5186 válasz a témához

[bozzy]

Hux! Ha esetleg elbóklásztok Páty felé egyszer, én is szívesen elindulok arra, s majd csak találkozunk valahol félúton Budakeszi és Páty között. Sõt ha egészen bátrak vagytok megmutatom a lovasíjászpályámat is Budajenõn. Valószínû ez inkább egy egész napos túra semmint egy fél.De ne siess; még csak lyukakat ások a földbe a jelzõ karóknak. Pár nap és mûxik a pálya.

[bozzy]

Hux! Ha 1x elbóklásztok Páty felé szívesen eléd megyek, s találkozhatunk valahol félúton. (25000-es térkép most digitalizálódik és kerül rá egy cd-re a környékrõl, ha érdekel. Igaz Ram?) Sõt ha tovább jöttök, Budajenõn megmutatom a lovasíjászpályámat. De ne siess, egyenlõre csak a lukakat ásom a jelzõkaróknak. Még kell néhány nap, hogy mûködjön a dolog.

[bozzy]

Ezt jól megírtam kétszer! Tanulság, ha tele van az egyik lap, a progi nyit egy következõt, oda teszi az általam újonnan irt hozzászólást, de ez NEM fog látszani a régin!

[Unicorn]

na kedves lipicaimániások, jöttem nyelvet nyújtogatni rátok holnap utazom kis idõre ausztriába, és ha minden yol megy, megnézem a piberi lipicai ménest is (ha megtalálom). elvileg graz mellett 40 km-re van. majd kamerázik anyu, én meg fotózok. ok?na cupp, amjd jövök.myra

[Lombardo78]

Hello Fórum!Végre velünk is történt valami, ami elmesélhetõ itt! Gondoltam ma megyünk egy kellemes, laza terepet Lombardinoval. Épp kedvenc csapásunkon bandukoltunk gondolatainkba merülve, amikor egy, az utat keresztben teljesen átérõ pocsolyába ütköztünk, ami lovam számára mindig egy rémséges élmény.Szokás szerint elkezdett felpréselõdni az utat szegélyezõ akácfákra, hogy minnél kevesebb patamosással megússza, mikor is a másodperc ezredrészének töredéke alatt megpördült, zsuppsz bele a "tóba", majd ezerrel ki onnan az ellenkezõ irányba. Magam sem tudom, hogy de megúsztam a fürdést és miután kissé lenyugodott gondoltam nézzük meg mi is volt a riadalom tárgya.Odaaraszoltunk és hát egy másik paci volt ott, aki éppen akkor akart kikanyarodni az útra a fák közül. Mint gazdája utólag elmesélte az õ lova is frászt kapott és õt is csak a lélek tartotta fent a lovon. Utólag megvitattuk, hogy még szerencse, hogy lépésben találkoztunk össze elkerülve így az összefejelést.Így leírva lehet, hogy nem olyan egetrengetõ történet, de ott azért az adrenalinszintem feljebb szökkent a normálisnál és kicsit vicces is volt. Velünk ritkán történik ilyesmi.Üdv, Lombardo

[Bazs81]

Én a szlovéniai lipicai ménest láttam, és egy harmincas éveiben járó mént. Fényképezni nem lehetett, persze..

[Huxley]

Bozzy, a térkép érdekelne. Megbeszélem a lovak gazdájával, szerintem õ benne lenne egy ilyen túrában, az íjászat is érdekli.

[Apple]

Sziasztok!Ma kimentünk Bazs81-gyel egy egésznapos túrára...Szó, mi szó, elég nehézkesen indultunk el...Elõször is a kobakomért fordultam vissza, majd mikor végre visszamentem Bazshoz -a nem túl gyors lóval- , kiderült, hogy õ meg otthagyta kesztyûjét...Na, akkor megest visszafordultam. Azért nem õ ment, mert magunkkal hoztuk a nagyobbik csikót futószáron, és azzal nem nagyon lehetett bírni (már az elején sem...). Tehát, vissza a lovardába. 10 percnyi keresés után még mindig nem találtam a kesztyût, úgyhogy visszafordultam, és mentünk tovább...A csikó (1 éves) nagyon nem bírt magával, állandóan átment a jobboldalra, meg olyanok csinált, hogy vágtázás közben fogta magát, és megállt, de úgy, hogy se elõre, se hátra nem mozdult... Úgyhogy pozíciót váltottunk: én mentem mögöttük, és néha-néha (vagyis, elég gyakran...) megsuhintottam a hátsóját a vezetõszárral, amit Bazs odaadott. Nos, elég gyakran jó nagyot kellett rávágni, hogy elinduljon.Jó, elérkeztünk elsõ pihenõhelyünkre, ahol hallottuk egy ideig a vaddisznókat.Aztán mentünk tovább negyed óra múlva.Ciprián (a csikó) úgy látszott, megértette, hogy csak neki rossz, ha lelassít, vagy leáll. Ezért aztán már csak feléje kellett lendítenem a vezetõszárat, és máris ott volt Bazs mellett Majd kiértünk egy jó kis helyre, ahol jól lehetett volna vágtázni...Hát, azért csak VOLNA, mert elsõ próbálkozáskor a csikó felénk rúgott, amikor megnógattam egy kicsit, és hát azután 2 méteres távolságot tartva tudtuk csak megközelíteni a csikót, mert berezelt az alattam levõ... (amúgy azt a lovat Töknek híjják) Második próbálkozáskor meg megint meg kellett indítanom Cipriánt, ami azzal végzõdött, hogy vmi 20 méteren Tök oldalára lecsúszva vágtáztuk, hiába akartam megállítani...de nem estem le! Úgyhogy az ottan vágtázásból nem sok lett...Közben egyszer értünk egy olyan helyre, ahonnan vissza kellett fordulni, mert nem volt tovább út, az plusz 10 percet jelentett.Szóval, kinn voltunk olyan 5 órát, és egész jól sikerült...kivéve a csikó okozta "kellemetlenségeket" )De legalább megtudtuk, hogy legközelebb nem kell kihozni a csikót üdv. Apple

