512 válasz a témához

[Eva]

Ahogyan ígértem, megújult a Fórum, mi pedig kimerészkedünk a színre.Itt olvashattok kalandjainkról a Dóra-majorban és környékén és szeretettel várunk mindenkit aki errefelé lovagol, lovagolt, versenyez vagy csak szívesen bekapcsolódik életünkbe - kalandjainkba!Folyt.köv. amit remélem sokan fogunk írni :DAddig is ízelítõ az életünkbõl. Tegnap Dömpillát futószáraztuk, csak elötte pózolni a kellett volna a fényképezõgépnek. Nem szeret szerepelni, elbújt inkább Bouget mögé:Dömpilla csoda szépBouget próbálja mozgásra bírniSzembõlEkkora vagyokSzép fejem van

Edited by Eva, 2005 június 24. - 10:21.

[BoKa]

Eva, ez tényleg egy kis gyönyörûség!!Nagyon kedvesen néz ki Micsoda fenék

[zapolya]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiöregedett versenyló. Ugrott is, fogatban is ment, aztán ahogy sajnos lenni szokott, megrokkant egészsége miatt már nem volt jó semmire, hacsak nem csikót elleni. De nem vemhesült. Megkaptuk mi, hogy nyúzzuk ha akarjuk, azzal a feltétellel, hogy gondját viseljük. Kb. 20 éves lehet, nem tudjuk pontosan, a nevét sem, egy sárga kisbéri kanca, Ozzynak hívjuk (Ozora Árvácska). Ha láttatok már nyugodt, ügyes, okos, tapasztalt, jólnevelt, fegyelmezett, kedves lovat! Nagyon jól belovagolt, egy élmény rajta ülni, élénken megy elõre, nem fél semmitõl, legkisebb mozdulatra reagál. Most próbálom elrontani. Muszáj lesz, ha még ezentúl is szeretnék írni a "Problémák a ló és lovaglás körül" c. topikba. Egy-két hónapja ápolgatjuk egy sérülése és a rohadó patája miatt, meg is gyógyult szerencsére, most kezdtünk el vele sétálni, ügetni újra, mert jó régóta áll a boxban. Ez egy rövid dicshimnusz róla, hogy ne csak Eva kedvence szerepeljen a topikban.

[Eva]

Kicsit összeszedem magam és egy „rövid” felsorolás következik a homoklakókról:1, Ozzy - Ozora Árvácska 18 éves kisbéri kanca, sárga„Örököltük-mentettük”, õ az akirõl Zapolya írt. Nagyon jólnevelt, komoly ló. Jellemzõen Zap foglalkozik vele (már terepen is voltak kettesben!), igazi tanító ló, aki türelemmel viseli a bénázást és a helyes segítségre azonnal reagál. 2, Dusi - Haflingi/hidegvérû cca. 16 éves mosott sörényû sárga kanca + húsvét hétfõn született csõdör csikója (Miki)Dóra-major kedvence. Majd’ mindenki rajta kezdett lovagolni, voltizsálni. Ma már aktív nyugdíjjas éveit éli, kényelmes, kicsit önfejû. Alap díjlovas feladatokban profi (a kezdetek kezdetén, mikor Üllõre kerültünk még hidegvérrel vitt minket a futószáras körre és ott ügetett, bármit is csináltunk, aztán szép lassan sikerült a karám széléhez kerülnünk vele, majd hosszú idõ után vágtáztunk! Mostanában laza terepeket megyünk vele szõrén (bár szeretne többet menni) és a gyerekekkel fog sétálgatni a nyári táborban. 3, Linda - hidegvérû 7 éves sárga kancaEddig kocsiban „dolgozott”, már amennyit. Nagyon lelkes, jól fogadta a nyergelést, szeret tanulni, még elvisz a vállán, de terepen nagyon jól megy. Jó kis ló, ha sikerül nem elvenni a kedvét, akkor sok fiatal kedvence lesz. A nyári táborra készítjük fel. 4, Csinos - hidegvérû 7 éves sárga kanca + Peti a csõdör csikójaKocsiban Linda párja volt, szintén „belovaglás” alatt van. Na õ már konokabb, hisztisebb, ha úgy tartja kedve, nem adja a patáját, de még oda is rúg (szerencsére nem komolyan). Karámban határozottan nem szeret dolgozni, ellenben a nyílt mezõn, szépen megteszi a kért feladatot. Terepen lelkes, szófogadó, szerintem nagyon jó fej. A nyári táborra készítjük fel. 5, Jenny - sportló 3 éves kanca, mosott sörényû sárga + Bence nevû csõdör csikójaNa õ a nagy reménység Õ lesz a terárápiás ló. Most már Vera (oktatónk) lova, mi eddig csak futószáraztuk, belovaglás alatt van. Kedves, szófogadó, tanulékony és nagyon nyugodt. (Bár kétséges volt, hogy hová kerül a nyereg rá, mert magas a marja és rövid a háta, de mióta megellet egész pofás kis lovacska lett). 6, Iszkiri - Iram apaságú, 6 éves kanca, szürkeNehéz eset, bár úgy tûnik, hogy a kezdeti nehézségeken túl jutott. Pár vezetõszár megbánta, hogy ki lett kötve vele, a patamosó korlátja is megszívta. Na már szépen megy karámban, de résen kell lenni, mert nem a legstabilabb idegrendszerû ló. (Zsolt nevû lovas társunk lovagolja, nem biztos, hogy mi is a hátára merészkedünk) Kíváncsi vagyok alkalmas lesz-e a nyári táborra. :confused: 7, Dömpilla - hidegvérû 3 éves kanca csikó, feketeNagy reménység! Aranytündérvirágszál Jól haladunk vele, már terepen is járt, a lábait persze még nem adja rendesen, de nincs hová sietnünk :yeah: Folyt. Köv…

[Zsuzska]

Várom a folytatást! Így egyben még sosem láttam õket összeszedve, pedig egy helyen lovazunk... ;)Addig is egy kis nosztalgia képekben, avagy ilyenek voltunk másfél évvel ezelõtt: Mindenki megkínozza szõrén szegény katonalovat, plusz egy kis GalagonyaIlyen szép helyen lovazunk (Zsuzsi barátnõm utólagos engedelmével), utána pedig ismét Galesz...

