2021 válasz a témához

[Jucuus]

Hümm... Ez igen szomorú Smoft, viszont valahogy áttudom érezni, pedig ebben a pillanatban épp a fáradtságon kívül nincs semmi bajom. De a múlt, a múlt az fáj, és a sebek, amik onnan vannak... Bár mennyire régiek, valahogy még is rá akadnak... Az emberek galádok, legyen a családod, vagy barátok... Néha csak hisszük, holgy õk, õk barátok...

[Ramirez]

483. Csak egy pohár Amint a bort kiinnád Olyan most üres pohárnak lennem; Minden ízzel teli, Még éppen nedves falú, hûs Benne hordva ott van Az összes édes emlék; Ahogy kezedbõl hullanék alá, Olyan most lebegni a végtelenben, Elmélázni az oktalan dühön, Várni a békítõ, robbanó ölelést, S vékony testem szilánkjain Látni még a múlt elszökõ cseppjeit. 2008. június 2. 484. Megtisztulás Eleven húsommal ordítom, Létezésem erejével szakítom szét, A múlt mérgezett porhüvelyét. Temetni itatom testemmel fel, Tüdõmmel lélegzem be mélyen, Hogy marja testem végleg át. Söpörje sörtével zsigerig, Acél késsel vájja csontomig, Lánggal írtsa még rejtezõ sellõdalát. Haljon el a kén ízû ragyogás, Ne fájjon a hamis üveg csillogás, Hordja el szélszárnyú madaram hamvadó porhviharát. 2008. június 26.

[Porfelhõ]

Végre! A sok szatyvadt rigmus után ez az elsõ - két - király dolog tõled. A többit égesd el.

[Méz]

2. Gergelics László: "ÓDA MÓTSING ANNA BÁJAIHOZ (1968) Rengõ húsnak szörnyû halma, Hozzád szólok, Mótsing Anna! Bájaid oly felkiáltók, nem csoda, ha felkiáltok: Ej, a szentjit, minõ formák! Nem szenvedtek soha tornát! Testedzés nem koptathatta, háj borítja, mint a vatta, izom alig van alatta! Kétoldalt a dicsõ fülek, bús kallantyúk, úgy fityegnek! Homlokod, mint keskeny vonás, ám mögötte jó mély tudás rejlik: oly mély, mint egy vén kút, oly sötét is! Mint gyalogút, olyan gyepes, rögös, szikkadt; gondolat itt nincs, kitikkadt, csak pár méla álmot ringat. Homlokod alatt a szemek, két drágakõ: gipsz és cement. Fényük olyan, mint egy zsáké, mit eláztatott a bólé! Orrod kecses, pici krumpli, rózsás orcád nem oly dundi, mint egy kilenc akós hordó; ajkad nem festéktõl bordó, mégis szép szót ritkán hordó! Nyakad szép, mint a rozmáré, lapockád kis orrszarvúé; hóhér örül ily szép nyaknak, kannibál ily húsos vállnak! Lábad modern, vagyis ferde, szõrrel nagyon nincs kiverve, talpad csonttal van keverve: sok bütyök nõtt rajta szerte; talpadon alig van serte! Vállad s lábad zárta térrész oly impozáns, mint egy terasz! Széles formák lomhán lógva, fél láthatárt eltakarva, részletezve nem is írom, mely azt gyõzné, nincs oly irón! Befejezem hát ez ódát, nem mondok több bókot én Rád, nincs is oly szó, amely jól vág, s kifejezi bájod, formád!!! "

[forkissima]

ha rossz verseket akartok, itt van pár igazi képzavaros borzalom http://hodmezo.vasar...tif/index.shtml

[Jucuus]

Hegyen jártam, s Mesevilágot láttam! Völgybe néztem, Életem újra éltem. Ott maradtam… Nem találom helyemet… Szerelmes lettem, s Életem újra értékeltem… Nyomot hagyott bennem. Haza tértem, még is Otthont cseréltem. A Hargitán éltem, s A lelkem, nem értem… Segíts kérlek! Had leljem meg jelenemet! Megcsókolt a Hegy, s Eljegyezett… Ígéretet tett, Õ Mindig szeret… 2008-08-13