[Huxley]

A csikónak pedig nagyon jót tesz, ha magatokkal viszitek. Nemcsak fizikailag fejlõdik, de sokat tanul útközben és megismerkedik a tereppel is. Talán nem szerencsés futószáron vezetni, ahhoz egy egy éves csikó szerintem még túl bolondos - valószínûleg ezért volt vele annyi bajotok. Ha erre alkalmas a terep (tehát elég biztonságos, nem keresztez autóutakat stb.) akkor simán jöhet a csikó szabadon, nem fog igazán elbóklászni a lovak mellõl, sõt egy idõ után hanggal is tudjátok irányítani, ha mégis lecövekel elõtettek, vagy lemarad.Amikor elõször lovagoltam csikó társaságában, kicsit tartottam tõle, hogy "rosszalkodni" fog, mostmár kifejezetten örülök, ha egy csikó is a csapattal tart szabadon.

[Bazs81]

Na, ez a tegnapi lovaglás valóban nem volt semmi, jó, hogy Apple elmesélte, mert nekem nem lett volna türelmem hozzá )Cipriánt magammal szoktam vinni vezetéken, hogy mozogjon, mert mostanában elég jó húsban van, ami nem lenne baj, de kondija nincs. Azért vezetéken, mert egyrészt, amint lehetõsége lenne, megfordulna és hazarohanna (ami gáz, mert bizony vannak forgalmas mûutak arrafelé), másrészt, ha tehetné, állandóan a többi ló között kóvályogna, és összerugdosná õket. Egyáltalán, nem vagyok meggyõzõdve róla, hogy hajlandó lenne szépen jönni velünk.Azt, hogy vezetve van, már megszokta, mert egy-két hónapos korától fogva mindig így vittem ki az anyjával (persze akkor még el is engedtem ).Ennek azonban vége!Amilyen példaszerûen kicseszett velem tegnap (jópár kék folttal-zúzódással is gazdagabb lettem a vele való birkózás közben), megfogadtam, hogy nem viszem többé magammal. Kötõfékkel már nem lehet bírni vele, kapicánnal mégúgyse, felkantározni még nem akarom. Úgyhogy, amíg õ nem visz engem terepre (cirka két éven belül), addig én sem fogom vinni õt. Marad a benti munka, alkalmanként futószár, és magára vessen, hogy ez jut neki jókis terepek helyett (Azért bárki megnézheti majd két év múlva, hogy milyen jó kis lovacsot faragok belõle így is )Na, ettõl eltekintve azonban eléggé jót lovagoltunk tegnap! Üdv: Bazs

[Unicorn]

tsá emberek!vesszek meg, annyira yo volt a ménes! kicsit nehéz volt megtalálni, de abszolut megérte, pedig én nem szeretem a lipeket. csináltam sok-sok-sok fotót, hoztam csomó képeslapot és a saját bóklászásainkon kívül 1 óra alatt megmutatták az egész ménest. láttuk a kancákat, akiket most tanítanak, a fedméneket (egy 32 évest is igazán büszkeségre okot adó állapotban) és a csikós kancácskákat isch, heheeeeee ))amint tudom, elõhívatom a képeket, valszeg már holnap, akkor scannelek és nyitok egy Piber nevû albumot az oldalamon és ott megnézhetitek rögtön. szerintem így korrekt. sajnos egyetlen egy dolgot nem sikerült kiviteleznem: azt, h oldalról egy beállított lipet lefotózzak. node midnen más lesz, majd meglátjátok

[Hajnalcsillag]

Fantörpikus volt ez a négy nap. Abból kétszer voltam lovagolni.Pirik Jocóval kimentünk terepre, elso alkalommal egy kicsit eltévedtünk, de tettünk egy szép nagy 8-ast és a másik nap meg kivittük a kolléganomet aki állandóan félt és most annyira feldobódott, hogy 2 napja vigyorog. Én Bogáron (egy 14 éves kancán) ültem, aki olyan kis tünemény.....Hétfon miután csilli-villire lepucoltam és elengedtem a karámban az volt az elso dolga, hogy belehentergett a porba... kicsit téptem csak a hajam....

