá is tért a lényegre, - lovat ajánlottak neki megvételre…

Jót nevettünk. Felváltva humorizáltunk, hogy – „persze, majd betesszük a fürdõszobába, aztán itatót már nem is kell csinálni neki” meg: „naná, nem gond, mindig marad annyi kaja… vagy õ is kap ropit, mint a kutyák, macskák…” És: „ majd átpályázok nemzetközibe, aztán dõl a zsé, igaz, 3 éve házasodtunk, de hát ki akar annyit veled lenni…” :D stb.

Aztán egyszerre hallgattunk el, s néztünk a másik szemébe, annak is a legmélyébe.
Beszédes csönd volt az, hisz tudtuk, mitõl ver erõsebben mindkettõnk szíve, s azt is, milyen gyermeki vágyódással áhítozunk egy ló után, aki itt lenne velünk, akit tisztelve szeretnénk, minden jóval ellátnánk, akkor simogatnánk, amikor csak akarnánk…

- Aztán mekkora? – kérdem. És hol van? És mennyiért akarja adni?

De már nem is akartam hallani a választ. Gyorsan, gyorsan elhessegetni ezt az egész hülyeséget, - ez volt mindkettõnk lelkében – felelõsséggel, felnõtt gondolkodással nem is lehet mást tenni! Meg is állapodtunk abban, hogy többé nem is gondolunk az egészre. Lezárjuk, beszélni sem fogunk róla.

Azon az éjszakán a szokásosnál kicsit több volt a „félálomban-simogatás”, a „valahogy nem jó ezen az oldalamon”, a rövid, pergõ-képes álmok…lovak. Fehér (már tudom: szürke :)) lovak „barna” lovak, feketék, hatalmas kapcás, szõke hajú dömperek… Legelészve, fûben fekve, vágtatva és bandukolva. Meg egy kiscsikó. Egy szép kiscsikó. – Olyan épp nekünk való…

Napokig nem beszéltünk RÓLA. Igaz, másról sem túl sokat. Valahogy kevesebb lett a mondandónk. Aztán hétvégén – szép szeptemberi nap volt, olyan igazi „kirándulni való”, s szinte egyszerre kérdeztük:
- Bóklászunk egyet „valamerre”?

Egyszerre tört ki a nevetés mindkettõnkbõl. Persze, hogy tudtuk, hogy az a „valamerre” csak egy hely lehet, az Õrség, ott is egyedül Jens-ék tanyája Iváncon, ami szóba jöhet. Amúgy addig is szinte minden kirándulásunk a lovak felé vitt bennünket, kézenfekvõ volt az útirány.

- Csak megnézzük!
- Persze, mi másért mennénk?
- De komolyan, szívem, nehogy belelovald magad valami olyasmibe…
- Milyesmibe? Hülyének nézel? Tisztában vagyok én is, mekkora képtelenség lenne!
Lovunk, nekünk! Jaj, Fecóka, most hányszor mondod még el?! Különben mikor érünk már oda, legalább másfél órája utazunk. Ez már az Õrség?
- Nem, ez még nem az Õrség, és csak fél órája indultunk.

A birtokra érve Jens fogadott, széles vigyorral. Bemutatta a feleségét, aki a köszönésen kívül csak annyit tudott magyarul, hogy „Féri”, meg „Agnessz”.
Egyszerû, de tágas tanya, hatalmas legelõvel, nagy karámmal, takaros, nagy deszka-istállóval. És gyönyörûségesnél is gyönyörûségesebb, csillogó szõrû, szelíd lovakkal!
- Át kell mennünk a szomszéd faluba, mert ott van a csikó – mondta Jens. – Tulajdonképpen nem az enyém, hanem tartozik nekem valaki a takarmány árával, és ezzel a csikóval tudja kifizetni. Jó kis hucul-féle, majd meglátjátok.

Szabadkoztunk, hogy nem is olyan fontos, nem akarjuk megnézni, hisz itt is van elég ló, meg kiscsikó is…

És én akkor láttam meg... "A" kiscsikót.
Egy ici-pici sárga, göndör farkú- és sörényû, csillogó szemû, ugri-bugri pöttömöt, aki úgy szaladt oda hozzám, mintha én lennék az anyja, s azon nyomban szopni kezdte az ujjamat, amint hozzáértem a szájához. Aztán gondolt egyet – az anyué mégiscsak jobb – átváltott a kanca emlõjére, döfködte, nyúzta, ahogy érte…
- Õ mennyi idõs?
- - Két hónapos. Õt is eladom, mert amolyan „szerelem-gyerek”, úgy vettem a kisbéri kancát, hogy nem is tudtuk van benne. Aztán rákérdeztem a Misire, hogyan volt ez. – Ja, - mondta – lehet, hogy a gidrán elrendezte…
Közben „Muki” (mert akkor még ez volt Herceg neve :)) épp nyelte befelé a gézszoknyámat, nem gyõztem kifelé húzni a szájából… alig akarta engedni. Aztán ficánkolva elrohant, majd visszafutott az anyjához, szopott néhány kortyot, s újra hozzám szaladt.

Édes Istenem, ments meg minket, kérlek! Ne engedd, hogy elolvadjak, ne engedd, hogy szerelembe essek! A szemem sarkából láttam, vagy inkább csak éreztem, hogy Fecó engem figyel. Egymásra néztünk. És láttam a lelke mélyérõl feltörõ aggodalmat, a sajnálkozást, a féltést… Kétségbeesetten próbált arrébb vinni, hogy megmutassa, milyen szép kecskék, birkák vannak a másik karámban, és még egy vadmalac is túrta ott a földet. Aztán – mivel látta, hogy reménytelen a próbálkozás, mentõ ötlete támadt:

- Na, akkor menjünk, nézzük meg azt a másikat!
- Jól van, pár kilométer az egész, itt van Õriszentpéteren,akkor ugorjunk át – mondta Jens.

Ez a tanya kevésbé volt takaros, mint Jens-é, bár rendbentartották, s itt a lovak sem voltak olyan szabadon, a szõrük sem volt olyan fényes, a szemük sem volt olyan vidám, én így láttam. Voltak azonban betonozott boxok, meg állások.
A kis "hucul" kazak anyja oldalán egy valamivel barátságosabb faépítményû box-szerûségben álldogált. Csak a feje látszott ki a magas deszkalapok mögül, szép kis sötétbarna fej, hatalmas szemek, neki is vékony, fehér csík a homlokán hosszában, mint Mukinak, (dehogyis tudtuk mi még akkor azt, hogy az hóka :D) érdeklõdve nyújtogatta a nyakát, hogy jobban lásson bennünket.
Ki lehetne engedni egy kicsit, hogy lássuk a járását? – Így Fecó.
Ijedten kaptam oda a fejem. Mit akar ezzel? Mért viselkedik úgy, mint egy „lóvásárló”? És rám sem figyel! Mintha ott se lennék… Mi történt vele?

De már tudtam. Rémület fogott el, amint láttam, hogyan válik Fecó szeme kissé üvegessé, hogyan hatalmasodik el rajta az az eufórikus állapot, ami magában rejtett minden „veszélyt”, ami csak érhetett bennünket ott és akkor.
Tudtam, hogy a vesztünkbe rohanunk. De már én sem voltam ura a józan eszemnek, már „tárgyaltam” is Jens-sel; - akkor mennyi is lenne együtt a kettõ? És akkor ez itt hány hónapos? És mikor lehet elválasztani? És mitõl hucul ez a kis sötét?