[Bokorugró]

RESZKET A BOKOR, MERT...
Eszébe jutottam. :o

[Kiki]

Álmomban Álmomban szerelmes voltam, Felhõk felett szárnyaltam, Boldog életrõl álmodtam, Semmit soha nem bántam. Itt ülök bezárva, Szabadságtõl megfosztva, Édesemtõl eltiltva, Lovamtõl elzárva. Csak az álmai maradtak, A napok csak haladnak. Valaki…….. Egyszer találkoztam valakivel, És hatott rám valamivel, Egy perc neki elég volt És bennem minden össze omolt Mindenem oda adtam volna érte, Szemeivel ezt mind egyre kérte. Szerelmemet nem szivvel mérte, Amim volt mindenem elvette. Eltelt egy év és nem láttam, De már nem hiányoltam Sebeimet nem fájlalmat Ám szivem mélyén vártam,,,,,,,,,,,,,,,, A sors közbe szolt, az ujra látás fájdalmas volt.............

[Kiki]

Kedves Tut!Köszönöm,igyekeztem,,,,,bár most nincs ihletem,,,,de hátha lesz uj amit irok! a tied viszont nagyon szép!tetszikXD

[Babszem]

Õsz



Nincs olyan puha,

Nincs olyan szép,

Finoman húzott

És lelket nyúzott

Színben pompás

Tisztán csodás

Alkotórész.

Apró mozaik csupán

Az év kirakója

S a legkülönösebb

Tisztább darab,

Mert komor

Sötét a dala

Mind a lelkeknek

Kiknek nem simítja,

Arcát az õ õszinte keze.

Mint az õszinte anya,

Óvva figyel.

Meg se rezzen,

Lelkedre reagál

Benned él csupán

A szeretet maga.

Mint az õszinte

Csodás õsz maga.

Csak figyelned se,

Értened se kell.

Hagyd, csak engedd

Közel, közel

Igazán közel,

Hogy dolgát tegye

S lelkedet kifeszítse

S legyen az, tiszta

Újra, õszinte.

Így int õ magához

Lelkedet színnel,

S nem pompával vonja,

Mázolja össze.

Csak csodákkal,

Gondolatokkal,

Önmagaddal

Õszre fonja.



2008-10-02

[Kiki]

ÉrzésI Itt ülök, Hallgatom a csend szavát. Álmodok? Egy magányom a barát. Fázom, Hideg borzongás fut végig a hátamon, Nem a test, hanem a szív vacog fájón, Szívemben az elvesztett barátot várom. Mondták: ”az idõ majd a sebeket begyógyítja!” De az idõ csak egyre kínozva fájdítja, Saját lélek önnönmagát szánja, Szív a napot egyre jobban bánja. Soha senkit nem kívántam úgy, mint õt! Soha senkit nem bántottam, úgy, mint õt! Soha senkit nem küldtem el, úgy, mint õt! Soha senkit nem szerettem, úgy, mint õt… ÉrzésII Hiány mardossa testemet, Úgy érzem, mint benneteket! Fájdalomként emlékezek, A lónak vajon van lelke? Szabadban eggyé váltunk, Szelek szárnyán száguldottunk, Szabadságért vágtatunk, Egy volt a közös fájdalmunk. Mindig ott volt, némán hallgatott, Nem kérdezett, csak rám nézett, Egybõl tudta, mit tegyen, Hogy mindent elfeledtessen…….. Többé nem láthatom, nem nézhetem, Örökre elfeledhetem, itt él bennem Minden este vele álmodom, Csak ez maradt belõle emlékként fájjon…!!!!!

Edited by mustang40, 2008 október 11. - 2:22.

