Közzétéve 2001 november 7. - 3:59
Zsezse!Nem óhajtok kötözködni, s megmondom õszintén sokat gondolkodtam, hogy írjak-e valamit az elõbbi hozzászólásodra válaszul. Végül úgy döntöttem, hogy miért is ne! Pár hirtelen jött gondolat és érzés:"A botladozásról, meg a bizonytalan járásról különben nekem is az a véleményem, hogy a ló képzetlensége okozza elsõsorban, nem tud jól egyensúlyozni a lovassal a hátán." Ez nem olyan biztos. Nekem volt már egy lovam, ami botladozós volt, s egy állatorvos azt állapította meg, hogy ez nála egy olyan betegségtõl van, mint az embernél az egyensúlyzavar a fül bizonyos problémája esetén. Nem orvosolható illetve mûtéti és kezelési költsége több, mint ha eladom és veszek egy jó lovat, ráadásul bizonytalan kimentelû. El is adtam! Én nem ezt az egy szál Totemet lovagoltam be eddigi életemben. Csak a hirtelen eszembe jutó, saját illetve nálam bértartott 3-4 éves nyers csikók: Tücsök, Herceg, Whiskey, Mákvirág,Ajax, Bandita, Bingó, Charly, Tüzes. Egyetlen egynél sem tapasztaltam a Totem hatalmas és teljesen váratlan eséseihez fogható jelenséget. Ez nem egyszerûen képzetlenség. Bozzynak magánban megírtam, hogy felültettem a lóra Marcsit (max 50 kg), aki elég jó lovas. Alatta ugyanúgy viselkedett a csikó, mint alattam. Szegény Marcsi nagyon be volt rezelve, mert tanúja volt az egyik nagy esésemnek. De mivel résen volt, mindannyiszor fel tudta venni a földrõl a lovat. Egy 25 km-es túrán kb 3-4-szer akart vele is elesni, s ha nem figyel és túl lazán vagy egyáltalán nem fogja a szárat, a ló orra is bukik. Közben én árgus szemmel figyeltem a ló mozgását. Azt figyeltem meg, hogy az elsõ lábait nagyon laposan viszi elõre, gyakorlatilag a föld fölött csúsztatva. Mivel nem figyel eléggé a lábaira (el van foglalva a környezettel) és eléggé az elejét terheli, ezért számtalanszor megtörtént, hogy a pata hegyfal felõli széle megakadt a homokban vagy valami gazban. A ló lába ekkor megbicsaklott, hiszen a súly éppen erre a lábra nehezedett volna. Amikor az esések majdnem bekövetkeztek, mindig éppen vágtából álltunk le, s ekkor fokozottabban terhelte az elejét ( a saját súlya és a lovas súlya fokozottabban nehezedett az elsõ lábakra), s a támaszkodáshoz éppen elõrevitt láb megakadása és kibicsaklása miatt hirtelen elvesztette az egyensúlyát és megbotlott. Ha ekkor a kellõ pillanatban nem kapta volna meg a szárral a támaszkodásához szükséges segítséget, akkor hasra esik. Lehet, hogy Bazs azért nem tapasztalta ezt, mert angolosabb szárkezeleéssel lovagolta, jóval feszesebb szárral, mint mi szoktunk, s a ló folyamatosan támaszkodni tudott a zablán? Így jobban tudott egyensúlyozni, s talán a feszesebb szár miatt inkább a hátuljára támaszkodott.Csodálkozom rajtad, honnan veszed, hogy a Csibésszel eltöltött két hét feljogosít arra, hogy látatlanban nyilatkozz Totem botladozásáról. Hozzászólni persze szabad, véleményed lehet, s azt szívesen meghallgatom, de te itten nyilatkoztál, amit neheztelek."Nem vagyok biztos benne, hogy egy ló intelligenciája és használati értéke csak abban nyilvánul meg, hogy ha ráülnek, akkor megy mint a golyó, minden különösebb ösztökélés nélkül. Nem inkább hülye az ilyen ló, mert nem tud vigyáz magára?....Aki ült rajta, azt tudja, hogy nem volt egy menõbajnok, és eltávolodni sem akart a többiektõl. Most ott tartunk, hogy egyedül lehet vele kimenni, igaz, csak a tanya környékén egyelõre, hangra (!) elkezd ügetni, vágtába ugrik, lassít, megáll stb. Igaz, ehhez szinte minden nap foglalkozni kellett