[kabor]

Kisdémrõl jelentemAz utóbbi három napot Kisdémen töltöttem, gyönyörû idõ lett, valahányszor nyeregbe szálltunk - ebben egyébként nyár óta nem volt részem. Kissé furcsa is volt "normál" méretû lovon ülni, az utóbbi idõben csak szõrén lovaztam egy kis huculon. A hétfõi túra kissé kalandosabbra sikerült, Lovászpatonára szerettünk volna átmenni, de egy kissé gyengélkedõ állapotú híd esett utunkba. Némi ráhatás után 6 ló a nyolcból békésen átsétált rajta, kettõ viszont az istennek se (lám-lám a wescosok lasszója milyen jó szolgálatot tehetett volna?!), úgyhogy szégyenszemre más útvonalat kellett választanunk, helyesebben szólva útvonaltalant, azaz árkot bokrot. A terepen a fõ probléma egyébként abból adódik, hogy nincs olyan ló amely elmenne elöl, sajnos Belfegor tavasszal tehénné változott (elcserélték), s a ménes vezérkancája csak ahhoz ért hogy a többit elverje a zabtól, de terepen gyáva mint a nyúl, "vezérkari" hátasként használhatatlan. Több lóval is próbálkoztunk a három nap alatt, de egyik sem az igazi. Belfegor bezzeg rettenthetetlen, bátor, büszke ló volt, mindent megcsinált, bár az embereket nem szerette. Visszatérve Kisdémhez: Idén úgy tûnik átestek a ló túloldalára, annyi szénát halmoztak fel télire, ami még az õ lóállományukhoz képest is rengeteg (tavaly télen takarmány hiányuk volt). A legújabb szerzeményük egy kis zebracsikó, fantasztikusan aranyos a kis pizsamás, (na persze kamerát nem vittem magammal) egy kiscsikóval tartják együtt.Nagyon klassz fedeles lovardát alakítottak ki, s egy új istálló is épül. A karámokat is új kerítéssel látták el, fejlõdik sok minden.A frízeket továbbra sem engedték lovagolni, csak a helyi "kegyeltek" ülhetnek rájuk, de azért jutott nekünk is jó pár pac. Némelyikük erõnléte azért megkérdõjelezhetõ, pár órás nem túl megerõltetõ munka, terep után erõsen csatakosak voltak. Ennek persze lehet hogy nem csak az erõnlét az oka, hanem az hogy augusztusban voltak utoljára lovagolva s kissé "izgultak".Ami végképp nem tetszett az a "piszoár". Ez alatt azt kell érteni, hogy a vemhes kancák álló nap egy félig nyitott épületrészben vannak bekötve, rajtuk egy hám segítségével felkötözött tartály - amibe a pisijüket gyûjtik! Egy gyógyszergyár veszi át, állítólag egy ló havonta kb. 100000,- Ft-ot pisil össze. Ha belegondol az ember, hogy egy hathónapos csikóért mondjuk 60 ezer Ft-ot lehet kapni, akkor gazdasági szempontból megértem a dolgot, de emberileg (állatilag) semmi esetre sem.Az árak - frízileg - nem sokat változtak, most tanítanak be két fríz csikót fogatba - gyönyörûek!!!! - de három milliót akarnak értük kapni. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki megadja.Kabor

[Zsuzska]

Íme az én hosszúhétvégi lovazásom története:Hétfõn indultunk el Budaörsrõl egy jó kis egész délutános terepre, én kedvenc itteni pacimon, a "harapós" Miltonon ültem.Gyönyörû idõnk volt, se melegünk nem volt, se nem fáztunk, a lovaknak meg állati jó kedvük volt, ha éppen nem lefelé mentünk, alig tudtuk visszafogni õket, hogy ne akarjanak mindenhol föl-/elrongyolni. Mivel szép nagyot akartunk kirándulni, Budakeszi felé mentünk (most sikerült lerázni a ménest, amivel Huxék is összetalálkoztak ), aztán a Normafa felé kanyrodtunk. Ott van egy jó kis vágtaút, ami felvisz a Makkosmária felé vezetõ útra, de mi nem arra mentünk, hanem vele párhuzamosan, hogy ne fárasszuk le a lovakat, hanem szépen lépésben menjünk fel. Az utat idõközben benõtte kicsit a gaz, de gondoltuk, csak átvágunk rajta... hát nem õ vágott át minket?! Kb. a felénél volt egy kidõlt fa, amit benõtt egy bokor, azon már nem tudtunk átmenni. Az egyik oldalon domb, a másikon hegy. Gondoltuk, kerüljünk a hegy irányából (aminek a gerincén ott az utunk), mert az könnyebbnek látszott egy kitaposott út miatt a fa körül. Viszont ez a kitaposott út nem vitt át a fa túloldalára, mint ahogy hittük, így aztán egyre feljebb és feljebb kapaszkodtunk, mondván, majd ahol lehet, leereszkedünk... ebbõl az lett, hogy felmásztunk a hegygerincre olyan úttalan utakon, hogy már azt kérdezgettem, mikor derül ki, hogy ez a Kész átverés show; a lovak meg persze ugyanúgy kifáradtak, mintha oda-vissza megjártuk volna azt a bizonyos vágtautat. Ez persze nem vette kedvüket a további száguldozástól, de azért pihenésképpen megálltunk a Normafán meginni egy kólát. Ez érdekes hatást váltott ki a turistákból, de a Beszólások topikba valót azért nem... Végül még legeltettük õket egy lucernásban a lemenõ nap fényénél... Hát ennél rosszabb élményem ne legyen soha![This message has been edited by Zsuzska (edited 24 October 2001).]

[Zsuzska]

Ja, a túra végül 4 órás lett, velünk jött Milton és Indián csikója is, szóval igazi családi kirándulás volt. A csikó 1 éves, nagyon jól bírta a kiképzést, hazaéréskor se látszott kimerültnek. (Persze biztos az volt.) Õ sose zavarja a többieket, nagyon szelíd kis jószág, a gazdija azt mondja rá, hogy már túl szelíd, mert mindenkihez odamegy puszizkodni. A Normafán is kipécézett magának egy bicklissisakot (aminek a gazdája nem örült annyira), meg a turisták zsebének tartalmát, nem gyõztük magyarázni, hogy csak ismerkedik... [This message has been edited by Zsuzska (edited 24 October 2001).]

