627 válasz a témához

[Mackó]

De jó ezeket a történeteket olvasni! :yeah:

Bizony! És így egy csokorban! Még vásárlás elötti jótanácsnak is nagyon jók!

[bettyy]

" csak Süsünek hívom, mert imádja a pillangókat" - hát ez eszméletlen ari

Edited by bettyy, 2008 január 22. - 21:41.

[emeset]

Mi így vettünk lovat: Már hosszú évek óta vágytam lóra, de anyámék még lovagolni se nagyon akartak kiengedni, nemhogy lovat vegyenek nekem. Férjhez mentem és a férjem a lómániámmal együtt szeretett meg. Kijártam egy elit lovardába, ahol sok pénzért néha lovagoltam az idegbeteg, a saját árnyékától is rettegő iskolalovakon, vagy csak besegítettem a módosabb gazdiknak ápolni, szerszámozni, aztán vágyakozva lestem, megengedik-e esetleg a végén, hogy lesétáljam a lovat. A férjem ezt látva, kijelentette, hogy nem nézheti tovább a dolgot. Vegyünk saját lovat. Egy közös barátunk éppen istállóépítésbe fogott a közelben, a drága párom eljárt hozzá dolgozni az építkezésre, így cserébe örökös engedélyt kaptunk, hogy ott ingyen tartsunk lovat. El is kezdtünk apróhirdetéseket nézegetni. Megnéztünk 1-2 'belovagolt' lovat, de rájöttünk, hogy ez azt jelenti, hogy már valaha valaki ült a hátán legalább pár másodpercig. Egy valamit fogadtunk meg: kezdő lótartóként nem veszünk nyers csikót.
A barátunk szólt, hogy menjünk megnézni 2 lovat a szomszéd városba. A gazda kivezetett egy 2 éves, sárga, hókás, keselylábút, amit a barátunknak mutatott, mivel neki az is kikötése volt, hogy legyen papírja a lónak. Szép ló volt. Láttuk, hogy van még egy ugyanolyan bent az istállóban a tehenek mellett. Kérdeztük, hogy azt miért nem mutatja meg. Azt mondja, hogy az is 2 éves, nincs papírja, de a másiknak apáról testvére (Gidrán volt a papa) és nagyon hasonlóak, fogatban milyen jól mutatnának. Mondtuk, hogy nekünk nem kell fogatos ló, lovagolni akarunk. Kivezette a másikat is, még szebb volt, mint az előző. Sütése volt, marhalevele volt, csak a származási lapja nem volt kiváltva. Az udvaron nem volt hely, hogy megnézzük a mozgásukat, de a gazda felajánlotta, hogy befogja őket kocsiba (már próbálta 1-2 alkalommal) és kimehetünk szekéren a város szélére. Gond nélkül befogta a két sárgát, elindultunk. Elhúzott mellettünk egy csuklósbusz, a bokrokból apró purgyék ugrottak a szekér elé, nagy, zörgős műanyag zsák hevert az úton előttünk, és a két sárga csikó mindezt szemrebbenés nélkül vette tudomásul. Ekkor eldőlt a kérdés: megvettük mindkét csikót, egyiket a barátunk, a másikat mi. Egy hét múlva már otthon is voltak. Persze egy évig még nem ülhettünk rájuk, csak a körkarámban mozgattuk őket. Aztán végre felülhettünk és irány a terep: a két sárga: Remény és Dáma Sajnos 4 év múlva úgy alakult az életünk, hogy el kellett adni Reményt. Ez volt életem legrosszabb döntése, de erre túl későn jöttem rá. Egygazdás ló volt, aki rúgott, harapott idegeneket, így több helyen is megfordult, mert féltek tőle. Pedig nagyon megbízható hátasló volt. :(
Évekkel később, gyes után megint úgy gondoltuk, hogy el bírnánk tartani egy lovat. Olyan lovat kerestem, aki jó oktatóló lehet a kisfiaim alá és kényelmes, megbízható terepló nekem. Rátaláltam Tücsökre. 13 éves arab félvér kanca. Kényelmes, megbízható, aranyos, pont amire vágytunk. A gazda szemrebbenés nélkül aláírta a szerződésben, hogy nincs eltitkolt betegsége, én kifizettem és hazalovagoltam vele. 2 hét múlva köhintett egyet. Aztán még egyet. Aztán egyre többet. Hívom a dokit, megállapítja, hogy kehes és nem az elmúlt hetekben alakult ki. Próbálkozunk kezeléssel, nem javul, romlik. A volt gazda állítja, hogy nála nem volt beteg, nem hajlandó visszavenni. A volt gazda orvosa véletlenül elszólja magát a mi orvosunknak: ő kezelt ott egy szürke arabot köhögés miatt. Egy hét múlva már a doki ezt tagadja (vajon mit ígért neki a gazda??). Tücsi kb. 140 napig volt a miénk, aztán elment :( :( Alkatra, képzettségre, viselkedésre ő lett volna az ideális családi ló....

Edited by emeset, 2008 január 23. - 9:18.

[Lexa]

4 éves korom óta, ahogy ceruzát tudtam fogni és rajzolhattam õket, mindig is vágytam egy lóra...
A családot kikészítettem ilyesfajta szenvedélyemmel, azt hitték kinövöm. De rosszul gondolták...
Tavaly kezdtem bele a lovasíjászatba, amit nagyon szeretek. Lovacskám megvétele ehhez a tanyához kötõdik...

A pacit még õsszel hozták a tanyára, a tanya tulaja vette meg egy ismerõstõl a párjának, de a hölgynek nem tetszett a hucul zömök alkata... Ménesbõl vették ki, így eléggé félõsen és rosszul reagált az emberekre.
Nekem már akkor megtetszett amikor elõször megláttam... Megpróbáltam megközelíteni ( a lovász figyelmeztetett hogy nem egy barátságos ló ), de sajnos csak messzirõl szimatolt, majd farolni kezdett, így hagytam... a lovász szerint nagyon megverték akik hozták, amikor szedték le a lószállítóról, így nagyon félt tõlünk..
Nem sokkal késõbb eladósorba került a paci, és a tanyára kijött az egyik ismerõs rokona, aki valahogyan rárakta a kötõféket, így kihozták a karámból.. Én pont akkor edzésen voltam, és hát persze hogy szimpatizáltam még mindig "Matyi"-val (aki mostmár Örkény). Anya is kinn volt, láttam az arcán hogy tetszik neki is, és már régóta felvetõdöt a gondolat, hogy lehetne egy lovunk, de sosem jutottunk dûlõre..
Igazából esélytelennek láttam, hogy lovam legyen a közeljövõben...
Anya napokig gondolkodott, hiszen még akkor nem tudhattuk milyen is lesz ez a paci, akkor még félt mindentõl és bizalmatlan volt... De aztán a társaim és edzõm rábeszélésére belement a dologba. El sem hittem, hogy valóban lovam lesz, napokon keresztül úgy jártam ki hozzá, mintha csak rámbízták volna.
Szerencsénk volt, az elsõ megegyezés 3 hete volt, a lovat kb 1 hete fizettük ki, de már foglalkoztunk vele a megegyezés pillanatától.. Nagyon kezes lovacska lett, barátságos és bújós.. Még fél bizonyos dolgoktól, de 3 hét alatt megtanítottuk a fõbb tudnivalókra, ráültünk, és már ügettünk is rajta (edzõm segít a belovaglásában)..