[BoKa]

7, Dömpilla - hidegvérû 3 éves kanca csikó, feketeNagy reménység! Aranytündérvirágszál Jól haladunk vele, már terepen is járt, a lábait persze még nem adja rendesen, de nincs hová sietnünk :yeah:

Az én Tankocskám már adja a lábait úgy 75-80%-osan :kir:Igaz, terepen még nem voltunk, csak kézen sétállva

[Rusty2002]

Ekkora vagyok

Látszik, hogy Dömpilla jól van tartva, gyönyörûen ki van almásodva!

[zapolya]

Zsuzska! Nem tudtál volna legalább egy olyan képet berakni Drivirõl (többieknek: hókás pej telivér), ahol legalább vadul néz, vagy valami?! Most mindenki röhög rajtam, hogy _errõl_ a lóról írtam a problémás topikban egy csomót. Holott gyerek/felnõtt vegyesen nyúzza szõrén? Dömpilla nagyon meghálálja a gondoskodást. Legutóbb mikor mentem érte, senki nem volt a kifutójukban, szólongatni kezdtem, és mire a kapuhoz értem már ott várt (elsõként jött ki az istállóból megnézni, hogy mi van) és dugta bele a fejét a kötõfékbe. Elképesztõen naiv, ártatlan, jön dolgozni szívesen, és tisztára kiül a lelkesedés az arcára miközben nyúzzák. Igaz, hogy nagyon vigyázunk arra, hogy ne éljünk vissza a jóindulatával, de akkor sem láttam még ilyen lovat. (Ozzy bezzeg még mindig félig téli szõrben nyomja, holott neki aztán kinyaljuk a fenekét is szinte. Ennyit számít, hogy hetekig nem látott napot a boxfogság idején. Errõl Zsuzska világosított fel, hogy ez lehet az oka.)

[Aniko]

Eva, Zap, mi van az ellopott lovakkal?

[zapolya]

Nincs róluk semmi hír. Az egyik elmélet szerint kis ideig "pihentetik" a lopott lovakat, utána próbálják meg õket elsózni, még ebben reménykedünk, és nyitott szemmel járunk.

[Zsuzska]

Zsuzska! Nem tudtál volna legalább egy olyan képet berakni Drivirõl (többieknek: hókás pej telivér), ahol legalább vadul néz, vagy valami?!  Most mindenki röhög rajtam, hogy _errõl_ a lóról írtam a problémás topikban egy csomót.  Holott gyerek/felnõtt vegyesen nyúzza szõrén? 

Ha nem mondtad volna, senki nem tudná, hogy õ az a ló... :DDe számolj be a többieknek is, azóta micsoda lószelidítõ lett belõled. :)Pár hete rávettek, hogy menjek ki Zappal terepre az egyik hidegvérûn, és mivel õt volt a legegyszerûbb kifogni a ménesbõl, Lindust nyergeltük nekem. Teljesen kellemes élmény volt, állati kényelmes, nyugis, de azért menni tudó kis tankocska... és most megtudtam, hogy ez drága Zapolyánknak köszönhetõ nagyrészt. :kocc:

[zapolya]

Lindus annyira nyugis, hogy szerintem néha elbambul teljesen, aztán jól megijed valami számára váratlan dologtól. Igaz, Zsuzska? Azért ahogy a nagy testével megugrik, az szerencsére nem túl félelmetes. Nem hiszem, hogy az én érdemem az, hogy most ilyen, semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy negatív lenne a hozzáállása az emberekhez. Szereti ha foglalkoznak vele. Kezdetekben kicsit félénk volt, de most már úgy látom, hogy talán túlságosan is bizalmassá vált (egyesek szerint szemtelenné ). Amikor fogatolták régebben, gondolom, hogy a lovászok nem sokat cicóztak vele, hanem pucolás, befogás, aztán irány a munka, és biztosan kapott biztatást rendesen, mert lusta volt a kocsiban, csak a párja (Csinos) húzta. Szerencsére nyereg alatt nem tapasztalni hogy lusta lenne menni.

[Zsuzska]

Hm, végülis alattam csak egyszer ugrott meg, de Galagonya négylábasaihoz képest ez kifejezetten élvezetes volt. :DEgy kis beszámoló alakulásunkról Gyöngykirállyal, a szépséges fekete televérrel:Egyelőre az a felállás, hogy futószárazom kicsit kikötve, aztán felülök. Múlt héten még rendesen rohangált futószáron meg rángatott, most már 90%-ban szóra dolgozik. Már kezdi megtanulni, mi a lassítójel, és ez jól jön akkor is, mikor vezetem vissza a klinikára, mert oda rendszerint már sietne, mikor várja a kaja meg a haverok... Ma pl. megint úgy gondolta néha, hogy ő ügetve menne be, de egy határozott sss-ra letett róla. A hátán ülve az elején rohant, aztán hajtós lett, és iszonyúan felvagdosta a fejét. Most már csak nagyon minimális mértékben vágja fel, illetve jobban le is tudom kezelni, és szinte végig nyugodtan, szép ütemben megy. Ezt talán a kis pálcának is köszönhetem, amit mint egyetlen segédeszközt bevetek... nem kell használni, de úgy látszik jobban respektálja a csizmát, ha nálam van. Hát így haladgatunk. :)Képek meg itten, egy pár darabka. Az ülésemet nem kell nézni rajtuk... :o Sajna egész alakos csak ilyen van róla, amin én is látszom.

[zapolya]

Dömpilla már fürdött is, mint a nagyok. Tegnap elmentünk érte a méneshez, éppen zaboltak, úgyhogy türelmesen megvártuk míg jóllaknak, aztán bementem érte, jött is rögtön, szokásos módon dugta be a fejét a kötõfékbe. Beengedtük egy kicsit az egyik karámba, mert éppen foglalt volt a patamosó és várni kellett, ki is használta ezt a kis idõt, hogy egy-két kört fusson a kis rövid lábain. Utána megfürdettük, önmagához képest kissé izgatott volt, ami abban nyilvánult meg, hogy néha ideállt-odaállt, megfordult, nézelõdött, itta a csõbõl a vizet. Hogy ellensúlyozzuk ezt a negatív élményt, legeltettük míg megszáradt, annyira meleg volt, hogy nem volt szívünk dolgoztatni. (Kicsit izgultam, hogy nehogy véletlenül egy fejmozdulattal lebontsa a frissen hegesztett patamosókorlátot, de nem volt gond.) Zsuzska! Egyszer megleslek Gyöngykirályon.

[Rusty2002]

Hát már senki nem ír ide élménybeszámolót? Pedig olyan jó olvasni õket...

