5186 válasz a témához

[sheriff]

Strand a pusztábanMeleg nap volt a mai, meleg helyzet nélkül. Zsófival és Dieterrel reggel fél nyolcra beszéltük meg a találkát a tanyájukon. Nekünk ehhez legkésõbb hétkor lóra kellett volna ülni. A dolgok azonban szokás szerint a lehetõ legrosszabb módon alakultak, hajnalban édesapámmal autót kellett cserélnem, Véres Penge elvacakolta az idõt, Hamiskártyást és Suttogót is össze kellett szedni, stb. Majdnem nyolc óra volt, amikor elindultunk a lovakkal hozzájuk, s fél kilenc is elmúlt, amikor megláttuk õket. Szokásukhoz híven már lóháton vártak, kinn az út közepén forgolódva a lovaikon. [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/dsc00018.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/Dsc00018.jpg[/url] Kissé szégyelltük magunkat a késés miatt, de megnyugtattak, náluk sem ment mindne símán, alág pár perce ültek lóra, s igazából elénk indultak, nem az autósokat hergelték.Találkozás: [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/dsc00019.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/Dsc00019.jpg[/url] Dieterrel elég jól megértjük egymást (én is kedvelem a száraz fehér borból készített hosszúlépést), de ezúttal mindketten elfeledkeztünk a kulacsok megtöltésérõl. Az elsõ uticél így törvényszerûen a legközelebbi postakocsi állomás lett. A csapat Fülöpszállás határában, útban a Somodi tanya felé: [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/dsc00022.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/Dsc00022.jpg[/url] A postakocsi állomás elég kihalt volt, a kutyák az asztalok alatt szenvedtek a melegtõl, a személyzet meg a verandán hûsült. Hangoskodó német túrista azonban természetes akadt. Megittuk a meginni valókat, s indultunk tovább.Azt terveztük, hogy megnézünk néhány eladó lovat egy a tönkremenés elõrehaladott stádiumában lévõ lovastanyán. Állítólag westernlovaglásra is betanított a tulaj néhányat a lovai közül. Igazából egyikünk sem akart komoly vásárlóként fellépni, de mivel ilyen esetben elképzelhetõ, hogy a pénzszûkében lévõ eladó meglepõ áron is képes megválni tulajdonától, mégis gyõzött a kíváncsiság. Mint megtudtuk két héten belül el kell költözniük a tanyáról, a lovaknak semmi takarmány nincs már. Szóval ramaty helyzetben van az illetõ.Meglehetõsen héjja magatartás erre a kiszolgáltatottságra építeni, s nem is ez volt a szándékunk, de a tulaj azt mondta a telefonba, hogy menjünk nyugodtan, lehet, hogy azért köt velünk üzletet. Ez a program nem ígérkezett hosszúnak, hát kiegészítésként az Ádám tanyán lévõ medencében való fürdéssel kívántuk elviselhetõvé tenni az egyre hevesebbnek ígérkezõ napsütést.A Somodi tanya lókikötõjénél pilledten készülõdünk az induláshoz: [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/dsc00023.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/Dsc00023.jpg[/url] Az eladó lovakat hamar megtaláltuk. Összesen öt ló van. Két pej kanca, kocsiban és nyereg alatt is dolgoznak. Nem különösebben figyelemre méltóak. Van egy 3 éves, zsufa fakó méncsikó, ami távolról tetszett, de közelebbrõl megnézve már nem annyira. Nincs semmi baja, de a feje nem elég finom az én ízlésemhez, kicsit szögletes testalkatú és a szügye túlságosan keskeny.Van egy nagyon nyugodtnak tûnõ sárga mén, aki westernlovaglásra is be van tanítva. Ez volt a tulaj kedvence. Atv és holsteini keverék. Nekem nem a szívem csücske az iylen mamlasz ló. Zsófinak viszont tetszett.Az ötödik egy szürke, négyéves, arab félvér mén, amit még nem lovagoltak. Ez a ló nagyon tetszik nekem. Nem annyira vékony és finom testalkatú, mint egy telivér arab, de a fajta jellegzetességei erõteljesen dominálnak. Érdeklõdõ, élénk tekintet, kicsi fej, apró fülek, dinamikus mozgás, nagyon szép fejtartás, széles és mély mellkas, szabályos lábak, kiváló paták. Erre a lóra alkuszom.A háziak nagyon kedves emberek, sajnálom, hogy nem jött be nekik az elképzelésük. Most is bebizonyosodott, hogy nem elég szeretni a lovakat egy sikeres vállalkozáshoz. Lovakkal csak akkor lehet pénzt keresni, ha túristagyárat üzemeltetünk, s az állatokat pusztán dekorációnak használjuk. De ez nem az én világom, nem is fogok soha meggazdagodni lovak révén.Elbúcsúzván vendéglátóinktól elindultunk a pusztai strandra. Útközben sikerült végre összetalálkozni két újabb cowboy-jal, Kopasszal és Árpival, akik egy tõlünk 10 km-re lévõ tanyáról eredtek a nyomunkba. Jó ha van a cowboynál a colt mellett egy mobil telefon is!A strand egyetlen medencébõl állt, de 1,6 m mély, kristálytiszta és meglepõen nem klór szagú vize óriási élmény volt mindannyiunknak. Számos magyar és külföldi vendég lubickolt a hûs habokban, s meglehetõsen eltátották a szájukat, amikor nyolcan bevágtattunk az udvarra, gyorsan lenyergeltünk, ledobáltuk a ruháinkat, s a zuhnyzás után a medencébe vetettük magunkat.Nem sok kedvünk volt a tûzõ napra kijönni, de a gyomrunk jelezte: Itt az ebéd ideje! Sajnos az Ádám tanyán nem tudtak kiszolgálni bennünket, nincs éttermük, csak a saját vendégeiknek biztosítanak ételt. Így kénytelen-kelletlen odébbálltunk. Ez a strand nagyon szimpatikus uticélnak tûnik, minden bizonnyal rendszeres vendégek leszünk a jövõben.Kopasz és Árpi elváltak tõlünk, mi pedig egyenesen hazafelé tartottunk. A lányokra szokás szerint rájött egy kis bolondóra, az út egy részét a nyeregben hátrafordulva lovagolták végig. A szembejövõk igencsak néztek volna, ha nem lett volna annyi eszük, hogy ilyen forróságban otthon maradjanak. Hazáig senkivel sem találkoztunk. [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/dsc00027.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_20/images/Dsc00027.jpg[/url] Silveradoról az édesapám kocsijával, egy Mazda kisteherautóval indultunk haza. A lányok kérleltek, hogy hagyjam õket a platón utazni. Nem sok kedvem volt rendõri szekatúrát elviselni miattuk, úgyhogy nem igen hajlottam a dologra. De mivel nem mordultam rájuk elég ingerülten, kórusban kezdtek kérlelni. Mondtam nekik, hogy szagolják csak meg a kocsit, s érezni fognak egy nagyon érdekes illatot. Büdös volt ugyanis az autó rendesen, mert apám elõtte való napon disznótrágyát szállított rajta. Hát érdekesek az emberek, s ez alól a gyerekek sem kivételek. A három egyébként meglehetõsen kényes ízlésû mini-tini képes volt a büdös platóra szökkenni. Földutakon rázkódva utaztak vagy nyolc kilométert, s sikongatva élvezték a kocsi dobálódását. Lököttek!Sajnos kevés fényképet sikerült készíteni, mert a kamera bakapcsolódott a nyeregtáskában, s lemerült az akku. Na majd legközelebb!

