5625 válasz a témához

[Porfelhõ]

BevezetésTeljesen öncélú topic ez. Nenyújjonhozzá senki! Meg neszójjon be! Megkülönbenis. Igyekszem, hogy ne szóljon semmirõl. Megméghogy létjoga se legyen. Csak néha megöntözöm, hogy cseperedjen. Csöpörödjön. Nekem. Nököm nõ nagyra a szöntöm. És büszke leszek rá, hogy az enyém. És ha valaki beszól miatta, Huxley ovónéni kiosztja, hogy a szemöldökfa adja a másikat. Bocs: szömöldökfa. A hét végén ugyanis Silveradoban jártam, s váltottam néhány szót egy helyi jellegzetességgel. Sanchoval, de majd mesélek...

[Porfelhõ]

Szó nincs átokról Azt mondja Sancho, hogy régen volt az, amikor Capuccino rúgott. És ebben a pillanatban csattant a kis csacsi patája Sancho pocakján. - He! kinyomom a szömöd, he! - erre a csatakiáltásra ébredt Bazs vasárnap reggel Silveradon, én pedig, fuldokolva a nevetéstõl, eltûntem az istálló mögött.Komisz reggel volt. Fájt mindenem. Pontosabban (csak mert megengedett): a seggem. Ripityára törte a nyereg elõzõ nap. Kicsi volt tudniilik. Az elsõ két vágtaugrásnál elöntötte a vér az alsógatyámat, farmert, chapset. Kikönnyítve lovagoltam tovább, nem okozott gondot. Késõbb megállapítottam, hogy az Unicumnak helyi érzéstelenítõ hatása van, ami fokozható, ha a Somodi tanyánál megállván arra törekszünk, hogy elegyítsük a keserû italt némi pilseni típusú sörféleséggel. Szóval Silveradon jártunk.Szombaton érkeztünk, s amire kettõt pislogtam, hangos lövöldözés közepette bevágtázott a tanyaudvarra a két kölyök: Sheriff és Idegen, illetve Hamiskártyás, aki a felügyeletet gyakorolta fölöttük. Lepattantak a lóról, s máris sürgettek minden útjukban álló teremtést, hogy nyergeljünk hamar, mire várunk, iziben lovat váltanak legyünk kész, mit totojázunk, nyakunkon az este (volt délután két óra, na mindegy...), s így tovább.Legnagyobb örömömre Silverado szépségdíjasán, a három éves ménen, Szenyoron indultam útnak. Izgága, nagy dumás, sárga, kendersörényû arab, jó cimbora, sokat beszélgettem vele útközben. Bazs Totemen ült, Meggyes Lidércen, Idegen Karimon, a szófukar Hamiskártyás Ciscon, Sheriff pedig Rodeon. Hatan voltunk, mint majdnem a gonoszok. Illetve heten, jut eszembe: Zooey kutya is velünk tartott, igaz, õ gyalogszerrel.Sheriff nyavalygásaitól eltérõen, Silverado nem elátkozott hely. Temperamentumos, erõtõl duzzadóak a lovak, akikrõl könnyebb lepotyogni, mint a higgadtabb jószágokról, de ezen kívül egy fia átkot nem találtam Silveradon és környékén. Éppen ellenkezõleg: irigyelni lehet érte Sheriffet. Elsõsorban a terek miatt. Végeláthatatlan, gyönyörû tájak állnak ennek az embernek a rendelkezésére, akkor, annyit és ott lovagolhat, amikor, amennyit és ahol csak akar. (Ha tudna, persze, de ez más lapra tartozik.) Amikor arra lovagol az ember, a szeme kikerekedik, orrlyuka kitágul, remeg a gyomra, s ha megkérdik, hogy érzi magát, annyit tud kinyögni bambán, hogy gyönyörûségesen, mert más nem jut az eszébe. Vágtáztunk ugaron, kószáltunk lovat lepõ nádasban, fölkaptattunk dûnéken, mászattunk árkot, változatos és pompás utakon haladtunk. Hazafelé Sheriff elvált tõlünk, másfelé akadt dolga, elvágtázott hát. Darabig még hallani lehetett Rodeo patadobogását, de aztán elült az is. Mi lassú, lomha ütemben haladtunk, amikor Meggyesnek szemet szúrt, hogy Zooey kutya (aki gyalogszerrel közlekedett, már említettem volt) - eltûnt. Talán Sheriff után ment? Már fordítottuk is a lovakat, s lóhalálában téptünk Sheriff után. Sem õt, sem Zooeyt nem találtuk. Lovat, lovast ellepõ nádasban, prérin kutattuk, tanyákra betérünk, de sehol nem leltük fel Meggyes hûséges négylábú cimboráját. Egy hihetetlenül széles pusztán, Bazzsal, Meggyessel végignyargaltunk, egymástól kb. úgy 300-400 méterre, Idegen és Hamiskártyás a másik irányba "fésülte" a terepet, teljesen eredménytelenül. Ilyen hajtóvadászaton még az életben nem vettem részt. Szenyor engedelmesen viselkedett, nem sztrájkolt (túlzottan), hogy leválasztom a csapattól, könnyedén nyargalt, s a fene se tudja miért, de megengedtem magamnak, hogy a tájat fürkésszem, hátha meglátom a kutyát, s ne az orrunk elé nézzek folyamatosan... Szenyor ismeri a terepviszonyokat, ugrott, került, ha kellett, kis három éves takonygombóc, s úgy közlekedik, magabiztosan, büszkén, mint egy bejáratott tenyészmén! Ám Zooey, legnagyobb bánatunkra, nem került elõ.Már lenyergeltünk, túl voltunk a vacsorán is. Egy flaska bikavérrel szkanderoztam, sõt: már a másodikkal, amikor befutott egy telefon Fülöpszállásról, ott lenne valami kutya, az 52-es út mellõl szedték össze, s a bilétáján lévõ telefonszámot tárcsázták, ergo megkérdeznék kerek perec: Hozzánktartozik-e a kutya. Mire lecsapták a telefont, már ott voltunk Fülöpszálláson (vagy Fülöpházán, ki emlékszik?). És késõ estére hazakerült Zooey is, egy karcolás nélkül. Mondom, nem elátkozott hely Silverado, éppen ellenkezõleg, igen kellemes része az Univerzumnak. Ott baj nem történhet. Hacsak az nem, hogy Sanchot hasbarúgja Capuccino, a csacsi, és tusakodásukon megfullad az ember a nevetéstõl.

[Idegen]

Kedves Porfelhõ!Elõször is szeretném elmondani, hogy szívbõl örülök, hogy megismerhettelek. Komolyan! Nagyon jó cimborát, embert és lovast ismertem meg benned. Annak ellenére, sõt inkább azért is, mert teljesen õrült vagy. A flúgosság legjobb értelmében, mint azt már a túrán is megmondtam, teljesen zaza vagy. De ez az igazán jó benned.Azt meg aztán álmomban sem gondoltam, hogy még ilyen szép beszámolót is írsz. Minden szavad megmelengette kicsi keblecskémet.Na de az ömlengésbõl mára elég volt, úgyhogy azzal búcsúzom, hogy a megbeszélt túrán találkozunk, remélem minél hamarabb.Üdv.

[Porfelhõ]

Kedves Idegen!Álmomban sem gondoltam volna, hogy Te leszel az elsõ, aki belemer piszkítani ebbe a topicba! Legény vagy a talpadon, hogy halált megvetõ bátorsággal betolakodtál. Bazzsal fogadást kötöttünk, hogy vajh' ki lesz az a vakmerõ fickó... Egyikünk sem rád fogadott. Hogy teljesen õrült lennék? Hmmm... Ezt még leisszuk, komám. De remélem, hogy nagyon hamar. Mi több: annál is hamarabb! De ha már itt tartunk: ki a bánat ült lóra törött kulcscsonttal? Ez terített betli, nem tudod ütni.Túrát beszéltünk? Mikorra? Hova? Mondd gyorsan, ott leszek, erre mérget vehetsz. A legnagyobb örömmel, kedves Idegen!

[Angi]

Heeej, de belepiszkítottam volna.. Tegnap itt filóztam, hogy csak kéne, de aztán mondom magamnak. Ha Prflh oan szépen kérte, hát hagyom tisztán. De cefet irigykedek. Ahogy olvastam a beszámolót szívessen ott lettem volna. De vigasztal a tudat, hogy Pejkómmal vasárnap én is iszonyú jót terepeztem. Olyan kis ügyes ez a ló, bátran csörtet elõre mint egy sokat látott öreg kanca.

[Porfelhõ]

Hinni a templomban kell. Meg menekülni is oda, amiért belerondítottatok az Istállónaplómba csak úgy l'art pour l'art. Irtózom ugyanis a tömjéntõl, oda nem megyek utánatok. De ott vesztegelek majd a templomajtóba, amíg ki nem jösztök onnan. És lecsapok könyörtelenül. Nincs smiley!