Közben kiengedték a kiscsikót. Az anyját megelõzve balettozott elõre, szapora, ringó kis szökkenésekkel. A farka az égnek meresztve, a tetejérõl bojtban hullt vissza a bronzos gesztenye-szõr, fejét büszkén magasra tartva szökkelt ki a világból… (A gazdája szentségelve morgott, hogy „most aztán ölég lesz összeszedni”…)

Hazafelé megint csak hallgattunk. Súlyos volt ez a csend, vészterhes… Meg kéne szólalni, fel kéne ébresztenünk egymást! El kéne mondanunk, mit érzünk!
Meg kéne állapítani, hogy csak egy fellángolás volt, hogy van bennünk felelõsségérzet, és tudunk józanul gondolkodni, és különben is kész röhej ez az egész…

- Akkor nyolcvanezer a kettõért… ?
- ...igen.
- Végül is az nem olyan sok…
- ...nem.
- Igaz, nincs semmilyen papírjuk, de majd csináltatunk.
- Az se két fillér.
- Meglátjuk.
- …
- Akkor most lesz két lovunk?
- Úgy néz ki…

Úgy pattantam Fecó nyakába, hogy fékeznie kellett. Meg is állt az út szélén, hogy rendesen kisírhassuk-nevethessük magunkat, hogy ölelve-szorítva egymást, egymás szavába vágva tervezzük az istállót, a karámot, a piros- és zöld kötõféket, az új nevüket, a lovas könyveket, amiket megveszünk, az új életünket - VELÜK.

2 hónap múlva megérkezett a két kiscsikó, Herceg 4, Angyi 5,5 hónaposan.
HERCEG május 28-án, ANGYI márc. 5-én lesz 7 éves.

#21 Almelita

Almelita

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.361 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 23:14

Életem elsõ lovát szüleim vették 17 évvel ezelõtt. Egy csökött, rúgós, harapós atv kanca személyében. Rengeteget szenvedtünk egymással, de megérte. Azóta is itt áll az istállóban. Aztán még jó sok ló/póni ment át a kezemen. Elmondanék egyet... 2006 novemberében Gyõrben találtam egy pónit, jó sokára kaptam képet róla. Elmentünk érte. Iszonyú körülmények között, egy putriban állt a betonistállóban kikötve sok ló társaságában. Minden kuszkikban állatok dögivel...az udvaron tócsákban állt a vér. Amikor rákérdeztem, milyen állat vére, vegyesen kaptam a választ: disznó és borjú.... :gm: Kivittük a pónit, anatómiai tanunmány volt a lelkem. Moslékot kapott. Nem mertem otthagyni, tartottam tõle, hogy õ lenne a következõ a levágási sorban. Azóta is nálam van, óvatosan lovagolgatják a gyerekek. Kiderült, hogy 27 (!) éves, nagyon jó lovacska lehetett fénykorában. A bélflórája nehezen vagy sohasem jön helyre már. Ragyog a szõre, jó a kedve, 1-1 lovassal még elbír naponta. Olyan hálás, hogy el se tudtam volna képzelni ezt ezelõtt. Ezért is mertem elhozni egy hasonló körülmények közül való pónit egy hete(na jó ott nem vágtak lovat), korrekt sportpóni, 10 cm-es szõrrel és -100 kg-al. De már a dupla féreghajtó után, egész napos evés mellett néha már fel is veszi a fejét a földrõl. Nem tudom, mikor jön rá, hogy holnap is lesz ennivaló.... Nem kívánom senkinek, hogy ilyen helyeken járjon. Viszont ezek a lovak nagyon tudják, honnan jöttek. Megbecsülik magukat.

#22 monácska

monácska

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 115 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 21. - 23:37

egész napos evés mellett néha már fel is veszi a fejét a földrõl. Nem tudom, mikor jön rá, hogy holnap is lesz ennivaló....
Nem kívánom senkinek, hogy ilyen helyeken járjon. Viszont ezek a lovak nagyon tudják, honnan jöttek. Megbecsülik magukat.



A mi lovunk minden reggelre felette az almot, pedig széna folyton volt elõtte, naponta negyed fándli zabot(ha) kapott, a bordáit meg tudtuk számolni. Lassan két éve él nálunk, de még most sem hagyja ott a szénarácsot, amíg van benne. Õk már errõl nem tudnak leszokni.

#23 packa

packa

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.825 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 8:36

Még ma látnom kell!!!-)))

#24 Guest_Zebrabara_*

Guest_Zebrabara_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 22. - 8:47

2002-ben a Kaposvári Egyetem hirdetõtábláján agrobe barátnõm felfedezett egy hirdetést: "két egyetmistát keresek lovaim mozgatásához" és egy telefonszám. Felhívtuk a számot. A zimányi kocsmáros vette fel. 3 lova van: egy 3 éves nyers kanca, egy 4 éves ínsérült mén és egy 5 éves herélt. Róluk lenne szó. Kiálltunk hát az út szélére, majd szokásos közlekedési eszközünkkel, stoppal, elmentünk Zimányba. Út közben megbeszéltük, hogy akkor enyém a herélt, Veráé a mén, a kancával meg majd kezdünk valamit. Bent volt a három ló az istállóban. A mén majdnem feketének tûnt, hosszú hullámos sörénye nyaka két oldalára bukott, akkora szügye volt, mint egy body-buildernek. Ajjaj, mondom, "újratervezés, újratervezés", én ezt a lovat nem adom Verának. :) A heréltrõl kiderült, hogy egy gyilkos, engem elsõ pillantásra gyûlölt, Vera egy nagy veszekedés után megegyezett vele, ki is a fõnök. Aztán szerencsére beleszeretett a kis kancába. Nekem meg maradt a mindkét elején szakadt inú csõdör. Rengeteget sétáltunk vele, szorgalmasan fásliztuk még akkor is, ha csak tényleg vezetgettük az utcán, a betonon is mindem harmadik lépésnél megbotlott, hát még a földúton, vagy réten. Egy éve boxban állt, gyenge volt mint a harmat. Aztán egyre többet dolgoztunk vele, párszor majdnem orra estünk ügetésben, akkorákat botlott... Aggódva lestük minden nap, milyenek az inai, hûtöttük neki, de szerencsére egyre szebb lett. A lényeg, hogy reménytelenül beleszerettem. Aztán vége lett az egyetemnek, mindenki ment a maga útján. Chyki volt az új "áldozat" Zimányban, és azt hiszem, benne is hagyott nyomot ez a "nyomorék". 2004 nyarán a tulaj el akarta adni a lovat, de csak olyan helyre, ahol biztos jól érzi majd magát. Kupechoz, amilyentõl vette, nem akarta semmiképp. Unokatesóm diplomaosztójára mentünk júniusban Kaposvárra, és beugrottunk Zimányba is, megnézni a lovakat. Zoli csak úgy mellékesen megkérdezte, nem kell-e nekem a ló, féláron odaadja, tudja, mennyire szeretem. Nesze neked, józan ész. Persze, hogy kell! Eszembe sem jutott, hol és mibõl fogom tartani, hiszen bejelentett munkahelyem sem volt még, albérletben laktam, nem gondoltam rá, vajon rendbe jön-e teljesen a lába, de 3 hét múlva már nálam volt Maláj. Azóta már ínvédõ nélkül közlekedünk, és a lába tökéletes. :ang: Így is lehet lovat venni. :)