[sheriff]

Hogy rohadna meg a LINUX! Nem mindegy neki a kis és nagybetû!Cav vagy Huxley! Ha lehet (persze, hogy lehet) javítsátok ki a Dsc...jpg hivatkozásokat dsc...jpg hivatkozásokra, hogy a képek megjelenhessenek.Kösz!

[Huxley]

Ok.

[Huxley]

A látszat ellenére mostmár mûködik.

[Zsuzska]

Sziasztok itt is!Bár az én kis történetem közelébe sem ér egyesek történeteinek, nekem nagyon kedves emlék, úgyhogy leírom. Helyszín: Budaörs, hegyek, kezdetek egy kis faházban a telkünkön.Idõ: 1999. dec. 31-2000. jan. 1.Résztvevõk: 6 ember (=3 pár), + késõbb 5 ló (1 póni) +3 szánkó.Szóval a szilveszter éjszakát ott töltöttük így hatosban, minden párból 1 ember lóimádó volt, a többiek (addig) határozottan nem. Viszont nekünk hármunknak nagyon motoszkált a fejében a gondolat, hogy itt ez a szép frissen lehullott hó, a gyönyörû hegy, a közelben egy lány bérelhetõ lovakkal, meg egy pónival, aki mögé akár több szánkót is be lehet fogni (gondolok itt a régi gyerekkori faszánkómra pl.) - szóval elõvezettük az ötletet. Sajna éjszaka nem volt hajlandóság, de délelõtt némi érzelmi zsarolás után még a legellenállóbb fiú is beadta a derekát - szóval felkerekedtünk. Mi Hárman három lovon, õk a póni mögött három szánkón, plusz a lótulajdonos lány. A pónit az én párom hajtotta, mert õ nem elõször látott már lovat közelrõl, meg vállalkozó szellemû volt.Egy ideig minden rendben is volt, csak az enyhébb emelkedõknél, meg ha eltûntünk a póni szeme elõl, akkor megmakacsolta magát, és a párom lovas tapasztalat híján nem tudott mit kezdeni vele, szóval mindig vissza kellett menni értük, és ez így senkinek sem volt jó, fõleg a lovaknak a hidegben. Ekkor döntöttem úgy, hogy mivel én a legkönnyebb lovon ültem, aki csakis azt csinálta mindig, amit kellett, hogy cserélek a párommal, és én hajtom tovább a pónit. Ebbe meglepõ módon egybõl bele is ment, és innentõl kezdve minden rendben volt: már maradéktalanul élvezte mindenki a háborítatlan erdõt, a csendet, a szûz hóban való siklást ill. vágtázást. És ekkor ért az a szívet melengetõ élmény, amit sose fogok elfelejteni: amikor felültem a szánkóra, az a fiú, aki a legjobban berzenkedett a dolog ellen, most kipirult arccal mondta, idézem szó szerint: "Ez baromi jó! Ezt kár lett volna kihagyni!" És még a megérkezéskor hozzátette: "Ezt meg kell csinálni jövõre is!" És mindezt azok után, hogy egy kb. iszonyú hosszú emelkedõn fel is kellett gyalogolniuk a másik lányzóval a térdig érõ hóban. Az történt ugyanis, hogy fel kellett mennünk azon az emelkedõn, és ezt csak úgy lehetett, hogy õk elõtte leszállnak, és ha elég a lendület a póninak, visszaugranak a szánkóra. Csakhogy már az emelkedõ elõtt le kellett szállniuk egy kicsivel, már nem tudom, miért, de az a lényeg, hogy mi a lovakkal elõbb értünk az emelkedõ aljára, mint õk, és mialatt én nem figyeletem, a lovak elindultak vágtában fölfele, a poncsi meg természetesen utánuk. Én hátracsúsztam a lendülettõl szánkón, és majdnem landoltam is földön mögötte, ugyanis a faszánkó, amin ültem (biztos ti is ismeritek), olyan, hogy hosszában vannak rajta a lécek, amik két keresztbe-léchez vannak szögelve. Naszóval, én, hogy visszahúzzam magam, elkaptam az elsõ lécet, de az azzal a lendülettel a kezemben is maradt, ugyanúgy, miként a második, a szögek ugyanis a hidegtõl vagy nem tudom, mitõl, de megadták magukat. Ekkor már, mint a hollywoodi akciófilmekben, csak néhány mm választott el a szánkó legvégétõl, és akkor más választás nem lévén, belekapaszkodtam a szárba, mire a póni elsõ döbbenetében megállt. Szóval megmenekültem, de már se elõttem, se mögöttem senki nem láttam. Így aztán úgy döntöttem, nem ácsorgok ott a leizzadt poncsival, hanem felmegyek az emelkedõ tetejére. Sikerült is újra beindítani Fáncsit (mostmár nevezzük nevén azt a drága jószágot), és érdekes volt még az a zavart arckifejezés, amit a kiránduló párocska arcán láttam a tisztáson, mikor megjelentem 1magam 1 pónival, mögötte 3 szánkóval. Szóval ez fantasztikus élmény volt mindenkinek. Az addig nem lovagoló lánnyal azóta itt a fórumon is találkoztam, szóval asszem azzel mindent elmondtam... Nála azt hiszem, itt kezdõdött a fertõzés, de ha olvassa, talán meg is erõsíthetné. ) Hát ennyi volt az én "kis" színesem, remélem, még nem horkoltok nagyon! :)Zsu

[Zsuzska]

Bocsi a hibákért, már én is annyira belefáradtam, hogy elfelejtettem átolvasni... Azért remélem, ki lehet bogozni.