[bozzy]

Prflh légy erõs, lassan csak a templom marad. Míg Te a kunok halmain nyargalásztál, addig én a Gyergyói havasokon nyugtattam lelkem. Ám mikor megláttam egy székely legényt lóháton, amerikás nyeregben, úgy éreztem bekerítettek. Hát már itt is? Erre felé sincs nyugta az embernek? Pláne mikor -büszkén- mesélte, hogy Szászrégenben gyártották a hátására valót; bizony mondom kutyául éreztem magam.

[piaffe]

Szóval így állunk...Ken Tacky, Angi! Tudjátok meg, hogy én akartam legelõször beleszólni a témába! És nem félelembõl nem tettem, Porfelhõ! Hanem gondoltam hagylak öntözgetni, hogy csöpörödjön, nõjön nagyra Néköd a szöntöd.Ezért írtam hozzászólás helyett egy magánüzit. De lám, én itt betartom a szabályokat, Idegen meg jön és belepiszkít, amibe tiltva van és õ lett most, akinek itt kedveskedsz. Fogadjunk, ha én lettem volna, akkor meg le lennék most b***arintva... Na jóvan.1ébként kire tippeltetek Bazzsal?

[Porfelhõ]

Piaffe, Idögön kedvös a szûvemnek. Másodsorban számomra érdemi, lényeges dolgokat közölt. Nem csevegett, nem azért szólalt meg, hogy csak úgy belebarmoljon a topicba. Vót mondanivalója. Ezé' lött üdvözölve és nem elüldözve. Mellesleg: válaszoltam a magánüzenetedre. Hogy kire fogadtunk? Maradjon a mi titkunk.

[piaffe]

Mondtam én, hogy jól le lettem volna b***arintva. :(

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: bozzy:Ám mikor megláttam egy székely legényt lóháton, amerikás nyeregben, úgy éreztem bekerítettek. Hát már itt is? [/QUOTE]TOMPA LÁSZLÓ:LófürösztésVasalt paták csattognak a kavicsos parton...Két székely lovas jõ két pár lóval a vízre -Rögtön le harisnyát, inget, - s már benne csubognak.A víz hamar az állatok szügyéig ér föl,Sodorná is õket, de szorulnak a térdek,S mûködnek a sarkak, fordulást követelve -A lovak nyúlt nyakkal engednek a parancsnak,Így fordulnak, megúszva, föl és le néhányszor,Míg egyik legény rikkant, s hetykén veti hátra:Szorítsad, Imre! S ez rá: Ne hagyd magad, Áron!S kacagnak nyersen a játszadozáshoz -Majd ezt megunva, kiállnak a partmenti sekélybe,Szikkadni a napra, mely roppant fényt, hevet süt!Aranypor a sok csepp, megrázkódván az állat!Így lovukon, szinte helyükre kövülve idõznek,Két szíjas székely, bajviselt, bús, konokarcú -Fölöttük madár húz, árnyvetõ fellegek úsznak -A dél meg izzóbb -, õk állnak rezzenetlenSzoborként. Egykor így álltak (õk vagy apáik) A Prutnál is, - így a gránátszaggatta DoberdóSzikláin, - akár Pennsylvania gyilkos levegõjûBányáiban, s álltak, ahol csak állniok kellett,Keserû daccal, a sorsnak szembeszegülve.S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra,E végzetes ég alatt lesz-e még öröm?De tudok annyit, hogy ha öröm helyettTüzes mennykövek szakadnak is itt le,- Míg gyászosan évek százai húznak el -Õk örömtelenül is, ha kínba tébolyodottan:Itt fognak állni örökké, - hogy Imre szorítja,Áron pedig... Áron nem hagyja magát!

[Apple]

[ 20 Június 2002, 18:55: Az üzenetet átszerkesztette: Apple ]

[Porfelhõ]

Na úgy, na! Be' komolyan vette mindenki, hogy ez egy priváttopic! Stephen Budiansky írja A ló természatrajza c. munkájában, hogy a lovak fenyegetõzése 95 százalékban blöff. Prflh-é is, teszem hozzá.

[Zsuzska]

Porfelhõ, és mi lett volna, ha nem blöff? tongue.gif Errõl a "priváttopikról" az jutott eszembe, mikor Sheriff megnyitotta a vadnyugatost, közölve, hogy nyugodtan írhatnak bele tatterosok is... aztán jól felháborodott, mikor megszállták a topikot a tatteros beszámolók.

[Porfelhõ]

Mindenkimeghal, aki belepacsmagol. Az utolsó szálig.De tényleg nem blöff? Hmmm...

[BoKa]

(Csakazértsem!ui.1:bár elég nehéz megállni ui.2:ez még nem az!)

[Porfelhõ]

Mit érdemel Mrs. Cowboy?Mary Ann Carpenter esetét igyekszik rekonstruálni a CIA Történeti Hivatala, miután elõkerült a derék asszony egy, a férjéhez és apjához címzett levele 1895-bõl. Ez az év nem volt különösképpen mozgalmas az Egyesült Államok törvényében. A szenátus módosította a kereskedelmi törvény kávéra és kakaóra vonatkozó passzusait, elkészült a hírközlési és postatörvény végrehajtási rendelete, ebben szövetségi szinten elõírták, hogy a címzett fellelésének hiányában a feladványokat vissza kell juttatnia a postának (saját költségére) a feladónak, néhány növény- és állatvédelmi rendelet módosult, illetve a szövetség a tagállamok belátására bízta, gazdálkodjanak az indiánrezervátumokkal, ahogyan akarnak. Alapvetõen unalmas esztendõ volt ez az USÁ-ban, mondom, legalábbis azoknak az infóknak az alapján, amit nagy hirtelen össze tudtam kaparni.Mary Ann Carpenter esetének gyújtópontja, hogy Joneswilleben (Winnebago megye, rögtön Illionis és Wisconsin államok határán) leégett Aldaro Cezar farmja. Odaveszett családja (felesége, négy fiú- és két lánygyermeke), hétszáz marha, vagy száz-száztíz ló és megannyi takarmány lett a lángok martaléka. A Joneswille Today beszámolt arról, hogy a nyomozószervek szerint "határozottan szándékos gyújtogatásról van szó", a véletlenszerûséget kizárják, miután a Cezar-farmról Pecatonica felé vezetõ úton fáklyacsonkokat találtak, s több szemtanú, közöttük a köztiszteletben álló George F. Marten tiszteletes, aki éppen a környéken vadászott 1895. június 22-érõl 23-ára virradólag, látott egy lovast sebesen haladni Pecatonica felé.A tettes, hiába a 2500, majd késõbb a 3000 dolláros vérdíj, hiába a Cezar testvérek hajtóvadászata - eltûnt. Egy ideig errõl beszélt az egész Winnebago megye. A legképtelenebb történetet ide írom, elképzeléseim szerint valahogy így születnek a legendák: volt, aki azt állította, hogy a sejtelmes lovast két nap múlva már Pulaski megyében látták, ez ott van valahol a Missisipi és az Ohio deltájában, az Indiana-Missouri-Illionis hármashatár-vidéken, Beech Ridgeben. Namármost Beech Redge Joneswilltõl legalább háromszázötven–négyszáz mérföldre fekszik, de a rendkívül babonás, döntõen az agrárgazdasággal foglalkozó derék illionisiak szájáról olyan könnyedén rebbent tovább ez a képtelenség, mint a pille.Nem részletezem, de még mielõtt a 107 éves bûntény nyitját leírnám, érdemes megfigyelni egy mozzanatot a westernlovas-versenyek történetébõl. Az Ogle megyei negyedmérföldes és cuttingvetélkedõt 1895-ben május 10-15-ére írták ki Pine Creekbe, Oregon várostól délre. Ha hinni lehet a Live'n Oregon sporttudósítójának, usque 417 versenyzõ érkezett, ami végülis nem csoda, hiszen nem csak Ogle county cowboyai, hanem a szomszédos megyékbõl, Carollból, De Kalbból, Leebõl, de még Whitesideból is részt vettek a megamajálisnak is beillõ eseményen.Az 1895-ös verseny szenzációja (eglábbis a Live'n Oregon címlapon tálalta, tehát affelõl semmi kétségünk nem lehet, hogy kisebb felfordulást okozott a történet), hogy eltûnt a negyedmérföldes és a cutting versenyek gyõztese, aki egy és ugyanaz a személy volt. Az eset nagy visszhangot váltott ki, hiszen ebben az idõszakban óriási volt a nyomor, illetve nem is a nyomor volt óriási, inkább az aranyláz-járvány tizedelte a cowboyok hadát, senki nem értette, hogy miért hagy ott valaki összesen négyezer dollárt a szervezõbizottságnak, ahelyett, hogy fölvenné, s azt mondaná: ágyõ, meg sem állok az elsõ eladó farmig, ha már megszereztem a belépõt a felsõ tízezrek klubjába. (Akkoriban, egy különlegesen jó termõfölddel, ötszáz marhával, s az ahhoz szükséges lóállománnyal, gazdasági épületekkel, kúttal, miegyébbel "felszerelt" farm ára kb. 1500–2000 dollárra rúgott, a jövedelmezõsége pedig, ha hinni lehet a Villággazdaság áttekintõ története c. könyvnek, éves szinten meghaladta 3000 dollárt.)Szóval emiatt állt a bál 1895 májusában Illionis állam északi fertályában, hogy aztán június második felében Aldaro Cezar farmjának esete tartsa ébren a babonás néger rabszolgák, s a még babonásabb mezõvárosok, falvak lakóinak képzelõerejét.Nem részletezem tovább, már csak azért sem, mert ez az egész történet túl banális ahhoz, hogy ennyi szót fecséreljünk rá. A lényeg az, hogy az idén, január vége felé Chemung településtõl kissé északra, egy elhagyatott kistelepülés néhai postahivatalában a Szövetségi Postahivatal gazdasági igazgatósága rábukkant egy páncélszekrényre, amelyben azokat a leveleket tárolták, amelyeknek sem a címzettjét, sem a feladóját nem lelte a posta. Hosszas etikai és szemilyésgjogi viták után végül a szenátusban munkabizottság alakult arra, hogy felbontsák a leveleket, a bizottság tagjai külön erre a célra fogalmazott titokvédelmi esküt tettek nagy külsõségek közepette, majd munkához láttak, rendre jegyzõkönyvezve minden egyes küldemény felnyitását. És ekkor került elõ Mary Ann Carpenter levele, amelyet az 1980-ban Alaszkába induló férje és apja után küldött a Yukon folyó mellett fekvõ Kaltar település postahivatalába. A címzetteket sem akkor, sem késõbb nem találták, nyilván az enyészeté lettek, ahogy pionírtársaik százai is a Kayuh hegység és az Innoko folyó közötti aranyban gazdag, de annál zordabb vidéken. Na mindegy, béke velük. Itt van a levélbõl néhány részlet:Kedves Apa és Bill!Ahogy elõzõ levelemben írtam, módszeresen készültem Benjaminnal és Bluesky-jal a Pine Creek-i versenyre. Benjamin miatt aggódtam, mert rajtam és a kis Franken kívül nem látott élõ embert. Izgatott is volt a forgatagban, de amikor megtapasztalta, hogy nem kérek tõle mást, mint itthon a mindennapok során, megnyugodott, s onnantól fogva munka volt számára a verseny. Vele is és Bluesky-jal is megnyertem a terelést és a negyedmérföldes sprintet.Apa, másodunokabátyád, Aldaro Cezar volt a versenybizottság elnöke, aki megismert, félrevont és közölte, hogyha nem adok át neki a gyõztesnek járó négyezer dollárból háromezret, leleplezi, hogy nõ vagyok, s mint ilyen, nem felelek meg a versenykiírásnak. Nem engedtem, hanem eljöttem, ezért a díj a bizottság hat tagja között oszlott meg.Tegnapelõtt éjjel viszont átlovagoltam az Aldaro-ranchra és felgyújtottam. Azt írták a lapok, hogy Aldaro Cezaron kívül minden odaveszett. Asszonya, a porontyai, a jószágok, minden. Utánatok megyek most, szeretteim. Franket elviszem még Crystall Fallsba Sally nõvéremékhez. Úgy számolok, két-három hónap múlva már Kaltarban leszek.Csókol benneteket, Mary AnnRochelle, 1895. június 25.