Háth így kezdõdött a mi kis történetünk, és remélem jól fog folytatódni...

Örkény:

Örkény
Örkény 01.

[vicus]

Hogy én hogy vettem lovat...... Mindig is imádtam a lovakat, de sosem gondoltam, hogy lesz lehetõségem arra, hogy saját legyen. 16 éves koromban egy térdprobléma miatt abba kellett hagynom a lovaglást, és aztán csak a fõsuli elvégzése után lett ismét lehetõségem lovagolni. Tulajdonképp, csak lovagolni akartam, örültem, hogy kezdõ fizetésembõl azt ki tudom szorítani. 2006 májusában kezdtem újra, és júliusban egy terep alkalmával lezuhantam a lóról és majdnem medencetörés lett a vége. Megúsztam egy hét fekvéssel és zúzódással. Egy hét után újra lovon voltam.Igaz, úgy raktak fel rá, mert nem bírtam még emelni a lábam:) De onnantól kezdve....halálfélelmem volt a lovon, és nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. És ugye az iskola lovak híresek a jóindulatukról Szentendrén, ezért állandóan le akartak dobni...azért is...direkt. Aztán az edzõm mondta, hogy van egy ló....és ha fizetem a tartását, az enyém lehet. Mert õ olyan jóindulatú, ami nekem pont jó lenne terápiára. Ja, persze....majd pont én.....az edzéseket is épphogy ki tudom fizetni....hogy tartanék el egy lovat? De aztán megláttam.....angol telivér...sötétpej......és menthetetlen voltam.....fõleg amikor ráültem, és nem akart ledobni:) Aztán jött a hír, hogy azonnal meg kell venni valakinek, mert elviszik, a jelenlegi gazdája vágóhídra akarja vinni. Megmozgattam minden követ, hogy valaki vegye meg és tartsuk ketten....nem érdekel ha éhezek...ez a ló kell nekem. És az utolsó pillanatban jött Zsuzsi, aki megvette, mert õ is beleszeretett.Ketten tarjuk, osztozunk a költségekben. És életem egyik legjobb döntése volt! Hogy mertem bevállalni egy lovat, pályakezdõként, alacsony fizetéssel. Azóta persze kértem és kaptam fizuemelést, úgyhogy már kajára is van pénzem

[vinka]

Hogy is lettem lótulajdonos...

Lómániám igen korán, úgy két-három éves koromban kiütközött. Családom nem is igen értette, mert pesti lakótelepi gyerkõc voltam, lovat csak állatkertben láttam. Aztán 8 éves koromban vettünk egy kis kertesházat Pest szélén. Ekkor kezdtem meg lovas pályafutásomat a közeli hirhedt Szemes tanyán.

Iskolából hazajövet pont útbaesett a tanya, (szüleim és a különbözõ ünneplõs ruháim nagy bánatára ) gyakran benéztem hétköznap is. Ilyen alkalom volt az is amikor 1997. április 29-én a saját szememmel láthattam egy pej kiscsikó születését. Onnantól kezdve Õ különleges ló volt számomra, bár utána más lovardákba sodort az élet, de mindig meglátogattam.
2004-ben visszakerültem a Szemes tanyára (az utolsó nemzedék tagja voltam...). Elkezdtem foglalkozni a pej lóval. Sajnos a tulaj nem adta el, pedig nagyon szerettem volna elvinni onnan. Akkoriban már dolgoztam a suli mellett, elérhetõnek látszott a saját ló. Ajánlottak is sok szép pacit a barátaim, de nekem egyik sem tetszett, csak a kis rozzant pej (akinek mellesleg ramaty bal hátsó lába volt, és a hátán található fehér törésnyomok alapján már lassan tarkának is lehetett volna nevezni ).
A vágyakozásnak 2006. márciusában egy törvényrendelet vetett véget, mely szerint a 10. kerületben tilos lovat tartani. 2006. március 11-én megvettem.
Bitang a megvételkor, 2007. áprilisában a 10. szülinapján és most januárban.

Remélem a változást Ti is észreveszitek! (tudom, jelenleg picit...khm...molett )

Ja, és a lába is sokat javult!

[Natos]

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

[Mackó]

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

Jó topic!!

[Ágimam]

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

nem

Dehogynem! Én. Tiszta véletlenségbõl. Ezekbõl (2 meg 4 hónapos koruktól) akármi is kisülhetett volna....

[realcowboy]

akármi is kisülhetett volna....

kolbász, vagy flekken? mire gondolsz?

[lucina]

Engem is a Paci.hu hozott össze Szultánnal - voltak is nagy meglepetések . A dolog ott kezdõdött, hogy két elképzelésem volt a leendõ lovamról: nagy legyen - lehetõleg egy kis sodrással -, és bármilyen színû, de ne szürke. Mondanom sem kell, hogy a "lovat keresek" hirdetésemre egy átlagos méretû szürke "jelentkezett be". Elsõ menetben küldött róla a gazdája egy képet - szörnyû volt, a minõsége is, meg a ló sem tetszett. Egyáltalán. Aztán szerencsére küldött még kettõt, lovaglás közben - na, azokon már kifejezetten szimpatikus volt. Megnéztem, kipróbáltam, beleszerettem. Megrebegtette a sûrû fehér szempilláit, és nekem annyi volt. Na ja, de papírja egy szál sem - még egy árva marhalevél sem -, a tulaj szerint (nem túl régóta volt nála a ló), az Alföldön élõ elõzõ gazdájánál maradt. De gond egy szál sem, állítólag megvan, majd elküldeti. Állítólag angol telivér, és mivel nyereghelyen sütött, nem is aggódtam, gondoltam, még ha nem is lesz meg a papír, utólag meg lehet szerezni. Fõleg, hogy a szürke ritka szín angol telivéréknél, csak meglesz a méneskönyvben. (Nem mintha a papír különösebben számítana nekem, de mégis legyen valami identitása az állatnak...) Meg ahogy azt én elképzeltem... A végén már napi telefonkapcsolatban voltam a telivértenyésztési fõosztállyal, mindenféle jegyét megkerestem Szultánnak - még a szájába is bele kellett "túrnom" -, mire kiderült, hogy a LOVAM EGY HAMISÍTVÁNY. Nyoma sincs semmiféle méneskönyvben, azaz hamisan lett besütve, és ki tudja, ki fia borja... Még szerencse, hogy állatorvossal megnézettem elõzetesen, a kora nagyjából stimmelt a foga alapján. Most ott tartok, hogy van egy lovam, nulla papírral - egyelõre nem volt szívem besüttetni újra, nullásra. Ja, papírt - származási lapot - valóban küldtek utána: egy szürke kancáét. Amit a legnagyobb jóindulattal sem lehetne ráhúzni a kis heréltemre... Azért semmi vész, szeretjük egymást - vagy ha néha nem annyira, annak semmi köze a származásához -, de azért tanulságnak nem volt rossz...