[sheriff]

Fotómûvészek lóhátonMa rövid és könnyû lovaglás volt betervezve. Vörös Haj és Véres Penge lovai, Karim és Szellem egyaránt boxnyugalomra volt ítélve az elmúlt hetekben, hogy kisebb sérülésüket kipihenjék, s meggyógyuljanak. Mindkét ló állapota szépen javult, s idõszerû volt elkezdeni a mozgatásukat. Szellem azonban még nincs teljesen rendben, csak sétáltatásról lehetett szó.Megbeszéltük Vörös Hajjal, hogy 17 órakor kimegyünk Silveradoba és megjártatjuk a lovakat. Ilyen esetben jobb nyeregbõl bonyolítani a dolgot, mint vezetgetni a lovat, mert a pihent ló szeretne elrohanni, ugrálni. Mivel ezt meg kell akadályozni, könnyebb a lovat kordában tartani a hátán ülve, mint a földrõl. Véres Penge végül is nem tudott jönni, mert tanévnyitóra ment. Hát mit mondjak? - nem rajongott az iskoláért! Na ez is jól kezdõdik! - mérgelõdött.Vörös Haj felnyergelte magának Karimot, én meg Sárkányt választottam, mivel a hátáról tudtam vezetni Szellemet. Csibész, Ajax vagy Charlie hátáról nem mertem volna megpróbálni a szétpihent arab kanca fékentartását. Ha meg Sárkány, akkor Bendzso. Jött a csikó is velünk. Ha meg lúd, hát legyen kövér! - felkiálltással elvittük Capuccino csacsit is világot látni.Szép nagy karavánná fejlõdtünk ketten Vörös Hajjal. Meg is jegyezte, hogy vajon minek nézne minket az, aki látna, így hetedmagunkkal. Normálisnak nem, az biztos.A digitális kamerát vittem magammal, mert ezt a menetet meg kellett örökíteni. Lóhátról átnyújtottam Vörös Hajnak a gépet, s sebtiben elmondtam, hogyan kell használni. Lelkesen kattogtatott, különbözõ pózokat vettem fel. Elõre örültem a remek képeknek. Kicsit gyanús volt ugyan, hogy túl gyorsan készülnek a fotók, s ezért többször is megkérdeztem az alkalmi fotómûvészt, hogy hallja-e a kattanásokat az exponáláskor. Nyugtatgatott, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez igaznak is bizonyult, de kép az nem készült semmi. Na jó, túlzok, hiszen kettõ azért "sikerült". Az elsõn látható egy negyed ló (fej, nyak és lábak nélkül, s az én egyik lábam combtõ és boka között. A másodikon a hátam közepe. Csacsi, Szellem, Sárkány, Bendzso és büszke lovasuk gyönyörûen megkomponált és míves gonddal megkoreografált csoportképeinek azonban se híre, se hamva.A "fényképek elkészülte" után Visszavettem a gépet, s csináltam párat Vörös Hajról. Nem egyszerû egyébként lóhátról fotózni, aki próbálta már, az tudja mirõl beszélek. A lovak forognak, ellépnek, nekiállnak legelni. A mi lovaink elég rugdosósak is, Sárkány a csikóját védi, Karim folyton a vezérszerep megvédésével van elfoglalva, Szellem meg eredendõen rúg, mint a fene. Éltek is a kínálkozó lehetõséggel. Ehhez jött még a csikó folytonos útban levése és téblábolása, és a csacsi tolakodása. Az én képeim sem fognak ÉV FOTÓJA címet nyerni, azt hiszem.Azért itt van egypár mutatóban: [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00001.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00001.jpg[/url] [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00006.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00006.jpg[/url] [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00007.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00007.jpg[/url] [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00009.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00009.jpg[/url] [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00010.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00010.jpg[/url] [url="http://"http://www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00011.jpg"]www.cowboy.hu/eletkepek/tura_21/images/dsc00011.jpg[/url] Nagyon rövid - alig 3 kilométeres - séta után Szellemet és az óvodát hazavittük, hogy azért lovaglásra is jusson idõ. Amint megfordultunk, a Csikó és a szamár ott hagyott minket, mint eb a Szaharát, s kemény vágtában elporzottak a tanya irányába. Az erdõ hamarosan eltakarta õket elõlünk. Na több sem kellett Sárkánynak, alig tudtam féken tartani, ment volna a csikója után. Szellem is bekattant, neki ez a 3 km arra sem volt elég, hogy berozsdásodott tagjait megmozgassa, hiszen korábban 40-60 km-es túrák után is úgy fickándozott, mint egy halacska a friss patakban. Fogtam õket keményen, s kértem Vörös Hajat, hogy tegye azt õ is Karimmal. Éreztem, hogy ha elindulnak, nincs az az isten, aki megállítaná õket. Szerencsére egy csapat ember jött szemben az úton (egy frissen ellopott autót kerestek!?), s a csikó megijedt tõlük, s vissazfordult. Nem tudom, hogy mit csinált volna egyébként, hazamegy-e (le kellett volna térnie a földútról) vagy egyenesen kimegy a kövesútra. Volt egy kis zabszem a megfelelõ helyen. Valószínûnek tartom, hogy hazament volna. Okos kis csikó ez.Miután leadtuk Silveradon a Szellemet, Bendzsot és Capuccinot,a kétszeres fogathajtó csapatvilágbajnok Nyúl Zoltán tanyája mellett elhaladva, a vaddisznós felé vettük az irányt. A képek egy része ez utóbbi helyen készült. Közben szõlõt ettünk (visszaesõként), de még mindig nagyon savanyú. Azt hiszem más már nemigen történt. Ja igen, Sárkány még az elején felrúgott karimra, aki felkapta a fejét a rúgás elõl. Nem is találta el Sárkány. Karim feje viszont eltalálta Vörös Haj állát, aki egy enyhe agyrázkódást kaphatott, mert elmondása szerint egy pillanatra nem tudta, hogy mi is történt, s a napsütésben is látta a Nagymedvét és a Fiastyúkot, ragyogtak neki a csillagok.

[sacamancs]

Igen tisztelt bíróság, ez szórul szóra így történt, ahogyan Zsu leírta. Akkoriban (bár ez nem is volt olyan rég) mereven ragaszkodtam ahhoz, hogy "én márpedig nem ülök föl egy lónak a tetejére". Az újévi kaland után kezdtem betörni, de csak szép csendesen. Mostanában pedig elvonási tünetekkel küzködöm, ha nem jutok lóközelbe. ))Saca

[Huxley]

Amikor az elsõ kép töltõdött szokás szerint fölülrõl lefelé, elõször csak Sheriff hátát láttam, aztán felbukkant mögötte két lófül meg egy üstök. Mondtam is magaman: jé, Sheriff fordítva ül a lovon!

[vegeta]

Színesen kezdõdött a hétfõi eddzésünk.Este f6, kicsit fülledt idõ, készülödünk, még van idõ, összeszokott 4 lovas (off: ennél több szerintem egy eddzõ által nem kontrollálható), két kanca, egy herélt, egy mén. Húgom és a saját kancám unottan álldogál a pucolós-falnál, kikötve, a herélt még a legelõn, a csõdörért a gazdája kisétált a távolabb lévõ "fiú-karámba".Mindig kötõfékkel vezeti be, eddig nem történt semmi. Itt volt az ideje...Szóval ott állok, kezemben a vakaró, amikor ordítás messzirõl, majd nyerítés, veszett patadobogás. A fiatal mén úgy döntött, mostmár ideje, hogy elvetesse szüzességét vm dögös kancával.Tudjátok van egy pillanat, amikor érzed, hogy nagy gáz lesz, de csak állsz és bámulsz ki a fejedbõl, még nem mozdulsz, pedig tudod, hogy megelõzhetnéd a bajt. Hát így álltunk mi is, és bambán néztük, ahogy egy feltartott nyakkal, farokkal galoppozó, nyerítõ csõdõr (egyébként kb 180 cm magas bivaly) elsüvít a karámok mellett és egyenesen felénk tart. Rohan, mint egy örült, a köves úton csattog a patája, a nyakában lobog a vezetõszár, (egy darabig az ember is végén, aztán õ elmarad) és egyre közeledik. A két kikötött kancánk meg rángatja a kötelet, villog (merthogy miért is nem sárlana mindkettõ). Már látom, ahogy a csõdör lendületbõl ráveti magát valamelyik kancára, nekiesnek a falnak, leszakad a kötõfék, összerúgják egymást, folyik a vér, törnek a csontok a betonon, de mégsem csináltunk semmit, mert olyan gyorsan történt, h nem voltunk képesek reagálni. Csak álltunk és vártuk az elkerülhetetlent, amikor......megtörtént a csoda: elrohant mellettünk. Galoppozott le a pályára (nálunk egy gödörben van a pálya) és abban a pillanatban megtört a lemerevedés. Amíg lehetett a kancákat bevágtuk a bokszokba, rájuk zártuk az ajtót. akkor már ordított vk, hogy:"a Piroska lent gyakorol a pályán"Mindenki le, pánik, akkor már azt láttam magam elõtt, hogy a lovast mellsõ patáival lerúgta a másik ló hátáról.Szerencsére tapasztaltabb lovas lévén gyorsan leugrott a lováról (herélt egyébként) és biztonságos helyre húzódott. A csõdör rávetette magát a heréltre, aztán lefortult és rúgni kezdte, aztán üldözték egymást és csak azon imádkoztunk, hogy nehogy beakadjon a szár egy rúgó lábba, mert leszakad a szája. Próbáltunk a közelükbe kerülni pálcával szétverni õket, de azért még senki nem akarta szétrúgatni a fejét. Úgyhogy felrohantunk a kijárathoz, hogy nehogy ki tudjon futni a többi karámhoz, ahol kiscsikók, kancák is vannak.Persze megelõzött. "ne engedd fel" "állj elé" "hülye vagy, állj elé te" , káosz, össze-vissza rohangálás.A ló persze kirohant a karámhoz, a nyergelt lovat maga elõtt hajtva pont a csikós kancákhoz. Ott megint egymának estek, ágaskodás, rugdoság, egy-egy rúgás akkorát szólt, hoyg azt hittem kiszakad az oldala. Végül hagytuk a természetre, a mén egy idõ után békén hagyta a heréltet és bájologni kezdett a kancákkal. Egy pillanatra megállt a villanypásztor miatt, mi meg kihasználtuk. Hála a nagy Manitounak, sikerült minden lovat komolyabb sérülések nélkül megfogni, bevinni.Aztán amit a rakoncátlan mén kapott a gazdájától! Asszem azt egy életre megemlegette. Én még sosem láttam lovat így megalaázkodni. A verés után lehajtott fejjel követte a gazdit, ha a megállt, akkor a ló engedelmesen hátrfelé lépkedett. Bekullogott az istállóig a kötél végén, nem volt egy hangja sem, rá se nézett a kancákra, akik ott toporogtak az angolbokszokban.Ekkor érkezett meg az eddzõnk, és érdekes, de minden folytatódott simán, mintha ne is történt volna semmi. Készülõdtünk, nyergeltünk, egy (tanulságos) élménnyel gazdagabban...Az okos ember más kárán tanul: én nem fogom kötõféken vezetni a csõdörömet, ha idõsebb lesz...A csõdör-tartásnak egyébként asszem nyitok majd egy topicot (v. volt már?), szívesen venném tapasztaltabb kollégák jótanácsait, hogy hogyan legyen engedelmes, jólnevelt, ménem. Most még nincs problémám vele, hiszen még csak két éves, és eddig szerencsére nagyon fegyelmezett, próbálom nem hagyni a fejemre nõni. Ha nem feltétlenül szükséges, nem szeretném kiheréltetni. Viszont áldozatokat sem szeretnék...üdv, vega

[vadlo]

Állok elétek mini színesemmel. Történt egyszer nem is oly régen, hogy lovászkodásom idején futószáraznom kellett egy csõdört, Balagurt. A gazdi mondta volt, hogy ezt CSAK kötõfékkel lehet körbe-körbe kergetni. Nem kell neki kantár. Na jó, ilyet még úgyse csináltam. Lássik, mit tud a pacóka. Láss csodát, kedvenckém gyönyörûen ment. Nem is volt semmi probléma egészen addig mígnem elkezdõdött a nyúlhajtás. Amit persze a vadászok két puskalövéssel indítanak. Ja, és nekünk nem szóltak, hogy ilyet terveznek aznapra. Balagur az elsõ lövés után csak figyelt, a második után pedig õrült vágtába kezdett a körben. Esõ után voltunk, kicsit féltem, hogy elcsúszik és baj lesz. De nem. Gondolt egyet és lángcsóvát húzva maga után elporzott. Ami nem lett volna igazán baj, csakhogy rajta volt a futószár és sajnálatos módon valahogy én is rajtafelejtettem magam. Azaz belekeveredtem, mint majom a házicérnába. A ló vágtázik, én meg próbálom visszafogni, egy kicsit futok utána, de õ a gyorsabb, leránt a földre és vonszol maga után. A kép a következõ:vágtázó ló, futószár, majd 6 méter után vonszalék, vagyis én. Balagur kersztülvágtatott egy gazos réten, ami az én nyomomban azonnal kigyomlálódott.Vért izzadtam, mire a drágától sikerült megszabadulnom. Ha hiszitek, ha nem a csapámon hazataláltam.Útközben még összeszedtem a cipõimet, amiknek elvesztése fel sem tûnt a nagy száguldozásban. Az istállóba mentem s vártam mikor tér haza Balagur. Nem kellett sokáig várnom. Láttam,hogy nyerítve közelít.Közben gondolkodtam:Milyen fenséges állat.!!! Kár, hogy ha visszaér lókolbászt csinálok belõle:))))(igazából nem lenne hozzá lelkierõm)Aztán odajött hozzám, elõttem satufék 1 utolsó nyerítés és fejrázás. Megvárta míg mellé érek megfogom a kötõféket leakasztom a futószárat és irány a patamosó.....

[Ferenc]

Vadló! Tehát ahelyett, hogy munkakörödhöz illõen szépen lefútószáraztad volna, inkább kikergetted szegény állatot a mezõre, hogy önerõbõl oldja meg azt, amiért Téged fizetnek? )

[Hajnalcsillag]

Az elkövetett bénaságok - topic-ban kiváncsiskodók számára:Természetesen szüreti felvonulás idopont: azthiszem 1998.Akkoriban még csak zsenge próbálkozásaim voltak azt illetoen, hogy lovagolni tudjak.Ezért a felvonuláson kaptam egyik barátomtól egy nyugodtnak mondott lipicait.Nagyon jó volt szépen elment a többiekkel, csak kétszer próbálta meg az egyik srácot leküldeni a nyeregbol, amibol én mindig csak azt vettem észre, hogy majdnem leesek, aztán üvöltés a hátam mögött, hogy toljam arrébb a bringát....Már a felvonulás végén jártunk, mikor elindult mindenki hazafele, De a két srác akikkel mentem nagyon részegek voltak és úgy döntöttek, hogy mivel épp lakodalom volt a faluba, menjünk el menyasszonyt rabolni.Képzelhetitek a násznépet mikor odarontottunk lóháton hárman, hogy jöttünk elrabolni a menyasszonyt (csak azért úszta meg a csaj mert terhes volt, és nem szállhatott lóra) átugrottuk az árkot- berontottunk az emberek közé és néhányan megpróbálkoztak, hogy felszállnak - persze félúton leestek...Bebújkodtunk az összes fába, bokorba aztán engem felöltöztettek mert fáztam - besötétedett. És akkor hosszas könyörgés után elindultunk hazaele. Az egyik srác eltünt. A másiknak meg leesett az egyik kengyele és borult akkorát mint az ajtó... Akkor én úgy döntöttem, hogy úgyis benn lesz az újságban másnap - ha meghalt, ha él akkor meg úgyis hazatalál - rutinos versenyzo volt a srác. Elindultam a lóval, az meg féluton feleszmélt, hogy egyedül van aztán fogta magát vágtában vissza a másik lóhoz. Akkor mentünk egy darabig együtt aztán O eléggé megállt én meg lábon vezettem haza a lovat. Otthon két srác ült fenn az egyik gumikerekü kocsin és a képzeletbeli lovakat hajtották veszett mód...Akkor a felvonulás alatt nekem sikerül megorizni józanságomat, de az azt követo bálon már nem annyira....de az már nem lovas történet

[sheriff]

Ma lovagoltam egyet Totemmel. Igazi magányos, belsõ utas lovaglás volt, direkt nem szóltam senkinek, hogy ne tudjanak velem jönni. Totem még nagyon kezdõ. Nyergelés után lefutószáraztam, mert ágaskodott és bakolt keményen, de hamar abbahagyta. Nyeregbe szálltam és kimentem vele egy rövid túrára. Életében ez volt az elsõ önálló túrája (leszámítva azt, amikor Idegen hazahozta a szomszéd tanyáról). Kicsit félénk volt, de úgy érzem nagyon jó ló lesz belõle. Jó természete van, bízik az emberben. Rendkívül kényelmes az ügetése is és a vágtája is. Jobbadára persze csak sétálgattunk, nem erõltettem a gyors tempót, hagy szokja a környéket. Az elején még feszült volt, de pár km után éreztem, hogy megnyugszik és elengedi magát. Jól éreztem magam.Faradzs lovam csánkja még mindig nagyon dagadt. A járásán már semmi sem látszik, s mivel eszik rendesen és csak álldogál a boxában, nagyon fel van hergelõdve. Mikor kimegyek Silveradoba mindig megsétáltatom és kiviszem egy homokos helyre, hogy meg tudjon fürödni. Már-már alig bírom tartani a séták alatt. Majd szétrobban az energiától. Táncol, bolondozik. Gyönyörû ilyenkor. Adja az Isten, hogy meggyógyuljon! Õ a kedvencem, mert: nagyon szép, nemes feje van, a nyaka olyan ívben feszül mindig, hogy festményre kívánkozik, a farka örökké felemelve, intelligens, jószándékú, bátor, kitartó és villámgyors. Reménykedem, reménykedem! De kivárom az idõt, Totem addig kárpótol.Szellem azt hiszem teljesen rendbejött. Már semmi nyoma a lábán a sérülésnek, napok óta - fokozódó idõtartamban - karámozzuk. Holnap kitesszük a nagy karámba a többi közé. Remélem nem lesz semmi baj. A pocija egyébként szépen gömbölyödik, szerintem a csikó jelei láthatóak rajta. Hû de világszép csikója lesz Faradzs után. Na azt a csikót, azt nem fogom eladni az tuti.

[KundK]

Reggel óta zuhog az esõ. :-(sheriff, csaj nem túrázni készültél?

[Cavalier]

Nem, csak nálunk volt lóavató... :)Cav

[sheriff]

Nem kell ahhoz nekem túrázni, hogy essen. Elegendõ ha meghozatom a szalmát, s nem takarom le. Tuti a felhõszakadás.

[sheriff]

Nem értettem, hogy most szombaton miért nem esett. De mostmár tudom! Az Isten nagyon elfoglalt, s nem ér rá állandóan velem foglalkozni. Tudta, hogy vasárnap vitorlázni viszem a dolgozóimat, s ezt a napot gondosan esõsre és teljesen szélmentesre varázsolta. De a szombati lovastúrám elkerülte a figyelmét! Hihi! Kitoltam vele. Ezután látványosan kamu programokat fogok szervezni, s illegalitásban hozon össze a fontos eseményeket. Hátha...

[Hajnalcsillag]

Hétvégén volt nálunk a szüreti felvonulás és nekem nem volt semmi közöm a szervezéshez, és nem ültem lovon....Olyan szépek voltak a srácok.....Bogni tudtam volna, egy kicsit meg is szakadt a szívem....

[Hajnalcsillag]

Remélem Sheriff nem hagyja elhalni ezt a topicot!Én most csak annyit szeretnék írni, hogy még mindig tanulgatunk kis csapatunkkal, hol többen hol kevesebben, és az aktuális oktatónk jelenleg Piroka. Hálásak is vagyunk neki, hogy van hozzánk türelme (foleg én, mert nagy pofám van és olyan vagyok mint a kávéfozo-folyton kotyogok - bele-mindenbe)Fantasztikus érzés volt, hogy két év után újra szabadon mehettem és jó volt a paca is.Egyszóval minden csodálatos! Ha tehetném, minden nap mennék!Éljenek a lovak, a lovaglás, a lovasok = szabadság, szerelem!

[Ferenc]

Üdvözlet! A nyaraláson készült néhány kép, amiket felraktam a netre. [url="http://"http://kep.tar.hu/ferenc-kep/index.phtml?aid=27508461"]kep.tar.hu/ferenc-kep/index.phtml?aid=27508461[/url] Szeptember elején éppen akkor jártunk Silveradon, amikor Sancho tehene megellett. Mivel más nem volt kéznél, Én lettem a keresztapa, ezért a kis bikaborjú a Fecó nevet kapta. Néhány kép az elsõ perceirõl: [url="http://"http://kep.tar.hu/ferenc-kep/index.phtml?aid=27508459"]kep.tar.hu/ferenc-kep/index.phtml?aid=27508459[/url] Ferenc

[sheriff]

Jól néz ki Szabadszállás környéke. (Túra06 pl.) Pont az a rész még kimaradt a repertoáromból. Szombaton elmegyünk arra Idegennel és lelövöldözzük a ............(poénokat).

[Huxley]

Ferenc, ez a képed tetszik a legjobban. Gyönyörû bokros domboldaltól négy csöppnyi lovas ereszkedik lefelé, az elõtérben két nagy lófül :)Jó fej a borjú is.

[Bai]

KecskekalandTörtént egyszer, nem is olyan régen, hogy lovardánk egyik szépreményû csõdörkéjét megvásárolta saját részre egyik lovastársunk. A lovacskának azonban volt egy rossz szokása: a boxban néha sebesre szitálta a fejét. Napközben karámban nem volt vele semmi probléma, csak éppen nem szeretett egyedül lenni a helyén. Találékony társaim nem fogytak ki a jobbnál-jobb ötletekbõl arra nézvést, hogy mi módon lehetne leszoktatni errõl a nem túl látványos és felettébb káros szokásáról. Valaki felvetette, hogy kéne neki beszerezni egy olyan kicsi társat, mint egy nyuszi, kecske, birka vagy valami hasonló. A nyuszit persze hamar elvetették, mert a lapos matricákat máshol is meg lehet venni. Egy héttel ezelõtt nagy meglepetésemre egy kiskecske társaságában láttam az említett csõdört. A gida nagyon jópofa, mekeg ezerrel és mindig láb alatt van, ha meglóg a "pórázáról".Ennyi bevezetõ után rátérhetek a keddi eseményekre. Kb. 12 lovas állt készen az istállók mellett, szép békésen sétálgatva, míg mindenki beállít, meghúz, elhelyezkedik, stb, mikor kecskepajti hirtelen megjelent közöttünk. A lovak érdeklõdve szemlélték, de nyugalmuk rendíthetetlennek tûnt. A lovász persze futva érkezett, hogy a kis szökevényt nyakon csípje - mondanom sem kell, kevés sikerrel. Persze egy kecske miatt a tereplovaglás nem csúszhat, úgyhogy elindultunk. A kecske meg jött velünk. Hiába próbáltunk a lelkére beszélni, hogy forduljon vissza, falra hányt borsó szindróma állt elõ. Gondoltuk, nem baj, majd elfárad és visszafordul. Tévedtünk... A töltésig kb. 800 métert mentünk lépésben, addig a gida (Krizantém névre hallgat) szép békésen jött velünk, a TSZ kutyáit legnagyobb meglepõdésünkre meghátrálásra késztette, és minden teljesen nyugodtnak tûnt.Aztán elkezdtünk ügetni... szerencsétlen kecske meg vágtázni, de kétségbeesett mekegés közepette, mert persze lemaradt. Na jó, eredeti program elvetve, tekintettel a kecskére módosítva. Megálltunk egy tisztáson a Duna árterében, hogy egyénileg oldjunk meg különbözõ feladatokat. Közben a következõ faluból két lovas jött szembe, és a kecske irányt tévesztve utánuk eredt. Mindenkibõl megkönnyebbült sóhaj szállt az ég felé, hálát adván a Magasságosnak, hogy megszabadított minket a kis MekkElektõl. Örömünk azonban nem tartott túl sokáig, mert elindulván visszafelé, pont szembe találkoztunk velük, és a gida visszatalált hozzánk. Az igazi bajok még csak itt kezdõdtek: a kis dilló ahelyett, hogy lemaradt volna, bekevert a lovak közé, akik közül néhányan rúgással, bakolással jutalmazták, minek következtében lovas repült, ló elvágtázott, mindenki megáll, ló visszajön, lovas visszaszáll, mindenki indul tovább. De nem sokáig, mert ezt a mutatványt még legalább kétszer elõadta a társaság. Ekkor már azt kívántuk, bárcsak találták volna el azok a lópaták egy kicsit jobban a kecskét, pörköltfõzést helyeztünk kilátásba, stb. Mivel azonban derûnk töretlen volt, még vágtáztunk egy kicsit közösségileg. A kecske persze - mivel fáradt volt - lemaradt, és ismét szívszaggató mekegéssel tudatta velünk, hogy várjuk már meg.Szerencsére komolyabb sérülések nélkül megúsztuk a lovaglást, és elindultunk lépésben hazafelé. A kecske meg vagy 100 méterrel lemaradva úgy sírt, mint egy bébi.Edzõnknek megesett rajta a szíve, úgyhogy visszalovagolt érte és megvárta. Persze megfogni nem hagyta magát, dehát ez van. Az úton még kockáztatta a saját testi épségét (a kecske), mivel becsalinkázott a lovam mellsõ lábai közé, és persze az én kicsi Monám rálépett...De szerencsésen hazaért. Bemenekülvén az egyik boxba szerencsétlen remegett, lihegett, és azt hittük, nem éri meg a másnapot... de megérte. Változatlanul bekever a lovak lábai közé, és néhányszor már azt hittük, hogy ez itt a vég, elfeküdt, sántított, de még mindig él és virul, pedig milyen finom is a kecskepörkölt...Tanulság? Ha kecskéd van, mindig tartsd pórázon!!!Lehet, hogy leírva nem tûnik olyan mulatságosnak, mint amilyen volt, de tényleg az volt - persze ezt könnyû mondanom, mert engem nem késztetett repülésre!

[Titok]

Bai!Hol lovazol?

[Hajnalcsillag]

Nekem is voltak régen kecskéim, és tudom, hogy mi hülyeséget képesek véghez vinni.Az enyémek szelidek voltak -és némelyik ha leültünk a földre- 2 méterröl ugrott az ölünkbe!Imádom, oket, de az biztos, hogy nagy bajkeverok! De meg nem enném... :·((

[Bai]

Gyõrújfalun (Gyõrtõl kb. 6 km) lovagolgatok több-kevesebb sikerélménnyel.Egyébként a kecske azóta már több patával megismerkedett - szerencse, hogy nálunk a lovak nincsenek patkolva a hátsó lábaikon, mert akkor szegény pára már a túlvilágon volna!

[piroka]

Gyõrújfalun hol lovazol? Van ott több lovarda is.

[Titok]

Bai, mesélj Monáról plz!

[Bai]

Piróka lehet, hogy ezzel már el is vágtam magam, de a Szilárdnál.Titok! Mona Lisa egy hároméves kisbéri félvér kanca, aki nem is olyan kicsi, de még csak tavasz óta lovagolják(om), úgyhogy még gyerek... Tud nagyon aranyos dolgokat mûvelni, pl. még nem nagyon szálltam fel rá úgy, hogy egyhelyben megállt volna; egyszerûen nem tudom meggyõzni róla, hogy amikor a lábait vagy a patáit pucolom, nem akarok neki semmi rosszat és ugyan hagyja már lenn õket (pata esetében ne rántsa ki a kezembõl) a földön lehetõleg úgy, hogy közben ne lépegessen. De azért õ a szívem csücske. A karámból huszonegynéhány ló közül odajön hozzám, ha hívom, ami ilyen esõs-sáros idõben kifejezetten pozitív, ha csak elsétálok az istálló elõtt beszélgetve, már nézeget kifelé, hogy mit hoztam neki stb. Persze pontosan a fiatalsága és tapasztalatlansága miatt néha meggyõz arról, hogy a lovaglótudásom fabatkát sem ér, aztán a következõ alkalommal elõadja magát jókislányként és mindent helyrehoz. Azt hiszem, elég ennyi róla. Együttes élményeinkrõl azt hiszem, már írtam ebbe a topicba a nyári táborunk kapcsán, valamikor augusztus eleje-közepe felé!

[vadaszgoreny]

Te Bai!Ne légy már olyan szigorú magadhoz! Tény és való, hogy mindannyiunknak van még mit tanulnia, de azt állítani magadról, hogy a lovastudásod egy fabatkát sem ér, egy kicsit túlzás. Több önbizalmat és kevesebb szerénységet!

[Titok]

Ja, csak mert én is ismertem egy Monát, az is egy nagyon kis ijedõs jószág volt. De szürke volt és nemtomhányéves és nemtommilyenfajta.

[Filly]

Meguntam azt a borzasztó állapotot, hogy mindig rámsötétedik, sõt, gyakran már eleve tök sötétben érek a lóhoz, úgyhogy ma reggel mentem ki hozzá (áldassék a cégem neve)...Már a nyergelésnél kisebb gondok akadtak, mert épp gyereklovagoltatás folyt a pályán (óvodások). Akik nem lovon ültek, azok fel-alá rohangáltak, kergetõztek, játszottak. Láttam Hobón, hogy határozottan stresszes a sok kis apró, színes, sivítozó izécskétõl Ló elkészül, pályára bevezet, ló disznómód teli Még szerencse, hogy nappal nincsenek fenn a csillagok az égen... Nagy adag futószárazás után viszont a világ legjobb pacca! Jó nagyot dolgoztam vele, nagyon megizzadt, és mivel már elég hosszú szõre van, plusz még imád a homokban hempergõzni is, elég érdekesen nézett ki, talpig sáros lett. Legalább fél óra séta után végre nagy nehezen megszáradt, de újra le kellett pucolnom, mert elég durva páncél lett rajta. Amikor visszakerült a karámba, rögtön rágyógyult az itatóra Eccerûen nem tudom elmondani, mennyire imádom én eztet a paccot!