[Kiki]

Köszönöm! ........hmmmmmm Félelem, Szivem nézem, Bánatot látok, Csak szerelmet várok. Szeretet, Bajt elfeledtet, Mindig csak õt kivántam, Sok éjjel-nappalom rászántam. Bizalom, Most támaszom, Soha nem bánom, Bár most fájdalom. Hitetlenség, Azt mondja békesség, Ez ellen nem lehet tenni, Vigyázzva,meg lehet ezzel lenni. Õ, Bizott bennem,(õ) Azt elmondta nekem, Halva meghasadt a szivem. Én, Miért én? miért mindig én? nem birom, bánatom? De el Kinek sirhatom? Kell:szeretnem,kiállnom,védenem Reménysugár halovány, Bánatom a magány.

[lilith]

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezõn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, -- Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt õz elszökell. Nem ront be az, aki betér . . . Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen õgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! Aki "slattyog", miért nem "lófrál"? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármû robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki "beslisszol", elinal, Nem "battyog" az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, õdöng, csavarog, Lõdörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, -- Elárulja kósza nesz - Itt kóvályog, itt ténfereg. . . Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet. . .!

[Babszem]

Zavaros.. (így sikerült) Egy pillanat is elég, hogy megálmodd, úgy hogy még nem is tudod, csak megszületik, hogy létezzen, s mikor eljön az ideje ne csak szenvedélyt lobbantson fel, hanem életet fordítson fel. Amiért Õ született, egy élet is kevés, hogy elég legyen. Lelked szabaddá varázsolja Szíved rabságba zárja. Az elmét szinte leláncolja. Mindened odadobnád, de semmid sem marad! Csak utad lesz, s az végtelen, Mert szárnyas angyalok lépteid nyomát zárják, ha nehéz is, de bársony puha szívvel menj végig az úton, hogy a végén szeretve üdvözöljenek maguk közt. Csak azt nem tudhatod, hogy a lelkedben született szenvedély, vagy a lelked élt ezért az életért. Vagy volt-e az élet, a lélek és a szenvedély egyért? Ezekért a szemekért?

[Kiki]

Találkozás Négy napja azt fejtegettem, Érdemes-e lovakért léteznem, Akkor valamit épp kerestem, Amit régen elvesztettem. Igen,de megláttam õt, Ott állt mozdulatlan,sõt Egy pillanat elég volt, ez mindenél több volt. Szemében tûz égett, bizalmatlanság fénylett, Még lelkében seb égett, Egy pillanat alatt megértett. Két sebzett szív találkozott, E kettõ sokban hasonlitott, Mindketten magányosak, A világbõl kitaszitottak. A ló sebzett és sértett volt, A lány bátor és megértõ volt, A kanca elfogadta a lányt, A lány megtalálta a társt. Rövid idõt boldogan töltötték, A lovaglást egyútt élvezték. A ló csak szeretettre vágyott, A lány mindent adhatott. A lány sírva borult a nyakába, A kanca fejét hajtotta a vállára, A lány zokogott az elválás pillanatában, A kanca csak fejét fúrta a lány vállába. Mindaketten tudták, Az idõt múlni hagyták, De a bucsú hamar eljött, Most már menni kölött. A kanca csak szeretett éhes volt, A lány pedig csak megértõ volt, Ám ez a néhány nap mindent változtatott, A lánynak és kancának új élet célt adott. Ez eyg versike egy csodálatos találkozásrõl,lehet,hogy kicsit összevisszagásnak tûnik elsõ olvasásra,de aki már átélt azt a pillanatott,amikor elsõ pillantásra megértett egy lovat,tudni fogja mirõl van szó_!!!!!

[Jucc]

