egy lovas legyen picit legalabb idealista.. különben minek lovagol???
Minden történet, affér ide kanyarodik vissza. Nem tudom, jogos-e erre az igény, vagy csak idealizmus.
De ha már itt tartunk leírom, hátha...
Szeréntem, egy közösséget az tesz "közös"-séggé, ami megkülönböztetõ erõvel emeli ki a "tömeg" vagy az "embercsoport" fogalmi kategóriájából. Nevezetesen a morál, vagy hívjuk bárhogy. Ez mindkét irányban dolgozhat. Lezüllesztheti a társaságot gyülevész csõcselékké, és felemelheti olyan magaságokba, mint a szabad kõmûvesek, a lovagok, vagy egy indián tábor bölcs, öreg törzsfõi.
Ez a kérdés szítja és egyesíti a tatár tüze körül össze/nem jött lóbarátokat. Egy olyan ponthoz ért ez csapat, ahol nem kerülheti meg ezt a kérdést anélkül, hogy ne távozzanak körükbõl üstökösként azok, akiknek (jó vagy rossz, de) "más a mércéjük". Ez van. Ezzel lehet vitázni, de tagadni, már nem annyira...
Ennek a közösségnek, ha az akar maradni, meg kell újulnia, magára kell találnia. Azzal a ténnyel pedig, hogy az ember 4-8 fõs kis csoportokban köröcskékben érzi jól magát kár lenne háborúzni.
Ha nem keressük, és találjuk meg azokat a közös etikai normákat, amelyek bennünket lóbarátokat azzá tesznek, amik vagyunk (és nem lóevõk, lónyúzók, lelketlen kupecek tréfái és tehetetlen játékszerei), akkor nem leszünk több mint a pályaudvarok érdekpárhuzamos (vagy épp keresztezõ) utasközönsége, akiket a "vonatozás összeköt" :confused: .
Ezen túllépett a cserkészet, a szelíd motorsok, a lovasíjászat, és még számtalan közösség. Bár idõrõl idõre meg kell újulni egy "zsinatban". S aki "nem fér bele" Luther lesz, Kálvin, vagy Kopernikusz vagy csak "hûtlen" (EDDA újfent). Kassai Lajos többször rávágta a világra az ajtaját. Itt is többen kivonultak, összevesztek, újrakezdtek. (RC, Sheriff, El Kormányzó, az egyes versenyzõk, és mások...)
És ez így természetes. Nem sokban különbözik az ember a kiûzetett agglegénycsapatokat és változó háremeket vajúdó, mégis idõnként egy folyóból ivó musztángok világától. Kevés az a kis neocortex nevû "rakomány ott fönt"(OSH). A lovaknál viszont van valami, ami profán módon formálja és rendezi ezeket a dolgokat: az ösztön.
És itt van a gond. Nálunk is van egzisztencia, meg üzlet, meg MLSZ, meg mester-tanítvány reláció. Csak egy valami nincs az a bizonyos "közös folyó". Erre szolgálna az a lovasetika, ami egyre többször kopogtat Tatár és a Paci ajtaján.
Én azt mondom, sokat léptünk elõre. Tavaly még az MLSZ is csak egy köd volt. Ma már döcög a nyilvántartás, a versenyiroda, stb. (Jó persze, sokan beleõszülnek, de már nincs visszaút.) És ami még fontosabb: El Kormányzó és a Dallos família elkezdte azt a munkát ami a dolog húsába vág. Igaz, még csak a lóhoz való viszony közös pontjaiban fektették le a megingathatatlant. De már nem fér bele az "ekkora zabla, ekkora sarkantyú" (V: Frörschl).
Folytatni! Folytatni kell. Tatár most nem lett az, ami lehetett volna. Nem volt ott a következõ hullám. Schaller Gábor, Tóth Lajos, RC és a többi "kis kör". Majd legközelebb bölcsebbek leszünk. De legalább ne üssük azt aki ott volt (Sheriiff), aki elment (OSH), aki el se jött (Feribácsi).
Ideje lenne egymást is csatlakoztatni. Mit is jelent ez: Én tisztelem a másikat. Ha indivídumomnak enged, visszalépek. Õ tisztel engem (jogom, véleményem, érzéseim, méltóságom), és ha visszaléptem nem nyom tovább. Különben legközelebb nem belátó lesz, hanem cinikus, agresszív önigazoló, falkában megbúvó, vagy épp dölyfös, fennhéjázó.)
Ez van. Meg a tükör.
(Nekem is! :o )
;)
..mert én fegyelmezett, szabálykövetõ attitûddel rendelkezem, és távol áll tõlem az indulatok fortyogtatása, a túlfûtött, negatív emóciók nyílvánításának hajlama.... 
Előtte vagy 2 hónappal fel is teszem a pályarajzot, hogy mindenki tudjon otthon gyakorolni. 