#25 Guest_messi_*

Guest_messi_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 22. - 9:14

Sziasztok! A mi sztorink: 15 év kihagyás után véletlenül lóközelbe keveredtem. Bár szerintem nincsenek véletlenek, a lószag vonzza az embert az orránál fogva. Szóval júliusban kezdtem lovagolgatni és októberre érett meg a gondolat, hogy én bizony lovat veszek! Ekkor "természetesen" :) azonnal eltünt minden olyan hirdetés a szemem elõl, amire ugrottam volna. De valahogy mégiscsak találtam egy kancát. Lementünk megnézni, nagyon tetszett, bár át kellett volna kicsit lovagolni, de nem volt vészes. Leelõlegeztem, én marha. A ló ugyanis gombás volt (az oldalán nagy szõrhiány karikák), amit a saját állatorvosa szerint sem tudtak kikezelni, mint kiderült. Pedig van rá lemosólötyi, amivel jól kezelhetõ, de ez nem javult, kb egy éve. Frankó. Én pedig ilyen lovat nem akartam a többi, egészséges ló közé megvenni. Minthogy ajánlgattak mindenféle félszemû és sánta lovakat is, hát azok sem kellettek. Az odaadott elõlegért kb egy hónapi közelharcot vívtam és fenyegetõzni kellett, de visszakaptam. Kicsit elkeseredve bambulásztam ezek után itt a paci.hu-n, mikor megláttam egy klassz hirdetést. 7 éves kisbéri kanca! Nosza, gyerünk le, megnlézni. Egyeztettünk, lementünk. Apró kellemetlenség, hogy a kovács volt szíves elõttünk egy nappal érkezni és úgy elszedni a ló patáját, hogy az alíg bírt járni, érzékeny volt a talpa. Kis mérgelõdés, hogy miért nem szóltak, nem utaztam volna ennyit. De a ló bizony megfogott, tetszik. 2 hét múlva vissza, próba, szerelem. 4 nap múlva pénz-lócsere és irány haza! Azért nem volt Szamóca akkor különösebben jól lovagolt, csak az ottani próba erejéig "mûködött" nagyjából, vagy inkább úgy tett :). Otthon hisztirohamok, ellenkezések, amit néha elkeseredve ("eladom!" felkiáltással) próbálgattam kezelni. Aztán a türelmes munka és a barátkozások, majd a parelli 7 játéka meghozta a kívánt gyümit. Szépen dolgozunk és nagyot fejlõdött Szami, nem adnám semmi pénzért! Ja, és persze utólag derült ki a térdmûtétje, amit az elõzõ elõtti tulajtól kellett megtudnom. Az orvos szerint - aki mûtötte, illetve ott volt a mûtétnél - ne aggódjak, ez az egyik legjobban kezelhetõ lóbetegség. Tényleg nem volt gondja vele Szaminak, de odafigyelek rá. És jön majd tavasszal az orvosi újraellenõrzés, biztos ami tuti. Egyet megtanultam: minden ló a hirdetésben: egészséges, tõkeszelíd, gyerekek lovagolják, barátságos és jól képzett. Na ezt nem szabad bevenni. Nagyon kevesen írják le a valóságot (naná). De a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetni.

Edited by messi, 2008 január 22. - 9:34.


#26 Natos

Natos

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.925 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 9:40

Az elsõ lovamat szerelembõl vettem, igaz egyoldalú szerelem volt, viszont heves, vak és oly gyümölcsözõ, mint egy sáskajárás. Én beleestem, a tulaját épp kirakták 5 lóval az utcára, s nem volt túl lírai alkat az illetõ, ez a fakó meg csak 2 hónapot töltött nála, úgyhogy a lovacska nem sok jót várhatott. Erõs felindulásból (és mert épp repjegyet mentem venni) odaadtam érte Bp.-Nairobi-Bp. árát. Késõbb derengeni kezdett, hogy elég lett volna Kõbánya alsó - Zugló menettérti, de a tulaj biztosított, hogy pár hónap múlva rás em fogok ismerni a kis fakó kancámra. Ez így is történt. Ugyanis lábát törte és a gipszben álldogálás következtében a meglévõ mellé újabb idegi problémákat is beszervezett magának, én meg, ha véletlenül megkérdezték, mennyiért vettem a lovat, kapásból a vételár felét mondtam, hogy profinak nézzenek. Mivel kiderült, hogy leginkább kerti díszként lesz hasznosítható a drágám, elhatároztam, hogy kökemény, kegyetlen céltudatossággal veszek magamnak egy másik lovat, "semmi szerelem, meg líra, kizárólag praktikus szex" jeligére. Ja, és persze csikót, mert azt "még nem rontották el". Ugyanis addigra én már annyira, de annyira értettem a lóhoz, hogy nyers kellett... Ja, és quarter... Viharos gyorsasággal kiderült, hogy max. félquartert tudok venni, viszont igazán úri ajánlatot kaptam, a kétéves csikók közül többet kiválaszthattam megfigyelésre. A megfigyelés nálam úgy zajlott, hogy azonnal kiszúrtam egy fakó csikót és onnantól nem érdekelt, hogy mi van még a ménesben... Azért a tisztesség kedvéért (meg hát a profizmus, ugyebár), kinéztem még kettõt, egy kiskancát (kanca nem kell úgysem, mert már van), meg egy sárgát (sárga nem kell úgysem, mert most már csakis fakót akarok). Szorgosan figyeltem a csikókat. Egy hét után kiesett a versenybõl a kiskanca. A sárga meg átment matricába. Jött utánam mindenfele, otthagyta a ménest, ha meglátott, én meg mérgelõdtem, hogy a fakó bezzeg milyen fád, kelleti magát, bezsebeli a hódolatot, aztán csáó. A sárga meg, mint egy suta kamasz dömper szuszogott a nyakamba. Hát, nekem nem igazán tetszett, de egyszercsak ráböktem, hogy õ. Nem is baj, ha nem szeretem annyira, végül is csak az a fontos, hogy jó erõs lába legyen, jó agya, ebben jobb volt kiskancánál meg a szépséges fakónál is, és különben is, egy profi nem érzelmi alapon vesz lovat, az igazán mellékszál, hogy õ szeretett belém, õ akart a lovam lenni. Mutattam is büszkén Pozitív Ferinek, amikor díszvendégnek kijáró tisztelettel fogadták õt a rancon, hogy na, az a sárga csikó ottan az én lovam. Mire mondta, hogy õ azt rögtön gondolta, mert az a legrondább csikó az egész ménesben.