Nagy kedvencem : Tóth Árpád: Lóverseny-dal Egy gondolat bánt engemet: Lóverseny nélkül halni meg! Elhervadni lassan, mint a remény, Hogy olcsón kapok fiakkert oda én, Elfogyni lassan, mint öt koronád, Amíg kijuthatsz a nagy poron át, Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek pálya, min hat ló fut keresztül, Vagy úrlovas, akit tövestül Lóhátról a tribünön ülõ hölgyre Egy nagyszabású nyaktörés dönt le, Legyek tribünhöz kent kovász, Legyek bús, falnak ment lovász, Mit bánom én, csak urason Kint lehessek a Nyulason! Ha majd a vasárnapi nép Nyüzsög, s a versenytérre lép Pirosló arccal s piros toalettben, És az ajkakról e szent jelszó rebben: Tippet a népnek! S ha majd kilépnek A tribünre az eleven grófok, S viszont fejünkbe ezer tüzes srófot Srófol a nap, S a sok szalmakalap Virít sárgán, mint jó földben a búza, És feltûnést kelt a nõknek blúza S egyebe, Oh, a szívemet akkor vegye be Ostromával a lóversenyi láz! Vigyázz! Rohanj, bár a bordád kitör, A totalizatõr Vár, S már Indul az iram a starttól, Bár alig látod dr. Schwarztól, Aki elibed könyököl, De egy káromlást kinyögöl, S mire ennek kifejezést adtál, Úttesteken át Fújó paripád Lemarad, amelyikre fogadtál! És jön az este, A villamoson szorul az ember teste, Tyúkszemeden áll három kövér hentes, Viszont a kocsi levegõtõl mentes, És szólasz: A frász törje ki nyersen, Ahol csak van még egy lóverseny, A fészkes fene egye meg! S aztán mélabúsan teszed hozzá: Jövõre megint kimegyek!

[Gabo]

S aztán mélabúsan teszed hozzá:
Jövõre megint kimegyek!

Egy újabb évig nem is vót píze kõteni, mehetett is haza kõteni (verset)!

[Foltoscsikó]

No Rest for the Horse There's a union for teamster and waiter, There's a union for cabman and cook, There's a union for hobo and preacher, And one for detective and crook. There's a union for blacksmith and painter, There is one for the printer, of course; But where would you go in this realm of woe, To discover a guild for the horse? He can't make a murmur in protest, Though they strain him both up and down hill, Or force him to work twenty hours At the whim of some drunken brute's will. Look back at our struggle for freedom— Trace our present day's strength to its source, And you'll find that man's pathway to glory, Is strewn with the bones of the horse. The mule is a fool under fire; The horse, although frightened, stands true, And he'd charge into hell without flinching 'Twixt the knees of the trooper he knew. When the troopers grow old they are pensioned, Or a berth or a home for them found; When a horse is worn out they condemn him, And sell him for nothing a pound. Just think, the old pet of some trooper Once curried and rubbed twice a day, Now drags some damned ragpicker's wagon, With curses and blows for his pay. I once knew a grand king of racers, The best of a cup-wining strain; They ruined his knees on a hurdle, For his rider's hat covered no brain. I met him again, four years later, On his side at the foot of a hill, With two savages kicking his ribs, And doing their work with a will. I stroked the once velvety muzzle, I murmured the old name again, He once filled my purse with gold dollars; And this day I bought him for ten. His present address is "Sweet Pastures," He has nothing to do but eat, Or loaf in the shade on the green, velvet grass, And dream of the horses he beat. Now, a dog—well, a dog has a limit; After standing for all that's his due, He'll pack up his duds some dark evening, And shine out for scenes which are new. But a horse, once he's used to his leather, Is much like the old-fashioned wife; He may not be proud of his bargain, But still he'll be faithful through life. And I envy the merciful teamster Who can stand at the bar and say: "Kind Lord, with the justice I dealt my horse, Judge Thou my soul today." (népköltészet) Szabadfordítás: Nem Nyugodhat a Ló Szervezet védi a hordárt, a pincért, Van egy a szakácsnak, taxisnak, Szervezet a hobónak, az ájtatos papnak, A csalónak, a nyomozói praxisnak. Szervezet óvja a kovácsot, festõt, És nyomdászról is essen szó De hová a búfenébe menjen ,mondd, Ha szakszervezet kell, egy ló? Hol tegyen panaszt a védelmében Ha az ostor fel-le hajtja? Vagy húsz órát gürcöl egyvégtében Mert egy részeg úgy akarja? Fordulj csak vissza a dicsõ múltra, Mit elértünk, honnan ered? Bizony, barátom, a glória útján Az útkövek lótetemek. Az öszvér, ha tüzet lát eszét veszti, De a ló retteg, s áll sorfalat Pokolra megy egy gondolat nélkül A jól ismert zsoldos alatt. A katona kivénhed, nyugdíjba megy, Otthonba, priccsre kerül, Kiszolgált hátasán meg túladnak, a Pénz sokszor fel se merül. Gondold meg, a vén csatamén! Kit kefe napjában kétszer is ért, Trágyakocsit húz egy átkozott farmon, Átkokért, ütlegekért. Ismertem régen egy klasszis formát, Kupanyerõk csikaját, Tönkrefutotta a lábát,mert egyszer Ráraktak egy ostobát. Újra megláttam négy évvel késõbb Hágta egy domb tetejét, Néhány vadállat a bordáit rúgta. Õ húzta nekik az ekét. Egykor bársonyos orrát megsimogattam, Súgtam a régi nevét, Temérdek dollárhoz juttatott régen, Most elvittem tíz penny- ért. Mostani címe „ A Zöld Legelõ” Dolga csak az, hogy egyen, Csintalan álma a tenger füvön Újra az élre vigyen. A kutya is olykor nehezen tûr, ha A mostoha munka nehéz, Osszepakolja a brancsot egy éjjel És új horizont fele néz. Nemúgy a ló ha a dolgát szokta, Mint mikor asszony akad: Meglehet, rosszabb az üzlet a vártnál, De holtáig híve marad. Irigylem hát azt a jó fuvarost Ki szól, érezvén közelét: „Uram, a lelkemet úgy ítéld ma, Ahogy én ítéltem lovamét.”