[zapolya]

Szorgalmasan nyúzzuk a lovakat. Azóta meglestem Zsuzskát Gyöngykirályon, nem egyszerû. Van vele dolog, de Zsuzskának szerintem van türelme. A pénteki esõben egy kis Dömpilla futószárazás volt a program, kezd rájönni, hogy õ tulajdonképpen egy hatszázkilós "kiscsikó", és el tudná húzni az embert ha akarná, és megmakacsolhatja néha magát. Remélem, hogy ebbõl a kamaszkorból gyorsan kinõ, mert különben nehéz napok elõtt állunk. Szombaton Lindussal kezdtem a napot, õ nem volt teljesen okés, hajlamos vagyok arra, hogy minden eddigi dicséretet visszavonjak tõle, ijedezett, nem figyelt, jó-jó, napok óta nem ültünk rajta, de azért õ mégiscsak egy hidegvérû ló, nem kellene "rodeómûsort" csapnia ha egy napig nem dolgozik. Pláne úgy, hogy egész nap a legelõn vannak. Végül már egyáltalán nem volt hajlandó jobblábra vágtázni, lovasoktatónknak kellett felülnie rá, hogy kicsit felkeltse az érdeklõdését, és rávegye hogy vágtázzon rendesen. Persze neki egybõl megcsinálta. Lindus után egy rövid és laza Ozzyzás következett a military pályánál, persze esõben.Ozzy után pedig "Nagycsini" jött, akin most ültem elõször, picit megtréfált, a pályára nem nagyon akart bemenni. Úgy látszik ez a sorsom. Vele már edzés céljából mentem a pályára, meg is lett az eredménye, rettentõ izomláz.Másnap reggel a Dunakeszi, stb. topikba illik, mert Wapizással kezdtem a napot, majd indulás Üllõre, szerencsére mire kiértem, addigra Eva, bouget, és a gyerekek a "lóállományunk" nagy részét már lerendezték, nekem csak Ozzy maradt, viszont már megint edzés. A gyerekek ügyesek voltak és Dusi a tõle megszokott nyugalommal, rendületlenül sétált alattuk. Zsuzskáékkal a nap végén összefutottunk "A Cukrászdában". Nem sok fagyit hagytak nekünk.

[Zsuzska]

Jaja, azt hiszem, azt elmondhatjuk, hogy a szorgalom és a türelem nem hiányzik a csapatból. Na de a többi... :DNekem Galeszkám ismét lesántult, nem vészesen, de újra pihi a program. Õszintén szólva annyira nem is bánom, hogy az újra közelgõ kánikulában nem kell két lovat lovagolnom... De júliustól amúgy is megy a ménesbe, akkor már egyébként sem nagyon lenne nyúzva. Remélem, jól fog neki menni a beilleszkedés (az egész napos legeléssel biztos nem lesz gond ). Gyöngyikét továbbra is szeressem, futószáron már azt csinálja, amit kérek tõle, nagyrészt nyugis, edzésen meg mindig haladunk egy keveset, de azt legalább biztosan. Ha nagyon elakadok, az edzõm felül korrigálni, hát egész más érzés utána... de ma nem ült fel, ezt viszonylag jó jelnek vettem. Tegnap megbízott Orsi barátném is a lovával, aki egy nagy idõsebb díjló, kimentem vele többekkel egy mezõre dolgozgatni, ami nagyon jó volt, igazi élvezet... semmi küzdés, csak csinálta, amit kértem, jó kis kikapcsolódás volt. :)A fagyizás este meg pláne... sajna Zapék nem hitték el, hogy már az összes fagyit megettük, így nekik is jutott a jóból... :gm:De a szombati kedvenc jelenetem azt volt, mikor megláttam edzõnénijüket a pályán egy sárgán ülõ lányt fejtágítani, oda is mentem hozzájuk, és már vagy 10 perce nézegettem õket, mire rájöttem, hogy a ló nem az, akinek hittem, majd újabb tíz perc kellett, hogy a lovasra is ráeszméljek, miszerint Zap-Heni és nem Adri az... hiába, az egyennadrág és a kobak (nem én vagyok vak, ááá dehogy ).

[zapolya]

Az elég megdöbbentõ volt, amint én izzadva-verejtékezve keringek a pályán sokat megélt lovasoktatónk körül, egyszercsak berobog a körbe Zsuzska, lazán elsétál mellettem, gyanúm szerint egy üveg borral (gúvadtak a szemeim), aztán elkezdi elterelni az edzõnõ figyelmét mindenféle beszélgetésekkel, majd öt perc múlva egyszercsak felkiált, Heni, te vagy az?! Mégis mit gondolt, ki lehet az a fantasztikus lovas, azon a csúcsszuper lovon, ha nem én?! És ezt még tetézte azzal, hogy a cukrászdában óriási adag (de tényleg, ilyet még nem láttatok!) fagyikehely mögül vigyorog ki, hogy nincs már fagyi. És tényleg nem sok maradt nekünk. Ezzel a szorgalom dologgal lehet, hogy nem mindenki értene egyet. Azt el is felejtettem mondani, hogy idõközben akkora szemtelenségre vetemedett Ozzy, hogy nem akartam hinni a szememnek! Annyira el van már kényeztetve, hogy a szuperkajakeverékébõl az almagerezdeket szépen kiválogatta, és otthagyta. Oda is adtuk a többi, szegény sorsú, nem ennyire finnyás lónak, azok bezzeg örültek neki! Mi jöhet még?!

[zapolya]