[Unicorn]

jelzem alássan, a képek a go.quick.to/unicorn címen megtalálhatók a Piber albumban. tessetek használni guestbook.

[Filly]

Nagyon aprócska kis színecske... Május óta van nálam Hobó, akkor a megállásoknál állt vigyázban, mint egy cövek, mozdulni sem mert. Most meg gyönyörûen lerág azonnal Tudom, hogy ez nagyon kis semmiség, mégis mutatja, hogy érzi magát a ló... Meg idõnként olyan pillanatai vannak, hogy majd' leájulok róla a meglepetéstõl, annyira nagyon jól megy, összeszedetten, "megalázottan" gömbölyûen, és a gondolataimat elõre kitalálja...

[pracli]

Uni, klasszak a képek Piberrõl!!!Filly, jó olvasni, hogy ilyen klassz kapcsolat alakult ki közted és Hobó közt, és fáj a szívem, mert én is nagyon szeretném ezt megtapasztalni egy saját paccal!! Talán egyszer...

[Daniella]

Sajnos a Piberi képeket sehogy sem tudom megnézni!?A négynapos szünetben elkezdtem lovagolni tanuni Az elsõ alkalom elég rázós volt, mert össze-vissza pattogtam a nyeregben. A lovat sajnáltam a legjobban, hogy ilyen ügyetlen lovasa akadt. A ló egyébként egy 175 cm magas 5 éves Lipicai kanca volt. ( Imola ) Szerencsére nagyon jól tûrte a próbálkozásomat. A második alkalom (rá egy napra ) már sokkal jobban ment és éreztem, hogy kezdem érezni a lo ritmusát. A harmadik nap egy kész rémálom volt. Nem Imolán ültem, hanem egy herélt mfv-en akirõl tudtam, hogy nemrég levágta magárol három alkalommal is a gazdiját. Hát (Bencétõl ) féltem mint a tûztõl és állandóan attól rettegtem, hogy mikor hajít le magáról. Megmondtam az oktatónak is, hogy inkább nem tanulok meg lovagolni ha még egyszer fel kell ülni Bence hátára. Remélem Imola et nem hallotta meg és legközelebb jól fog viselkedni

[vadaszgoreny]

[QUOTE]Originally posted by kabor:[b]Kisdémrõl jelentemAmi végképp nem tetszett az a "piszoár". Ez alatt azt kell érteni, hogy a vemhes kancák álló nap egy félig nyitott épületrészben vannak bekötve, rajtuk egy hám segítségével felkötözött tartály - amibe a pisijüket gyûjtik! Egy gyógyszergyár veszi át, állítólag egy ló havonta kb. 100000,- Ft-ot pisil össze. Ha belegondol az ember, hogy egy hathónapos csikóért mondjuk 60 ezer Ft-ot lehet kapni, akkor gazdasági szempontból megértem a dolgot, de emberileg (állatilag) semmi esetre sem.Ha nem érted, akkor esetleg kérdezz meg erről olyan embereket, akiken segített a belőle készített gyógyszer. De talán az is elég, ha megpróbálod más szemszögből nézni a dolgokat.Nálunk is van több "pisis" ló. Igaz, rajtuk nincs egész nap a hám, amikor meg rajtuk van, akkor általában együtt vannak egy külön karámban.Némi plussz gond jár azért a dologgal. Pl. külön figyelni kell az érzékenyebb marral rendelkező lovakra, nehogy feltörje a hám. Egy alkalommal az egyik kanca megijedt a vizeletet gyűjtő tartálytól és elszabadult. Először csak a két istálló között vágtázott fel-alá, majd bevágtatott a faluba, mi meg utána. Nem kis nézőközönsége volt az esetnek, kérdezgették is jópáran: "Mi lóg ott a lónak?"Egy szó, mint száz, nem tudom, mit nem lehet ezen megérteni!Vadászgörény

[Cavalier]

Vadászgörény, Nem tudom neked milyen érzés lenne, ha egész nap rá lenne kötve a jancsira egy csõ, hogy gyûjtse a pisit... Biztos örülnél, mert olyan jóérzésû ember vagy, hogy megsegítesz másokat vele. Én úgy vagyok vele, hogy szeretném a lehetõ legkevésbé kizsákmányolni a lovakat. Nem tudom olvastad-e valamelyik dokink írását a vakcinás lovakról. Tudod, akikbõl állandóan vért csapolnak, hogy tetanusz oltásokat csináljanak belõle. Megértem, hogy szükség van rá, de nem értek egyet vele. És hadd fejezzem ki nemtetszésemet... A pisis lovakkal hasonló a helyzet, mondjuk õk nem halnak bele a dologba. Cav

[vadaszgoreny]