#27 Guest_Ezüstke_*

Guest_Ezüstke_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 22. - 9:57

Elrettentõ példa! Így ne vegyél lovat elsõre! Én rettenetesen elkú....! :dev: Ismerõsömmel lovagolgatunk és felvetettem a dolgot , de jó lenne már egy saját ló! Neki lip kancája van egy arab-lip csõdörrel és kiderült, hogy van egy 3-4 éves (akkoriban) kancacsikó az egyik nászukból! Viszont nem Nála hanem egy ismerõsénél. Még választás után elajándékozta, de eladó! Óh! Pont ilyen akciós mozgású, barokk stílusú lóra gondoltam! El is mentünk a párommal megnézni ezt a kis DÖGÖT! :gm: Szó szerint kell érteni! Beértünk a tanyára és egy halom birka között megláttunk egy gyönyörû lovat. Hát egy jó pár éve lovaztam már, de szebbet, formásabat, akciósabbat még nem láttam csak filmben vagy képen! Szürke tintás, kerek, gyönyörûûûû!!! Saját kis karámja volt. ( Egyedül más ló nem volt rajta kívül!) Nézegettük, méregettük a karám egyik végébõl a másikba sétáltunk jött utánnunk lépésben, ügetésben és vágtában is. Mikor simogatni akartuk a fejét elkapta és harapott! Nem baj mondtam magamban, -majd én megtörlek te kis DÖG- (utólag rájöttünk valszeg szíjjal verték a fejét) A gazda a térdére ütött a kanca kétlábra állt és kaszálni kezdett. Olyan kerek volt, hogy rövidnek tüntek a lábai azt hittük valami póni keverék, de mivel jól ismerjük az anyukát meg az apukát a felesleg csak háj lehet :-))! Hazamentünk megrágtuk a dolgot! Visszamentünk megvettük, de mielött el tudtuk volna vinni kiengedtük, hogy nagysága kiengedje a gõzt! Nem engedte csak ÕRÜLTEN vágtatott! Oxi kantározás, aha..........egy jó óra múlva sikerült is. Haza menetel elöl hátul egy egy ló szigorúan vezetve. Hazaérkezés! Kb. egy óra mire a kapun sikerült átvezetni az istálót nem is mesélem! Próbáltunk Vele foglalkozni, de Õ csak ellentkezett. Engem nagyjából elfogadott viszont jópárszor kikergetett a karámjából. Futószárazni már jól lehetett. Egy nap a szabadban futószáraztam mikor majdnem katasztrófa történt! Az út kb 1-2 km-re lehetett a kanca megilyedt és kitépte a szárat a kezembõl. Nekiszaladt az autóknak és kamionoknak azt hittem ott helyben frászt kapok. Mikor már fél úton járhatott én meg csak néztem mikor csapja el valami akkor bekanyarodott egy autó a földes mellékúta ami a lovardába vezett. A párom jött megnézni mi van velünk. Elkezdett refizni a kancám úgy megilyedt, hogy visszafordult és berohant a karámjába. Ott mérgemben habosra hajtottam! Hamar rá kellett döbbennem ezt csúnyán elszúrtam és lépnem kellett! Átjött egy ismerõsünk megnézni a kancust. Nem kellett sok idõ kb. 5-perc és már mentünk is az ismerõsömhöz, hogy kiválasszam a kis DÖG helyett az új lovacskámat! Meg is történt a dolog Õ Szultán volt egy tüneményes kis csõdõr csikó! Visszamentünk az én Drága kis DÖG kancusomhoz és átvezettük az ismerõsömhöz! Áthoztuk az új lovamat is! Makk egészséges, kedves, bújós, készséges többet nem is mondok róla, mert ilyen lovam mégegyszer biztos, hogy nem lesz! Én így fizettem ki a tanuló pénzt, de jól szálltam ki belõle egy tüneménnyel! Gyönyörû volt és én csak ezzel foglalkoztam! Na így ne vegyetek lovat! Azt még hozzá kell tennem, hogy az ismerõsömnek sikerült megnevelnie azt a kis DÖGÖT! Neki enged másnak nem! Lett egy nagyon jó fogat lova a fejét már nem félti! Bármikor megnézhetem mi van az én ex kis DÖG kancuskámmal.

#28 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 22. - 10:21

Viszont van, aki ilyet keres.

#29 Csuti

Csuti

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 4.848 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 10:25

Ja, látom mindenki vérprofi módon veszi az elsõt, a másodikat, a sokadikat is. :D Hát ez a elvakult szerelem tipikus esete. Én 10 évig lovagoltam saját ló nélkül, mert az én racionális családom és aktuális pasijaim igen jól tudtak rám hatni... Többször volt kedvenc lovam (Kedves, Hadnagy, Bánat, Amanda), akiket 1-2 évig szinte csak én lovagoltam és szerintem bármikor meg tudtam volna venni õket, de hát "nem megvenni nehéz, hanem eltartani" mondattal letettem róluk. Az akkori fizetésembõl ez tényleg így is lett volna. Aztán egy jobb fizetés és szinglilétbe csöppenés hozta meg a végsõ elhatározást: lovat veszek! A kikötéseim a következõk voltak: ne legyen lipicai vagy nóniusz(mert ezekrõl elõítéletem volt) és fehér-szürke, mert azt nehéz tisztán tartani. Ezen kívül ne bakoljon és ne ragadjon el, mert az izgalmakból már elég volt nekem. Én csak csatangolni szerettem volna az erdõben nyugalomban. Megnéztem rengeteg hirdetést, felhívtam jó pár tulajt, elmentem 2-3 helyre, de valahogy nem fogott meg semmi. Gángó sárga, csontos szürke, picike pej, stb. A régi kedvenceim ekkorra már eltünedeztek. Aztán több helyrõl is ajánlották Misit - aki szerintem ugyanaz, akit fentebb Csikasz is emlegetett. :) Felkerekedtünk hát barátnõmmel abba az irányba útba ejtve még a Keleti Szelet és egy iszkaszentgyörgyi lovardát is. Lámpás is csatlakozott hozzánk, mert ismerte Misit, meg hogy kicsit komolyabb vevõknek tûnjünk. Két fiatal csajszi nem biztos, hogy annak tûnik... :D A ménes legelt a gyönyörû, haragoszöld legelõn és az én szemem egybõl a szürkéken akadt meg. Egy kanca és egy herélt. Nem fehérszürke, hanem amolyan szürke-szürke. Körbejártuk, alaposan megnéztük, megtapogattuk õket. Kikérdeztük a kupecet róluk, ami annyiban ki is merült, hogy 2 hete hozta õket, nem ült még rajtuk, szóval nem tud semmit. Megbeszéltük, hogy 1 hét múlva visszajövünk kipróbálni õket. Egy hét múlva a kupec néhány barátjával átlovagolt egy szomszédos faluba -csak úgy- és a lovak közt ott volt a 2 szürke, így oda kellett mennünk kipróbálni. Hát nem mondom, hogy ez nem volt kicseszés, hiszen így már -alaposan- lemozgatva próbálhattuk ki õket. Felültünk rájuk, a lovaknak és nekünk egyaránt ismeretlen helyen elindultunk kifele a faluból. Barátnõm a kancán, én a herélten. Az hamar kiderült, hogy a kancácska kicsit félõs, de a herélt bátran ment elõre. Én amúgy sem lovagoltam sokat kényelmes lovakon, így õ sem tûnt kényelmetlennek. Na meg a fülei! Nagy pampula, oldalra billenõ és szürke alapon fehér erezetes! Az egészen megfogott! :D Visszamentünk, leszálltunk és elkezdõdött az alkudozás. Elfogadtam 1-2 kupica isteni finom mézespálinkát, hogy gyorsabban peregjen a nyelvem, mert amúgy gyûlölök alkudni. Jó kedvünk lett és hatalmas röhögések közepette kúszott az ár 5000-ével lejjebb. A "miért jobb a herélt, mint a kanca" az ezerszer elhangzott. Mikor láttam ennél lejjebb úgysem megyünk, belealkudtam még a leszállítást Õrbottyánba. Elõleget adtam és pezsegve vártam a NAGY napot! 2006.06.06-án megérkezett a név nélküli ló a Vegas Farmra. Tényleg nem tudták a nevét, így én nevezhettem el: Döme. Ugyan be van sütve, de szerintem utólag, és hamisak a papírjai, még a jegye sem stimmel. A felmenõi közt valószínûleg van lipp, mert nagyon hajaz rájuk. Fél év múlva kiderült, a jobb hátulja spatos, átmentünk egy komoly betegségen is, de imádom, úgy és oda visz, ahogy és ahova szeretném és nagyon megbízom benne! Eleinte kissé trampli volt, de azóta az egyik legjámborabb, legkezesebb, legszeretetre méltóbb lóvá vált a ménesben! :ang:

#30 packa

packa

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.825 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 10:37

Gyere és nézd meg!!!!

Délután!
Nem rúg?-))

Edited by packa, 2008 január 22. - 10:39.


#31 maugly

maugly

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.943 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 10:50

Olyan jó olvasni a történeteiteket, megmosolyogtatnak, meg-megpárásítják a szemem. :)
Ezen felbuzdulva én is írok egyet. :D

2005. vége felé kezdtem úgy gondolni, kéne nekem egy ló. Egy saját, amire más nem ül, csak ha én is úgy akarom. Akivel kimehetek a világból.
Szépen el is terveztem, hogy egy kistermetű, szívós, helyes kis herélt kéne nekem, úgy egy év múlva, mert addigra nem rázna meg anyagilag. Hogy kinek a méneséből (Eördögh András méltán híres konyik-arabjai vonzottak mágnesesen), hogy oda úgyis előre be kell jelentkezni lóért, annyian vesznek tőle....

Aztán megláttam egy hirdetést itt a paci.hu-n. Egy másfél éves, pej kiskancát hirdettek, a leírás szerint jó vérvonallal, nem is drágán..bár a fényképe egy kicsit fura. Olyan hosszúlábú, keskeny-magas. De jó kis rámás darab!
Áhh, úgysem kell nekem még ló..még sokat kell addig bérlovagolni, ügyesedni....meg miből. Minek is nézegetek hirdetéseket?? :rolleyes:

Szóval elkísértem egy kedves baráti párt (Csikaszt és Hosszúhomlokot :) ) lónézőbe, oda. Bár én a mai napig sem tartom alkalmasnak magam lóvásárlós ítészkedésre, szerencsémre ők értenek a lovakhoz. :)
Ahogy bemásztam a karámba (a tulajjal és néhány környéki kölökkel), az a mafla nagycsikó odajött, rámpillogott a hatalmas szemeivel, aztán belebújt a kabátomba. Egész tűrhetően a közelembe maradt, amíg ott voltam. No nem túlzóan, csak amennyire egy nyers másféléves büszkesége engedi. :)
Végem volt.

Hiába észérvek, amiket én sorakoztattam magamnak (senem kicsi, senem igénytelen, létra kell majd, hogy felmásszak rá, jesszusombesincslovagolva, normális ember ésszel vesz lovat és nem szívvel). Azok is hiába, amiket mások mondtak (túl fiatal; ki tudja, mi lesz belőle, hogy alakul; nem is tudok ráülni, legalább egy-másfél évig csak tartanám, lehethogyvadállat; első lónak nem szabad csikót; ha én nem tudom belovagolni, az is trillióbillió)....

Tehát sok baráti segítséggel, részletre, megvettem.
Nem bántam meg, bár alaposan hozzá kellett érnem a feladathoz, és mindig lesz mit tanulnom, hogy igazán jó lótulaj lehessek. :) Mindentől függetlenül mégis úgy gondolom, hogy barominagy mázlim volt, lehetett volna sokkal rosszabb is..

Kívánok mindenkinek hasonló jókat: korrektül tájékoztató eladót, lóértő segítséget, egészséges, jó fejű lovat. :ang:

Edited by maugly, 2008 január 22. - 10:58.


#32 Aniko

Aniko

    Törzsvendég

  • Főmoderátor
  • 6.631 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 10:57

Kelt: 2002. 09. 18.

A szerelem azóta is dúl köztünk. :cool: fotó

#33 Orcus

Orcus

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 176 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 11:01