Edited by Foltoscsikó, 2009 március 18. - 16:34.

[tötõ Zsó]

:yeah: rohadtjól fordítasz

[Jucc]

mûfordító a lelkem ;) (Meg még egy csomó más is az adatlapja alapján! Tök szemétség az élettõl, hogy vannak olyan emberek, akik több dologban is profik, más meg semmiben. irigykedõsszmájli)

[Foltoscsikó]

Ugyan. Ez ezermesterekkel az a baj, hogy mindenhez hozzá tudnak szólni egy kicsit, de semmit sem csinálnak igazán jól.

[Babszem]

:kocc: Nekem is nagyon bejött a fordítás! Hol vagy te még az ezermestertől..

Edited by Babszem, 2009 március 21. - 20:42.

[Ramirez]

Lehet, h elcsépelt, de túl aktuális... Tiszta Szívvel Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsõm, se szemfedõm, se csókom, se szeretõm. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztendõm hatalom, húsz esztendõm eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fû terem gyönyörûszép szívemen.

[Babszem]

Ez csak valami, nem is vers, csak úgy leült itt minden, legalább nem sokan olvassák.. Az égben és a vele összeérõ földben van a válaszunk,hogy kik vagyunk. Mi ketten a világ vagyunk, egy külön, csodás univerzumban. Összefonódva a mindenséggel, mikor önmagam csak egy fél vagyok és a másik felem alattam vár. Mert Õ már tudja, nagyon rég és arra vár, hogy ez a számára egyszerû és természetes gondolat elsuhanjon, ahogy a fák és a csillagok. Amikor már a szívben vannak a gondolatok.

[Jucuus]

Régen alkottam már bármilyen maradandót. Most megteszem, bár nem friss a termés, egészen pontosan januári. Még csak az érzés sem igaz most, ami kiváltotta, csak gondoltam, ennyi idõ távlatában már elmúlt, és lehet, és nem fáj. Kicsit rosszacska szerintem. Címe változatlanul nincs. Remélem azért tetszeni fog nektek. 1. Magányba futó lélek, Nem törõdik senkijével. Egyszer sem akar önzõ lenni, Lelketlen világ rabja lenni. Tündéreket légycsapóval, Álmokat, meg nagy lapáttal, Szemétdombra hajította, Légycsapóval elhajtotta. Önzõ lett a lelke mélyén Nem érte el vágyát, Beletörõdött hát ismét… Véget ért egy álom kiskép. Adott helyette õ másnak Lelkesítõ hangos szót! Hangot adott bánatának, S jóindulat mögé bújt… Mit szán neki a sors? Mit tesz vele az élet? Mikor jõ el az õ ideje? S mikor lát fényt végre? Hol õ él, már hideg van, Jó idõben is borús az ég, De álmai olykor Napot csalnak! Oly messze vannak még… Barátját szereti, ezért Barlangjába húzódott… Láthatatlannak lenni, talán Eddig is jó volt… Lehet, hogy õ nincs is itt, vagy Csak kevesen látják, Nincsenek neki szárnyai, hogy Angyalnak se lássák… Õ már nem kér mást, Csak nyugalmat, Leküzdött akadályokat, Hisz már csak az okozza Boldogságomat!.. 2009.01.26.