Tegnap már megint Üllõn voltam, vasárnap óta elõször. Szerettem volna korán végezni, de ebbõl nem lett semmi (szokás szerint). Egyetlen lóval kellett volna edzésen résztvennem, de aztán közbejött néhány dolog, és az edzésbõl nem lett semmi, amit nem bánok, az andalgás a mezõkön jobban tetszik, mint a kínzás a pályán. Pedig minden olyan jól indult. Megláttam, hogy kedves lovastársam vezeti fel Ozzyt a ménesbõl, hurrá, nekem le se kell mennem érte. Aztán láttam, hogy Lindus karámban vár jobb sorsára, ráadásul Dömpilla is, mi több Iszkiri egy harmadikban. Kiderült, hogy meg akarták a többiek egy picit hajtani õket a karámban, a nemhidegvérûeket szabadonugróban is, kidõlt a sorból három lovas is, így nem tudjuk õket rendesen lovagolni. Ebben nekem is részt kellett vennem, mert Lindus például nem nagyon szeret futni, inkább megáll a sarokban és nézelõdik, így futottam utána az ostorral, mint a nyúl, bemelegítésnek megtette. Nem sokat kergettük, mert nem olyan jó a kondija, meg hát nem is arra van õ kitalálva, hogy sokat vágtázzon, de azért volt két rúd lefektetve, azokat szépen "átugrotta". Jobbkézen hamisan vágtázik, amit alattam is megcsinált legutóbb, érdekes viszont, hogy két hónapja még a balkézre vágtázás volt gond neki. Többet kellene vele foglalkozni...A rohangálás végeztével odajött hozzám, mintha nálam keresett volna menedéket a "gonoszok" elõl, akik hajkurászták (pedig én is benne voltam a buliban ). Kis legeltetés után visszavittem a ménesbe, ahogy kötözgetem a kapukra a köteleket, látom, hogy egy vágtató ló suhan el a kifutó mellett. Dömpilla megunta a karámban bóklászást, unatkozást, ezért kimászott és visszavágtatott az istállójához. Utánamentünk, visszavezettük, kikötöttük. Persze rá már nem maradt idõ, egyébként is már ügyesen lemozgatta magát, így kapott egy almát, és visszavittük a helyére. Eközben a szomszéd kislány lepucolta nekem Ozzyt, lovastársam felnyergelte, nekem már csak a fáslizás és kantározás maradt, és indulhattunk ki laza terepre a naplementében. Erre már nagy szükség volt! Hehe, odadobott szárral sétáltunk, ügettünk, vágtánál azért fogtam egy kicsit rövidebb szárat, mert Ozzy néha megbotlik, fantasztikus érzés, hogy ennyire meg lehet benne bízni, nem ijed meg semmitõl, annyira jólnevelt, hogy ilyet én még nem láttam.

[Eva]

Folyt.köv.Azt hiszem két olyan ló következik, akiket ugyan nem lovagolunk, azért tanúlságnak jók:Akrobata - sárga kanca, valami nagyon ideggyenge õsöktõl (feltételezem) kb 6 éves, belovagolatlan. Már a kezdet is elkeserítõ volt: 2 órán keresztül cserkeltük, mire sikerült megfogni a ménes kifutó karámjában. Aztán kikötöttük, de körülötte voltunk és mégis felágaskodott, feltette az egyik lábát a korlátra és onnan már nem volt visszaút: szépen átugrott a másik oldalra, oldalára érkezett, a fejét tartotta a kötõfék. Döntöttünk: ezt köszönjük szépen, de nem tudjuk elvállalni, ehhez a lóhoz nap 3 óra szükséges és még akkor sem biztos, hogy alkalmas lesz bérloviba.Tüdi, aki Darth Vader: tíz és fölötti sárga kanca, a kehesség elõrehaladott stádiumában. Belovagolt, jóindulatú, de ingadozó állapota nem teszi alkalmassá komolyabb munkára. Hol észre sem lehet venni, hogy kehes, hogy úgy jár az oldala, mint egy legyezõ. Köszöntük szépen, orvosi vélemény után nem próbálkoztunk tovább.+2 póni:Matyi - szürke herélt, tíz éven felüli. Valszeg belovagolt. De ne póni formát képzeljetek el, hanem az icipici arabot, arányos kis állat, nyugodt, szorgalamas. Eddig egyszer futószáraztam, gyerekeket is nyugodtan fel lehet rá ültetni (max 40 kg-ig talán). Napjait a parkban kikötve éli, szép köröket legel, vasárnap kiraktam a karámba, de nem nagyon hatotta meg, hempergett egyet, aztán ácsorgott-nézelõdött. Próbáltam kicsit hajtani, de nem nagyon vette jónéven :DNegró - fekete, foltos póni x nóniusz, fiatalka, 3-4 éves lehet. Csõdör volt a lelkem és még nem jutott el a tudatáig, hogy már nem az (pár hete herélték), ezért folyton dumál és felszívja magát. Alapvetõn jóindulatú, csak tanulatlan. A futószárazását elkezdte a tulaj (Mari, akié Matyi is és még pár lovával mi is foglalkozunk), volt már terepen is, de a komolyabb tanulást most kezdte. Beton szája van (talán az esze köré is jutott némi belõle), karámban próbálkoztam vele vágtázni 2 hete, de simán nekivitt a karámfának, elfordítani nem lehetett. A múlt hetet végig pörögte, futószárazták keményen, így a most vasárnapi elõadásunk, már sokkal szebbre sikeredett. Jobb kézre szépen beugrott és fordult (nem tud még hajlítani, kis villamosként közlekedik), de bal kézre megint megtaláltuk a karámfát. A megoldás az lett, hogy Mari beállt középre, mintha futószárazna, én meg ugrattam: hopp! láss csodát: beugrott helyes lábra és már csak a szárat kellett tartanom (kb. a póni teljes súlyával) és szépen vágtáztunk körön.Na, ha hosszab ideig lovagolom, a bal karom csupa izom lesz (meg a jobb is ), aztán sétáltunk egyet, megfürdettük és legelészett. Az nagyon gáz, hogy a két törpét (Negró nem is olyan törpe) nem tudjuk karámozni, mert vagy lebontják, vagy átférnek a két rúd között... Szóval vasárnap is Üllõn evett bennünket a fene. Kis osztálylovaglással kezdtük: Dömpillának is tanulnia kell szorgalmasan, de csak nagyon kímélve, mert nagyon kövér és nem szeretnénk, ha rámenne. Szóval Dömpilla szorgalmasan "rótta a köröket", na jó azért néha sikerült vele egy egész kört ügetni és próbaképp Zapolya-Lindus páros után haladva beugratni vágtába! Mindkét kézen, helyes lábra, majdnem "pöccre" beugrott (azért ezt némi fenntartással higgyétek el ) és vágtázott (legalább 5-5 vágtaugrásnyit)!Szóval haladunk, Zsuzskával is összefutottunk, meg buliztunk, meg majd:folyt. köv.