Hát én egyszer jártam Békésben lovat venni - az nem volt semmi... :D Ismertünk ott egy öreg kupecet, akitől elhoztunk már néhány lovat, ismerősnek, tanítványnak stb. olcsóér.Időnként lebumliztunk hozzá szétnézni, "van-e valamije bátyám?", "akad, akad, de mi kéne?", volt hogy beleszaladtunk egy-két egészen jó kis packába.Igaz, hogy ami lovat onnan elhoztunk, azt be kellett mutatni a boxnak, mert nem ismerték egymást, kellett néhány hét mire kivakartuk belőle az alföldi homokot, és még néhány, mire megtanult támaszkodásban közlekedni az állat... :D Az öregnek voltak "kapcsolatai", ahonnan jó papíros, szép csikókat lehet szerezni párszázezerért, csak hát nyersek, elvadultak kissé, de nem baj, nekünk úgyis képezni való csikó kell, amiből majd versenylovat faragunk stb.stb. Telefon, Alföldre lebumli, öreg kocsiba be, tovább bumli még Alföldebbre, ahol már a madár se jár, túl az üveghegyen és még azon is túl, ahol a kurtaf...Ilyen csikó, olyan csikó, majd meglátod fijam, csak bízzad rám az alkudozást, nem köll olyan sok pézt adni azokér a dögökér... Örökkévalóság és még két nap, megérkeztünk az ominózus tanyára - alföldi, gémes kút meg minden, nádtetős istálló, tisztára indul a bakterház fíling...Sehol senki, várunk, körbenézünk, előkerül a lovász valami kutyaólból az istálló mögül, na, az egyből elmesélte, mekkora zsoké volt ő fénykorában, meg mennyi versenyt megnyert stb.stb.stb...kérdezzük, merre vannak a lovak.Bevisz az istállóba, áll ott vagy 6-8 packa állásban, lekötve, kövérek mint a disznó. Kérdezzük a származását, hát aztat ő nem tudja, de várjuk meg a főnököt, majd az megmondja. Versenylovak ám ezek, ugye tudjuk?Hát persze, de mibe versenyeztek?Hát aztat ő nem tudja de várjuk meg a .... Aztán egyszer begurul az udvarba vagy négy merci, abból meg kigurul négyszer négy romacsávó, vigyorognak mint a vadalma, az öreg összeborul velük, kezdődik az üzlet. Benyomulunk az istállóba, de sokkal többet a főnök se tud a lovairól, azért egynek sikerül kideríteni a származását, nem rossz, ugró apa, ugró anya, a ló is elég jól néz ki, 6 éves, még lehet formálni, hadd nézzük meg... Nyereg, kantár kocsiból elő (készültünk!), a csávók valahogy kivarázsolják az állásból a lót, nem számoltam de kb. hatan fogták, amíg felnyergeltük, kantár fel, heveder meghúz, szem kidülleszt, a kollegám már fenn is van a hátán - pálya vagy valami?Milyen pálya, ott a földút, azon lehet menni, de akkor hogy nézzük a lovat közben stb.stb.stb... Romák szétugrottak, lovacska elindul, majd az egyik még odakurjant, hogy úgy 4 hónapja nem volt kinn az állásból a ló...Piaff, passzázs, nagy bakolás, kantár elszakad, kollegám katapultál a búzásba, ló meg elindul mint a marha... A többit ezután "nem próbáltuk ki nyereg alatt", csak megnéztük szabadon a körkarámban - az is tetszett, beküzdötték az állatot a karámba,kapu bezár, csávók elfutnak, majd messziről kővel megpakolt műanyag üveget zörgettek, hadd fusson a ráró...Végül rákérdeztünk két ló árára, de az nem nagyon találkozott az elképzeléseinkkel, az egész ottani lóállomány lovásszal együtt a felét nem érte volna... Aztán kocsiba be, elindultunk visszafelé, gondoltuk, innen úgyse veszünk lovat sose, romák meg utánunk, beelőztek, első kocsmánál satufék, nagy cimbiskedés, hát mégse menjünk el ló nélkül, ilyen messziről stb.stb.Sutty egy feles, egyből ugrott is a lovak ára lefele, az öreg már nagyon bátor lett, még egy kanyar és lealkudta a felére a két lovat. De a hatjegyű szám még mindig nem tetszett, úgyhogy indultunk elfele, romák utánunk, még egy kocsma, még két kör, és ez így ment szépen addig, míg egyszer csak kifizethetővé vált az összeg. Végre lepacsiztunk a csávókkal - igazából a nagy kavarodásban már azt se tudtuk, kié ez a két ló, de végülis az egyiket csak megvettük - a katapultost... Visszamentünk érte egy hét múlva, a nagy alföldi éjszakában alig találtuk meg a tanyát, villany sehol, a zsokék királya betintázva hevert a kutyaólban.Telefon romáknak, mindjárt jönnek csak a szomszéd faluba vannak diszkóba...Két óra múlva négy plusz két merci megjelent, fehér suhogós diszkósnaci, fuksz meg minden, motorháztetőn adásvételi szerződés megírva, származási lap elő, lovacska fel a futóra, Hasta 'la vista! A ló utóidomítása kb. két hónapig tartott, ebbe beleértendő a kötőfékkel való ismerkedés, az ápolás, a futószáron közlekedés, lépés, ügetés is jármód stb. Rengeteg türelemmel és munkával sikerült elérni, hogy a ló elengedetten, támaszkodásban menjen nyereg alatt, kezdtünk vele ugrani is, egészen megkedveltem. Később el kellett adnunk, és az első vevőt a földhöz is vágta, ahogy kell...lehet nem szerette ezt a lóüzletelési mizériát. Kicsit érzékeny volt a lelkem... :D

Edited by Orcus, 2008 január 22. - 11:09.


#34 firtato

firtato

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 678 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 12:37

Nekem is van igazi lóvételem... Az úgy volt megnõttek a gyerekek,vagyis a legkisebb lett 3 éves Irány melózni, mert nem bírok itthon lenn.Oda a csavargás ,mert már óvoda iskola van.Hírdetésbe versenylovak mellé lovászt kerestek,álmaim munkahelye heti 2 alkalom, délbe mire a gyerekek haza jönnek otthon vagyok Én is. 9 ló,de több lesz mert 1 pesten van az ügetõn most próbálják bemutatni igen kevés sikerrel.Egyáltalán nem értettem a versenyeztetéshez(most sem) a ló meg ló,trágyázni meg minden boxot ugyan úgy kell.Hónapok teltek el bemutatták a lovat, futott versenybe többet galoppozott mint ügetett.Két év után a gazdája berágott, közölte hogy ha karácsonykor nem keres a ló pénzt ,vágó. Komolyan is gondolta, nem ez lenne az elsõ aki így végzi.Többször voltunk a pályán a mi kis lovacskánk csak a gyerekeimet szemelte ki magának mint potenciális vevõ,nem akartam lovat, ha igen csak arab lehet,(ezt már sok helyen olvastam):)se nem szürke se nem arab senem kanca ,mén a javából és pej.Részletre megkaptam,alig mozgott ,a háta beállva az összes lábán fásli, a veséje az izomgyulladás miatt majdnem leált.Azt hitték kólikás mert kapart,kiderült hogy az izmai fájtak.Egy pozitívuma volt szelid, kezelhetõ.Lovagolni nem lehet mert nem ült rajta senki.Kihívtam az orvost hozzá,mi legyen a hátával,15ezer forint,teljes box nyugalom,egyik sem volt se pénzem se boxom.Maradt a teljes pihenés.Vészesen fogyott az idõ 5 hónaponta futni kellene neki, különben szint idõt kell neki futni.De csak futószárazni tudtuk,se szerszám se kocsi.Eljött a nagy verseny, az volt a lényeg ne ugorjon,sikerült!!!Távolozták ugyan de érvényest futott,ismét lett idõnk tele energiával. ,Szeptemberben ujra kezdtük a futószárazást,napi másfél óra,már senki nem akarta csináln.Verseny elõtt két héttel októberben megvettük a tréning kocsit,májusba már a szerszámot megvettük volt szerszámunk is,befogtuk, csodák csodája versenyt nyertünk,a másodikat 20m rel.Õ Firtató valószinûleg az egyetlen versenyló a pályán aki 1 hektáros legelõröl jár versenyezni a mai napig,igaz ritkán, idén 9 éves, negyedik éve van nálunk. Mi ugyan nem kerestünk lovat de õ gazdát talált magának,igaz nincsen csoda istállója,néha az Õ nyereménye húz ki a csávából,de együtt vagyunk és míg fû nõl valahol így is marad.Anyja második legjobb csikója lett,6 másodpercet javított a rekodján mióta nálunk van .Mi lenne ha értenék hozzá!

Edited by firtato, 2008 január 22. - 14:07.


#35 Unicorn

Unicorn

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.662 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 12:56

:rolleyes: dio mio

#36 chyki

chyki

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 5.685 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 13:12

Zimány.
Amikor én kerültem oda Zebrabaráék után, barátnõmmel egy kövér kanca és egy csodás toporzékoló mén várt. Hát igen, Maláj a mén lett az enyém. Akkoriban igencsak tele volt mindkettõ, Maját nagyon élveztem a fickóssága miatt, akkoriban már finoman lehetett mozgatni (igaz ínvédõ nélkül sose) és lehetett terepezni is keveset vele...Sajnos a tulaj kb fél év -év múlva úgy döntött hogy kiherélteti, de akkor már ott volt tartva Karmenem és õ is eladósorban volt, hamarosan pedig Maját el is vitte Zebrabara, majd követte õt Karmen. Az csõdi (herélt) a fél szívemet megkapta, csodás kis dög.