[Kistáltos]

Tóth Krisztina: Letölthetõ csengõhangok I. Ez a világ egy mélygarázs, sose tudod, hogy merre állsz. Az elsõ óra ingyenes, utána fizetsz. Így megy ez. II. Kiraktalak a szívemben a képernyõre, és az összes ikonom eltûnt tõle. Nézlek egymagam - közben vívódom. Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom! III. Megvan az, amit szednék, csak az adagolást nem értem. Kockázatok és mellék- hatások a tekintetében. IV. Ez a világ egy huzatos metró. Befelé sem jó, kifelé sem jó....

[Kistáltos]

Nagyon rákaptam a verses oldalakra. Itt is egy: Elrontottam? Szívemet gúzsba kötve, Féltõn ölel át, Fájón kegyetlen, Sápadt félhomály. Szürke fényû nappalok, Fájdalmas éjszakák, Szívemben ott honol, A néma pusztaság. Magam alkotta Furcsa képletek, Miket agyam egyedül Oldani képtelen. Pusztító parázs Lassacskán felemészt, Mégis, szemedbe nézve, Minden szó oly nehéz. Büntet az éjszaka, A nap nélküli nyár, Gyermeki bûnömért, Mert néma volt a szám. Meghaltak az álmok, Nincs már vissza út, A kellõ pillanat, Múlt ködébe hullt. Szeretlek, suttogom, Félek nincs kinek, Dobog e bolond szív, De nem tudom minek? Bien László

[DanielSan]

Cseresznyevirágok

Hulló cseresznyevirágok
Takarjátok be fáradt testemet
Had szenderüljek illatos, hosszú álomba véletek
Simítsátok el szívem vízén,
Amit összefodroztak a csalódott évek
Had tükrözõdjék benne arcod még egyszer
Ha a mélyére nézek

Széllel perdülõ cseresznyevirágok
Táncot lejtetek a fényben, majd tovább álltok…
A pillanat elmúlik
És már nem jön többé vissza az a Tavasz
Csak amennyit észreveszel,
Végül csak annyid marad

Ha egyszer meglátod tiszta pillantásom,
Majd egy finom szellõ mellém sodor
… Viszlát, valahol, valamikor…

[Porfelhõ]

Barátom kisfia hozta valahonnan, talán az oviból - nem tudom.

Locsolóvers

Azt is tudják, ki vagyok,
azt is tudják, mért jöttem.
Adják ide, hadd menjek!

[Jucuus]

Az este tovább tartott, mint éjfél, a dátum azért mai. Lefekvés elõtt, hogy jobban aludjak. Aludni kéne össze bújva, Karunkat összefonva, Élni kéne álmok közt, Álmodni kén vágyak közt. Aludni kéne álmodni, Lelkemet elkárhozni, Szeretve kéne szeretni, Érzéseket megtenni. Ma szeretve fogok álmodni, Nem karodban elaludni, De arról fogok álmodni, A hajnal veled fog érkezni. Ma szeretve fogsz álmodni, Nem karomban elaludni, Vágyakat együtt megtenni, Fogadalmunk megszegni. Szeretve fogsz szeretni, Boldogan fogsz ébredni, Letett lélekkel éltetni, Összebújva ébredni. 2009.10.13

[Kiki]

