3214 válasz a témához

[Csikasz]

A türkör melybe nap mint nap belenézünk, se nem mindíg tetszik a kép, amit látni vélünk. Még mindíg keresem az utam, de lassan és biztosan érzem mi az amit nem akarok. Amikor az elsõ ugrásváltást meg tudtam csinálni, kb másfél éve, olyan érzésem volt, hogy tudok valamit. Mit is pontosan, mert amikor ugyanezt egy idegen környezetben, pályán kellett produkálni már nem ment olyan fényesen. Most hogy eldöntöttem merre tovább, lassan megnyugszom. Hétvégén világi jót lovagoltam egy 3 éves félquarteren, amin elmúlt év õszén ültem utóljára. Néhány hónapja elõvettem, s IC -tõl tanult módszerre halgatva végeztem a dolgom, most egy készséges, aranyos, figyelmes, bizodalmas kis ló volt alattam, a nagyokat meghazuttoló higgadsággal viseltetve minden az út során utunkba gördülõ problémával szemben. Nekem ennél talán nem is kell több, de még csiszolom a gyámántot, mer kemény az anyag, de formálható. Már nem érdekel ki és hogyan nem tud lovagolni, vagy éppen nagyon tud, amit magaména tudhatok azon van még mit dolgozni, s folyton érzem a késztetést, hogy még, még, még...Seriff - megértelek...

[QuarterSister]

szegény bocik, hogy félhetnek!

Draga Jucc
Menyire igazad van.. volt... lenne..
De igazabol ezek az allatok mar szuletesuktol fogva tereleshez vannak szokva... /akiket a kepeken itt latsz .. most csak roluk tudok beszelni es akikkkel mi foglalkozunk... / igy ok csak egyszeruen mennek neha ide-oda, vissza akarnak menni a csordahoz, vagy kiterni mas iranyba a lo elol etc...
Mi nem foglalkozunk egyes vagy paros etc roping-al.. De valahol az igazi "cowboy"-oknak azt is kell gyakorolni, mert akik igazi marhatenyeszto farmon dolgoznak, tudniuk kell egyet s mast, ha valami van, el tudjak kapni azt a borjat, vagy tehenet... Mint itt ezeken a kepeken latni kis mozzanatot Richardtol , mert az anyatehen elpusztult vagy leserult , vagy barmi tortent es el kell fogni, szallitoba tenni barmi.... Szoval ezekre az esetekre kell gyakorolni.. Foleg amikor tobbszaz peldanyt szamlalo csordakrol van szo, es legelon vannak tartva, mint pl. itt.

Edited by QuarterSister, 2008 július 14. - 0:07.

[QuarterSister]

A türkör melybe nap mint nap belenézünk, se nem mindíg tetszik a kép, amit látni vélünk. Még mindíg keresem az utam, de lassan és biztosan érzem mi az amit nem akarok. Amikor az elsõ ugrásváltást meg tudtam csinálni, kb másfél éve, olyan érzésem volt, hogy tudok valamit. Mit is pontosan, mert amikor ugyanezt egy idegen környezetben, pályán kellett produkálni már nem ment olyan fényesen. Most hogy eldöntöttem merre tovább, lassan megnyugszom. Hétvégén világi jót lovagoltam egy 3 éves félquarteren, amin elmúlt év õszén ültem utóljára. Néhány hónapja elõvettem, s IC -tõl tanult módszerre halgatva végeztem a dolgom, most egy készséges, aranyos, figyelmes, bizodalmas kis ló volt alattam, a nagyokat meghazuttoló higgadsággal viseltetve minden az út során utunkba gördülõ problémával szemben. Nekem ennél talán nem is kell több, de még csiszolom a gyámántot, mer kemény az anyag, de formálható. Már nem érdekel ki és hogyan nem tud lovagolni, vagy éppen nagyon tud, amit magaména tudhatok azon van még mit dolgozni, s folyton érzem a késztetést, hogy még, még, még...Seriff - megértelek...

Csikasz , mi imadjuk a Te higgadt melyroljovo hozzaszolasaidat is... Olyan igazi "Santa Oz" .. ugyertem akar indianos is ... de igazabol termeszetes... :yeah:
Tenyleg irj Sheriff meg.. erdemes.. Szerintrem sokkal tobben vannak akik szivesen olvassak mint akik nem... Megha nem is azert irsz...

[sheriff]

Most a jó, ne mozogj!

Egy órája? Másfél? Nem is érzékeltem mennyi ideje gyűrtük egymást hárman. Két ember és egy ló. Mindhárman beleadtunk apait, anyait. S az extázis nem is maradt el.

Na, most mi van? Lovaglásról lesz itt szó vagy a címben rejlő pikáns dologról?

Számomra nem is oly nagy a távolság a lovaglás és a sex (emelkedettebb megközelítésben: szerelem) között. Mindkettő szinte korlátlan örömforrás, katartikus élmények és elementáris csalódások jellemzik ezt is, azt is. No, jó, azért lóval nem csinálnám, annyira azért nem mindegy!
Lovagolni tanulok mostanában (fene se számolgatja már hány év lovaglással a hátam mögött), s az egyik legutóbbi tréning végén jutott eszembe a címbéli mondat. Hosszas és heves örömszerző tevékenység (lovaglás) végén eljutottam a csúcsra, létrejött a harmónia köztem és a lovam között egy kerítő (mindközönségesen: edző) hathatós együttműködésével. Az ember ilyenkor leheli ki magából a címbéli mondatot.
El is játszottam azzal a gondolattal, hogy milyen sok közös van a sex, a szerelem és a lovaglás között. Mind a sex, mind a lovaglás gyakorolható puritán egyszerűséggel, akár prűd szemérmességgel is, de el is fajulhat mindkettő, akár perverzióba hajló szenvedéllyé is válhat, s űzhető éteri magasságokba emelkedve, szinte művészi fokon. Maximalista vagyok. Sajnos. Ezért a lovaglásban is, mint az élet valamennyi területén a legmagasabb szint felé igyekszem. Ez hajt arra, hogy 50 éves kor felett intenzíven kezdjek el lovagolni tanulni. Pedig jól tudom, nincs már előttem perspektíva, nem lesz már belőlem eredményes sportoló, híres lovas. Azt a kis hátralévő idejét az ember szépen eltölthetné a meglévő lovas tudásával is, s még az is lehet, hogy szaktekintélynek tisztelnék ennyivel is egyesek. De nekem valami bogár került az agyamba. Egyre vadabbul tanulok mindenkitől, mindenhol, mindenkor. A valamikor oly egyértelmű és egyszerű dolognak tetsző lovaglás ennek ellenére vagy pont emiatt egyre kaotikusabbá, egyre bonyolultabbá, rafináltabbá, átláthatatlanabbá, ingatagabbá kezd válni számomra. Pedig tudom, hogy haladok előre. És mégis.

A lovaglás az első eszmélésemtől kezdve folytonos örömforrás volt számomra. Szerettem lovagolni, szerettem a lovaimat. De ez a szerelem eléggé egyoldalú lehetett. Úgy lovagoltam, úgy viszonyultam a lovaimhoz, mintha egy lánynak azt mondtam volna: Gyere dugjunk! Meglátod milyen jó lesz. És jó is lett. Nekem legalábbis. A lónak? Nem nagyon foglalkoztatott ez engem anno. A kamaszt is alig megfogalmazott, zsigeri, ösztönös vágy hajtja az első szerelem, az első sexélmény felé. Ilyen voltam én is lovasnak. Lovagolni akartam, lovagolni, lovagolni, lovagolni! Ennél több célt nem tudtam és nem is akartam megfogalmazni. Hogy miért akartam annyira lovagolni? Amiért a kamasz szerelembe esni. Nincs erre magyarázat, de nem is kell ezt magyarázni. Minden ember érti a kamaszt, minden lovas érti a kezdő lovast.