Karment csikóként 8 hónaposan vezettem el az anyja mellõl.
A történet szinte hihetetlen volt, hiszen amióta az eszem tudom saját lóra vágytam, feketére.
Egyszercsak megtudtam a falunkban van egy kanca meg a csikója. Szóltak, ha gondolom mehetek lovagolni, mert nemigen bírnak a kancával. Hatalmas fekete nyhs. kisbéri kanca volt, rosszindulatú, botlós, nem volt egyszerû eset. De az alatta tébláboló fekete kiscsikó..... persze akkor még ilyesmire nem is gondolhattam.
Telt-múlt az idõ, a kanca irdalta nálam is fiatalabb lovasát, hamarosan eladósorba került. A kancacsikó alatta pedig lassan 8 hónapos volt. Anyu egy nap, lovaglás után lejött elém, beültünk a tulaj kocsmájába meginni egy kólát. Lent volt a tulaj is, meg is kérdezte hisz tudja h. szeretem eladó a csikó... elõzör azon lepõdtem meg hogy anyu nem ellenkezett rögtön, hanem megkérdezte mennyiért adná el (persze papírja nem volt, de nem volt olcsóbb mintha telepapíros lett volna).... alig hittem a fülemnek. Onnantól nem lehetett velem másról beszélgetni, csak a fekete kancacsikóról és arról hogyan alakítsuk ki a karámot, boxot, mi lesz ha felnõ és a többi.... aztán eljött az idõ, elvezettem a csikót, aki felcseperedett nálam és rengeteg mindenre megtanított. Nagyon szerettem, de eladtam, nehezen találtam meg végül az utódját....

Az utóbbi 5 évben sok helyrõl adtam-vettem illetve cseréltem lovat, volt olyan is aki csak 3 hetet volt nálam, egy közös volt bennük, egyik se volt belovagolva. Az elmúlt két évben azonban meg sem fordult a fejemben hogy ezt tegyem. :D Szerintem nagyon fontos az hogy megtaláljuk az igazit.

A nagy Õ, Attayr vétele volt az egyik legérdekesebb.
Volt egy magasan telivérezett sárga kisbérim, fõként terepen lovagoltam, eleinte kicsit ijedezett, el-elrohant, de végül fél év alatt klassz kis terepló lett belõle. Nem is állt szándékomban hogy eladjam, de itt a paci.hu-n olvastam egy hirdetést amibõl jóformán csak a fõszavakat láttam: arab telivér sárga 4lábkese mén 200 000 ....
Ennyi se kellett, igaz se pénzem, se vevõm a lovamra nem volt, de nekem ez a ló kellett!!!
Egy mms-ben kapott kép (látszott rajta hogy sárga 4 lábkese és ló) alapján lefoglalóztam kevéske kis költségvetésembõl... amikor elõször végre élõben megláttam igazán beleszerettem, igaz kicsit kisebb volt mint amire számítottam... de kedves és nyugodt volt, mén, gyönyörû és arab! :D persze hamarosan haza is került, bértartásba :yeah: Azóta is tart a szerelem. :D
Egy ismerõsünk legelõjén nyargalászik két bnõm lovával, a lakásomtól busszal 20 perc mire kiérek, rengeteg idõt tölthetek vele, de ennél még többet szeretnék. Reggel felkelni, kislattyogni álmos szemmel, megetetni, rendezni a helyét, körülötte lenni, hisz mindjárt másképp indulna a napom... ;)

Edited by chyki, 2008 január 25. - 12:47.


#37 iBIza

iBIza

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.273 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 13:18

Az úgy van, hogy ha az ember megfertõzõdik ló-imádattal, egyszer eljut arra a pontra, hogy saját ló kell. Eleinte én is lebeszéltem magamat. Ahol lovagoltam, csak hétvégén értem rá – hétvégi ló meg minek. Ló-jelölt sem volt, mert ugye zsákbamacskát nem akartam. Az mindig úgy van, hogy az ember (lánya) keresi magának az ideális lovat. Sokfélén ültem, és kialakult bennem is a kép a LÓ-ról. Aztán persze kellenek szerencsés és szerencsétlen véletlenek. Pl. az, hogy a lovarda miatt az oda járó baráti társaság részekre szakadt, aztán jöttek új lovas barátok. Meg olyan, hogy a lovas barátnõm meglásson egy fekete csõdört az egyik honlapon, és feltétlenül meg akarja nézni. És ha már ott van, érdeklõdik, hogy lehet-e lovagolni. Az is véletlen, hogy elõször csak rövid idõre akartunk próbát tenni, mégis egy egynapos lovas túra lett belõle. És a házigazdának (nem titkolom, Bagi Imre) jó szeme volt, kinek mit adjon a feneke alá. Én kaptam Jedit, aki akkor még lovardai bérló volt. Elkezdtünk rendszeresen járni, és szinte mindig Jedi hátán ültem. Próbáltak ugyan mást is alám adni, de nem nyerték meg a tetszésem. Persze nem Jedi volt a tökéletesen ideális, de sok mindenben megfelelt az elképzelésemnek. Aztán akárhogy is számoltam, a sok lovaglással, túrázással szinte annyi pénzt költöttem lovaglásra, mintha bértartást fizetnék. És akkor még csak hétvégéken lovagoltam. Ha lenne saját, akkor hétköznap is tudnék. Jó, jó, de Jedi nem volt eladó (akkor még). Sok klassz lovaglást megéltem már Jedivel, mikor egy december közepi kilovaglásnál kinyögtem a mondatot, ami sok mindent megváltoztatott az életemben: „Ha lenne egy olyan ló, mint a Jedi, akkor megvenném”. Miért nem veszed meg a Jedit? – így a házigazda. Mennyiért? XX-ért! Ezzel meg is köttetett az üzlet. Így lettem kicsit több mint három éve lótulaj. Azóta jól összecsiszolódtunk. Jó választás volt Jedi, és örülök, hogy a véletlenek a közelembe sodorták.

#38 Panni

Panni

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.191 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 14:21