[Nyanya]

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

Én sem Bár egészséges volt, fiatal és gyönyörû, volt egy kis "bumm, a fejben". De miután rájöttem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, elcseréltem álmaim lovára.
Exlovam most azt teszi, amiben jó volt, tehát ugróló lett a drága, helyette lassan egy éve Mátka a társam, azt hiszem, hogy ez örökre így is marad. :yeah:
Igazából Õ talált rám, illetve volt gazdija, aki szintén fórumtag, és Aryka néven ismerhetitek. Neki egy fiatalabb ugrasztani alkalmas ló kellett volna, és cserébe ajánlotta Mátkát. Elmentem, megnéztem, ráültem kb. 5 percre, és pár nap múlva már lószállítóval, (benne exlóval, aki a nagyon elõkelõ Naomi St. Johns nevet viseli)) tértünk vissza.
Azt hiszem, hogy elsõ látásra szerelem volt a miénk, legalábbis részemrõl, ami azóta is tart.

Edited by Nyanya, 2008 január 25. - 14:47.

[lisawica]

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

Igen, én másodjára

[meggyes]

Öööö, igen, en.

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

[Pendemonium]

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

Én tenyésztettem, tip-top! :yeah:

[Unicorn]

na akkor nosztalgiázzunk.

annak idején beleszerettem az egyik bérlóba, ügetõ volt, én meg még kis csipa. olcsó is volt, jól meg is jártuk vele késõbb (részletek alant), anyu megvette. ez volt augusztus elsején, októberben mûteni kellett a lovat, porcleválás. mivel futott is az ügetõn, azóta kissé fenntartással fogadom a leírást, miszerint "elesett a betonon". mondjuk azt senki sem mondta, hogy magától. késõbb teljesen rendbejött a lába, ugrottunk is - ha akart, versenyre is mentünk - ha akartam. nem akarok nagyképûnek tûnni, de nagyon jól ment. egyéni rekordként eljutottunk kizárás nélkül már a 6. ugrásig is. aztán megint lesérült, amikor egy edzésen beleborultunk egy oxerba és a saját hátsó lábával csúnyán felvágta az elejét, akkor befejeztük.

anyu közben pénzügyi tanácsadó volt, cégeknek, magánszemélyeknek dolgozott. az egyik pasi nem tudott pénzzel fizetni, de voltak lovai, hát akkor válasszak egyet. na találtam egy szép feketét, akkor legyen ez. akkoriban még nem volt ilyen flancolás, hogy nyereghelyre sütött, ez csak amolyan nyers ló volt (márhogy sütetlen). nem lovagolhatták amúgy rosszul, tudta a lebegõ ugrásváltást és egyáltalán talajon ügyes volt. amikor elhoztuk, 10 hónapos vemhes volt. amikor megszületett a sárga méncsikója, az érdekes történet volt. az istállóban bértartó volt egy ápolónõ és a tanyán volt egy felcser is rendszeresen. nem csinálok ingyen reklámot, tudom, h sokan ismeritek, kedvelik is többen, szvsz itt most erõset hibázott. szóval voltak õk és egy étterem (a lovardában), ahol anyu sokat üldögélt, ergo ismerte a konyhás néni. az ápolónõ leszaladt az étterembe, hogy ellik a liddy (na hülye nevekbõl jól jártam, az elsõ ló volt a libuska /anyja félnótás/, ez a kanca madame liddy). kérdezte a konyhás néni, h nem kéne-e felhívni mégis az anyámat, mire közölte a felcser, h majd õ megoldja. megoldotta. a csikónak visszamaradt az egyik hátsó lába és ahelyett, h orvost hívtak volna (vagy legalább minket az elején), az ápolónõvel együtt megfogták és visszatolták a csikót. nem sikerült nagyon jól, a csikó felszakította a szülõcsatornát. aztán megint nekiállt a kanca, hogy kitolja a csikót, de a kis mén megfulladt az ellés közben. az utólagos boncoláson jódhiányt állapítottak meg, ami miatt extra nagy lett. a jódhiányos táplálás az elõzõ gazdájának a bûne volt, ugye 10 hónapos vemhesen került hozzánk a kanca, akkor már mindegy volt. ezután a doki napi vendég volt, szedegette a gennyet a kancából, mert azt mondtuk, szeretnénk még csikót. lett is a most erõsen kehes 15 éves kancám, de õt nem vettük, kihagyom a történetbõl. mondjuk liddyt sem, vagyis nem pénzért. ja, kihagytam, liddy elõtt volt még egy herélt, akit így fizetõeszközként kaptunk, de ott "visszaváltottuk", míg még nem volt érzelmi kötõdés, mert annyira rosszak voltak a lábai. csillag. na mindegy, hagyjuk, nem tehetett róla. a most 15 éves kica csikónak 10 éves a nagylánya, nina, akinél egyszerûbben kezelhetõ lovat keveset láttam és lovagoltam még és van a pöttyös.

barátnõm lement egy sportlovakat tenyésztõ pasihoz, hogy megnézzék egy díjugratóval, van-e valami említésre méltó és onnan felhívott engem, hogy mesélje, csikókkal játszik. ááááááá, mondom, pöttyös úgy sincs. azt mondta, hogy de van, egy fekete kanca, a farán pöttyökkel fehér alapon. no hát engem ez ééééérdekel. másnap lent voltunk, ekkor 6 napos volt a csikó, megállapodtunk, 3 hetes korától nálam is volt az anyjával együtt. tudtam, h erõsen sodi. a színe miatt érdekességként jelzem, hogy a koromfekete, anno csak a farán pöttyös csikóból ez lett 2 éves korára. azóta még fehérebb a fehér rész, a pöttyök maradtak és sokasodnak. még vacilál. azért õ is egybõl lebetegedett, amikor az enyém lett, de még nem hoztuk el onnan.

itt van még az átalakulásról pár fázis:

1
2

Edited by Unicorn, 2008 január 25. - 19:17.

[meggyes]

Asszem hamarosan szomszedolok egyet, nem is lattam meg irl ezt a pöttyösseggût

szerk.oka: ritka hujen nezett ki ekezetek nelkul

Edited by meggyes, 2008 január 25. - 20:52.

[Unicorn]

pottyosseggut

[Almelita]

Gyerekek! Vett egyáltalán valaki egészséges, nem nagyon sánta, nem nagyon kehes, csak kicsit törött, mérsékelten dilis lovat?

Hát azt nagyon nem. De már tenyészteni sikerült elfogadható egyedeket...

[emeset]

1. télre nem veszek lovat! (merthogy úgyse tudok addig vele foglalkozni, amíg nálunk ilyen ramatyak a talajviszonyok)
2. kancát sem veszek! (valahogy a heréltekkel jobban kijövök...)
3. állatorvos nélkül nem veszek lovat! (na innen sejteni lehet a folytatást...)

Egész pontosan sikerült betartanod a 3 alapszabályt
De teljesen megértettem a dolgot, amint megnéztem a képeket. Egyszerûen gyönyörû! Gratulálok! Valami hasonlóról álmodozom én is mostanában.