Mostanában mindenről más fogalmam kezd lenni lovaglás terén. Axiómák dőlnek rendre, jól felépített eszmerendszer roskad össze bennem. Arkhimédész azt mondta: „Adjatok nekem egy fix pontot, s én kifordítom sarkaiból a világot.” De hol az a fix pont? Jól tudta az öreg, hogy nem az a lehetetlen amit ígér, hanem az amit ehhez kér. Számomra eddig sok fix pont volt a lovaglásban. Az ülésem például. Nem nagyon estem az utóbbi 10 évben lóról. Ha nagyon le akart tenni egy-egy megrémült csikó, nem mondom, hogy nem sikerült neki soha. De úgy véltem, hogy nagyon stabilan ülök, ha nem is szépen. Erre rájövök lassan, hogy kevés dolgot csinálok szarabbul, mint az ülést. Mert ülök a lovon. Viktor Fröschl mondta nekem, hogy ha nagyon jól akarok lovagolni, akkor ne arra törekedjek lélekben, hogy jól lovagoljak, hanem arra, hogy egy legyek a lóval. Ne üljek rajta, hanem legyek a testrésze. Az én testem a lóhoz tartozzon illetve az övé az enyémhez! Ez olyan jópofa szlogennek tűnik első hallásra. De próbálja ki valaki azt, hogy becsukott szemmel léptet előre a lovával, s mondja el sorban, hogy melyik csontja, melyik izma mit csinál éppen! Ha jól ül, akkor a ló léptei ritmusában ring a csípője, mozognak a fenekében, hátában, combjában a csontok. Képes az ember úgy érezni, hogy a ló lábai az ő testének meghosszabbításai, a ló lépései valójában az övéi. Aki rosszul ül, az nem az eggyé vált ló-lovas képződmény testrésze, hanem igyekszik minél közelebb kerülni a lóhoz, rásimulni, kimerevíteni magát valami ideálisnak hitt pozitúrában, s izmai, csontjai feszülnek, egy részük passzív marad. Táncolj a lóval! – mondta nekem Viktor. Ne lovagoljad! Vezesd őt, ne gátold, ne rángasd! Legyetek egyek! Egy profi táncospár szinte egy ember két részének tűnik. Hogy venné az ki magát, hogy az egyik csak csimpaszkodik a másikba, s időnként társa rugdosásával, ráncigálásával igyekszik elérni, hogy egységes produkciónak látsszék kettejük mozgása? Miféle tangó, miféle keringő lenne az? Nevetséges.

Én bizony csúnya székülésben ülök a lovon. Hátul ülök a nyeregben, fenekem hozzáér (támaszkodik) a hátsó nyeregkápához, a lábaim pedig kicsit előrenyúlnak. Ez nagyon stabil ülést ad, nehezen esnék le így bármely manővernél. De van vele egy nagy baj. Az előre nyúló láb folyamatosan blokkolja a lovat, a hátul lévő súly pedig folyton előrehajtja. Ki tud úgy egyensúlyban, elegánsan táncolni, ha folyton előre lökik, miközben rögvest vissza is rántják? Ahelyett, hogy segíteném a lovat, folyton gátolom őt. Megállásnál a helyzet fokozódik. A láb még jobban előre nyújtódik, a testsúly pedig még hátrább kerül. Azaz jobban lököm előre, s jobban rántom hátra egyszersmind. Hogyan lehetne ebből sliding stop? Hogyan áll majd meg a lovam working cowhorse-ban a marhát üldözve a pillanat tört része alatt? Sehogy!

Változtatni kell tehát az ülésemen! (Istenem! 40 éve ülök így a lovon. Képes leszek rá?) Elkezdtem hát figyelni az ülésemre, arra, hogy a nyereg közepén, s ne a végén üljek. Így az állításoknál át tudom helyezni a testsúlyt a nyereg egyik oldaláról a másikra, s a lovat nem idegesítem azzal, hogy a lábam folyton fékezi őt. (Aki magára ismer, s követni akar, az még a nyergét is ki kell cserélje esetleg. Az idehaza kapható/gyártott nyergek nagy része ugyanis erősen hátraültet, s nem teszi lehetővé a szabad mozgást a nyeregben előre-hátra-oldalra. A túranyergek többsége jó arra, hogy lovon utazzunk rajtuk ülve, de nem jó arra, hogy lovagoljunk bennük!)

Egy másik ismert szlogen, amit Istenes Csillától, Tóth Lajoson át, Viktor Fröschlig, Shawn Flaridáig mindenki hajtogat: Oda lovagolok, ahova nézek, oda nézek, ahova lovagolok. Ez is csak hangzatosnak tűnő mondás első hallásra. De kipróbáltam, s megdöbbentő, hogy mennyire így van, mennyire eredményes, ha alkalmazzuk. Tegyen le az ember három bóját a földre, s lovagoljon vágtában a három bója körül! Csak arra figyeljen, hogy mindegyik bójától ugyanolyan távolságban lovagoljon el, szabályos legyen a kör! A földi halandó meredten figyel a lovára, a helyes sebességre, a szár hosszára, saját testére, a segítségekre, s a következő bójára csak akkor veti a szemét, amikor már ott is van mellette. Így elég küzdelmes még egy képzettebb lóval is szabályos kört lovagolni, nemhogy egy kezdő csikóval. De ha az ember már akkor a következő bója felé fordítja a tekintetét (s vele együtt a fejét, felsőtestét, csípőjét!!!!), amikor még el sem hagyta az épp aktuálisat (amikor még csak közeledik az 1. bójához, már a 2.-ra figyeljen, stb.), meg fog lepődni. A kör hirtelen kezd szabályos formát ölteni, s a lova a 2., 3. bójától kezdve már maga is arra figyel, hogy mi is lesz a következő bójával. Ez a gyakorlat nagymértékben fejleszti a lovas képességét arra, hogy oda nézzen ahova lovagolni akar, s így képes lesz oda lovagolni, ahova néz. Egy másik játékos feladat ennek a képességnek a fejlesztésére, hogy az ember lépésben vagy ügetésben kinéz magának a pálya szélén, a menetiránytól 45-120 fokban eltérő célt, s odafordul a lovon ülve, s odalovagol. S ezt eljátssza vagy 15-ször. Közben a lehetőségekhez mérten igyekezni kell mindenfajta egyéb segítség adásától tartózkodni. Azaz sem a külső láb, sem semelyik kéz nem segíthet. Hamar megtanulja a ló, hogy pusztán a testsúly elmozdulására, a test (fej, váll, csípő) elfordulására hogyan kell reagálnia. Meglepően felgyorsul pl. a spin és a rollback tanítási folyamata. Ez elengedhetetlen képessége kell legyen a lónak, ha marházásra akarjuk használni. Cuttingban pl. tilos is látható segítséget adni, miközben a marha úgy vált irányt és iramot, mint a villám, s ezt a lónak követnie kell. És ugyanerre a képességre van szükség akkor is, amikor working cowhorse-ban a hosszú falon megfordítja a lovas a marhát. Ha a lónak segíteni akarunk ilyenkor, akkor azt csak testsúllyal tehetjük. Gyakorlatilag oda nézünk, ahova a marha mozogni fog, s a ló még akkor is reagál a tekintetünk (testünk) elmozdítására, ha épp 180 fokot kell villámgyorsan fordulnia.

