Ugrás a tartalmakhoz


Fotó

Lipicai fun club


  • Please log in to reply
2076 válasz a témához

#81 Flóra_1

Flóra_1

    Törzsvendég

  • Kizárt tag
  • 108 hozzászólás

Közzétéve 2004 április 13. - 10:35

Itt egy egész jó mozgókép: Posted Image

#82 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2004 május 23. - 11:24

Lipicai:A kedvenceim,imádom õket.Miért?Voltam tavaly egy lovastanyán(csak lipicaiak vannak)170 db(!)ló volt(egyenként 8 millát érnek) és elõször is gyönyörû volt a lovas bemutató másodjára láttunk egy nem mindennapit:170 ló egyszerre vágtatott ki a karámbõl a legelõre.Csudaszép volt(és hangos).

#83 Unicorn

Unicorn

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.662 hozzászólás

Közzétéve 2004 május 23. - 13:24

cinikus vagyok. ha 170 db 8millás lovam lenne, nem együtt engedném õket ki, nehogy összerúgják egymást oszt véletlenül ne érjen vmeik ien baromi sokat... Posted Image hol volt ez? [ Május 23, 2004, 13:25: Az üzenetet átszerkesztette: Unicorn ]

#84 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2004 május 23. - 18:58

Azt má nem tom (de ha tudnám is csak magánban mondanám).

#85 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2004 május 23. - 19:00

Volt róla nagy poszter is róla de olyan sokat tépkedte a szél , hogy eléggé megrojtozódott úgyhogy ketté és ki kellett dobnom.

#86 Magda

Magda

    Új vendég

  • Fórumtag
  • 4 hozzászólás

Közzétéve 2004 június 2. - 14:31

Sziasztok!Liza! Az a lovarda nem Tápiószentmártonban van???? Posted Image

#87 Paris

Paris

    Csikó

  • Fórumtag
  • 602 hozzászólás

Közzétéve 2004 június 3. - 17:38

[ Június 26, 2004, 08:32: Az üzenetet átszerkesztette: Paris ]

#88 Zsuzska

Zsuzska

    Törzsvendég

  • Admin
  • 3.961 hozzászólás

Közzétéve 2004 június 3. - 18:26

idézet:
Eredeti szerzõ: Hosszúhomlok: A Kincsem Parkban talán több is, mint 170. [/QUOTE]Eddig azt hittem, ott fõleg telivérek és újabban ügetõk fordulnak meg... :confused: :D

#89 Zsuzska

Zsuzska

    Törzsvendég

  • Admin
  • 3.961 hozzászólás

Közzétéve 2004 június 3. - 18:41

De nem is õk. :D A Kincsem Park Budapesten van, Tsztmártonban bár nagyon hasonlít, de Kincsem Lovaspark van.

#90 tötõ Zsó

tötõ Zsó

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 12.966 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 23. - 11:51

találtam egy cíp kípet gondoltam bedobom: Posted Image

#91 Pluto

Pluto

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.266 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 23. - 11:56

Ez a kép nekem megvan!!!Puzzle és kiraktam és most bekeretezve ott van a nappalink falán. Posted Image Gyönyörû paci, gyönyörõ kép és nagyon jól mutat a falon. Posted Image

#92 tötõ Zsó

tötõ Zsó

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 12.966 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 23. - 12:02

cép mi? :D én találtam :D :D

#93 tötõ Zsó

tötõ Zsó

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 12.966 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 23. - 12:10

Posted Image Posted Image [ Július 23, 2004, 12:11: Az üzenetet átszerkesztette: tötõ Zsó ]

#94 Pluto

Pluto

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.266 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 23. - 12:25

Na jó, ezek már nincsenek meg....De nagyon jó képek Posted Image

#95 meara

meara

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 59 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 23. - 21:39

Kár,hogy ilyen pacikat én még nem láttam Mo.-on.Csak egy volt aki hasonlított ezekre a lippekre,de õ sem volt teljesen egészséges. Nagyon sajnálom,hogy itthon fogatolásra tenyésztik a lippeket,és nem inkább nyereg alá... :(

#96 tötõ Zsó

tötõ Zsó

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 12.966 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 23. - 23:29

:( hát igggen.

#97 furioso

furioso

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.381 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 25. - 10:12

A fajta adottságai határozzák meg, hogy mire alkalmas. A spanyoliskolákon kívül a nemzetközi díjlovagló mezõnyben is kevés a lipicai. Ugrólónak, militarylónak nem alkalmas, marad a fogathajtás.

#98 meara

meara

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 59 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 27. - 1:24

No jó,de lehetnének Magyarországon is spanyol magasiskolával foglalkozó lipp tenyésztõk... :rolleyes: Meg azért szerintem a díjloviban sem lenne olyan reménytelen egy jó lipicai pacc.

#99 furioso

furioso

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.381 hozzászólás

Közzétéve 2004 július 27. - 20:48

A végével kezdem: ha a díjlovaglásban eséllyel vennék fel a küzdelmet a német és holland sportfélvérekkel, akkor biztos lennének, de elvétve van....A spanyoliskola a II. világháború elõtt mûködött a budai várban, azóta - mivel gondolom jelentõs a pénzigénye - nem mûködik. Nem véletlen, hogy Európában is csak két - három helyen van ilyen produkció (Bécs, Spanyolország, Franciaország).

#100 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2004 szeptember 19. - 12:28

tötõ:Olyan jók azok a képek!!!!!!!!!Gyönyörûek ezek a lippek!!!!!!!

#101 Ruli

Ruli

    Új vendég

  • Fórumtag
  • 9 hozzászólás

Közzétéve 2004 október 27. - 11:59

Sziasztok!November 6-án és 7-én Lóárverés lesz Szilvásváradon.Én ott leszek már nagyon kiváncsi vagyok més soha sem voltam ló árverésen persze az a tény, hogy lipicai lóvakat fognak árverezni még jobban kiváncsivá tesz.Üdv mindenkinek.

#102 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 október 28. - 17:48

furioso, elvileg Portugaliaban is kell lenni valami ilyesminek. Csak weboldalt nem talaltam hozza. (Sajnos azt a nyelvet nem beszelem :( )

#103 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 november 20. - 18:50

Elkezdtem sajat szakallamra forditgatni a lo kikepzese fejezetet Podhajsky könyveböl. A nyers forditast aprankent felpakolom ide. Ha valakinek van valami javito megjegyzese hozza, tegye meg. [ November 20, 2004, 18:05: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#104 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 november 20. - 19:04

Minden lovasnak, aki egy fiatal, lovagolatlan ló kiképzéséhez fog, tisztában kell lennie azzal, hogy mit is akar a lovától, és hogyan érheti el ezt a legjobban és a leggyorsabban. Minnél nagyobb a lovas tudása és tapasztalata -- az alapkövetelmény minden tanárral szemben -- annál hamarabb éri el a kitûzött célt. Sosem szabad viszont feláldozni a kiképzés alaposságát a rövidebb kiképzési idõért. A lovasnak elõsször is, tartózkodnia kell a sablonmegoldásoktól. Inkább az adott lóra szabott nevelést kell elõtérbe helyeznie. Csak ekkor fogja észrevenni mindazon finom árnyalatokat, amelyek a lova tehetségét és erõsségeit mutatják, és amikkel a tanulás folyamata a lehetõ legkönnyebbé és legjátékosabbá tehetõ.A kiképzõnek -- a remontától az elõrehaladottabb tanítványig -- mindig arra kell törekednie, hogy lovát olyan ügyessé tegye, hogy az neki engedelmeskedni tudjon, és a teljesítõképessége határáig engedelmeskedni is akarjon. Ennek elõfeltétele, a feltétlen bizalom a ló és lovasa között. A lovasnak arra kell törekednie, hogy tervszerû munkával tanítványa fejlõdését támogassa, valamint simulékonnyá és engedelmessé tegye. E gondolatmenetnek a ló teljes kiképzése során elõtérben kell maradnia.Ahogy egy embernek a testi gyengesége tervszerû tornagyakorlatokkal megszüntethetõ, ugyanúgy, egy ló természete is fejleszthetõ. A Spanyol Udvari Lovasiskola az õ különösen terv- és célszerû kiképzõmunkájával a lovaglás egyetemének szerepét tölti be.A fiatal lovat teljesen ki kell ismerni úgy fizikailag, mint szellemileg, és a tehetségének megfelelõen kell vele bánni. Ha az ember mindig az adott élõlény egyéniségébõl indul ki, csak akkor képes a lovat annak tehetsége szerinti legnagyobb teljesítményre bírni, a ló jó hangulatának megtartása mellett, illetve, a testfelépítésbeni valamint a vérmérsékletbeni problémákat megszüntetni, vagy legalább enyhíteni. Egyébként, az alkati problémákat könnyebb korrigálni, mint a vérmérsékletieket.A fiatal ló kiképzésénél, alaptételként figyelembe kell venni: Minél nemesebbek, szellemileg minél fejlettebbek ezek az állatok, annál értelmesebbek, de annál érzékenyebbek is. Ennek megfelelõ gondosságot igényel a velük való bánásmód is. Telivérek vagy fajlovak sokkal kevésbé tûrik el a durva bánásmódot, mint a kevésbé magasvérû lovak. A felfogóképességük sokkal jobb, de hajlamosak az oktalan követelményekkel szembeszegülni.Mérvadóak a lónak az emberrel kapcsolatban szerzett elsõ benyomásai. Ezk alapozzák meg a lónak az emberekhez való viszonyát egész élete során. Bizton állítható, hogy az úgynevezett rosszindulatú lovak nem születtek rossznak, hanem a hibás bánásmód véget lettek azzá. Egyesek azt állítják, hogy bizonyos törzsekbe tartozó lovak hajlamosabbak a rosszindulatra. De vajon ki ellenõrizte, hogy ezen lovak nevelését nem pont az elõítéletek fordították-e rossz irányba? Az bizonyos, hogy egyes törzsekbe tartozó lovak szellemileg mozgékonyabbak, és érzékenyebbek, és ennek megfelelõen nehezebben kezelhetõek. Ha ezek a lovak a rosszindulatúság bélyegét hordozzák, akkor esetenként az ember öntudatlanul is bizalmatlanul, egy védekezõ tartást vesz fel velük szemben. Talán pont ezzel irritálva õket idézi elõ a rosszindulatukat. A legtöbb ellenszegülés az embertõl való félelembõl eredeztethetõ, vagy abból, hogy a ló nem érti, hogy az ember mit kíván tõle, illetve abból, hogy a ló gyakran a túl hamar megkövetelt dolgokat még képtelen teljesíteni. A lónak az emberrel való elsõ érintkezésekkor el kell nyerni az emberbe vetett teljes bizalmát, hogy a késõbbiekben megérthesse szándékát. A lovasnak elõször érthetõvé kell tennie lova számára akaratát, hogy a lovat engedelmeségre nevelni, és helyes munkával testileg fejleszteni tudja.De a fiatal ló az elsõ benyomásait nem csak a lovasa viselkedésébõl szerzi meg, hanem a gondozója bánásmódjából is. Nem lehet elégszer a ló helyes tartásának fontosságára rámutatni -- függetlenül attól, hogy fiatal remontáról, vagy kiképzett iskolalóról van szó. A durva vagy oktalan bánásmód az istállóban, a lovat a kiképzéssel szemben kelletlenné teheti. Különösen, ha fiatal, félénk, és nagyon érzékeny lovakról van szó, mint amilyenek a telivérek között találhatóak. A már lovagolt lovaknál is, a legügyesebb lovas eredményeit is hátrányosan befolyásolhatja a rossz bánásmód az istállóban. A ló és gondozója megfigyelése az istállóban, a lovas számára hallatlanul fontos, ha az állattóltökéletes teljesítményt akar megkövetelni.A lovak folyamatos megfigyelése a lovaglás közben és az istállóban azért is fontos, mert így a lovas a fellépõ nehézségekrõl meg tudja ítélni, hogy azok a követelmények túl gyors növelésére, hiányos megértésre, vagy esetleg tényleges engedetlenségre vezethetõek vissza. Olyan lovaknál, akik általában jóindulatúak, az ellenszegülés legtöbbször túlzott követelmények, vagy fájdalmak következménye. Ritkán az engedetlenségé. A legjobb viszonyítási pontot a munka me`nnyiségéhez az a régi szabály adja, mely szerint a lónak ugyanolyan frissen kell az istállóba visszatérnie, mint ahogy azt elhagyta. Ha viszont még órákkal a befejezett munka után is lógó fejjel, fáradtan és bosszúsan áll a boxában,ez a legkomolyabb figyelmeztetés a lovasnak, hogy ezen állapot okát kiderítse.Amikor egy lovas egy fiatal lóval dolgozni kezd, folytonosan szem elõtt kell tartania, hogy a ló a szokásaihoz ragaszkodik, és különösen jó emlékezõtehetséggel rendelkezik. Ezért már rövid idõ után megpróbálja a lovasát a gyakorlatoknál megelõzni. Különösen akkor, ha kényelembõl, vagy átgondolatlanságból ezen gyakorlatokat mindig ugyanazon a helyen és idõben hajtják végre. Már Xenophon is figyelmeztet arra, hogy a gyakorlatokat nem szabad mindig ugyanott végrehajtani, mert ekkor a lovak már nem a lovas segítségeire reagálnak, hanem az adott helyre érve, az ott korábban megkövetelt gyakorlatokat kérés nélkül megcsinálják. [ December 18, 2004, 19:40: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#105 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 november 24. - 13:50

A fiatal lovak kiképzése már az istállóban megkezdõdik, ahol hozzászoknak a megváltozott életkörülményeikhez, és megismertetik õket a kantárral és a nyereggel.Az elsõ kantárat nagyon óvatosan kell feltenni. Nyugtató hangon kell a lóhoz beszélni, és ekép megakadályozni, hogy a ló megijedjen és ezért esetleg a késõbbiekben a kantározásnál problémák lépjenek fel. Az emberi hangot, mint nyugtatót nem lehet elégszer alkalmazni. Amilyen nagy hiba a lovat kiabálással megfélemlíteni, annyira könnyû a lovasnak és a gondozónak a ló bizalmát nyugodt és barátságos hanggal a ló elnyerni.Az istállóban adják a nyerget is a lóra, és szoktatják a lovat a hevederhez. Ennél nagyon figyelni kell arra, hogy a heveder eléggé elõl -- az igazi (nem a lengõ) bordákon -- feküdjön. Kezdetben elégedetteknek kell lennünk azzal is, ha a heveder egészen laza, és a nyerget csak annyira fogja, hogy az a háton elcsúszás nélkül ottmarad. A túl erõsen meghúzott heveder bezártságérzetet okoz a lónak. A fiatal ló ilyenkor megpróbál a heveder nyomásától megszabadúlni. Felfújja magát a heveder meghúzásakor, és nem ritkán odáig fajul a dolog, hogy földhöz is vágja magát, vagy felbukfencezik. Így a ló túl hamar tudatába kerül az erejének, ami arra csábíthatja, hogy megpróbálja magát kivonni az ember akarata alól. Ezért kezdetben, lehetõség szerint el kell kerülni mindenfajta békétlenséget a fiatal lóval.Mielõtt a tényleges munkához hozzákezdhetne a lovas, pontos képet kell alkotnia a lova fejlõdésérõl, és korábbi munkájáról. Ez az információ a kiképzéshez nagyon fontos. Mert a kezdeti stádiumban nagy a különbség az azon lovak által igényelt bánásmód között, akik közvetlenül a ménesbõl jönnek, és korábban semmiféle munkát nem végeztek, és azon remonták között, akikel már valamennyit dolgoztak. Mindkét esetben, a kiképzés kezdeti része különbözõ lesz.A fiatal lipicaiak negyedik életévükben kerülnek a Spanyol Lovasiskolába. A lipicai egy kimondottan késõn érõ fajta, amely csak a hetedik életévében éri el a teljes kifejlettségét. Sokkal késõbb, mint egy telivér. Ezt a kiképzés során nagymértékben figyelembe kell venni, mert a legnagyobb igénybevétel ellenére sem szabad, hogy a lovak egészsége károsodjon. A túl korán, és túl gyorsan munkárafogott lovak élettartama ugyan úgy megrövidül, mint azon embereké, akiket gyermekkorukban túl hamar kezdtek el dolgozni, és így magukat tõl korán elhasználták. A rendszeres iskolázásnak azonban, a legmagasabb követelmények mellett is, nem csak hogy fenn kell tartania hátasló egészségi állapotát, hanem -- mint minden sporttevékenységnél -- az élettartamát ha nem is növelni, de legalábbis nem csökkenteni.A fiatal lipicai a harmadik életévéig a legelõket járja, és a korábbi szokásokkal ellentétben, elõször a Spanyol Lovasiskolában fogják munkára. Korábban a négyéves méneket a méntelepre hajtották, és ott futószárazták. Ez a módszer egyáltalán nem vállt be, mert a méncsikókat minden lehetséges szájproblémára hajlamosította.Az elsõ idõkben, a ménesbõl való megérkezése után, a csõdörcsikót csak vezetgetik, hogy a megváltozott életkörülményekhez való átállást, és az új környezet megszokását elõsegítsék. Ezért az elsõ napokban nem is tesznek rá nyerget. Eztán nyereggel, nagyon finoman meghúzott hevederrel vezetgetik. Ha a mén minden tekintetben megnyugodott, és az új körülményekkel megismerkedett -- ami általában nyolc-tíz napot vesz igénybe -- meg lehet kezdeni a futószárazását.A kiképzés elsõ szakaszában minden lónál -- függetlenül attól, hogy ez rögtön lovas alatt, vagy futószárazással kezdõdik -- azt a célt kell elérni, hogy a lovat az új és szokatlan munkához hozzászoktassuk. Ha ez a munka rögtön lovas alatt kezdõdik, akkor a ló fiatalságát és tapasztalatlanságát szem elõtt kell tartani, és ennek megfelelõ nagyvonalúsággal kell eljárni. Az esetleg fellépõ zavarok felett úgy kell átsiklani, mintha mi se történt volna. A bakolást a túlzott fiatalos jókedv kifejezõdésének kell tekinteni, és ekkor csak arra kell törekedni, hogy a lóról le ne essen az ember. Sose szabad a lovat ezért megbüntetni. [ December 18, 2004, 19:53: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#106 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 november 30. - 17:39

Ha a lovas eléggé tapasztalt -- és csak akkor -- a kezdeti munkát helyes futószárazással jelentõs mértékben meg lehet könnyíteni.A futószáron végzett munka célja a következõ: A ló bizalmának elnyerése, ahhoz szoktatása, hogy alávesse magát a lovas akaratának, valamint a lovat a lovas súlya általi terhelés nélkül egyensúlyba hozni, az ügyességét növelni, és fordulékonnyá tenni. A bizalom elnyerésével a legjobb alapot rakjuk le az engedelmesség elnyeréséhez. Ezen munka alatt kell a lónak egyúttal a lovasok nyelvével -- a segítségekkel -- is megismerkednie.A helyes futószárazás mûvészet. Nem csak abból áll, hogy a lovat, a futószáron tartva, körbefuttatjuk. Az ilyen futószárazás a legjobb esetben is csak egy gépies tevékenység. Épp ezért szükséges elõször a ``futószárazást'' mint fogalmat tisztázni, mielõtt a fiatal ló futószáron végzett munkájának ismertetéséhez hozzáfoghatnánk.A futószárazásnak három típusa van:

    [*]A ló mozgatása a futószáron
    [*]Futószárazás a lovas kiképzése céljából
    [*]Futószárazás a ló kiképzése céljából
    [/list]Az elsõt a tényleges munka elõtti bemelegítésre, pontosabban a különféle merevségek, feszültségek oldására, és a ló megmozgatására használják. Ehhez a kikötõszárat olyan hosszúra kell csatolni, aminél a ló, egy lehetõség szerint nagy köríven nem siet el. Másrészrõl viszont mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a ló a körön vontatottan mozogjon. A cél az, hogy a ló egyenletes léptekkel, mindenfajta feszültségtõl mentesen mozogjon a körön -- hasonlóan a lazító kocogásához egyes könnyûatlétáknak. A futószárazás eme módjához az ügetés a legalkalmasabb jármód.A futószás második módja a lovas kiképzését szolgálja. Alkalmas a lovas ülésének javítására, valamint az irányítás oktatására. A helyes ülés kialakításához a lovat jobban kikötik, és elegánsabb (kadenciásabb) ügetést, kifejezettebb vágtát, valamint tempóváltásokat követelnek meg tõlle -- eme követelmény a lovas növekvõ ügyességével, és a lovaglásbani fejlõdésével összhangban növelhetõ. Nincs semmi értelme a lovast egy olyan lovon kiképezni, aki a furtószáron kifejezéstelenül és vontatottan mozog, mert így az ülése sose lenne olyan stabil, mint amit egy iskolaló mozgása az embertõl megkövetel. Hasonlóképpen kell eljárni, amikor a helyes irányítást tanítjuk a lovasnak. Eme kiképzési módot Niedermayer oberbereiter irányítása alatt különösen gyakran használták a Spanyol Udvari Lovasiskolában. A különbség csak annyi, hogy a kikötõszárakat leszedjük, és az ostort csupán a lovas csizmasegítségeinek megtámogatására használjuk.A futószárazás harmadik módját, a fiatal lovak futószáron történõ kiképzését, mint legfontosabbat részletesen ismertetjük. Pont ekkor követnek el sok olyan hibát, ami a kiképzés késõbbi fázisaiban keményen megbosszulja magát. Nem lehet például elégszer a ló szûkebbnél szûkebb köríven való körbeûzése ellen szólni, merthogy ez nem csak hogy nem vezet semmilyen elõrelépéshez a kiképzésben, hanem a ló különféle testi károsodásainak veszélyét is magában hordozza. [ Január 12, 2005, 17:02: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#107 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 december 4. - 17:47

A futószárazás tesszi le a lovak engedelmességének az alapkövét. Továbbá azon kanyarodáson keresztül, amit a futószár húzásának hatására tennie kell, a ló megtanulja az irányítás alapjait.A futószárazáshoz a ló orzó nélküli csikókantárral, kapicánnal, és nagyon finoman meghúzott hevederrel nyergelve érkezik a lovasiskolába. A kapicánt úgy kell felcsatolni, hogy az orrszíj a arcléc alatt feküdjön, még az orrcsonton, és nem a porcon, amiben az folytatódik. Így a futószár nem lesz túl éles, és a ló légzését sem gátolja. Másrészrõl viszont nem szabad a kapicánt olyan lazán feltenni, hogy az orron ide-oda csúszkáljon és azt kidörzsölje.Az állszíjat, amiben az orrszíj folytatódik, a csikókantár alatt kell becsatolni. De csak annyira, hogy a ló ki tudja nyitni a száját, és a neki nyújtott jutalomfalatot el tudja venni. A kapicán pofaszíját mindig feszesre kell húzni, hogy a pofarész a futószárazásnál a ló külsõ szemét, amit a futószárazó nem láthat, meg ne sértse. Ugyanezért elõnyös a kapicánt úgy beállítani, hogy a pofarész a pofaszíjhoz a szemcsücsök magasságában legyen hozzávarva. A hevedert csak annyira szabad meghúzni, hogy a nyereg el ne csússzon. Csak késõbb, fokozatosan szabad a lovagláshoz szükséges mértékben meghúzni. Mivel a fiatal lovaknál a nyereg a mozgás miatt legtöbbször elõre csúszik, gyakran át kell nyergelni, hogy a helyén maradjon. A kikötõszárat a nyeregre fektetett futószárazóhevederhez, a nyereghez, vagy az elsõ felrántószíjhoz kell csatolni. Így a nyereg elõrecsúszása, ami akkor következik be, ha a kikötõszárat mindhárom felrántószíjhoz hozzácsatoljuk, elkerülhetõ. Ezen kívül a kikötõszárat kezdetben olyan hosszúra kell csatolni, hogy annak a lóra semmi hatása se legyen.Eleinte mindig két ember szükséges a futószárazáshoz. Egy futószárazó és egy ostoros. Késõbb elég egy is.A fiatal lovat a futószárazáshoz használt terület közepére vezetjük, majd a futószárat teljes nyugalomban a kapicán gyûrûjéhez kötjük, és a kikötõszárakat a fent leírt módon becsatoljuk. Eztán az ostoros kivezeti a lovat a jobb kezével -- miközben az ostort a bal kezében tartja -- a körre, bal kézen, mert a tapasztalatok szerint a futószáron való mozgást a ló erre a kézre sokkal hamarabb megtanulja. A futószárat mindig azzal a kézzel kell fogni, amelyikre a ló megy. A másik kézzel -- hogyha ketten futószáraznak -- a futószár végét, máskülönben az ostort fogjuk.A futószáras kör középponját mindig a futószárazó belsõ lába határozza meg. Azaz bal kézen a bal láb. E körül a futószárazónak úgy kell elfordulnia, hogy a vállak vonalának meghosszabbítása a futószárral párhuzamos legyen.Miután a lovat rövid ideig a körön vezette, az ostoros lassan eltávolodik a lótól a futószár mentén. Majd elhelyezkedik a futószárazó mellett, és az ostort a ló felé nézõ kezébe veszi, ami esetünkben a jobb kéz. Ha a ló az ostoros után jön, vagy megáll, akkor teljesen nyugodtan ki kell vezetni. Semmiképpen sem szabad megpróbálni ostorcsapásokkal továbbhajtani. Nagyon gyorsan meg fogja érteni, hogy mit is akarnak tõlle, és elkezd kedvvel a száron menni. A bevezetést lépésben csináljuk. Ha a ló elkezdene nyugodtan ügetni, akkor ezt hagyjuk egy darabig, majd próbáljuk meg fokozatosan visszavenni lépésbe. Ezt elérendõ beszéljünk a lóhoz. Ez megnyugtatja õt, és az ember így elnyeri a bizalmát.Ha a ló már nyugodtan megy a bal kézen, akkor el lehet kezdeni a másik kézen is a munkát.Itt kezdetben általában nehézségekkel találkozunk szembe. Nem csak azért, mert a lovak a balkézen gyorsabban eligazodnak, hanem azért is, mert az ostoros az ostort jobb kézzel könnyedébben és ügyesebben kezeli.A jobb kézen pont ugyanúgy kell eljárni, mint a balon, de a kiképzõnek nem szabad arra vetemednie, hogy a lovat megbüntesse, ha eleinte a jobb kézen nem megy ugyanolyan jól.A futószárazásnál kezdettõl fogva figyelni kell arra, hogy a lovat ne fárasszuk el túlzottan. Csak nagyon fokozatosan szabad az eleddig szokatlan munkába bevezetni, és vigyázni kell arra, hogy a jó hangulata megmaradjon. A körívet, amin a lónak dolgoznia kell, lehetõség szerint nagyra kell hagyni. Sosem szabad túl hosszan ugyanazon a kézen dolgozni. A munka idõtartamát a ló állapotához -- ami a viselkedésébõl kitûnik -- kell igazítani. Ha menõkedvet mutat, akkor hosszabban lehet vele dolgozni. De vigyázni kell azzal, hogy a félelem által elõidézett viselkedést -- például, ha a futószártól való félelme miatt a futószáron rohanni kezd -- ne keverjük össze a jókedvvel. Alapjaiban hibás a lovat addig ügetni, vagy akár vágtázni hagyni, amíg ``kirúgja magát.'' Ekkor a következõ alkalommal a meglévõ félelméhez még hozzájön a megnövekedett követelményekkel szembeni félelme is. Eleinte általában elég az, ha a lovat háromtól öt percig tartó ügetés után felvesszük lépésbe, majd megfelelõ pihenés után ezt a terhelést megismételjük. Így a kifáradás elkerülhetõ, és a jármód frissességét is fenntartjuk.Ebben az idõszakban kell a lovat az ostorral is megismertetni. A lónak nem szabad félnie az ostortól, hogy késõbb az ostorsegítséget felvegye. Ezért az ostort mindig úgy kell megmutatni neki, hogy közben a lovat simogatjuk, veregetjük. Végül a lovat az ostornyéllel is megérintjük, és a far fele simogatjuk. Nem szabad, hogy erre a ló kirugással, vagy a félelem egyéb jegyeivel reagáljon.Az ostor az egy elõrehajtó segítség. Sose szabad a farra, vagy a hátsó lábakra csapni vele. Az csupán a ló kirugását eredményezné. Az ostorsegítséget inkább a hevedernél, azon a helyen kell alkalmazni, ahol késõbb majd a csizmasegítséget fogjuk. Figyelni kell arra, hogy az ostor sose csípje meg a lovat. Az ostorszíjat a saját súlyánál fogva kell a megfelelõ helyre vezetni. Sokszor már annak is elõrehajtó hatása van, ha az ostoros az ostorszíjat a ló mögött leejti, vagy hirtelen a ló felé lép. Sose szabad az ostorral a ló fejére csapni! Attól eltekintve, hogy ezzel a ló szemét kiverhetjük, a lovat ezzel örökké félénkké tehetjük. Ha a ló a futószáron befelé sodródik, akkor az ostornyelet szembe kell vele fordítani -- a hegyével az orra felé. Ezzel a legtöbbször el lehet érni, hogy a futószáron maradjon. Azon, hogy a ló a ``futószáron van'' egy a futószárra történõ egyenletes támaszkodást értünk, ami lehetõvé teszi a futószárazó számára, a kör méretének meghatározását.A futószárazáshoz, az elõbb említetteknek megfelelõen egy lehetõség szerint nagy kört kell választani. Hiszen a ló eddig a legelõn a szabad természetben az egyenes vonalon való mozgáshoz szokott hozzá, ezért egy nagy köríven könnyebb lesz neki a megkövetelt munkát elvégezni. Így kevésbé hajlik az ellenszegülésre, mintha egy szûkebb köríven kellene mozognia, és ezért sokkal jobban meg kéne hajlítania magát.Így megy a ló néhány napig hosszú kikötõszárral -- tulajdonképpen szár nélkül -- a futószáron. A kiképzõ megelégszik azzal, hogy ha a ló nyugodtan megy elõre. Ha ezt a célt elértük, meg lehet kezdeni a kikötõszár fokozatos rövidítését. Ezt csak annyira szabad megrövidíteni, hogy a ló a zablán könnyû támaszkodást találjon. Nem szabad annyira meghúzni, hogy a nyakat természetellenesen összenyomja, mert az a mozgás minõségét károsítaná.A kikötõszár rövidítését a legjobb, ha a futószárazó végzi. Oly módon, hogy elõször a belsõ, majd a külsõ szárat csatolja rövidebbre. Eztán az ostorosnak a lovat elõre kell hajtani, hogy megakadályozza, hogy a rövidre csatolt kikötõszár miatt állva maradjon. Eképpen lehet a felbucskázást a kikötésnél -- ami a kiképzõk ügyetlensége esetén elõfordulhat -- legkönnyebben elkerülni. Ami a kikötõszár hosszát illeti, általában mindkét szárat ugyanolyan hosszúra kell csatolni. Ritka, kivételes esetekben a belsõ szárat -- de sohasem a külsõt -- rövidebbre lehet csatolni. A belsõ szár rövidebbre csatolása azt eredményezi, hogy a ló feje túlzottan befele lesz állítva -- mivel a kikötõszár hatásához még a futószár hatása is hozzáadódik -- és így a hátsó lábak kiesnek. Azon lovaknál, akik hajlamosak a szár ellen menni, a kikötõszárat mélyebbre csatolja az ember. Pontosabban a felrántószíjak és a nyeregtáska alsó vonala közé. Azoknál, akik a fejüket mélyebben hordják, a felrántószíjak fölé, vagy akár az elsõ nyeregtáska rögzítõihez.Általában fiatal lovaknál a kikötõszárat nem szabad túl alacsonyra csatolni, mert ez ha megijednek, könnyen ellenálláshoz, vagy felbucskázáshoz vezethet. A kikötõszárat a zablakarikába a kantárszár fölé kell csatolni. Arra kell törekedni, hogy a ló a támaszkodást kinyújtott nyakkal a mélyben keresse, mert így tudja a legkönnyebben a hátát helyesen domborítani. Semmilyen körülmények között sem szabad a lovat nagyobb összeszedetségre kényszeríteni, mert ez a hát beejtéséhez vezet.Ami a kikötõszár végleges hosszát illeti, csak olyan hosszúra szabad csatolni, hogy a ló azt a fej és nyaktartást fel tudja venni, ami egy iskolalótól elvárható. De ezt a tartást csak fokozatos rövidtéssel lehet elérni a ló hónapokig taró, futószáron történõ kiképzése alatt. Csak igen kivételes esetben érjük el a kikötõszár helyes hosszát a rövidítés helyett lazítással. Olyan lovaknál, amelyek hajlamosak a futószáron elrohanni. Ez esetben a lovat a futószárazás kezdetekor rövidebbre kell kikötni, hogy jobban kontrollban maradjon. Amikor elkezd olyan tempóval menni, amit tõle a kiképzõje megkövetel, ekkor lehet a kikötõszárat a helyes mértékben meglazítani.A futószárazásnál, mint azt már elõbb is hangsúlyoztuk, igen fontos, hogy a ló a futószáron legyen. Azaz egy könnyû, rugalmas támaszkodást vegyen fel. A tapasztalat szerint a ló ugyanakkora támaszkodást fog keresni a kantárszáron is, mint amekkorához a futószáron hozzászokott. Eszerint, ha a futószárat a kiképzéshez ténylegesen használni akarjuk, akkor az nem lehet laza, de nem is lehet túl feszes. Ekkor hasonló módon helyettesíti a futószár a kantárszárat, mint ahogy az ostor a lovas csizmáját. A lónak nem szabad a futószárra dõlnie, hogy csak nehézségek árán lehessen körön tartani, és nem szabad a kört kicsinyítenie, hogy a futószár ne legyen érintkezésben. Ha a ló megpróbál kifelé sodródni a körívrõl, akkor a lovasnak ezt nem szabad folytonos húzással kompenzálnia. Inkább sok apró húzással kell elérni, hogy a ló a körön menjen. Ha befele próbál sodródni, akkor a váll magasságában álló ostorosra hárul a ló köríventartásának feladata.Amikor a ló helyes módon futószárra állt, akkor lehet elkezdeni a futószáron történõ igazi kiképzését. A futószár finom rázásával lehet a lovat valamennyire felvenni, és majd késõbb lerövidíteni. Ha elkezd sietni, akkor finom rázással, vagy a futószár a mozgásiránnyal ellentétes irányú körkörös lengetésével a sietségét valamennyire visszafogjuk, és nyugtató beszéddel lecsillapítjuk. Eme nyugtatáshoz a szavak hanglejtése a fontos. A lovaknak kitûnõ hallásuk van, ami a magas hangokra máshogy reagál, mint a jóindulatú mélyekre. Gyakran egy fiatal lovat már azzal észhez lehet téríteni, ha az ember hangosan rákiált. De más módon is elõsegíti a lovak remek hallása a kiképzést. Haa jármódváltásoknál, a futószárazóhoz való bevezetésnél, stb. mindig ugyanazt a szót használjuk, akkor ezt a ló az emlékezetébe vési.A nyak behajlítása ellen ugyancsak a futószár körkörös lengetésével -- de ez esetben a mozgásirányba, az ostor elõrehajtó segítségével megtámogatva -- védekezhetünk. Ebben az esetben az ostoros inkább a far magasságába helyezkedjék el.A futószáron való kiképzés során a sebességet kezdetben leginkább a lóra kell hagyni, és nem szabad közbeavatkozni -- mindaddig persze, amíg a ló sietni nem kezd, hiszen attól megsérülhet. Ha a ló vágtázni kezd, akkor sem szabad azonnal közbeavatkozni, hanem fokozatosan kell megpróbálni ügetésbe visszavenni. Csak, ha ellenkezésbõl az elõrehajtó segítségek hatására az élénkebb ügetés helyett ismételten vágtázni kezd, akkor kell ebben a jármódban mindaddig elõrehajtani, amíg magától vissza nem esik ügetésbe, és az ellenkezését fel nem adja.A ló tartásával se kell sokat foglalkozni. A lényeg az, hogy a ló a körön való mozgásban megtalálja az egyensúlyát, engedelmessé váljon, és a munkával megerõsödjön. Amikor a kikötõszár fokozatos rövidítése hatására a szárra ál, akkor jön el az ideje a helyes tartás megkövetelésének. A fejet és a nyakat enyhén befele kell állítani. Ezt a tartást a futószárral alkalmas módon való vezetéssel érjük el. A futószárat enyhén meghúzzuk, majd engedjük, miközben a lovat az ostorral elõrehajtjuk, így vezetve rá a helyes tartásra.Ezt a munkát nem szabad túl korán elkezdeni, mert akkor a ló a kényelmetlen tartás elõl a hátsó lábak kiejtésével védekezne, eképp kibújva a törzs meghajlítása alól. Ez egy olyan hiba, amit igen nehéz a futószáron korrigálni. A túl korai elõrehajtásnál a ló hasonló módon a far kiejtésével próbálja meg a hátsó lábak kényelmetlen alálépése, és így a hosszhajlítás alól kivonnia magát.Egy másik hiba is elõfordulhat a túlzott elõrehajtás -- az élénkebb lépésekre való törekvés -- hatására, különösen a lipicaiaknál. A ló elkezd túl gyorsan lépkedni. Így elveszti a szükséges ritmust, és a tempó növelését nem hosszabb, hanem gyorsabb lépésekkel oldja meg. Ebben az esetben átmenetileg le kell mondanunk az elegánsabb lépések megkövetelésérõl, hogy az ügetést elõnytelenül befolyásoló mozgást elkerüljük.Amikor a ló már a száron és a futószáron áll, és a helyes tartást is felvette, akkor jön el az ideje a simulékonyság fejlesztésének tempóváltásokkal való foglalkozáson keresztül. A gyakori váltogatása az ügetésnek és lépésnek nem csak a ló mozgékonyságát növeli, hanem változatossága miatt a ló figyelmét is fentartja, és így a annak esetleges eltompulását is elkerülhetjük. A lépésbõl ügetésbe váltásnál az ostorral elõrehajtunk, és ugyanekkor a szárral egy kicsit visszaveszünk. Hasonló módon járunk el amikor a sebességet akarjuk növelni, és ezért a lovat hosszabb lépésekre biztatjuk.Az elõrehajtó segítséghez -- az ostorhoz -- és a felvevõ segítséghez -- a futószárhoz -- hozzá jön még az emberi hang ügyes használata is. Hamar észre lehet venni, hogy a ló a hangsegítségeket sokkal gyorsabban megérti, mint a többit. A lovasnak mindig minden olyan eszközt fel kell használnia, amin keresztül a ló könnyebben megérti õt.Ha a ló az eddigi munkát, és ezzel az alkalmazott segítségek lényegét felfogta, akkor megérett arra, hogy az elõrehajtó és felvevõ segítségek együttes használatával rávegyük egy összeszedettebb és energetikusabb izommunkára.Ekkor jött el a megfelelõ pillanat a vágtával való foglalkozás elkezdéséhez is -- feltéve, hogy a fiatal ló ezt eddig még nem kínálta fel.A vágtabeugratáshoz a lovat elõször a futószárral egy kicsit beljebbvesszük, majd az ostorral a hevedernél elõrehajtva, a körívre újra kiengedjük. Így a beugrást megkönnyítjük, és a ló mindig a helyes lábra fog vágtázni. A ló beljebbvételének hatására egy nagyobb fokú összeszedettség lép fel, és egyben a beugratást is elõkészítjük. Az elõrehajtás, a futószárral való engedés, és a kör megnövelése hatására a belsõ lábak megkapják az átmenethez szükséges szabadságot. Az érintkezésben lévõ futószár gátolja a belsõ lábak szabadságát, mivel kisebbeket kell lépniük mint a külsõknek, hogy a ló a körön tudjon maradni. Tehát ebben az esetben a futószár megakadájozza, hogy a ló a belsõ lábával nagyobbat lépjen, amire a lónak a vágtázáshoz szüksége van. Ezért fordul az elõ sokszor, hogy a fiatal lovak, habár az nekik kényelmetlenebb, hibásan vágtáznak, ha a futószárazó nem könnyíti meg a fentebb leírt módon a vágtabeugratást. Ha a ló vágtából visszaesik ügetésbe, akkor a beugratást teljesen nyugodtan megismételjük, amíg annnyira meg nem találja az egyensúlyát, hogy képes legyen folyamatosan vágtázni.Már ekkor el lehet kezdeni fokozatosan a tempó rövidítésével, és a hátsó lábak erõsebb aláléptetésével a vágtát a futószáron kifejezettebbé tenni. A vágtát legjobban úgy lehet rövidíteni, hogy az elsõ lábak emelésének pillanatában a lovat a futószár apró meghúzásával valamelyest feligazítjuk, és ezzel a hátsó lábakat erõsebb alálépésre bírjuk. Persze ekkor az ostornak gondoskodnia kell a megfelelõ elõrehajtásról, hogy a ló a vágtából vissza ne essen. Ez egy tipikus példája a segítségek együttmûködésének.A futószárazás végén mindig nagyon kell figyelni arra, hogy a ló nyugodt és tiszta lépésben menjen. Csak eztán szabad a munkát befejezni, és a futószárazóhoz bevezetni. Az ostoros ekkor a lónak helyet engedõ futószárazó mögé áll, amíg a futószárazó a futószár rövidítésével és ``gyere ide'' hívással a lovat magához hívja, megveregeti, kicsatolja a futószárat és a kikötõszárakat, és a lovat az istállóba vezeti. Itt emlékeznénk meg arról is, hogy a futószárazó és az ostoros helyes viselkedésének mindig jól láthatónak kell lennie. Vagyis a futószárnak sose szabad összegubancolódnia, és az ostort mindig úgy kell tartani, hogy azt bármikor elõrehajtó segítségként használni lehessen.A futószáron történõ kiképzés idõtartamát mindig a lovak testi fejlõdéséhez kell igazítani. A hosszabb futószárazás a késõbbi kiképzést mindig pozitívan befolyásolja. A fiatal lipicai méneket legtöbbször két-három hónapig futószárazzák, mielõtt lovas alatt elkezdenének dolgozni. [ Január 12, 2005, 17:28: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#108 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 december 7. - 10:16

Mielõtt a futószáron történõ kiképzést befejeznénk, foglalkoznunk kell a felüléssel is. Eközben feltétlenül el kell kerülni, hogy a ló erejének, és így védekezési lehetõségének tudatára ébredjen -- el kell kerülni, hogy a lovasát ledobja. Ha egy fiatal remontának egyszer sikerült a lovasától megszabadulni, akkor mindig újra meg fogja próbálni a lovasát a földre tenni. Csõdöröknél, a nagyobb erejük miatt -- ami más részrõl a magasiskolához szükséges -- ez a veszély sokkalta nagyobb. Másrészrõl viszont nem szabad a lovast valamiféle erõszakos módszerrel a lóra ráerõszakolni, mert az ilyen lovak idõs korukig a felülésnél problémákat támasztanak. Újra és újra megpróbálják lovasukat ledobni. Kezdetben a lovat -- a megfelelõ futószárazás után -- a következõképpen lehet a lovas súlyához szoktatni: Az ostoros, vagy valaki más segítség, náhányszor a tenyerével a nyeregre csap, hogy a ló ne féljen ha e felõl a terület felõl hangokat hall, vagy ténykedést érez. Eztán kell a lovast a nyeregbe felemelni, ahol elõször is két kezén támaszban marad. Ha ezt a ló egy rövid ideig nyugton tûri, és nem mutatja a félelem jeleit, akkor a lovas átveti a lábát felette, és ráül. Ezeket mind teljes nyugalomban kell végrehajtani. A futószárazó a ló elé áll, és a futószárat feszesen, de nem görcsösen tartja, hogy a lovat ezzel meg ne félemlítse. A futószár rövid húzásaival csak akkor avatkozik közbe, ha a ló kitérni, vagy kihátrálni próbál, esetleg neveletlenkedni kezd. Egyébként nyugtatgatja a lovat beszéddel és a nyak veregetésével. Az ostoros a jobb hátsó lábhoz áll, hogy a kitérést a felülésnél megakadályozza, vagy a hátrálásnál közbeavatkozhasson.Az elsõ felülési gyakorlatok alatt zabot, vagy más finomságot adunk a lónak, hogy megnyugtassuk, és a figyelmét eltereljük. Vigyázni kell viszont akkor, ha a ló az élelem elfogadása után közvetlenül szünetet tart, és feszülten megáll. Gyakran eztán az következik, hogy a ló félelme, vagy beszorítottságérzete miatt felágaskodik és hanyatt vágja magát, vagy bakolni kezd, hogy attól a kellemetlenségtõl megszabaduljon, amit számára a lovas jelent. Ha az elsõ felülési próbálkozások állás közben sikerrel jártak, akkor meg kell ismételni õket lépésben is. Hasonlóan mint állásban, elõször támaszban, majd lovaglóülésben.Ha a ló hozzászokott, hogy a lovast állásban és lépésben nyugodtan a hátán hordja, akkor el lehet kezdeni a rendes felüléshez szoktatni. A legjobb, ha ekkor valaki a jobb kezével megfogja a lovat a pofaszíjnál, és a ballal a jobb kengyelt lenyomva ellentart, abban a pillanatban, amikor a lovas a bal kengyelbe lépve felül. Így a nyereg elcsúszása elkerülhetõ. A felülés elõtt a lovasnak és segítõjének terhelési próbát kell tartani. Azaz, egy megbeszélt jelre egyidõben mindkét kengyelt teljes súlyukkal lenyomni, hogy ellenõrizzék, hogy a ló ez alatt nyugton állva marad-e. Ha a ló a lovas terheléséhez hozzászokott, akkor fel lehet venni a szárakat. Egy darabig még így kell a futószáron dolgozni, mielõtt a lovardában történõ lovagláshoz hozzáfoghatnánk. Eleinte lépésben, kevés ügetéssel fûszerezve dolgozunk, gyakori felvételekkel, hogy a ló a rá nehezedõ súlyt megszokja, és a lovas segtségeit követve engedelmessé válljon. A futószárazó mindaddig támogatja a lovas szármunkáját rövid húzásokkal, amíg a ló a lovas szárhúzásaira egyedül nem reagál. Az ostoros a lovas csizmasegítségeivel összhangban hajtja a lovat elõre -- így érjük el legjobban a csizma iránti bizalmat.Az eképp lefolytatott munkának az az elõnye, hogy az ember a lovat jobban uralja, az esetlegesen fellépõ neveletlenségeket könnyebben meg tudja akadályozni, és így a lovat és a lovast az esetleges sérülésektõl meg tudja megóvni.A fentebb leírt futószáron végzett munka a felületes szemlélõ számára valamelyest hosszúnak, és idõpocséklónak tûnhet. Ámde ez a benyomás teljesen hibás. Nem szabad azt elfelejteni, hogy a lipicaiak a munka kezdetekor, háromésfél-négy évesen még nem teljesen kifejlettek. A késõbbi teljesítõképesség érdekében mindenképpen óvatosan kell õket munkára fogni. Ha ez lovas alatt történne, akkor egy jó ideig a ló mozgatásán kívül semmilyen különösebb elõrehaladás nem történne. Egy tapasztalt kiképzõ által futószárazott csõdör ellenben már ismeri a segítségeket, és annyira meg van erõsödve, hogy a lovas alatt sokkal gyorsabban elõrehalad a kiképzésben. Ugyanezért elõnyös a futószáron végzett elõkészítés minden remonta kiképzésénél. [ Január 13, 2005, 11:48: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#109 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2004 december 11. - 19:57

Miután a fiatal ló a futószárazás hatására megfelelõen felkészült, és a lovast is megszokta, meg lehet kezdeni a szabad lovaglást a lovardában.Ekkor eleinte gyakran elõfordul, hogy a lónak az egyenes mozgással problémái lesznek. Nem tud egyenesen a fal mellett menni, hanem ide-oda kacsázik. Ennek oka abban rejlik, hogy az egyensúlyát a körön az eddigi szisztematikus munka hatására megtalálta, viszont az egyenes mozgás eztán szokatlanul esik neki. Ezen felül közrejátszik ebben még a minden lóban benne lakozó csordaszellem is. A ló sokszor megpróbál a szemközti falnál lévõ társaihoz menni, amit a lovas természetesen meg akar akadályozni. Mivel a lovas segítségei ekkor még nem eléggé hatékonyak, ennek az egyenestõl való eltérülés a következménye. Ez efféle gyerekbetegségek viszont igen hamar elmúlnak.A szabad lovaglás elsõ napjaiban elõnyös, ha a fiatal lovakat egy-egy ember, aki a lovat a belsõ pofaszíjnál fogja, felvezeti, és sorban, egymástól kis távolságra õket elengedi. A legnyugodtabb közülük, vagy egy öregebb ló lesz a vezetõ. A távolságot fokozatosan egyre nagyobbra lehet nyújtani, amíg a lovak a teljes lovardában egyenletesen el nem oszlanak, és ekkor már nem a csordaszellemnek, hanem a lovasuknak engedelmeskednek. A korábbi, futószáron végzett munka hatására ezt néhány nap alatt el lehet érni. Ha egy ló megáll, és nem engedelmeskedik a lovasa elõrehajtásának, akkor megint egy segítõnek kell õt egy kicsit vezetnie. Semmiképpen sem szabad ostorral a továbbhaladásra bírni.Eleinte a lovasnak csak arra kell figyelnie, hogy a ló jókedvvel menjen a fal mellett. A sarkokat lekerekítjük, és az egyik kézrõl a másikra való átmenetet átlóváltással oldjuk meg -- kezdetben ezt is csupán lépésben, és úgy, hogy az átlóban két ló ne találkozzon szembe. Mivel a futószárazásnál az ostor a lovas elõrehajtó segítségeit megtámogatta, ekkor gyakorta szükséges a csizmasegítségeket a pálca használatával megerõsíteni. Mégpedig ebben a stádiumban a pálcának a ló vállára tételével, esetleg a váll finom ütögetésével. Késõbb a pálca a hevedertájékon, közvetlenül a lovas csizmája mögött használatos. A lovasnak mindig nagyon kell arra figyelnie -- függetlenül attól, hogy egy remontát, vagy egy már belovagolt iskolalovat lovagol -- hogy a pálca használatakor ügyetlenségbõl ne húzzon bele a ló szájába. Mert így nem csak hogy a pálcasegítséget hatástalanítja, hanem a lovat félrevezeti, és nyugtalanítja is. A lóval eleinte csak lépésben és ügetésben dolgozunk. Ugyanúgy, ahogy korábban a futószáron, a rövid ügetésszakaszok közé lépésszakaszokat iktatunk, hogy a ló túlhajtását és elfárasztását elkerüljük. Eképp tudjuk friss mozgását megtartani, és a vontatott járást elkerülni.A megfelelõ munkamennyiség meghatározása pont ebben a kiképzési szakaszban a legfontosabb. A túlzott követelmények nem csak hogy igénybeveszik a fiatal, még fejlõdésben lévõ lovak izmait és izületeit, és ezáltal a mozgásukat károsan befolyásolják, hanem könnyen ellenszegüléshez is vezethetnek. Éppen ezért a remontákkal való munkát gondosan felül kell vigyázni. Célszerû õket egy csapatba összefogni, és egy tapasztalt tanár vezetésével kiképezni. Ehhez a munkához érdemes fiatal lovasokat alkalmazni, mert õk könnyebbek, és kevesebbet követelnek a fiatal lovaktól, mint az idõsebbek. Egy tapasztalt lovas már csak unalmában is megpróbál a fiatal lótól többet megkívánni, mint amit annak testi fejlettsége megenged. Ezenkívül a fiatal lovasoknak számára lehetõvé kell tenni, hogy a remonták belovaglásával tapasztalatokat szerezzenek.A lovastanárnak, akinek vállán ekkor a kiképzés felelõssége nyugszik, pontos képet kell alkotnia minden egyes fiatal ló testi, szellemi és személyiségbeli képességérõl. Csak ekkor tudja a követelményeket helyesen felépíteni, és célszerûen növelni. A követelményeket ekkor lényegében a lovak természetadta tehetsége kell hogy szabályozza. A lovakkal való személyreszabott foglalkozás vezet leggyorsabban eredményre. A gyengébb, fáradékonyabb lovakkal -- akiket a vontatott mozgás, és a hátsó patának az elsõ patába való belevágása árul el -- rövidebb ideig, míg az erõsebb, vidámabb lovakkal hosszabb ideig dolgozunk. A lovastanárnak sose szabad elfelejtenie, hogy az erõsnek kinézõ lovaknak is lehetnek testi gyengeségeik. Minden, a ló erejét meghaladó követelmény csökkenti a munkakedvet, és a lónak a lovasba vetett bizalmát. A ló és a lovas közötti teljes bizalom viszont alapvetõ fontosságú az iskolaló kiképzésében. Ezt a bizalmat már fiatal lovaknál is ápolni kell. A ló gyakori megfigyelése a leszállás után, és az istállóban, elmélyíti a ló és a lovas jó viszonyát, és ezen felül a kiképzõ a ló viselkedésébõl fontos következtetéseket vonhat le a megfelelõ munkamennyiséget illetõen.Az egyéni kiképzéshez tartozik, hogy a magát visszafogó lovat jobban elõre-, míg az elviharzásra, vagy elsietésre hajlamosat egyenletes tempóban lovagoljuk, és megnyugtatjuk. A végcél, hogy minden lónál egy kontrollált, egyenletes tempót érjünk el -- az alapkövetelményt minden iskolalóval szemben.A lovak teljes kiképzése során, és így a fiatal lovaknál is, a leglényegesebb az ügetésben végzett munka. Ez a legmegfelelõbb jármód a ló hajlékonnyá és simulékonnyá tételére, a mozgás szabályozottan és ütemesen tartására, valamint a ló engedelmességre nevelésére.A kiképzés e szakaszában eleinte csak könnyen ügetünk. Mindig a külsõ lábra -- azaz a lovas a nyeregben felemelkedik a belsõ hátsó, illetve a külsõ elsõ láb ellökése pillanatában, és a belsõ hátsó láb földretétele pillanatában visszaül. Az ügetés megkezdésekor a lovas az elsõ pár lépést kiüli, és csak akkor kezd hozzá a könnyûügetéshez, amikor a ló már üget. A lépésbe való felvételkor az utolsó lépéseket hasonló módon ki kell ülni.A lovardában való szabad lovaglás elsõ napjaiban lehetõleg hosszú száron kell lovagolni, anélkül persze, hogy a kapcsolatot a ló szájával elveszítenénk. A hosszú száron lovaglást nem szabad félreérteni. Ennek nem szabad ahhoz vezetnie, hogy a ló szár nélkül menjen. Az ilyen munka károsítja az inakat és szallagokat, valamint a tartást, és a testi és szellemi fejlõdést. Ezen felül így az eddig a futószáron elért eredményeket is veszni hagynánk. A lovasnak mindig szem elõtt kell tartania a különbséget a ``hosszú szárral'' és az ``odadobott szárral'' (vagy szár nélküli) lovaglás között.A lekerekített sarkokon való átvezetésnél, vagy a legszükségesebb fordulatoknál eleinte csak egyoldalú szárhúzásokat alkalmazunk: csak a belsõ szárral, a külsõvel való ellentartás nélkül. Amikor a ló már hozzászokott az újfajta munkához, csak akkor szabad elkezdeni a helyes támaszkodásra való neveléssel foglalkozni.Helyes minden olyan fej és nyaktartás, amelyben a ló egy nyugodt támaszkodást vesz fel, jókedvvel hordja a lovas súlyát, és lendületesen képes elõrehaladni. Általában ekkortájt egy mélyen hordott fej és nyak -- amely nincs behajlítva -- sokkal inkább megfelel a követelményeknek, mint egy túl korán feligazított. Ez különösen igaz a gyenge hátú lovakra -- tulajdonképpen a remonták túlnyomó többségére. A fej és a nyak mélyre állításával jelentõsen megkönnyítjük a lónak a háta domborítását, valamint a hátsó lábak alálépését, és ezen keresztül a lovas hordását. Egy hibás feligaztás viszont még a legjobb feléptésû lónak is megnehezíti a hátsó lábak alálépését, és így csökkenti a lendületét és sebességét. Minden olyan tartás, amit a sebesség csökkenése árán érünk el, hibás -- egyúttal bizonyték a lovasmûvészet félreértelmezésére is.A kiképzés kezdetén a fiatal ló a zabla nyomása ellen fog törekedni. Vagy belefekszik a kézbe, vagy pedig a szár ellen megy -- mikoris a felemelt fej hatására a zabla már nem képes a hordászon helyes módon hatást gyakorolni -- vagy pedig a szárhúzás elõl a szár mögé kucorodással próbálja meg kivonni magát. A szár mögött, vagy a szár ellen megy a legtöbb érzékeny szájú ló, akit durva kézzel fognak meg, és ezért a zabla nyomása alól ki akarják vonni magukat. A gyenge hátú és ideges lovak is megpróbálnak a szár ellen menni, és ezen felül a hátukat is beejtik. Az ilyen lovaknál a lovasnak ügyelnie kell arra, hogy a lónak a zablába vetett bizalmát elnyerje. Átmenetileg még akár egy erõsebb támaszkodást is meg lehet ezért engedni nekik. Semmi esetre se szabad viszont a kiképzést továbbfolytatni, mielõtt a hibás támaszkodást kijavítjuk. A támaszkodás javulása és kiteljesedése mindig a kiképzés többi részével összhangban halad. A szárhúzáshoz kapcsolódóan arra kell még emlékeznünk, hogy minden egyoldalú szárhúzás a másik szárral való ellentartás nélkül, csak a ló fejét és nyakát állítja az adott oldalra, valamint átlósan a másik oldali hátsó lábra hat. Ezért a far kiesik azon fordulatoknál, amelyeket csak a belsõ szárral hajtanak végre. Ellenben, ha ugyanennek a szárhúzásnak a másik szárral ellentartunk, akkor a ló teljes oldalára, és különös képpen a húzás oldali hátulsó lábra hatunk, ami ennek az oldalnak az összenyomódását eredményezi. Ezért, mint ahogy azt már korábban említettük, csak a szabad lovaglás elsõ napjaiban szabad a fiatal lovaknál egyoldalú szársegítséget alkalmazni, hogy a lovat eleinte össze ne zavarjuk. Amint viszont a ló a megváltozott munkához valamelyest hozzászokott, a további kiképzés érdekében szigorúan kell figyelnünk arra, hogy mindig -- minden fordulatnál -- a lovat mindkét szárral vezessük.A rövid ügetésszakaszok után a fiatal lovakat pihenés képpen fel kell venni lépésbe. Ebben a jármódban lehetõség szerint hosszú, vagy odaadott szárral lovagoljuk õket. A lovasnak csak arra kell ügyelnie, hogy élénk lépésben menjenek. A korai összeszedés a lépésmunka közben a kiképzés szempontjából a legnagyobb veszély. Ugyanis akkor a lovak könnyen elveszítik a lendületüket, és egy hibás lábsorrendhez szoknak hozzá. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy a lovakat már fiatal korukban élénk lépésre neveljük, és semmiféle lusta, vagy álmos lépést meg ne tûrjünk. Még akkor se, ha azért lovagoljuk csak, hogy a ló kifújja magát.Megesik, hogy a lovak az intenzívebb, õket felizgató munka után, odaadott szárral való lépésnél, mintegy a lovas súlya elõl elsietnek -- egy jelenség, ami akár egy iskolacsõdörnél is felléphet, elõnytelen fényt vetve annak alapkiképzésére. Ez esetben a fiatal lovat nem csak hogy jobban elõre kell hajtani a csizmával, mert különben helytelen lépéshez szokna hozzá, hanem a lovat a lovasnak odatett csizmával, valamelyest elõrevett (könnyített) üléssel meg kell nyugtatnia, miközben a szárakat felveszi. Majd a szárakat megint oda kell adni, de az elsõ sietõs lépésekre megint közbe kell avatkozni. A szárnak a felvételét, és ismételt odaadását addig kell ismételgetni, amíg a ló hosszú száron nyugodt léptekkel nem megy. Ha ezt elérte az ember, akkor lehet az elõrehajtó csizmákat óvatosan egy térnyerõbb lépés elérésére alkalmazni.A fiatal lovak szellemi élénkségének fenntartása végett szembe lovagoljuk õket egymással, majd kitérünk. Ez a gyakorlat nem csak a csordaszellem leküzdésére kiválló, hanem a lovak figyelmét is növeli. [ Január 17, 2005, 13:17: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#110 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2005 január 13. - 14:10

A késõbbiekben lépésben idõnként fordulatokat és nagy kört is lehet lovagolni. A lovat gyakran felvesszük állásba, majd tovább lovagolunk. A felvételeknél arra kell nagyon figyelni, hogy a ló nyugodtan, a négy lábán egyenletesen állva maradjon. Idõvel az állás idejét fokozatosan megnyújtjuk, hogy a ló hozzászokjon ahhoz, hogy a lovas súlyát az állás nyugalmában is jókedvvel viselje. Hasonlóképpen kell a lovasnak arra ügyelnie, hogy a ló a felülés után addig állva maradjon, míg az elindulásra meg nem kérik. Semmi sem kényelmetlenebb a lónak és a lovasnak, valamint a ló nevelését tekintve károsabb, mint az, ha a ló a felülés után idegesen elcsászkál. Természetesen a fiatal lovaknál a felülés utáni nyugodt állás idejét csak fokozatosan szabad növelni. A legjobb nevelési mód a nyugodt állásra az, hogy a lovat a napi munka végén helyesen, négy lábra megállítjuk, és a lovas csak akkor száll le, ha a ló már egy ideig nyugodtan állt. Ekkor a ló a leszállást jutalomként értelmezi, és rövid idõ alatt hozzászokik ahhoz, hogy e jutalomra várva nyugton állvamaradjon. Amint a fiatal lovak jókedvvel elõremennek, és a fal mellett, valamint a fordulatokban a lovasok által magukat vezetni hagyják, eljött az egyenesre igazításnak az ideje. Minden fiatal, és méginkább minden hiányosan átlovagolt idõsebb lónál megállapítható, hogy a hátulsó lábak nem pontosan az elülsõk nyomába lépnek, hanem valamelyest beljebb vannak állítva. Más szóval, a ló hibásan jár. Ennek részben az az oka, hogy a lovak elõl keskenyebbek mint hátul. Ezért, ha a ló külsõ oldala a fallal párhuzamos, akkor a hátsó lábaknak az elsõknél beljebb kell lenniük.Azzal, hogy a ló a vállával a falat követi, kivonja magát némileg a lovas kontrollja alól, és nehezebben hagyja magát elfordítani. Ezen felül -- és ez a mérvadó -- a ló így kivonja magát a csánk hajlítása alól, és ezzel gátolja a hátsó lábaknak az egyensúly elérése és a megerõsödés szempontjából oly fontos tornáztatását. Az egyenesre igazított lónál a hátgerincnek a fallal párhuzamosnak kell lennie. Ennek megfelelõen, a váll távolsága a faltól nagyobb lesz, mint a faré. Ebbõl következik a lovak egyenesreigazításának a módja is: A ló elejét a ló hátuljára állítjuk. Azaz a ló vállát annyira bevesszük, hogy a hátsó lábak ne az elsõk mellé lépjenek, hanem azoknak a nyomaiba. Amikor a ló hátulja az elejét ily módon követi -- vagyis a ló egyenesen megy -- csak akkor lehetséges a hátsó lábakat a teherviselésbe jobban bevonni, és ezzel a teljes egyensúlyt elérni.Az elsõ lábak bevételét a faltól mindig csak mindkét szárral, elõrehajtó csizmasegítséggel támogatva szabad megpróbálni. Az elõrehajtó csizmasegítség nélküli szárhúzással a lovat a tempó lassítására biztatnánk. Ezzel a gyakorlat tulajdonképpen értelmét vesztené. Egy ló csak akkor lehet egyenesre igazított, ha õ eme javítás után változatlanul egyenletes mozgásban marad. Nagyon kell arra vigyázni, hogy a lovas a melsõ lábakat ne a belsõ szárral -- a külsõ ellenhatása nélkül -- próbálja meg bevenni. Mert így ugyan egy fokozottabb állítás elérhetõ, egyenesre igazítás viszont nem.Ha a ló a vállával a falat követve magát a belsõ szár hatása alól kivonja, akkor igen elõnyös a faltól-falig gyakorlat alkalmazása. Miután a rövid fal utáni sarkon áthaladtunk, a lóval egyenes vonalon a pálya közepére megyünk, ott átállítjuk, és egyenes vonalon visszamegyünk vele a hosszú falhoz, úgy, hogy a sarkot kényelmesen be tudjuk venni. Ez a gyakorlat növeli a ló engedelmességét, és a legjobb ellenszer a fal követésének rögzülése ellen.Az iskolaló helyes kiképzésének alapja, hogy a hátsó lábakat bevonjuk a teher hordásába, és ne csak a tolóerejüket használjuk. Ha egy hátsó láb ugyanannyi terhet viselnie, mint a vele átlósan szemben lévõ elülsõ láb -- abban a pillanatban, hogy a vele egy oldalon lévõ elülsõ láb a földrõl ellökõdik -- akkor ennek a melsõ lábnak a nyomába, körülbelül a ló súlypontja alá kell lépnie. Egy ló csak akkor képes az egyensúlyban való helyes mozgásra, ha a hátsó lábak a velük azonos oldali elsõ láb nyomába lépnek. Egy átlagos felépítésû lónál ez általában nem okoz komolyabb nehézséget. Azon lovaknak amelyeknek gyengébb, hajlott hátuk, vagy gyengébb hátsó lábuk van, jelentõsen nehezebben megy az alálépés. Ezen okokat a kiképzésnél messzemenõleg figyelembe kell venni. A lovasnak teljes mértékig tisztában kell azzal lennie, hogy hogyan könnyítheti meg az ilyen lovaknak e cél elérését.Mint azt már korábban is említettük, a fiatal lovak belovaglásánál általában igen elõnyös, ha eleinte hagyjuk, hogy a ló a zablát a mélyben keresse, és az így elért támaszkodásból fokozatosan megyünk át a helyes tartásban. Gyenge hátú, vagy gyenge hátsólábú lovaknál méginkább így kell eljárnunk, hogy az alálépést megkönnyítsük, és a félreértett és korai feligazítással a helyes munkát meg ne nehezítsük, vagy tegyük akár lehetetlenné. Azon lovak, amelyeket jobban feligazítanak, mint ami a kiképzési fokuknak és a testfelépítésüknek megfelel, a lovasnak a kimaradó hátsó lábat bevonni próbáló csizmasegítségeire elrohanással, vagy ellenszegüléssel válaszolnak. Már ebben a kiképzési szakaszban is figyelembe kell venni a lovak testfelépítését. Már a legjegyszerûbb követelményeknél is, hogy sose kérjünk a lótól olyat, amit az nem képes teljesíteni. Ekkor a feligazítára még gondolni is korai, nem hogy azt megkövetelni.Amint a lovak eddigi munkája lépésben és ügetésben valamelyest megszilárdult -- de semmiképpen sem elõbb -- el lehet kezdeni a vágtával foglalkozni. Eleinte csak ügetésbõl kezdünk vágtázni, mert az a ló számára könnyebb. A beugratáshoz kezdetben a nagy kört, vagy a sarkokat használjuk, mert így a lónak a helyes vágtát jelentõsen megkönnyítjük. Elõnyös a rövid fal elõtti sarkot választani, mert ha elsõre nem sikerült vágtába kerülni, akkor a rövid fal végén újra próbálkozhatunk.A kiképzésnek ebben a szakaszában a vágtához a lovat ügetésben mindkét csizmával addig hajtjuk elõre, amíg az a fordulat hatására vágtába nem vált. A belsõ váll ütögetése a pálcával, és ezzel egyidejû nyelvcsettintés is támogathatja a csizmát amikor a lovat vágtára biztatjuk. A nyelvcsettintés különösen hasznos segítség marad aztán is, amikor a pálcát már nem használjuk. Ha a ló vágtázni kezd, a teljes lovardában megyünk vele körbe, mert a nagy körön való vágtázás a fiatal remontáknak még túl fárasztó. Arra kell még odafigyelni, hogy a lovas a vágtát idõben abbahagyja, még mielõtt a ló elfáradna, és magától visszaesne ügetésbe.Ha a remonta a vágtát rossz lábon kezdi, akkor nyugton kell hagyni vágtázni néhány vágtaugrásig, mielõtt felvennénk ügetésbe, hogy újra beugrassuk. Semmiképpen sem szabad a hibásan vágtázni kezdõ fiatal lovat azonnal felvenni, mert ennek nyugtalanság, zavar, majd végül düh lenne a következménye. Többek között itt rejlik a különbség egy fiatal lóval és egy teljesen kiképzett iskolalóval való bánásmód között, akit hibás vágta esetén azonnal fel kell venni.Ha a fiatal ló a vágta helyett gyors ügetésben elsiet, akkor nem szabad ebbõl vágtába biztatni. Inkább fel kell venni, és megnyugtatni, mielõtt a vágtabeugratás segítségeit újra adnánk neki.Mivel vágtában a belsõ és külsõ lábak terhelése sokkal inkább különbözik egymástól, mint ügetésben, a lovasnak nagyon kell arra figyelnie, hogy a fiatal ló vágtában mindkét kézre egyformán legyen kiképzezve. Erre azért kell különös gondot fordítani, mert túl gyakran elõfordul, hogy a lovas a lóval csak azon az oldalon dolgozik, amelyiken az a vágtát szívesebben felkínálja. Ez az egyoldalúság viszont a kiképzés során komoly nehézségekhez vezethet.A további kiképzés csupán az egyensúly és ügyesség javítására, valamint a nagyobb engedelmesség és a lovas iránti megnövekedett figyelem elérésére szolgál.A tempó egyenletessége és a lépések ütemessége mutatja legjobban a lovak egyensúlyát. Habár a tökéletes egyensúlyt, és így eme követleményeknek a beteljesedését, csak késõbb érjük el, már a fiatal lovak elsõ kiképzési évében figyelni kell arra, hogy a ló szabályos tempóhoz, és élénk lépésekhez szokjon. Ezért csak rövid munkaszakaszokkal szabad vele dolgozni, hogy el ne fáradjon.Az egyenletes tempó eléréséhez is egyedileg kell a lovakkal eljárni. Az alapelvnek pedig feltétlenül az elõrelovaglásnak kell lennie.Ezt viszont nem szabad félreérteni. Az elõrelovaglás nem azt jelenti, hogy a ló gyors, kontrolálatlan lépésekkel elsiet, hanem azt, hogy nyugodt és egyenletes tempóban térnyerõ mozgással halad. Ezért szükséges a flegmatikus, lustaságra hajlamos lovakat idõnként csizmával és pálcával biztatni, hogy az elõre törekvésüket felkeltsük. Elõbb viszont bizton meg kell állapítani, hogy ezen lovak tényleg lusták-e, vagy pedig csak gyengék. Az utóbbi esetben a lovasnak igen rövid munkaszakaszokkal kell megelégednie, hogy a lovat a túlzott követelményekkel el ne csüggessze. Nem lehet elégszer mondani, hogy a legnagyobb hiba amit a lovas elkövethet, az az, ha a lovától többet követel, mint amit az, az aktuális testi, vagy szellemi állapotában nyújtani tud.Vannak olyan lovak is, amelyek hajlamosak sietõs léptekkel mozogni. Ezeknél hiba lenne a mozgást elõrehajtó segítséggel próbálni javítani, hiszen így csak azt érnénk el, hogy a lépteiket még jobban felgyorsítsák, és így a mozgás a teljes figyelmüket lefoglalná. Csak nyugtatással lehet elérni, hogy az ilyen lovak ez egyensúlyukat megtalálják, és eztán lehet megpróbálni óvatos elõrehajtó segítségekkel a térnyerõ lépéseket elérni.A léptek kívánt ütemessége a növekvõ ügyességgel magától beáll. Ezt ebben a kiképzési szakaszban még csak megalapozni lehet, és majd késõbb, a teljesen kiképzett iskolalónál érjük el. Ennek kapcsán ismételten véssük az eszünkbe, hogy a remontától a gyakorlatoknál nem szabad tökéletességet elvárni. Erre a lovasnak egyébként a fiatal ló teljes kiképzése alatt emlékeznie kell. A tökéletesség az a teljesen kiképzett iskolaló számára van fenntartva, hasonlóan, mint ahogy a balettáncos is csak évek kemény munkájával tudja mozgását tökélyre fejleszteni.Ezzel lényegében a ló kiképzésének elsõ évének végére is értünk -- egy olyan kiképzésnek, amely a bizalom megszerzésén és az engedelmességre való nevelésen túl a testi erõsödést és fejlõdést, valamint a simulékonyság, ügyesség, és kitartás fejlesztését tûzi ki célul. A kiképzési szakasz látható eredménye az, hogy a ló megtanul egyenesre igazítva elõre menni. Ha az ember ezekhez az irányelvekhez ragaszkodik, akkor az idomító lovaglás fõ célja, a tiszta és helyes mozgásra való nevelés sosem szenved csorbát. A lovasnak mindig szem elõtt kell tartania azt, hogy a helyes idomítás nem abban csúcsosodik ki, ha a ló a magasiskola majd minden figuráját rövidített jármódokban kedvvel végrehajtja, de az alapjármódokat hanyagul végzi. A klasszikus iskola megköveteli, hogy a nehéz gyakorlatok hatására a természettõl adott jármódok ne csak hogy megfelelõ szinten maradjanak, hanem a ló erõsödésével megfelelõképpen fejlõdjenek is. Eszerint feltétlenül szükséges már fiatal remontáknál is figyelni a helyes mozgás megtartására és javítására.Ezen felül sose szabad arról megfeletkezni, hogy a fiatal korban belopódzó hibák, még akkor is, ha csak neveletlenkedésrõl van szó, túl könnyen szokásokká vállhatnak. Az embernek is nehéz a rossz szokásait levetkõznie. Hát még a lónak az õ természetével. Az ilyen, nem teljesen kigyomlált hibák még egy iskolalónál is, különösen a nehéz gyakorlatok közben, idõnként feltûnnek. Ez a megfigyelés aláhúzza a gondos alapkiképzés fontosságát -- egy jól befektetett tõkéét, amely folyamatosan kamatozni fog.A lipicai csõdörök kiképzésének elsõ éve megfelel a von Hoblein õméltósága által a magasiskola elsõ lovaglási módjának nevezett lovaglási módnak, azaz ``Lovaglás a ló lehetõ legtermészetesebb tartása mellett, egyenes vonalon.''Ez az alapkiképzés minden hátaslónak jót tesz, és lovaglás Guérini`ere által kitûzött fõ céljához vezet: ``Egy olyan hátsaslovat nyerni, amely nyugodt, ügyes, engedelmes, és e miatt a mozgása kellemes, és a lovasa számára kényelmes.''Még egy másik eredmény is megfigyelhetõ az itt leírt kiképzés hatására: A ló a helyes mozgatás hatására mind kinézetében, mind mozgásában szépül. Pont ugyanúgy, ahogy a megfelelõ tornáztatás az emberi testet is megszépít. Ha ez a megszépülés észrevehetõ -- leginkább a ló izomzatának kifejezettebbé vállása által -- az a lovas számára a legjobb bizonyíték a munkája helyességére. Ez egy már több mint kétezer éve fennálló megfigyelés. Már Xenophon is azt mondta, hogy a helyes kiképzés által a lovak sokkal szebbé vállhatnak. Csúnyábbak viszont sose lesznek. Ehhez szeretném még hozzáfûzni, hogy a ló csúnyulása ezen, vagy késõbbi munka hatására, egyértelmû bizonyítéka a hibásan végrehajtott idomítókiképzésnek. [ Január 18, 2005, 14:23: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#111 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2005 január 20. - 20:17

Hogy nem zsibbadnak el az ujjaid...

#112 Bogár

Bogár

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.400 hozzászólás

Közzétéve 2005 január 23. - 9:32

Sziasztok!Ahol tarom a lovam, ott fõleg lipicaiakkal foglalkoznak. Már régóta fényképezem õket, [url="http://"http://kep.tar.hu/szilvi_lovai/27679368#2"]itt[/url] van róluk egy pár kép! Nekem most [url="http://"http://kep.tar.hu/szilvi_lovai/27679368/10580537#2"]ez[/url] a mén tetszik a legjobban, [url="http://"http://kep.tar.hu/szilvi_lovai/27679368/10580536#2"]Tangó[/url]. Õ egy állami mén.Bogár

#113 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2005 január 26. - 14:25

Miert? Nem tetszik?Majd azt nezd meg, ha nekikezdek a masodik evnek. Az sokkal hosszabb Posted Image

#114 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2005 január 26. - 18:24

idézet:
Eredeti szerzõ: ImRe: Miert? Nem tetszik? [/QUOTE]Nem mondtam ilyet, csak elég hosszú folyamat lehet (kivéve ha tudsz gyorsgépelni)Bocs az offért

#115 ImRe

ImRe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.250 hozzászólás

Közzétéve 2005 január 28. - 16:14

[url="http://"http://www.paci.hu/cgi-bin/lovas/paciforum/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic;f=1;t=000790;p=7"]Olvasstatok?[/url] :eek: [ Január 28, 2005, 15:15: Az üzenetet átszerkesztette: ImRe ]

#116 francialaci

francialaci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 791 hozzászólás

Közzétéve 2005 február 3. - 18:06

Üdv! Nekem isvan egy almásderes lipicai félvérem, csuudaszép! Nagyon inteligens. Hát pár év és teljessen kifekul. De így is csodaszép! Nem különösebben idomított, de nagyon készsédes, igy közel a 10-hez is kivállóan idomítható, szinte mindent megtesz! tongue.gif

#117 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2005 február 5. - 17:13

Azt mondják hogy a lipicaiak nagyon hosszú életûek, néha még a 30at is megérik, úgyhogy ne mond hogy öreg a 10 éves ló.

#118 francialaci

francialaci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 791 hozzászólás

Közzétéve 2005 február 9. - 23:35

Ha nekem celoztad, tudom, hogy hosszú életüek, de nem mondtam, hogy öreg, igaz néha használom ezt a kifejezést, mivel van egy csikóm is, ezért néha öregezem! Remélem sokáig elél nálam is!

#119 Liza

Liza

    Csikó

  • Fórumtag
  • 648 hozzászólás

Közzétéve 2005 február 10. - 7:30

Neked céloztam, csak egy kicsit furán hangzott ezért megjegyeztem, hogy hosszú életûek.

#120 Panni

Panni

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.191 hozzászólás

Közzétéve 2005 február 10. - 10:13

Imre!Gratula a fordításhoz, nagyon jó!!!!!Tényleg nagy munka lehet, de nagyon örülök, hogy vagy ilyen önfeláldozó.... Posted Image Ki is nyomtathatom, vagy fenntartod a jogot...? Posted Image