Cav!Sajna nem olvastam a vakcinás lovakról szóló irományt, vagy csak olyan hülye vagyok, hogy nem emlékszem rá, de érdekelne. Hol található?A "pisis" lovakról csak annyit, hogy nálunk nem állnak egész nap ebben a felszerelésben, és általában nincsenek is bekötve, amikor rajtuk van, hanem egy külön karámban szaladgálnak, de ezt már korábban is említettem. Minden nap mennek terepre, ugyanúgy dolgoznak, mint máskor. Ha máshol nem így van, azt én is sajnálom, de szerintem ott akkor is egész nap be lennének kötve, ha nincs rajtuk a hám. Akkor meg már tök mindegy. Szóval nem azzal van a baj, hogy gyûjtik-e a ló vizeletét vagy sem, hanem azzal, hogyan tartják õket és hogyan bánnak velük. Ezzel a hámmal meg tartállyal ugyanúgy el van a ló, mint a nyereggel a hátán. Ha nem engedné, hogy rárakd, lerúgna!Természetesen mindettõl függetlenül Te továbbra is kifejezheted nemtetszésedet. Szép dolog az állatvédelem, de nem kéne mindig átesni a ló túloldalára! Ha jól emlékszem a Heavy Horses topicban írták, hogy az egyik pacival senki nem foglalkozik és a hátsó lábán egy igen nagy csüdsömör éktelenkedik. Miért nem inkább az ilyenek ellen fejezed ki nemtetszésedet???

[sheriff]

Vadászgörény mellett állok! Szerintem neki van igaza.

[mandula]

Mondjuk az ember is elmegy vért adni például.Persze a lovak nem választhatnak...

[mac]

Egy ló titkos naplójaMa szép idõnk van. Reggel finom abrakot kaptam, bár egy kicsitkevés volt nekem. Miután benyomtam a fejembe, és ittam rá egynagyot, akkor jött a nap legnehezebb része. Ugyanis gondosanügyelnem kell rá, hogy mozdulatlanul álldogáljak, a fejemet lógatva,néha-néha elhessegetve a legyeket magamról. Miután ez sikerült, már délután lett. Ilyenkor szokott jönni az akétlábú, aki egy érdes valamit húz fel a mellsõ lábára, és atkapirgáljaa hátamat vele. Nekem ez nagyon kellemes. Néha a többieket is átvakargatják,meg kiengedik a szögletes, bekerített területre, hogy ott természetellenesmozdulatokat végezzenek.Engem is kiengednek oda minden egyes nap. Mindig azt akarják, hogy szaladgáljakott, noszogatni is szoktak, de én minden erõmet és furfangomat megfeszítvekitalálok mindent, hogy ennek ellenálljak. Azt is akarják, hogy gyorsan fussak - ezt õk úgy hívják, hogy vágta. Na, ezt már nem. Nem mintha nem tudnék így futni,de nem alantosodom le idáig. Egy becsületes ló nem futkos csak úgy. Megalázóés különben is fárasztó. Mikor a kis húgom, a Fõnixke ilyenkor nagy sprintekbekezd, hiába szólok utána, hogy "nyugi kislány, ne siess", õ csak megy és várjaa dícséretet. Néha még noszogat is, hogy én is fussak. Meg amikor a körbõl kiakarok menni, mert valami érdekeset látok a bokrok között, és meg akaromnézni közelebbrõl is, akkor meg nem hagy, és elém áll! Hát milyen viselkedésez?Ilyenkor a kétlábú, akinek az egyik mellsõ lábában egy hosszú bot van, amivelilyesztegetni szokott - hah, mily hiábavaló próbálkozás! - mindig igen zajos,a nyakán néha az erek is kidagadnak, és hadonászni is szokott. Meg azzal a hosszúbottal beleharapni a hátsómba. Ez bizony igen kellemetlen tud lenni, és néhaemiatt - de csakis emiatt - szoktam gyorsan is futni. De nem hagyom magam, és csakkeveset. Még mit nem, nem alacsonyodom le egy kétlábúhoz, aki szemmel láthatóanalacsonyabbrendû, és csak azért tûröm meg magam mellett, mert olyan jól éskellemesen tudja átvakargatni a nyakamat, meg még piros finomat is szokott nekemadni, amit úgy hív, hogy répa. Milyen hülye neveket tudnak adni ezek a kétlábúaka dolgaiknak!Ma is futnom kell - sajna! De elõbb meg kell várnom, hogy Gift, aki egy nagyon csinos fiú, és sokáig a szomszédom volt, alaposan kifáradjon kint a szögleteshelyen. Nagyon jó kiállású srác ez a Gift - bár amióta volt nála a hosszú fehérbõrû kétlábú, veszített a vonzerejébõl. Akkoriban a Gift igen szomorú volt, és azóta a szaga is megváltozott. És már nem kiabál át nekem mindenféle disznóságokat,például hogy mit csinálna velem, hogyan és hányszor. Be kell vallanom, hogy igaziúrilányhoz méltóan a fülemet sem mozdítottam ezekre a vad dolgokra, bár voltaknapok, amikor ugyancsak megmozgatták a fantáziámat.Szóval, megjött a kétlábú, atvakarta a hátamat meg az oldalamat - ezen meg issértõdtem, mert a nyakamat hiába nyújtogattam neki, inkább a hátsómat meg a lábaimat dörzsölte. Hiába mondtam neki, hogy tessék a nyakamat is! rá se hederített. Még meg is löktem egy kicsit, de erre megint nagyon zajossá vált,úgyhogy inkább letettem errõl. Miután a Gift (igen csinos fiú - vagy már lány?a fene sem tudja már megmondeni róla) kijött (alantas módon megizzadva, mint egydisznó), bemehettem a szögletesbe. Ezt mindig nagyon szeretem, hogy ott sétálgatok,szagokat érzek, zajokat hallok, beszippantom a friss trágya illatát - csodálatos!A kétlábú ma is azt akarja! Hát sose szokik le róla? Persze, beszélhetek neki,rá se hederít. Csak mennem kell körbe-körbe, az olyan unalmas! Bezzeg az a zörgõvalami ott messze az egyik bokor aljában! Azt megnézném közelebbrõl! Vagy azt akétlábút, aki a bokrok takarásában éppen tesz-vesz olyan hangosan, hogy majdbeleszakad a fülem. De ez a kétlábú, kezében a hosszú bottal mintha süket lenne,vagy csak úgy tesz? Mindenesetre, ha hallja, jól leplezi.Sokat kellett futnom. Azt mondják, én még fiatal vagyok, és nem vehetek kétlábúta hátamra, és nem mehetek ki a világba. Nem mintha szeretnék - egy úrilány ilyetnem csinál - de biztos nagyon érdekes lehet.Na, végeztünk is. Kicsit megizzadtam (korán sem annyira mint a Gift), és mostszabadfoglalkozás jön. Lehet nézegetni, szaglászni. A piros (répa nevû) is finom,amit a kétlábú adott, és megpaskolta a nyakamat. Hú, de jól esett!Visszajöhettem a helyemre, ahol - érdekes módon - ilyenkorra mindig lesz finomzab az etetõmben, meg ropogós széna. Ezt sosem értem, de nem zavar, mert a hangosropogtatástól úgysem hallom a saját gondolataimat sem.Elfáradtam, és már különben is sokat írtam. Majd vigyázok, hogy a kétlábú nem találjameg a naplómat. Jól eldugom ide a szalma alá.