Egyszer Tóth Lajos egyik kurzusán Lajos felhívta a figyelmemet a lovasok lábaira. Álltunk egymás mellett, s arra kért, mondjam el, hogy ki mit csinál szerintem a lábával? Figyeltem a társaimat, s meg kellett állapítanom, hogy egyikük sem csinált a lábaival igazán semmit. Minden képzetlen lovas a kezével akar megoldani mindent. Holott ez a lehető legrosszabb megoldás a legtöbb dologra. Viktor Fröschl azt tanítja, hogy 4 segítséget adhatsz a lovadnak. Ebből három fizikai (testsúly, láb, kéz), egy pedig mentális (hang, a ló elnyert bizalmára építés, a kivívott alfa pozíció felhasználása). A három fizikai közül a kéz segítség okozza a legtöbb galibát, a legtöbb problémának az oka a helytelen szárhasználat. De a ragadozó ember mindent meg akar ragadni, mindig a kezével dolgozik. Ez lovaglásnál hihetetlenül káros genetikai program az emberben, de mivel genetikai, nehéz leküzdeni.

Lábsegítség. Ezzel is bajaim vannak. Mondjuk az ember belső állításba állítja a lovat. A belső láb a hevederen a vállat kontrollálva kocogtatja a ló oldalát, bekérve ezzel a fejét. Belső kéz tart (a testtől függetlenedve, lótól függetlenedve, aminek önmagában megvan a maga problematikája). Az ember ül a nyereg közepén, a külső oldalra terhelve, az a célja, hogy egy szép, szabályos kört lovagoljon a lovával. Közben figyel arra, hogy a lábait ne nyújtsa előre, ne blokkolja a lovat. Egy kezdőnek már ez egymaga elég nehéz feladat. (Emlékezzünk csak arra, hogy mit szoktak a kezdőnek mondani? Megrúgod elindul, jobbra húzod: jobbra megy, balra húzod: balra megy, mindkettőt meghúzod+hó: megáll. Úristen! Ha ez ilyen egyszerű lenne!) Amikor a ló már hajlik, a fejét beadja, akkor jön a külső láb, amelyik a heveder mögött kezdi el a lovat kocogtatni, a farát bekérni, s a külső kéz is csatasorba áll, s folyamatosan kéri a ló fejét lefelé, miközben a köríven haladást is meg kellene valahogy tartani. Ha ló kifelé húz, akkor a külső szár a nyeregkápa közelében, szinte csak felfelé dolgozik, ha befelé húz, akkor a ló nyakától oldalra távolabb, oldalra is húzva. A korrigálást nem a kézzel kezdjük, hanem testsúllyal, majd lábbal, s csak ezután kézzel. De az embernek nem esik kézre a lába. Aminek függetlennek kell lennie, de azért a lovasnak is támaszt kell nyújtania, a lovat is segítenie kell! Kocogtatnia kell a ló oldalát kívül-hátul és belül-elöl, hogy a hajlítás fennmaradjon, s a korrekciók miatt előrébb, hátrébb kell helyezni, s váltakozó erősséggel kell használni. Ez igenis nehéz ügy. Több évtizedes lovaglással a hátam mögött még nekem is feladta a leckét. És még csak lépünk, s a legalapvetőbb feladatot gyakoroljuk. A legesleg egyszerűbbet. Méghogy adjatok egy fix pontot! Hol? Lovon egyensúlyozva,kézzel lábbal külön-külön feladatot végrehajtva, előre gondolkodva, ezerfelé figyelve? Na, ne röhögtessen Arkhimédész uram! Itt akkora káosz lesz az ember fejében, testrészei olyan össze-vissza mozognak, annyira nincs fix pont, hogy az csoda, hogy a ló nem kéri ki magának ezt az inzultust azonnal, dobja le a lovast, vagy hivatkozik migrénre, mint az agyongyötört háziasszony a férje nem kívánt esti közeledésekor. Csodák csodájára előfordulhat majd egy idő után az is, hogy nem kéri ki. Hanem íven lépkedve a feje bent, a fara bent, s a feje lent lesz. Ha ekkor mindkét kéz engedésére az állapot fennmarad, nos akkor jön az extázis. Az igazi lovas sex első csúcspontja, az első orgazmus. Mert a ló érdekes módon lenyugszik, a lovas lenyugszik, s elkezdenek lovagolni, a szó legjobb értelmében. Együtt lesznek, egyek lesznek. Ha ekkor nézünk egy lovast, akkor a harmónia kiveri még a laikus szemét is.

