Közzétéve 2006 október 16. - 10:54
Itt van az õsz – vadászlovaglás Orfûn – 2006.10.06-08.Itt van az õsz. A nap még próbálkozik, szikrázva süt egész nap, de ereje már nem elég a levegõ felmelegítésére. A hideg éjszakánként csókot lehel a fákra, akik belepirulnak a csókba, más fák talán az irigységtõl sárgulnak, hogy õket még nem csókolták. Az éjszaka lehelete gyakran még napkelte után is látszik, csak ott illan el, ahová a nap arany ujjai elérnek. Más csalhatatlan jelei is vannak az õsznek. Érik a szõlõ, szürettõl hangosak a lankák. Az alma, körte, dió, mandula is betakarításra vár. Az állatok lustán napoznak, és növesztik bundájukat, meg a zsírréteget a bõrük alatt. Na és persze az õsz a vadászlovaglások szezonja. Mindez még abból az idõbõl ered, mikor még igazi rókavadászatokat rendeztek kopófalkával, és akkor annak õsszel volt az ideje.Pénteken hagytam el a város forgatagát, hogy a tolnai és mecseki lankák felé vegyem az irányt. Orfûre voltam hivatalos az immár hagyományos õszi vadászlovaglásra. Ki nem hagynám soha ezt az alkalmat, ott voltam a legelsõn is, és azóta minden évben. Amikor lekanyarodok az autópályáról, és az út dombok között kanyarog, már mindig érzem, hogy jó felé tartok, nagyszerû élmények várnak, barátok és nyugodt környezet fogad. Nem volt ez másképp ezúttal sem.Az elsõ dolog, ami szembeötlött, a nagy narancssárga halmazok: tökök rakásra pakolva vagy sorba rendezve mindenhol. A tökfesztivál díszletei voltak ezek, és pompásan illenek a parasztházból kialakított lovas panzió többi díszeihez – muskátlihoz, felújított szekérhez, talicskához, cserépkorsókhoz, kemencéhez. Az illatok, szagok is harmonizálnak – széna, lótrágya, rakásra pakolt fahasábok illóolajai, kesernyés avar, és a konyhából a finomságot ígérõ párák. Mindez mit sem érne a mosolygós arcok nélkül, akik fogadtak megérkezésemkor.A panziónál német gyerekcsapat vendégeskedett, olyan volt az udvar, mint az állatkerti madárház, csupa zsibongás. Örültem is, hogy távolabb, az utca végén lévõ takaros apartmanban kaptunk szállást. Nem több a távolság öt perc sétánál, de ott már a brekegõ békasereg és a ciripelõ, zümmögõ, percegõ rovarhad adják meg az alaphangot, no meg a lenti karámokban elszállásolt két csacsi. Az apartmant nyár óta nem használták, hideg volt bent, amit kis hõfúvóval igyekeztünk megszüntetni. A teraszról elénk táruló látvány kárpótolt. Egybõl arra gondoltam, hogy másnap azokon a dombokon, annak a tónak a partján fogok lóval kalandozni.A vadászlovaglás ezúttal a Kistó étterem mellõl indult. Hajnalban kellett kelni, hogy készen legyünk a lóápolással, nyergeléssel. Háromnegyed óra az út az istállótól az étteremig kényelmes sétatempóban. A házigazdák után mi értünk oda a helyszínre elsõnek, a közelebbrõl érkezõk futottak be késõbb. Kis családias csapat – 14 lovas – gyûlt össze az eseményre. Piros, fekete zakók, fehér lovaglónadrágok villogtak, kiglancolt csizmákon csillant meg a reggeli napfény – a lovaglás ünnepére mindenki méltó öltözetet öltött. Reggeli, eligazítás és fotózás után nyeregbe pattantunk, hogy megüldözzük a rókalovast. Kutyafalka is akadt – a lovas panzió három kutyája is eljött velünk az induláshoz, és velünk tartottak egész nap. A panziótól kapott hátasom, Gengszter eleinte nagyon élénk volt. Igazi virgonc négy éves, de az erejét még nem tudja beosztani. Nem tudhatta, hogy hosszú nap vár rá. De végig lelkes volt, az akadályokat gyönyörûen ugrotta. Kisbéri mama, holland papa háttérrel a jó ugróképesség szinte elvárás Gengszterrel szemben. Az egy-két enyhe bakolás is elmaradt az elsõ két vágtaszakasz után, és egy nagyon jó fejû, kezelhetõ társam volt Gengszter a vadászlovaglás alatt. Többen kihagyták az akadályok nagy részét, pedig nem voltak magasak. Én végigmentem mindegyiken Gengszterrel, és élveztem a ló fiatal kora ellenére is szép ugróstílusát.A piknikebéd egy család pincéjénél volt. Lányuk volt a rókalovas, és a kedves pár szívesen fogadta a csapatot. A pincénél is rengeteg tök pompázott, közöttük a házigazda második helyezett példánya. Büszkén is mutogatta a narancsszínû terméseket, és kínálta a kertben termett diót, almát. A pincepörköltet a Kistó étterem személyzete készítette és szolgálta fel a lovasok nagy megelégedésére. Nem csak az emberek, hanem a lovak is élvezhették a pihenõt – lenyergeltük, leszerszámoztuk õket, és haraphattak nagyot a fûbõl. Melegen tûzött a déli nap, lekerültek a zakók, meglazultak a nyakkendõk, és a legtöbb lovas elnyúlt a földön. Megfordult a fejünkben, hogy ott maradunk, de a Master felszólítására mindenki hozzálátott, hogy felkészítse lovát a délutáni menetre.A rókalovas megint megszökött, üldözni kellett tehát hegyen-völgyön, erdõn, mezõn keresztül. A horgásztó mellett elhaladva néhány vadkacsa röppent a levegõbe, akiket a kutyafalkánk riasztott fel. A parton horgászók megbámulták a díszes társaságot, majd utána újra a tónak szentelték minden figyelmüket. A falu utcáján sokan üdvözölték a lovasokat. Még egy domboldalt megmászva jutottunk el a rókafogás helyszínére. Gengszter addigra nagyon elfáradt, a lelkesedése még nem párosult megfelelõ kondícióval. Én nem is akartam emiatt részt venni a rókalovas üldözésében. Akadt így is, aki meghajtotta a „rókalányt”, és az esemény fõrendezõjének fia meg is szerezte a rókafarkat. Az is hagyomány már Orfûn, hogy több fordulót is rendeznek a rókafogásból, mindig annak a vállára tûzve fel a rókafarkat, aki elõzõleg elkapta. Ilyen módon az összesereglett nézõk is élvezhetik a vadászlovaglást, aminek mi egész nap részesei voltunk.A Kistó étteremnél került sor a nap értékelésére, melyet a Master-fõszervezõ-klubelnök és az Orfûi Lovas Klub elnökhelyettese, aznapi Whiplovas hajtottak végre. Természetesen minden résztvevõ kapott több-kevesebb pálcaütést a hátsójára, attól függõen, milyen vétségre emlékeztek vagy éppen milyen indokot találtak ki. Jókat kacagtunk, derültünk az egészen. Persze maguk az „elöljárók” sem úszták meg a pálcaütést, hiszen indok bármikor akadhat. A gratulációk sem maradtak el, méltó lezárása volt ez a napnak. Igazi hab volt a tortán, hogy a rendezõ nagyvonalúan vendégének hívta az egész csapatot, és állta az egész nap költségeit. Ha figyelembe vesszük a vacsorára felszolgált, egészben sütött malacot, a többi ételt-italt, igazán lovagias cselekedet volt részérõl.Vasárnap a levezetõ lovaglást egy darabig az elnökhelyettes, mindenkori tiszteletbeli rókaúr vezette. Új utakat fedeztünk fel a tó mellett, és rábukkantunk a korábbi vadászlovaglások útvonalára. A bodolyabéri szõlõhegyen vezetõnk visszaindult más elfoglaltság miatt, mi viszont barátnõmmel tovább lovagoltunk. Két nagy rét várt minket vágtára csábítva. Láttuk még a korábbi akadályokat, némelyiket épen, másokat ledõlve. Ismerõs volt az útvonal, el sem tudtunk tévedni, és kellemes két órás lovaglással a hátunk mögött tértünk vissza a panzióhoz.Az ilyen hétvégi élményre mondanák a németek egy szóval, hogy perfekt. Szinte minden nagyszerûen összejött. Talán csak az hiányzott, hogy nem találkozhattunk a panzió kedves házigazdájával, és felesége is csak keveset ért rá velünk lenni. Sebaj, legközelebb is megyünk Orfûre.