[mandula]

Ez igen jó mac!Mi lenne, ha nyitnánk egy topicot a szentimentális iskola híveinek, ahol lovaik fejthetnék ki gondolataikat?

[vadaszgoreny]

Ez tényleg jó volt mac! Te civilben nem Kern András színmûvész vagy? Õ szokott hasonlókat írni és felolvasni a Heti Hetesben.

[Cavalier]

Tényleg jó volt olvasni, Mac, még ha nem is pont az én lovamról szól. Õ szeret dolgozni, legalábbis mostanában már szeret, és nagyon jól megy. Vadászgörény, igazad van részben, de én már csak ilyen szentimentális alak vagyok, egy pisigyûjtõ kübli rákötözve a lóra... Szerintem nem méltó egy ilyen állathoz. Na jó, az ember sem méltó hozzá... Az lenne a legjobb, ha nem is lovagolnánk, csak nézegetnénk a lovakat, meg kiengednénk õket szabadon legelni meg szaladgálni. De éppen errõl beszéltünk valamikor, ha jól emlékszem Meggyes írta, hogy meg kell adni annyi tiszteletet a lónak, hogy rendes szerszámot használunk, nem valami szakadt pokrócot egy szétesõfélben lévõ nyereggel. Sheriff is mondta, hogy a lovasnak is ki kell néznie valahogy, igaz, hogy nála ez wesco szerelés, de akkor is. A vakcinás levelet megkeresem, ha jól emlékszem a levlistára ment. Most olvastam a Heavy Horses topicot újra, és kifejezem nemtetszésemet! Sajnos viszont mást én sem tudok tenni, amíg itt és így dolgozom. Meg lehet, hogy amúgy se tudnék. De megpróbálnék. Annak volna értelme, hogy elmenjünk, lefotózzuk, és elküldjük az állatvédõknek? Mert elmehetnénk leszedni a sömört, de azt legalább egy hónapig naponta kezelni kell jó esetben. Oda szerintem állatorvos kell, Lombardo biztos látja milyen durva.Jövõ héten csütörtök-pénteken szabad vagyok, ki jön velem lovat menteni? (kéne egy autó )Cav

[Unicorn]

hi!yelentem, én még pisis küblit szerencsére nem láttam lovakon, de az utánuk maradt sebeket és fehér szõröket igen sokat láttam kisbéren, egy tanyán. na mindegy. de azért feltennék 1-1- ilyet azokra is, akik mellette vannak, még ha gyógyszer készül is belõlük itt jegyzem meg: állatkísérletek. gyógyszerekért vannak... mégis.

[Titok]

Mac!!!Fõnixke?????? Kinek a kishúga???? Miii???? Magyarázat: Fõnixke az én kedvenc paripám. Nem is paripa hanem egy gyönyörûszépséges kisbéri mén! szerdán volt a 8. szülinapja! Ezt ha kifejtenéd bõvebben plz! Köszi!

[mac]

A fõnixke a Concur lovam kishuga, szintén kisbéri, de még csak 2 éves.mac

[kabor]

Vadászgörény!Nekem semmi bajom nem lenne a pisi begyûjtésével, ha úgy csinálnák, ahogy Te leírtad. Csak az a helyzet, hogy amíg ott voltam - 3 nap -, nem láttam a lovakat szabadon mozogni egyszer sem. Bár nem voltam végig a lovaknál... Hallomásból tudom, hogy csak hetente egy-kétszer vannak kiengedve a karámba. Így talán már érthetõbb a véleményem.

[Titok]

Csak azért furcsa, mert ismerek az ÉN FÕNIXEMEN kívül 2 másikat, és mindegyik hímnemû... No mind1. Milyen származása van az ifjoncnak?A többiektõl bocs.