Kézsegítség. Hát az a legnagyobb gáz, amit a lovasok zöme a kezével művel. Néztem pl. a ménteleki Kupasorozat versenyen a trail versenyszám szereplőit. Gyakorlatilag senki nem tudta a kaput kinyitni. Azért, mert senki nem tud lovagolni. Ez sértésnek is felfogható kijelentés, de vállalom az állítást, s eskü alatt vallom, hogy nem sértésnek szánom. Nem is az, hanem tény. Mindenki kéz (szár) segítséggel akarta a lovát a kapuhoz kormányozni. Holott ehhez a feladathoz nélkülözhetetlen a testsúly- és a láb segítség. Kézre alig van szükség. Nem sokkal jobb a helyzet az OB fordulókon sem, ha pl. a marhás versenyszámokat nézzük. Legutóbb Tamásipusztán alig pár lovon használtak csikózablát, a többin feszítő volt. Miközben a szabályokat megszegve két kézzel kezelték a szárat. Egy lónak a legérzékenyebb testrésze a szája. A fűbe eléje szórt zabot kiszedegeti az ajkaival a fűszálak közül, az ízletes fűszálakat kiválogatja vele a szénából, a szemes takarmányból meghagyja a gyom magvakat, azokat nem eszi meg. S mi lovasok ezt a finom műszert tépjük, ráncigáljuk? Gyalázat!
Én meg vagyok győződve arról, hogy az átlagnál finomabb kezem van. Faradzs lovam óta mániákusan ügyelek arra, hogy minimális hatást fejtsek ki a lovam szájára. Évekig mulattattam magam azzal, hogy nem is használtam zablát, sőt sokszor még kantárt sem. Beértem egy nyak kötéllel. A lovaim remekül elműködgettek így is. Pályán is, terepen is. Még pole bending versenyben is indultam így Sárkány lovammal, s nem is voltam utolsó. Játéknak jó volt, legalább nem zavartam őket, de a profi lovagláshoz, a lovak helyes kiképzéséhez kell a zabla! Mostanában azzal szórakozom, hogy milyen leheletfinom jelekig lehet a zabla használatot, a kézsegítséget redukálni. Az ember rá kell jöjjön, hogy a ló minden várakozását felülmúlóan érzékeny állat, s hihetetlenül finom jelekkel is beéri. Viktor Fröschl mondta, hogy úgy reagáljon a kezem, mint egy karate bajnoké, de olyan lassan mozdulva, mint egy csiga, s olyan kis hatást gyakorolva, mint egy szúnyog! Megdöbbentő, de ez a megoldás kulcsa minden baj esetén. Az elrontott lovakkal nehéz erre a szintre eljutni, de általában nem lehetetlen. Kezdő lovak esetén pedig meghökkentő eredményeket érhetünk el, ha ezt az elvet követve használjuk a kezünket. Ezt friss méncsikóimon mérhetem le leginkább. Nagyon nehéz persze a nehéz kézből puhát varázsolni, a lassan, de nagy erővel mozduló kézből gyorsan reagálót, de alig mozdulót megvalósítani. Erre kell azonban mindenkinek törekednie, aki magas, de legalábbis nem mucsai, faluszéli szinten akar lovagolni.
Még egy közszájon forgó intelem megfogadását ajánlom mindenkinek, aki túlzottan használja a kezét lovaglásnál: A problémát soha ne ott akard megoldani, ahol az felmerül! Mivel a legtöbb kezdő illetve képzetlen lovas esetén a bajok a ló szája körül merülnek fel, ők ott is akarnak orvosolni. Pl.: balra húzzák a szárat, de a ló ellen tart, jobbra húzza a fejét. A kezdő vagy képzetlen lovas erre jobban húzza a szárat balra. Az eredmény előbb-utóbb az lesz, hogy lesz egy merev szájú lovunk. Egy Sárffy Tamás kurzusra érkező egyik lovas azt mondta, hogy az ő lovára feszítő zabla kell, mert neki 80 kg-al kell a lovat tartania. Különben elviszi, mint szél a szaros papírt. Mit kell tehát tenni, ha a balra húzásra a ló jobbra húzással reagál? Bal lábbal megkocogtatni az oldalát. Azaz bekérni a fejét balra. Mit kell tenni, ha 80 kg-al kell tartani a feszítőt? Lecserélni side-pullra, s újra felépíteni a lovat földről munkával kezdve.
Viktor mondta nekem azt is, hogy ne harcoljak soha ott egy lóval, ahol a ló akar harcolni! Mert akkor tutira vesztek hosszú távon. Faradzs lovammal szemben is emiatt vesztettem anno csatát. A szájával volt baj, s én ott akartam a problémát megoldani, ott szálltam harcba vele. Istenes Csilla már akkor megírta a véleményét, s elmarasztalt vele. Azt írta, hogy a próbálkozásaim szakszerűtlenek voltak, képzetlenségemből adódott, hogy eredménytelen maradtam azzal a lóval. Persze finoman becsomagolta a kritikát, de érthető volt annak, aki érteni akarta. Még majdnem meg is sértődtem miatta. De volt bennem annyi kétkedés a saját tudásommal szemben, hogy kivártam a sértődéssel. Éreztem, hogy igaza van. Nem tudtam hova tenni az érvek nélkül elhangzott kritikai észrevételt, eltettem hát talonba. S milyen jól tettem. Most már tudom, hogy igaza volt! Baromira igaza. Ő már akkor is tudta azt, amit én csak most kezdek megérteni. :(

No, megint kiömlengtem magam. Ki kellett írnom magamból mindezt, mert meg vagyok rogyva a fejemben kavargó temérdek gondolattól. Nyomaszt a sok új ismeret, zavar az, hogy mindent elölről kell kezdenem, s nemhogy hasznomra volna a sok lovon töltött idő, de egyenesen káromra van a berögződött hibák tömkelege miatt.

Fel a fejjel westernlovasok, versenyzők! Legalább egy ellenféllel kevesebbet kell legyőznötök a jövő évi western versenyeken. Előnyben vagytok ugyanis velem szemben, hiszen ti kevésbé vagytok elrontva. Én vagyok az egyik legkorosabb versenyző, időtlen idők óta lovagolok, ezért hatalmas hátrányban vagyok veletek szemben. De jó nektek! Bárcsak én is kezdő lovas lehetnék!
De azért azt MINDENKINEK A FIGYELMÉBE AJÁNLOM, hogy oroszlán módjára küzdök TOVÁBB a tudásért, s nem állok le a lovaglás tanulással. Aki meg akar majd verni jövőre, az ne csak team penningben, ropingban, ranch soringban számoljon velem, hanem pleasurben, trailben, working cowhorseban és reiningben is! Remek lovaim vannak már most is, s egyre jobbak lesznek. Akárcsak a gazdájuk.
Reszkessetek! Egyre többet tudok, s ezt a tudást nem szégyellem ellenetek használni!

Edited by sheriff, 2008 szeptember 1. - 23:38.

[PozitívFeri]

Harminc méter....... avagy "most a jó, ne mozogj"* avagy két 17 éves lovazása. Most a jó, ne mozogj! - mondhatta volna a fotós Chanellónak, amikor a dobogó II.helyén magasba emelte a Póniklubos zászlót. Harminc méter. Ennyin mult az elsö hely,amit Orbán Gabika nyert meg a felnött bajnokságon megérdemelten. De mind a ketten nyertek attól függetlenül, ki hol állt. :yeah: Chanelló (Pintér Vanda) négy éve üllt elöször lóra. Egy hónapra rá kapott egy lovat és azon tanult tovább. Pacskert alias Dárda Pacsirtát akivel már kétszeres Poniklub military nagy ló kat. magyar bajnok és számtalan dij boldog tulajdonosa. És most a "csúcson" sem lazsálva, tovább lovazva készül szorgalmasan szóval számit a tehetség de a megfelelõ EDZÕ!!!! a lényeges, hogy az alapoktól a helyes irányba terelódjön a dolog. Éspersze a megfelelõ ló kiválasztása sem mindegy. A felnõtt bajnokságon szereplö lova neve, Gidrán Sovánka. * Sherifftõl kölcsönzött

[lóbolond]

Jó estét mindenkinek. Elég ritkán járok erre ami egyáltalán nem baj. Sheriff nagyon találóan adta meg a topik cimét igazán jóra sikeredett. Most a jó, ne mozogj! szakmai irása igazán találó a homályos gondolataira.Sokáig gondolkodtam irjak e mert nem akarok megbántani senkit. Viszont nehogy valaki ugy csinálja ahogy leirja. - bekérem a fejét láb pöcköléssel és betolom a farát lábpöcköléssel.- ez nem körre állitás ,kérem szépen. Meg a többi. Igazi homály. Na jó be is fejezem a viszont látásra.

[calypsoo]

Kedves lóbolond... hát nem is tudom, nagyon örülök hogy egy ilyen nagy szakmai tekintély is idetévedt a fórumra és kapásból lát mindent amit a másik leír. Fõleg hogy a kedves adatlapja ki sincs töltve ellenben velünk. Sheriff nagyon tetszett az írásod, ilyet kérünk még! Calypsoo

[chyki]

Szeretném egyszer úgy pöcögtetni a lovat mint Sheriff.

Érdekességképp....
Olvassátok el lóbolond régebbi hsz-it.

Ez tetszett:

Sziasztok.
25 éves vagyok. Autodidakta módon tanultam lovagolni.
Vásároltam egy remek lovat.
Nem nagyon mûködik. Kihez fordulhatnék?

De amit nem vágok, ha õ 28 éves most, akkor ez hogyan???