[Adrienn]

Hm.Lassan ez lesz a kedvenc topicom. Porfelhõ, nem akarsz regényt írni, ez szuper alapanyag lenne. Kortörténet, lélektan, lovak stb.

[Porfelhõ]

Átok van mégis, mégisAzt írtam pár nappal ezelõtt, hogy Silveradon, noha nagyítóval kerestem, egy fia átkot nem találtam. Visszavonom. Elátkozott a hely, de elátkozott az egész környék a lovakkal, a telepesekkel együtt, hogy rogyna rájuk az ég mindennemû viharfellegeivel, UFF!Pénteken azon kaptam magam, hogy édes magányomat megzavarta két nõ. Bazs és Epöl. Ha egészen véletlenül valami lovazás elé nézek, menten megjelennek, s a szakirodalom szerint ez minden bajok forrása, tudniilik, hogy megjelenik a nõ. Ennél a mozzanatnál találjuk a dráma gyújtópontját, a horrorfilmek baljós fordulatait, de nincs mit tenni, ezek olyanok, hogy feszt megjelennek. El is foglalták a 71-es dízelmerdzsó két ülését, majd megadták a koordinátákat, hogy aszonygák: Ballószög-tanyavilág, Kecskemét vonzáskörzete, Bács-Kiskun megye, Magyarország, Európa, tanügetés, vágta! És úgy esett, hogy bedöcögtünk Silveradora pontban péntek délután két órakor, vagy pontban kettõ után egy kicsivel.Sheriff, s mint útleírásából két napra rá megtudhattam, egy kollégája éppen nyergelték a lovakat. (Talán a tüsténkedés miatt mulasztotta el Sheriff bemutatni részünkre az urat, zokon vettem, mert nem szeretek ezer idegenekkel kilovagolni, de végülis mindegy, ivarérettnek tûnt, én is annak tartom magam, miért nem intéztük el egymás között férfiasan, ahogy kell, sebaj, ahogy elnéztem a kicsit tesze-tosza, de annál lelkesebb kezdõt, minden bizonnyal összefutunk még mi Silveradon, az átkok gyûjtõhelyén, no ugorjunk, kár erre szót fecsérelni, a cowboyok – ahogy azt a füvészkönyvek részletesen is taglalják – nem a spanyol etikett normái szerint neveltetnek.) Bazs Totemmel, Epöl Szellemmel, jómagam pedig az egy szem hackamorral fölszerelt Sárkánnyal vágtunk útnak. Sárkány összes nevelteje a sarkunkban toporgott. Bendzsó-csikó, Gringo-csikó, Capuccino-csikó és Lebbencs-csikó, tehát teljes ovódáskülönítménnyel rohamoztuk meg a kis-kunsági zord vidéket, nem volt cicó, kecmec és lacafaca! Az út, mondhatni eseménytelen volt, ha az adott szituációkban rutineseményeknek számító momentumokat nem számítjuk. Ilyen volt Sárkány-anya nyugtalansága, ha valamely csikója kikerült a látókörébõl. Toporgott, nem egy alkalommal toporzékolt is, hogy mindenki fulladjon meg, Õ bizony addig egy tapodtat sem mozdul elõre, amíg elõ nem kerül az éppen hiányolt kicsinység. Az, hogy éppen a farától állt öt centire a hiányolt kicsinység az esetek túlnyomó többségében, még nem gátolta meg ezt az anyalovat abban, hogy kiverje a grandhisztit. A csatornán való átkelés igen érdekes volt. Sheriff és a kollégája, a lovak néminemû unszolása után, simán belegázoltak a vízbe. Totemmel nem cicóztak, bevontatták egy lasszóval Bazzsal együtt. Én azonban nem bírtam az anyalóval. Ha csizmával toltam elõre, szárat adva, kitört oldalra. Ha szár közé vettem, inkább hátralépett, de a víz felé jottányit sem mozdult, dögölj meg te, drága barátom, ha akarsz, nekem gyerekeim vannak, úgyhogy maradok, ágyõ! S akárhányszor rontottunk neki a víznek, a partnál mindig ezt a jelenetet adta elõ. Ekkor megszólalt egy mobiltelefon. Sheriffet az élõ lelkiismerete hívta emlékeztetvén arra a csekélységre, hogy ma ballag el a nyolcadik általánosból egy közeli hozzátartozója. Jelesül a fia – jutott eszébe Sheriffnek, s azzal az idegen pasassal karöltve a nyakukba vették lovaik lábát, s elhúztak ezerrel.Ott álltunk a puszta kellõs közepén az ovódáskülönítménnyel és aggódtunk ezerrel, hogy vajon hatalál-e az a két zöldfülû. Aztán csöndesen a nyomukba eredtünk, hogyha mégsem találnának haza, úgy összeszedjük õket az úton. Hazatalálhattak, mert mindössze Lebbencs kutyát találtuk meg, aki a végelgyengülés és a végsõ kétségbeesés határán állt. Mi történt még? Hazafelé egy tanyáról rárontott Lebbencsre három vagy-négy kutya, rá is fáztak, mert én meg Sárkánynaccsásasszonnyal keltem Lebbencs védelmére, hogy, hogy nem, a ló egybõl fogta, hogy most kutyataposósdit játszunk, s minden egyes hackamore-mozdításra ugrott és taposott, eredménytelenül jegyzem meg, mert a kis zsebcirkálók kétszer olyan fürgék voltak, mint a ló, úgyhogy megmenekültek, de Lebbencs is, s végsõ soron ez volt a lényeg.Más nem igen történt. Jaj, dehogy nem! Megyünk a fáktól szegélyezett dûlõúton, amikor rongyol velünk szembe ezerrel egy terepjáró. Lassíccsá' má' te ökörbarom - morogtam magamban, s kerestem valami rést a fák között, ahová bemehetek, s Bazs beterelheti a három csikót, az egy szem csacsit, az egy szem Bakkolástprofinkiülõ Epölt és az egy szem kutyát. Hely nem volt, a baromállat meg tép ezerrel nekünk frontálisan, mondom magamban, hogy hát ez elmebeteg, és milyen igazam volt! Fékez a terepjáró, hát ki ugrik ki belõle? Sheriff. Oda se köszön, csak rohan a kutyájához, hogy Lebbencs, Lebikééém, Cukorfalatkám, Picipofám, s más egyéb gusztustalanságot gügyögvén összeszedte a ziláló ebet, oszt' úgy faképnél hagyott (már megint), mint Szent Pál a levédiai zöldsisakosokat (ha ugyan õket hagyta ott St. Pal, de ez mellékes.)Kényelmesen hazaértünk, lenyergeltünk, megsütöttem parázson vagy két kiló csirkemellet, füvet nyírtam, váltottunk Sanchoval néhány szót, majd eljöttünk arról az elátkozott helyrõl.Tényleg, az átok. Azért elátkozott az a hely, mert aki ott egyszer az életben megfordul, az átértékeli az M3-as, a Hungaroring, illetve az épülõ M0-ás körgyûrû közé szorított életterét. Nagyravágyás-é ez vagy sem, gõzöm nincs, de nem gyógyulok belõle.