vele, eleinte úgy vezetgettem mint egy kutyát, és mondogattam neki a vezényszavakat, meg rengeteget futószáraztam. Én Sheriff helyében biztos nem írnám le Totemet, még fél év múlva sem, hanem inkább oda adnám kölcsön valakinek, akinek van ideje meg kedve foglalkozni vele, -valószínûleg Sheriffnek ez nem fér bele az idejébe- és tuti, hogy meg lehetne tanítani sokmindenre. És akkor lenne egy okos lova, ami nem száguldozik ha kell, ha nem eszementül, mint pl. Faradzs. "Hát ezt meg hogy kell értenem? Én valóban nem tartottam Csibészt az intelligencia bajnokának. Véleményemet a boxban vagy száron vezetés közben tapasztalt viselkedésére, tócsán, árkon való átkelésre való rávételének nehézségére és olyan esetekre alapoztam, mint pl. amikor nem adtam neki se szár, se testsúly, se csizma segítséget egy nagyon ritkás ligeten való átvágtatáskor, hanem rábíztam, hogy válassza meg maga, hogy merrõl kerüli ki az egyetlen útjában álló fát, melyet jól látott. S úgy nekifejelt, hogy szinte elszédült. Nem súrolta, hanem egyenesen bele a közepébe. Annyira meglepõdtem ezen, hogy én is majd leestem. Én még ilyet lótól nem láttam. Ilyen dolgaira gondoltam, amikor a szellemi visszamaradottságára, valamilyen agybajra gyanakodtam. Én bizony nem rejtettem véka alá a véleményemet errõl a lóról, s több évtizedes lovasmúlttal a hátam mögött, számtalan lóval szerzett tapasztalatra alapozva állítottam, hogy Csibész szerintem nem elég intelligens. Biztos vagyok azonban abban, hogy sok és kitartó munkával jó hobbilovat fogsz tudni belõle faragni. Mert Csibész nem egy dögvész, hanem egy megbízható, nyugodt ló, amellyel azonban - mint ahogyan azt te is tudod, hisz elmondtam neked is és a fórumon is - nagyon keveset lovagoltunk. Jómagam nem szerettem õt, ezért csak akkor fanyalodtam rá, ha nem volt más. Ez ritkán esett meg, s ekkor sem vettem a fáradtságot, hogy a képzésével törõdjek. Csibésszel valójában az volt a tervem, hogy az ekhós szekeret fogja húzni, s a kezdõ vendégeket elhozza a többi ló után. A szekérben azonban hihetetlenül ostobán viselkedett, s elment a kedvünk attól, hogy kocsis lovat faragjunk belõle. Az áráért akár kettõ betanított lovat is kapok a környékünkön. Akkor meg mi a fenéért bajlódjam tovább egy nem szeretem lóval? Mivel Csibész egyik igen nagy értéke megbízhatósága és nyugodtsága, ezért rajtam kívül szinte mindig olyanok lovagolták, mint pl. Ken Tacky, azaz teljesen kezdõk. Ezért lovagolták õt hackamoore-ral, hogy a szájába kapaszkodással ne tudják tönkretenni a száját. Jómagam nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mire fogsz tudni jutni vele. Nagyon örülnék neki, ha mondjuk egy év vagy félév múlva lehetõséget adnál rá, hogy kipróbáljam. Amit el fogsz vele érni, az a szentimentális iskola eredménye lesz, hisz biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod, s ennek az "iskolának" megfelelõ szakszerûséggel és körültekintéssel vezeted õt be a lovaglás rá vonatkozó ismereteibe. Azért a két hetes foglalkozás eredményétõl még ne bízd el magad, mert Csibész akármennyire is képzetlen ló mindkettõnk szerint, azért bizony hangra(!) lassított, megállt, ügetett, vágtatott, s totál kezdõkkel terepezett. Soltszentimrérõl Csengõdre pl. úgy mentünk át, hogy én Csibészen ültem, s Totemet vezettem, s Csibészen nem volt sem hackamoore, sem zabla. Suttogó Abut én meg Csibészt úgy lovagoltam, hogy a kötöfékre kötöttük a vezetõszárat, s csak azzal irányítottuk a lovunkat. Amikor vendég ült rajta, akkor az én hangomra kezdett ügetni és