Gidrán III-16 1976 évi sárga mén.
Méretei: 167 / 181 / 202 / 22

A ménvizsgát követõen fogatban használták jellemzõen.
A Parádi méntelep mûemlék jellege miatt nem volt engedélyezve a gépesítés pl. traktor, ezzel a ménnel oldották meg a takarmányozás és trágyaelszállítás feladatait.

Én ebben az idõben a méntelep dolgozója voltam, mint belovagló kerültem oda, de politikai okok miatt hamar gondozóvá és fogatossá minõsitettek vissza.
Ez még a 80-as években sajnos elõfordult.
Hétvégén illetve esténként ülhettem csak Rá, és folyamatosan képeztem a lovat. Egészen elképesztõ tehetségû sportlóvá nõtte ki magát, amit legnagyobb bánatomra titkolnom kellet.
1982-ben a Mezõgazdasági Miniszteri bársonyszékbe Váncsa Jenõ került aki azonnal engedélyezte a méntelep gépesítését.
A mént azonnal kiselejtezték. Én álnéven meg tudtam vásárolni,de miután ez kiderûlt elbocsájtottak.

Állás híján nem tudtam versenyre hordani,örültem ha etetni és tartani tudtam.
A rendszerváltás után fogatosmúltjára építve,magánvállalkozóként a Budai Várban fiákerbe fogva ,túristákat fuvarozva kerestem vele a kenyeret.
Soha ilyen lovam nem volt.
28 éves korában ment el. Hiányzik.

Bár kitünõen ugrott, versenyzõ típus volt, igazán a jukker elõtt volt Önmaga.

Csak azt nem értem (meg még jópárat) ha az elsõ hsz alapján ugye 80-ban született, a 80-as években hogy lehetett a méntelep dolgozója pláne belovagló???

Edited by chyki, 2008 szeptember 2. - 20:04.

[Csapos]

Jó estét mindenkinek. Elég ritkán járok erre ami egyáltalán nem baj. Sheriff nagyon találóan adta meg a topik cimét igazán jóra sikeredett. Most a jó, ne mozogj! szakmai irása igazán találó a homályos gondolataira.Sokáig gondolkodtam irjak e mert nem akarok megbántani senkit. Viszont nehogy valaki ugy csinálja ahogy leirja. - bekérem a fejét láb pöcköléssel és betolom a farát lábpöcköléssel.- ez nem körre állitás ,kérem szépen. Meg a többi. Igazi homály. Na jó be is fejezem a viszont látásra.

Igazad van! Tényleg ritkán jársz erre, csak így tovább.

Chiky, én is elolvastam a többit is igazán ellentmondásos és mókás amit írt.

Edited by Csapos, 2008 szeptember 2. - 20:11.

[Natos]

Viktor mondta nekem azt is, hogy ne harcoljak soha ott egy lóval, ahol a ló akar harcolni!

Hanem?

(Mielõtt valaki félreértené: nem kötekszem, csak kérdezek...)

[Csapos]

olvasd tovább, ott a válasz is ;)

[Natos]

olvasd tovább, ott a válasz is ;)

Nem találom a választ, Csapos.

[sheriff]

Hanem?

Pl.:

Mit kell tehát tenni, ha a balra húzásra a ló jobbra húzással reagál? Bal lábbal megkocogtatni az oldalát. Azaz bekérni a fejét balra.

Azaz:

Ha nem adja a fejét szárhúzásra, akkor lábbal kell bekérni. Ő a fejével/szájával harcol, mire én a lábammal támadom az ő oldalát.

Vagy:

Nem lép el a lábtól oldalazva, hanem ellennyom. -> Ekkor nem az a megoldás, hogy jobban nyomom, hiszen erre ő is jobban nyom vissza. Mivel ő 5-600 kg, én meg csak töredéke, nem győzhetek így.
Erre az esetre pl. az lehet egy megoldás, hogy adok egy jelet lábbal, de azonnal meg is szüntetem a jelet, nem adok neki lehetőséget arra, hogy visszanyomjon. S ezt ismételgetem. Mintha pumpálnék a lábammal. A jel addig van, amíg el nem lép vagy ellen nem tart. Előbb-utóbb el fog lépni, s ekkor kap egy pozitív visszacsatolást. Működni fog! S nem ott harcoltam, ahol ő akart. Kitértem az ő akarata elöl, de érvényesítettem a magamét.

Általános szabály a csatáknál, hogy te válaszd meg a csata helyszínét, s ne az ellenség. Mert akkor a fél győzelem máris a tiéd. Ő ott akar harcolni? Ott erősnek érzi magát? Akkor ott nem harcolok, hanem ellentámadást indítok másutt. Megkeresem a gyenge pontját, elterelem a figyelmét az ő erősségéről. Arra kényszerítem, hogy rám figyeljen, azt lesse, hogy én mit akarok, s ne nekem kelljen azt lesni, hogy ő mit akar.

Hát ilyenek az én homályos gondolataim. ;)

Edited by sheriff, 2008 szeptember 2. - 21:17.

[Natos]

Ok. Csapos lefárasztott, majd holnap felvezetem, amit õ elvezetett. Jó éjt addig is.

[sheriff]

Jó estét mindenkinek. Elég ritkán járok erre ami egyáltalán nem baj. Sheriff nagyon találóan adta meg a topik cimét igazán jóra sikeredett. Most a jó, ne mozogj! szakmai irása igazán találó a homályos gondolataira.Sokáig gondolkodtam irjak e mert nem akarok megbántani senkit. Viszont nehogy valaki ugy csinálja ahogy leirja. - bekérem a fejét láb pöcköléssel és betolom a farát lábpöcköléssel.- ez nem körre állitás ,kérem szépen. Meg a többi. Igazi homály. Na jó be is fejezem a viszont látásra.

Nagy örömmel olvasnám el, hogy mi a helyes körre állítás? Meg a többi?
Szeretek tanulni, mint említettem. Mindenkitől, mindig, mindenütt. Hadd oszoljon az a homály!

Edited by sheriff, 2008 szeptember 2. - 21:23.

[estee]

Nagy örömmel olvasnám el, hogy mi a helyes körre állítás? Meg a többi?
Szeretek tanulni, mint említettem. Mindenkitõl, mindig, mindenütt. Hadd oszoljon az a homály!

én nem tudom, ki ez a lóbolond vki, aki ki tudja hány éves, de abban egyet értek vele hogy a pöckölés nem okés, mert vagy pöccintek egyet jelzés értékkel, ami a körre állításnál most nem téma, vagy zárom a csizmámat és nem pöckölgetem meg, mert a pöckölés szó magában hordozza a többszöri ismétlésre való asszociációt. tehát azt sugallja, hogy nem 1 mozdulatrol van szo vagy 2röl hanem 5-10-15-20ról, ami kifejezetten csunya, ráadásul lesz töle jo tompa oldalú lovacska is az ember feneke alatt. egy szonak is száz a vége, körre állitani ugy kell szerintem ahogy csinálod, és nem ugy ahogy leírod

[Filly]

Azért angol és western között ilyen téren is van különbség.

[estee]

Azért angol és western között ilyen téren is van különbség.

na a másik része meg az h a westernhez totál hülye vagyok. belémivódott az angol lovaglás, föleg a díjlovaglás szóval ha westernröl van szó csak pislogok. amugy épp szombaton ültem életemben először western nyeregben.vágtában ugy pattogtam az elején, hogy ihaj pedig kisebb mozgásó ló volt, mint amit angolnyereggel lovagolok. de legalább a hosszu lábasdi ment, mert a díjlovas kengyel után nem volt idegen, ugrólovasoknak tuti borzalmas élmény lehet

Edited by estee, 2008 szeptember 2. - 21:49.