[Porfelhõ]

A fenegyerek Csak hallomásból ismertem, a ballószögi tanyavilág legendáriumában a helye (rém)tetteinek. Nagy jellem hírében áll. Kizárólag szélsõséges cselekedeteit és tulajdonságait említik, ha valaki képes fölnyitani azt a szelencét, amelyben Silverado történelmét õrzi a hû mindenes, Sancho. Persze, most nehogy azt gondolja bárki is, hogy Silverado históriájához nehezebb hozzáférni, mint az FBI levéltárához, nem. Éppen ellenkezõleg! Köll hozzá egy kis langymeleg délután, tíz perc, fél óra nyugalom valamelyik eperfa tövében, egy korty hûvös-ízletes tokaji furmint, s máris megoldódik az STH (Szilveradoi Történeti Hivatal - a szerzõ megj.) leltárosának a nyelve. Nincs abban szégyelnivaló, ha elsõ hallásra hitetlenkedünk, amikor Sancho (Váli-Tóth Béla), ha kissé durva ecsetvonásokkal is, megfesti a fenegyerek portréját. Sarkos, de pröcíz képet föst, he! Efelõl megbizonyosodtam.Sötétpöj, jegytelen hucul mén. Jegytelen a frászt, mit nem mondok. Ismertetõjele a tekintete: büszke, kihívó, csibészes. Mit neki száz ördög? Mit neki kétszáz? Megpatkolja az összest iziben, oszt' mehetnek Isten hírével, ha marad még bennük jártányi erõ. Fekete haj Rodeon, Bazs Totemen, magam pedig Szenyoron ballagtunk ki Silveradoból a Rönkboltív felõl a Gábor tanya irányába. Fáktól szegélyezett ösvényen andalogtunk, amikor egy kanyarulatban szembetaláltuk magunkat Gyémánttal és Sanchoval. Rodeo, Totem és Szenyor egy lóként riadtak az idilli sétából: - Te jószagú patazsír, éppen ez hiányzott a boldogsághoz! - s máris azt lesték, hogy a laza szövésû kiserdõ melyik csapásán tudnának eltûnni ebbõl az árnyékvilágból. Gyémánt meg toporgott Sancho alatt: - Verjük meg õket, gazda, hadd bunyózzak, gazda, tényleg csak egy pillanat, hadd vágjam orrba mindet, azt a kókadt, nyeszlett egét ennek a három piperkõc arabnak!Leesett az állam, ez a tömzsi izomgolyó nem a levegõbe hetvenkedett, az biztos. Sancho kétmarokra fogta, majd bedõltek a bozótosba, de Gyémánt csak mondta, az arabok meg azt figyelték, merre tudnának kiinalni a világból.Amikor visszatértünk a sétából, a fenegyerek a kikötõben állt, s szemlátomást érdeklõdéssel figyelte a tanya minden rezdülését. Odamentem hozzá, hiszen belegyönyörödtem rendesen. Megállok elõtte, köszönök, erre odatolja a képét kb. tíz centire az enyémtõl, kihívóan nyerített egy istenmáriásat, amolyan húsz másodperceset. Akik értik a lovak szavát, lefordították nekem, mit mondott a sötétpöj hucul: - Én meg Váli-Tóth Gyémánt vagyok, itt lakom a szomszéd tanyán, de most itt vagyok, s mindenkinek behúzok egyet, világos?Mit mondhat erre a jámbor embör? Homlokon csókolja a büdös disznaját és örül, hogy az útjába terelte a jósors. [ 16 Június 2002, 19:51: Az üzenetet átszerkesztette: Porfelhõ ]

[Bazs]

[url="http://"http://www.egsys.hu/~bazs/Silverado/DSCF0084.JPG"]Gyémánt[/url] , a [url="http://"http://www.egsys.hu/~bazs/Silverado/DSCF0085.JPG"]pöj[/url] . [ 16 Június 2002, 19:55: Az üzenetet átszerkesztette: Bazs ]

[Zsubaba]

Olyan szépeket tud írni ez az ember! Úgy imádom!

[Bazs]

Az a bizonyos nagy K Olyan lesz most, ami még nem volt. Konkrétan az, hogy méltatni fogok egy lófajtát, amelyet eddig csak szapultam. Nem mintha bármi bajom lett volna vele, sõt. Csak épp nem akartam beállni a sorba, együtt bégetni a nyájjal. Ennyi elég is bevezetõül, nagyjából talán sejthetõ, mirõl lesz szó a továbbiakban.Istállónkban számos Kisbéri állomásozik. Közülük az elsõ, aki néven nevezendõ, [url="http://"http://www.egsys.hu/~bazs/Tanya/Sarga03.jpg"]Sárga koma[/url]. Két-három évvel ezelõtt, amikor megismertem, nem volt róla különösebben jó véleményem. Nem tetszett. Nagy gamó, ugrani sem tud, szemre sem igazán tetszetõs. Aztán, ahogy jobban megismertem Õt, megváltozott a helyzet. Pláne akkor, amikor hosszabb ideig lovagoltam, Gabi barátnõm (Sági gazdája) kérésére, õ ugyanis babát várt, és nem tudott ráülni. Ez a gamó hatalmas egyéniség, megvan a magához való józan paraszti esze, nem kevés huncutsággal fûszerezve. Volt már fogatló, westernló, huszárló, sima hobbiló. Érezhetõ kisugárzása van. Na nem arra a kényszerképzetre gondolok, ami néha félelmet is kelt, t.i. mintha egy atomrakétán ülne az ember ló helyett, hanem egy olyan érzés, amit csak egy igazi Ló adhat. Mégsem Sárga ennek a történetnek az tulajdonképpeni fõszereplõje, hanem a két mén. Csicsó (hivatalos nevén Ond Vezér) egy Ozora Árvácska-ivadék. Az Ozora Árvácska I-nek, Árvának a fia. Õ elsõ ránézésre maga a megtestesült szépség. Második ránézésre is. Törékeny, vékonyka mén, nagyon beszédes, vehemens. Munkában készséges, jóindulatú, könnyen kezelhetõ, kár, hogy nem megfelelõ kézben van. Az, hogy gyakorlatilag nap mint nap boxba zárva éli az életét, és mégis olyan, amilyen, óriási dolog tõle. Ma a 60 táborozó kisgyerek mindegyike megetette. Õ pedig barátságosan, méltóságteljesen fogadta a hódolatot, ami - ezzel teljesen tisztában van - kijár neki.A másik mén bizonyos Charlie (Karcsi). Idõsebb úr. Õ nemrég érkezett, mintegy 3-4 hete. Elsõ blikkre õ sem tetszett, kissé hajazott egy kocsilóra. Pont ellentéte Csicsónak, rámás, nagyfejû, nagydarab csõdi. Aztán láttam, amikor a gazdája lovagolt rajta. Kissé messzebb voltak tõlünk, a mezõn, estefelé. Távolabbról nézve ezt a lovat, hirtelen nagyon kezdett tetszeni, mert feltûnt a barokkos jellege. Nem beszélve az akaratosságáról. Nem volt hajlandó belelépni a patakba, amin gazdája mindenképpen át akarta vinni. Õ azonban már döntött, és nem hisztizett, nem idegesítette magát, egyszerûen csak ragaszkodott a saját elképzeléséhez. Gazdája adta fel hamarabb a harcot; ezenképpen már az elsõ nap tisztázták, ki is az alfa kettõjük közül. Éppen ma hoztak neki partnerül egy kancát. Charlie mindaddig békésen szendergett a boxában, majd amikor meglátta a csinos kis szürkét, egy pillanat alatt átalakult fedezõménné. Úgy tette a dolgát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Amikor végzett, elfordult, a vehemencia ahogy jött, úgy el is tûnt belõle. Egy mozdulatot sem tett, egy hangot sem adott ki fölöslegesen. Akár egy kisgyerek is sétáltathatta volna.Õk hát A Kisbériek. Így, szigorúan nagybetûvel. [ 18 Június 2002, 19:40: Az üzenetet átszerkesztette: Bazs ]

[Porfelhõ]

GyereklázAz élménybeszámolók sorából többnyire kimaradnak az események elõzetesei, nem is csoda. Mert mi a francot lehet írni/mondani arról az élményrõl, amelynek még nem vagyunk, csak leszünk (valamikor, ha és amennyiben) a birtokában? Semmit. Indifferens és unalmas.Nem gyõzõk hálát adni a sorsnak ezért az indifferens és unalmas preélményért. Hosszú-hosszú idõ óta nem éreztem ehhez hasonlót, mint most, amikor szinte minden percem a csengõdi túra elõkészületeivel zajlik. Ennek az elõkészületnek nincsenek materiális vonatkozásai, nagyképûen rá lehetne fogni, hogy mentális tréning, pedig egy frászt, még a'sse, mindössze valami, ami az ember gyormoszáj-tájékán feszült-kellemes bizsergést indukál. Ha az érzelmi intelligencia képes arra, hogy precízen memorizálja az ember lelkiállapotát, úgy hozzávetõleges bizonyossággal azt merem állítani, hogy hasonlót hosszú idõvel ezelõtt éreztem, valamikor az abszolút kölyökkorban, amikor a családfõ javakorán beharangozott egy kirándulást. Nem tenném le rá a nagy ösküt, de olybá dereng, mintha a hír kézhezvételétõl számítva az esemény realizálódásának idõpontjáig éreztem volna a friss zöldhagyma, a sült szalonna ízét (a hasonló családi kirándulások standard&basic-minimum menüje volt), de még a napon átforrósodó pléd illata is mintha, mintha felderengett volna a már említett idõintervallum alatt.Nem jön-e közbe valami, ami meghiúsítja a túrát? Nem tikkadok-e ki idõ elõtt? Milyen lesz a csapat? Hogyan viselkednek majd a lovak? Vajon Brandys Gabival összefutok-e a "katlanban" (amirõl fogalmam sincs, hogy mi az, de állítólag lesz egy - két, há', tíz, tizenöt - katlan is)? Vajon hozzájutok-e a megfelelõ mennyiségû táplálékhoz? Hát folyadéknemûhöz? Hasonló, be- és kevésbé megvallható kérdések ezrei merülnek fel bennem, miközben nagyjából másfél hét választ el az eseménytõl.Fura dolog ez nagyon. Megfejthetetlen. Minden esetre, hazudtam, de legalábbis csúsztattam, amikor azt mondtam, hogy az elõkészületnek nincsenek materiális vonatkozásai. Dehogy nem. Beszereztem mindent, amire alapvetõen és elengedhetetlenül szükségem lehet egy több naposra tervezett lovastúrán: gazdagabb lettem egy doboz Quarelinnel és egy nikkelezett laposbutykossal.

[piaffe]

Ismerõs érzés, Prflh...Bár nekem nemtom mennyi esélye, hogy megyek, de nagyon izgulok már így is. Mondjuk nekem az is benne van a nagy izgalomban, hogy na most möhetek, vagy sem?Jajj úgy izgulok! Semmi mást nem szeretnék most jobban, mint felpattanni Dalnokom hátára és Veletek tartani!

[piaffe]

No azt kihagytam, hogy amikor kisebb koromban síelni mentünk és azt tervezgettük, hova menjünk, akkor voltam én mindig ilyen nagy lázban... Totálisan be voltam sózva! Még aludni sem tudtam az indulás elõtti napokban. Bocs, hogy belerondítottam a topicodba már megint!

[mac]

CorneliusAkkoriban Dél-Mexikó az évek óta tartó aszály következtében egyre sivatagosabbá vált. Az emberek, ha tehették, elköltöztek északra. Aki viszont itt maradt, az nem valamiféle bátorságból, hanem inkább röghözkötöttségbõl volt kénytelen. Ebben az idõben érkezett történetünk falujába egy pap, akit nevezzünk Cornelius atyának.Cornelius atya tulajdonképpen jó pap volt; becsülettel látta el hivatalát, a miséket megtartotta, ha kellett, feladta az utolsó kenetet, vagy éppen temetett - csak két dolgot nem tett ebben a faluban soha : nem keresztelt és nem fordított a templomra egy fillért sem.Az elsõ dolog még csak hagyján, hiszen az itt maradottaknak esténként az alváson kívül más nem jutott az eszükbe, viszont a templom már nagyon rég megérett a felújításra. Falai kopottá váltak az idõk folyamán, a freskók sötét, felismerhetetlen foltokká enyésztek, a tetõn bizony becsorgott volna az ég leve.Cornelius atya azonban buzgó keresztyén módjára tovább gyûjtögette a szerény adományokat. Na nem éppen saját magának, õ igenis a jövõre gondolt. Így ment ez sokáig, míg elérkzettnek látta az idõt, hogy az összegyûjtögetett pénzt végre elköltse. Elutazott hát a szomszéd megye piacára és vásárolt három szép herélt lovat, szelídeket-kezeseket, majd hazatérve bekötöte õket a templom hátsó falához épített istállóba. A lovaknak csodájára járt az egész környék; dícsérték õket nyakra-fõre, de leginkább egymás között csak értetlenkedtek a népek: minek kell a papuknak ló, méghozzá egyszerre három? Cornelius atya fülébe is eljutottak ezek a suttogások, de nem törõdött velük, hiszen ezek az egyszerû földmûvesek, akik generációk óta legfeljebb ökrökkel dolgoztak, nem láthatják át a terveit. Hiszen õ csakis a parókia híveinek jobbulására hozta a lovakat, ám ezt egyenlõre nem árulhatja el, mert ezt a nagyszerû hírt Szent Kristóf napján akarja közölni az egybegyûltekkel. Szent Kristóf a falu védõszentje volt, a napját nagy ünnepséggel ülték meg a falubeliek; zenével, lakomával, tánccal köszönték meg neki, hogy védelmezte õket.Azonban a sors más szerepet szánt a lovaknak.Pár hónappal korábban költözött a közeli hegyekbe Juan Mescal, kinek fejére 5000 pesós vérdíjat tûzött a mexikói kormány; fõleg gyilkosságokért, útonállásért, rablásért, erõszakért, és egyéb más büncselekményekért.Juan Mescal, tucatnyi emberével eleddig a hágó túlsó oldalán elterülõ falvakat sanyargatta, élelmiszert, pálinkát és lányokat követelve tõlük, pénzt nem kért, mert amazoknak se volt. De a falvak kifogytak ezekbõl a cikkekbõl, az emberek zúgolódtak és követeket küldtek a legközelebbi katonai erõdbe, amely több napi járásra volt. Juan Mescal, mikor ezt meghallotta, úgy döntött, hogy odébbáll, de elõbb feltölti készleteit. Döntését hamarost végre is hajtotta.Szent Kristóf hajnalán, még a hûvös szürkületben, csendesen belopóztak Cornelius atya falvába. Minden csendes volt. Tizenkét embere szétszéledt, hogy álmukból verje fel a parasztokat, és összegyûjtse õket a falu már feldíszített fõterén.Ezalatt Cornelius atya a hajnali ájtatoskodást végezte. Már elõre örült a napnak, hogy milyen örömet szerez majd híveinek, amikor közli velük, hogy a lovakat a falunak ajándékozza, megkönnyítve ezzel a munkájukat, és lehetõvé tegye számukra, hogy kilépjenek végre az ördögi körbõl, amit a szegénység vont köréjük.Éppen feltápászkodott az imazsámolyról, amikor rátörték az ajtót. Két marcona alak lépett be, és szó nélkül pakolni kezdték, amit csak láttak: a gyertyatartókat, a terítõket, és a szentelt bor palackjait. Cornelius atya ezen felháborodott, érthetõ okból, és kérdõre vonta a behatolókat. A válasz egyszerû volt: egyikük pisztolyt rántott és egy lövéssel leterítette az atyát. Az hátratántorodva magával sodorta a szekretert, lerántotta róla a keresztet és a bibliát, majd összeroskadt és meghalt.A két ember ezen csak röhögött. Durván kirángatták alóla a szõnyeget, a testét pedig odébbrugdosták, hogy jobban körül tudjanak nézni. De már semmi érdemlegeset nem találtak.A falu fõtere egyre mozgalmassabbá vált. Asszonyok, féfiak, gyerekek gyûltek össze, álmosan, alsóruhába öltözve, néhányuk kezében hamarjában összekapkodott értékeik. A banditák harsány röhögéssel nyugtázták a sikeres terelést, majd hangosan vitatkoztak néhány összehordott semmiség tulajdonjogán.Kis idõ múlva az összegyûlt embereket beterelték a templomba és rájuk zárták a kaput.Juan Mescal ezenközben a templom mögötti istállót vette szemügyre. Elégedetten méregette a három paripát, és már elõre latolgatta, hogy mennyi pénzt kap értük a gringóktól északon. Szemében kapzsi lángok gyúltak, képzeletben látta magát, ahogy elegánsan, úriember módjára tétlenül tölti hátralévõ napjait. A kikötött lovak egyre idegesebben toporogtak. Megérezték a rosszindulatot, kétségbeesve rángatták köteleiket, szabadulni akarván. Sikerült is nekik. A már régóta nem karbantartott épületbõl kiszakadt egy hatalmas darab, kidöntve az egyik tartóoszlopot. Alovak megriadva és megszabadulva köteleiktõl, vadul kiszáguldottak az istálló ajtaján, magukkal sodorva és megtaposva Juan Mescalt, aki egy gyenge sikolyt hallatva szörnyethalt; a templom fala megroggyant, a korhadt oszlopok hatalmas reccsenéssel törtek darabokra, majd a tetõ is féloldalra fordult. A harang még egyszer utoljára fájdalmas hangon megkondult zuhantában, ahogy áttörve a födémet, az emberekre zuhan, sokakat maga alá temetve. A tetõ, tovább dõlve, magába roskadt, a maradék falak a súly alatt bedõlve, maguk alá temették a jajveszékelõ-sikoltozó embereket.Juan Mescal emberei döbbenten álltak. A néptelen falu csendes fõterén semmi nesz sem hallatszott, csak a szél susorgott a házak között játszva. A por lassan oszladozott, a romok közül egy hang sem hallatszott. A banditák egy szó nélkül lóra pattantak és elvágtattak.A három ló megmenekült. Vad vágtájuk kivitte õket a prérire, életüket szabadon, sok-sok év múlva fejezték be.A falu neve nem maradt fenn, ahogy a papon és Juan Mescalon kívül egy lélek nevét sem ismerjük. A történet állítólag ez egyik bandita elbeszélésébõl maradt fenn. Ha igaz...

[Porfelhõ]

mac!Hogy merészelsssssssz? Hogy merészeltél?! ... mármint lemosni a pályáról. Ez az én birodalmam. Hintaszékben ücsörgök áldott nap az eperfa alatt, skótkockás pokróccal betakarva a derekam, nehogy cúgot kapjon. És ha bárki, érted? Bárki betolakodik, legyen az nõ, gyerek, rokon, testvér, elõkapom az eperfa törzsének támasztott duflacsövût és rálövök. Halál fia.U.I. A folyt. mikor köv?

[piaffe]

Prflh: Mindig tuttam én, hogy vitzes fijú vagyol! ;) Nem kell Téged komolyan venni. Pénteken majd megnézlek én asszem magamnak! Ha túrára nem is m1ünk, de lehet hogy azért elugrunk odáig Dalival búcsút venni tõletek. tongue.gif

[Porfelhõ]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: piaffe:Prflh: (...) Nem kell Téged komolyan venni. Gondolod? Hmmm... Néhány fickó ugyanezt gondolta. Ma már az örök vadászmezõkön lovagolnak. Pénteken majd megnézlek én asszem magamnak! [/QUOTE]Ott leszek. Valahol. Mondjuk az eperfa alatt, bal kezemben egy doboz Quarelinnel, a jobban pedig egy bögre kávéval. De nem biztos, hogy visszanézek. Ha alszom, ne ébressz fel (föl) légyszi'!

[mac]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Porfelhõ:mac!Hogy merészelsssssssz? Hogy merészeltél?! ... mármint lemosni a pályáról. Ez az én birodalmam. Hintaszékben ücsörgök áldott nap az eperfa alatt, skótkockás pokróccal betakarva a derekam, nehogy cúgot kapjon. És ha bárki, érted? Bárki betolakodik, legyen az nõ, gyerek, rokon, testvér, elõkapom az eperfa törzsének támasztott duflacsövût és rálövök. Halál fia.U.I. A folyt. mikor köv?[/QUOTE]Hah! jó uram, mely tájon pihegsz e forró napon? Fáradt derekad cúgot ugyan nem kap, de tenmagad hõguta által fogsz elmúlni eme árnyékvilágból! Engem, bátor Mac uraságot nem illethetsz ily alpári hangon, s bármily pallost vagy harci ebet tartasz is vértemnek, az lecsorog róla, mint skót viszki mély torkomon!De mit látok? Folytatásért esengesz? Ám legyen! Felkutatok sok öregeket, valyákosokat, öreg lantosok kései unokáit, s meghallgatom meséiket, s majd, midõn kíváncsiságod mételyként rágja majd gyomrod, alamizsnaként szórok majd eléd!Jó uram! Nem bitorlom birodalmad, csak átvonulk rajta, hát ezért ne ártson nekem tüzes haragod! Ne emésszed megad miattam hát, mert majdan mesélek még, s legyen értõ közönségem teáltalad!Jó uram, prflh! (de érdekes egy név, nem skót származású uraságod?) Kesergésed nem érdemel több szót, elbúcsúzom hát s magadra hagylak magányos eperfád alatt, súlyos pokrócaiddal burkolva:Sir Mac, a vastag vértû, nemes lovag(oló) [ 20 Június 2002, 22:26: Az üzenetet átszerkesztette: mac ]

[Porfelhõ]

Sir Mac!Üdv a birodalmamban, utazó. Ki itt beléptél, hagyj fel minden reménnyel. Sorait híven elolvasván, megvilágosodott elõttem, ki is kend fenyegetõ személye: kisgyerek kaszával. Azaz a halál fia.Prflh s.k.

[mac]

idézet:

---

Eredeti szerzõ: Porfelhõ:Sir Mac!Üdv a birodalmamban, utazó. Ki itt beléptél, hagyj fel minden reménnyel. Sorait híven elolvasván, megvilágosodott elõttem, ki is kend fenyegetõ személye: kisgyerek kaszával. Azaz a halál fia.Prflh s.k.[/QUOTE]Nesze, kedvenc mesterem, esdeklek: kegyelem! Lehet, messze mentem veretes e jelekkel, de kedves nekem testem! Nem lehet, esetleg, kezem kezedbe tennem, s veled egyetemben kedvesebb jeleket kevernem? legyen veled emberek ereje! Mec

[Ferenc]

A FõnökasszonyEgy verõfényes nyári napon Jonny Boy megérkezett új lakó és munkahelyére, Bellingék farmjára. Nem volt éppen nyugodt, hiszen most jött el az Iskolából, ez az elsõ állása. Vajon sikerül megfelelõ teljesítményt nyújtania? Nagyon remélte, hogy a többiek befogadják. Mindig is gondjai voltak a beilleszkedéssel, valahogy nem találta a helyét. Nagyon messze, a végtelen prériken töltötte a gyerekkorát. Az apja igazi magányos farkas volt. Mindig valami szabadságról meg függetlenségrõl zagyvált, ami Jonny számára azt jelentette, hogy a szüleivel kóborol a végtelen prérin, legtöbbszõr szállás, élelem nélkül. Sajnos az apja nem tudott kijönni senkivel, csak az anyját viselte el. Így aztán Jonny barátok nélkül töltötte a gyerekkorát. A szüleit akkor látta utoljára, amikor bekerült az Iskolába. Az sem volt éppen a Kánaán, de legalább rendszeresen kapott enni, hamár másban nem volt része. Nagyon szigorúan fogták, egész nap feladatokat kellett megoldania. Ráadásul szinte minden nap más foglalkozott vele, több energiájába került kitalálni, hogy mi is a feladat, mint megoldani. Már nagyon vágyott egy barátra, akitõl egy kis szeretetet kaphatna. Az Iskola feszült légköre azonban nem kedvezett neki, a mindjobban komolyodó feladatok megoldása és a kudarctól való félelme egyre feszültebbé és idegesebbé tette. Végül a félelmei haragba csaptak át, magába zárkózó, gyûlölködõ, magányos fiatal lett. Már a feladatok is idegesítették, egyre agresszívabban reagált a megoldandó problémákra. Nem csoda, hogy egy idõ után az Iskolában nem nagyon akartak vele foglalkozni. Senki sem bánkódott, amikor eljött a Farmra dolgozni. Jonny Boy szorongva méregette új munkatársait. Remélte, hogy hamarosan a családjának tekintheti õket. Kicsit furcsállta, hogy egy nõ a fõnök, ilyen eddig még nem történt vele. Kicsit nevetségesnek tûnt, hogy ez a megtermett asszonyság irányítja a munkások életét. Még a nevét sem sikerült megtudnia, mindenki csak Fõnökasszonynak szólítja. Pedig nem egy nagy csapat. Négy markos legény, akik a földeken dolgoznak, kemény, hallgatag fickók. Egy középkorú asszonyság, a tejszállítás ura, nem éppen az angyali típus. Egy öregúr, valószínûleg csak szánalomból tûrik meg, nincs is igazán dolga, egy könnyû kis kocsival szokta fuvarozni azokat, akiknek a Farm távolabbi részén akadt valami dolguk. Meg persze Jeff, vele fog közvetlenül együtt dolgozni, Õ mondja meg Jonny Boy-nak, hogy mikor mit kell csinálnia. Nem fogadták túl barátságosan. A Fõnökasszony azonnal tisztázta a helyzetet. Kerek-perec megmondta Jonny Boy-nak, hogy itt Õ a fõnõk, és semmiféle rendbontást nem tûr a munkások között. Egy ilyen nyeszlett fiatal kölyöknek a rangsor alján a helye, ne is próbálkozzon. A lányát meg nagy ívben kerülje, ha jót akar. Jonny Boy kicsivel késõbb találkozott is Napsugárral. Most már értette, hogy miért figyelmeztették külön. Beszélgetni kezdett vele, és hamar a szívébe lopta magát az éppen csak felnõtt, szépséges indián lány. Azt mesélte, hogy a Nez Percé indiánokhoz tartozik. Hamar elszaladt az idõ, Jonny el is felejtette, hogy neki a legelõt kellene õriznie, miközben a munkások pihennek. Bezzeg a Fõnökasszony nem felejtette el. Iszonyú csetepatét rendezett, azonnal el akarta zavarni, nem volt rest a Farmon körbekergetni. Jonny nem is mert visszamenni. Csak jóval késõbb, Jeff biztatására somfordált oda a csapathoz. Rettenetesen elkeseredett az újabb kudarc miatt. Még enni sem volt kedve, csak idegesen járkált egész éjjel. Ez persze a másnapi munkáján is meglátszott. Hibát hibára halmozott, egyre ingerültebb lett. Szívesen megkérdezte volna, hogy mit hogy kell csinálni, de dacból inkább a saját feje után ment, többszõr keményen összeveszett Jeff-fel is. Mire a nap delelõre ért, már utálta az egész Farmot és a munkásokat. Ekkor hivatta a Fõnökasszony. Közölte vele, hogy rendkívül elégedetlenek a munkájával és a viselkedésével. Nincs szükség a farmon ilyen bajkeverõkre. Csak bátor, kemény fickók maradhatnak itt, akikre mindig számíthatnak a munkában. Jonny persze dühösen tiltakozott, a Fõnökasszony végül azt mondta, hogy hajlandó visszafogadni, ha bebizonyítja a bátorságát. Elismerik, hogy kemény fickó, ha kitép egy maroknyi szõrt a Farm legrettegettebb lakója, a hatalmas bölény bundájából. Jonny Boy azonnal ráállt, odasétált a bölény karámjához és egy kecses mozdulattal beugrott hozzá. A bölény ellenségesen figyelte az idegent, mégis mit képzel ez? Nagylegényesen lépked, pedig látszik rajta, hogy legszívesebben elfutna, de valami miatt mégsem teszi. Hát akkor magadra vess - gondolta a bölény, és hatalmas tempóban megindult a betolakodó felé.Jeff Belling a bölény karámjára támaszkodva keservesen káromkodott. Ez már a negyedik ló volt idén, amivel a bölény végzett. Mondták ugyan a Lovas Iskolában, hogy Jonny Boy a legvadabb mustáng, amivel az utóbbi idõkben találkoztak, de ki a fene gondolta, hogy nekimegy a bölénynek? Meg különben is, mind a négy ló ezt csinálta, amit idén vásárolt. Vagy a Farm van megátkozva, vagy a lovasiskolás Bred fejét kellene szétvernie, hogy mindig ilyen dilis lovakat ad el neki. Pedig miután megvette tavasszal a két appaloosa-t, a többi ló sokkal nyugodtabb és kezelhetõbb lett. A fene sem érti ezeket az ostoba állatokat./ Nehogymár én kimaradjak Porfelhõ topikjának a szétkapásából! /

[Porfelhõ]

Ez csattant, Ferenc, szó se róla. Kontráznom kék, de most nem megy.Lassan neki kell gyûrkõznöm, hogy fölvegyem megint a versenyt. De nem leszek egy hétig. Mi lesz itt? Mi lesz itt, Te Úristen! Átveszik a hatlmat a topicidegenek.

[Porfelhõ]

Igazi laikusként megvettem az összes hasznavehetetlen kiadványt, ami csak föllelhetõ, mint lovasirodalom a könyvesboltok pultjain. Költöttem rá annyit, de annyit, hogyha sörre konvertálom azt a pénzmennyiséget, amit színes, mutatós, ámbár látványosságán kívül semmifajta értékkel nem bíró kiadványra fordítottam, akkor hónapokig elvegetálhatok együgyû bódulatban, s másra sem lenne gondom, minthogy egy vájlingot a kezem ügyében tartsak, vagy annak híján idõben odaérjek a nagy fehér porcelánbuszhoz - hányni. A kiadványok sorsa nálam jól alakult. Akárcsak a szép- és ponyvairodalomé: fölkerültek a polcra. Azóta a por, valamint az a feltett szándék lengi be a könyveket, hogy majd egyszer, alkalom adtán, ha idõm engedi, elolvasom „õket”.A nagy számok törvénye alapján persze az ocsú között egy-két szem búza is föllelhetõ. Ilyen Ócsag Imre bátyánknak A kisbéri félvér címû könyve. Mielõtt még vastagon megülte volna a por, olvastam a „Bevezetés”-ben ( Magyarország lótenyésztésének színvonala a XVIII. század végén ), hogy Wesselényi Miklós is tüsténkedett a lótenyésztés terén. Nofene… Ezen eltöprengtem, minthogy Wesselényirõl hamarabb jut eszembe egy ladik meg egy bazi nagy víztömeg (éppen a neve miatt ugye, aminek szógyöke a wessel, amit köztudottan a wasserbõl magyarított), semminthogy arra gondoljak, kontárkodott vala bele neki az lótenyésztésbe is hajdan, amikor még az egy élõ igazak táborát gyarapította dicsõ földi jelenlétével. Ócsag Imre bátyánk azt írja nagy buzgalommal róla, hogy: „ Wesselényi Miklós viszont [Széchenyi Istvánnal ellentétben - prflh megj.] mint nagyszerû gazda az ökonómia oldaláról ítéli meg a helyzetet [a lótenyésztést]. A régi híres ménesek egyike megszûnésének okairól címû munkájában elemzését adja a lótenyésztés múltjának, látja a jelenét és utat mutat a jövõre ”.Namármost a rossebet érdekli Wesselényi Miklós ökonómiai alapokon nyugvó tana, az ember szeme kifacsarodik az 1829-ben dívott mondatfûzési technikától, csak elképzeltem, milyen jól mutatna a könyvespolcon egy olyan keményborító, melyre az vagyon nyomva arany vagy fekete betvekkel, hogy: A régi híres ménesek egyike megszûnésének okairól. Fene se tudja miért, de egy pillanatra meggyõzõdésem volt, hogy ez éppúgy éke egy XXI. századi szobának, mint a külsõ és belsõ hõmérsékletet egyaránt - hozzávetõleges pontossággal - közlõ, fröccsöntött mûanyag hõmérõ, vagy a faltól-falig naplemente-poszter. Kérdem a családi könyvtárost, édesanyámat, hogy ugyan bizony, nem-e lehet-e, hogy ott kushad valahol a tékában Wesselényi pár mûve a lótenyésztésrõl?Nem volt belõlük egy fél sem.Azt, hogy újabb taggal, jelesül egy lóval bõvült kis családunk köre, a szüleim sínylették meg a leginkább. Korábban minden hétvégét velük töltöttem el Rio de Bernecebarátiban, mostanság meg jó, ha havonta egyszer a szemük elé kerülök. Ki tudja, ezek után hogy vannak õk a lóval, amit eddig csak fényképen láthattak, tekintettel rá, hogy megrözött antivideoisták, tehát még egy ötperces workfelvételt sem láthatnak róla. Ádáz ellenségük-e, vagy éppen ellenkezõleg: örülnek, hogy új cimborája akadt a kölyküknek, ki tudja. Tény viszont, hogy valamelyik nap jóanyám odaáll elém, s azt mondja, hogy megkésve bár, de íme a névnapi ajándékom, ne vegyem zokon a csúszást, de nehéz volt beszerezni.Mint kiderült, a két jóöreg nyakába vette a világot, mert megtudták, hogy egy elhunyt pedagóguskollégájuk örökségét kiárusítják Vácott. Szépen kézenfogták egymást, s elbuszoztak, -vonatoztak megnézni, hátha akad a kolléga végkiárusításra szánt ingóságai között egy-két, a lótenyésztés tudományos alapjait megerõsíteni hivatott Wesselényi kötet is. Akadt. Az egyik a már említett A' régi híres ménesek egyike' megszünésének okairól (Pesten adatott ki az Úrnak 1829. esztendejében), a másik pedig a Teendõk a lótenyésztés körül (Kolozsvárt adták ki 1847-ben). Emiatt késett a névnapi ajándékom, de akkor azt kívántam, hogy még vagy száz, százötven éven át mindig csússzanak pár napot a megajándékozásommal. Még akkor is, ha e könyveknek nyilvánvalóan nem lesz nagyobb a becse, mint bármelyik másik "szobadísznek", hiszen a Guttenberg-galaxis kiment a divatból a nyugdíjas pedagógusokkal és értékrendjükkel egyetemben, viszont tényleg, mondom, jól mutatnak majd a könyvespolcomon.