vágtatni, illetve lassítani vagy megállni. A lovasnak semmit nem kellett tennie. Annyira azért nem képzetlen az a ló, mint ahogy beszámolóidból kitetszik. Az, hogy te kutyaként vezetgetted eleinte, a te dolgod. Már elmondtam a véleményemet errõl más helyen. Szerintem erre semmi szükség nincs, ha egy ló megtûri a lovast a hátán, pláne ha olyan szinten lovagolható, mint a Csibi. Véleményem szerint a lóhátról idomítást csak kényszerbõl kell és érdemes helyettesíteni földrõl való munkával, ha a ló már veszélytelenül lovagolható. Semmilyen segítséget nem lehet olyan jól adni és tanítani földrõl, mint a ló hátán ülve. De elismerem, hogy mindenkinek joga van a saját módszerében hinni és bízni. De ne állítsd be úgy a dolgot, hogy egy teljesen elrontott lovat kell neked nagy munkával helyrehozni.Már többször, több embertõl megkaptam azt a gúnyos vagy gunyoros vagy irónikus megjegyzést, hogy én (és a telivérhívõk zusammen) azt szeretik, hogy: Lóra fel és daj ezerrel! Itt is azt írod, hogy ez nem inteligens szerinted, sõt hülye az ilyen ló. Senki sem mondta, hogy ettõl a ló vagy a lovas intelligens lenne. Óriási a különbség e között és a között, hogy szeretem (-jük) az olyan lovat, amelyik noszogatás nélkül, saját jókedvébõl megy, s ha megkérjük óriásit tud robbantani és tud menni akár ezerrel is. Ez azonban nem cél és bevett gyakorlat felénk. Nem hajtom szét a lovaimat. Az, hogy Faradzs ilyesmit csinált, óriási bûne. Nem ettõl intelligens. De ha már itt tartunk hadd meséljem el, hogy mitõl szeretem én ezt a lovat, mit érdemes tudni róla azon kívül, amit már tudsz róla a beszámolókból. Az, hogy kinek milyen ló tetszik nagyon szubjektív dolog. Attól, hogy Csibészt nem szerettem, még könnyen meglehet, hogy valaki akár embert is ölne érte. Az, hogy Faradzsot szeretem, nem jelenti azt, hogy a lányomnak vagy bárkinek megengedném, hogy ráüljön. S nem azért, mert õ az én lovam és sajnálnám mástól az élményt vagy félteném a lovamat. Faradzs egyszerûen életveszélyes. És mégis szeretem. Pont ezért is szeretem. Szeretem, mert csak! Minden ellenére. Ez szerelem és nem értelem, belátás, logika kérdése. Ha beledöglök is szeretem. Mindenki mást és mást vár el a lovától, a lovaglástól. Sokan félreértenek engem, lehet, hogy te is. Elmondom, hát, hogy én mit várok el a lovaglástól, s a lovamtól, s talán ez megvilágítja, hogy miért az õrült Faradzs, s miért nem a nyugodt, megbízható, kiszámíthaó Csibész.Én nagyon elfoglalt és agyonhajszolt ember vagyok. Egész eddigi életemben nagyon keményen dolgoztam, céget alapítottam, felvirágoztattam (munkatársaimmal közösen persze!). Építettünk egy lakást, egy irodát, egy nyaralót, egy házat a húgoméknak etc. etc. Mindig is szükségem volt és van is valami olyan dologra, ami kikapcsol a szellemi munkából, kiemel a hétköznapokból. Jól síelek és snowbordozok, elég jól vitorlázok, szörfözök, de egyik dolog sem tudott úgy megfogni, mint a lovazás. Erre a vonazalomra a családi hagyományok és a kiskamasz koromból megmaradt gyerekes vonzódásom a vadnyugathoz csak rásegítettek, alapvetõen azonban a western életstílus az, ami megfogott, s azóta vagyok igazán ízig-vérig lovas, amióta western hívõ is vagyok. A western alatt azonban semmi esetre sem a neonszínû ingben, a verseny színhelyére kalapdobozban szállított hófehér stetsonban elõadott szabályos gyakorlatokat, a western sportot, sokal inkább (sõt kerek-perec csak és kizárólag) egy életstílust, a lelki szabadság és a társadalmi kötöttségek elõli menekülési vágy megélésének