[Laguna]

De jó ezeket a történeteket olvasni! :yeah:

Hát még az enyém milyen jó!Gyerek koromban imádtam a lovakat,erre kaptam egy kecskét.Gondolták ennyivel beérem.Hát tévedtek!20 éves koromig kivertem a fejembõl a lovakat és mindíg csak megcsodáltam õket.Aztán Ausztriában dolgoztam a rokonaimnál és már meg volt hozzá az anyagi hátterem,hogy vegyek saját lovat.Hát úgy is tettem!Igaz talán életemben 2-szer ültem lovon,tehát azt sem tudtam mi az a lovaglás.
Elkezdtünk keresgélni a lovamat.Sok lovat megnéztem,de ami tetszett volna az alacsony volt az igényeimnek,amelyik meg magasságra jó lett volna az pedig nem volt számomra elég rámás.Hát egy ideig ló nélkül voltam kb 1 hónapig.Nemsokára szólt az egyik ismerõsöm,hogy talált egy lovat,ami megfelelhet az elképzeléseimnek.Más sem kellett elmentünk megnézni.Egy kisebb hegyomlás volt a kis Liliomom.Rögtön beleszerettem,másnap mentem és el is hoztuk.Utólag kiderült,hogy majdnem,hogy nyers ló,hiszen csak tenyészkancának használták.De gondoltam mi bajom lehet tõle.Ráadásul 8 éves kanca volt akkor.Lovagolni nem tudtam,de rajta szerettem volna megtanulni.Eleinte igen csak tiltakozott,vérben forogtak a szemei,ha ráültél,nem tudta mi az a lépés,egyszerüen nem volt hajlandó megálni.Fél év után,már 120 cm-t ugrattam vele.Igaz nem tudok a mai napig sem tökéletesen lovagolni,de nem vagyok és nem is voltam hajlandó más lóra felülni.Fék ha úgy gondolja a mai napig nincs rajta,sõt ez általában így van.De nem szeretem ettõl kevésbé.Õ egy igen pörgõs kanca,a nyaka és a méretei csõrdõreket megszégenylítõ kinézetû.Igaz nem kicsi mutatvány ha elvisz a 600 kg-jával és nem is egyszerû megmaradni rajta,de én a mai napig azt mondom,hogy egy jó lóvásár volt,míg a többiek azt mondták,hogy ebbõl sosem lesz ló!

Hát ennyit tesz ha van valaki melletted aki ért hozzá,és ha sokat foglalkozol vele és szereted!

[Orcus]

Senki nem vett lovat mostanában?

[forkissima]

de igen, én.

Ló 1-et úgy, hogy már nagyon régen vágytam egy saját lóra, amit 10 éves koromtól tudok, hogy csak akhal lehet, de a tisztavérû akhal áraktól dobtam egy hátast, nemrég vettem végre lakást, kocsit, szóval nem fért volna bele a keretbe. De azért nézegettem, eljártam tenyésztõkhöz, ábrándoztam. 2007 márciusában felhívott az egyik tenyésztõ, hogy tudna nekem egy herélt csikót az egyik ismerõsénél, nemsokára három éves, aranyfakó, az apja az õ ménje, az anyját meg egy másik kedves tenyésztõ ismerõsöm (azóta nagyon kedves barátokká lettek) tenyésztette, õ maga is megvenné, ha tisztavérû lenne, gyönyörû. Na kiderült, hogy 94 százalékos akhal, kinézetre meg tisztára az, de nem a tulajdonosnál van, hanem egy ismerõsnél. Kocsiba be, Blue-val rohanás megnézni a jószágot (neki volt hivatott a szeme kiszúrni a hibákat, mert én akhal ügyben menthetetlen szoktam lenni). Blue kioktatott, hogy szemébe ne nézzek, kérjem fel a lábait, jó lónak nincs színe stb. stb., szóval tegyek úgy, mint aki rutinos lóvásárló Picike helyen, nyüzüge, sovány csikó várt, aki egybõl meg is lépett, az utcában fel-alá rohangált, így legalább láthattuk, hogyan mozog. Kurvajól. Lebegett, a szemétdomb fölött. Jó lónak nincs színe, ennek viszont metál, fluoreszkáló aranyfakó színe van. aha. Nekem jön a szokásos belsõ para, biztos akarom-e én ezt, egy életre szól, meg hasonló dolgok pörögnek a fejemben, ez egy nagyon független, és elég pofátlan hapsikának tûnik, mi lesz, még akkor is, ha tudom, nem én képzem ki, de amúgy imádom az élénk lovakat, jajj. Ló átvizsgál, épnek tûnik mindenütt. Totál nyers, bizalmatlan, ficánka, hopp, mindjárt három éves, de a lábait nem adja, inkább felrúgna. Késõbb kiderül, hogy Blue egybõl beleszeret, az eladó képviselõje meg Blue-ba de én akkor is aludnék rá. A tulaj nem akar velem találkozni és egy totál nyers csikóért elég szép pénzt kér, ja és személyes találkozóra nem tudom rávenni. A viszonyok zavarosnak tûnnek, én meg óvatos vagyok. Mire felhívom, hogy mégis megveszem, állítólag eladták valakinek és Zalában van. De a pasi odaadja a telefonszámot és az új tulajdonos nevét. A névvel futok egy kört a tenyésztõ ismerõsökkel, egy emberként szisszennek fel, gáááz, mindenkinek tartozik, mindenkit átvág, az a mézesmázos köcsög fajta. Felhívom, alkudozunk, végül 60.000-el többért két hónappal késõbb ugyanonnan tudom elhozni a csikót betonbiztos szerzõdéssel (tuti, hogy nem volt sehol a ló, csak a három cimbi, az ismerõs, a régi és az "új" tulaj gondolták, csinálnak még egy kis pénzt) aki idõközben nagyon sovány lett, a farkát meg levágták bõven boka fölé de a temperamentuma a régi, 1 óra alatt vesszük rá a futóba bemászásra, majd 30 méter után sikerül az elsõ lábait keresztbe felakasztania a futóban, hirtelenjében ugyanis lovasboltos szár akadt csak a kezünkbe (késõbb a borjúkötél jó baráttá vált). Blue leszedi, csikó közben majdnem megöli, de utána végig vigyázban áll egész úton. Este 11 felé megérkezve rájövünk, hogy hátrafelé menetet sem ismeri és nem most szeretné megtanulni, újabb küzdelmek után a vészkijáraton át sikerül távozásra bírni. Másnap dokit akarja lecsapni aki jött féreghajtózni meg oltani, elsõ lábbal precízen petefészken rúgja Blue-t, aki nem enged a közelébe. Neve az nincs, csak kis köcsögnek hívjuk. Hipergyorsan rúg és támad, bizalom nulla, gyerekszoba nem volt, de olyan kis hülye is közben, olyan kis nünüke, meg úgy van humora is valahogy, nagy fül és szemkommunikátor, gyorsan levágjuk, hogy nagyon okos jószág. Nézek Blue-ra, biztos, hogy akarsz vele foglalkozni? Biztos. Másfél hónap, a teljes török és türkmén szótár átbújása és megvitatása után végre Altynnak hívják, ami aranyat jelent. A nünüke viszont menthetetlenül rajta ragadt, bár most már nagyfiú és ezért egy e betûvel komolyodott. Blue-nak köszönhetõen ma már bízik az emberekben, jól nevelt, és csodálatosan dolgozik, egy isten, egy álom és hasonló smseket kapok.