[Zsuzska]

Na, hol a folyt? Lassan haladsz, Éva. :DAddig írok én egy kicsit:Tegnap nagy fordulók napja volt számomra. Najó, annyira mégsem nagyok , de mégis...Galagonyát Éváék oktatónénije kitette a saját lovával legelõre, hogy szokja öreganyó az új életet. Már régóta készültem erre, és ott is akartam volna lenni, de késõn értem ki, volt még egy lovam, így aztán mivel már csak egy hét van elsejéig, rábíztam, hogy ha végzett a dolgaival, tegye ki õket. Közben én készítettem Gyöngyit, hogy Orsi barátnõmmel menjünk terepre, ahol most már megpróbálunk vágtázni is. (Hétvégén ugyanis már megejtettük elsõ terepünket, de csak séta-ügetõst.)Kifele a legelõk felé mentünk, öreganyóék épp akkor mentek ki, elõször volt is némi összenyígás/kergetõzés, de aztán csak legelésztek. Így nyugodtan andalogtunk kifele, minden ok, Verocs figyel rájuk, csak ellesz abban a másfél órában, míg visszaérek érte. A terep eleje annyira nem volt jó, Gyöngyi erõteljesen rázta a fejét, egyrészt mert szokása, másrészt mert a kis érzékeny televér bõrét marhára irritálják a repülõ-zümmögõk, de amúgy nagyon rendesen viselkedett, még le is maradtunk a nagy díjló mögött a kisebb lépteinkkel. A bemelegítés után aztán egyre inkább lenyugodott, jöhetett a vágta, itt elõrementünk, biztos ami biztos... és itt is olyan nyugodtan ment, hogy nem is tudom, melyikünk lepõdött meg jobban. Orsi azt kiabálta mögülem, ha nem tudná, hogy ír televér, meg ha nem vele jött volna ki már más is, aki végig szenvedett vele mert nem bírta megfogni, el se hinné, akárki mondja. :yeah:Több kisebb szakaszt mentünk, teljesen nyugisan, kiegyensúlyozottan, a végén már egymás mellett, és végig nagyon jól viselkedett. Innentõl szó sem volt fejrázásról, az utolsó ügetéseknél kb. 2 grammot fogva támaszkodott, és csak szép lazán nyugiban ment elõre...Úgyhogy elgondolkodtam, hogy talán mégis fogok tudni indulni két hét múlva a tajékozódási háziversenyünkön. Már régóta szerettem volna kipróbálni, hogy menne egy ilyen verseny, talán mégis összejön. :)Hazafele megint a legelõk felé mentünk, itt még mindig megvoltak Mamáék, úgyhogy megnyugodva sétálgattunk be, de épp hogy leszereltem a lovat, hívott Heni, hogy menjek, mert Galeszka kijött a villanypásztorból. Szerencsére baj nem lett, csak annyi történt, hogy Misi bácsi nem vette észre, hogy kint van a másik legelõn két ló, és beengedte Galesz leendõ társait a fenti legelõrõl... Erre nekik több se kellett, megindultak õk is, csak Maci megállt a huzal elõtt, Galesz viszont nem. Szerencsére a ménest hallva felment Verocs is, így egybõl megfogták, engem már méltatlankodva várt a karámokhoz kötve. Legközelebb megmutatjuk neki, mi az a villanypásztor (bár elvileg tudja), aztán remélem nem lesz gond...Hát velünk ezek vannak mostanában.

[Eva]

Folyt. köv.Egy kicsit a múltról2000 januárjában egy kollégám javaslata alapján jutottunk el a majorba. Akkoriban igencsak kezdõ lovasokként olyan helyet kerestünk ahol biztonságosan tanulhatunk meg lovagolni mindannyian.A "mindannyian" egy fontos szempont volt, mert az akkor még 5 és fél éves lányommal kezdõdtek a korosztályok és a második x túlsófelén lévõkkel folytatódtak. A biztonság pedig mindenek felett.Az elsõ találkozásunk Füttyössel (nyárifekete, magyar sportló, herélt, olyan 6-7 év körül lehetett), Dusival (igen a Dusival ) és Dámával (sötétpej, kanca, talán magyar félvér. akkot olyan 8-9 éves lehetett) egy borús-hideg januári napon esett meg. Tél lévén a lovak nemigen dolgoztak, bérlovi sem nagyon volt, vagy csak a hideg miatt nem jártak a lovasok. Futószáron keztünk, hogy megnézzen bennünket Angi a leendõ oktatónk. Nos a tél meghozta eredményét, Zsuzsi barátnõnk 3* esett le Dáma anyánk hathatós segítségével (ebbõ Zsuzsi kétsze jobbnak látta ugrani), Füttyös sem alkotott maradandót. Szóval fõ a biztonság :DNa de minket olyan könnyen nem lehet eltéríteni az elhatározásunktól. Mentünk a következõ héten is, meg azután is (és azóta is). A kezdeti hónapok futószárazással teltek, aztán a tavasz beköszöntével Kecses (sárga kisbéri kanca, 15 éven felüli akkor már) is bekerült a csapatba, mi pedig ki az osztályba. Akkoriban még a lányom Dusi hátán rótta a köröket futószáron, majd átkerült Hézsõ Emeséhez és Hajnin és a többieken tanult meg úgy ülni a lovon, hogy csorgott a nyálunk és irigykedtünk ezerrel miatta. Dusi a megszokások rabja volt, ha nyereg került a hátára és karámba mentünk vele, beállt a középre a futószáras körbe és onnan egy tapodtat nem mozdult kijjebb. Dáma anya kezdte megmutatni igazi arcát: amikor valamilyen szerinte nem odaillõ dologgal találkoztunk, ugrott. Elérkezett május közepe, amikor is eljött az elsõ vágta ideje. Na errõl vidó készült, sosem tagadhatom, hogy én voltam a legbénább, nem kevés ideig próbálkoztam és amikor valahogy sikerült, hát nem volt nagy élmény.Akkoriban öten alkottuk a törzsgárdát, akik akkor még szombaton hajnalban kinn serénykedtünk, a legelõrõl próbáltuk becserkészni Dusit-Dámát, akik ezt inkább zokon vették és ha nem is rotyó vágtában, de határozottan odébb léptek-ügettek, ha karnyújtásnyi közelségben voltunk. Akkor már próbáltunk magunk pucolni, szerelni, aminek nem egyszer megfutamodás lett a vége, ebbõl az idõszakból származik a "Fütyi, helyet!" szállóige, Zapolyatól (mert õ a határozottságáról híres). Volt, hogy úgy menekültünk ki Dáma mellõl a boxból és utána Angi is csak a lapáttal felfegyverkezve közelítette meg, mert határozottan ránk támadt, jelezte, hogy aki közelebb jön, azt felrúgja. De ezen a korszakon is túlestünk és eljutottunk életünk elsõ háziversenyéig, amit Kecses nyert meg Zapolyaval, mert a ló az zseni volt: amit az Angi mondott a ló azt csinálta, csak szépen kellett ülni rajta, mosolyogni és nem megzavarni. Ahogy visszaemlékszem az akkori indulók többsége máig a majorban van. Böbi és lánya Bius, megvették Tifannyt (kissé hisztis kanca), András (aki az ötödik iksz után ült lóra és rövidesen csikót vett magának), meg mi, akik akkor még Panni-Bazsó-Zap-Goe-Éva felállásban róttuk a kilómétereket. Akkoriban Bazsó még csak szépen elhevergetett a fûben és eücsörgött a karám szélén, lóra nem ült. Õsztõl (talán?) már terepre is jártunk (persze legfõbb uticélunk a kocsma volt), aki a legmásnaposabb-fáradtabb-nyafkább volt, azt Dusi készségesen szállította (ez általában Zap volt), Panni és Füttyös, már összenõttek, rajtam meg rajtam ragadt Dáma (nem is néztem jó szemmel, ha valaki más is ráült). Nem tudok olyan terepünkrõl, amikor bármelyikünknek baja esett volna. Rendkívül ritkán történt esés karámban is, az is csak figyelmetlenségbõl (azt hiszem Kecses és Dusi is vakargatta a fejét a lábában, amikor az éppen rajta ülõ lovas lecsusszant a nyakán), harapni is csak Dáma harapott meg egyszer, amikor csókot nyomtam az orrára és elkapta az államat. Nagyon lassan egymáshoz rázódtunk, mikor is eljött az ellés ideje.Folyt.köv.