[Ilusta]

Filly!Ismerem ezt az érzést! Szerintem itt mindenki ismeri, akinek 1 lova van. (bocs Sheriff, Neked biztosan Faradzs az az egy, nem?)Tagnap mi is kint voltunk terepen, egy rossz mozdulata nem volt a lovamnak! Még ketten voltak kint velem, de amit azok mûveltek!..Tiszta dili volt mindkettõ, tele is volt a hátsójuk, és ráadásul minden létezõ és nem létezõ dologtól megijedtek! Az egyik ló közülük, szerintem született idegbeteg! Azt látni kellene!Háromszor kellett átvezetnem õket a síneken a lovammal, ahol õk ketten úgy vezetik át a lovakat (ha csak ketten mennek ki), hogy az egyik leszáll róla! De az õ hibájuk! Azok a lovak, ha nem mentek át azon sínpáron, már százszor, akkor egyszer sem! És mégsem tudják lóhátról átvinni õket! Az egyik ló úgy fél a kocsiktól, hogy, ha a gazdája messzirõl meglát 1 traktort, vagy teherautót, beszarik elõre! Persze utána ló is! Ráadásul a gazdája a félelemtõl még kiabál is a lóval! Jókat szoktam derülni (magamban) rajtuk, de amúgy nemigen ülnék fel arra a lóra! Az enyém szuper volt! Úgy ment, ahogy akartam, se gyorsabban, se lassabban! Én is imádom az enyémet!!!

[sheriff]

Az enyém is szuper volt! Úgy ment, ahogy akart, se gyorsabban, se lassabban! Én is imádom az enyémet!!!

[Ilusta]

Gondolom! Pláne most!

[bozzy]

Ma megtámadta egy kutya Diannámat. Éppen a frissen bérbe kapott földön próbálgattam a leendõ lovas-íjász pályám vágta szakaszát. Illetve a monotóniát feloldandó, egy dombra másztunk fel a pacimmal, amikor elõkerült Bernát, a fiatal német juhász kutya. Barátom apja hozta ki sétálni a kutyut, s mivel az öregúr már nem bír az ifjú eb erejével, ezért - póráz nélkül - inkább egymás mellett sétálgattak mint együtt. Kedves Bernát élénk ugatással közeledett felénk, aminek csak én nem örültem. A lovamat szemlátomást nem zavarta, a gazdit szintúgy, mert mikor az esetet meglátta, néhányszor szólitgatta a kutyát, majd megfordult s mint aki mindent elrendezett maga körül távozott. A kutya meg önmagát hergelve egyre kisebb sugarú köröket róva körülöttünk ugatott. Szerencsére nem egy véreb, így nem tudta, hogy a lóval igazán csak a szügyénél kezdhetne komolyabban. Néhányszor felé fordítottam a paci fejét, sõt egyszer kétszer még meg is kergettük, de az eb nem tántorított. Meguntam a dolgot, leszálltam a lóról s egy követ hajítottam jó Bernátunk felé, aki ettõl elszaladt. Visszaszálltam, s talán néhány tíz métert tettünk meg, mikor a kutyu újra elõkerült, s folytatta ott, ahol abbahagyta. Én csak a lovat figyletem, készen arra, hogy bakol, esetleg elszalad, de sem a fülét, sem a fejét nem fordította az eb felé. Békésen baktatott vissza a pálya felé. A nyugalma rám is átragadt. Bízom Diában, s most sem csalódtam. A kutya egyre közelebbrõl kerülgette a ló patáit, mígnem egyszer csak halk vonyítás kiséretében dobott egy hátraszaltót, majd felkászálódott a földrõl, s elkullogott. Gondolom a ló rúghatta fel, de mivel épp nem néztem hátra, Dia mozgásán meg semmit nem éreztem, igazán magam sem tudom hogy csinálta. Minden esetre direkt Bernátnak készítek néhány tompa végû nyílvesszõt, bár fogalmam sincs, hogy ez a kutya tanulékony avagy a bosszúálló fajtából való-e? Majd elválik.

[poppy]

Egyszer lovagoltam én is úgy egy körkarámban, hogy 5 kutya (nem túlzok) ijesztgette a lovat csaholva. A lovász 20 percig nem tett semmit, majd egy lovaspálcával elkergette õket. Megtehette volna hamarabb is, nem tudom mi célból várt ilyen sokáig. Talán próbára tette a lovat is meg engem is. Szerencsére velünk nem volt baj. Engem eléggé zavart a dolog, de mivel láttam, hogy a ló nem zavartatja magát, én is nyugodt tudtam maradni. Pedig jó érzés lett volna, ha legalább az egyiken sikerül átgyalogolni. Dicséret Diána nyugodtságának és gratula kutyafelrugó õstehetségének.Poppy

[Huxley]

Tegnap voltam lovazni megint Budaörsön a hegyekben. Egy kis három órás túra keretében elmentünk egész Budakesziig, meg vissza. Még az út elején összefutottunk pár kutyával; elõször csak két kutyát láttam elöttünk az úton, aztán három lett belõle, aztán felbukkant még kettõ, aztán összegyûlt egy egész nagy kutyafalka. Amikor közelebb értünk kiderült, hogy egy nagy család, nagy részük süldõ kölyök volt még, félrehúzódtak az útból, inkább elbújtak elõlünk. Lovaink amúgy is a rendíthetetlen nyugalmú békés kis hegyi lovak közé tartoznak, nem izgatta õket a dolog.Aztán birkákkal és kecskékkel találkoztunk, majd egy tehénnel, aki létezésével igencsak zavarba ejtette lovainkat, de a lovak is õt. Másodpercekig döbbent csendben figyelték egymást, aztán Indián megpróbálkozott egy üdvözlõ nyerítéssel, amit néma csend és még zavartabb arckifejezések követtek.Késõbb majdnem meglovasítottunk egy kisebb ménest. A két lóval meg a csikóval próbáltunk észrevétlenül elmenni mellettük, de ez persze nem sikerült. Indián, a csõdõr természetesen most sem hagyahatta ki az üdvözlõ nyerítést, így lebuktatott minket. A lovak legelõje drótkerítéssel volt körbevéve, de volt egy szakasz, ami nem volt lezárva, ott simán kijöhettek volna. Szerencsére nem tették, csak elvágtattak mellettünk ezerrel. Amikor visszafordultak, hogy tegyenek még egy kört, akkor sikerült otthagynunk õket és eltûnni a kanyargós kis hegyi ösvényeken.