[Zsubaba]

ÉÉÉn meeg csaak áááámullooooook, bááámuuullookkk, hooogyy tttiiii miilllllyyyyyyennnnnn sssszééépppeeeeekkkkkketttttt tudddtok írrrrniiiii....ejjjjjjjjjjj :eek:

[mac]

A vándorlásA mezõ hatalmas volt. Tágas látóhatár keretezte minden irányból, az ég belehajlott a végtelen fûtengerbe. Ez a hely volt az ember õseinek elsõ igazi otthona, a Nagy Vándorlást követõ idõkbõl.A távolban, a láthatár szélén túl, magas hegyek övezték, kemény és konok homlokukkal karcolták az eget. Mindig felhõk koronázták zabolátlan csúcsaikat, kopár oldalukon soha nem nõtt sem fû, sem fa. Az emberek õsi legendáiban sok mese szólt ezekrõl a hegyekrõl, messze az idõ homályába bújó vándorlásokról, amikor az ember elsõ õsei átkeltek e hegyek goromba szurdokain, hogy új helyre leljenek. De ezek a mesék már csak halványan élnek a legöregebbek emlékeiben, csakfoszlányok, melyeket már lehetetlen összerakni. Generációk hosszú sora élt már itt a legelõn - sokan nem is mentek egy-két napi járóföldnél messzebb a folyóktól - így nem is látták még a hegyeket. Pedig ezek a hegyek önmagukban is hatalmasak és délcegek voltak, sok gonosz lény lakhelye. Barlangok húzódtak a hegyek alatt, hosszú, sötét, örökkön tartó gonosz barlangok. Néha, nagyon ritkán hangos morajlás hömpölyög végig a legelõn, az emberek megriadva húzódnak összébb, és ilyenkor az öregek, akik még emlékeznek a mesékre, dörmögve elmesélik régi történeteik egyikét a fiataloknak.Az egyik ilyen mese a Nagy Vándorlásról szól. Íme:I rész.Az õsökValaha, nagyon régen, mikor a föld új volt és háborítatlan, friss zöldje zöldebb volt mint most, az ég kékebb és a víz élõbb, élt egy ember, akit Okvoosnak hívtak. Õ volt az emberek vezére. Délceg, erõtõl duzzadó alakja kimagaslott a többiek feje fölé, hangja, mint mennydörgés gördült széjjel a tájon. Akarata töretlen volt és tiszta, de nemes lélek lakozott benne, engedékeny a gyengékkel, és könyörtelen az erõsekkel szemben.Okvoos népe egyre csak szaporodott, nõttön-nõtt. Már kicsi lett a hely, kevés a víz. Az öregek morogtak, a fiatalok lázongtak, kevés az ennivaló, a folyó rendszeresen kiszárad. Félelemmel tekingettek a napra, amely egyre tüzesebben égett, a fû mind sárgábbá és szárazabbá vált. Okvoos átlátta, hogy ez a helyzet nem tartható békében sokáig, ezért elhatározta, hogy felderítõket küld a szél minden irányába. A legerõsebb és leggyorsabb harcosokat választotta, akikben teljes mértékben megbízott, akik ismerték a környéket és ha kellett, harcolni is tudtak. Az egyiket Borzos Soreynek hívták, erõs volt, féktelen, akaratos és arrogáns; Okvoost a fiatalkori önmagára emlékeztette, ezért nagyon szerette Soreyt, megbízott benne. A nyugatra induló csapatot bízta rá, azzal a kikötéssel, hogy egy évnél tovább ne maradjanak el. Sorey ezt meg is ígérte, majd a csapatával elindultak a nyugati ösvényen.Okvoos egy ideig még figyelte õket, ahogy lassan apró ponttá zsugorodik alakjuk, már a csizmáik hangját sem hallotta. Aggódva dörmögte maga elé: - Remélem, nem lesz semmi baja sem...Sorey és társai napnyugtára elérték a legelõ nyugati határát, itt elvadult mogyoró, kökény és boróka cserjék húzódtak kanyarogva északi irányba, gyökereikkel erõsen kapaszkodva a köves, száraz talajba. Túlsó oldalukon mély árok tátongott, éles kövekkel telitûzdelt partján csak egy meredek, kanyargós ösvény tekergett le az aljába. A csapat óvatosan, de gyors léptekkel haladt lefelé, kevés zajt verve. Az árok alja száraz, tavalyi fûvel borított, régi patakmeder volt, így gyorsan lehetett elõrejutniuk; Sorey is siettette a csapatot, hogy minél több földet járhassanak be. A patakmeder lankásan emelkedett, szélei egyre alacsonyabbak, ámde annál szaggatottabbak, járhatatlanabbak lettek, ám végül elértek egy olyan helyre, ahol meredeken ugyan, de biztonságosan felkaptathattak a túlsó partra. Sorey járt már itt korábban. Szeme az ég alját fürkészte az alkonyatban, figyelte, ahogy a forró nap véget ér, lebukva a távoli hegyek kék gerince mögé. Figyelte a neszeket, az apró állatok fészkelõdését vackaikban, a madarak szárnyainak suhogását, a száraz fû zörgését. Minden békés voltak és biztonságos. Elindultak Kékhatár, a hegység felé.Gyors ütemben hagyták maguk mögött a távolságot, Kékhatár, a magas, zord hegy egyre közelebb került hozzájuk. Már kivehetõ volt oldalán a sok gyûrõdés, kopár kiszögellés, és a barlangok sötét, gonosz tekintetû bejáratai. Még soha sem járt ilyen messze a lakóhelyétõl, még egyikük sem járt a hegynek az árnyékában. A napot a hold váltotta fel, fényes félkorongja éles árnyékokat húzott. A hegy közelében széles ösvény nyílt, egyenesen az egyik barlang felé irányítva az arra járók lépteit, de Sorey nem kívánt közelebbi ismeretséget kötni senkivel sem, inkább balra fordultak, dél felé, hogy valamiféle hágót találjanak. Nagyon csendesen haladtak. Mindegyikük feszülten hallgatózott, szaglászott, figyelmüket semmi sem kerülhette el. Csend volt, nagy, sötét csend, se madár, se más állat nem mocorgot. Szinte agyonnyomta õket, annyira baljóslatú volt ez a nyugalom. A barlangok gonosz szemgödrökként követék õket, szinte beleborzongtak látványukba. Ösztöneik rosszat súgtak, igyekeztek hát minél elõbb kikerülni látószögükbõl. Lassan elhagyták a barlangokat, de a talaj egyre egyenetlenebb, szaggatottabb lett. Botladozva-csúszkálva haladtak elõre, lassan, a kelleténél lassabban. Soreyy jobbra tõlük egy alacsonyabb szurdokot pillantott meg, két göcsörtös gerinc közé ékelõdve. Egy fényes csillag éppen átragyogott rajta, szinte megnyugtatva õket, hívogatva õket. Úgy döntött, átmennek rajta, hiszen elõbb-utóbb úgyis át kell kelni a hegyen, hát legyen meg most. Beforultak a szurdokba, amely elõbb alacsonyan, majd egyre magasabban tornyosodott föléjük, de szélesedett is, az alján kitaposott, sima út kerülgette a sziklákat. Ahogy beljebb haladtak, a sötét úgy lett egyre feketébb, a csend úgy lett egyre némább. Aztán egyszerre csak, a semmibõl, ezernyi torok ordított fel, megrengetve a környezõ sziklákat. Sorey és társai egy pillanat alatt kört alkottak, hogy védekezhessenek, ha kell, de nem tudtak. Egy hatalmas, erõs kötélbõl font háló hullott rájuk a magasból, rabul ejtve õket.Okvoos rémülten riadt fel álmából. Zihálva, izzadtan kapta fel fejét, és aggódva szagolt bele az éjszakába. Mintha kiáltást hallott volna, mintha Sorey hívta volna kétségbeesetten a láthatáron túlról...Emberek rajzottak elõ a szurdok sziklái mögül. Kezükben fáklyák, dárdák, kardok és mindenféle gyilkoló eszközök. Fejükön borzas, szõrös sapka, arcukon bozontos szakáll. Egyikük, akit Sorey a vezetõjüknek gondolt, egy magas termetû és nyílt tekintetû férfi, akit a többiek alázattal engedtek elõre, megállt elõttük, és méregetni kezdte õket. Alaposan megnézte mindegyiküket. Õk harciasan és elszántan tekintettek rá vissza. Amaz elmosolyodott, és a válla fölött hátraszólt valami érthetetlen nyelvén. Hátulról ketten elõre jöttek, és gyors mozdulatokkal elvágták a köteleket, kiszabadítva a csapatot, akik meglepõdtek, hiszen kemény harcra, öldöklésre számítottak, most pedig itt állnak szabadon, igaz, többszáz embertõl körülvéve. A magas ember ekkor a mellére tette kezét és így szólt:-Hogar - mondta és megismételte még párszor. Majd Soreyre mutatott, és kérdõ tekintettel várt. Sorey is bemutatkozott:-Sorey - mondta és elismételte néhányszor. Az ember ismételgette-ízlelgette: sorrej, sorrej. Egy hirtelen mozdulattal hátrafordult, kiáltott valamit, és az emberek eddig tömör sorfala kinyílt, utat engedve maguk között. Hogar hátratekintve intett Soreynek, és nevén szólította. Elindultak a szurdok sötétje felé, halványan lángoló-sercegõ fáklyák fényfala között.folyt. köv