2001 –február. Másodéves egyetemista voltam Budapesten, mellette Gyöngyös mellett lovaztam egy lovardában minden hétvégén. Lipicai lovak voltak ott, a tulaj fogatban használta õket. Úgy beszéltük meg, hogy én mozgassam a lovakat nyereg alatt, õ meg fogatozik velük. Nagyon szerettem ott lenni, a lovak jó szándékúak, gyönyörûek voltak. Az egyik kancán, aki akkor öt éves volt, sosem ült senki azelõtt. Sikerült szépen belovagolni, kicsit ugyan pörgõs volt, de én nagyon – nagyon megszerettem. Õ volt Tulipán. A másik kedvencem a mén volt, Akác. Minden éven születtek a kis lipicai csikók, összesen három kanca után. A tulaj kezdte pedzegetni, hogy eladja a lovakat, meg a csikókat amúgy is mindig eladta. Én ugyan koleszos voltam, munka nélkül, hoszen egyetemre jártam, de nagyon szerettem volna Tulipánt. Persze tudtam, hogy nincs hova tennem, nem is tudok másik jó lovardát, és ott nem maradhatna a lovam. Azért csak megkérdeztem, mennyiért adnák a Tulcsit. Annyira drága volt nekem, hogy le is tettem az egészrõl. Viszont februárban megszületett a legújabb kiscsikója. Pár órás volt, mikor megláttam, korom fekete, a szokásosnál is kisebb, de nagyon virgonc, erõs. PANNI Ahogy teltek a napok, egyre közelebb éreztem magamhoz. Önérzetes volt, nem olyan barátkozó, mint a testvérei. Könnyen ágaskodott, és semmibe nem nyugodott bele, amit nem akart. Korom fekete volt, de mindenki azt mondta, ki fog szürkülni. Meg hogy nem lesz jó ló, kicsi is, akaratos, hisztis is. De azt mindenki elismerte, hogy gyönyörû a mozgása és nagyon formás is. Aztán megkérdeztem mennyi. Ekkor három hónapos volt. 200 000 Ft-ba került. Volt egy számlám, amin anyukámék gyûjtögettek nekem pénzt, hogy majd bútort vehessek, ha lesz saját lakásom. Megnéztem, fillérre pontosan 200 000 Ft volt rajta. Azelõtt nem gondolkodtam ló vásárláson, nem is néztem meg ilyen szemmel más lovakat. Pannit kifizettem, megvettem. Rá egy – két hónapra beajánlott minket az egyik barátnõm egy akkor induló lovardába, bértartásra. Így minden meg is oldódott, fõleg hogy abban a lovardában dolgozhattam is a bértartás fejében, és imádtam ott lenni. Pannika meg 10 hektáron rohangált lóbarátaival. Ez már hét éve volt …. Hogy telik az idõ… Most még két lovam van, és saját nagy telkünk, lóbeállóval. Panni mai napig a fõnök a lovak között. Nem bántam meg az egészet és nem is fogom. :D

#39 lisawica

lisawica

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.925 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 18:08

Ló 1.:

Jópár év lovazás után a hugimmal eldöntöttük, hogy nekük pedig saját ló kell. Az alpesi szerelem akkor már megvolt, haflingi kellett, nem más, és természetesen, telepapiros, kanca, mert majd, ügye tenyészteni is fogjuk és csikó mert azt még nem rontotta el senki.
Hamar rá kellett döbbenünk viszont hogy a pénz amit rá tudunk szánni, bizony elég kevés, de az nem rontotta el a kedvünket, Kaposvártól Gyuláig bejártuk a haflingi tenyésztőket de az igazi váratott magára. Már nagyon neki voltunk keseredve hogy nekünk sose lesz lovunk, amikor az egyik lovasújságban megláttuk a hirdetést, hogy 2 éves haflingi kancacsikó eladó - méghozzá gyanúsan (vagy legalábbis gyanúsnak kellett volna lennie :gm:) kevés pénzért.
Nosza, családi kirándulás keretében (apukám aki tanyán nőtt fel és ettől lóértőnek gondolta magát, anyu akit az egész nem érdekelt, középső hugom aki fél a lovaktól, valamint a kishugival mi ketten) kiruccantunk Péteribe, Wica ugyanis ott volt megtekinthető.
A tulajdonossal való beszélgetés után egyre szimpatikusabb lett a lovacska, árva csikó, cumisüvegből nevelték, másfél éves koráig Pestszentimrén élt egy udvarban, kutyák nevelték, lovat addig nem is látott, akkor vették a tulajék ezt tanyát és két idősebb lovat, de most vállalkozásba kezdenek, és muszáj eladniuk a lovat mert kifutottak a pénzből, pedig a szivük szakad meg.
A lovász kaján vigyorral az arcán fogadott bennünket, de nekünk ez akkor még nem tünt fel. "Behozom" mondta és egy kötőfékkel elindult a legelőre. "Segítek" ajánlkozott a hugi - "nem kell, nem nagyon szereti az idegeneket, egygazdás" felelte a lovász és mi megértően bólogattunk.
Körülnéztünk a kis istállóban, csinos, nett boxok, bár az egyik box falából hiányzott néhány tégla, és a boxajtó is foghíjas volt. Nem tünt fel :dev: pedig az volt az övé.
Közben jött a lovász a lóval és gyönyörű volt (na nem a lovász, a ló :D) (ma is nagyon szép, azt el kell ismerni) nyihogott, böbögött, tette-vette magát. Meg akartam simogatni, erre a kezem felé harapott. "Kicsit ideges, nincs idegenekhez szokva" mondta a lovász és mi megértően bólogattunk. Fel akartam venni a lábát, nem adta. "A multkor kicsit megkínozta a kovács" jött a válasz kérdő tekintetemre.
Persze megvettük.
Kiálhatatlan volt. Rugós, harapós, undok. A lábat még sokáig nem adta szegény kovácsunk küzdött vele erősen.
A közeli kocsmában azt kérdezték aputól amikor megáltunk tankolni "csak nem vették meg azt a rugós-harapós sárgát???". Több bértartóhelyen megfordultunk, mindenütt ő volt a mumus, akivel a kicsi gyerekeket riogatták, volt ahol külön karámot építettek neki, csak hogy ne keljen a többi ló közé tenni. A lovakat is utálja ugyanis. :gm:
Idén nyáron lesz 10 éve hogy velünk van :ang: Közben átkereszteltük Lizának, kicsit lenyugodott, kicsit leszelidült, kicsit COPDs lett és van egy idült savóspatairha gyulladása egy 11°és egy 16° ban rotálódott patacsonttal, csikója ezek miatt nem lehet de mi nagyon szeretjük. Külön történet a fedeztetése, mert persze az álltalunk kinézett haflingi csődöröket egytől egyig elrúgta, hiába utaztattuk Kaposvártól-Gyulág. Úgy látszik ez a mi karmánk :D - feleslegesen utazni kaposvár és Gyula között :P
Nyereg alatt egy álom, a legkezdőbb kezdő is bátran elidulhat vele, és tényleg egygazdás, mert az idegeneket a mai napig nem szereti, de minket imád. A kisfiam másfél évesen lógott be először a karámba, hogy a hasa alatt mászkáljon. :)


Ló 2.:

Közös lónak turos a háta, és nálunk is elég hamar (egy év után) eljött az idő, hogy rájöjjünk, a hugival kettőnknek nem elég egy ló. Lisawica nem törte kedvünket, haflingit akartunk, változatlanul. A Tibi (a bértartónk mondta) hogy jön most hozzá, egy kis herélt, 75% hafi, az anyai nagyanyja pedig magyar hidegvérű. Rámás, nyugodt, fát lehet vágni a hátán. Megnéztem. Egy kis istállóba volt bekötve, kb. 15 kiló sár volt rajta, a sörénye sosem volt kifésülve, kovácsot nem látott még sosem, vagy legalábbis nagyon régen. Mint kiderült apáról féltestvérek a banyával. Hatalmas bociszemei voltak, és én menthetetlenül beleszerettem. Persze megvettük. A világ legnyugisabb lova, az egyetlen akit a Lisa elvisel maga mellett (persze, mert lehet terrorizálni). Egy igazi nyugott békés sodrott, igaz hogy lusta és lassú, és én csak Süsünek hívom mert imádja a pillangókat, de nekem soha nem kéne más ló. Nyaranta 4-5 vendég gyerek szokott fürtökben lógni róla.Szamóca.

Edited by lisawica, 2008 január 22. - 18:26.


#40 Almelita

Almelita

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.361 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 22. - 20:22

De jó ezeket a történeteket olvasni! :yeah: