karórágó ló
#1
Közzétéve 2004 június 10. - 22:59
#2
Közzétéve 2004 június 10. - 23:06
idézet:
Eredeti szerzõ: Porfelhõ:Valaki, valahol kért, hogy lehetõség szerint kicsit részletesebben is ismertessem a karórágás (s egyáltalán, az ezzel rokon abnormális viselkedésmódok) okait. Nem tudom, ki volt, de hogy jön egy sörrel, az tutifix. Tömény négy oldalt kellett vasárnap hajnalban begépelnem emiatt. Ugyanakkor meg, ha szerzõi jogi pert is akasztanak a nyakamba, hat sörrel jön az a valaki, aki az alábbiakra kíváncsi volt.A forrás: Stephen Budiansky: The Nature of Horses. Exploring Equine Evolution, Intelligence, and Behavior copyright@by Stephen Budiansky.Abnormális viselkedés és evolúcióBecslések szerint a lovak kb. 15 százalékánál fordulnak elõ a tartással kapcsolatos, többé-kevésbé abnormális viselkedésformák. E kellemetlen szokások nagy része ismétlõdõ, sztereotip rituálé. A ló elõre-hátra ingatja magát, szüntelenül fel-alá járkál az istállóban, abnormális mennyiségû vizet iszik meg egyszerre, ismételten beleharap a saját lágyékába vagy lábába, rágja a jászolt vagy a karókat – ez utóbbi esetben behajlított nyakkal, metszõfogaival harapdálja a deszkákat vagy más kemény anyagokat, és közben bizony levegõt nyelhet.Az idegrendszert érintõ sérülések vagy betegségek minden állatnál elõidézhetnek abnormális viselkedést, de a lovak rossz szokásai oly gyakoriak, és oly világos és konzisztens mintákat mutatnak, hogy az egy minden lóban meglévõ, mélyebb mechanizmusra utal.Ebbõl pedig az következik, hogy ezeknek az abnormális viselkedésmódoknak a gyökerét valamilyen evolúciós fejleményben kell keresnünk. Nem valószínû, hogy önmagukban adaptív jellegûek lennének, hiszen egyik sem járul hozzá a ló túléléséhez, sõt legtöbbjük kifejezetten ártalmas. Az önmagukat harapdáló lovak néha súlyosan megsebesülnek, a karórágók pedig annyira elkoptathatják metszõfogaikat, hogy többé nem tudnak legelni.Az evolúció azonban az átlagra játszik. Nem létezik olyan tulajdonság vagy jellemvonás, amely az állat életében elõforduló összes körülmény között elõsegítené az alkalmazkodást. Az immunrendszer például, amely a fertõzésektõl véd bennünket, sokunknál pollenallergiát alakít ki. Mindent mérlegelve azonban az allergia nem is olyan nagy ár azért, hogy így nem halunk bele minden közönséges náthába. A lovak rossz szokásai ugyanilyen módon valamilyen adaptív viselkedési mechanizmus nem szándékos mellékhatásai lehetnek.És erre utalnak a legújabb vizsgálatok eredményei is. A lovak rossz szokásaiban az a legfeltûnõbb mozzanat, hogy ezek mind eltúlzott formái az állat bizonyos alapvetõ, ösztönös és feltételezhetõen jól bejáratott motorikus tevékenységformáinak – például az evésnek, a mozgásnak és a gondozgatásnak. Egy sor hasonló emberi rendellenesség (hiperaktivitás, rögeszmés-kényszeres viselkedésformák, Tourette-szindróma stb.) esetében kiderítették, hogy bizonyos idegpályákon, melyeken az agy szignálokat küld a testnek, abnormálisan nagy a forgalom. Ezeken az idegpályákon a dopaminé a fõszerep, vagyis azé a kémiai üzenetvivõé (neuro-transzmitteré), amely bizonyos sejteket bekapcsol, ha hozzáér a sejtfelszín egy speciális receptorához.Az élénkítõ hatású drogok, mint például az amfetaminok („speed”), hasonló módon annak köszönhetik hatásukat, hogy képesek fokozott dopaminkibocsátást elõidézni az agyban. Azok a kísérletek, amelyben embereknek és különféle állatoknak nagy mennyiségû stimuláns drogokat adtak, pontosan ugyanilyen ismétlõdõ, sztereotip viselkedésformákat produkáltak. A macskák szüntelen mozgásban vannak, jobbra-balra tekingetve és szaglászva. A majmok egymást szekálják. A patkányok a ketrec rácsait rágcsálják. Az emberek, igen érdekes módon, mechanikusan és kényszeresen ismételgetve tárgyakat rendezgetnek és rakosgatnak. A nõk újra és újra kiborítják majd visszapakolják kézitáskájuk tartalmát. A dopaminpályák túlzott ingerlése a különbözõ fajoknál olyan eltúlzott viselkedésformát vált ki, amelyek bizonyos értelemben mindegyikük alapviselkedésére jellemzõ.Más kísérletek kimutatták, hogy az olyan narkotikumok, mint a morfin, hasonló hatást idéznek elõ vagy úgy, hogy fokozzák az agyban a dopaminkibocsátást, vagy pedig úgy, hogy fokozzák a dopaminreceptorok érzékenységét. Ez vezette rá az állatorvos Nicholas Dodmant és kollégáit annak a kérdésnek a megfogalmazására, hogy a rossz szokások sztereotip viselkedésformáit vajon nem azok a természetes, ópiumszerû vegyületek, az enkefalinok és endorfinok váltják-e ki, amelyeket a test maga állít elõ különösen a stresszes ingerekre adott reakcióként. Dodman eredményei ezek után semmiféle meglepetést nem okoztak: hét karórágó lónak a narkotikumok kibocsátását blokkoló injekciót adtak be, mire a rágások gyakorisága a percenkénti néhányról (maximálisan 15-rõl) 20 percen belül nullára csökkent. Néhány esetben az injekció hatása napokig is megmaradt. Egy súlyosan öncsonkító ménnel végzett kísérlet hasonló eredményt hozott: az állat a narkotikumblokkoló injekció elõtt egy négyórás periódusban 69-szer ütötte meg magát, az injekció után viszont ugyanennyi idõ alatt csak 4-szerda A szervezetnek természet adta képessége, hogy a stresszre endorfinkibocsátással reagáljon, ezek a természetes opioidok pedig stimulálják a dopamin-idegpályát. Ennek a környezethez való alkalmazkodás szempontjából van jelentõsége. A szabad természetben a stressz általában „küzdj vagy fuss” típusú reakciókat követel meg. Ilyenkor értelmes megoldás az alapvetõen motorikus ösztön aktiválása (a dopamin révén) és a fájdalomtûrés fokozása (közvetlenül opioidokkal). Ismeretes a harcoló katonáknak vagy a pályán küzdõ futballistáknak az a képessége, hogy komoly sérüléseikrõl is meg tudnak feledkezni – a jelenség jó példája annak, hogy milyen hatást érnek el a stresszre adott válaszként felszabadított természetes opioidok. Az egész rendszert valószínûleg egy veleszületett visszajelzõ mechanizmus tartja egyensúlyban. Az evés, a járkálás, a gondozgatás és a többi alapvetõ tevékenységforma az agy úgynevezett örömközpontjára hat, amely aztán endorfinok kibocsátásával "jutalmazza" ezeket a fontos tevékenységformákat. Természetes környezetükben a Przewalski-lovak a nap 24 órájának több mint a felét legelészéssel töltik, majdnem 10 százalékát pedig járkálással és szaladgálással. Ha egy ló meg van fosztva ezektõl a lehetõségektõl (mert istállóban tarták, abrakkoncentrátumokkal etetik és naponta alig egy órára engedik ki), akkor beindulhat egy káros öngerjesztõ folyamat. A stressz aktiválja a sztereotip mozgásformákat, amelyek stimulálják az endorfinkibocsátást, az pedig tovább stimulálja a sztereotip viselkedést. Ezzel párhuzamosan az endorfinok fájdalomcsillapító hatása hozzászoktatja a lovat az