A'szem beiratkozom valami "természetes lókiképző" okájés tanfolyamra....
Jóóvan naa! Csak vicceltem!
De az igaz, hogy a kiképzésről tanultakat át kell gondolnom, pontosabban össze kell magam kapni.
Anker Alfonz már a jegyzetében régen leírta, hogy a középszerű kiképzést csak a középszerű ló tűri.
Alois Podhajsky is ír hasonlót a 'német katonai kiképzési protokoll' vs. Teja ( olimpiai 7. helyezett magyar félvér lova, akit a bajor herceg tenyésztett) kapcsán.
Láttam is ilyet a fiatal tenyészménjelöltek központosított kiképzése és vizsgáztatása során.
Szóval van egy 4 éves méncsikóm, mondjuk úgy: nyers - de amúgy elég jólneveltnek mondható.
Mondom,elkezdem a kiképzést, lefutószárazom - tavasszal már 2x volt, úgyhogy nem újdonság neki. (Tényleg nem, meglehetősen tanulékony, mint a végére el is hisztek! )
Kötőfék, futószár, kis ustorféle, száraz kenyér a zsebben,
Vezetem ki a homokos placcra, egy trágyakupacnál kicsit okoskodik, hogy miért megyünk tovább, pofon vágom kicsit az ustor végével. Amikor a hempergések után - ugye finom vizes homok - sikerül pozícióba hozni, megy szépen : üget, lép többszöri kézváltások, bejön, kimegy - persze dicsérgetem, szárazkenyér, ütni nem kell.
Végzünk, döncikélem a nyakát - látom, húzza magát a kezemben lévő ustortól.
Hát persze, fél tőle, megütöttem vele.
Ez így nem lesz jó, nem akarom, hogy dolgoktól féljen.
Korrekciós gyakorlatok: pucolom róla a nyéllel a homokot, ejtegetem rá a csapót, körülcsapkodom, mint a csikóslovakat szokás, - ez könnyen megy, de a csapó fütyülésétől fél.
Rájövök, hogy tőle elfelé, a róla elcsúszó csapót hajlandó tolerálni - és innen aztán a mellette elhúzót is.
Hát ez eddig igen jó! ( Meg is vagyok magammal elégedve. Illetve magammal is.)
Elengedem az udvaron, kis idő után odamegy az istállóajtóhoz és jobb híján elkezdi az apját bosszantgatni.
Trappolok ustorcsapkodva elhajtani, erre ő nem elszalad, mint tegnap - hanem szembefordulva figyelmesen néz.
Az ustort leraktam persze és elkezdtem a fejem vakarni.