[pracli]

Egy kis szombati élménybeszámolóSzombaton felkerekedtünk Poppyval és a férjével, Tahival a Walter-Ranchre, a Kiskunsági Nemzeti Park aljába, egyrészt meglátogatni Poppyék újdonsült csikóit, Kyrát és Sugar Wranglert, másrészt meg ha már ott vagyunk, hát lovagoljunk egy jót!A farm hatalmas és gyönyörû! A lovaknak, szürkemarháknak és bölényeknek akkora legelõje van, hogy alig lehet õket felfedezni benne. Poppyval meg is tapasztaltuk ezt, amikor nekivágtunk megkeresni a hátasokat. A csikók eszméletlen aranyosak voltak, odagyûltek körénk és leplezetlen érdeklõdéssel figyelték miként próbáljuk felismerni a rengeteg egyformának tûnõ sárga ló közül Sárit, a nekem szánt pacót. Mint utólag kiderült, végül rosszul választottunk és egy csikót fogtunk be, csodálkoztam is, hogy miért van úgy meghökkenve azon, hogy el akarom vontatni a legelõrõl? Még jó hogy nem akartuk felnyergelni, mert az igencsak érdekes lett volna Közben kiderült hogy az ominózus Sárika meg végig az istállóknál leledzett és biztos jókat röhögött rajtunk Végül elindultunk Renivel, Sárival és Mentollal meghódítani a pusztát. Szegény Reni pónilónak tûnt Mentol mellett, aki egy 75%-os atv. és hatalmas jószág, Reni meg egy 150 centis félvér lovacska, bár meg kell hagyni, menni azt tud!Nagyon szép, derûs õszi idõt fogtunk ki, az egész táj olyan gyönyörû volt, hogy legszívesebben örökre ottmaradtam volna Sári hátán!A vágtákkal csínján kellett bánni, mert Reni nem bírt magával és szíve szerint lenyomta volna az epsomi derby-t (elõzõ alkalommal engem tett így próbára, most Poppyn volt a sor ) Persze nem rosszindulatból csinálja, egyszerûen csak nincs meg a kellõ tapasztalatunk hozzá. De utólag megkaptuk a használati utasítását, úgyhogy legközelebb kipróbáljuk hogyan tudunk hatni a Reni féle „csakazértis vágtázok” effekt ellen Össze-vissza kóboroltunk erdõn-mezõn, dombra fel, dombra le, míg én már azt se tudtam merre járunk… Persze kiderült, hogy tulajdonképpen körbe mentünk és visszakanyarodtunk a hazafelé vezetõ ösvényre, de ez nekem csak a legvégén esett le Sári egyszerûen fantasztikus volt, igazi nekem való lovacska, semmi rosszat nem csinált, se túl menõs, se túl lusta, apró, félkezes jelekre rögtön reagált, egyszóval remekül ki tudtam kapcsolódni a nyergében, élvezni a tájat, a csendet, a nyugalmat… Lovaglás után ismét elcsodálkoztunk azon, hogy milyen szépséges a kis Wrangler, aki egyébként egy 4 hónapos fél-quarter és simán lepipálja a vele egykorú tiszta quartereket is! Poppy lova, Kyra is egyre szebb, az õ papája pedig egy poroszka amerikai ügetõ.Hazafelé még beugrottunk El Broncóra is, ahol ugyan Sandokannal nem találkoztunk sajna, de Sanyival igen, aki olyan fergeteges beszámolót tartott nekünk lovas múltjáról, hogy nem gyõztük hallgatni! Nem bánnám, ha csak negyed annyit értenék a lovakhoz és lovagláshoz, mint õ!Hát ennyi volt a szombati napunk. Lehet hogy nem tûnik nagy dolognak, de nekünk „pestieknek” igazi élmény volt!

[poppy]

Csak megerõsíteni tudom az elõttem leírtakat. Nagyon jól sikerült nap volt, az már biztos. A csikók és a lovak nagyon jópofák a kialakuló téli bundájukkal, olyanok mint a kismackók. P ppy[This message has been edited by poppy (edited 29 October 2001).][This message has been edited by poppy (edited 29 October 2001).]

[mac]

Originally posted by Titok:Csak azért furcsa, mert ismerek az ÉN FÕNIXEMEN kívül 2 másikat, és mindegyik hímnemû... most legalább ismersz egy ellenkez?t is. )No mind1. Milyen származása van az ifjoncnak?? egy kisbéri-furioso keverék. Az apja Mágus névre hallgatott, amíg itt volt az istállóban (bár szerintem most is hallgat rá)A többiektõl bocs.

Nem baj. Legalább újra felkerül a topic a forum elejére

[Bazs81]