Ló 2. Na az úgy volt, hogy nézegettem a külföldi tenyészeteket, tisztavérû kancát szeretnék, fiatalt, tudjon még versenyezni. ja, az álmaimban, mert a szemem úristenit, a kiszúrt kanca ugyan versenyzett régebben, de maradandó sérülése volt és már fiatal sem volt. Na azért írtam a tenyésztõnek tavaly augusztusban, jött is a válasz, hogy 20.000 euró. Jó, akkor álmodozunk tovább. Idén márciusban egyszer csak jött a tenyésztõtõl egy email, hogy felszámolják a ménest és eladó az egész állomány. Féláron. Fel is hívtam melódiát, hogy milyen jó lenne, meg végre vannak eladó fiatal kancák (általam kiszúrtat õsszel eladták Franciaországba), de hát messze van, most költözök Brüsszelbe, meg egy lónak különben is horror pénzbe kerül a hazaszállítása Dél-Oroszországból és féláron sem lesz egy olcsó történet. Melódia viszont tudott valakit, aki szeretett volna több tisztavérû akhalt is venni, ráadásul jóban is voltak az illetõvel. Õ viszont nem tudott angolul. Intenzív levelezés, kép- és videonézegetés vette kezdetét, nyüstöltem a tenyésztõket több szem többet lát alapon, segítsenek lovat választani, kb két hónapig napi 6 órában kiutazást, majd vételi szerzõdéseket, majd exportengedélyeket, biztosítást, és amitõl éveket öregedtem, transzportot szerveztem, mivel én tudok angolul. Végül én költöz Brüsszel, ismerõs, állatorvos, tolmács plusz egy másik (köcsög) magyar vevõ ki az oroszokhoz. Kint tehénistállók, középkori állapotok, tudatlan helyi állatorvos, félõs kovács stb. de szépséges nyüzüge nünüke hegyek. Végül 12+3+3 ló megvétele, árak lényeges lealkudása, köztük Assyriáé. Nem részletezem, mert tényleg totál kikészültem bele, de hazahozni a lovakat egy rémálom volt, végül két céggel jöttek egy hónappal késõbb, 6 még most érkezik augusztusban. Az fasza érzés, amikor elõre kell mindent fizetni, és csak reménykedni tudsz, hogy minden oké lesz egy többezer kilométeres úton. Ja, és persze úgy veszed meg, hogy bár állatorvos látta, te személyesen nem. De hát nem vagy normális. Annyit tudtam róla, hogy két éves, Absent leszármazott, a családja jól és szívesen ugrik és a videók alapján lebegve közlekedik, jó nagy fülei vannak, és egy okostojás, valamint Nadja emailjei alapján a lovászok réme. Bár én elõször csak a füleit szúrtam ki, szépségesen billegette õket ugyanis a videón és megvetõen pillogott az õt hajkurászni kívánó józsikra. Apukám többször is felhívta a figyelmemet, hogy nem a fülein jár a jószág, de õ is szerelmes volt (késõbb bevallottam neki, hogy meg is vettem a lovat és már járt a karanténban megnézni a második unokáját, ahogy õ hívja a lovaimat ). A vételárat nem mertem neki bevallani, magamnak sem szoktam, azzal nyugtatom magam, hogy így is jóval kevesebbért vettem, mint amibe egy ilyen ló kerülne. Asjával azóta találkoztunk, két órát beszéltem hozzá, õ meg billegette a füleit, méregetett a szeme sarkából és kétszer hagyta, hogy hozzáérjek, majd amikor a barátnéját simogattam, mögém jött és óvatosan megszagolgatott. Most szombaton ha minden jól megy jön haza a karanténból (én meg végre szabira megyek), nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni az új helyéhez, Altynnal egymáshoz.

A két nünükérõl itt vannak képek http://s523.photobuc...356/forkissima/

[csacsacsa]

Nekünk nem voltak különösebben izgalmas lóvásáraink, az elején párszor mellényúltunk, de igazából nem bántunk meg semmit Anya irányította a lóvételeket, és mindig volt egy indok, hogy miért kell még egy…

Már pár éve lovagolt az egész család, és már tényleg annyit költöttünk az órákra, h abból simán kijön a bértartás.

Csinos: Szóltak, h van egy kis fekete kanca eladó, a lovász ismerte, ő lovagolta még be, dicsérte, h milyen fantasztikus kis lovacska, pont nekünk való. Oké. Elmentünk megnézni. Nos. Fél év alatt egy csontsovány, idegbeteg lovat vertek abból kis kancából. De akkor már nem hagyhattuk ott, ilyen körülmények között. Mondtuk, 180ezernél többet nem adunk érte, gazdája: 160, csak vidd! Szép. Sose lett igazán normális ló, de én lovagoltam, az én lovam lett, engem nem bántott, és egy hónap után már nem sikítozott, ha pucoltam… Hatalmas lelke volt, szóra rohant oda (vezetni nem lehetett mindig, de ha hívtam lelkesen baktatott mellettem), vérig tudott sértődni, és soha nem volt semmi baja, pedig kis nóném, nemzetközi tanyakeverék volt.
Tavaly sajnos el kellett adnunk, azt hittük jó helyre, de ők is továbbadták, nem tudjuk, hol lehet…

Na de hát egy ló nem volt elég, és csak én voltam olyan partizán, h lovagoljam, kell egy nagyobb, belovagolt.

Kristály: Kiderült, hogy egy arab félvér kanca eladó a lovardában. 2 és fél, 3 éves lehetett akkor, lényeg, hogy nyers. Nem baj, láttam anya elhomályosuló tekintetét. Kell. Jó. Már volt 2 lovunk, egyiket se lehetett rendesen használni (még), szóval ment a bértartás, meg a lovaglás a bérlovakon. Aztán Kristály be lett lovagolva, kocsizva, ritka értelmes kis ló volt, nagyon gyorsan tanult. Bár mindent megcsinált, fáradhatatlan volt, de kelletlenül, sose lett nagy szerelem, nem csak a jóra volt esze, ő volt az egyetlen lovunk, aki földhöz vágott.

A két lóval elköltöztünk egy üres istállót béreltünk ki. Hiszen jött a következő.

Ragyogó: Végre. Be van lovagolva. Nyereghelyen sütött kisbéri. Egy éve az istállóban áll, kövér, mint a disznó, de lehet rajta lovagolni, hintaló vágtája volt, így már hárman kijárhattunk terepre is.
Kocsiban is ment, de kínosan ügyelt arra, nehogy a szügye hozzáérjen a hámhoz.

Így kellett Kristály mellé egy rutinos kocsiló.

