Guliver nekem is szerelem volt elsõ látásra, bár igaz, hogy több, mint 2 évet vártam rá.
Régen felesbértartó voltam, és amikor az abbamaradt (eladták a lovat), akkor elkezdtem keresni sajátot, és nekem is hasonlóan erõs elképzeléseim voltak, amikhez ragaszkodtam is.
REngeteg lovat megnéztem, kipróbáltam, volt ami tetszett is, de egyben sem volt meg az igazi szikra. Már már kezdtemn volna lejjebb adni a kereset paraméterekbõl, mikor szólt a barátnõm, hogy az ismerõsénél van egy ló, aki szerinte nekem tetszene. Mondtam üsse kavics meglessük anyuval.
Szallagavató, és egyéb elfoglaltságok miatt, ezt csak karácsony, és szilevszter között tudtam megtenni, nagy hóban. A ló 1,5 hete az istállóban álldogált, mert feltörte a nyereg, a karámban meg a többi ló nem fogadta el, így csak egy picit tudták kivinni mozgatni.
Mikor megnénztem az istálló félhomályában már megfogott valami. Aztán kivezették. Mintha az álmaimból lépett volna elõ: az alkata, megjelenése, viselkedése, színe, mindene tökéletes volt.
Megnéztem futószáron, a mozgása is tetszetõs volt. Aztán kértem, had ülhessek fel egy kicsit. (2 hete nem mozgó arab lóról volt szó!). Felnyergeltük, és kivittük az egyetlen télen is használható körkarámba. Nem mondom, hogy a sebesség váltót rögtön megtaláltam rajta, de ennek elenére az összhang tökéletes vlt. Vigyázott rám, és bár jól kivágtázta végre magát, figyelt, hogy nekem ne essen bajom.
Hazafele az úton sokat beszélgettünk anyuval. Nekem nagyon tetszett a ló, de féltem már ezt kimondani. Aztán otthon addig beszéltük a dolgot, hogy három nap múlva, szilveszter elõnapján már ott is voltunk a lószállítóval. Ennek 5,5 éve, azóta is velem van, s soha egy percre nem bántam meg a döntésem! Túl vagyunk sok betegségen, sérülésen, de eggyütt mindig átvészeltük. Én segítek neki, õ nekem
.
Szóval ne aggódj ha nem találod meg azonnal. Légy türelmes, bár tudom, ez nagyon nehéz! Ha itt az ideje, akkor eljön a nagy Õ, és érezni, tudni fogod, hogy megtaláltad az igazi társad :yeah: .