[sheriff]

én nem tudom, ki ez a lóbolond vki, aki ki tudja hány éves, de abban egyet értek vele hogy a pöckölés nem okés, mert vagy pöccintek egyet jelzés értékkel, ami a körre állításnál most nem téma, vagy zárom a csizmámat és nem pöckölgetem meg, mert a pöckölés szó magában hordozza a többszöri ismétlésre való asszociációt. tehát azt sugallja, hogy nem 1 mozdulatrol van szo vagy 2röl hanem 5-10-15-20ról, ami kifejezetten csunya, ráadásul lesz töle jo tompa oldalú lovacska is az ember feneke alatt. egy szonak is száz a vége, körre állitani ugy kell szerintem ahogy csinálod, és nem ugy ahogy leírod

Tévedsz.

Nem pöckölést írtam egyébként, hanem kocogtatást. És valóban nem egy jelről, hanem jelek sorozatáról van szó. Westernlovaglás esetén azonban ez a jelsorozat inkább a jel hiánya. Tóth Lajos említette egyszer, hogy a westernlovasok állandó lábjelei ( folyton, gyakorlatilag megállás nélkül kocogtatják a ló oldalát ) olyan a lónak, mint a mantra. Azt jelenti: oké, oké, oké, oké, még mindig oké, még mindig oké, oké, oké, ... S egyszercsak abbamarad a jel!!! Mi lesz? Mit kell csinálni? - ébred fel a ló a révületből. Amíg a kocogtatás tart, addig van béke és nyugalom. A láb kocogtatása adja a mentális támaszt, diktálja a ritmust, jelzi az irányt. Akkor fog történni valami más (egy újabb manőver veszi kezdetét, változni fog a sebesség, stb.) amikor ez a zsolozsma szerű kocogtatás hirtelen megszakad, vagy megváltozik.
Ez tudom nagyon furcsa az angol stílus művelőinek, de működik. Valami baromi jól működik! Nézz meg egy profi westernlovast reining versenyen! A szár lóg, mint tehénen a gatya, a lovas szinte semmit nem csinál a kezeivel, de a lába folyamatosan kocogtatja a lovat. Gyakorlatilag szár nélkül, csak lábbal irányítja a lovat a lovas, váltogatja a sebességet, s a legkülönbözőbb manővereket hajtja végre. Valami olyasmi lehet ez nálunk, mint angolban az, hogy folyamatosan előre lovagolod a lovat. Ott meg az a folyamatos jel, az a mantra.

Halljam már végre, hogy hogyan kell akkor helyesen körre állítani a lovat!

Zárod a csizmát? Mind a kettőt? Vagy csak az egyiket? A külsőt vagy a belsőt? Ha csak az egyiket zárod, akkor azzal arra kéred a lovat, hogy lépjen el a csizmától, s nem arra, hogy hajoljon meg. Nyomásra a ló kitér a nyomás elől. Ha zárod mindkét csizmát, akkor elindul előre. Ha csak az egyiket, akkor oldalra. Mert arra tud kitérni a nyomás elől. Ha kocogtatod az oldalát, akkor nem fog ettől elindulni, hiszen a jel azonnal abba is marad. Valamit azonban tennie kell, hiszen mégiscsak kapott valami jelet. A belső kéz húzása/tartása adja a ló számára a megoldás kulcsát. Beadom a fejem. A kocogtatás addig mindenképpen tart, amíg erre sor nem kerül. De nem ez a cél, hiszen még csak a fele van meg a hajlításnak. A dolgot folytatni kell külső lábbal és külső kézzel is! Amit én leírtam, az pont ez. Amikor a ló feje bent van, a belső kéz és belső láb használata miatt, akkor a hátulját is bekérem. Ekkor már íven halad. Ez már majdnem elég az orgazmushoz. De méga a fejét is le kell kérni, hogy maga alá tudjon lépni, s ne az elején hordja a súlyunkat. Ha ez is megvan, akkor engedünk mindkét kézzel, s abbamarad a koccolás is. Mindaddig, amíg a ló megtartja ezt a helyzetet, nem adunk több jelet. Sem kézzel, sem lábbal, sem testsúllyal. Westernlovaglásnál addig kérünk, amíg meg nem kapjuk azt, amit akarunk. Abban a pillanatban, hogy megkaptuk, nem kérünk tovább. Ez a jutalom a lónak azért, hogy eleget tett a kérésünknek. Békén hagyjuk.
Persze a "hitvány férge" egykettőre felemelné a fejét, kifelé húz, befelé húz, iramit váltogatna. Ezért minden kezdődik elölről. Soha nem jó annyira, hogy végleg jó legyen! Ezért, snem másért csalóka az írásom címe! Mert olyan nincs, hogy: Most a jó, ne mozogj! Hogyan ne mozogjon a ló lovaglás közben? Naná, hogy mozog. Hiába volt egy adott pillanatban minden tökéletes, a következőben már megint nem az. Akárcsak a vitorlázásban. Olyan nincs, hogy a vitorla tökéletesen álljon. Egy pillanatig igen, de a szél sajnos lengedezik, erőssége ingadozik. Állandóan játszani kell a shottal, hogy mindig a lehető legjobb legyen. Túravitorlázásnál, vagy a föld megkerülésekor ez persze kurvára nem érdekel minket. De ha egy vitorlásversenyen raumolunk, akkor már minden milliméter számít. A kormányos nem véletlenül a legfontosabb ember a Kék Szalag verseny hajóin is pl. Ők kezelik a vitorlákat is a kormány mellett. Még ha közvetve is. Ők játszanak a hajóval, egyek vele, táncolnak a széllel. Pont, mint a westernlovasok a lovukkal.

No, gyerünk, gyerünk! Olvasni szeretném, hogyan kellene akkor nekem a lovamat körre állítani és elérni ezzel együtt, hogy maga alá lépve a hátulján hordozza a súlyomat! Részletesen! Ne csak dumáljatok! Fogalmazzátok meg úgy, hogy egy magamfajta homályos agyú is megértse! Kíváncsi vagyok.

Edited by sheriff, 2008 szeptember 2. - 22:27.

[sheriff]

Ja, ésmég valami: A kocogtatást már máskor is félreértették, félremagyarázták egyes angol lovasok. Nem sarkantyú használatról van szó!!!!!!!!!!!!!! A kocogtatás vádlival, rövid lábúaknál belsõvel történik, s semmi esetre sem sarkantyúval. A sarkantyú egy másik történet.

na a másik része meg az h a westernhez totál hülye vagyok.

Mi rokon lelkek vagyunk. A westernlovagláshoz én is totál hülye vagyok.

belémivódott az angol lovaglás, föleg a díjlovaglás

Jaj de jó! Akkor te nyilván remekül le tudod írni a körre állítás mikéntjét, hiszen beléd ivódott. Egy fõleg díjlovasnak ez tutira smafu.