öncsonkító viselkedés által okozott fájdalmakhoz vagy a nyakizmok állandó megfeszüléséhez a karórágás közben, s így a körforgás szépen fennmaradhat.Persze az is igaz, hogy hasonló körülmények között tartott lovak ezreinél sohasem jelennek meg ezek az abnormális viselkedésformák, úgyhogy egyedül a stressz nem lehet magyarázat mindenre. A rossz szokásokat illetõen vannak már bizonyítékok például a hajlam genetikai öröklõdésére is. Dodman szerint az ilyesmire hajlamos lovaknál valószínûleg eleve alacsony az endorfinszint, s az állatok épp e szint emelése érdekében kezdenek azokkal a különös dolgokkal foglalkozni, hogy a végén aztán „endorfin-narkósok” legyenek.Ebbõl a vizsgálatból ugyanakkor az is kiderül, hogy a szabad természetben esetenként elõforduló stressz kezelésére kifejlõdött mechanizmus könnyen vezethet nemkívánatos reakciókhoz a nagyon különbözõ környezethez alkalmazkodott, de mesterséges bezártságban tartott állatoknál. A legtöbb ló képes elviselni mindazt, aminek az ember kiteszi – és ez igazán bámulatos bizonyítéka a ló alkalmazkodóképességének és tanulékonyságának. [/QUOTE]
#3
Közzétéve 2004 június 11. - 0:26
#4
Közzétéve 2004 június 11. - 1:07
#5
Közzétéve 2004 június 11. - 8:15
#6
Közzétéve 2004 június 11. - 10:10
#7
Közzétéve 2004 június 11. - 11:50
#8
Közzétéve 2004 június 11. - 21:53
#9
Közzétéve 2004 június 11. - 22:21
#10
Közzétéve 2004 június 13. - 19:03
#11
Közzétéve 2004 június 13. - 22:06
#12
Közzétéve 2004 június 13. - 22:48
#13
Közzétéve 2004 szeptember 1. - 13:04
#14
Közzétéve 2004 szeptember 16. - 15:34
#15
Közzétéve 2004 november 20. - 17:03
#16
Közzétéve 2004 november 20. - 17:32
#17
Közzétéve 2004 november 22. - 16:11
#18
Közzétéve 2004 december 18. - 19:26
#19
Közzétéve 2004 december 22. - 23:16
#20
Közzétéve 2005 január 6. - 21:01
#21
Közzétéve 2005 január 6. - 21:16
#22
Közzétéve 2005 január 6. - 21:32
#23
Közzétéve 2005 január 27. - 10:46
#24
Közzétéve 2005 január 27. - 11:07
idézet:
Szeretnék olyan terápiát, javaslatot kapni, ami "lóbarát módszerekkel", ha hosszú idõt is igényel, de eredményes, és segít a pacimnak... [/QUOTE]Barátkozz meg a gondolattal, hogy ilyen, nagyon kicsi a valószínûsége, hogy megváltozzon.Most sokan azt gondolják mennyire rossz indulatú vagyok, pedig NEM.
#25
Közzétéve 2005 január 30. - 22:14
#26
Közzétéve 2005 január 31. - 11:11
#27
Közzétéve 2005 január 31. - 16:15
#28
Közzétéve 2005 február 20. - 22:25
#29
Közzétéve 2005 február 20. - 23:18
#30
Közzétéve 2005 február 21. - 13:35
#31
Közzétéve 2005 augusztus 14. - 13:41
#32
Közzétéve 2005 augusztus 14. - 14:19
#33
Közzétéve 2005 augusztus 14. - 15:12
#34
Közzétéve 2005 augusztus 14. - 15:15
#35
Közzétéve 2005 augusztus 14. - 15:15
#36
Közzétéve 2005 augusztus 19. - 12:36
#37
Közzétéve 2005 augusztus 19. - 12:47
#38
Közzétéve 2005 augusztus 19. - 18:16
#39
Közzétéve 2005 augusztus 19. - 19:16
Szia megnézted már aa nevét? legyszi nézd meg, nálunk a lovasboltba ilyen nem kaphato. Csak mert ugy sajnálom miatta szegyént. Nem akarom hogy elkopjon a foga, vagy vmi baja lenne, szoval jo lenne ha vki tudna adni vmi tutti tippet. KoszikeAz árára már sajnos nem emlékszem, de ha szétnézel a lovasboltok honlapjain, akkor biztos megtalálod. Ma ha megyek megnézem mi a neve, márkája, és holnap leírom ide!
#40
Közzétéve 2005 augusztus 19. - 20:56
Edited by Shába, 2005 augusztus 20. - 22:43.