[Csuti]

Még, még! :yeah:

[zapolya]

Zsuzska, láttalak ám bejönni Gyöngykirállyal, integettem is, mint állat. Ezek szerint jól alakul az "együttmûködés" Gyöngykirállyal. Hajrá Éva! Hát igen, a régi szép idõk. Egyszer addig töketlenkedtem Füttyössel, ezzel a "Fütyi, helyet!" szöveggel, akinek persze esze ágában sem volt félreállva beengedni maga mellé az állásba, hogy végül egész egyszerûen a srajfához nyomott. Akkor jött Angi, és egy kicsit megrendszabályozta, utána már engem is beengedett. Halálosan rettegtem, hogy felrúg a ló, ezért nem mertem bemenni mellé, és végül már megfenyegettek hogy belöknek, ha nem megyek önként. Megértõ lovasoktató és lovastársak.

[Eva]

Még, még! :yeah:

Csuti, nem készülõdsz? Jó lenne, ha jövõre már a Dórából is lehetne csapatot indítani Elképzelem amint Verocs Maci-Bubus-Onlyn küzd elõl és még az erdõbõl sem tudunk kikeveredni, mert eltévedtünk :DMögötte nyomjuk mondjuk Dömpillával, aki mamlasz módon csodálkozik Macira, hogy miért ijedt meg az elkorhadt fatörzstõl. Zap meg szépen csendben bandukol mondjuk Linduson (Ozzy szerintem sosem lesz alkalmas ilyen hosszú útra) és dézsmálja a laposüveg tartalmát (mert miután elkértem tóle, nem rakja vissza ellenõrzés nélkül, hogy menni fogyott), Adri meg küzd mondjuk Csinivel, mert az nem úgy megy ahogy elképzelte. Zsolt aki Jófejség-röviden: Jfsg, küzd Iszkirivel, aki hol jámboran követi a többieket, hol ki akar szaladni a világból, esetleg Bouget is csatlakozna hozzánk Wapival, na jellemzõen õk lennének a téma az ércelõdések célponta, persze csak Zap után. Jól eltévednénk és összeveszénk párszor, mert nálunk mindenki jobban tud mindent a másiknál (de én mégjobban tudom!) aztán persze megérkeznénk és...Na mi lenne szerintetek?

[BoKa]

Mögötte nyomjuk mondjuk Dömpillával, aki mamlasz módon csodálkozik Macira, hogy miért ijedt meg az elkorhadt fatörzstõl.

:yeah: Bár szerintem pontosabb lett volna, ha úgy írod, hogy csodálkozik a másikon, a mamlaszon, hogy az miért volt olyan mamlasz, hogy megijedt a mamlasz fatörzstõl Mert ezek a szépségek nem mamlaszok, mindenki más a mamlasz, de nem õk Õk csak rendíthetetlenül nyugodtak :yeah:

[zapolya]

Még, még! :yeah:

Jól eltévednénk és összeveszénk párszor, mert nálunk mindenki jobban tud mindent a másiknál (de én mégjobban tudom!) aztán persze megérkeznénk és...

Mondjuk ez így nem igaz, mert én mindenkinél mindent jobban tudok! Hú, de röhögtem ahogy elképzeltem a menetet! Kellene fotókat berakni, hogy a többiek is el tudják képzelni ezt a válogatott, arisztokratikus társaságot! Ozzy már nem lesz túraló ilyen idõsen, nem az a dolga, hanem csak a legelgetés, meg a szemet-, lelket gyönyörködtetés, ölbelóság. Lindussal szívesen mennék, megszervezzük jövõre? Jó korán kellene majd elindulni, mert a hidegvérû társaság (kis dagik) nem tud olyan gyorsan menni.

[zapolya]

Bevehetnénk BoKát is a csapatba, mert neki is normális lova van! Zsuzskának majd addigra felkészítjük esetleg Ördögfülût (szintén fekete dömpercsikó), jó? És akkor tud vele jönni, ha nem adnák oda ekkora útra Gyöngyöst, na? Éva! Mekit és Mancikát kihagytad. Õk kire ülnek?

[Csuti]

Én lélekben már ott nyomom az alföldi fövenyen, csak ez a fránya munkaidõ! Még 3/4 óra és indulok!Az emlékezést és a jövõ évi tervezgetést meg folytassátok!!! :DEgy dömpitúrára én is beneveznék!

Edited by Csuti, 2005 június 24. - 12:09.

[Eva]

Csak egy nagyon gyors fikciót próbáltam feldobni.Kihagytam Zsuzskát is György király-jal, meg még pár embert akik talán velünk tartanának. Nem Heinekent írtam harci hátasomnak, pedig! :dev:A szombat reggeli megnyitót a beszéd után mi tartanánk egy karusszellel a dömpiken :DNa most már jobb, nem olyan sz@r érzés nem ott lenni

Edited by Eva, 2005 június 24. - 13:08.

[Zsuzska]

Nekem elég volt egyszer ebbõl az irányból letúrázni Tatárra egy dömperen, úgyhogy köszi a lehetõséget, de lemondok róla. Viszont a fotózásotokat vállalom, ha azon a hétvégén épp nem máshol leszek, mint most is...