Ma volt egy kis idõm, és kiszaladtam a tanyára a lovakhoz. Gondoltam, Carment békén hagyom, hétvégén úgyis sok munkája lesz, inkább dolgozok egy kicsit Cipriánnal, a csikóval, úgysem csinált semmit a múltkori terep óta.És ha már egy új szakasz kezdõdik a csikónevelés hosszú éveiben, hagyjuk a csudába az unalmas, egyhangú futószárazást és rúdgyakorlatokat, fogjunk valami egészen másba. Nagyképûen, de igen büszkén kijelenthetem, hogy megsuttogtam Cipriánt! Mindig igyekszem a "csendes rábeszélés" módszerével kezelni a lovakat, lehetõleg kerülni mindenféle erõszakot, anélkül, hogy túlságosan engedékeny lennék, de ilyen tudatosan és következetesen most próbáltam ki ezt elõször. Igazság szerint az indított erre, hogy jóideje olvasgatok már errõl a suttogó-módszerrõl, és olyan logikusnak, egyszerûségében is nagyszerûnek tûnt, hogy az már akár a gyakorlatban is mûködhet.A csikómról, Cipriánról elég annyit tudni, hogy tizenhét hónapos mén, és azt hiszem, mindent tud, amit ilyen korban illik, elmegy futószáron, kezelhetõ, normális, de élénk is, többre egyenlõre nincs szükség. Hát eléggé meglepõdött most, amikor bevittem a körkarámba, levettem róla a kötõféket, és elkezdtem hajtani körbe-körbe, nem engedve, hogy magától szabja meg a tempót, ahogy eddig megszokta. Egy futószár volt csak nálam (amit hamarosan lecserélek majd egy e célra alkalmasabb kötélre), ennek a végét forgattam a levegõben, meg az összetekert végével csapkodtam a lábamon a chapset, rémítõ hangokat keltve így Valamint a nehezebb végét (ami egy bõrcsat, hogy ne üsse meg) dobáltam felé, úgy, hogy a hátára essen, végigsúrolta az oldalát, majd ahogy ijedtében megugrott, lecsúszott a farán. Idõnként megtorpanásokra késztettem, és megfordítottam. Kb negyedórát-húsz percet hajtottam így, felváltva ügetésben és vágtában, támadón a szemébe meredve, amíg már látszott rajta, hogy "mi ez a hirtelen ellenségesség, ugyan hagyd már, beszéljük meg!" Ekkor engedtem, leeresztettem a futószárat tartó kezemet, megálltam és elfordultam tõle, levettem róla a tekintetem. Vette is a lapot, lassított õ is, felém fordult, odajött egészen mögém. Ekkor dícsérõen megsimogattam a homlokát és a nyakát, majd elindultam a karámban, összevissza sétálgatva, õ pedig követett szépen, ahogy a nagy könyvben meg van írva, készségesen forgolódott utánam, szaknyelven szólva "csatlakozott" Amikor pedig bejött egy kutya a karámba, és elkezdett mellette szaladni, meg a lábai után kapkodni, szinte védelmet keresõen maradt mellettem! Megismételtem még ezt néhányszor, elküldtem, hajtottam, majd engedtem, hogy újra kövessen, aztán rátértem arra, amitõl jobban félt, a futószárra. Elõször végigsimítottam vele a nyakát, oldalát, majd a hátára dobtam az összetekert futószárat, aztán a végét lelógatva át is húztam a hasa alatt, úgy, hogy teljesen körbefogta. Ettõl elõször nagyon megrémült, megugrott, ilyenkor újra az elküldés-hajtás következett, majd, többször ismételve eljutottam odáig, hogy nemcsak áthúztam a hasa alatt a futószárat, de ide-oda mozgatva, reszelõ mozdulatokkal elcsúsztattam egészen az ágyékáig, majd át a farán, le a lábain, õ pedig mozdulatlanul állta. Látszott rajta, hogy még ekkor sem biztos a dolgában, mert hátra-hátranézegetett, de ezexerint úgy döntött, megbízik bennem, és abban, hogy nem esik bántódása. Ennyivel meg is elégedtem egy napra-összesen egy órát dolgoztam vele kb-, kötõfék vissza, és kivezettem a körkarámból, illetve kivezettem volna, de Ciprián nem hajlandó átlépni az egyik felével a földre fektetett sorompón-volt már, hogy fél napra benn hagytam így a karámban, félig nyitott sorompóval, és az istennek ki nem jött volna. Nem akartam a sikerélményt elrontani, nehogy már a kijáratnál vesszek vele össze, amiért fél átlépni egy rúd fölött. Hát visszavittem a kör közepére, forgolódtam vele egy kicsit, követett szépen, mint addig-majd hátra se nézve elindultam kifelé, õ pedig jött velem megállás nélkül, mintha templomból jönne (t.i. mintha mise történt volna )Hát ennyi a mai napra szóló szines, a magam részérõl most borzasztó büszke vagyok a csikómra B

[Palomino]

Ma ledöcögtem Cavhoz ellenõrizni, hogy Mirage tényleg olyan jól megy-e, mint ahogy azt mostanában a gazdája hangoztatja. Tényleg sokat fejlõdött az utolsó Mirage-avatás óta. Még mindig szédülök a magasságtól rajta ugyan egy kicsit és a bocknyereg sem kényelmesedett azóta, de nagyon jó volt. Lépésbõl, álljból, tényleg simán beugrik vágtába és még egy ugrásváltást is sikerült bemutatnunk. Kipróbáltuk mit szólna Mirage egy kis ugráshoz és részemrõl meglepõdve tapasztaltam, hogy örömmel húz az akadályra, mint a zaboszsákra. Szóval csak így tovább a lóneveléssel Cav, jó kis lovad van.

[Zsuzska]

Szia Bazs!Állat ez a suttogósdi! Ha lesz egyszer saját pacim, biztos kipróbálom én is. Az volt a legérdekesebb, hogy ezek után szó nélkül átment a pacid azon az akadályon, amitõl eddig úgy félt, mint a tûztõl. Minden elismerésem! Zsu

[Bazs81]

Hát bevallom, a rudakat már gyakoroltuk egyszer, amikoris körbezártam négy rúddal, és semerre nem tudott mozdulni, míg át nem lépte az egyik rudat.Ez bevált B