Kedves: Regölyből vettük fél éves csikójával, amikor elmentek anyáék megnézni, anya meglátta Kedves tavalyi csikóját, tűzött sárga, szöszke, finom kis fejű kancát, onnan kezdve Kedves nem is volt érdekes, de az éves nem eladó. (a naivak). Így került hozzánk Kedves és Kócos, Kedves még megvan, neki bérlete van élete végéig, anya nagy szerelme, a mostani lovaink több mint fele az ő csikója. Kocsiban, nyereg alatt, tenyészkancaként egyaránt ezerszázlékos.

Ennél a létszámnál akár meg is állhattunk volna. De nem.

Szépmező Szárnya: Magasan telivérezett kisbéri herélt, nyers, de nagyon birka. Kecskék között nőtt fel, térdelve evett állítólag, nulla egyensúly, sajnáltuk, végül anya lova lett (ekkor Kedvessel még csak kocsiztunk), ő szerette, mondjuk ezzel egyedül volt.

Mindezt egy éven belül. Ha jól emlékszem, ekkor költöztünk át Gemencbe, 20 fős istálló. Ajajj.

Inas: állami gidrán fedezőmén, később megvettük. Fedménhez képest, ritka fegyelmezett, a táborosok rajta tanultak vágtázni, sorfalat álltunk vele, úgy, hogy kanca mellett állt. Most kezdtünk vele versenyezni díjugratásban, eddig nagyon jól megy, majd meglátjuk, mit hoz a jövő

Ében: bértartásban volt nálunk, később elcseréltük Ragyogóra. Maratonló volt, el lehet képzelni a lendületét, mikor „vezettem” a lábam 3m-ént érte a földet.

… és végül:

Kese: a 2éves kancacsikó, akit anya még Kedves vétele előtt nézett ki. Folyamatosan érdeklődött, hogy eladó-e. A tulaj ott rontotta el, hogy árat mondott. Onnan kezdve, terror alatt volt, végül eladta. Csini volt az első szerelmem, de Kese az igazi
Most 7 éves, ilyen lovam sosem lesz még egy. Nem vagyok egy cicalovas, de az tény, hogy ő királylány. (ezt még Victor Fröschl is mondta rá.)
Még az első években lapozgatva a lovaskönyveket, több minden tetszett, de amit nagyon csodáltam, ha világos sörénye volt a lónak, no és persze az arabok. Kese kisbéri, anyai ágon van benne némi arab, ami kicsit látszik is rajta, úgyhogy tényleg álmaim lova

Közben szépen ellettek a kancák, plusz jött még 3 méncsikó, egyszer csak tele lett az istálló.

Most már csak Kedves, Kese, Inas van meg az eredeti bandából, azóta nem vettünk újat, csak születtek, szerintem már nem is nagyon fogunk. Kivéve, ha... Régen nem láttam anya tekintetét elhomályosulni, de most látott egy aranyszínű akhalt. Még nem mondtak rá árat. Nem baj, úgyis cserélni akarunk.

Edited by csacsacsa, 2008 július 31. - 9:38.

[Orcus]

Ezaz, meséljetek, ez tök jó! :yeah:

[vezer]

Mi ugy vettük a kancácskát:Elmentünk a kupechez,mivel rég ismertük gondoltük nagy gond talán nem lehet,elmondtuk neki mit szeretnénk,bevitt az istálloba.Ennyi lovat akkora helyen még nem láttam. mind kiakarta hozni ,de mondtuk neki csak azt hozza ki amelyik a sarokba áll.Nem nagyon akarodzott neki,azt mondogatta mi azt nem érjük fel :D nem értettem ,de elmagyarázták rövide drága.. :) Tényleg nagyon drága volt ,de ha ö az igazi akkor ez van.Hatalmas szemei voltak és bámult mint egy birka,aztán ahogy kihozta a méretei sem voltak kicsik.Szerencsére vannak jo barátok ugyhogy amit kaptunk egy nap haladékot,hogy összeszedjük a pénzt,az sikerült.Igy immár kilencedik éve van velünk.Ja és a szépség még az volt benn,hogy 1hét után másfélszeres áron vissza akarták vásárolni.Na meg persze belovagolt lo volt,szegényem csak lesett mikor felraktam a nyerget rá,kb 2hét után,mivel gondoltam már megszokta az uj környezetét.És csak álltunk a rét közepén szépen felszerszámozva,és nem történt %

[vezer]

Semmi.Folytatom mert a gépem ugy gondolta csak ennyit irjak,és a végét nem rakta be.Utánna kezdödött el a belovaglása,mert ez szerintem mindenkinek kiderült hogy még nem csináltak vele semmit.DElényeg a lényeg hogy azota is gyönyörüen müködik és imádjuk.

Ö lenne a mi kis kancánk http://www.kepfeltol...ltoltes.hu_.jpg

[MályvaBaba]

Én is kedvet kaptam leírni lovacskámmal való összetalálkozásunkat

Mamáék meg Anyáék szerint én már 3 évesen ló után siránkoztam... Papának mindig voltak lovai,és állandóan a közelükben voltam,ki sem lehetett volna robbantani az istállóból.9 éves voltam,amikor a szüleim úgy gondolták megengedhetik maguknak hogy egy lovat vegyenek. Nem tudom ki volt az a nagyeszû aki azt javasolta hogy egy 9 éves lánynak csikót kell venni,de mindegyis,nekem akkor az számított,hogy legyen végre egy saját lovam akirõl gondoskodhatok. A papámék szomszédjában éppen volt egy eladó csikó. Anyai apai ágról ismeretlen volt,de olyan kis formás volt,bociszemekkel . 6 hónapos volt amikor megkaptam,akkor körülbelül egyforma magasak voltunk. Szerencsére a közelben volt egy hatalmas terület ahova vihettem futószárazni.Amikor 1 éves volt valamiért átment rajtam,pont apa szeme láttára,így aztán Sissynek mennie kellett :( .

Elkezdtünk új lovat nézni.Egyik ismerõsünk által találtunk egy 9 éves,jó származású,9 hónapos vemhes kancára. Amikor eljutottunk a lovak helyére még be sem mentem az istállóba,elkezdtem beszélgetni a "lovásszal". Elmesélte a ló történetét.Hortobágyról adták el, majd kikerült egy magántanyára, egy lányhoz..A tanya tönkrement,eladták a lovak nagy részét maradt 2.Amikor a gazdának volt ideje rájuk nézett,adott nekik enni,inni, de ha nem volt ideje akkor volt olyan hogy a lovak 4 napig étlenszomjan voltak. Gondoltam hogy ezt azért mondta hogy megsajnáljam a lovat,és vegyünk meg.De ahogy beléptem az istállóba valóban 2 nagyon sovány ló állt bent.Az egyik felfigylt ránk,a másik meg csak evett...Odamentem a sötétpej kancához,megfordult a szemembe nézett...Egy jó fél percig bámultuk egymást..Szerelem volt elsõ látásra . Utána apáék kimentek tanécskozni,hogy megéri-e megvenni.Én bent maradtam a lóval,és megígértem neki,hogy visszajövök érte(kicsit nyálasan hangzik de ez van).Kihívtak apáék,hogy csak nézzek rá a lóra,hogy néz ki,hagyjuk és nézzünk másik lovat. Én nem akartam más lovat nézni..Este 9-kor Mályva megérkezett hozzánk. 2 nappal késõbb kimentem lovagolni vele.Jött apa és papa is megnézni .Már ügetgettünk,és Mályva megbotlott egy nagy farönkben és mivel nem voltam egy nehéz gyerek estem egy hatalmasat róla.Ott feküdtem próbáltam magamhoz térni.Mályva el is rohanhatott volna,ehelyett odahajolt felém megnyalta a homlokomat és elkezdett legelni. Onnantól már tudtam,hogy a lehetõ legjobban választottam .Mályva tavasszal lesz 15 éves és nála jobb,szebb,okosabb lovat nem is kívánhatnék magamnak
Mályva

