Mindíg van akinek nagy a pofája, h. milyen májer és, és, és ..
Na ha van ilyen ló, nem kell mást mondani neki h. majd ha az a bunkó is szépen megy alattad, akkor dumálj..
Itt a problema. Hogy a legtöbb lovas azt hiszi, mert megy alatta a ló, már tud.
Innentől szemét állat, ha nem tatszik neki, és lerakja.
Én szerettem (szeretem ) a kihívásokat, lóban (és kutyában ) is, bár totális őrültséget azért nem csináltam. Ha egy ló híre rossz, vagy tudom, hogy az én lovaimra gyenge lovas jön, a lovaglás előtt nem sajnálok 30-40 percet, hogy lefutószárazzam.
Tudom, vannak elrontott iskolalovak, akik emellett is próbálkoznak. Ha az egyik lovam felvesz egy rossz szokást, olyankor haladóbbat ültetek rá, hogy elfelejtse.
Kezdő lovasként volt ilyen lovas élményem, olyan herélt, akit rendszeresen kiskölykök nyúztak (tanyai egyke ló volt), akiket rendszeresen levágott, és hazarohant. Na, röhögtek rajtam, hogy kezdő lovasként az udvarból se megyek ki lóháton. az akarat nagyon fontos
Szóval azért az egyenes derékkal ülés már ment, kint a terepen a "kecske" belekezdett a sorozatbakolásba. Nem szégyeltem elől-hátul kapaszkodni a nyeregben, de fönnmaradtam. Ezt talán két-három hétig játszotta, de velem soha többet. Egyszer estem le róla, amikor ő jobbra vágtázott, én meg egyenesen akartam.
De akkor sem szaladt el, csak csodálkozva lenézett rám.
Néha az én lovaimról is mesélnek rémtörténeteket a gyerkőcök, aztán amikor áttárgyaljuk, mindig kiderül, hogy nem a ló volt a hunyó.
Persze, pörögnek, félreugrálnak, de akkor a lovas nem figyel, nem úgy lovagol, ahogy kell. és ha néha van is pottyanás, abból a lovas tanul.
Bár igaz, én megválogatom, kit engedek fel rájuk.
Nekem teljesen furcsa, ha egy "lovardában " látom a sok életunt port rugdosva poroszkáló vágólovat, és azokat, akik ezt lovaglásnak nevezik.. Ne ugorjatok rám, tudom, hogy valahol el kell kezdeni. De továbblépni csak úgy lehet, ha
igazi lovat is megtapasztal az ember.
Edited by Kistáltos, 2010 január 30. - 17:45.