Réges-rég Menekültem valakitõl réges-rég Messzire,idegen tájra Lelkem háborgott még, De újra kezdtem. Idõvel fájdalmam csendesült, Senki hozzám közel nem került, Már-már boldognak hittem, Az életem. Nap sütött a kék égen, Õ csak nézett rám félénken, Boldogan ültem oldalán, Megcsókolt. Jó barátnak hittem, Ki meghallgatott mindig, Felebarátként szerettem, Eddig. Õszinte vággyal, Ölelõ karjába zárt, Szívem felé kitárt, Boldogsággal. Szenvedélyes éjszakák, Együtt töltött napok, Boldog percek,órák, Fájó emlékek. Ettõl több nem jutott, Ez mind elmúlott. Ábránd A lassan leszálló szürkületben, Csak a felkelõ Hold dereng, Sok szikrázó csillag a sötétben, Sok kis lámpásként az égen,feszeng. Az ablakomból bámulom,ez egy álom, A sziporkázásuk,csillogásuk,az éjben Már lassan elér az álom,bánom, Nem nézhetem tovább õket a Fényben.

[ruffryder]

Én nem igazán szeretem a verseket, iskolai irodalmat majdnem utáltam, viszont van egy-kettö, amit elég jónak találtam. Az egyik az, amit most ode beraktam. A csillag születik müsorban(amiröl megvan a véleményem, pontosabban a zsüriröl )ök adták elö megzenésítve
Asszem a másik, amire emlékszem, hogy tetszett még az József Attila Nagyon fáj c. verse.


Csonka vers

Kezdtem ezt a verset én
tavaly május elején,
idén lett csak készen,
idén sem egészen.

Címe az volt Életem
S kihúztam mert félszegen
Sántikált a címe,
Minden lába ríme.

Újra kezdtem s ezalatt
fél esztendõ leszaladt,
De az égre nézve
Alig vettem észre:

Az égen egy felhõ szállt.
S az a felhõ nem is szállt.
Lebegett vagy állt tán.
Mint egy õr várt rám.

Azt a felhõt néztem én
Míg e forgó év felém
Csak lehullott onnan
Mint katona holtan.

Ismét kezdtem.
Háború lett a címe,
Száz sorú volt az elsõ versszak
jajgatott mint vert had.

Jajj mit is kerestem itt
Katonák holt testeit
Bûverõ terelte
lépteimet erre.

Kutattam a tárva-tárt
messze hajló láthatárt.
Föllelem reméltem nyitját
Minek éltem?

Életemmel kezdtem el,
Háborúban vesztem el.
Én másról akartam
Szólani e dalban.

Másról én de nem lehet
Valaki nem engedett
Tán a ma lepergõ
Oszló testû felhõ.


ja... Hollós Korvin Lajos írta.

[Bokorugró]

FÉLIG CSÓKOLT CSÓK Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, Ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tûz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap. Ady Endre

[Bokorugró]

Én reszketek egyedül elkárhozni, Magammal vinném beteg lelkedet... De végzetünkkel mindhiába küzdünk: Nekünk együtt még halni sem lehet!... Ady Endre

[Ramirez]

Fejünk felett szuvas Turul Nem álmodok nyitott szemmel, Nem élhetek lezárt szemmel; Hazudhatnék csak magamnak, Kívánhatnám hazudjanak mind nekem: - neked fájna csak, kedvesem! Törött karral kézen állnak, Sebzett szívbõl vért adnának; Szeretném ha itt tudnálak, Két karoddal átfognál és védenél: - erõt adó szép szemekkel kísérnél! De fejünk felett szuvas Turul, Lábunkra már béklyó szorul; Ketté vágja éltünk s lelkünk, Nem marad már becsületünk ha kell kenyér: - nem kell már itt igaz tenyér… … s a szívnek már csak átlõtt végsõ lucskos dobbanását várja a gyászoló Duna csúcsos mészkõ csipkéibe bújt összes hóhér. 2009. december 2.

[Ramirez]

Üresen gyönyörû Üresen gyönyörû, Üresen gyönyörû, Rubint vér a szívben, Kristály a gondolat; Éles kés a léptem, Nem remeg a kéz, Nem dagad az ér sem, Lehullott az érem: Üresen gyönyörû, Mert minden elveszett, Már nem kell keresni, Felitta a fény; Nem is volt sosem. 2010.02.03.