Miután meghoztuk 2 hónapra rá megszületett Baba lovam.Õ tavasszal lesz 6 éves. Igazi kis ördögfióka volt,és még most is az . Csikókora óta velem van,én lovagoltam be,már versenyzünk is Teljesen ellentéte Mályvának tulajdonságokban,külsõre meg hasonlítanak,de ez így jó.Így imádom mindkettõt ahogy vannak

Edited by MályvaBaba, 2008 augusztus 6. - 13:42.

[Sztimcsi]

KÉRLEK TITEKET SEGÍTSETEK!!!!!! Sziasztok! Nem tudom tudtok-e nekem segíteni:( Nem igazán tudom hova fordulhatnék segítségért:( NA történetünk a következõ: Idén március végén vettem egy 11 ves pacit egy Paksi ürgétõl (utólag kiderült ,hogy egy kupectõl) Elhozatal után 1 hónapig átlovaglás alatt volt a drága ebbe ugrás terep sík minden benne volt ,szakszerûen volt lovagolva. 1 1,5 hónap után elkezdett sántikálni (vagy tompán járni) a bal elejére.Pihentettem hûtöttem külsõ látható eváltozás nem volt rajta (ín dagadás melegedés stb.) Ez a gyógymód nem igazán vezetett javuláshoz így a kovács és az edzõm javaslatára körvassal lett ellátva az elsõ két lábára. Sajnos ez sem váltbe:( Ma sikerült eljutnom a klinikára vele egy láb specialistához. A doki sántaság vizsgálat érzéstelenítés rtg. után megállapította hogy az egyik pata csontján csontkinõvés van és a in tágulata (valami csatornácskák tágak ). Sajna szakszerûen nem tudom leírni:( 1. Kezelésre javasol szilikonnal kombainált gyógy patkót 2 mm sarok emeléssel. 2. Lábának a patatájéki kiidegelését ami nem 100% megoldás mert lehet hogy regenerálódik a metszett ideg:( Sajnos a gyógypatkó sikerességének esélye igen kicsi:( Nehezen meghozott döntésem de azt a tanácsot kaptam hogy próbáljam meg visszevinni szegényt az elõzõ tulajához. Az értesülésem szerint ilyen esetben 1 év szavatosság van a pacira. Igaz ez? Ez ügyben hol találok információt? Biróságig semiképp nem akarok eljutni:( az értéke sem olyan a lónak meg ismerjük a magyar jogrendszert. NE kövezzetek meg kérlek nagyon nehéz megválnom így is tõlle:( Köszönöm Timi

[Orcus]

KÉRLEK TITEKET SEGÍTSETEK!!!!!!

Sziasztok!
Nem tudom tudtok-e nekem segíteni:(
Nem igazán tudom hova fordulhatnék segítségért:(
NA történetünk a következõ: Idén március végén vettem egy 11 ves pacit egy Paksi ürgétõl (utólag kiderült ,hogy egy kupectõl)
Elhozatal után 1 hónapig átlovaglás alatt volt a drága ebbe ugrás terep sík minden benne volt ,szakszerûen volt lovagolva.
1 1,5 hónap után elkezdett sántikálni (vagy tompán járni) a bal elejére.Pihentettem hûtöttem külsõ látható eváltozás nem volt rajta (ín dagadás melegedés stb.)
Ez a gyógymód nem igazán vezetett javuláshoz így a kovács és az edzõm javaslatára körvassal lett ellátva az elsõ két lábára.
Sajnos ez sem váltbe:(

Ma sikerült eljutnom a klinikára vele egy láb specialistához.
A doki sántaság vizsgálat érzéstelenítés rtg. után megállapította hogy az egyik pata csontján csontkinõvés van és a in tágulata (valami csatornácskák tágak ).
Sajna szakszerûen nem tudom leírni:(
1.
Kezelésre javasol szilikonnal kombainált gyógy patkót 2 mm sarok emeléssel.
2.
Lábának a patatájéki kiidegelését ami nem 100% megoldás mert lehet hogy regenerálódik a metszett ideg:(

Sajnos a gyógypatkó sikerességének esélye igen kicsi:(
Nehezen meghozott döntésem de azt a tanácsot kaptam hogy próbáljam meg visszevinni szegényt az elõzõ tulajához.
Az értesülésem szerint ilyen esetben 1 év szavatosság van a pacira.

Igaz ez?
Ez ügyben hol találok információt?

Biróságig semiképp nem akarok eljutni:( az értéke sem olyan a lónak meg ismerjük a magyar jogrendszert.

NE kövezzetek meg kérlek nagyon nehéz megválnom így is tõlle:(
Köszönöm
Timi

Timi, a szavatosság csak akkor áll, ha született szerzõdés, és belevettétek.Vagy ha megállapodtatok errõl a vásárláskor és lehetõleg volt rá tanú.
El kell keserítselek, a lóvásárlás gyakorlatában a "garancia" nem éppen életszerû...
Fel kéne venned az eladóval a kapcsolatot és puhatolózni, hogy áll a kérdéshez.Ha szerencséd van és normális, akkor talán ki tudtok találni vmit. Ha bunkó, és nincs papír, akkor marad a Ptk. és a pereskedés, de az nagyon elhúzódhat és lehet többe kerül, mint ha kezelteted a lovat.
Szubjektív véleményem: ha menthetõ a lóláb, én nem válnék meg tõle.(mármint a lótól)

[Lótuszvirág]

Sztimcsi! A garancia (korrekt szerzõdés esetén) csak 60 nap. Kereskedõje válogatja, de a visszacsere a legjobb megoldás, amivel ki tudsz keveredni a dologból. Természetesen pénzre nem szivesen cserélnek vissza lovat, de esetleg kis ráfizetéssel választhatsz másikat. Amúgy jó ez a topic van néhány lóvevõs rémtörténetem nekem is

[Sztimcsi]

Sziasztok! Sajna az eladó egy bunkó és semmi megoldásban nincs benne:( NEM nevezném egy korrekt lovas embernek Õt. Még van egy ötletem ha az nem vállik be nem tudom mit csinálok:((( Szerintem az ilyen suttyó eladókat fel kéne írni egy topikba hogy mégegyszer senkit se tudjon átvágni:( Mert szerintem nem én vagyok ez elsõ áldozatat ennek az ürgének. A paci lába menthetetlen a doki is megmondta. Átmneti megoldások vannak de a fájdalmát nem szünteti meg egyik sem csak az ideg metszés.(De az sem végleges megoldás) Ahoz nem állok olyan jól anyagilag hogy tartsam évekig tenyészkancaként akár. A garanciról szóló rendelet uniós. Nem gondoltam volna hogy ennyire ne legyen korrekt valaki. Az ismeretségi körömbe is már belefutottak ilyen vásárlásba de ott meg tudtak állapodni az eladóval. A gáz az hogy olyan lassú nehézkes a magyar igazságszolgáltatás hogy ezt a lókereskedõk ki is használják:( De én nem fogom annyiban hagyni ahogy a kedves Fóti kupec szeretné! Timi