lehetõségét, gyerekkorom folytatását, a férfiasságom, erõsségem, kitartásom, fizikai tûrõképességem mindennapos próbatételét, s általa önbizalmam erõsítésének és megõrzésének lehetõségét értem. Számomra a western a piszokkal, hideggel, szabad és korlátoktól mentes élettel, kihívásokkal, a naponta megszokottól gyökeresen eltérõ és azonnal megoldandó egyszerû feladatokkal egyenértékû. A western felszerelés olyan jelmez, ami kellék is egyben. Kellék, mert azt magamra öltve és lóra ülve az íróasztalomtól való felállás pillanatától számított 30 percen belül már egy másik világban vagyok. Olyan helyeken járok, ahol a madár se jár, olyan feladatokkal találkozom, amikre nem számíthatok, elveszek, feloldódok a természetben, amit nagyon szeretek. Ez életmentõ szolgáltatása a westernnek felém. Szentül hiszem, hogy ennek köszönhetõen hosszabb életû leszek a földön, mint e nélkül. (ha túlélem, persze!) Nekem ez a csúcs. Nem tudnék így érezni sem huszárként, sem betyárként, sem angol úrlovasként, sem fogathajtóként. Nem érzem ezt a tenger mélyén búvárkodva, 3000 méteres hegycsúcsról szûzhóban alázúdulva, 5-ös szélben megdõlve vitorlázva egy 44-es Bavariá kormányánál, shol, sehol. Egymásra találtunk ezzel a dologgal, na! Mit magyarázzam tovább!? Milyen ló kell ehhez az életérzéshez, ezekhez a vágyakhoz és elvárásokhoz? Olyan ló kell, ami tetszik kinézetre, hogy egyszerûen jólessen már csak ránézni is. (Nekem Faradzs ilyen.) Olyan ló kell, ami zokszó nélkül bírja a heti két három alkalommal elkövetett, esetenként 20-60 km-es, hébe-korba több napos túrákat. (Faradzs nagyon ilyen.) Ha éppen úgy tartja úri kedvem, akkor nagyon tudjon menni. (Faradzs ilyen.) Ha akarom (és rendszerint ezt akarom) tudjon tartósan lassú, akár az ügetés tempójánál is lassabb vágtában haladni. (Faradzson eddig vagy 50-szer lovagoltam. Ebbõl kettõ rémálomszerû volt ugyan, de én bevallom élveztem azokat is. Fõleg utólag! 40-szer kifogástalanul viselkedett ebbõl a szempontból. A maradék esetben a legutóbbi igazi szájtépõs lovaglás óta vegyes a kép. Keményen megy szár ellen, a száját félti, hátát beejti. Mély nyomokat hagyott benne a dolog. Nem is téptem volna szét a száját, ha nem egy lábtörés utáni elsõ tereprõl van szó. De így nem hagyhattam akarata szerint menni, s ez lett belõle. Remélem azonban, hogy megfordíthatom a dolgot, s vannak is konkrét terveim.) Olyan ló kell, ami ha árokhoz vagy letöréshez érkezünk szemernyit sem hezitál, csak nekivág, bármilyen mély és meredek falú is az az akadály. (Faradzs ilyen.) Folyóba, tóba, patakba vonakodás nélkül bemegy. (Faradzs ilyen.) Döngõ fahídon bátrabban kel át , mint én. (Faradzs ilyen.) Félreugrás nélkül vágtat el kombájn, madárilyesztõ, lovaskocsi, szél által kergetett ördögszekér vagy nylonzsák mellett. (Faradzs ilyen.) Úgy tol félre a szügyével megtorpanás nélkül egy áthatolhatatlannak tûnõ, sûrû erdõben akár karvastagságú ágakat is, mintha ott sem lennének. (Faradzs ilyen.) Ha megérkezem egy lovas tanyára vagy rendezvényre, akkor ordítozik, dobálja, "mutatja" magát, hogy mindenki tudomást szerezzen az érkezésünkrõl. (Faradzs ilyen.) Ki tudjam nyitni és be tudjam csukni a kaput a hátán ülve. (Faradzs ilyen.) Akár fél év kihagyás után is úgy ülhessek fel a hátára, mintha tegnap szálltam volna le róla. Ott folytassa, ahol abbahagytuk, ne felejtsen el semmit, ne rodeózzon, bakoljon esztelenül. (Faradzs ilyen.)Mit nem kell tudnia az én elvárásaim szerint:Ott és akkor ugrásváltást csinálnia, amikor és ahol én akarom.Szabályos paranyom figurákat lovagolni.70-80 cm-nél magasabb akadályt átugrani.Probléma mentesnek lenni.A fejét lenn vagy fenn, vagy akárhol tartani azon kívül, ahol éppen magától tartja.Még pár érdekes adat Faradzs viselt dolgairól:Ez a ló Parti Imrétõl származik, kiváló pedigréje van. Elõttem Pajor Jenõ lova volt. (Õ a tulajdonosa az Oszi nevû qh heréltnek, akivel Szecseta Árpi szinte minden kulcs, slalom és hordókerülõ versenyt megnyert tavaly és idén.) Jenõ kick-box bajnok volt, s noha ma már nem aktív versenyzõ, rendszeren jár edzésekre, s tudhat valamit még mindig, mert általában vele szokták párba állítani a környékbeli olajbárók és egyéb maffiózók edzésekre be-betévedõ ukrán testõreit, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy edzésen nem kötelezõ agyonverni az edzõpartnert azzal a felkiáltással, hogy "Én csak a kemény, test-test elleni edzést kedvelem." Ezek a verõlegények rendre vagy megszelídülnek vagy örökre elkerülik a kick-box edzõtermet. Ez csak azért érdekes, mert Jenõ nem bírt Faradzzsal, többször elvitte õt, mint floki a lábtörlõt, s minden fizikai erejét latbavetve sem tudta megállítani. Egyszer a szemem láttára vitte végig Fülöpháza fõutcáján eszement vágtában, s mikor emberek állták el az útjukat, hogy a lovat megállítsák, az úgy vette be a kanyart az aszfaltos keresztezõdésben, hogy Jenõ válla az aszfaltot súrolta. De nem állt meg. Pedig már addigra lenyomtunk egy 15 km-es terepet. Jenõék tanyáján két lovász volt mindig. Szecseta Árpi gyakorlatilag egész nap a lovakat lovagolta. Faradzsra átlag kétnaponta került sor, rendre 20-25 km-t mentek. De Árpi elmesélte, hogy õ bizony gyakorta nem mert hazafelé a ló hátán maradni, sokszor leszállt, s hazavezette inkább. Egyszer bevitte õt úgy az erdõbe, hogy kis híján ronccsá tört a térde. Azóta félt tõle az a lovas, akinek lovaglótudását sokan megcsodálhattuk.Én tisztában voltam mindezzel, amikor a lovat megvettem. Ennek ellenére megvettem. Mert ez szerelem. Ép eszû ember ilyen lovat nem vesz meg. Ez nem normális viselkedés egy lótól. Nem állítom senki elé mintának. De fogadd el tõlem Zsezse, hogy vannak olyan állat barmok, mint jómagam, akik szeretik az ilyen lovat és nem adnák oda egy ménesnyi Csibészért sem. Ez lehet, hogy perverzió, de vállalom. Ilyen beállítottsággal nyilatkoztam én azt Csibészrõl, hogy nem szeretem. Semmit nem jelent ez a Csibész értékére nézve. Számomra értéktelen, de nem általában értéktelen. Faradzs általában értéktelen, de számomra értékes.Nagy az isten állatkertje, a magamfajták is elférnek benne. S még csak ketrecbe sem kell zárni minket.Remélem nem bántottalak meg! Kicsit sértõnek és kioktatónak éreztem a hozzászólásaidat, s ezért igyekeztem kissé más megvilágításban elédtárni dolgokat. S azért nem magánban tettem, mert ha valami nyilvánosan kezdõdött, akkor szerintem úgy is kell folytatni.Ha Totemre kíváncsi vagy, s úgy gondolod, hogy lovas tapasztalatod és tudásod elegendõ ahhoz, hogy korrekt megítélésére pár órás lovaglása alapján vállalkozz, akkor szerettel látlak vendégül egy tereplovira Totem hátán. Faradzzsal foglak elkísérni, ahogyan vele kísértelek akkor is, amikor Csibészt kipróbáltad! Ha akarod kipróbálhatjátok Palival Rodeót is, csak, hogy belédfojtsam a telivérekrõl kinyilvánított alaptalan véleményt! Cserébe megnézném majd egy év múlva Csibit, mert tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy tévedtem-e a megítélésében.Üdvözöl: Elõször Kicsit Mérges, mostanra Már Megbékélt Még Nem Megboldogult Sheriff!