[zapolya]

Galeszka kapott tegnap almát Bazsótól, de csak egy háromnegyedet, mert B. már nagyon éhes volt, és megrágcsálta. (Hallom, hogy úgy mászol a falon, mint a Pókember. Összefutottunk Zsuzsa barátnéddal. )Egyébként nagy sokk ért tegnap. Ozzy, a ménes számkivetettje összeállt a banda egyetlen rosszhírû lovával, egy szürke hidegvérû kancával, aki tavaly megkergetett minket a legelõn. :guny: Rá van tapadva, együtt legelésznek, és mikor meg akarom fogni, akkor elbújik mellette, én meg kergethetem a szürke körül, aki a rossznyelvek szerint harap.

[Zsuzska]

Zsuzskát is György király-jal,

:eek: Legalább te ne csúfold már ezzel szegény Gyöngyöst! :DZap, mondta Bazsó, örültem is, de meg is lepõdtem, mert vasárnap Zsuzsa felhívta a fiúkat, és kiderült, hogy a lovászbácsik halálra kényeztették, míg én csüngtem a sziklákon. :)PS: A hétvégén mi már melegítettünk egy kis tájékozódási versennyel, igaz nem túl jó eredménnyel, de az extrémek megtanítanak tájékozódni, úgyhogy reszkessetek! Innentõl ezerrel készülünk!

Edited by Zsuzska, 2005 június 27. - 12:10.

[Eva]

Zsuzskát is György király-jal,

:eek: Legalább te ne csúfold már ezzel szegény Gyöngyöst!

Ugyan még nem láttam a lovat, de szerintem egy ír telivérnek sokkal jobban állna ez a név, nem csúfolódásiból írtam ám!

[Zsuzska]

Lehet, de ha már egyszer más nevet kapott, így járt... Én nem vagyok híve a lóátnevezésnek, még csak így egymás közt sem.

[zapolya]

Húha! Mi még el se kezdtünk készülõdni a jövõ hétvégi tájékozódási versenyre, azt se tudjuk még, hogy ki kivel, melyik lovon indul, stb. Szóval nem számítunk ám komoly versenytársnak! A "lovaink" a gyerektábor miatt biztosan fáradtak lesznek, így gyorsak se leszünk, pedig Lindusékkal szerintem simán lenyomnánk Gyöngykirályt.

[zapolya]

Végre eljutottam Üllõre négynapos kihagyás után, nagyon hiányzott. Útközben Vecsésen elkapott a zápor, tartottam tõle, hogy úgy eláznak a lovak, hogy nem tudok nyergelni. Mire a méneshez értem, addigra már ragyogó napsütés, madárdal és mocskos, trágyás lovak fogadtak. Szerencsére Ozzy bent állt az istállóban újdonsült barátnõjével, biztos azért, hogy ne legyen vizes a szõre és tudjak rajta lovagolni, de nem volt elég gondos, mert fülig trágyás volt. Nagyját a trágyának lekeféltem róla, aztán nyereg, kantár, fásli és irány a legelõkerülõ terep. Jött velünk a lovasoktatónk is, a belovaglás alatt lévõ Jennyvel (akinek mellesleg a névtábláján ez a név szerepel: Genny). Rövid, laza, nyugis terepet mentünk a kukoricaföldek mellett, a csatorna szélén, gyönyörû volt az egész, a zápor elverte a port, a gabona aranylott, a kukorica még vizes volt az esõtõl, a csatornaparton óriási virágok nõnek, õzek futnak át, idilli volt az egész. Jenny teljesen nyugodt volt Ozzy ló társaságában, eddig csak egyedül volt terepen és akkor ijedezik még, de most egészen bátor volt önmagához képest. A "lovaink" ismerkedése a táboros segítõkkel nem indult gördülékenyen, elkezdtek velük foglalkozni õk is, hogy jövõ hétre összeszokjanak, meg úgy egyáltalán, mert mostanában nem nagyon érünk rá mi se. Dömpilla olyat tett, amit még soha, és remélem, hogy nem is fog. Az oktatónk mondta a lovasnak, hogy futószárazza le Dömpit, mielõtt felül rá, de a futószárazás kimaradt és Dömpicur elkezdett rohanni, bakolni és leesett róla a lány. Két hete nem ült rajta senki, és egyébként is mikor õ "tele van", akkor fut egy-két kört kirúgja magát, és utána alig marad ereje menni. De most ez a kifutás, kirúgás rész kimaradt és lovas alatt csinálta. Ezután következett a futószár, de elõtte, közben vagy utána, nem tudom pontosan Dömpi még rá is lépett Anita lábára. A kis súlyával... Aztán jött Lindus, õt se dicsérték nagyon. Szombaton kint dekkolok egész nap, aztán sorbanyúzzuk az összes lovat, hogy mire jönnek a gyerekek addigra lemozogják magukat. A jövõ vasárnapi tájékozódási lovaglásra érdekes ötlet született: menjek én Lindussal, Éva pedig Negróval (feketepóni). Negró egy kicsit még nyers, ráadásul azt képzeli magáról, hogy õ még mindig csõdör, Lindus pedig szinte egyfolytában sárlik és kelleti magát a herélteknek. Azt hiszem, hogy fényes gyõzelemre nem, de unalomra sem számíthatunk ebben a felállásban.

[Eva]

Egy kis elmélkedésSzombaton tájékozódási verseny lesz nálunk. Kapunk térképet, viszünk iránytût és megpróbáljuk megtalálni a megjelölt pontokat. Na de mivel? Mert ugyebár ez egy lovas buli, hát illene lóval teljesíteni a távot. Na de a táborok megkezdõdtek, a kocsi Dömének sok lenne a sok gyerekkel, nincs elég kondija, így Lindát és Csinost fogják be, a mi tuti befutó harci hátasainkat Zapolyaval. Itt a dilemma: mivel induljunk? Dömpillának ez a táv (10-15 km- légvonalban) rengeteg, ha a táv felét mellette sétálva tesszük meg, akkor is. Ozzynak szintúgy, bár õ jobban betudja osztani az erejét.Ki maradt? Ja Negró: na rá múlt vasárnap mondtam, hogy nem. Kivittem, hogy lefutószárazom, mielõtt kimennék vele egy próba terepre, de sajna az lett a vége, hogy kb másfél órát futószáraztam, abból több mint egy órát egy kézre, mert egyszerüen nem tudtam megállítani. Ha szóltam neki, hogy lépés a föle botját se mozdította, a futószár jelzésére (a nagyon finom mozdulattól a közepesen ezõsig, mindent kipóbáltam) csak elrohant. A zabla ellen megy (szerintem, menekül elõle), nem dolgozott még igazán, de lelkiismeretfurdalás nélkül kivisz a karámból... Tehát õ is kiesett. Maradtak a kölcsön lovak, akiket ma megyünk kipróbálni: Hegyes és Borzi. Borzi kissé bakolós és fejcsapkodós. Na majd meglátjuk. Ma megyünk és kipróbáljuk õket