[telivér]

körre hajlítás (angol módra): a szûrak tartása pont fordítva mûködik. A külsõt kell megtartani (legalábis az angolban, nekem minden díjlovas edzõ ezt mondta és eddig bevált). Tehát a külsõt megtartod, evvel adod a keretet a lónak, ez hatûározza meg hogy mennyira adja be a fejét. Belsõ kézzel mozdítod le a fejét, apró félfelvételekkel (apró ujjmozdulatok), mint egy átmozgatva a zablát a lószájában, közben vádlival elõrehajtod a lovat. Így keretbe fog kerülni, beadja a fejét (nem azonnal). Haladsz egyenesen. Kinézed a pontot ahol beakarsz fordulni, kinézed a kör nagyságát, szinte magad elé képzeled hogy ott haladsz, egész lényeddel akarod a feladatot. A forduló pont elött átmozgatod a zablát a lószájában (miniméteres mozdulatok), hogy tudja új feladat jön. A kellõ helyen nézed azt amerre menni szeretnél, közben a belsõ vállad hátrébb húzod, a külsõt elõre tolod kicsit, fordítod a felsõ tested, és a csípõd. A belsõ comboddal a combod hátsó fele felé adsz súlyt, tolást, a külsõvel pedig elõre. A külsõszár további megtartásával (sose engedsz a külsõn, csak ha jutalmazod a lovat akkor is csak kicsit), a belsõn adsz megint félfelvételeket, közben a külsõcsizmádat (sarkad, de inkább az achilles inad) oda teszed a hevederhez és enyhe nyomést fejtesz ki az oldalára. A körben a belsõ lábaddal hajtod a külsõ szárhoz a lovat, azaz hozzálovagolod. Ha a ló vállaz: kifelé: Belülre helyezed a testsúlyod, próbálod elérni testsúllyal, hogy a ló függõleges tengelye derékszöget zárjon be a talajjal. A belsõ szárat erõsebben megmozgatod, miközben a külsõt úgy tartod meg, hogy a ló nyakára fejjtsen ki hatást, evvel mint egy megakadályozza a vállazást. Külsõ combbal is próbálod a lóvadat függõleges helyzetbe hozni. befelé: A külsõ sáron is adsz félfelvételeket, miközben a belsõvel, próbálod meghajlítani a lovat. a Belsõ csizmádnak nagyon aktívnak kell lennie. És derékkal, combbal, ptróbálod függõlegesre állítani a lovat. (bocsi, a helyesrási hibákér, és ha kicsit érthetetlen voltam, de leragadnak a szemeim az egésznapi lovazástól )

[sheriff]

Köszönöm ezt a részletes választ. Most indulok Németországba, nincs több idõm, de ha visszajöttem elmondom a véleményemet róla. Nekem bajaim vannak ezzel a módszerrel ugyanis. Komoly aggályaim.

[Haf-Shire]

egy kicsit belekorrigálnék telivér írásába... Az angol lovaglásnak nem célja, hogy a ló 'beadja a fejét' és ezt fõként nem szármozdulatokkal hozzuk létre - ez az úgynevezett 'visszafelé lovaglás', amely egy igen hibás felfogás. Aki így gondolja, az sajnos még a legelemibb dolgot nem értette meg: a lovaglásnál minden mozdulat, minden feladat végrehajtásához az enegrgia a hátulsó lábakból ered, a cél és az alap az elõrelovaglás! Vagy ahogy régen mondták: 'minden, a lendület rovására elkövetett figura, lovaglási bûntett!' Az összeszedettség nem egy cél, amit az ember kézmozdulatokkal kivarázsol a lóból, hanem a felépített kiképzés eredménye, amelyet magától kínál fel a ló! Szinte minden ló valamilyen mértékû ferdeséggel születik, éppúgy, ahogy az egyik ember jobb-, a másik balkezes. A lovak túlnyomó többsége balra ferde, vagyis bal kézen hajtja könnyebben és szívesebben végre a feladatokat, bal kézre hajlik jobban, de sajnos sokszor ki is tér a fara balra az egyenesrõl. Ezt a ferdeséget sokan a magzati fekvéssel indokolják, bizonyított magyarázat azonban még nem született. A balra ferdeségben persze szerepet játszhat az is, hogy az ember automatikusan baloldalról közelíti meg, bal kézen kezd el dolgozni a lóval. Lovaglásnál a ló egyensúlya szempontjából optimális, ha a súlyt hordozó hátulsó végtagok kellõen belépnek a ló súlypontja alá. Ehhez viszont szükséges, hogy a fara ne ferdüljön el egyik oldalra sem (hiszen akkor éppen kilép alóla), hanem azonos nyomvonalon kövesse azokat. Ideális esetben a hátulsó lábak szûkebben lépnek egymáshoz viszonyítva, mint az elülsõk. Az elülsõ és a hátulsó lábak patanyomának eltérõ szélessége miatt azt várjuk el, hogy a belsõ hátulsó láb a belsõ elülsõ lábat azonos nyomvonalon kövesse, akár egyenes vonalon, akár íven halad a ló. Ezt nevezzük relatív egyenesre állítottságnak. A lovat legtöbbször még egyenes vonalon haladva is enyhe belsõ állításban lovagoljuk. Ilyenkor a ló nyaka a marjától a tarkójáig enyhén meg van hajlítva úgy, hogy a ló belsõ szemboltját látjuk. Minden íven, fordulatban történõ lovaglásnál vagy több patanyomon lovagolandó feladatoknál meghajlítjuk a lovat. Hajlításnál a ló törzse és nyaka a farkától a tarkójáig egyenletes ívet alkot. A lovat belsõ csizmánk körül kell bordában meghajlítani, amely elõre jön a heveder vonaláig. A külsõ csizma enyhén hátramegy és megtartja a ló farát, hogy az az íven haladjon, ne sodródjon. A külsõ kéz mélyen és fixen van a marnál. Fontos szerepe, hogy megakadályozza a külsõ váll kitérését a nyomvonalról. Ha a ló ’elmegy a külsõ vállán’ a kezdõk jellemzõen, de sajnos sokszor még tapasztaltabb lovasok is, helytelenül a belsõ szárat kezdik húzni. Majdnem logikusnak is tûnhet, amit csinálnak. Õk abból indulnak ki, hogy azt szeretnék, abba az irányba menjen a ló. Mégsem vezet ez sehová, mivel a hiba a ’bekeretelés’ hiányából ered, ezért helyette a külsõ szárat kell lezárni. A belsõ kéz kissé (alig érzékelhetõen) magasabban van, és finom csuklómozdulatokkal lazítja a belsõ oldal irányában a lovat. Helytelen, ha a hajlítást a belsõ kéz próbálja kikényszeríteni, és a támaszkodás nem a külsõ száron jön létre. Ha a támaszkodás helyes, akkor a belsõ szárral végig kell tudni simítani a sörényélt anélkül, hogy a ló állapota megváltozna. További gyakran elõforduló hibák: a hajlítás nem egyenletes, megtörik a marnál, vagy elferdül a tarkó. Minél szûkebb a meglovagolandó fordulat, annál nagyobb mértékû hajlítást igényel. Tudni kell, hogy a ló hajlékonysága, éppúgy, mint az emberé, csak a fokozatos tornáztatással, gimnasztikával fejleszthetõ. Amikor a lovarda sarkain áthaladunk, ne csapjuk le felületesen a fordulatokat. Minden alkalommal igyekezzünk az elérhetõ hajlítás mértékét figyelembe véve a legjobban belovagolni a sarkokba. Minden sarok és minden fordulat újabb lehetõséget kínál arra, hogy rendezzük a ló állapotát, és fokozottan a kontrollunk alá kerüljön. Amikor kézváltást lovagolunk, egy pillanatra állítsuk egyenesre a lovat. mielõtt átállítanánk a másik kézre. Magát az átállítást, a külsõ- és belsõoldali segítségek cseréjét olyan finoman végezzük, hogy ne törje meg se az ütemet, se a lendületet, se az állapotot. A lovaglás minden pillanatára igaz, de fokozott hasznát vesszük az egyszerû fordulatok lovaglásakor: a lovas válla mindig párhuzamosak legyen a ló vállával, csípõje pedig a ló csípõjével.