[Nyanya]

Sztimcsi! Most a fótitól, vagy a paksitól vetted a lovat? Sajnos nekem is volt mindkettõhöz szerencsém, a röhej az egészben az, hogy a paksi mindenáron rá akart beszélni egy sütetlen, alig belovagolt lóra, aminek mindkét hátulja elég rendesen be volt durranva (még csak négy éves volt), közben erõteljesen fikázta a fóti ürgét, hogy az mennyire nem korrekt, és vigyázzak vele Ami tetszett volna, az persze nem volt eladó... Fóton pedig megmutattak egy nagyon szimpatikus lovacskát, ki is próbáltuk, bele is szerettem kissé, majd közölték, hogy sokkal drágább, mint amirõl szó volt, és különben is van már rá jelentkezõ, de nézzem meg ezt a másik lovat, ami igen jó papíros, csak fél éve nem lovagolják, és igaz most kicsit sánta, de esküszik, hogy elõzõ nap húzta meg a lábát a karámban... Na itt be is fejeztem a lókeresést, majdnem feladtam, aztán a felhõk mögül felragyogott a nap, és rámtalált Mátka... Azt hiszem, hogy a te lovad is onnan került a kupechez, ahonnan hozzám az én Mátkám. Csak õk sem tudták, hogy hová adják el, és hogy ott mi fog vele történni. A paksi ürge nagyon jól el tudja adni magát, én lehet, hogy meg is ettem volna, ha nincs velem egy nagyon jó barátom.

Edited by Nyanya, 2008 augusztus 7. - 12:09.

[messi]

Sztimcsi, milyen származású a kanca? Nem érné meg tenyésztésre eladni? Hátha valakinek így is megfelelne (bár tudom az esély elég kicsi, de hátha).

[sibu]

szia Sztimcsi! ugyanigy jártam az kislovammal énis! egyik ismerösöm ajánlotta, egy dijugratásban (B1) versenyzett sportlóról van szó, az az egy baja h gégeszükülete van. de a környék legjobb dokija az volt az orvosa(akit meg is tartottunk) ö mondta ha hobbi lovat szeretnék akkor semmi baj nem lesz vele, ha eltom viselni vágta közben a lihegését. namost megláttam a pacit és jött az érzés h "öööö kelll nekem!!!!!!!!" a tipikus hiba ( a sárga 4láb kesely hóka helyett egy pej csillag fekete lábak ) ha mind1.... a paci egy tündér azóta is boldogitjuk egymást (febr ota) namármost, épp a lovasvizsgámra készültem és rengetek pénzunk elment edzésekre, és eszünkbe jutott h jéé nekünk lovunk van aki elméletileg tud ugrani... aztán bnömmel edzettünk rajta, tanitott a ló engem, ez ment 1 hétig és egyik pénteken lesántult a paci. vártunk egy hetet hátha csak meghuzodott.... aztán kihivtuk a dokit, nyujtógyakorlatok érzéstelenités részenként ...a lényeg : megröntgenezte és kiderült h csontkinövése van a pártacsontján. :( nem müthetö helyen, nem gyógyitható betegség.... leültünk családdal h mi légyen? megállapodtunk kap a ló még egy lehetöséget az élettöl.. mivel hobbilovat vettünk, nincs több ugri, egy honap pihi, utána nagyon fokozatos mozgatás. most ott tartunk h 3 órás terepeket megyünk rohangálunnk, zuzunk és eddig ugynézki birja a hobby dolgot és eléggé élvezi szóval ha neked nincsenek versenyzös hajlamaid, és már lelkileg hozzádnött a "kisállat" küzdj érte... az idö segit ha nem válna be és kifuttok belöle az a nemjó. akkor megint elkell gondolkodni. a szavatosságot nemtom én fél évre emlékszem de ez nem bizti, utána köll olvasnyi. szoval mi kaptunk vénás és izomba gyulladáscsökkentöt, meg kb 1 honap pihit.... remélem lesz nálatok is javulás. ha kérdésed lenne nyugodtan sibu

[Sztimcsi]

Sziasztok! Pakson vettem a lovat. Bocsi az elõzõ elírásért kicsit letaglózott a tegnap történtek:( és azóta sem tértem magamhoz igazán. HA valakit érdekel leírom magánban az ürge nevét. Bár ha továbra is elutasító lesz világgá kürtölöm hogy ki is õ valójában. Annyit írhatok róla hogy jelenleg is hirdet a lovasok.hu 07.31. feladott Fjor kislóvat is õ hirdeti. A pacim Bob herceg 2 (Boszporusz) apaságú nyakon sütött 11 éves kanca. Ha nem sikerül dûlõre jutnom a kupeccel akkor megpróbálom tenyész kancaként értékesíteni a pacit. Nekem a pihentetés nem jött be sajnos 3 hete csak elvétve sétál ugy heti 3x 15-20percet szigorúan sétál. Meg parsze karámba van és ott sem futkározik max sétál az itató és a kaja között. Én hobbi lónak vettem Õt így nincs mirõl lemondanom versenyzés stb gondolok. Nem volt nállam megeröltettve síkoztam csak vele nem jártunk terepre nem ugrottam vele. Csontkinövés meg intágulat nem alakul ki 4 hónap alatt. cijjasztok Timi

[Lótuszvirág]

Sztimcsi! Ha minden kötél szakad valamilyen lósimogatóba, vagy tenyészkancának baráti áron biztosan el fogod tudni helyezni a pacit. Aztán majd a lelkiismereted nyugodt lesz legalább, hogy békés élete lesz a továbbiakban. Sajnos ilyenekbe mindenki beleszalad :( . Nyanya! Ezt a paksi kupeces dolgot érdeklõdve olvasom . Egy bértartónk vett egy hasonló állapotú lovat (minden lebeszélés ellenére, aztán mikor hazahozta, csak rábeszéltük, hogy mostmár nézesse meg dokival. Azonnal visszacserés lett az állatorvosi vélemény alapján...) Nem egy pej kancáról van szó, aki annak ellenére, hogy elég nyers, elég birka is? 4 vagy 5 évesre emlékszem Ezt már csak a tisztánlátás kedvéért: a sokat emlegetett fóti úr nevét nem írná meg valaki - magánban is jó. Csak mert pár éve volt egy kellemetlen esetem egy bizonyos kereskedõvel, hosszú sztori, de a vége lócsere lett és a paci egy fóti elérhetõséggel jó egy évig volt hirdetve a neten. Aztán eltûnt a süllyesztõben... Kiváncsi vagyok, hogy ugyanarról az illetõrõl van e szó