[Eva]

Looser'sNaszóval: tegnap kipróbáltuk Hegyest és Borzit, hogy elmerjünk-e indulni velük a tájékozódási verenyen velük. Hegyes ijedõs, agyból menõs, ám jól belovagolt, szépen támaszkodós pej herélt, 6 éves. Híre annyi volt, hogy régebben a pályára sem volt hajlandó bemenni és ha megijedt 200 méter volt a féktávolsága. Na rá én ültem kezdésnek (de milyen jól tettem!), szépen ment, kicsit ijedezett a furcsa hangoktól, ezért zörgettük a karámfát, tapsoltunk, neki, próbáltunk mindenféle furcsa szokatlan hangot kiadni, hogy szokja, hát szokta. Igaz amikor a karám melletti fa belógó ágai súrokták a kobakom tetejét az nagyon félelmetes volt, de el nem rohant, csak ellépett. Semmi extra izgalomban nem volt részem vele. Na de Zapolya és Borzi Na jó így utólag és fõleg én könnyen vigyorgok. Borzi kissé furcsa mozgású és szokású ló. Jöttek utánunk lassú ügetésben és szépen belebakolt a nagy semmibe. Na nehogy már! Mentünk tovább, ismét bakol nem is kicsit, nem is keveset, de ez még nem volt elég, rángatta ki a szárat Zap kezébõl, többnyire a vállával együtt. A jó q.. a..ád! Tovább, már csak íveken, ennyi kígyóvonalat, kört, nem lovagoltam már fél éve, megint belebakol, továbbra is ráncigál (nem volt rövid a szár: lépésben csatot fogva is tépte ki a karunk)... Mamád! Tovább mentünk, de már alig mentek, akkor cseréljünk. Átültem Borzira, Zap Hegyesre: na itt már megjelent egy kis vigyor Zap szája sarkában, nem kellett minden pillanatban résen lennie, a ló szépen dolgozott alatt. Borzi is alattam, na nem szépen meg lendületesen, de haladtunk, többnyire kígyó módjára, de bakolás nélkül, kevés karráncigálással (na jó, amikor már nagyon untam, nyakoncsaptam a pácával). Nekünk ennyi nem volt elég: ugyebár mi biztosra utazunk, nem vállalunk be "veszélyes" lovat, vagyolyat amelyik bakol, elrohan, tehát olyat amelyhez nincs elég tudásunk, tapasztalatunk, bátorságunk, szóval kimentünk terepre. Na jó, csak megkerültük a legelõt velük, lépésben. Esemény nem történt, Borzit idõnként fejbe kólintottam, amikor már a karom pár centit nyúlt, de szépen körbejártunk és éppségben visszaértünk.Dícsétük ám Borzit nagyon (alaptétel, jó korán megtanultuk: más lovát nem fikázzuk...), montuk, hogy nyugodtan adják csak el, ha lesz vállalkozó a megvételére, majd küldünk "Jobbulást!" feliratú képeslapot a leendõ tulajnak. Nem ilyen lovakhoz vagyunk mi szokva. Lovaglás után körbejrátuk "gyermekeinket", simizni, dédelgetni Dömpillát, Dusit, Csinit, Lindát, Ozzyt és a csikókat. Dömpillának még a répa sem kellett, éppen zaboltak, ránk sem hederítettek. Mentünk tovább a legelõre a többiekhez: na hol voltak? Hát persze, hogy hátul, sétáhattunk utánuk. Simi, répa, puszika, nézzük, hogy Dusi csikója Miki, nagyon furcsa. Összeesik, hempereg, feláll meg két lépést, lógatja a fejét, eldobja magát, megint hempereg... Skera vissza: szóljunk valakinek, hogy nézzék meg a csikót. A táborosokon kívül Mari volt csak fenn, telefon, döntés: vigyük be a csaikót a mamájával a klinikára, megnézik, megfigyelik. Jó. Eddigre már ránk sötétedett, kocsiba pattantunk, próbáltuk a vaksötétben megtalálni a ménest, szerencsére Dusi hófehér hókája hamar memutatta merre vannak. Na szép szép, vigyük õket, csak az a baj, ha Dusi elindul visszük az egyész ménest is vele a csikó meg tojik a fejünkre, majd jól elszalad. Szerencsénk volt, a csikó hempergett, amikor felállt a kocsi fényszóróinál látszott, hogy le van izzadva, Zap elindult Dusival, én meg terelgettem a csikót hátulról, biztos nagyon rosszul volt, mert ment szépen az anyja után (nem szokott), a többi ló csak idõnként érezte úgy, hogy jönnének velünk, de sikerült rábeszélnünk õket, hogy maradjanak. Menet közben trágyázott is egy kicsit, reménykedtünk, hogy mire a klinikára érünk már sokkal jobban lesz. A klinika hátsó bejáratánál jutottunk be, kicsit várni kellett, Miki ott is próbált lefeküdni, de nagyon szófogadó volt, így csak rá kellett szólni és elállt a szándékától. Dusi és Miki megjelenése kissé megdöbbentette a gyakornokokat, nagyon tetszettek nekik. Elmondtuk mit tapasztaltunk aztán jöttek a kérdések:- Mennyi idõs a csikó?- Nem tudom, húsvét hétfõn született, 3 hónapos.- Kötõfék volt már rajta?- Az nem volt még.- Injekciót kapott már, szúrták már meg?- Nem valószinû. Sõt, biztos nem.- Akkor is kéne valahogy vért venni tõle, a bélhangok rendben vannak, a vére majd elmeséli, mi a gond.Rövid haditanács, villámgyors, precíz kivitelezés: Miki észre sem bette, hogy megszúrták és vért vettek tõle (van büszke szmájli?). Mindkét ló igazán nyugodtan viselkedett, semmi balhét nem csináltak. A vérkép nem mesélt, jó volt, nem tudtak meg többet belõle, megvizsgálni pedig a 3 hónapos csikót nem nagyon lehet. Így bevezettük egy boxba és gondjaikra bíztuk Dóra-major elsõszámú kedvencének fiacskáját. Lassan telefonálok Marinak, hogy mi a helyzet, reméljük, hogy nincs már semmi baj...

[Eva]

Most beszéltem a klinikán az ügyeletes orvossal.A csikó állapota rosszabbodott, szorítsatok. :(