[Csikasz]

"A lovat belsõ csizmánk körül kell bordában meghajlítani, amely elõre jön a heveder vonaláig. A külsõ csizma enyhén hátramegy és megtartja a ló farát, hogy az az íven haladjon, ne sodródjon. A külsõ kéz mélyen és fixen van a marnál. Fontos szerepe, hogy megakadályozza a külsõ váll kitérését a nyomvonalról. Ha a ló ’elmegy a külsõ vállán’ a kezdõk jellemzõen, de sajnos sokszor még tapasztaltabb lovasok is, helytelenül a belsõ szárat kezdik húzni. Majdnem logikusnak is tûnhet, amit csinálnak. Õk abból indulnak ki, hogy azt szeretnék, abba az irányba menjen a ló. Mégsem vezet ez sehová, mivel a hiba a ’bekeretelés’ hiányából ered, ezért helyette a külsõ szárat kell lezárni. " - megelõztél . Viszont olyan szépen leírtad, hogy ezt megtartom a kis tanítványaimnak is!

[Ancsyyka]

Haf-Shire, írj még még még!! Annyira jó olvasni... :kocc:

[juice]

Kedves Haf-Shire! A Híd a szakágak közöttön nem lehetne hasonló beszélgetéseket rendezni? Múltkor már volt erre egyfajta "spontán" kezdeményezés egy kérdés (vágtába ugratásnál kifelé vagy befelé állítom a lovat) kapcsán. Az elõadóktól többször hallottuk, hogy õk egymás között beszélgetve mennyi mindent tanulnak egymástól, szerintem a hallgatóság is nyitott lenne effajta "hidak" építésére.

[maugly]

Sose tudtam volna ilyen korrektül összeszedni. Kösz, Haf-Shire!

[Peter13]

A Híd a szakágak közöttön nem lehetne hasonló beszélgetéseket rendezni?

Biztosan, söt.. csak hmm.. mi is a temaja tulajdonkeppen ennek a topicnak?

[maugly]

Olvasd el. ;)

[Peter13]

Olvasd el.

Haf-Shire irasat erdemes volt elolvasni..

[maugly]

Akkor máris találtál benne számodra értékeset, lovas-javítót. Gyakorlatilag errõl szól a topik. Tégy hozzá.

[Peter13]

Ma nagyon jo ebed volt a bankunkban.. megjött a kedvem a lovaglashoz..

[Haf-Shire]

Lehet a Hídon is ilyet szervezni, persz. Sõt, a délutánokat erre szánjuk - elvileg. Aztán azt mondja a levezetõ: "na, és akkor mosta kérdések!" és csönd. Bár a múltkor már volt kérdés valamennyi. Aztán ezzel vége. Mire mindenki megrohanja az elõadókat privátban, hogy nem bírnak hazamanni. Tényleg hasznosabb lenne, ha ezek a kérdések nyilvánosan hangzanának el. Tudtok arra viszont ti ötletet adni nekünk, hogy mindenki fel merje tennia kérdését? Mindenki úgy gondolja, hogy á nem, az övé butuska, vagy túl speciális vagy... Pedig ez így nem indít el kommunikációt... Szóval, mia megoldás?

[maugly]

Perter13, ez is egy nézőpont. Én mégis hasznosnak, élménynek tartom Sheriff írásait - mert ha jól értékelem, újra a régi nótát húzod elő. Élménynek, mert szeretem az írásait, és számomra mindig jó olvasni a beszámolóit. Hasznosnak, mert pár évvel ezelőtt, képzetlen kezdő lovasként nagy hatást gyakoroltak rám általam elismert, gyakorlott lovasok írásai. Ha az akkori szememet veszem elő a talonból, azzal azt látom, hogy nohát, a szerintem nagyon jó lovas azt mondja, nem jó, amit csinál, és tanul. Lehet, követni kéne a példáját. Ha a mostani szememmel olvasok, akkor is belecsendül egy kicsit a régi gondolkodás, de inkább megerősítést kapok belőle: más is úgy gondolja, érdemes tanulni, érdemes küszködni egy kicsit, és nem beérni azzal, ami van. Ráadásul az a más ember egy olyan ismerősöm, aki évtizedes előnnyel bír a lovakkal töltött idő terén. Tégy ehhez hozzá a magad módján. Folyásolj be, hogy magyarosan írjam. Vagy csak mesélj, azokról a "rábéredésekről", amikben részed volt: eddig azt hitted, jól csinálod, de valami - mi? - miatt rájöttél, nem így van, sőt. (Természetesen lovaglás témakörben.) Erről, és nem a piszkálódásról szól a topik.

Edited by maugly, 2008 szeptember 3. - 11:20.

[Peter13]

En tul egyszerü vagyok ahhoz, hogy hozzatehessek.. nekem nincsenek a lovaglas teren nagy raebredeseim.. soha sem kerkedtem a lovastudasommal.. soha sem akartam balvany lenni.. mindig tisztaban voltam-vagyok vele, hogy tanulo vagyok. Szamomra ez teljesen termeszetes allapot. Nem is törekszem valtoztatni rajta. Tanulok-tanulgatok-haladok-visszaesek-javitok... ez teljesen normalis. Semmi drama. Irasaim ebben a felfokozott erzelmektöl atitatott topic-ban unalmasak lennenek.. a közönseg itt nagy megtereseket, palfordulasokat var.. Amiröl itt szo akar lenni, az szerintem trivialis.. csak aki a szerenysegevel akar kerkedni, annak nagy durranas. Tehat tanulgatok, lovagolgatok tovabb.. nem jut eszembe olyan tanacs sem reszemröl, amit megbannek vagy visszavonnek.. nem vagyok guru es nem is akarok az lenni.. Mit tehetnek hozza? ------------------------------------------ Azert egy dolgot banok: azt, hogy regen nem ertekeltem Haf-Shire munkajat megfelelöen. Bocs Haf-Shire. Sorry.

Edited by Peter13, 2008 szeptember 3. - 11:33.

[PozitívFeri]

még,még,mééééég!!!!!! annyira de annyira jó olvasni . tejjesen megvidámottam de télleg. mindenféle szakmai irások. mögötte a szakemberek. még még méééég!!!

[Peter13]

Jojojo.. akkor elmegyek megegyszer ebedelni..

[chyki]

P13, ma vhogy kevéssé vagy érthetõ számomra. Itt nem bálványokról van szó, de tény kevesen tudnak ilyeneket írni mint Sheriff és Haf-Shire. Mindkettõjük írásait szerintem sokan szívesen olvassák és ehhez már nem is kell hozzátenni semmit.

[szomjas szamár]

e szösszenetekért érdemes ide is benézni. nagyon jó!!!!!!

[Peter13]

Tégy ehhez hozzá a magad módján.

.. ehhez már nem is kell hozzátenni semmit.

Most akkor kibe legyek szerelmes?